Népszabadság, 2006. december (64. évfolyam, 281-304. szám)
2006-12-01 / 281. szám
Súrlódástól ütközésig Horn Gábor és Lendvai Ildikó szerint nincs válság Konfliktus van, válság nincs - mondják az MSZP és az SZDSZ vezető politikusai, akik szerint természetellenes vita is zajlott az utóbbi időben. Gréczy Zsolt Egymást érik a viták a koalíciós pártok között. Akad ezek közt lassan tízéves, mint például a vatikáni szerződésről szóló, amit az SZDSZ rendre módosítana, és nem az egyházak javára, a szocialisták viszont óvatosan bánnak vele. Ennek megfelelően Hiller István a napokban bejelentette: nem kíván változtatni a Hornkormány idején született megállapodáson. Az SZDSZ nem tekinti lezártnak az ügyet. Nagyobb vihart kavart a szétszavazás a nyugdíj-finanszírozás parlamenti voksolásakor. Az SZDSZ a Fidesz módosító javaslatát támogatta, amely valószínűleg csak azért született meg, hogy szembefordítsa a liberálisokat a szocialistákkal. Bejött. A szabad demokraták szerint mindegy, hogy ki a benyújtó, lényeg, hogy a nyugdíjrendszer fundamentumát, a biztosítási elvet sértette volna, ha az MSZP elképzelését támogatják. A két kormányzó párt között az egészségügyi reform számos elemében sincs egyetértés, bár itt a szocialisták fegyelmezetten szavaznak. A leglátványosabb a fővárosi vezetés konfliktusa. Demszky Gábor élesen visszautasította a szocialistákat, akik Gy. Németh Erzsébetet javasolták a főpolgármester egyik helyettesének. Még az SZDSZ-es Bőhm András is azt mondta, hogy Demszky túl kemény volt, ez már károkat okoz Budapestnek. Horn Gábor, az SZDSZ kormányszintű koalíciós egyeztetője viszont úgy látja, Demszkynek joga van eldönteni, kivel szeretne dolgozni. Szerencsésebb lett volna viszont, ha korábban közli kifogásait 2002-es kihívójával szemben. Horn úgy gondolja, ha nincs más választás, Demszky enged. Általában véve pedig úgy látja, nincs koalíciós válság, csak konfliktusok vannak, ami nehéz döntések idején természetes. Lendvai Ildikó is úgy látja, többnyire csak súrlódásokról van szó. Az azonban már ütközés, amikor egy ellenzéki javaslathoz nyújt segédkezet a koalíciós partner. Ezzel együtt az MSZP frakcióvezetője kijelentette: nincs koalíciós válság. A hét végi balatonőszödi kormányülésen is szó lesz az ütközésekről. Információnk szerint ezt követően Gyurcsány Ferenc mindkét frakciót felkeresi, hogy békét teremtsen. • Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szerint 2007-ben nem lezárni, hanem el kell indítani a párt reformját. A kormányfő erről az MSZP választókerületi elnökeinek és irodavezetőinek beszélt csütörtökön. A megbeszélésen elhangzott, hogy az új politikának a modern szociáldemokrata értékeket kell hangsúlyoznia, míg az operatív és a politikai vezetésnek ketté kell válnia. A miniszterelnök szerint alulról kell kinyitni a pártot, meg kell újítani a kapcsolatot a szimpatizánsokkal, a pártoló tagokkal. Gyurcsány Ferenc úgy vélte, a reformot a jövő évben vitathatnák meg a párt szervezetei, és 2008-ban dönthetnének róla. Gyurcsány Ferenc az MSZP országos választmányának szombati ülésén is beszélt a pártreformról. Akkor azt mondta: az MSZP programját a pártot támogató „sokasággal" közösen kell megvalósítani, meg kell teremteni az MSZP demokratikus társadalmasításához szükséges feltételeket. Kitért arra, hogy a szocialista pártnak szorosra kell fűznie viszonyát az állampolgárokkal és a civil szervezetekkel. (MTI) Béki Gabriella: Ebből nem lesz feszültség A következő két évben egyetlen fillér többletköltséget sem jelent, hogy továbbra is számít, ki hány év szolgálati idő után választja az előnyugdíjat - állítja Béki Gabriella, aki maga mellé állította az ügyben az SZDSZ-frakciót, az MSZP és a kormány terveivel szemben. Haszán Zoltán - A