Népszabadság, 2006. december (64. évfolyam, 281-304. szám)

2006-12-29 / 303. szám

2006. DECEMBER 29., PÉNTEK • NÉPSZABADSÁG 12 • Vélemény OLVASÓI LEVELEK A sajtószabadság apálya A Népszabadság november 29-i számában Haszán Zoltán cikkéből (Rejtett kamera - biztos botrány) és az általa megfogalmazott álláspontból (Elgörbült tükör) értesülhet­tünk a TV 2 főszerkesztőjének, szerkesztő­jének és riporterének büntetőbírósági el­marasztalásáról és annak kesernyés fogad­tatásáról. Az ítélet megrovás, melyet vesz­tegetésért kaptak annak kapcsán, hogy rej­tett kamerával felvették, majd a műsoruk­ban leadták, amint a riporter több parkolóőr megvesztegetésével kibújik a­­ parkolásidíj-fizetési kötelezettség alól. Az ítélet indoklása szerint vesztegetésben bi­zonyultak bűnösnek, mert „a visszásságok bemutatásának nem az a módja, hogy ma­guk is bűncselekményt kövessenek el”. Még szerencse, hogy tettük társadalmi ve­szélyességét csekélynek ítélték. Ezért job­ban is jártak, mint a szerencsétlen őrök, akiket felfüggesztett szabadságvesztéssel sújtottak, és az állásukat is elvesztették. Az írások hangvételéből jól kitűnik a szerző és a lap tisztelettudó ellenérzése. Hadd siessek megerősíteni: nem hiszem, hogy van ember, aki magában egy nagy marhaságnál többre tartja az igazság tekin­télyével felruházott ítéletet. Esetünkben azonban ez kevés. Más, bonyolultabb ügyekben - mint amilyent a közelmúltban államtitoksértés vádja alapján folytattak le - talán nincs más választás, mint megálla­pítani a jogrend egy-egy újabb öntörvényű, életidegen megnyilvánulását, és napirend­re térni felette. Ez az ügy azonban egysze­rűbb. Véleményem szerint a közreadott tények alapján bírói tévedés történt, amit nem szabad annyiban hagyni, mert a tétje végső fokon a sajtószabadság törvényen túli korlátozása. A büntetőjog jogelvei között azt talál­hatjuk, hogy az állam büntetőigénye érvé­nyesítésének feltételei valamely elítélendő magatartással szemben a tényállásszerű­ség, a bűnösség és a társadalomra veszé­lyesség. Ezek a feltételek függetlenek, egyik sem következik a másikból. A most ítélt cselekmény kétségkívül a vesztegetők és a megvesztegetettek részéről egyaránt tényállásszerű volt. Nem vitás, hogy az őrök részéről a többi feltétel is teljesült. A bűnösség azonban már nem egyöntetű. Az újságírók tette (és a tettükre felbujtók vagy azt pártolók törekvése) nem a megveszte­getésre, hanem annak a leleplezésére irá­nyult. A jogilag is helyes, az állam és a közös­ség érdekeinek is valóban megfelelő ítélet az aktív vesztegetéssel megvádoltak fel­mentése, amelynek indoka a bűnösség és a társadalomra veszélyesség hiánya. Dr. Szénási Pál Budapest * * RÓLUNK Negyven éve vagyunk e lap hűséges előfizetői, de ilyen figyelmes, kedves gesztusban még nem volt részünk. Az önök által küldött könyvet is értékes­nek tartjuk, de a mellékelt sorok olyany­­nyira szívet-lelket melengetőek, szinte visszaadták a hitünket, reményünket, hogy nem csak gyűlölet, keserűség és csúfos belpolitikai harcok dúlják életün­ket. Üdvözlő soraik tanúsága szerint van még tisztelet, megbecsülés és örömszer­zési hajlam is, amiért önöknek köszönetet mondunk, és gratulálunk. Juhász Mihályné és férje December 20-i számuk címlapján a beha­­rangozóban cikket helyeztek kilátásba az iráni helyhatósági választások eredmé­nyéről az újság 9. oldalán. Mint lapjuk ré­gi olvasója és a biztonságpolitikai kérdé­sek iránt érdeklődő ember szívesen olvas­tam volna ezt a cikket, azonban - vélhető­en a helyén - egy multinacionális cég hir­detésével volt csak szerencsém találkoz­ni. Javasolnám, amennyiben gazdasági megfontolások alapján mégis a reklám mellett döntenek, akkor ne kövessék el azt a hibát, hogy a címlapon ottfelejtik a beharangozást. Dr. Bartha András Amióta létezik a