Népszabadság, 2006. szeptember (64. évfolyam, 205-230. szám)

2006-09-25 / 225. szám

Gyurcsány: A radikalizmussal nem lehet együttműködni Nem lehet és nem szabad együtt­működni azokkal, akik ma vitatják és tagadják a Harmadik Magyar Köztársaság demokratikus beren­dezkedésének alapját - szögezte le tegnap Gyurcsány Ferenc mi­niszterelnök azon a polgármesteri találkozón, amelyen Budapest hosszú távú fejlesztése mellett a tüntetésekről is beszéltek. Hozzá­tette: Európában egy jobb- vagy balközép pártnak soha nem jutna eszébe, hogy a saját radikálisaival egy követ fújjon. Ez nem csupán a magyar jobboldal, de az egész ma­gyar demokrácia tragédiája. A miniszterelnök - utalva arra, hogy Schmitt Pál, a Fidesz alelnöke felszólalt szombaton a Kossuth té­ren - hozzátette: fogalma sincs, mit keresnek a magyar jobbközép politikusai a téren, ahol a szóno­kok szélsőséges, radikális, alkot­mányellenes és idegengyűlölő be­szédeket tartanak. Szerinte Chirac francia elnök inkább veszni hagy­ná hatalmát, semmint hogy együtt­működjön a szélsőségekkel. Úgy vélte, a magyar kereszténydemok­rácia politikai örökségébe nem tartoznak bele a szélsőséges, radi­kális, idegengyűlölő, alkotmányel­lenes megnyilvánulások. „A Hat­vannégy Vármegye szélsőséges politikai mozgalmával nem lehet egy platformon a demokratikus közép pártja” - szögezte le. A kor­mányfő az országban kialakult „vi­ta” kapcsán úgy fogalmazott: azok a rendszerváltás nagy vitáihoz ha­sonlóak, amelyek arról is szóltak, ki miért felelős. „Van-e bátorság szembenézni, hogy voltak pillanatok, amikor a magyar politika egyes szereplői­ben erősebb volt a vágy egymás legyőzésére, mint a problémák megoldására. Vannak, akik eljutot­tak idáig, és vannak önmagukat igaznak mondó emberek, akik úgy tesznek, mintha soha egyetlen pil­lanatra nem kerültek volna abba a csapdába, amit mi magunk állítot­tunk: saját igazságainkat, hogy mi­ként lehet szolgálni a közjót, fon­tosabbnak és kizárólagosabbnak tartottuk, mint elhinni, hogy a má­sok igazsága is szolgálhatja a köz­jót” - mondta. Gyurcsány megkö­szönte a „kétmillió budapestinek”, hogy a nyugalmat választotta, de fontosnak nevezte azt is, mit mond húszezer ember a Kossuth téren. A miniszterelnök közölte: a ta­vasszal megkötött Budapest-szer­­ződés továbbra is érvényes, tehát olyan fővárost akar a koalíció, amelyben lehet élni, lakni, dolgoz­ni. Budapestnek szerinte az or­szág jelképének kell lennie. Az önkormányzati választás, ezen be­lül Budapest jövője nem arról szól, hogy Demszky Gábor marad-e vagy Tarlós István jön. A választás értékekről,­ elvekről, magatartás­ról szól­­ és a fővárosiak nem azt kérik, hogy tessék megküzdeni a kormánnyal, hanem azt, hogy le­gyenek fejlesztések. (N. B. Gy.) Gyurcsány Ferenc és Demszky Gábor - a tavasszal kötött szerződés ma is érvényes Fotó: Kurucz Árpád Nyilatkozat Budapestről A békétlenséget eltető, a város fejlesz­tését meghirdető „Budapesti Nyilatko­zatot” a kormán­yfővel és Molnár Gyula fővárosi szocialista elnökkel közösen szignáló Demszky Gábor négy követe­lést terjesztett a Fidesz elnöke elé. 1. Orbán Viktor hívja vissza a Parlament előtt demonstráló embereit. (Demszky Gábor a Fidesz elnökének 1999-es nyi­latkozatát idézte: csak az vigye utcára az embergltavatöbaza is tu­dja vinni őket.) 2. Orchfilb Vikto­r határolódjon a szélső­­jobbtól.Sdaur a Horthy Miklós kor­mányzó budapesti bevonulását megün­nepelni készülő Jobbiktól. 3. Orbán Viktor bélyegezze meg, és ítél­je el nyíltan a vandálokat. 