Népszabadság, 2006. október (64. évfolyam, 231-255. szám)
2006-10-31 / 255. szám
12 • 2006. OKTÓBER 31., KEDD • NÉPSZABADSÁG Tévéjátékkal és színházi közvetítésekkel nem különösebben kényeztetik el a nézőket a televíziók. Ha nincs egyik sem, akkor készüljön évente egy tucat színházi tévéjáték kortárs magyar darabokból - jött a közös ötlet színészektől, drámaíróktól és tévésektől. Hiába. Haszán Zoltán Nem ugyanaz az élmény, mint a nézőtéren ülni, de a színházat kedvelők legalább a tévékben láthatnák a legjobbnak ítélt 12 kortárs magyar dráma feldolgozását. Valódi színészek kerülnének a képernyőre. Mindez a tévéknek sem kerülne egy fillérjükbe sem, közben a televíziósok értelmes munkához jutnának. Mostoha sorsuk feletti kesergésükben erre a megoldásra jutottak a Televíziós Művészek Társasága, a Drámaíró Kerekasztal és MASZK Országos Színészegyesület képviselői, kitalálva a Várkonyi Zoltán-pályázatot. E szerint egy hattagú zsűri minden évben kiválasztana a műsoron lévő, illetve újonnan bemutatott kortárs magyar drámák közül egy tucatot. Ezeket nem klasszikus színházi közvetítéssel rögzítenék, hanem az előadás helyszínén, azok díszletei között, és a darabban játszó színészekkel vennék fel. Ezen vélhetően senki sem „gazdagodna meg”, hiszen a hagyományos tévéjáték költségeinek a töredékéért, darabonként hétmillió forintért vennének fel egy-egy alkotást. Cserébe a darab nem csak a nézőtéren ülők emlékeiben maradna meg. (Csak összehasonlításul: a szintén a színházi előadást feldolgozó A gyertyák csonkig égnek 32 millió forintból készült el, tévéjáték és nem film minőségben.) A tervek szerint hat-hat darabot az MTV, illetve a Duna TV mutatna be. De a pénzt nem a tévék kapnák meg - hogy el ne tűnjön a nagy kasszában -, hanem a színházak, amelyek dönthetnének, kivel akarnak forgatni. A szakmai szervezetek képviselői ezzel a csomaggal mentek el tárgyalni a közszolgálati műsorok anyagi támogatásáról is döntő Országos Rádió- és Televízió Testület (ORTT) elnökéhez. Ez még tavaly nyáron történt. Utóbb a szakmai szervezetek képviselői úgy emlékeztek, hogy Kovács György elnök nyitott volt a javaslatra, de jelezte, hogy a pályázatokról és a támogatásokról nem ő dönt, hanem az ORTT valamennyi tagja. - Döntés hamarosan, mindenesetre egy szavazatuk már van - idézte fel az egyik résztvevő, Szőnyi G. Sándor Kovács szavait. A Televíziós Művészek Társaságának egyik vezetője szerint hónapokkal később kaptak egy levelet, hogy nagyon jó az ötletük, de sajnos nem tud pénzt adni rá az ORTT. Idén nyáron újra próbálkoztak, immár a Pécsi Országos Színházi Találkozó támogatásával. A válasz hasonló volt a korábbihoz, azzal a különbséggel, hogy az ORTT jelezte: időközben megjelent egy pályázat a klasszikus színházi közvetítések támogatására, hatvanmillió forintos kerettel. Ez nem töltötte el örömmel a Várkonyi-pályázat kezdeményezőit, hiszen teljesen más logikán alapul. A hatvanmillió forint kétharmadát kereskedelmi tévén bemutatott előadások rögzítésére különítették el. Valóban, volt már ilyesmire is példa, amikor a TV 2 és az Új Színház korábbi szoros kapcsolata miatt egy-egy darab ténylegesen a képernyőre került vasárnap éjjel egykor. Az ORTT ezt akarta elkerülni azzal, hogy a mostani pályázatban előírta: a támogatott színházi közvetítés kezdési időpontja nem lehet fél 11 