Népszabadság, előfizető vagyok, de január 1-jétől nem járatom to­vább, mert az a benyomásom, hogy nem segítik a szükséges intézkedések megma­gyarázását, elfogadtatását, hanem a jobb­oldalnak szurkolnak. Tóth János Ádám A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrö­zik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja ma­gának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje. * A területen jelen­leg építkező és a jövőben is építkezni kívánó befektetők termé­szetesen egy hun­cut forinttal sem akarnak beszállni a kizárólag miat­tuk és szerintük szükséges mobil gát építésének mintegy 6,5 mil­liárd forintos (közpénzből fize­tendő) költségébe. A közreadott té­nyek alapján bírói tevedet történt, amit nem szabad annyiban hagyni, mert a tétje végső fokon a sajtósza­badság törvényen túli korlátozása. (A sajtószabadság apálya) (Mobil a Rómain?) Ander György egykori vadevezős a Római-partról Az önkormányzati választások előtt a III. kerületi polgármesterjelöltek közül ketten is (Bús Balázs és Pető György) program­jukba vették a Római-part árvízvédelmé­nek megoldását. Modern Vásárhelyi Pál­ként megvédenék az árvízi területen fek­vő, valaha az evezősök paradicsomának számító Római-partot a Duna évről évre magasabb árhullámaitól. A lehetséges megoldások közül szerintük erre a legal­kalmasabb egy ún. mobil gát lenne. Az öt­letet teljes mellszélességgel támogatja az előző óbudai polgármester, Tarlós István is. Törekvésük látszólag egybevág a nép­akarattal, hiszen a „legilletékesebbek”, az elmúlt években az árterületen értékes in­gatlanokat (teniszakadémiát, fallabdapá­lyát, wellness-szállodát, társasházat, sőt lakóparkot) építő vállalkozók erősen lob­biznak a gát mellett, a csendes többség (köztük a még meglévő néhány római­parti vadevezős) hallgat. A partszakasz hossza kb. 3200 méter. A Nánási útról, illetve a Királyok útjáról mindössze tizenkét rövid utca vezet le a partra. Vagyis ez a terület a gépkocsiforga­lomtól még most is meglehetősen jól vé­dett természeti érték. A Római-part a Du­na árterülete, itt hosszú évtizedekkel ez­előtt főleg csónakházakat húztak fel, ahol csekély bérleti díjért ki-ki a saját vízi jár­művét tárolhatta, használhatta áprilistól októberig. A csónakházak nagy, ősfás tel­keken álltak, mellettük kis üdülőszobák sorakoztak. Sok családnak a „Római” je­lentette az évi nyaralást is. A csónakházak jelentős része az állami tulajdonban lévő Sportlétesítmények Vállalat kezelésében, más részük iparvállalatok, illetve különfé­le állami intézmények birtokában állt, és kizárólag nyáron használták ezeket. A Du­na és a csónakházak között húzódik az egykoron vonzó, három kilométer hosszú Duna-parti sétány, a nyári alacsony vízál­lásnál pedig még a folyó kavicsos, bokros­fás természetes medrének egy részét is birtokba vette fel Budapest. Az idillt a Du­na időnkénti áradása sem zavarta, de a te­rületen lévők egyébként is tudomásul vet­ték, hogy a Római-part árterület, és így rendezkedtek be. A rendszerváltást követően a helyzet teljesen megváltozott: a közterek állapota leromlott, a csónakházak és az üdülők részben megszűntek, elhanyagolódtak, alig működnek. A legnagyobb csapást az jelentette, hogy az állami tulajdonban lévő csónakházak jelentős részét az ÁPV Rt. is­meretlen befektetőknek, ismeretlen körül­mények között eladta, és most a terület jó részén lakóparkok épülnek. A területek magánosítása 1998-tól gyorsult fel. A csó­naktulajdonosokat kitessékelték megszo­kott helyükről, és minden építményt el­bontottak. A kiebrudalt bérlők eleinte he­ves ellenállást tanúsítottak: többször vízi tüntetést is rendeztek a Dunán a Parla­ment előtt, lakossági fórumokon tiltakoz­tak, mindhiába. A beruházókat és az építési hatóságot közben egyáltalán nem zavarta, hogy az építkezések árterületen