Népszabadság, 2006. június (64. évfolyam, 127-151. szám)
2006-06-15 / 138. szám
Gál Péter ügyvédnek perek sorozatával sem sikerült elérnie, hogy a bíróság tekintse semmisnek a nyilas kormány egyik 1944-ben hozott rendeletét, illetve az annak alapján kötött szerződéseket. A jogszabály egyebek között arra kényszerítette az ország zsidónak minősített lakóit, hogy pénzüket helyezzék zárolt takarékbetétbe. Gál Zsuzsa Eljött hozzám egy barátnőm, aki most 93 éves, és hozott egy betétkönyvet, amelyben az édesapja helyezett el a javára 4500 dollárt a Magyar-Olasz Bankban - idézi fel a perek egy évtizeddel ezelőtti kezdetét az ügyvéd. Akkor Gál Péter arra hivatkozva fordult a bírósághoz, hogy egy 1952-ben hozott jogszabály kimondta: a magyar állam szavatolja a bankbetétek visszafizetését. Ezt a pert először megnyerte. A bíróság kimondta, hogy az állam köteles a tőkét és annak több mint fél évszázad alatt felhalmozódott kamatait a felperesnek visszafizetni. A tárgyaláson az államot a Pénzügyminisztérium megbízottja képviselte, aki nem nyugodott bele az ítéletbe. Fellebbezett, és másodfokon, majd később a Legfelsőbb Bíróságon is elutasították az ügyvéd keresetét. Az ítéleteket azzal indokolták, hogy az 1952-es jogszabály nem visszamenőleges hatályú, és egyébként is csak az OTP-re vonatkozott. Mindent elkövetett, s még a nyilvánvaló történelmi tényeket is mindig kész volt dokumentumokkal bizonyítani. A nem mindennapos pernek azonban ennek ellenére is híre ment. Számos holokauszttúlélő kerítette elő régi, megsárgult betétkönyvét, és fordult az ügyvédhez, aki okulva a történteken, másféle megoldást keresett. Addig kutatott levéltárakban és könyvtárakban, amíg előásott más, meggyőzőbbnek ígérkező jogszabályokat. Rátalált az 1944-ben hozott 1600-as számú miniszteri rendeletre, amely bizonyítja, hogy a zsidó lakosság alperese a magyar állam Az ügyvéd erkölcsi elégtételt követel, és nem adja fel amelynek akkor minden, még olyan apró vagyontárgyát is, mint egy szőnyeg vagy értékpapír, be kellett szolgáltatnia - kényszer hatására tette bankba a pénzét. Mint egyik beadványában fogalmazott, a felperesek a takarékszerződéseket erőszak és fenyegetés hatására, akaratuk és jobb meggyőződésük ellenére, kiszolgáltatott állapotukban kötötték meg. Márpedig a kikényszerített szerződés a polgári törvénykönyv szerint semmis. A következő keresetekben többnyire már nem a betétek visszafizetését, hanem azt kérte a bíróságoktól, hogy a kényszer hatására kötött szerződéseket annak rendje és módja szerint minősítsék semmisnek. Ezt az elégtételt azonban eddig egyetlen esetben sem kapta meg. Pedig elmondható, hogy mindent elkövetett, s még a nyilvánvaló történelmi tényeket is mindig kész volt dokumentumokkal bizonyítani. Az egyik per során például úgy látta, hogy a fiatal bíró nem érti pontosan, mit jelent az 1600-as rendelet fenyegetése, miszerint azokat, akik nem tesznek maradéktalanul eleget a rendelet előírásainak, internálják. Akkor olyan tekintélyes tudóst vitt magával a tárgyalásra, mint Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi, aki tanúsította volna, hogy az internálás akkoriban nem holmi ideiglenes kitelepítést, egyszerű átköltöztetést jelentett, hanem bevagonírozást és elhurcolást a már régóta füstölő krematórium előszobájába, a haláltáborba. A főrabbi tanúskodására azonban formai ok miatt nem került sor: az ügyvéd elmulasztotta előre bejelenteni, hogy kéri a tanú meghallgatását. Egy másik ügyben elnapolták a tárgyalást, mert a betétkönyvből, amelyet 1944-ben a rendeletnek megfelelően zároltak, valaki kivette a betét egy részét. A betét tulajdonosa aligha lehetett a tettes, mivel ő a kivét idején a dachaui koncentrációs táborban raboskodott. Másvalaki 1944-ben a mindszenti takarékszövetkezetben helyezte el beszolgáltatandó pénzét. A bíróság, amely abból indult ki, hogy az állam csak az OTP-ben elhelyezett betétekért áll jót, nem látta bizonyítottnak, hogy a vidéki takarékszövetkezet jogutóda az OTP lett. Gál Péter viszont tudta, hogy így történt a mindszenti takarékszövetkezet mint a szeged-csongrádi takarékszövetkezet része, beolvadt az OTP-be, és megtalálta azt a szakértőt is, aki kész a történteket hitelt érdemlően tanúsítani. A tanút