Népszabadság, 2006. július (64. évfolyam, 152-177. szám)
2006-07-01 / 152. szám
2 • 2006. JÚLIUS 1., SZOMBAT • NÉPSZABADSÁG Magyarország Ötszáz forint lehet az orvos Európában általános a vizitdíj, de kivételek vannak Ötszáz forint lehet a vizitdíj, amit az orvosi vizsgálatért ki kell fizetniük a betegeknek. A szakmai javaslat már szeptembertől alkalmazná a díjat például a háziorvosok és a szakorvosok rendelésén való megjelenéskor. Maga a vizitdíj nem meglepő, hiszen a kormányprogram is tartalmaz utalást rá. Az viszont váratlan, hogy ilyen gyorsan bevezetnék, illetve az is, hogy ebben a nagyságrendben. Előzetesen ugyanis általában kétszáz forintos vizitdíjjal számoltak. Ez mintegy harmincmilliárd forintnyi bevételt jelentene, de nem ez az elsődlegesen remélt eredmény. Fontosabbnak tartják, hogy megfontoltabbá teszi az embereket az „orvoshasználatban”, ami közvetetten könnyítene a gyógyító munkán és az egészségügyi költségvetésen is. A részletes szabályozás még nem készült el, így azt sem tudni, hogy mi történik akkor, ha szakorvos utal további vizsgálatra a pontos diagnózis érdekében. Ha tehát a beteg már „parancsra” megy orvoshoz. Nincs döntés arról sem, kikre terjedjen ki a az ingyenesség. Az Egészségügyi Stratégiai Kutató Intézet (ESKI) tanulmánya szerint az európai országok többségében a betegek közvetlenül is fizetnek az ellátásért. A régi tagállamok közül csak az Egyesült Királyságban, Spanyolországban és Görögországban nem kérnek hozzájárulást. A legtöbb országban az ellátórendszer minden szintjén kell valamit fizetni, általában fix összeget. Előfordul, hogy a kezelési költség százalékos arányában kell fizetni. (Úgy tudjuk, ezt a megoldást támogatja a kormányzat is.) Ott, ahol ilyen működik, felső korlátot is alkalmaznak, azaz, ha a beteg egy időegység alatt bizonyos keretet túllépett az önrészfizetéssel, már ingyenesen kapja a kezelést. Általános az unióban az is, hogy a gyerekek, nyugdíjasok, a szociálisan rászorulók vagy a nagyon súlyos betegek nem fizetnek önrészt. Magyarországon minden, az egészségügyre költött száz forintból a páciensek már most is 25-30 forintot maguk állnak. Fizetni kell a gyógyszer, gyógyászati segédeszköz vagy szemüveg vásárlásakor, a fogorvosnál vagy az ápolási otthonokban, de bizonyos szempontból ide tartozik a hálapénz is. Ezért Kincses Gyula, az ESKI főigazgatója szerint nem az a kérdés, hogy be szabad-e vezetni a gyógyításban az önrészfizetést, hanem az: miként tehető átláthatóbbá, igazságosabbá a jelenlegi rendszer. Szerinte a változtatás mellett szól, hogy a lakosság túl sokszor és nagyon szabadosan használja az ellátórendszert. Bárki, bármilyen panaszával elmehet a legnagyobb tudású professzorhoz, ha van hozzá kapcsolata vagy a vizsgálatot hálapénzzel honorálja. Azt viszont senki nem tudja, hogy mennyibe kerül, ha valaki - mert bepiszkolta vagy eltörte - másnaponként cserélteti a gipszét. Kincses hozzátette, hogy az önrész népi utolsósorban a hálapénz felszámolását is elősegítheti, hiszen az a beteg, aki egyszer már füsetett, nem ad még „borítékot” is ugyanannak az orvosnak. Csaba Iván közgazdász arra figyelmeztet, hogy a csekély összegű önrész is kizárhatja a sérülékenyebb csoportokat az ellátásból. Egy amerikai kutatás kiderítette, hogy a co-payment megváltoztatta az orvosok stratégiáját, s jóval több kezelést számoltak el, mint amikor nem korlátozták az orvoshoz fordulás