Népszabadság, 2006. október (64. évfolyam, 231-255. szám)

2006-10-31 / 255. szám

12 • 2006. OKTÓBER 31., KEDD • NÉPSZABADSÁG Tévéjátékkal és színházi közvetítésekkel nem külö­nösebben kényeztetik el a nézőket a televíziók. Ha nincs egyik sem, akkor ké­szüljön évente egy tucat színházi tévéjáték kortárs magyar darabokból - jött a közös ötlet színészektől, drámaíróktól és tévésektől. Hiába. Haszán Zoltán Nem ugyanaz az élmény, mint a nézőtéren ülni, de a színhá­zat kedvelők legalább a tévék­ben láthatnák a legjobbnak ítélt 12 kortárs magyar dráma feldolgozását. Valódi színé­szek kerülnének a képernyő­re. Mindez a tévéknek sem ke­rülne egy fillérjükbe sem, közben a televíziósok értel­mes munkához jutnának. Mostoha sorsuk feletti keser­­gésükben erre a megoldásra jutottak a Televíziós Művé­szek Társasága, a Drámaíró Kerekasztal és MASZK Orszá­gos Színészegyesület képvise­lői, kitalálva a Várkonyi Zol­­tán-pályázatot. E szerint egy hattagú zsűri minden évben kiválasztana a műsoron lévő, illetve újonnan bemutatott kortárs magyar drámák közül egy tucatot. Ezeket nem klasszikus színhá­zi közvetítéssel rögzítenék, hanem az előadás helyszínén, azok díszletei között, és a da­rabban játszó színészekkel vennék fel. Ezen vélhetően senki sem „gazdagodna meg”, hiszen a hagyományos tévéjá­ték költségeinek a töredéké­ért, darabonként hétmillió fo­rintért vennének fel egy-egy alkotást. Cserébe a darab nem csak a nézőtéren ülők emléke­iben maradna meg. (Csak ös­­­szehasonlításul: a szintén a színházi előadást feldolgozó A gyertyák csonkig égnek 32 millió forintból készült el, té­véjáték és nem film minőség­ben.) A tervek szerint hat-hat darabot az MTV, illetve a Du­na TV mutatna be. De a pénzt nem a tévék kapnák meg - hogy el ne tűnjön a nagy kas­­­szában -, hanem a színházak, amelyek dönthetnének, kivel akarnak forgatni. A szakmai szervezetek kép­viselői ezzel a csomaggal men­tek el tárgyalni a közszolgálati műsorok anyagi támogatásáról is döntő Országos Rádió- és Televízió Testület (ORTT) el­nökéhez. Ez még tavaly nyá­ron történt. Utóbb a szakmai szervezetek képviselői úgy emlékeztek, hogy Kovács György elnök nyitott volt a ja­vaslatra, de jelezte, hogy a pá­lyázatokról és a támogatások­ról nem ő dönt, hanem az ORTT valamennyi tagja. - Döntés hamarosan, minden­esetre egy szavazatuk már van - idézte fel az egyik résztvevő, Szőnyi G. Sándor Kovács sza­vait. A Televíziós Művészek Társaságának egyik vezetője szerint hónapokkal később kaptak egy levelet, hogy na­gyon jó az ötletük, de sajnos nem tud pénzt adni rá az ORTT. Idén nyáron újra próbál­koztak, immár a Pécsi Orszá­gos Színházi Találkozó támo­gatásával. A válasz hasonló volt a korábbihoz, azzal a kü­lönbséggel, hogy az ORTT je­lezte: időközben megjelent egy pályázat a klasszikus szín­házi közvetítések támogatásá­ra, hatvanmillió forintos ke­rettel. Ez nem töltötte el örömmel a Várkonyi-pályázat kezdemé­nyezőit, hiszen teljesen más logikán­ alapul. A hatvanmillió forint kétharmadát kereske­delmi tévén bemutatott elő­adások rögzítésére különítet­ték el. Valóban, volt már ilyes­mire is példa, amikor a TV 2 és az Új Színház korábbi szo­ros kapcsolata miatt egy-egy darab ténylegesen a képer­nyőre került­­ vasárnap éjjel egykor. Az ORTT ezt akarta elkerülni azzal, hogy a mosta­ni pályázatban előírta: a támo­gatott színházi közvetítés kez­dési időpontja nem