4. Orbán Viktor kérjen bocsánatot Bu­dapesttől. Hiller leltára Orbán hazugságaiból Munkatársunktól A rendszerváltozás utáni politika talán legcinikusabb, leghazugabb mondatának minősítette vasárnap Hiller István, az MSZP elnöke Or­bán Viktornak azt kijelentését, hogy ő soha nem hazudott az em­bereknek. Orbán a CNN-ben szombat hajnalban leadott interjú­ban azt mondta: „Én sem hazud­tam soha az embereknek”. Hiller erre közleményben reagált. „Ezt mondja az a politikus, aki liberálisként indult, konzervatív­vá változott, mára a szélsőséges jobboldallal fúj egy követ, hogy aztán elfogadja egykori vezető ál­lampárti politikusok, Szűrös Má­tyás és Pozsgay Imre erkölcsi tá­mogatását. Ezt mondja az a politi­kus, aki az 1998-as választások második fordulója előtt kizárta a koalíciót a kisgazdákkal, majd mi­niszterelnök-helyettessé emelte Torgyán Józsefet. Ezt mondja az a politikus, aki kormányzása előtt a nevével fémjelzett választási programban az egészségügyi dol­gozók bérének megduplázást ígérte, majd ebből semmit nem teljesített” - írja az MSZP elnöke. Felidézi: Orbán a választási prog­ramjában ingyengyógyszert ígért a gyerekeknek és a nyugdíjasok­nak, majd ebből semmit nem telje­sített. Azzal kezdte a kormány­zást, hogy pénzügyminiszter-je­löltjével kimondatta: más a kor­mányprogram és más a választási program. Orbán 2000-re „nagy ívű” adóreformot ígért, majd eb­ből semmit nem teljesített. Azt is állította, „rosszabbul élünk, mint négy éve”, s ezt minden gazdasági tény cáfolta. Olyan tanulmányra hivatkozva ígért járulékcsökken­tést, amelynek írói cáfolták az ál­tala levont következtetések meg­alapozottságát. „Ezt mondja az a politikus, aki azt állította, hogy a kevesebből le­het többet osztani, a járulék csök­kentéséből 14. havi nyugdíjat adni. Ezt állítja az a politikus, akit már kétszer szavaztak le a választópol­gárok. A miniszterelnök zárt kör­ben elmondott beszédének kiszi­várgása után nem az a kérdés, ki hazudott, hanem az, ki képes ezt abbahagyni. Orbán nem képes” - írja közleményében Hiller István. Szili nem magyarázkodik „Sajnálom, hogy olyannal hozták a nevem összefüggésbe, ami nem igaz” - így reagált tegnap Szili Katalin a The Sunday Telegraph írására, miszerint a szocialista politikus is kiszivárogtathatta a Gyurcsány-beszédet. A brit va­sárnapi konzervatív lap magyar politikai elemzőkre hivatkozva azt találgatja, hogyan kerülhetett nyilvánosságra a kormányfő be­széde. Két verziót vetnek fel. Az egyik szerint maga Gyurcsány Fe­renc szivárogtatta ki a felvételt, hogy nyilvános vitát kényszere­sen ki a reformokról. „Ez azon­ban még egy olyan ember számá­ra is túlságosan kockázatos stra­tégiának tűnik, aki barátai közé sorolja Peter Mandelsont, a brit Munkáspárt egykori ötlet­gyárosát” - idézi a lapot az MTI. A másik lehetőség, hogy Gyurcsány inkább pártbeli riváli­sainak áldozata, akik megbukta­tása végett szivárogtathatták ki a felvételt. „Az ujjak Szili Katalin­ra, a parlament ambiciózus elnö­kére mutatnak, aki nem szívleli a miniszterelnök­ piaci reformjait, és azt mondják róla, hogy (Gyurcsány) posztjáért sóvárog” - írja a The Sunday Telegraph. A cikk szerint a szocialisták még pár évig meghagyják Gyurcsányt tisztségében, majd félidőben ki­dobják, nyakába varrva a felelős­séget az adó- és áremelésekért. „Ha valakinek ebben a hely­zetben magyarázkodnia kell, az nem én vagyok” - áll Szili Katalin közleményében. Mint írja, ez ügyben a lépéseket az MSZP el­nöke felé már korábban megtette. „Számomra most a baloldal és a párt sikere az önkormányzati vá­lasztásokon mindennél fonto­sabb. A