lehetőségét. Kiderült az is, hogy a vizitdíj bevezetése nem rontotta a lakosság egészségi állapotát. Hol él maga, fiatalember?... Akkor még a vizitdíjról és a kötelező ruhatárról se hallott?! Marabu rajta • Ausztriában a betegek a háziorvosi ellátásért nem fizetnek. A szakorvosi kezelésekre jogosító betegkártyáért évente 10 eurót kell leróniuk. Mentességet kapnak a gyerekek és a nyugdíjasok. A pszichológusok által végzett gyógyítás 20 százalékát a beteg zsebből fizeti. A kórházi ápolásért napi 10 eurót számítanak fel, de évente legfeljebb 28 napig kell fizetni. Nem fizetnek a gyerekek, a sürgősségi esetek, a dializálásra szoruló felnőttek, a kemoterápiás betegek, a várandósok, a szülőnők, a szerv- és vérplazmadonorok. Németországban a lakosság 90 százalékát a társadalombiztosítás, a tehetősebb tíz százalékot magánbiztosítók látják el. Az alapellátás térítésmentes, de negyedévente tíz eurót kell fizetni a szakorvosi kezelésekért. Az indokolt továbbutalás ingyenes. A kiegészítő terápiáért, például a fizioterápiáért 10 százalékos önrészt kell fizetni. Mentességet csak a gyerekek kapnak. A kórházi kezelésért maximum 28 napig 10 euró a napi díjillel Franciaországban az alap- és szakellátásban a vizsgálatok után a betegek a díj 30 százalékát és egy eurós vizitdíjat fizetnek. Ez a gyakorlatban 20 eurót jelent, ebből 13 eurót a biztosító visszatérít. A hozzájárulás személyenként 50 euróban van maximálva, és nem érinti a gyerekeket, a terheseket. (D. A. N.) J. V4. Gréczy Zsolt Ha úgy vesszük, szerencséje van az MSZP-nek, hogy a folyamatosan magyarázgatásra szoruló Gyurcsány-csomag közepette a Fidesz is saját csendes válságát éli meg. A politikus, akit néhány éve még Szent István óta „a legnagyobb magyar államférfinak” írt le Fidesz-hívő publicista és rajongó honpolgár egyaránt, ma harcot vív még saját önkormányzati képviselőjelöltjeiért is. Ebben a helyzetben a Magyar Nemzet és a Heti Válasz nyilvános vitafórum elindításával próbált segíteni - gyakran nem is Orbán Viktor érdekében, hanem a konzervatív tábor majdani térhódításáért, ha kell, Orbán ellenében. A jobboldali sajtóban publikált feltáró dolgozatok szerzői a vereség okai között gyakran felsorolják a „Rosszabbul élünk” című plakátsorozatot. A józan hangú Schlett István szerint „a szlogen súlyos taktikai hiba volt, hiszen a reáljövedelem, a fogyasztás növekedése meghaladta azt a küszöböt, amely felett az emberek számára a növekedés érzékelhető, s ez hiteltelenítette a fideszes kampányt”. Ablonczy Balázs dolgozata azért figyelemre méltó, mert kérlelhetetlenül tette fel azokat a kérdéseket, amelyekre azóta sincs válasz. A történész úgy látta, a semjéni, mikolai mondatok, a szerverügy mind kódolva voltak, csak az volt a kérdés, mikor kerülnek elő. Szükség volt-e például az állandó összetartásra és a sorból kilépők morális szankcionálására? Ablonczy kifogásolja, hogy az lett a magyarság fokmérője, ki mennyire szereti Sajó Sándort és Wass Albertet. És végül: muszáj volt-e kádáristábbnak lenni a kádáristáknál?” - teszi fel a kérdést Ablonczy. Az elemzések szerint baj volt a Fidesz szövetségi politikájával is. Stumpf István azt fejtette ki, hogy egy idő után a Fideszre mint pártra sem volt szükség, elég volt hinni „a szeretet és az összefogás erejében”. A Fidesz büszkén vette át az MDF-től és a MIÉP-től a „borzalmas tagságot”, polgári köröknek nevezte el őket, és Orbán úgy tett, mintha