Népszabadság, 2006. december (64. évfolyam, 281-304. szám)
2006-12-29 / 303. szám
2006. DECEMBER 29., PÉNTEK • NÉPSZABADSÁG 12 • Vélemény OLVASÓI LEVELEK A sajtószabadság apálya A Népszabadság november 29-i számában Haszán Zoltán cikkéből (Rejtett kamera - biztos botrány) és az általa megfogalmazott álláspontból (Elgörbült tükör) értesülhettünk a TV 2 főszerkesztőjének, szerkesztőjének és riporterének büntetőbírósági elmarasztalásáról és annak kesernyés fogadtatásáról. Az ítélet megrovás, melyet vesztegetésért kaptak annak kapcsán, hogy rejtett kamerával felvették, majd a műsorukban leadták, amint a riporter több parkolóőr megvesztegetésével kibújik a parkolásidíj-fizetési kötelezettség alól. Az ítélet indoklása szerint vesztegetésben bizonyultak bűnösnek, mert „a visszásságok bemutatásának nem az a módja, hogy maguk is bűncselekményt kövessenek el”. Még szerencse, hogy tettük társadalmi veszélyességét csekélynek ítélték. Ezért jobban is jártak, mint a szerencsétlen őrök, akiket felfüggesztett szabadságvesztéssel sújtottak, és az állásukat is elvesztették. Az írások hangvételéből jól kitűnik a szerző és a lap tisztelettudó ellenérzése. Hadd siessek megerősíteni: nem hiszem, hogy van ember, aki magában egy nagy marhaságnál többre tartja az igazság tekintélyével felruházott ítéletet. Esetünkben azonban ez kevés. Más, bonyolultabb ügyekben - mint amilyent a közelmúltban államtitoksértés vádja alapján folytattak le - talán nincs más választás, mint megállapítani a jogrend egy-egy újabb öntörvényű, életidegen megnyilvánulását, és napirendre térni felette. Ez az ügy azonban egyszerűbb. Véleményem szerint a közreadott tények alapján bírói tévedés történt, amit nem szabad annyiban hagyni, mert a tétje végső fokon a sajtószabadság törvényen túli korlátozása. A büntetőjog jogelvei között azt találhatjuk, hogy az állam büntetőigénye érvényesítésének feltételei valamely elítélendő magatartással szemben a tényállásszerűség, a bűnösség és a társadalomra veszélyesség. Ezek a feltételek függetlenek, egyik sem következik a másikból. A most ítélt cselekmény kétségkívül a vesztegetők és a megvesztegetettek részéről egyaránt tényállásszerű volt. Nem vitás, hogy az őrök részéről a többi feltétel is teljesült. A bűnösség azonban már nem egyöntetű. Az újságírók tette (és a tettükre felbujtók vagy azt pártolók törekvése) nem a megvesztegetésre, hanem annak a leleplezésére irányult. A jogilag is helyes, az állam és a közösség érdekeinek is valóban megfelelő ítélet az aktív vesztegetéssel megvádoltak felmentése, amelynek indoka a bűnösség és a társadalomra veszélyesség hiánya. Dr. Szénási Pál Budapest * * RÓLUNK Negyven éve vagyunk e lap hűséges előfizetői, de ilyen figyelmes, kedves gesztusban még nem volt részünk. Az önök által küldött könyvet is értékesnek tartjuk, de a mellékelt sorok olyanynyira szívet-lelket melengetőek, szinte visszaadták a hitünket, reményünket, hogy nem csak gyűlölet, keserűség és csúfos belpolitikai harcok dúlják életünket. Üdvözlő soraik tanúsága szerint van még tisztelet, megbecsülés és örömszerzési hajlam is, amiért önöknek köszönetet mondunk, és gratulálunk. Juhász Mihályné és férje December 20-i számuk címlapján a beharangozóban cikket helyeztek kilátásba az iráni helyhatósági választások eredményéről az újság 9. oldalán. Mint lapjuk régi olvasója és a biztonságpolitikai kérdések iránt érdeklődő ember szívesen olvastam volna ezt a cikket, azonban - vélhetően a helyén - egy multinacionális cég hirdetésével volt csak szerencsém találkozni. Javasolnám, amennyiben gazdasági megfontolások alapján mégis a reklám mellett döntenek, akkor ne kövessék el azt a hibát, hogy a címlapon ottfelejtik a beharangozást. Dr. Bartha András