után. Ez szigorú előírásnak minősülhetett, mert a pályázatra egyetlen kereskedelmi tévé sem jelentkezett, így a 60 milliós keret kétharmadát nem is osztotta ki az ORTT. A közszolgálatiaknak fennmaradó egyharmadon a Duna Az ORTT elnöke nem érti, hogyan ragadhatott bent a kereskedelmi tévéknek elkülönített kétharmados összeg. TV osztozott a Hálózat TV- vel. Előbbi két darab közvetítésére 5 milliót, utóbbi hétre 14 milliót kapott. A Magyar Televízió az egész pályázatból kimaradt, mert tartozásai miatt nem jelentkezhetett. A dolgok ilyen alakulását látva még egy kísérletet tettek a szakmai szövetségek. Megkérték az ORTT-t, hogy a ki nem osztott 40 millióból készüljön legalább hat tévéjáték. A válasz elutasító volt. Az érintettek csalódottak, a megvalósult pályázat félsiker, de az ORTT elnöke szerint törvényi előírások miatt nem tehettek mást. Kovács György úgy véli, az igenis eredmény, hogy végre pályázatot írtak ki színházi közvetítések támogatására. Valóban nem abban a formában, ahogyan azt a szakmai szervezetek szerették volna, de erre ő nem is tett ígéretet. - Nem tudom, hogy miért jobb, ha a klasszikus közvetítés helyett tévéjáték készül egy darabból. Ráadásul a darab rögzítése olcsóbb is - mondta Kovács.Az ORTT-s pályázaton a Fanny Film Bt. kapta a legnagyobb támogatást, kétszer hárommillió forintot a Honvéd Táncszínház Ki népei vagytok? című kétrészes táncelőadásának rögzítésére. Ez a Hálózat TV műsorát gazdagítja majd. A legkisebb összeg a Donka Kábeltelevíziós Kft.-nek jutott, félmillió, Steiner Béla: A hét betű című előadásnak rögzítésére, bemutatás szintén a Hálózat TV-n.) Kovács nem érti, hogyan ragadhatott bent a kereskedelmi tévéknek elkülönített kétharmados összeg. Ezt az arányt egyébként törvény írja elő. Az ORTT elnöke nem az országos kereskedelmi tévéket hiányolja a jelentkezők közül, hanem a kisebb városi tévéket. - Ahol pénzt osztanak, ott általában sorban állás van - állította szembe általános tapasztalatait az ORTT elnöke a színházi pályázattal. Mint mondta, a lehetőségre a pályázat kiírása előtt két hónappal egy egri konferencián felhívta a színházigazgatók figyelmét, mégsem éltek vele. A megmaradt negyvenmillió forintot az ORTT szabadon felhasználhatja. Felemás színjáték Pályázat volt, mégsem láthatnak sok színházi közvetítést a tévénézők . A közvetítés a hagyományos tévéjáték elkészítésének töredékébe kerül Fotó: Szabó Bernadett HIRDETÉS KincsTár az nka programajánlója ■ Budapesti Liszt Ünnepek címmel hét hangversenyből álló koncertsorozat indul a Művészetek Palotájában november 18-án. A nyitóhangversenyen az Esztergomi mise és Saint-Saëns Liszt Ferenc halálakor írt Orgonaszimfóniája szólal meg a Szlovák Filharmónia kórusa és a Győri Filharmonikus Zenekar előadásában. Az első napon kijelölt zenei nyomvonalat aztán hűen követik a hangversenysorozat további koncertjei is, hiszen a fesztivál elsősorban az oratóriumszerző és a zongoravirtuóz komponista életművét szeretné megismertetni a közönséggel. A Budapesti Liszt Ünnepeket november 16-án szimfonikus költemények és szimfonikus zenekarra hangszerelt zongoradarabok zárják. A Nemzeti Filharmonikus Zenekart vezénylő Kocsis Zoltán maga is egyike az előadás hangszerelőinek; az ő munkája a koncerten elhangzó Goethe ünnepi induló. Az előadás házigazdája a Nemzeti Kulturált Alap. nka