lehetne békeidőben forradalmat csinálni össznépi, több tízezres szeánszok közös élményéből. A polgári körök azonban felhígították a Fideszt, konfliktust gerjesztettek a régi aktivisták és a lelkes új talpasok között. Orbán azt is elvetette, hogy az „egy a tábor, egy a zászló” jelszava alatt - saját szalámipolitikája következményeként - Mókus őrsökéhez hasonló bázissal rendelkező csoportoknak adott biztos helyeket a Fidesz listáján (Lungo Drom, Kisgazda Polgári Egyesület, Magosz, Vállalkozók Pártja). Eközben a párt többször is névváltoztatáson esett át. A személyi döntések során a párt tagsága számára is váratlanul került elő Mikola István vagy Wittner Mária. Megszólalásaik sok mindent üzentek, de békességet biztosan nem. Orbán más jellegű személyzeti döntéseiben is ügyetlen volt: az alelnökké előugrasztottak (Schmitt Pál, Felezné Gáll Ildikó) inkább vitték, mint hozták a szavazatokat. Ugyancsak több elemző felveti, hogy kár volt Orbánnak a legfontosabb partnerrel, az MDF-fel összevesznie. Ma már látható, hogy Granasztói György, Elek István vagy Jeszenszky Géza, végül Bod Péter Ákos felmutatása Dávid Ibolya meggyőzésére inkább taszította a Fidesztől a demokrata fórum szavazóit. A helyzet azóta sem változott. Kövér László még a vereség után is belerúgott a volt szövetségesbe: „azt a feladatot kapta (az MDF - a szerk.), hogy - magát jobboldaliként feltüntetve - erősítse és hitelesítse azokat a sztereotípiákat, amelyeket a balliberális oldal ragasztott a Fideszre, illetve Orbán Viktorra”. Problémák adódtak az elemzők szerint a Fidesz azonosításával is. Bogár László szerint az is kérdéses: „ki az a mi?” A korábban kisajátított nemzeti színeket hirtelen száműzték, maradt a régi narancssárga. Az antikommunista imázst megtépázta a Csintalan-Szűrös- Pozsgay belső hármas felemelése. A falvakban a Fidesz nem tűnt eléggé kisgazdának, miközben a jobboldal városi szavazói szemében túlságosan is falusi pártként jelent meg, és stílusa avíttnak hatott. Emiatt számos fiatalt veszített el - szögezik le többen is. Érdekes, hogy egyre bátrabban kerül elő az Orbán körüli személyi kultusz kérdése. Ennek megítélése ambivalens. Vona Gábortagja volt az Orbán vezette Szövetség a Nemzetért Polgári Körnek) a Fidesz elnökét ma is megkerülhetetlen vezetőnek látja. Tölgyessy Péter a vitaindítón viszont már odáig is elment, hogy „Orbán Viktor ragyogó politikai tehetségének talán a legtöbbet tábora határokat nem ismerő rajongása ártott. A kudarcok elől egyre gyakrabban menekült hívei közé, és mint a mákonyi itta szeretetüket. A behízelgő udvaroncoktól körülvéve azonban mind gyakoribb tévedései valódi kontroll nélkül maradtak.” Az alapkérdés - Orbánnal vagy nélküle? - más változatban (lehet-e még vele nyerni?) rendre felbukkan. A választási fiaskó elemzőinek többsége megállapítja, hogy Orbán volt „a rendszerváltozás óta a legjobb kormányfő”, de új győzelmi esélyeket már nemigen látnak bele politikai pályafutásába. Dévényi István a „Mein Kampfi’-idézős kongresszus után azt írta, hogy „végképp szerencsétlen, ha a maradék küldöttek nyolcvanvalahány százalékának támogatásával frissiben újraválasztott elnök olyanokat mond, hogy akkor ő most majd rendet tesz”. Körösényi Andrásnál ez így fest: „a valódi politikai vezetés egy-másfél évtizede (az unalomig) ismert arcokból álló, megfáradt politikai vezérkar kezében van”. A máig ismeretlen Egei Antal nevű egyetemista