folynak, ahová la­kás célú ingatlant építeni nem szabad. A kerület vezetősége álszent módon szemet hunyt afölött, hogy üdülők létesítésére ki­adott engedélyek birtokában állandó la­kásként szolgáló épületeket, lakóparkokat húznak fel szakmányban, egyéb, ide nem való építményekkel együtt (társasház föld alatti garázzsal, teniszpálya földfel­szín alatti öltözővel és bárral, vagy cifra wellness-szálló). Arra gondolni sem me­rünk, hogy az ingatlanokat netán érvé­nyes használatbavételi engedély nélkül használják. A „területhasznosító” lobbi most azt követeli, hogy gáttal védjék meg értékes létesítményeit. Mivel a Duna-part itt nem alkalmas a békásmegyeri védőgáthoz ha­sonló földgát kiépítésére, a megoldást a mobil gátban látják. A mobil gát a legdrá­gább megoldás, és nem is erre találták ki. Az ötletgazdák nem restellik azt állítani, hogy ők a Római-part és a Szentendrei út közötti lakóterületek több tízezer lakosá­nak biztonságáért is küzdenek! Ezek az emberek vagy nem ismerik a területet, vagy szándékosan próbálnak félrevezetni mindenkit. A szóban forgó terület árvízvé­delme természetesen megoldott. Az a gát pedig, amely a Római-lakóteleptől Békás­megyerig (a lakóövezettel párhuzamosan) fut, és eddig minden áradásnak ellenállt, néhány százmillió forintból felújítható, il­letve megerősíthető.­­Erre is csak jórészt azért volna szükség, mert maguk az árté­ren építkezők tucatnyi helyen átvágták, majd a helyreállítást szakszerűtlenül vé­gezték. A Pók utcai lakótelepet védő gátat még a lakótelep építése idején tiporták le a munkagépek, és azóta sem állították helyre.­ A területen jelenleg építkező és a jövő­ben is építkezni kívánó befektetők termé­szetesen egy huncut forinttal sem akarnak beszállni a kizárólag miattuk és szerintük szükséges mobil gát építésének mintegy 6,5 milliárd forintos (közpénzből fizeten­dő) költségébe. Miért is neheztelnénk? Hi­szen ők csak illegális befektetéseiket vé­dik a vízzel és a közérdekkel szemben. Lo­gikus, ha egyszer az olcsón vett telken a nem rendeltetésszerűen használt ingatlant a hatóságok szeme láttára zavartalanul fel­húzhatták és használhatták, akkor miért ne növelhetnék befektetésük értékét és hasznukat a mi pénzünkből? Csak olyanok ők, mint a folyó: addig mennek el, amíg gá­tat nem emelünk előttük. M­obil a Rómain?­ ­ Na mégis, és konkrétan mennyi az ára ennek a térnek?! Marabu rajta . Ebben az évben Ablonczy Balázs, Ádám Zoltán, Alexin Zol­tán, Amon Ada, Andor László, Andor Mi­hály, Annan, Kofi, Arató András, Árok An­tal, Bacsó Béla, Badacsonyi Szabolcs, Ba­lázs András, Balázs Gábor, Balázs Péter, Bá­lint István, Balla D. Károly, Balla Ferenc, Ba­log Károly, Balog Zoltán, Bán Tamás, Barakonyi Károly, Baranyai Ákos, Barát Jó­zsef, Baráth Etele, Bársony Attila, Bauer Pé­ter, Bauer Tamás, Becsey Zsolt, Béki Gabri­ella, Béndek Péter, Bíró Endre, Bitó László, Bitskey Botond, Bi­tsánszky János, Blair, Tony, Bobák Zoltán, Bodansky György, Bohács Krisztina, Bonifert Mária, Bozóki András, Böhm András, Böröcz József, Bra­un Róbert, Buda Péter, Czerny Róbert, Czigler László, Cs. Gyimesi Éva, Csabai Ta­más, Cséfalvay Zoltán, Cserhalmi Imre, Csernus Eszter, Csillag István, Danielisz Béla, Dávid Ibolya, Debreczeni József, Demény Péter, Demszky Gábor, Dénes Ta­más, Dessewffy Tibor, Dobolyi Alexandra, Demján Gyula, Domokos Lajos, Droppa György, Dudits Dénes, Éger Ákos, Éger Ist­ván, Ekler Gergely, Elek István, Ember Ist­ván, Enyedi György, Eörsi László, Eörsi Má­tyás, Fábián István, Fábri György, Fábri Pé­ter, Farkas János, Farkas Károly, Farkas Pé­ter (közgazdász), Farkas Péter (politoló­gus), Fazekas Csaba, Fekete György, Fekete István, Ferge Zsuzsa, Fischer István, Flamm Benedek László, Fleck Zoltán, Fodor Gábor, Foley, April, Földes László (Hobó), Frenkl Róbert, Friedrich