Koncertek a Művészetek Palotájában www.mupa.hu a magyar kultúra védj # 9 y ? pályázati felhívás K&H a K&H Lízingcsoport nyílt pályázatot hirdet gépek, berendezések, nagyhaszongépjárművek, egyéb eszközök interneten keresztüli aukcióinak szervezése és lebonyolítása tevékenység folyamatos ellátására Az interneten keresztül szervezendő árveréseinek tevékenysége magában foglalja a pályáztató csoportjához tartozó cégek által birtokba vett személy és tehergépjárművek kizárólag viszonteladóknak, kereskedéseknek történő felajánlását oly módon, hogy a vásárolni szándékozók ajánlataikat közvetlenül az internetes felületen teszik meg, illetve minden, a vásárláshoz szükséges információt itt találnak meg. A pályázókkal szemben követelmény, hogy a tevékenység ellátásához az ajánlat adásakor rendelkezzenek egy már működő, Interneten keresztüli árveréseket, aukciókat kezelő software-rel. A pályázat részletes feltételeit, az eljárásrendet, valamint a pályázókkal kapcsolatos részletes elvárásokat a pályázati dokumentáció tartalmazza, melyet 2006. október 24-től, a K&H Lízingcsoport székhelyén (üget Center, 1068 Budapest, Dózsa György út 84/a) lehet megvásárolni 40 000 forint + áfa áron. A pályázaton csak azok a társaságok vehetnek részt, amelyek megvásárolták a pályázati dokumentációt. A pályázatokat zárt borítékban „Gépek és berendezések, nagyhaszongépjárművek, egyéb eszközök interneten keresztüli aukcióinak szervezése” felirattal a K&H Lízingcsoport (Liget Center, 1068 Budapest, Dózsa György út 84/a) székhelyén, a vezérigazgatói titkárságon lehet leadni. A pályázatok leadásának határideje: 2006. november 3. 11 óra A határidőn túl, illetve a megjelölttől eltérő módon leadott pályázatok nem kerülnek kiértékelésre. Pályázattal, illetve a pályázati dokumentáció megvásárlásával kapcsolatban további felvilágosítás Szalay Balázsnál kérhető. Telefon: (061)2368250 Fax:(061)2368173 » Negyedszázados lett a Capella Savaria Munkatársunktól Ünnepi koncerttel emlékezik alapításának 25. évfordulójára a Capella Savaria együttes. A koncertnapra pontosan huszonöt évvel az első, szombathelyi, a Savaria Múzeumban tartott bemutatkozás után, november 9-én este hét órakor lesz a Don Boscóban (Szombathely, Táncsics M. út 44.) A koncerten Telemann Nemzetek táncai, Händel Silete Ventije és Vízizenéje hangzik el, vendégművész: Zádori Mária. A Capella Savaria 1981-ben alakult, célja a XVII-XVIII. századi zene bemutatása, amihez felhasználják a kor dokumentumait. Az együttes magját a vonósok alkotják, hozzájuk szükség szerint más hangszerek kapcsolódnak. A vonósok korabeli XVII-XVIII. századi hangszereken játszanak. Repertoárjuk nagy részét a XVIII. század első felének zenéje teszi ki, de játszanak XVII. századi zenét és bécsi klasszikusokat is. A zenekar 54 hanglemezt készített az alapítás óta, közülük öt elnyerte Az Év hanglemeze díjat. Lemezeik a Hungaroton, Quintana, Harmonia Mundi és a Naxos cégeknél jelentek meg. Az opera- és a passiósorozatok mellett igazi ritkaságok találhatók az együttes felvételei között (magyar művek a XVIII. századból, Druschetzky, Roman, A. Scarlatti, B. Marcello, Telemann, Werner Naudot, Rameau művei). Számos lemezük jelent meg Zádori Máriával, az együttes állandó szólistájával. Koncerteztek Magyarországon és külföldön (eddig 22 európai országban, Észak- és Dél-Amerikában csakúgy, mint Izraelben). Állandó résztvevői a magyar régi zenei fesztiváloknak (Sopron, Budapest), és részt vettek jeles európai fesztiválokon (Brugge, Insbruck, Regensburg, Göttingen, Halle és Utrecht). 