Amióta létezik a Népszabadság, előfizető vagyok, de január 1-jétől nem járatom tovább, mert az a benyomásom, hogy nem segítik a szükséges intézkedések megmagyarázását, elfogadtatását, hanem a jobboldalnak szurkolnak. Tóth János Ádám A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje. * A területen jelenleg építkező és a jövőben is építkezni kívánó befektetők természetesen egy huncut forinttal sem akarnak beszállni a kizárólag miattuk és szerintük szükséges mobil gát építésének mintegy 6,5 milliárd forintos (közpénzből fizetendő) költségébe. A közreadott tények alapján bírói tevedet történt, amit nem szabad annyiban hagyni, mert a tétje végső fokon a sajtószabadság törvényen túli korlátozása. (A sajtószabadság apálya) (Mobil a Rómain?) Ander György egykori vadevezős a Római-partról Az önkormányzati választások előtt a III. kerületi polgármesterjelöltek közül ketten is (Bús Balázs és Pető György) programjukba vették a Római-part árvízvédelmének megoldását. Modern Vásárhelyi Pálként megvédenék az árvízi területen fekvő, valaha az evezősök paradicsomának számító Római-partot a Duna évről évre magasabb árhullámaitól. A lehetséges megoldások közül szerintük erre a legalkalmasabb egy ún. mobil gát lenne. Az ötletet teljes mellszélességgel támogatja az előző óbudai polgármester, Tarlós István is. Törekvésük látszólag egybevág a népakarattal, hiszen a „legilletékesebbek”, az elmúlt években az árterületen értékes ingatlanokat (teniszakadémiát, fallabdapályát, wellness-szállodát, társasházat, sőt lakóparkot) építő vállalkozók erősen lobbiznak a gát mellett, a csendes többség (köztük a még meglévő néhány rómaiparti vadevezős) hallgat. A partszakasz hossza kb. 3200 méter. A Nánási útról, illetve a Királyok útjáról mindössze tizenkét rövid utca vezet le a partra. Vagyis ez a terület a gépkocsiforgalomtól még most is meglehetősen jól védett természeti érték. A Római-part a Duna árterülete, itt hosszú évtizedekkel ezelőtt főleg csónakházakat húztak fel, ahol csekély bérleti díjért ki-ki a saját vízi járművét tárolhatta, használhatta áprilistól októberig. A csónakházak nagy, ősfás telkeken álltak, mellettük kis üdülőszobák sorakoztak. Sok családnak a „Római” jelentette az évi nyaralást is. A csónakházak jelentős része az állami tulajdonban lévő Sportlétesítmények Vállalat kezelésében, más részük iparvállalatok, illetve különféle állami intézmények birtokában állt, és kizárólag nyáron használták ezeket. A Duna és a csónakházak között húzódik az egykoron vonzó, három kilométer hosszú Duna-parti sétány, a nyári alacsony vízállásnál pedig még a folyó kavicsos, bokrosfás természetes medrének egy részét is birtokba vette fel Budapest. Az idillt a Duna időnkénti áradása sem zavarta, de a területen lévők egyébként is tudomásul vették, hogy a Római-part árterület, és így rendezkedtek be. A rendszerváltást követően a helyzet teljesen megváltozott: a közterek állapota leromlott, a csónakházak és az üdülők részben megszűntek, elhanyagolódtak, alig működnek. A legnagyobb csapást az jelentette, hogy az állami tulajdonban lévő csónakházak jelentős részét az ÁPV Rt. ismeretlen befektetőknek, ismeretlen körülmények között eladta, és most a terület jó részén lakóparkok épülnek. A területek magánosítása 1998-tól gyorsult fel. A csónaktulajdonosokat kitessékelték megszokott helyükről, és minden építményt elbontottak. A kiebrudalt bérlők eleinte heves ellenállást tanúsítottak: többször vízi tüntetést is rendeztek a Dunán a Parlament előtt, lakossági fórumokon tiltakoztak, mindhiába. A beruházókat és az építési hatóságot közben egyáltalán nem zavarta, hogy az építkezések árterületen folynak, ahová lakás célú ingatlant építeni nem szabad. A kerület