Népszabadság, 2007. május (65. évfolyam, 101-125. szám)
2007-05-02 / 101. szám
www.nol.hu SZDSZ: ünnepfosztottan A liberálisok nem vállalták a majálist a Jobbik közelében Elmaradt a liberális majális a Hajógyári-szigeten, mert hétfőn a Jobbik Magyarországért Mozgalom közeli rendezvényéről érkező néhány ember összetűzésbe keveredett az SZDSZ-sátor büféjét üzemeltető vendéglátósokkal - vagy ahogy a liberális párt közleménye fogalmaz: garázdák késsel fenyegették az SZDSZ munkatársait. Hírösszefoglalónk A Hajógyári-szigeten hétfőn történteket csak két változatban lehet rekonstruálni. Mást mond az SZDSZ, mást a Jobbik, a helyszínen pártatlan tudósító pedig nem volt, hiszen a liberális majálisnak csak az előkészületei folytak, amikor kirobbant a konfliktus. A Jobbik már ezen a napon is teljes fegyverzetben ünnepelt - persze nem május elsejét. Annyi biztos, hogy nem osztható Szabó Gábor, a Jobbik pártigazgatójának álláspontja, aki örömét fejezte ki, hogy elmarad az SZDSZ rendezvénye, mert „így legalább konfliktus nélkül ünnepelhettek a jobbikosok.” Az SZDSZ a rendszerváltás óta a Hajógyári-sziget északi részén lévő tisztáson tartja majálisát, a Jobbik csak az utóbbi években szokott ennek közelébe. Eddig a két radikálisan eltérő érzelemvilágú párt szimpatizánsai között nem volt nyílt konfliktus. Hétfőn kora este azonban - az SZDSZ olvasatában - a Jobbik rendezvényéről érkező néhány fős csoport jelent meg a liberális sátornál, és provokálták az ott dolgozó roma munkatársakat. A csoport egyik tagja késsel fenyegetőzött, ezért az SZDSZ-rendezvény egyik szervezője kihívta a rendőrséget. - Sírva jött hozzánk egy lány azzal, hogy megkergették, és „lefasisztakurvázták” a romák, ez váltotta ki a szóváltást - nyilatkozta lapunknak Jónás Levente, a Jobbik Magyarországért Mozgalom kommunikációs igazgatója. A Jobbik pártigazgatójának megfogalmazása szerint egy nemzetiszínű pólót viselő fiatalember átsétált az SZDSZ- es rendezvényre érdeklődni, ám pólója miatt szóváltásba keveredett az ott kiszolgáló roma emberekkel. A büfések kis fejszével, nagy, éles, bozótvágó késsel kergették el a nemzetiszínű pólós fiatalembert. Katonai egyenruhában, árpádsávos zászlóval jöttek a sátrunkhoz a Jobbik rendezvényéről, zsidóztak és cigányoztak, egyikük késsel fenyegette a sátrunkban dolgozó romákat - ismerteti a másik fél verzióját Badacsonyi Szabolcs, az SZDSZ III. kerületi ügyvivője. A rendőrök hamar kiérkeztek. A Jobbik verziójában a büfések telefonon hívták ismerőseiket, majd mintegy 15 autóval 40-50 fő jelent meg azon az oldalon. A Budapesti Rendőr-főkapitányság sajtóügyeletese elismerte, hogy megfelelő számban megjelentek a helyszínen, de elfogásra, előállításra nem került sor. Az Országos Cigány Önkormányzat számára nem okozott gondot a helyzet értelmezése: az ügy kapcsán bejelentették, hogy határozott büntetőjogi és politikai lépéseket várnak a pártoktól és a civil szervezetektől, hogy visszaszorítsák az egyre erősödő zsidó- és cigányellenes megnyilvánulásokat. A végeredmény: az SZDSZ nem tartotta meg majálisát, a Jobbik két napon át ünnepelte eszméit a Hajógyári-szigeten. Szekeres Imre, az MSZP elnökhelyettese tegnap a Városligetben bejelentette, hogy az MSZP május 9- re a Lánchíd és Margit-híd között felvonulást szervez, mert úgy vélik, minden baloldalinak tennie kell a rasszizmus ellen. Kedvelt játszótere Budapestnek a Hajógyári-szigeti csúszdapark. Hétfő délután rengeteg gyerek és szülő, nagyszülő gyűlt össze