Népszabadság, 2006. december (64. évfolyam, 281-304. szám)

2006-12-01 / 281. szám

Súrlódástól ütközésig Horn Gábor és Lendvai Ildikó szerint nincs válság Konfliktus van, válság nincs - mondják az MSZP és az SZDSZ vezető politikusai, akik szerint természetellenes vita is zajlott az utóbbi időben. Gréczy Zsolt Egymást érik a viták a koalíciós pártok között. Akad ezek közt lassan tízéves, mint például a va­tikáni szerződésről szóló, amit az SZDSZ rendre módosítana, és nem az egyházak javára, a szoci­alisták viszont óvatosan bánnak vele. Ennek megfelelően Hiller István a napokban bejelentette: nem kíván változtatni a Horn­kormány idején született megál­lapodáson. Az SZDSZ nem te­kinti lezártnak az ügyet. Nagyobb vihart kavart a szét­­szavazás a nyugdíj-finanszírozás parlamenti voksolásakor. Az SZDSZ a Fidesz módosító javasla­tát támogatta, amely valószínűleg csak azért született meg, hogy szembefordítsa a liberálisokat a szocialistákkal. Bejött. A szabad demokraták szerint mindegy, hogy ki a benyújtó, lényeg, hogy a nyug­díjrendszer fundamentumát, a biz­tosítási elvet sértette volna, ha az MSZP elképzelését támogatják. A két kormányzó párt között az egészségügyi reform számos elemében sincs egyetértés, bár itt a szocialisták fegyelmezetten szavaznak. A leglátványosabb a fővárosi vezetés konfliktusa. Demszky Gábor élesen visszautasította a szocialistákat, akik Gy. Németh Erzsébetet javasolták a főpolgár­mester egyik helyettesének. Még az SZDSZ-es Bőhm András is azt mondta, hogy Demszky túl kemény volt, ez már károkat okoz Budapestnek. Horn Gábor, az SZDSZ kor­mányszintű koalíciós egyeztető­­je viszont úgy látja, Demsz­­kynek joga van eldönteni, kivel szeretne dolgozni. Szerencsé­sebb lett volna viszont, ha ko­rábban közli kifogásait 2002-es kihívójával szemben. Horn úgy gondolja, ha nincs más válasz­tás, Demszky enged. Általában véve pedig úgy látja, nincs koa­líciós válság, csak konfliktusok vannak, ami nehéz döntések idején természetes. Lendvai Ildikó is úgy látja, többnyire csak súrlódásokról van szó. Az azonban már ütkö­zés, amikor egy ellenzéki javas­lathoz nyújt segédkezet a koalí­ciós partner. Ezzel együtt az MSZP frakcióvezetője kijelen­tette: nincs koalíciós válság. A hét végi balatonőszödi kor­mányülésen is szó lesz az ütkö­zésekről. Információnk szerint ezt követően Gyurcsány Ferenc mindkét frakciót felkeresi, hogy békét teremtsen. • Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szerint 2007-ben nem lezárni, hanem el kell indítani a párt reformját. A kor­mányfő erről az MSZP választókerüle­ti elnökeinek és irodavezetőinek be­szélt csütörtökön. A megbeszélésen elhangzott, hogy az új politikának a modern szociáldemokrata értékeket kell hangsúlyoznia, míg az operatív és a politikai vezetésnek ketté kell vál­nia. A miniszterelnök szerint alulról kell kinyitni a pártot, meg kell újítani a kapcsolatot a szimpatizánsokkal, a pártoló tagokkal. Gyurcsány Ferenc úgy vélte, a reformot a jövő évben vi­tathatnák meg a párt szervezetei, és 2008-ban dönthetnének róla. Gyurcsány Ferenc az MSZP országos választmányának szombati ülésén is beszélt a pártreformról. Akkor azt mondta: az MSZP programját a pártot támogató „sokasággal" közösen kell megvalósítani, meg kell teremteni az MSZP demokratikus társadalmasításá­­hoz szükséges feltételeket. Kitért arra, hogy a szocialista pártnak szorosra kell fűznie viszonyát az állampolgár­okkal és a civil szervezetekkel. (MTI) Béki Gabriella: Ebből nem lesz feszültség A következő két évben egyetlen fillér többletköltsé­get sem jelent, hogy továbbra is számít, ki hány év szolgá­lati idő után választja az elő­nyugdíjat - állítja Béki Gab­riella, aki maga mellé állítot­ta az ügyben az SZDSZ-frak­­ciót, az MSZP és a kormány terveivel szemben. Haszán Zoltán - A