kiszivárogtatás ügyében a választásokat követően a szük­séges lépéseket megteszem” - zá­rul Szili Katalin közleménye. Magyarország * 3 Szabadon lehet kö­vetelni a miniszter­elnök leváltását is. Le is lehet váltani - de csak és kizárólag törvényesen. Ennek megvan a helyszíne, s valóban a Kossuth téren, csakhogy egy épületben. Ezt úgy hívják: magyar par­lament. Orbán papírszobrai Tóth Ákos totna@nepszabadsag.hu Orbán Viktor, a Fidesz elnöke azt mondja, hogy „vissza kell térni ahhoz a politikához, amelyet közösen folytattunk a rendszerválto­zás idején, amely a politikai igazmondásról szólt”. Legalábbis, teszi hozzá, a hajdani ellenzék részéről, a mai szocialisták és elődeik ha­gyománya viszont ennek az ellenkezője. Orbán szerint­ Orbán a maga részéről az elmúlt egy hétben visszatért a régi és most megint újnak áhított alapokhoz. Szavai ugyanolyan ütősek, de sokkal brutálisabbak, mint akkoriban, amikor még kedvelhettük azokat a mondatokat, amelyek a hazugságról szóltak, egy rendszer tarthatatlanságáról, a változások elodázhatatlanságáról. Azok so­kaknak valóban szerethető mondatok voltak, és Orbán Viktor érzi is, hogy jó volna visszakanyarodni hozzájuk, hogy újra akként le­hessen tekinteni rá, mint egykoron. Nem ez az első kísérlete arra, hogy a hajdani liberálisból, majd konzervatívból most politikai kategóriákon felül állóvá, újfent a rendszerváltó pózába hintázza magát. Megpróbálta ezt már a par­lamenti választások első, elveszített fordulója után, amikor a meg­induló - és megállítandó!­­ „papírszobrokat" emlegette, azokat, akik hajdan tagadták a rendszerváltást, majd annak - úgymond - haszonélvezőiként rá akarnak telepedni a népre, s lám, rá néhány hónapra újfent megindulásról beszél, az ő értelmezésében persze ismét a papírszobrok ellen, amelyeket Gyurcsány Ferenc szimboli­zál. Már nem is meglepő módon segítségül hív ehhez valódi, archi­vált, bár új talapzatra váró papírszobrokat is, köztük, Szűrös Má­tyást és Pozsgay Imrét. Mert ilyen a mi kis Kossuth terünk: még egy árva Palotás Jánost sem képes kitermelni magából, mint annak idején a taxisblokád. Ott vannak mind, akik annak idején fölvonul­tak: Orbán megindult, szoborparkról vizionált, s egynémelyikük valóban megindult, s egyenest a Kossuth térig jutott, hogy ott ők jelképezzék a tüntetők által kívánt új Magyarországot. Hát akkor maradjunk már inkább az igazi rendszerváltásnál! Mert bár valóban ismerősek Orbán mondatai, régi hangulatot idéznek, de mégis radikálisan más helyzetben radikálisan másként szólnak: álljunk ki a demokráciáért, mert a nép majd „alkotmányos okoskodás nélkül megvizsgálja, hogy amit a demokráciától vár, azt most nem kaphatja meg.” Ez az állítása közönséges hazugság. Ebben az országban ugyanis senki nem ütközik meg azon, hogy ha sokan úgy érzik, képtelenek elviselni, hogy a miniszterelnök ha­zudik. Ebben az országban négyévente választásokat tartanak. Mindenki arra szavaz, akire, illetve amelyik pártra akar. Szabadon lehet követelni a miniszterelnök leváltását is. Le is lehet váltani - de csak és kizárólag törvényesen. Ennek megvan a helyszíne, s va­lóban a Kossuth téren, csakhogy egy épületben. Ezt úgy hívják: magyar parlament. Orbán Viktor azért is hazudik, mert bár a demokráciát láttatja veszélyben, valójában mégiscsak a rendszerváltás alapjait megkér­dőjelezve­­ rendszerkritikának álcázott mondatait egyetlen em­berre tüzeli: Gyurcsány Ferencre. Nagyon-nagyon összetett ez a hazugság. És ennek az összetett­ségnek a része minden, ami van, mert ami éjszaka a