1991-ben a Capella Savaria Liszt-díjat kapott. Sznobok próbája Zene A Budapesti Fesztiválzenekar hangversenye. Vezényelt Dmitrij Kitajenko. Zeneakadémia Fáy Miklós Sajnálattal látja az ember, hogy nem csúszott át a sznobvizsgán, súlyos sznobságban szenved, miközben a fesztiválzenekart hallgatja, Dmitrij Kitajenko vezényletével, és szörnyülködik a darabon, Csajkovszkij Olasz capriccióján. Viccnek nem jó, de komolynak még rosszabb ez a kedélymuzsika, túlságosan is nagy zenekarra. Fütyülni való dallamok, talán ha kerékpárokat osztanának ki, és vidáman lehetne karikázni, vagy fehér öltönyben sétálgatni egy kosztümös filmben, akkor az egész élvezetesebb lehetne, de így csak az aránytalanság marad, ekkora apparátust ilyen csekélyke mondanivalóhoz nem illik mozgósítani. Furcsa a program, mert az Olasz capriccio előtt egy másik Csajkovszkij-mű, a Változatok egy rokokó témája szerepel, amelynek legnagyobb előnye kétségkívül az, hogy csellóra íródott, és a többre érdemes, de repertoárhiánnyal küszködő hangszer mindennek örül, ami kihozza belőle a szólistát. A rokokó változatok azonban csak akkor jó, ha egészen varázsos csellószemélyiség kezébe kerül, különben csak az derül ki, hogy nehéznek nehéz, de egyébként elég csekély a szerzői invenció, nagyon köti Csajkovszkij fantáziáját a téma, nem megy tőle messzire, nem jár be egy nagyobb kört, tulajdonképpen ugyanazt a dallamocskát halljuk húsz percen át. Talán sejthető, hogy az est szólistája, Raphael Wallfisch nem a hőn Fütyülni való dallamok, talán ha kerékpárokat osztanának ki, és vidáman lehetne karikázni... áhított mágus, elnyeszetelte a magánszólamot, kis hibákkal, kis hamisságokkal, aztán adott egy ráadás Bachot, alighanem csak azért, nehogy azt higgyük, hogy a szviteket több értelme lenne végighallgatni az előadásában. Ha ezek után fölvetődik a kérdés, hogy egyáltalán mi értelme volt ennek az orosz karmesterrel levezényelt orosz estnek, akkor a válasz nem Ljadov Nyolc orosz népdal című műve, amely egyfelől kellemesen hangulatos bemelegítésnek, de semmivel sem többnek bizonyult, másrészt legalább egy életrevaló csellistát hallhattunk a zenekarban helyet foglaló Szabó Péter személyében, hanem Sosztakovics 6. szimfóniája. Nem is csak a mű maga, amely bejáratott darab a világban, csak éppen nálunk nem, ahol furcsa módon Prokofjev és Sosztakovics elhanyagolt szerző. De átlagos esetben a 6. szimfónia erős Mahler-utánérzés, az első tétel nagy sorakozójával és ijedt, reszkető csendjeivel, aztán a hátralévő két gyors tétel közönséges körüli játékával. Persze mindig van egy lényeges különbség: Mahler folyton valakihez szól, valakit vagy annak a hiányát érzi a világban. Sosztakovics hidegen és kérlelhetetlenül hitetlen, kiterítenek úgyis. Kitajenko hangzásvilágában azonban maga a Mahler-érzés is messzebbre kerül, fölismerhető, de nem tolakodó, mint a nyugati karmesterek irányításával. Hogy ez így hitelesebb-e, az csak valószínű, de persze veszítünk is vele, mert az ismerős világból egy távolabbiba kerülünk, azt kellene megértenünk az ősz sörényű karmester vezetésével. Nem állítom, hogy sikerült.