parlamentben ön már korán bí­rálni kezdte az elképzelést, hangsú­lyozottan magánvéleményként. Eb­ből végül egy majdnem egységes SZDSZ-es vétó lett. Személyes sike­rének tartja a szavazást? - Az eredményt hallatlan nagy sikernek tartom, amelyben bizto­san nekem is volt szerepem. Rég­óta foglalkozom a témával, már az 1997-es nyugdíjtörvény alakí­tásában is részt vettem, ezért pontosan tudom, hogy annak legfőbb értéke a rugalmas nyug­díjba menetel szabálya volt. Ez került veszélybe, ezért álltam ki mellette. - Ahhoz képest, hogy a pártban ko­rántsem tartozik a legbefolyáso­sabb emberek közé, sőt még az is kérdéses volt, hogy egyáltalán be­jut-e a frakcióba, maga mellé állí­totta az SZDSZ-t. Hogyan? - Egy kívülállót lehet, hogy ez meglep, de akik ismernek, tudják, hogy engem szakmai-tartalmi kér­dések foglalkoztatnak, és ezekben alaposan tájékozódom. - Csak Kuncze Gábor és Magyar Bálint szavazott másként. Lehet, hogy azzal kalkuláltak, mégis a kormány javaslata kerül többség­be? - Egy héttel korábban mindket­ten igennel szavaztak a javasla­tomra, amelynek a szövegét átvet­te és újra benyújtotta a Fidesz. Most biztosan taktikai okok miatt voksoltak másként.­­ Akár így volt, akár úgy, az MSZP nem fogadta jó szívvel, hogy a Fi­desszel együtt mentek szembe a kormány elképzeléseivel. Mond­hatják, mondják is, hogy eddig az SZDSZ sürgette a fájdalmas refor­mokat, a szocialistákat tartva ezek gátjának. Most viszont az SZDSZ szavazott egy fájdalmas lépés ellen.­­ A nyugdíjrendszer változása több ponton is szigorítást jelent. Ennek csak egyik elemét ellenez­tem, elvi okokból, mert rendkívül igazságtalannak tartom. ̋ Á­rr: • ■ ■>; jbíi'.’1 ■ - Csakhogy az MSZP szerint ezzel keresztbe tettek a megszorítások­nak. - Ez hamis kommunikáció. A szavazásnak 2007-2008-ban nincs pénzügyi vonzata, utána is kevés. Az MSZP nem lepődhetett meg az álláspontunkon, hiszen előze­tesen tárgyaltunk róla, az első ja­vaslatomat annak még a benyúj­táskor szocialista képviselők is tá­mogatták. Ez azt követően válto­zott, hogy a Pénzügyminiszté­rium jelezte: nem tudja elfogadni a javaslatot. - Milyen reakciókat kapott a sza­vazás után? - Változóakat. Sokan fogadták örömmel, még MSZP-s képvise­lők is, azon morfondírozva, hogy hol a pártfegyelem határa. Bizto­san többen haragszanak is, de eb­ből az ügyből nem lesz koalíciós feszültség. Az akkor lehetett vol­na, ha az egész törvénymódosítást utasítjuk el. Ehelyett csak egy fon­tos, szakmai részletkérdésről dön­töttünk másként. Megjegyzem, ha ezt a számomra fontos ügyet a parlament nem fogadja el, én az egész csomagra nemmel szavaz­tam volna. Miután átment, én és a frakció nyugodt szívvel szavaz­tunk igennel az egészre. Nyugodt szívvel szavaztunk Fotó: Móricz Simon Munkatársunktól A kormány ma és holnap Balatonőszödön tart ülést. An­nak ellenére kitartanak a meg­szokott helyszín mellett, hogy a helységnév hallatán valószínűleg nagyon sok embernek a szep­temberi politikai válságot kirob­bantó miniszterelnöki beszéd jut eszébe. Ám a Népszabadság által megkérdezettek szerint kor­mánykörökben úgy tartják, nincs rossz kommunikációs üzenete, ha a kabinet Őszödre gyűlik. Egyrészt a kormány nem tud mit kezdeni azzal a kényszerrel, hogy ott az üdülője. A mindenkori kabinetek ide húzódtak vissza, ha nyugodtan (értsd: a nyilvánosság kirekesztésével­ akartak dolgozni; a Gyurcsány-kormány szakítana ezzel a gyakorlattal, joggal vethet­nék a szemére, miért költi drága szállodák bérlésére az adófizetők pénzét. Továbbá - szól a második érv - egy kormányülés mércéje nem azonos egy frakciótanácskozásé­val. Magyarán: az előbbit az ál­lamszervezet hivatalos fóruma­ként értékeli a többség, ezen az sem változtat, ha történetesen Őszödön van. Harmadsorban ha a kabinet „kivonulna” Balatonőszödről - magyarázzák -, az azt a látszatot kelthetné, mintha bűntudata vol­na, pedig meg vannak győződve a „villaügy” legális voltáról, illetve kormánykörökben a kiszivárogta­tott beszédet a miniszterelnök egyik legjobb, politikafordító szó­noklatának tartják. Negyedrészt butaság lenne a múlt valós vagy vélt bűneit (rá­adásul ebben az esetben a hatalmi elit szerint nincs is bűn­ különbö­ző helyszínekre kivetíteni, hiszen ha ez történne, akkor például a Parlament előtt sem illene kem­­pingezni,, mivel ott ’56-ban forra­dalmárokra lőttek. Nem fél Őszödtől a kormány Remélhetnénk, hogy ekkora össze­gek felett megfon­toltan diszponálnak, de ha már nem, leg­alább olyan bizto­san meg tudják kü­lönböztetni az igen és a nem gombot, mint a zuhanyon a hideg, illetve a meleg víz csapját - egyébként is pi­ros-kék. Mind aggasztóbb a szenzációkergető, egyre érzéketle­nebb bulvármédia is. Amely ma már hivatkozási alap, s amelyet egyre töb­ben emlegetnek azzal a kizárólagos­sággal: „a sajtó” NÉPSZABADSÁG • 2006. DECEMBER 1., PÉNTEK Magyarország *3 Koalíciós tus Nagy N. Péter nagynp@nepszabadsag.hu A közös pénz (hivatalosan: közpénz) az egyik legféltettebb közös titkunk. Senki nem ismeri igazán a nyitját, még ha a hozzá szolgá­ló kulcsot nagyon sokan virtuóz módon forgatják is. De nem is ve­lük van a nagy baj, hanem a jóindulatúakkal. Egy fontos költőnk rá­dióriportban vallott például arról, hogy az ihlet leggyakrabban a zuhany alatt lepi meg. Néha háromnegyed órát is áll a rázúduló víz alatt, ahonnan sokszor törülközés nélkül szalad írni. Elmondta még, hogy átalánydíjat fizetnek a meleg vízért, hát hadd folyjon. Ez számára így van rendjén. Az is tehát, hogy a vízszámlával megfi­zetteti a ház talán kevésbé lírai többi lakójával a versek árát. A szabad demokraták számára meg úgy volt jó, hogy kieressze­nek a nyugdíjkasszából Kóka János kicsit kincstárinak tetsző becs­lése szerint kevesebb mint 30 milliárd forintot a következő hat év­re, más - szocialista irányítású - minisztériumból származó számí­tások szerint viszont százötvenmilliárdot. Elzuhanyozzák. A vers ettől még lehet, hogy szép lesz. De ha egy szocialista képviselő el­találja azt a gombot, amit meg akart nyomni, akkor a harminc-száz­­ötvenmilliárd most a másik oldalon van. Vagy: ha a Fidesz nem ve­szi észre, hogy az SZDSZ javaslatának érintés nélküli átvételével egymásnak ugraszthatja a koalíciós feleket, a harminc-százötven­­milliárd megint csak nem ott van, ahol most. Ettől még lehet, hogy hasznos helyre került, csak az nem lehetséges, hogy ideális módon. Pedig remélhetnénk, hogy ekkora összegek felett megfontoltan diszponálnak, de ha már nem, legalább olyan biztosan meg tudják különböztetni az igen és a nem gombot, mint a zuhanyon a hideg, illetve a meleg víz csapját - egyébként is piros-kék. Lassan egyetlen biztos pont maradt meg, az, hogy a Fidesz nem beszélget Gyurcsánnyal, de az ésszerűséghez ez még kevés. Különösen így, hogy az alaphelyzet életidegen. Mindkét kor­mánypárt a győztes választás után elnököt cserél, ráadásul ugyan­akkor, miközben a vesztesek - a Fidesztől az MDF-en át a MIÉP-en keresztül a Munkáspártig - hatalmi struktúrája diadalittasan betonbiztos. Egyetlen vesztes párt elnökének a pozíciója sem ren­dült meg. Eközben az uniós ezermilliárdokról és a jövő évi, drámai felhangoktól sem mentes költségvetésről úgy kell dönteni a kor­mánypártoknak, hogy a liberálisoknál közben elnökválasztási és identitáskampány van, a másik oldalon pedig a kormányfő és stáb­ja próbálgatja, hogy mi az, ami még nem zavarja ki az embereket újra az utcára. A hideg komoly politikai szövetséges ugyan, de tud­ják, erejét nem csak a globális felmelegedés miatt nem szerencsés túlbecsülni. A szocialisták vannak nehezebb helyzetben. Az egészségügy át­alakításának valamennyi népszerűtlen