azonban a bíróság nem idézte be. Akadt olyan ügyfele is, aki az akkor létezett számlapénzben, aranypengőben helyezett el betétet. Az ő esetében az alperesek azt kifogásolták, hogy - bár annak idején egy aranypengő 0,26 ezrelék színaranynak felelt meg - nem lehet megállapítani a számlapénz mai értékét. Az egyik tárgyaláson botrány tört ki, mert az ügyvéd elragadtatta magát. Mérgében kiabálni kezdett, amiért a Magyar Nemzeti Bank képviselője azt találta mondani, hogy a vagyonelemek kötelező beszolgáltatása nem kényszer volt, hanem gazdasági szükségszerűség. Ezt a fogalmazást a bíró is megsokallta, mire a bank képviselője a jegyzőkönyv tanúsága szerint így helyesbített: azt akarta mondani, hogy a pénzüket bankba helyezők számára volt gazdaságilag szükséges a betét, méghozzá azért, hogy pénzük kamatozzon. A korrigálás sem aratott osztatlan sikert, mivel tudható, hogy a bankok kötelesek voltak az így szerzett betéteket azonnal zárolni, ahogyan az 1600-as rendelet fogalmaz: „a betétkönyvbe helyezést követően a követelés zár alá helyeztetik”. A perek egy része még nem zárult le, de már újabbak is indulnak. Az ügyvéd, aki eddig egyetlen pert sem nyert meg jogerősen, még reménykedik. Hivatkozik egy 1946-ban hozott jogszabályra, amely szerint a zsidótörvények jegyében elrabolt értékeket „a magyar állam nem veheti igénybe, mert az ártatlanul kiontott vér nem lehet számára vagyoni bevételek forrása”, és idézi a párizsi békeszerződés idevágó cikkelyét is, amelyben a magyar állam vállalta, hogy a sérelmet szenvedettek „javait, törvényes jogait és érdekeit visszaállítja”. Az ügyvéd türelmes, egy évtizednyi tapasztalat birtokában is azt mondja, nem hagyja annyiban, nem adja fel. Addig harcol, amíg a bíróság legalább annyit deklarál, hogy igazságtalan volt arra kötelezni a magyar zsidóságot, amire az idézett rendelet kényszerítette. Legalább erkölcsi elégtételt akar szerezni védenceinek. Gál Péter biztos a felperesek igazában Fotó: Teknős Miklós Legyen kötelező a mediáció? A Legfelsőbb Bíróság elnöke szerint érdemes lenne bizonyos ügyekben kötelezővé tenni a mediációt, vagyis a közvetítő igénybevételét. Lomnici Zoltán a családjogi és az örökösödési perek, a társasházi lakóközösség tagjai közötti jogvita esetén kifejezetten szerencsésnek tartaná, ha a felek nem rögtön a bíróságokra mennének. A Legfelsőbb Bíróság elnöke erről nemrég az Országos Mediációs Egyesület konferenciáján beszélt. Ha többen választanák az ilyen permegelőző, konfliktuskezelő eljárást, a bíróságok terhelése is csökkenne, hiszen a különféle beadványok száma az utóbbi két évben tíz százalékkal nőtt, és tavaly már 1,2 millió volt. Ugyanakkor a mediációval a közvetítői eljárásról szóló törvény hatálybalépése, 2003 óta mindössze kétezren éltek. A bejegyzett mediátorok száma megközelíti a kilencszázat, s csaknem háromszáz szervezet folytat ilyen tevékenységet. A közvetítők fele jogász, minden hatodik pedagógus, műszaki diplomás. A módszer tapasztalatait az igazságügyi tárca, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács és a mediációs egyesület közös munkacsoportja elemezte, és annak vizsgálatát javasolta, milyen esetekben lehetne a feleket permegelőző eljárásra kötelezni. Ha a bíró Franciaországban vagy Németországban esélyt lát a megegyezésre, mediációt rendelhet el. Ausztriában viszont - csakúgy, mint nálunk - a bíró csak javaslatot tehet. Az EU-ban hamarosan egységes szabályokat léptetnek életbe, mert rövidesen a parlament elé kerül az a tervezet, amely a közvetítői és a bírósági eljárás közt lesz hivatott intézményes kapcsolatot teremteni. (L. K.) I NÉPSZABADSÁG • 2006. JÚNIUS 15., CSÜTÖRTÖK Magyarország • 5 Grátisz 500 díjcsomag új lehetőségekkel! Rendelje meg a megújult Grátisz 500 díjcsomagot vállalkozásának, hogy havonta vonalanként 500 percet beszélhessen 0 Ft-os percdíjon! Ráadásul mostantól az ország összes vezetékes számának hívására felhasználható az 500 perc 0 Ft percdíjú telefonálás. www.t-com.hu Imi ■ A csomag havidíja analóg és ISDN2 csatlakozás esetén egyaránt nettó 5300 Ft. Részletek, feltételek, megrendelés a 1435 üzleti ügyfélszolgálaton és a www.t-com.hu honlapon. r.V. Official Partner FIFA WORL> CLIP [ÍO eeRminy V&J 2006 T- - -Com* HIRDETÉS