Népszabadság, 2006. június (64. évfolyam, 127-151. szám)

2006-06-15 / 138. szám

Gál Péter ügyvédnek perek sorozatával sem sikerült elérnie, hogy a bíróság te­kintse semmisnek a nyilas kormány egyik 1944-ben hozott rendeletét, illetve az annak alapján kötött szerződéseket. A jogsza­bály egyebek között arra kényszerítette az ország zsidónak minősített lakóit, hogy pénzüket helyezzék zárolt takarékbetétbe. Gál Zsuzsa Eljött hozzám egy barátnőm, aki most 93 éves, és hozott egy betétkönyvet, amelyben az édesapja helyezett el a javára 4500 dollárt a Magyar-Olasz Bankban - idézi fel a perek egy évtizeddel ezelőtti kezdetét az ügyvéd. Akkor Gál Péter arra hivatkozva fordult a bíróság­hoz, hogy egy 1952-ben hozott jogszabály kimondta: a magyar állam szavatolja a bankbetétek visszafizetését. Ezt a pert elő­ször megnyerte. A bíróság ki­mondta, hogy az állam köteles a tőkét és annak több mint fél évszázad alatt felhalmozódott kamatait a felperesnek vissza­fizetni. A tárgyaláson az államot a Pénzügyminisztérium megbí­zottja képviselte, aki nem nyu­godott bele az ítéletbe. Felleb­bezett, és másodfokon, majd később a Legfelsőbb Bíróságon is elutasították az ügyvéd kere­setét. Az ítéleteket azzal indo­kolták, hogy az 1952-es jogsza­bály nem visszamenőleges ha­tályú, és egyébként is csak az OTP-re vonatkozott. Mindent elkövetett, s még a nyilvánvaló történelmi tényeket is mindig kész volt dokumentumokkal bi­zonyítani. A nem mindennapos per­nek azonban ennek ellenére is híre ment. Számos holokauszt­túlélő kerítette elő régi, meg­sárgult betétkönyvét, és for­dult az ügyvédhez, aki okulva a történteken, másféle megol­dást keresett. Addig kutatott levéltárakban és könyvtárak­ban, amíg előásott más, meg­győzőbbnek ígérkező jogsza­bályokat. Rátalált az 1944-ben hozott 1600-as számú minisz­teri rendeletre, amely bizo­nyítja, hogy a zsidó lakosság­­ alperese a magyar állam Az ügyvéd erkölcsi elégtételt követel, és nem adja fel amelynek akkor minden, még olyan apró vagyontárgyát is, mint egy szőnyeg vagy érték­papír, be kellett szolgáltatnia - kényszer hatására tette bankba a pénzét. Mint egyik beadvá­nyában fogalmazott, a felpere­sek a takarékszerződéseket erőszak és fenyegetés hatására, akaratuk és jobb meggyőződé­sük ellenére, kiszolgáltatott ál­lapotukban kötötték meg. Már­pedig a kikényszerített szerző­dés a polgári törvénykönyv szerint semmis. A következő keresetekben többnyire már nem a betétek visszafizetését, hanem azt kérte a bíróságok­tól, hogy a kényszer hatására kötött szerződéseket annak rendje és módja szerint minő­sítsék semmisnek. Ezt az elégtételt azonban eddig egyetlen esetben sem kapta meg. Pedig elmondható, hogy mindent elkövetett, s még a nyilvánvaló történelmi ténye­ket is mindig kész volt doku­mentumokkal bizonyítani. Az egyik per során például úgy lát­ta, hogy a fiatal bíró nem érti pontosan, mit jelent az 1600-as rendelet fenyegetése, miszerint azokat, akik nem tesznek mara­déktalanul eleget a rendelet előírásainak, internálják. Akkor olyan tekintélyes tudóst vitt magával a tárgyalásra, mint Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi, aki tanúsítot­ta volna, hogy az internálás ak­koriban nem holmi ideiglenes kitelepítést, egyszerű átköltöz­tetést jelentett, hanem bevago­­nírozást és elhurcolást a már régóta füstölő krematórium előszobájába, a haláltáborba. A főrabbi tanúskodására azonban formai ok miatt nem került sor: az ügyvéd elmulasztotta előre bejelenteni, hogy kéri a tanú meghallgatását. Egy másik ügyben elnapol­ták a tárgyalást, mert a betét­könyvből, amelyet 1944-ben a rendeletnek megfelelően zá­roltak, valaki kivette a betét egy részét. A betét tulajdonosa aligha lehetett a tettes, mivel ő a kivét idején a dachaui kon­centrációs táborban rabosko­dott. Más­valaki 1944-ben a mindszenti takarékszövetke­zetben helyezte el beszolgálta­tandó pénzét. A bíróság, amely abból indult ki, hogy az állam csak az OTP-ben elhelyezett betétekért áll jót, nem látta bi­zonyítottnak, hogy a vidéki ta­karékszövetkezet jogutóda az OTP lett. Gál Péter viszont tudta, hogy így történt­­ a mindszenti takarékszövetke­zet mint a szeged-csongrádi ta­karékszövetkezet része, beol­vadt az OTP-be­­, és megtalál­ta azt a szakértőt is, aki kész a történteket hitelt érdemlően tanúsítani. A