az elsősorban Pokorni Zoltánt támadó, de Rogán Antalt, Deutsch-Für Tamást és a kommunikációs stábot is élesen bíráló dolgozatában védelmébe vette Orbán Viktort: „Azzal, hogy Orbán Viktor bejelentette, a választási vereség egészéért egy személyben vállalja a felelősséget, még akkor sem jelenti azt, hogy csakis és egyedül ő felel a történtekért, ha ő áll a szervezet csúcsán.” Schlett István ennél szigorúbban fogalmazott: „Kétségtelen, Orbán személyisége, képességei sokakat, igen sokakat megragadtak (...) Ám (...) történelmi tapasztalatok állnak az erős személyiségektől való félelem mögött is: félelem a kontroll nélküli szemé- A Fidesz Nagy Személyi Dilemmája Fekete szalaggal a köztisztviselők napján A közigazgatásban elrendelt létszámcsökkentés, illetve a megszorító intézkedések elleni tiltakozásul munkabeszüntetést fontolgatnak az érintett szakszervezetek. Ma, a köztisztviselők napján, felmérés indul a dolgozók sztrájkkészségéről. Kun J. Erzsébet A közigazgatásban elrendelt létszámcsökkentés miatt a köztisztviselők gyásznapjává vált július elseje, a köztisztviselők napja. A központi ünnepséget Egerben tartják, a résztvevők többsége fekete, illetve a szolidaritást jelképező kék szalagot visel majd. A hat szakszervezeti szövetség jövő szombati közös demonstrációján minden valószínűség szerint nagy számban vesznek részt köztisztviselők is - mondta lapunknak Fehér József, a Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitkára. „Rendkívül nagy az elszántság a közigazgatásban dolgozók között a tekintetben, hogy legalább szolidaritásukat kifejezzék az elbocsátottakkal, s nem zárható ki egy esetleges sztrájk sem” - fogalmazott az érdekvédő. A főtitkár elmondta, hogy felmérik egy esetleges munkabeszüntetés támogatottságát - a köztisztviselők esetébeni ez kötelező is s nem kizárt, hogy rövidesen sztrájkot hirdetnek. A nyomásgyakorló akciót az is indokolja, hogy - a főtitkár állítása szerint - az elbocsátottak között nagy számban találhatók szakszervezeti tisztségviselők és tagok. „Sok munkahelyen a munkaadók mintha elérkezettnek látnák az időt arra, hogy most verjék szét a szakszervezetet” - tette hozzá. Konkrét példát nem mondott, tartva az esetleges következményektől. Fehér József azt is világossá tette, hogy ha a kormány hétfőre nem dolgoz ki a szakszervezetek számára is elfogadható - garanciát is vállaló - megállapodástervezetet a közigazgatásból elbocsátottak méltányos távozására, illetve a mentességet élvezők köréről, nem írják alá az egyezséget. Csupán ajánlásnak ugyanis nincs értelme - érvelt -, a tapasztalatok ugyanis azt jelzik, hogy azt a munkáltatók nem veszik figyelembe. A szakszervezetek azt szeretnék elérni, hogy a munkaerőpiacon nem kelendő 50 éven felülit, gyermekét egyedül, illetve háromnál több gyermeket nevelőt ne küldhessék el. Azt egyelőre nem tudni, hogy végül is lesz-e megállapodás. Schranz Edit, a munkaügyi tárca szóvivője lapunknak azt mondta: a minisztériumban készül egy megállapodástervezet, e szerint az ötven év feletti köztisztviselők elbocsátásánál figyelembe kell venni a szociális és munkaerő-piaci helyzetet. Az a hétfői egyeztetésen derül ki, hogy a megállapodás ad-e garanciát, vagy marad az ajánlás. A nyilatkozatok alapján úgy tűnik, hogy nem lesz egyezség, a szakszervezetek szerint ugyanis, ha nincs jogereje, nincs is értelme a megállapodásnak. Köztisztviselői létszámcsökkentések (fő) 14 500