parlamentben ön már korán bírálni kezdte az elképzelést, hangsúlyozottan magánvéleményként. Ebből végül egy majdnem egységes SZDSZ-es vétó lett. Személyes sikerének tartja a szavazást? - Az eredményt hallatlan nagy sikernek tartom, amelyben biztosan nekem is volt szerepem. Régóta foglalkozom a témával, már az 1997-es nyugdíjtörvény alakításában is részt vettem, ezért pontosan tudom, hogy annak legfőbb értéke a rugalmas nyugdíjba menetel szabálya volt. Ez került veszélybe, ezért álltam ki mellette. - Ahhoz képest, hogy a pártban korántsem tartozik a legbefolyásosabb emberek közé, sőt még az is kérdéses volt, hogy egyáltalán bejut-e a frakcióba, maga mellé állította az SZDSZ-t. Hogyan? - Egy kívülállót lehet, hogy ez meglep, de akik ismernek, tudják, hogy engem szakmai-tartalmi kérdések foglalkoztatnak, és ezekben alaposan tájékozódom. - Csak Kuncze Gábor és Magyar Bálint szavazott másként. Lehet, hogy azzal kalkuláltak, mégis a kormány javaslata kerül többségbe? - Egy héttel korábban mindketten igennel szavaztak a javaslatomra, amelynek a szövegét átvette és újra benyújtotta a Fidesz. Most biztosan taktikai okok miatt voksoltak másként. Akár így volt, akár úgy, az MSZP nem fogadta jó szívvel, hogy a Fidesszel együtt mentek szembe a kormány elképzeléseivel. Mondhatják, mondják is, hogy eddig az SZDSZ sürgette a fájdalmas reformokat, a szocialistákat tartva ezek gátjának. Most viszont az SZDSZ szavazott egy fájdalmas lépés ellen. A nyugdíjrendszer változása több ponton is szigorítást jelent. Ennek csak egyik elemét elleneztem, elvi okokból, mert rendkívül igazságtalannak tartom. ̋ Árr: • ■ ■>; jbíi'.’1 ■ - Csakhogy az MSZP szerint ezzel keresztbe tettek a megszorításoknak. - Ez hamis kommunikáció. A szavazásnak 2007-2008-ban nincs pénzügyi vonzata, utána is kevés. Az MSZP nem lepődhetett meg az álláspontunkon, hiszen előzetesen tárgyaltunk róla, az első javaslatomat annak még a benyújtáskor szocialista képviselők is támogatták. Ez azt követően változott, hogy a Pénzügyminisztérium jelezte: nem tudja elfogadni a javaslatot. - Milyen reakciókat kapott a szavazás után? - Változóakat. Sokan fogadták örömmel, még MSZP-s képviselők is, azon morfondírozva, hogy hol a pártfegyelem határa. Biztosan többen haragszanak is, de ebből az ügyből nem lesz koalíciós feszültség. Az akkor lehetett volna, ha az egész törvénymódosítást utasítjuk el. Ehelyett csak egy fontos, szakmai részletkérdésről döntöttünk másként. Megjegyzem, ha ezt a számomra fontos ügyet a parlament nem fogadja el, én az egész csomagra nemmel szavaztam volna. Miután átment, én és a frakció nyugodt szívvel szavaztunk igennel az egészre. Nyugodt szívvel szavaztunk Fotó: Móricz Simon Munkatársunktól A kormány ma és holnap Balatonőszödön tart ülést. Annak ellenére kitartanak a megszokott helyszín mellett, hogy a helységnév hallatán valószínűleg nagyon sok embernek a szeptemberi politikai válságot kirobbantó miniszterelnöki beszéd jut eszébe. Ám a Népszabadság által megkérdezettek szerint kormánykörökben úgy tartják, nincs rossz kommunikációs üzenete, ha a kabinet Őszödre gyűlik. Egyrészt a kormány nem tud mit kezdeni azzal a kényszerrel, hogy ott az üdülője. A mindenkori kabinetek ide húzódtak vissza, ha nyugodtan (értsd: a nyilvánosság kirekesztésével akartak dolgozni; a Gyurcsány-kormány szakítana ezzel a gyakorlattal, joggal vethetnék a szemére, miért költi drága szállodák bérlésére az adófizetők pénzét. Továbbá - szól a második érv - egy kormányülés mércéje nem azonos egy frakciótanácskozáséval. Magyarán: az előbbit az államszervezet hivatalos fórumaként értékeli a többség, ezen az sem változtat, ha történetesen Őszödön van. Harmadsorban ha a kabinet „kivonulna” Balatonőszödről - magyarázzák -, az azt