ott. A tömegből kilógott néhány szülő. Pedig nem csináltak semmi különöset. A gyerekeik játszottak, ők beszélgettek. Látszott hogy nem egy egyszerű játszóterezésre jöttek. Csillogtak a gondosan kifényesített Martensek, frissen vasalva feszültek a fekete ol játszótér dalzsebes nadrágok, a rovásírással díszített ropogós pólók, egyik-másik alól titokzatos tetoválás villant ki. Volt, aki még a féltve őrzött nyilaskeresztes kitűzőt is feltette, némely zsebekből összetekert árpádsávos zászló nyele nézett ki. Majd szőke kislány masírozott keresztül a játszótéren, lengetve a turullal feljavított árpádsávost. A csoporthoz tartozó többi gyerek békésen játszadozott, a furcsa apukák pedig büszkén nézték őket, nagyokat kortyolva a kezükben szorongatott sörből. Az egészhez a Romantikus Erőszak nevű együttes koncertjének hangfoszlányai szolgáltattak hátteret. Amikor aztán gyerekek kijátszották magukat, következtek az apukák. De az már egy másik történet. Angyal Gábor Szabadság az egyetemeknek, korlát a pedagógusoknak Varga Dóra Szabadabban vállalkozhatnak az egyetemek: ezentúl nemcsak kft.-t, hanem más gazdasági társaságokat is létrehozhatnak, amelyekbe ingatlanvagyont nem, de szellemi tőkét apportálhatnak. Információink szerint így módosítja a kormány ma a felsőoktatási törvényt, így ez a kompromisszumos megoldás tehet pontot az egyetemek gazdálkodásáról szóló, koalíciós feszültségekkel is terhes vitára. További ügyekben is dönt a kormány. Változtatnak a felsőoktatási intézmények finanszírozásán. A tervek szerint hároméves megállapodásokat köt velük a tárca, amelyekben - inflációkövetéssel - állandó összegűvé teszik az állami támogatás mintegy 40 százalékát kitevő tudományos és fenntartási normatívát. A képzési normatíva már az adott intézmény teljesítményétől - például a végzettek számától, az elhelyezkedési tendenciáktól, az oktatók tudományos tevékenységétől - is függene. Ehhez szükség van a pályakövetés rendszerének finomítására is. A jelenlegi szabályok azt írják elő, hogy az egyetemeknek és a főiskoláknak figyelemmel kell kísérniük volt hallgatóik elhelyezkedését, az eredmények közzétételét már nem. A jövőben az Országos Felsőoktatási Információs Központnak el kell küldeni ezeket az adatokat. A közoktatásban is változások lesznek. A leglényegesebb, hogy a pedagógusok jövőre már csak a tankönyvjegyzékre felkerült, minősített tankönyvek közül rendelhetnek. Üres tábla egy egyetemi helyiségbenFotó: Kovács Bence Különgép vitte Portugáliába a kormányfőt Különgéppel repült a miniszterelnök Portugáliába a múlt héten, hivatalos programra. A különgép bérlését a Kormányszóvivői Iroda azzal magyarázta az MTI-nek, hogy „menetrend szerinti járattal egy helyett három napig tartott volna az út, és a szállásköltség is sokkal többe került volna”. Az iroda tájékoztatása szerint Gyurcsány Ferenc és felesége a hivatalos program befejezése után is Lisszabonban maradt. A tárgyalások utáni hétvége szállásköltségét, illetve utazási költségét is a miniszterelnök fizette. A különgép bérlése kilencmillió forint volt. (MTI) Szili a baloldalról Munkatársunktól A baloldal még időlegesen sem lehet kizárólag a tőkeérdek szorgos ügyintézője, ugyanakkor politikai érdeke erősíteni a szakszervezeteket - hangsúlyozza Szili Katalin házelnök a Népszava hétfői számában közölt cikkében. - Nem lehetünk felhőtlenül büszkék a formailag és jogrendileg kétségtelenül demokratikus politikai struktúránkra: ezt a keretet évek óta és egyre