lehet fél 11 után. Ez szigorú előírásnak minősülhetett, mert a pályá­zatra egyetlen kereskedelmi tévé sem jelentkezett, így a 60 milliós keret kétharmadát nem is osztotta ki az ORTT. A közszolgálatiaknak fenn­maradó egyharmadon a Duna Az ORTT elnöke nem érti, hogyan ragadhatott bent a kereskedelmi tévéknek elkülönített kétharmados összeg. TV osztozott a Hálózat TV- vel. Előbbi két darab közvetí­tésére 5 milliót, utóbbi hétre 14 milliót kapott. A Magyar Televízió az egész pályázatból kimaradt, mert tartozásai mi­att nem jelentkezhetett. A dolgok ilyen alakulását látva még egy kísérletet tettek a szakmai szövetségek. Meg­kérték az ORTT-t, hogy a ki nem osztott 40 millióból ké­szüljön legalább hat tévéjáték. A válasz elutasító volt. Az érintettek csalódottak, a megvalósult pályázat félsiker, de az ORTT elnöke szerint törvényi előírások miatt nem tehettek mást. Kovács György úgy véli, az igenis eredmény, hogy végre pályázatot írtak ki színházi közvetítések támoga­tására. Valóban nem abban a formában, ahogyan azt a szak­mai szervezetek szerették vol­na, de erre ő nem is tett ígére­tet. - Nem tudom, hogy miért jobb, ha a klasszikus közvetí­tés helyett tévéjáték készül egy darabból. Ráadásul a da­rab rögzítése olcsóbb is - mondta Kovács.­­Az ORTT-s pályázaton a Fanny Film Bt. kapta a legnagyobb támoga­tást, kétszer hárommillió fo­rintot a Honvéd Táncszínház Ki népei vagytok? című kétré­szes táncelőadásának rögzíté­sére. Ez a Hálózat TV műsorát gazdagítja majd. A legkisebb összeg a Donka Kábeltelevízi­ós Kft.-nek jutott, félmillió, Steiner Béla: A hét betű című előadásnak rögzítésére, bemu­tatás szintén a Hálózat TV-n.) Kovács nem érti, hogyan ragadhatott bent a kereskedel­mi tévéknek elkülönített két­harmados összeg. Ezt az arányt egyébként törvény írja elő. Az ORTT elnöke nem az országos kereskedelmi tévé­ket hiányolja a jelentkezők kö­zül, hanem a kisebb városi té­véket. - Ahol pénzt osztanak, ott általában sorban állás van - állította szembe általános ta­pasztalatait az ORTT elnöke a színházi pályázattal. Mint mondta, a lehetőségre a pá­lyázat kiírása előtt két hónap­pal egy egri konferencián fel­hívta a színházigazgatók fi­gyelmét, mégsem éltek vele. A megmaradt negyvenmil­lió forintot az ORTT szaba­don felhasználhatja. Felemás színjáték Pályázat volt, mégsem láthatnak sok színházi közvetítést a tévénézők . A közvetítés a hagyományos tévéjáték elkészítésének töredékébe kerül Fotó: Szabó Bernadett HIRDETÉS KincsTár az nka programajánlója ■ Budapesti Liszt Ünnepek címmel hét hangversenyből álló kon­certsorozat indul a Művészetek Palo­tájában november 18-án. A nyitóhangversenyen az Eszter­gomi mise és Saint-Saëns Liszt Fe­renc halálakor írt Orgonaszimfóniája szólal meg a Szlovák Filharmónia kó­rusa és a Győri Filharmonikus Zene­kar előadásában. Az első napon ki­jelölt zenei nyomvonalat aztán hűen követik a hangversenysorozat to­vábbi koncertjei is, hiszen a fesztivál elsősorban az oratóriumszerző és a zongoravirtuóz komponista életmű­vét szeretné megismertetni a közön­séggel. A Budapesti Liszt Ünnepeket no­vember 16-án szimfonikus költemé­nyek és szimfonikus zenekarra hang­szerelt zongoradarabok zárják. A Nemzeti Filharmonikus Zenekart ve­zénylő Kocsis Zoltán maga is egyike az előadás hangszerelőinek; az ő munkája a koncerten elhangzó Goethe ünnepi induló. Az előadás házigazdája a Nemzeti Kulturált