a látszatot kelthetné, mintha bűntudata volna, pedig meg vannak győződve a „villaügy” legális voltáról, illetve kormánykörökben a kiszivárogtatott beszédet a miniszterelnök egyik legjobb, politikafordító szónoklatának tartják. Negyedrészt butaság lenne a múlt valós vagy vélt bűneit (ráadásul ebben az esetben a hatalmi elit szerint nincs is bűn különböző helyszínekre kivetíteni, hiszen ha ez történne, akkor például a Parlament előtt sem illene kempingezni,, mivel ott ’56-ban forradalmárokra lőttek. Nem fél Őszödtől a kormány Remélhetnénk, hogy ekkora összegek felett megfontoltan diszponálnak, de ha már nem, legalább olyan biztosan meg tudják különböztetni az igen és a nem gombot, mint a zuhanyon a hideg, illetve a meleg víz csapját - egyébként is piros-kék. Mind aggasztóbb a szenzációkergető, egyre érzéketlenebb bulvármédia is. Amely ma már hivatkozási alap, s amelyet egyre többen emlegetnek azzal a kizárólagossággal: „a sajtó” NÉPSZABADSÁG • 2006. DECEMBER 1., PÉNTEK Magyarország *3 Koalíciós tus Nagy N. Péter nagynp@nepszabadsag.hu A közös pénz (hivatalosan: közpénz) az egyik legféltettebb közös titkunk. Senki nem ismeri igazán a nyitját, még ha a hozzá szolgáló kulcsot nagyon sokan virtuóz módon forgatják is. De nem is velük van a nagy baj, hanem a jóindulatúakkal. Egy fontos költőnk rádióriportban vallott például arról, hogy az ihlet leggyakrabban a zuhany alatt lepi meg. Néha háromnegyed órát is áll a rázúduló víz alatt, ahonnan sokszor törülközés nélkül szalad írni. Elmondta még, hogy átalánydíjat fizetnek a meleg vízért, hát hadd folyjon. Ez számára így van rendjén. Az is tehát, hogy a vízszámlával megfizetteti a ház talán kevésbé lírai többi lakójával a versek árát. A szabad demokraták számára meg úgy volt jó, hogy kieresszenek a nyugdíjkasszából Kóka János kicsit kincstárinak tetsző becslése szerint kevesebb mint 30 milliárd forintot a következő hat évre, más - szocialista irányítású - minisztériumból származó számítások szerint viszont százötvenmilliárdot. Elzuhanyozzák. A vers ettől még lehet, hogy szép lesz. De ha egy szocialista képviselő eltalálja azt a gombot, amit meg akart nyomni, akkor a harminc-százötvenmilliárd most a másik oldalon van. Vagy: ha a Fidesz nem veszi észre, hogy az SZDSZ javaslatának érintés nélküli átvételével egymásnak ugraszthatja a koalíciós feleket, a harminc-százötvenmilliárd megint csak nem ott van, ahol most. Ettől még lehet, hogy hasznos helyre került, csak az nem lehetséges, hogy ideális módon. Pedig remélhetnénk, hogy ekkora összegek felett megfontoltan diszponálnak, de ha már nem, legalább olyan biztosan meg tudják különböztetni az igen és a nem gombot, mint a zuhanyon a hideg, illetve a meleg víz csapját - egyébként is piros-kék. Lassan egyetlen biztos pont maradt meg, az, hogy a Fidesz nem beszélget Gyurcsánnyal, de az ésszerűséghez ez még kevés. Különösen így, hogy az alaphelyzet életidegen. Mindkét kormánypárt a győztes választás után elnököt cserél, ráadásul ugyanakkor, miközben a vesztesek - a Fidesztől az MDF-en át a MIÉP-en keresztül a Munkáspártig - hatalmi struktúrája diadalittasan betonbiztos. Egyetlen vesztes párt elnökének a pozíciója sem rendült meg. Eközben az uniós ezermilliárdokról és a jövő évi, drámai felhangoktól sem mentes költségvetésről úgy kell dönteni a kormánypártoknak, hogy a liberálisoknál közben elnökválasztási és identitáskampány van, a másik oldalon pedig a kormányfő és stábja próbálgatja, hogy mi az, ami még nem zavarja ki az embereket újra az utcára. A hideg komoly politikai szövetséges ugyan, de tudják, erejét nem csak a globális felmelegedés miatt nem szerencsés túlbecsülni. A szocialisták vannak nehezebb helyzetben. Az egészségügy átalakításának valamennyi népszerűtlen