tanút azonban a bíróság nem idézte be. Akadt olyan ügyfele is, aki az akkor létezett számlapénzben, arany­pengőben helyezett el betétet. Az ő esetében az alperesek azt kifogásolták, hogy - bár annak idején egy aranypengő 0,26 ez­relék színaranynak felelt meg - nem lehet megállapítani a számlapénz mai értékét. Az egyik tárgyaláson bot­rány tört ki, mert az ügyvéd el­ragadtatta magát. Mérgében kiabálni kezdett, amiért a Ma­gyar Nemzeti Bank képviselője azt találta mondani, hogy a va­gyonelemek kötelező beszol­gáltatása nem kényszer volt, hanem gazdasági szükségsze­rűség. Ezt a fogalmazást a bíró is megsokallta, mire a bank képviselője a jegyzőkönyv ta­núsága szerint így helyesbített: azt akarta mondani, hogy a pénzüket bankba helyezők szá­mára volt gazdaságilag szüksé­ges a betét, méghozzá azért, hogy pénzük kamatozzon. A korrigálás sem aratott osztat­lan sikert, mivel tudható, hogy a bankok kötelesek voltak az így szerzett betéteket azonnal zárolni, ahogyan az 1600-as rendelet fogalmaz: „a betét­könyvbe helyezést követően a követelés zár alá helyeztetik”. A perek egy része még nem zárult le, de már újabbak is in­dulnak. Az ügyvéd, aki eddig egyetlen pert sem nyert meg jogerősen, még reménykedik. Hivatkozik egy 1946-ban ho­zott jogszabályra, amely sze­rint a zsidótörvények jegyében elrabolt értékeket „a magyar állam nem veheti igénybe, mert az ártatlanul kiontott vér nem lehet számára vagyoni be­vételek forrása”, és idézi a pá­rizsi békeszerződés idevágó cikkelyét is, amelyben a ma­gyar állam vállalta, hogy a sé­relmet szenvedettek „javait, törvényes jogait és érdekeit visszaállítja”. Az ügyvéd türelmes, egy évtizednyi tapasztalat birtoká­ban is azt mondja, nem hagyja annyiban, nem adja fel. Addig harcol, amíg a bíróság legalább annyit deklarál, hogy igazság­talan volt arra kötelezni a ma­gyar zsidóságot, amire az idé­zett rendelet kényszerítette. Legalább erkölcsi elégtételt akar szerezni védenceinek. Gál Péter biztos a felperesek igazában Fotó: Teknős Miklós Legyen kötelező a mediáció? A Legfelsőbb Bíróság elnöke szerint érdemes lenne bizonyos ügyekben kötelezővé tenni a mediációt, vagyis a közvetítő igénybevételét. Lomnici Zoltán a családjogi és az örökösödési perek, a társasházi lakóközös­ség tagjai közötti jogvita esetén kifejezetten szerencsésnek tar­taná, ha a felek nem rögtön a bí­róságokra mennének. A Legfel­sőbb Bíróság elnöke erről nem­rég az Országos Mediációs Egyesület konferenciáján be­szélt. Ha többen választanák az ilyen permegelőző, konflik­tuskezelő eljárást, a bíróságok terhelése is csökkenne, hiszen a különféle beadványok száma az utóbbi két évben tíz százalékkal nőtt, és tavaly már 1,2 millió volt. Ugyanakkor a mediációval a közvetítői eljárásról szóló tör­vény hatálybalépése, 2003 óta mindössze kétezren éltek. A be­jegyzett mediátorok száma megközelíti a kilencszázat, s csaknem háromszáz szervezet folytat ilyen tevékenységet. A közvetítők fele jogász, minden hatodik pedagógus, műszaki diplomás. A módszer tapasztalatait az igazságügyi tárca, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács és a mediációs egyesület közös munkacsoportja elemezte, és annak vizsgálatát javasolta, mi­lyen esetekben lehetne a fele­ket permegelőző eljárásra kö­telezni. Ha a bíró Franciaor­szágban vagy Németországban esélyt lát a megegyezésre, mediációt rendelhet el. Auszt­riában viszont - csakúgy, mint nálunk - a bíró csak javaslatot tehet. Az EU-ban hamarosan egységes szabályokat léptet­nek életbe, mert rövidesen a parlament elé kerül az a terve­zet, amely a közvetítői és a bí­rósági eljárás közt lesz hivatott intézményes kapcsolatot te­remteni. (L. K.) I NÉPSZABADSÁG • 2006. JÚNIUS 15., CSÜTÖRTÖK Magyarország • 5 Grátisz 500 díjcsomag új lehetőségekkel! Rendelje meg a megújult Grátisz 500 díjcsomagot vállalkozásának, hogy havonta vonalanként 500 percet beszélhessen 0 Ft-os percdíjon! Ráadásul mostantól az ország összes vezetékes számának hívására felhasználható az 500 perc 0 Ft percdíjú telefonálás. www.t-com.hu Imi ■ A­ csomag havidíja analóg és ISDN2 csatlakozás esetén egyaránt nettó 5300 Ft. Részletek, feltételek, megrendelés a 1435 üzleti ügyfélszolgálaton és a www.t-com.hu honlapon. r.V. Official Partner FIFA WORL> CLIP [ÍO eeRminy V&J 2006 T- - -Com* HIRDETÉS

Next