inkább a nem indokolható gyűlölettartalom tölti ki - állapítja meg. A társadalom nehezen viseli ezt a politikát - folytatja -, halmozódnak és sűrűsödnek az apolitikus, közömbös, fásult felszín alatti feszültségek. Szili szerint érezhetően alacsonyabb az ingerküszöb, ami rendszerint a radikális és a szélsőséges megnyilvánulások térnyerésének kedvez. E jelenségnek önmagában párbeszédre kell kényszerítenie a pártokat, mégpedig a lényeges kérdéseket megvitató eszmecserére. NÉPSZABADSÁG • 2007. MÁJUS 2„ SZERDA Magyarország • 3 A több mint kétszázezer hazai agrárgazdaság pillanatnyilag az egyik legátláthatóbb és legszervezettebb szelete a hazai társadalomnak. Kisgazdák Tamás Gábor tamasgab@invitel.hu Vidéki ember számára van abban valami megindítóan naiv báj, amikor a sorsáért aggódó politikusok kisgazdát játszanak, megint. Csupa május 1. az egész, zászlóbontások követik egymást, régi és új szereplők - Torgyántól Turi-Kovács Béláig - akarják „összefogni” a kissé valóban magára hagyott agrárgazdálkodókat. Már persze politikailag. Szavazatért. Mert amúgy össze vannak azok fogva éppen eléggé. Hivatalból, kőkeményen. Leírtuk már párszor e hasábokon, hogy a klasszikus agrárgazdálkodói rétegnek ma Magyarországon érdemi politikai érdekképviselete nincsen. Pontosabban van, de az inkább a sokat emlegetett lobbivonalon hatékony. Minden más pálya kijelölve ugyanis immár, részben az uniós szabályozás lebetonozott korlátai (és előnyei), másrészt a piaci törvényszerűségek miatt. A mai magyar agrárgazdálkodón tíz idegen nyelven is pályázatot írni képes szakember többet segíthet, mint egy bármilyen színű politikai szervezet. A több mint kétszázezer agrárgazdaság pillanatnyilag az egyik legátláthatóbb és legszervezettebb szelete a hazai társadalomnak: műholdas követőrendszerrel, kötelező dokumentációval rögzíti az arra felkent hivatal, mit is csinál, s nagyon is kézzelfogható támogatást folyósít nekik. Ám a terület változatlanul vonzó a politika számára, mert továbbra is létezik néhány olyan, az árvalányhajas romantikához köthető hívószó, amely az emlegetett átutalásokat elégedetten nyugtázó szereplőket ugyan kevéssé, ám a laikus szavazópolgárokat képes befolyásolni. A „magyar föld nem eladó”, „magyar embernek ■ magyar élelmiszert” jelszavak a politikai nagygyűléseken változatlanul tapsot hoznak, ám valódi tartalmuk évről évre enyészik. Már rég nincs egységes magyar vidék, a mai paraszt - bocsánat: termelő - valódi vállalkozó, adót fizet és elszámol a dolgaival, de vele az úgynevezett politika alig foglalkozik. És annak talán nem is kellene. Más területen ordító a hiány. Brüsszelből minap szabadságra hazatérő ismerősöm mesélte, hogy a lengyel parasztszövetség egy teljes emeletet készül bérelni az agrárügyekre a közös költségvetés felét elköltő uniós adminisztráció központjától néhány méterre lévő irodaházban. Pontosan feltérképezték, milyen kapcsolati rendszert kell kiépíteni a pályázati pénzek megszerzéséhez, hogyan kell majd alkalmazkodni a 2011-től életbe lépő új agrárpolitika gyakorlatához. A szervezetnek Lengyelországban több mint másfél millió tagja van, minden eddig létező „újkori” kormány respektálta működését, képviselői kormányon is voltak már. Agrárkormányzott már nálunk is a „vidék pártja”, de inkább ne tette volna, egységes ágazati érdekképviseletről viszont továbbra sem beszélhetünk. Maradnak a zászlóbontások, a jelszavak, aztán közben az egész agrárgazdaság, meg az ügyeskedő vidéki