törvényét fegyelmezetten megszavazták a liberálisoknak, mehet a vizitdíj, az ápolási díj, dü­hönghetnek kamaráik romjain az orvosok és a gyógyszerészek, in­díthatják píárcsapataikat a megsarcolt gyógyszergyárak. Jut a csa­pásokból nekik is. Cserébe a szabad demokraták félreértésből be­szólnak a vatikáni törvény ügyében, beállnak vidáman vonatozni a Fidesszel a nyugdíjtörvény módosításánál, Demszky Gábor pedig a lehető­ legnagyobb nyilvánosságot keresve váratlanul megpró­bálja kirakni a mezőre Gy. Németh Erzsébetet. Az egyensúly ked­véért mutatkozik egy szál Kökény Mihály-mondat arról, hogy óva­tosabban a több-biztosítós modellel. Eközben az MSZP a maga tár­cáit rendszabályozgatja kicsit: szelídítgeti a tanárokat, békíti az egyházakat, és tűri a pofonokat. Állítólag ilyenkor is jót tesz egy ih­letadó, borogató tus. Show-bálványok Trencsényi Zoltán trencsenyiz@nepszabadsag.hu Pontosan négy esztendeje, 2002 decemberében jelent meg az egyik bulvárújság címlapján a megrázó hír, miszerint Fekete Pákó megölt egy legyet. Nem mondom, kellett néhány nap, amíg az ország felocsúdott a döbbenetből, pedig akkoriban már, kö­szönhetően a bulvármédiának, megszoktuk a testes szenzáció­kat. Manapság szemünk se rebben, ha Anettka bejelenti: csoma­gol, mert holnap utazik a Holdra, Kiszel Tündével kapcsolatban pedig kiderül, hogy az általa rajongott férfi talán nő. Lessük, mi hír a Barátok közt „sztárjainál”, olvassuk a médiaevolúció csúcs­ragadozóivá kinevelt hírességek történeteit, Csisztuék hisztéri­kus válását, Zalatnay szirupos börtönkalandjait és az egykor jobb sorsra érdemes Antal Imre megalázó, folytatásokban közreadott testi-lelki széthullását. Rezignáltan vesszük tudomásul, ha a bul­várújság lapjain haláltusáját vívó futballistát (Fehér Miklós) vagy boncasztalon fekvő énekest (Zámbó Jimmy) látunk. Miként a bulvárlapokból, a televízióból is egyre nagyobb mennyiségben csurog az ízléstelen és buta szenzációmassza. A befogadókat már a tévécsatornák is megdolgozták, így mind na­gyobb számban kerülhetnek képernyőre azok a műsorok, ame­lyekben abból lesz példakép, aki szerény mennyiségű fajját ott­hon felejtve hajlandó egy stúdió visongva tapsikoló közönsége előtt perlekedni, nyilvánosan csótányt rágcsálni, egy luxusvillá­ban raboskodva nézők milliói szeme láttára enni, inni, szellenteni. Aztán vezérhímként feltűnik Győzike (32), aki mindent visz, de a nézettséget bizonyosan. Alkalmanként több mint másfél, olykor két és félmilliónyian lesik az émelygős kulisszák között handabandázó új médiacsillagot. Aki magát, valamint családját és ijesztő felelőtlenséggel még gyermekeit is belekaparta a felü­letes és értékzavaros bulvárvilágba, majd zokogva omlik össze, amikor az általa (is) felületesre és értékzavarosra hangolt való­ságban összeverik, majd a kutyáját, Buksit (+2) megkínozzák, ki­­végzik. Sőt. Legújabban azzal vádolják őt a bulvárlapok, hogy hagyta órákon át szenvedni az állatot, várt, amíg a család min­dennapjait rögzítő stáb megérkezik. Gáspár Győző életében per­sze nem ez az egyetlen zavaros történet. Azt ígéri, zebrát hozat Afrikából az állatkertnek, később meg azt, hogy gyereket fogad örökbe; ezekből persze nem lesz semmi, csupán vastag betűkkel szedett hír a bulvárlapok címoldalán. Buksi-ügyben sem tudja senki, mi az igazság; szörnyű ez így is, úgy is. Miként mind aggasztóbb a szenzációkergető, egyre érzéketle­nebb bulvármédia is. Amely ma már hivatkozási alap, s amelyet egyre többen emlegetnek azzal a kizárólagossággal: „a sajtó” és „a média”, és vadhajtásait ma már egyre kevesebben jellemzik úgy, hogy „ostoba, embertelen, ízléstelen”, annál többen mond­ják rá két kacsintás között, hogy „szórakoztató jellegű”. Amelynek alkalmi csillagai egyre hangosabban hirdetik­ or­szágomat egy show-ért.

Next