Péter, Funk Sándor, Gá­bor György, Gadó György Pál, Gáti Sándor, Gazdag László, Gellért Miklós, Gera Pál, Geréb János, Gergely Sándor, Géczi József Alajos Görgey Géza, Gusztos Péter, Gyaramati István, Győri Péter, Gyulai End­re, Gyurcsány Ferenc, Hack Péter, Halász Gábor, Hanti Vilmos, Harrach Péter, Haskó László, Héder János, Hegedűs Zsófia, He­gyi Gyula, Heindl Péter, Heiszler Vilmos, Hell István, Herczog Edit, Herczog Mária, Héthy Lajos, Holbhacker Péter, Hont And­rás, Horváth Aladár, Illés Iván, Jankovics László, Jeszenszky Géza, Kádár Judit, Kaiser Anna, Kállai Ákos, Kállai László, Kállai R. Gábor, Kaltenbach Jenő, Karsai László, Kartal Zsuzsa, Kasza László, Ke­mény Csaba, Kende Péter, Kenesei István, Kéri L­ászló, Kertész Péter, Khalilzad, Zalmay, Kincses Előd, Kincses Gyula, Ki­rály G. István, Király Zsolt, Kis János, Kiss Endre, Kiss Ilona, Kiss István, Kiss Károly, Kiss Viktor, Kóbor József, Kóka János, Koltai Tamás, Kónya István, Kornai János, Kovács Gyula, Kovács Kálmán, Kovács László, Kovács M. Mária, Kozák Márton, Kozma György, Kökény Mihály, Kőszeg Fe­renc, Krausz Tamás, Kricsfalvi Péter, Krómer István, Kroó Norbert, Kun István, Kurcz Éva, Kürti Gábor, Laki László, Lantai András, Lányi András, Lengyel László, Len­kei Péter, Lévai Katalin, Ligetvári Ferenc, Linder Bálint, Linder György, Liskó Ilona, Lővey L. Gábor, Lukács András, Lukács Bence, Lukács Gergely Sándor, Lukáts Mik­lós, Madarász Miklós, Márkus Ferenc, Marschall Miklós, Matolcsy György, Má­tyás Győző, Medgyasszay László, Medgyessy Péter, Mihályi Péter, Mocsai Norbert, Mohácsi Viktória, Molnár Csaba, Molnár Lajos, Molnár Péter, Móra Veroni­ka, Morenth Péter, N. Tóth Zsuzsa, Nádori Péter, Nagy Éva, Nagy Mariann, Nagy Ró­bert, Nagy Sándor András, Nehéz-Posony­ Márton, Nemes János, Németh György, Nichols, John, Nógrádi Gábor, Nyíri Iván, Ónody Tamás, Ökrös Tamás, Páldi András, Pálinkás József, Papp József, Papp László Tamás, Persányi Miklós, Péter László, Petőcz András, Petrányi Barna, Petri Luk­ács Ádám, Pintér Zoltán, Pomogáts Béla, Pusztai Erzsébet, Rácz Tamás, Ráday Mi­hály, Raskó György, Reich Orsolya, Rékássy Balázs, Rév István, Riis-Jorgensen, Karin, Róbert László, Rosta Miklós, Sárosi Péter, Schein Gábor, Schiffer András, Schmidt Mária, Schreiber Tamás, Schwendtner Ti­bor, Sebő Ferenc, Sereg Mátyás, Seres László, Setét Jenő, Simó Endre, Simonovits András, Sinkó Eszter, Sipos Balázs, Sipos Péter, Sipos Zoltán, Solymosi Frigyes, Solymosi Tamás, Somogyi Ferenc, Soós Károly Attila, Stelczer András, Sütő Csaba, Szabó Csaba, Szabó Ede, Szabó Endre, Sza­bó Márton, Szakolczay György, Szalai Er­zsébet, Szántay Csaba, Szántó T. Gábor, Szanyi Tibor, Szapáry György, Szatmári Ti­bor, Szauder Ipoly, Székelyhídi Ágoston, Szekeres Imre, Szentgyörgyi Zsuzsa, Szent-Iványi István, Szerémy Zsolt, Szigyártó Zoltán, Szikra Dorottya, Szilágyi Péter, Szirbik Dorottya, Szmodis Jenő, Szontágh Pál, Szőke Zsuzsa, Szőnyei Ta­más, Tamás Gáspár Miklós, Tamás Pál, Ta­más Tibor, Tibor Tamás, Tóbiás László, Tóth Á. Ambrus, Tóth Balázs, Tóth Lász­ló, Tóth Zoltán, Tőkés Rudolf, Tölgyessy Péter, Török András, Törzsök Erika, Unger Anna, Ungvári Tamás, Ungváry Krisztián, Ungváry Rudolf, Vadász Gábor, Vajnai Attila, Vajta Gábor, Váli Dezső, Valki László, Vámos György, Vámos Ti­bor, Vankó Zsuzsa, Váradi András, Várady Tibor, Varga László, Vargha Márton, Várkonyi Balázs, Vásárhelyi Edit, Vásár­helyi Mária, Végel László, Veres András, Veres János, Veress József, Vonyó József, Wilpert Imre, Wirth Endre, Wizner Ba­lázs, Zágoni Miklós, Zawadowszki Alfréd, Zdeborsky György, Zimányi Zoltán, Zolnay János és Zsolt Péter tisztelte meg írásával a Fórum rovatot. Minden kedves szerzőnknek boldog és termékeny új esztendőt kíván a szerkesztő: Révész Sándor www.nol.hu

Next