törvényét fegyelmezetten megszavazták a liberálisoknak, mehet a vizitdíj, az ápolási díj, dühönghetnek kamaráik romjain az orvosok és a gyógyszerészek, indíthatják píárcsapataikat a megsarcolt gyógyszergyárak. Jut a csapásokból nekik is. Cserébe a szabad demokraták félreértésből beszólnak a vatikáni törvény ügyében, beállnak vidáman vonatozni a Fidesszel a nyugdíjtörvény módosításánál, Demszky Gábor pedig a lehető legnagyobb nyilvánosságot keresve váratlanul megpróbálja kirakni a mezőre Gy. Németh Erzsébetet. Az egyensúly kedvéért mutatkozik egy szál Kökény Mihály-mondat arról, hogy óvatosabban a több-biztosítós modellel. Eközben az MSZP a maga tárcáit rendszabályozgatja kicsit: szelídítgeti a tanárokat, békíti az egyházakat, és tűri a pofonokat. Állítólag ilyenkor is jót tesz egy ihletadó, borogató tus. Show-bálványok Trencsényi Zoltán trencsenyiz@nepszabadsag.hu Pontosan négy esztendeje, 2002 decemberében jelent meg az egyik bulvárújság címlapján a megrázó hír, miszerint Fekete Pákó megölt egy legyet. Nem mondom, kellett néhány nap, amíg az ország felocsúdott a döbbenetből, pedig akkoriban már, köszönhetően a bulvármédiának, megszoktuk a testes szenzációkat. Manapság szemünk se rebben, ha Anettka bejelenti: csomagol, mert holnap utazik a Holdra, Kiszel Tündével kapcsolatban pedig kiderül, hogy az általa rajongott férfi talán nő. Lessük, mi hír a Barátok közt „sztárjainál”, olvassuk a médiaevolúció csúcsragadozóivá kinevelt hírességek történeteit, Csisztuék hisztérikus válását, Zalatnay szirupos börtönkalandjait és az egykor jobb sorsra érdemes Antal Imre megalázó, folytatásokban közreadott testi-lelki széthullását. Rezignáltan vesszük tudomásul, ha a bulvárújság lapjain haláltusáját vívó futballistát (Fehér Miklós) vagy boncasztalon fekvő énekest (Zámbó Jimmy) látunk. Miként a bulvárlapokból, a televízióból is egyre nagyobb mennyiségben csurog az ízléstelen és buta szenzációmassza. A befogadókat már a tévécsatornák is megdolgozták, így mind nagyobb számban kerülhetnek képernyőre azok a műsorok, amelyekben abból lesz példakép, aki szerény mennyiségű fajját otthon felejtve hajlandó egy stúdió visongva tapsikoló közönsége előtt perlekedni, nyilvánosan csótányt rágcsálni, egy luxusvillában raboskodva nézők milliói szeme láttára enni, inni, szellenteni. Aztán vezérhímként feltűnik Győzike (32), aki mindent visz, de a nézettséget bizonyosan. Alkalmanként több mint másfél, olykor két és félmilliónyian lesik az émelygős kulisszák között handabandázó új médiacsillagot. Aki magát, valamint családját és ijesztő felelőtlenséggel még gyermekeit is belekaparta a felületes és értékzavaros bulvárvilágba, majd zokogva omlik össze, amikor az általa (is) felületesre és értékzavarosra hangolt valóságban összeverik, majd a kutyáját, Buksit (+2) megkínozzák, kivégzik. Sőt. Legújabban azzal vádolják őt a bulvárlapok, hogy hagyta órákon át szenvedni az állatot, várt, amíg a család mindennapjait rögzítő stáb megérkezik. Gáspár Győző életében persze nem ez az egyetlen zavaros történet. Azt ígéri, zebrát hozat Afrikából az állatkertnek, később meg azt, hogy gyereket fogad örökbe; ezekből persze nem lesz semmi, csupán vastag betűkkel szedett hír a bulvárlapok címoldalán. Buksi-ügyben sem tudja senki, mi az igazság; szörnyű ez így is, úgy is. Miként mind aggasztóbb a szenzációkergető, egyre érzéketlenebb bulvármédia is. Amely ma már hivatkozási alap, s amelyet egyre többen emlegetnek azzal a kizárólagossággal: „a sajtó” és „a média”, és vadhajtásait ma már egyre kevesebben jellemzik úgy, hogy „ostoba, embertelen, ízléstelen”, annál többen mondják rá két kacsintás között, hogy „szórakoztató jellegű”. Amelynek alkalmi csillagai egyre hangosabban hirdetik országomat egy show-ért.