vezetősége álszent módon szemet hunyt afölött, hogy üdülők létesítésére kiadott engedélyek birtokában állandó lakásként szolgáló épületeket, lakóparkokat húznak fel szakmányban, egyéb, ide nem való építményekkel együtt (társasház föld alatti garázzsal, teniszpálya földfelszín alatti öltözővel és bárral, vagy cifra wellness-szálló). Arra gondolni sem merünk, hogy az ingatlanokat netán érvényes használatbavételi engedély nélkül használják. A „területhasznosító” lobbi most azt követeli, hogy gáttal védjék meg értékes létesítményeit. Mivel a Duna-part itt nem alkalmas a békásmegyeri védőgáthoz hasonló földgát kiépítésére, a megoldást a mobil gátban látják. A mobil gát a legdrágább megoldás, és nem is erre találták ki. Az ötletgazdák nem restellik azt állítani, hogy ők a Római-part és a Szentendrei út közötti lakóterületek több tízezer lakosának biztonságáért is küzdenek! Ezek az emberek vagy nem ismerik a területet, vagy szándékosan próbálnak félrevezetni mindenkit. A szóban forgó terület árvízvédelme természetesen megoldott. Az a gát pedig, amely a Római-lakóteleptől Békásmegyerig (a lakóövezettel párhuzamosan) fut, és eddig minden áradásnak ellenállt, néhány százmillió forintból felújítható, illetve megerősíthető.Erre is csak jórészt azért volna szükség, mert maguk az ártéren építkezők tucatnyi helyen átvágták, majd a helyreállítást szakszerűtlenül végezték. A Pók utcai lakótelepet védő gátat még a lakótelep építése idején tiporták le a munkagépek, és azóta sem állították helyre. A területen jelenleg építkező és a jövőben is építkezni kívánó befektetők természetesen egy huncut forinttal sem akarnak beszállni a kizárólag miattuk és szerintük szükséges mobil gát építésének mintegy 6,5 milliárd forintos (közpénzből fizetendő) költségébe. Miért is neheztelnénk? Hiszen ők csak illegális befektetéseiket védik a vízzel és a közérdekkel szemben. Logikus, ha egyszer az olcsón vett telken a nem rendeltetésszerűen használt ingatlant a hatóságok szeme láttára zavartalanul felhúzhatták és használhatták, akkor miért ne növelhetnék befektetésük értékét és hasznukat a mi pénzünkből? Csak olyanok ők, mint a folyó: addig mennek el, amíg gátat nem emelünk előttük. Mobil a Rómain? Na mégis, és konkrétan mennyi az ára ennek a térnek?! Marabu rajta . Ebben az évben Ablonczy Balázs, Ádám Zoltán, Alexin Zoltán, Amon Ada, Andor László, Andor Mihály, Annan, Kofi, Arató András, Árok Antal, Bacsó Béla, Badacsonyi Szabolcs, Balázs András, Balázs Gábor, Balázs Péter, Bálint István, Balla D. Károly, Balla Ferenc, Balog Károly, Balog Zoltán, Bán Tamás, Barakonyi Károly, Baranyai Ákos, Barát József, Baráth Etele, Bársony Attila, Bauer Péter, Bauer Tamás, Becsey Zsolt, Béki Gabriella, Béndek Péter, Bíró Endre, Bitó László, Bitskey Botond, Bitsánszky János, Blair, Tony, Bobák Zoltán, Bodansky György, Bohács Krisztina, Bonifert Mária, Bozóki András, Böhm András, Böröcz József, Braun Róbert, Buda Péter, Czerny Róbert, Czigler László, Cs. Gyimesi Éva, Csabai Tamás, Cséfalvay Zoltán, Cserhalmi Imre, Csernus Eszter, Csillag István, Danielisz Béla, Dávid Ibolya, Debreczeni József, Demény Péter, Demszky Gábor, Dénes Tamás, Dessewffy Tibor, Dobolyi Alexandra, Demján Gyula, Domokos Lajos, Droppa György, Dudits Dénes, Éger Ákos, Éger István, Ekler Gergely, Elek István, Ember István, Enyedi György, Eörsi László, Eörsi Mátyás, Fábián István, Fábri György, Fábri Péter, Farkas János, Farkas Károly, Farkas Péter (közgazdász), Farkas Péter (politológus), Fazekas Csaba, Fekete György, Fekete István, Ferge Zsuzsa, Fischer István, Flamm Benedek László, Fleck Zoltán, Fodor Gábor, Foley, April, Földes László (Hobó), Frenkl Róbert, Friedrich Péter, Funk Sándor, Gábor György, Gadó