csőcseléké, az nappal a közéleté. Például amikor Áder János arra szólítja föl a mi­niszterelnököt, hogy ne kövessen el önmaga ellen álmerényletet, az maga a papírszobrokat idézően gátlástalan hazugság. Orbán Viktor azt mondta, hogy ő még soha nem hazudott. Most ezt ne vitassuk. Egyet azonban lássunk magunk előtt, a mostanit: a demokráciahozó rendszerváltás Orbán általi „elhazudozását”. Ez megy most, élő adásban. Ez a gulyáskommu­nizmus vége. Mivel én már egy ideje nem orrontottam kommunizmust, nem szeretném, ha a gulyásnak lenne vége. NÉPSZABADSÁG • 2006. SZEPTEMBER 25., HÉTFŐ Egy korszak vége Krajczár Gyula krajczargy@nepszabadsag.hu Sejtettem, hogy szombaton jóval többen lesznek a Kossuth téren, mint eddig, nagyobb ágyúk szólnak majd. A hétvégi szám mindig nagyobb energiákat gyűjt magába. Arra azonban nem számítot­tam, hogy újat is fogok hallani. Nem volt ez egy fix érzés, nem gon­dolkodtam rajta, csak abból következtetek, amilyen erővel kaptam felé a fejem. A veterán Molnár Tamás, aki a téri szerveződés törzs­karának is tagja, a sajtótájékoztatónak mondott fázisban történel­mi napról beszélt. S itt jön az új: az Orbán-korszak vége. Molnár ugyan még felszólította Orbánt, jöjjön ki a térre, s ott majd a tömeg eldönti, vezére lesz-e még, vagy sem. A megszólított nem jött. Nem akart fideszes jelleget adni az összejövetelnek. Orbán Viktor hihetetlenül beszorult a szituációba. Nem pusz­tán szorították, ebben azért ő is benne van. Most egy rendkívül erős belső feszültségű, bonyolult, nedves guzmónak tűnik a politi­kai elit teteje, amely robbanni készül. A benne lévő elemek pedig elképesztő intenzitású, másodpercről másodpercre zajló pozíció­harcot vívnak. A cél mindenki számára olyan helyre jutni, ahonnan a robbanás majd a legjobb kapaszkodóra repíti őket. Jackie Chan: A „robbanás” normál esetben az önkormányzati választás, de „nem-normál” verziók is elképzelhetők. Fontos taktikai pontot kellett elhagynia Orbánnak. A Kossuth térinél két-háromszor nagyobb tömeget a Hősök terén már egy­milliósnak mondott volna Rákay Philip, bár lehet, hogy le is becsü­löm őt. A „Gyurcsány, takarodj!” nyilván ott is felcsendült volna, de mit ér ez a „Viktor, Viktor!” nélkül. A protézis, amely a hiányban megjelenik, Tőkés, Csath Magdolna, Bayer, elmehetett volna a má­sik rendezvényre is, így most növögetnek új, szerény sarjak. Meg­nyugtató, hogy az Új Magyarországért Egyesületet Pozsgayék és Szűrösék hozzák létre, nekik legalább tekintélyes rutinjuk van ezekben az új Magyarországokban. Az érdekes az, hogy hiába a kommunikációs katasztrófa, melyet a kormányfő mellett vonultatnak fel egy hete, hiába halmoz napok óta hibát hibára Gyurcsány, ez mintha Orbánon nem segítene. A tiszta, egyszerű, demokratikus körülményekben eleve nem bízha­tott, nem is bízott, így ugyanis egy ideje veszíteni szokott. Az utcá­val pedig kölcsönösen cserbenhagyták egymást. Az Orbán-korszaknak egyelőre a Kossuth téren van vége. S ott sem annyira biztosan. A szombaton megjelent felszólalók, s nyil­ván a tüntetők egy része is, inkább hiányolja őt, mintsem haragud­na rá. S ezt Orbán bizonyára tudja, ahogy azt is, hogy a Kossuth té­rinél van egy lényegesen nagyobb tömeg is: akik nincsenek ott. S akik a Hősök terére sem mentek volna el. Akik nem akartak nép­szavazni, de lehet, hogy fognak. S hogyan? Marad a pozícióharc, melyről az jutott eszébe egyik német kollégámnak, hogy ez a gu­lyáskommunizmus vége. Mivel én már egy ideje nem orrontottam kommunizmust, nem szeretném, ha a gulyásnak lenne vége. > - «

Next