Alap. nka Koncertek a Művészetek Palotájában www.mupa.hu a magyar kultúra véd­j # 9 y ? pályázati felhívás K&H a K&H Lízingcsoport nyílt pályázatot hirdet gépek, berendezések, nagyhaszongépjárművek, egyéb eszközök interneten keresztüli aukcióinak szervezése és lebonyolítása tevékenység folyamatos ellátására Az interneten keresztül szervezendő árveréseinek tevékenysége magában foglalja a pályáztató csoportjához tartozó cégek által birtokba vett személy és tehergépjárművek kizárólag viszont­eladóknak, kereskedéseknek történő felajánlását oly módon, hogy a vásárolni szándékozók ajánlataikat közvetlenül az internetes felületen teszik meg, illetve minden, a vásárláshoz szükséges információt itt találnak meg. A pályázókkal szemben követelmény, hogy a tevékenység ellátásához az ajánlat adásakor rendelkezzenek egy már működő, Interneten keresztüli árveréseket, aukciókat kezelő software-rel. A pályázat részletes feltételeit, az eljárásrendet, valamint a pályázókkal kapcsolatos részletes elvárásokat a pályázati dokumentáció tartalmazza, melyet 2006. október 24-től, a K&H Lízingcsoport székhelyén (üget Center, 1068 Budapest, Dózsa György út 84/a) lehet megvásárolni 40 000 forint + áfa áron. A pályázaton csak azok a társaságok vehetnek részt, amelyek megvásárolták a pályázati dokumentációt. A pályázatokat zárt borítékban „Gépek és berendezések, nagyhaszongépjárművek, egyéb eszközök interneten keresztüli aukcióinak szervezése” felirattal a K&H Lízingcsoport (Liget Center, 1068 Budapest, Dózsa György út 84/a) székhelyén, a vezérigazgatói titkárságon lehet leadni. A pályázatok leadásának határideje: 2006. november 3. 11 óra A határidőn túl, illetve a megjelölttől eltérő módon leadott pályázatok nem kerülnek kiértékelésre. Pályázattal, illetve a pályázati dokumentáció megvásárlásával kapcsolatban további felvilágosítás Szalay Balázsnál kérhető. Telefon: (06­1)2368250 Fax:(061)2368173 » Negyedszázados lett a Capella Savaria Munkatársunktól Ünnepi koncerttel emlékezik alapításának 25. évfordulójára a Capella Savaria együttes. A koncert­napra pontosan hu­szonöt évvel az első, szombat­­helyi, a Savaria Múzeumban tartott bemutatkozás után, no­vember 9-én este hét órakor lesz a Don Boscóban (Szom­bathely, Táncsics M. út 44.) A koncerten Telemann Nemzetek táncai, Händel Silete Ventije és Vízizenéje hangzik el, vendégművész: Zádori Mária. A Capella Savaria 1981-ben alakult, célja a XVII-XVIII. századi zene bemutatása, ami­hez felhasználják a kor doku­mentumait. Az együttes mag­ját a vonósok alkotják, hozzá­juk szükség szerint más hang­szerek kapcsolódnak. A vonó­sok korabeli XVII-XVIII. szá­zadi hangszereken játszanak. Repertoárjuk nagy részét a XVIII. század első felének ze­néje teszi ki, de játszanak XVII. századi zenét és bécsi klasszikusokat is. A zenekar 54 hanglemezt készített az alapítás óta, közülük öt el­nyerte Az Év hanglemeze dí­jat. Lemezeik a Hungaroton, Quintana, Harmonia Mundi és a Naxos cégeknél jelentek meg. Az opera- és a passióso­rozatok mellett igazi ritkasá­gok találhatók az együttes­ fel­vételei között (magyar művek a XVIII. századból, Drus­­chetzky, Roman, A. Scarlatti, B. Marcello, Telemann, Wer­ner Naudot, Rameau művei). Számos lemezük jelent meg Zádori Máriával, az együttes állandó szólistájával. Koncer­teztek Magyarországon és kül­földön (eddig 22 európai or­szágban, Észak- és Dél-Ame­­rikában csakúgy, mint Izrael­ben). Állandó résztvevői a ma­gyar régi zenei fesztiváloknak (Sopron, Budapest), és részt vettek jeles európai fesztivá­lokon (Brugge, Insbruck, Regensburg, Göttingen, Halle és Utrecht). 