György Pál, Gáti Sándor, Gazdag László, Gellért Miklós, Gera Pál, Geréb János, Gergely Sándor, Géczi József Alajos Görgey Géza, Gusztos Péter, Gyaramati István, Győri Péter, Gyulai Endre, Gyurcsány Ferenc, Hack Péter, Halász Gábor, Hanti Vilmos, Harrach Péter, Haskó László, Héder János, Hegedűs Zsófia, Hegyi Gyula, Heindl Péter, Heiszler Vilmos, Hell István, Herczog Edit, Herczog Mária, Héthy Lajos, Holbhacker Péter, Hont András, Horváth Aladár, Illés Iván, Jankovics László, Jeszenszky Géza, Kádár Judit, Kaiser Anna, Kállai Ákos, Kállai László, Kállai R. Gábor, Kaltenbach Jenő, Karsai László, Kartal Zsuzsa, Kasza László, Kemény Csaba, Kende Péter, Kenesei István, Kéri László, Kertész Péter, Khalilzad, Zalmay, Kincses Előd, Kincses Gyula, Király G. István, Király Zsolt, Kis János, Kiss Endre, Kiss Ilona, Kiss István, Kiss Károly, Kiss Viktor, Kóbor József, Kóka János, Koltai Tamás, Kónya István, Kornai János, Kovács Gyula, Kovács Kálmán, Kovács László, Kovács M. Mária, Kozák Márton, Kozma György, Kökény Mihály, Kőszeg Ferenc, Krausz Tamás, Kricsfalvi Péter, Krómer István, Kroó Norbert, Kun István, Kurcz Éva, Kürti Gábor, Laki László, Lantai András, Lányi András, Lengyel László, Lenkei Péter, Lévai Katalin, Ligetvári Ferenc, Linder Bálint, Linder György, Liskó Ilona, Lővey L. Gábor, Lukács András, Lukács Bence, Lukács Gergely Sándor, Lukáts Miklós, Madarász Miklós, Márkus Ferenc, Marschall Miklós, Matolcsy György, Mátyás Győző, Medgyasszay László, Medgyessy Péter, Mihályi Péter, Mocsai Norbert, Mohácsi Viktória, Molnár Csaba, Molnár Lajos, Molnár Péter, Móra Veronika, Morenth Péter, N. Tóth Zsuzsa, Nádori Péter, Nagy Éva, Nagy Mariann, Nagy Róbert, Nagy Sándor András, Nehéz-Posony Márton, Nemes János, Németh György, Nichols, John, Nógrádi Gábor, Nyíri Iván, Ónody Tamás, Ökrös Tamás, Páldi András, Pálinkás József, Papp József, Papp László Tamás, Persányi Miklós, Péter László, Petőcz András, Petrányi Barna, Petri Lukács Ádám, Pintér Zoltán, Pomogáts Béla, Pusztai Erzsébet, Rácz Tamás, Ráday Mihály, Raskó György, Reich Orsolya, Rékássy Balázs, Rév István, Riis-Jorgensen, Karin, Róbert László, Rosta Miklós, Sárosi Péter, Schein Gábor, Schiffer András, Schmidt Mária, Schreiber Tamás, Schwendtner Tibor, Sebő Ferenc, Sereg Mátyás, Seres László, Setét Jenő, Simó Endre, Simonovits András, Sinkó Eszter, Sipos Balázs, Sipos Péter, Sipos Zoltán, Solymosi Frigyes, Solymosi Tamás, Somogyi Ferenc, Soós Károly Attila, Stelczer András, Sütő Csaba, Szabó Csaba, Szabó Ede, Szabó Endre, Szabó Márton, Szakolczay György, Szalai Erzsébet, Szántay Csaba, Szántó T. Gábor, Szanyi Tibor, Szapáry György, Szatmári Tibor, Szauder Ipoly, Székelyhídi Ágoston, Szekeres Imre, Szentgyörgyi Zsuzsa, Szent-Iványi István, Szerémy Zsolt, Szigyártó Zoltán, Szikra Dorottya, Szilágyi Péter, Szirbik Dorottya, Szmodis Jenő, Szontágh Pál, Szőke Zsuzsa, Szőnyei Tamás, Tamás Gáspár Miklós, Tamás Pál, Tamás Tibor, Tibor Tamás, Tóbiás László, Tóth Á. Ambrus, Tóth Balázs, Tóth László, Tóth Zoltán, Tőkés Rudolf, Tölgyessy Péter, Török András, Törzsök Erika, Unger Anna, Ungvári Tamás, Ungváry Krisztián, Ungváry Rudolf, Vadász Gábor, Vajnai Attila, Vajta Gábor, Váli Dezső, Valki László, Vámos György, Vámos Tibor, Vankó Zsuzsa, Váradi András, Várady Tibor, Varga László, Vargha Márton, Várkonyi Balázs, Vásárhelyi Edit, Vásárhelyi Mária, Végel László, Veres András, Veres János, Veress József, Vonyó József, Wilpert Imre, Wirth Endre, Wizner Balázs, Zágoni Miklós, Zawadowszki Alfréd, Zdeborsky György, Zimányi Zoltán, Zolnay János és Zsolt Péter tisztelte meg írásával a Fórum rovatot. Minden kedves szerzőnknek boldog és termékeny új esztendőt kíván a szerkesztő: Révész Sándor www.nol.hu