1991-ben a Capel­la Savaria Liszt-díjat kapott. Sznobok próbája Zene A Budapesti Fesztiválzenekar hangversenye. Vezényelt Dmitrij Kitajenko. Zeneakadémia Fáy Miklós Sajnálattal látja az ember, hogy nem csúszott át a sznobvizsgán, súlyos sznobságban szenved, miközben a fesztiválzenekart hallgatja, Dmitrij Kitajenko ve­zényletével, és szörnyülködik a darabon, Csajkovszkij Olasz capriccióján. Viccnek nem jó, de komolynak még rosszabb ez a kedélymuzsika, túlságosan is nagy zenekarra. Fütyülni való dallamok, talán ha kerékpáro­kat osztanának ki, és vidáman lehetne karikázni, vagy fehér öltönyben sétálgatni egy kosz­tümös filmben, akkor az egész élvezetesebb lehetne, de így csak az aránytalanság marad, ekkora apparátust ilyen cse­kélyke mondanivalóhoz nem il­lik mozgósítani. Furcsa a program, mert az Olasz capriccio előtt egy másik Csajkovszkij-mű, a Változatok egy rokokó témája szerepel, amelynek legnagyobb előnye kétségkívül az, hogy csellóra íródott, és a többre érdemes, de repertoárhiánnyal küszködő hangszer mindennek örül, ami kihozza belőle a szólistát. A ro­kokó változatok azonban csak akkor jó, ha egészen varázsos csellószemélyiség kezébe kerül, különben csak az derül ki, hogy nehéznek nehéz, de egyébként elég csekély a szerzői invenció, nagyon köti Csajkovszkij fantá­ziáját a téma, nem megy tőle messzire, nem jár be egy na­gyobb kört, tulajdonképpen ugyanazt a dallamocskát hall­juk húsz percen át. Talán sejt­hető, hogy az est szólistája, Raphael Wallfisch nem a hőn Fütyülni való dallamok, ta­lán ha kerékpárokat oszta­nának ki, és vidáman lehet­ne karikázni... áhított mágus, elnyeszetelte a magánszólamot, kis hibákkal, kis hamisságokkal, aztán adott egy ráadás Bachot, alighanem csak azért, nehogy azt hig­­­gyük, hogy a szviteket több ér­telme lenne végighallgatni az előadásában. Ha ezek után fölvetődik a kérdés, hogy egyáltalán mi ér­telme volt ennek az orosz kar­mesterrel levezényelt orosz estnek, akkor a válasz nem Ljadov Nyolc orosz népdal cí­mű műve, amely egyfelől kelle­mesen hangulatos bemelegí­tésnek, de semmivel sem több­nek bizonyult, másrészt leg­alább egy életrevaló csellistát hallhattunk a zenekarban he­lyet foglaló Szabó Péter szemé­lyében, hanem Sosztakovics 6. szimfóniája. Nem is csak a mű maga, amely bejáratott darab a világ­ban, csak éppen nálunk nem, ahol furcsa módon Prokofjev és Sosztakovics elhanyagolt szer­ző. De átlagos esetben a 6. szimfónia erős Mahler-utánér­zés, az első tétel nagy sorakozó­­jával és ijedt, reszkető csendjei­vel, aztán a hátralévő két gyors tétel közönséges körüli játéká­val. Persze mindig van egy lé­nyeges különbség: Mahler foly­ton valakihez szól, valakit vagy annak a hiányát érzi a világban. Sosztakovics hidegen és kérlel­hetetlenül hitetlen, kiterítenek úgyis. Kitajenko hangzásvilágá­ban azonban maga a Mahler-ér­­zés is messzebbre kerül, fölis­merhető, de nem tolakodó, mint a nyugati karmesterek irá­nyításával. Hogy ez így hitele­­sebb-e, az csak valószínű, de persze veszítünk is vele, mert az ismerős világból egy távo­labbiba kerülünk, azt kellene megértenünk az ősz sörényű karmester vezetésével. Nem ál­lítom, hogy sikerült.

Next