kisönkormányzatok továbbra is maguknak, maguk előtt törik a napi gondok jégtorlaszait. Akarják, nem akarják, szervezi őket az állam, meg az azt felügyelő brüsszeli adminisztráció. Napjaink legerősebb magyar „kisgazdapártja” Belgiumban székel, utasításait Budapesten hajtják végre. Zászlóbontás nélkül ugyan, de nagyon hatékonyan. Ha nem találjuk meg hamarosan a főváros új, vonzó karakterét, nem gondoljuk újra a kulturális szerepét, lehetetlen lesz megakadályozni, hogy a régió a világ szemében abszolút érdektelenné váljék. Király? Sirály? N. Kósa Judit kosar@nepszabadsag.hu A Városvédő Egyesület rendezvényeinek visszafogott közönsége valószínűleg azt mondaná, pompás. A pesti belváros romkocsmáit, különös nevű szórakozóhelyeit megtöltő fiatalok pedig úgy fogalmaznának: király, netán sirály. Ugyanazt értenék persze alatta mindketten, hogy rendben van. A Király utcai Sirály környékén azonban mostanság sem egyik, sem másik kifejezést nem hallani. Civil háború tört ki a főváros egykori könyvesháza körül. A tíz éve per alatt álló ingatlant a Városvédő Egyesületnek ígérte oda a köztulajdonos, de időközben ifjú kultúracsinálók megunták a huzavonát, és egyszerűen beköltöztek. így lett a Sirály, a perpatvar, majd a sajtókampány, amelynek során lassan az a látszat keletkezik, mintha a sirályosoknak a városvédőkkel volna vitájuk. Mintha az volna a kérdés, hogy a „holt kövek” előbbre valóak-e, vagy az alternatív és egyben civil kultúra. Az egyszerűség kedvéért szögezzük le, hogy aki a más jussában váltja meg a világot, annak nincs joga a közjóra hivatkozni. Attól még nincsen igaza, hogy ha kimegy az utcára, láthatja: körülötte senki sem jár el etikusabban. A Király utcát satuba zárják a legzűrösebb ingatlanügyekbe nyakig elmerült önkormányzatok, még gyalogtúrát sem kell tenni ahhoz, hogy tucatnyi jogellenesen lebontott, szétvert, gyanús körülmények közt eladott, évek óta perelt házra és telekre bukkanjunk. És akkor még nem említettük a Sirály tőszomszédságában lévő Nagymező utcát, amelyet hónapok óta egyszerűen túszként tart fogva egy magáncég, minden önkormányzati döntéssel dacolva akadályozza a normális életet és a közlekedést, de csodák csodájára eddig még senki sem hívott rendőrt. A Sirály házfoglalóinak ebben az ügyben még attól sem lesz igazuk, hogy bizonyos értelemben persze nagyon is igazuk van. A főváros ugyanis, amely az állam mellett a budapesti kulturális élet legfőbb - habár kényszerű - mecénása, mára maga is olyan kövületté vált, amely mellé nyugodtan oda lehetne állítani Pallasz Athénét lándzsástul. Miközben a színházak költségvetésén és a múzeumok fűtésszámláján folyik évszám a kókasztó vita, a hivatalosság mintha észre se venné, hogy a városban igenis létezik egy sajátos és tömegeket vonzó kultúra. Helyek nyílnak, hiánypótló intézmények jönnek létre, fiatal közösségek lakják be a „hasznosításra váró” épületeket, és lassan virágzásnak indult egy olyan kulturális háló, amely gúnyos mosollyal szemléli csak a kanonizált intézményrendszer nyűglődését. Minderről azonban a hivatalosság tudomást sem vesz, sőt, hiába dúlt kínos harc a fővárosban a kultúráért is felelős főpolgármester-helyettes posztjáért, művelődésről hónapok óta nem esett egyetlen releváns szó sem. Még akkor sem, ha az, aki nyitott szemmel jár ma Budapesten, látja, hogy a város minden szögletéből az ötlettelenség és a hanyagság jelei köszönnek vissza. Ha nem találjuk meg hamarosan a főváros új, vonzó karakterét, nem gondoljuk újra a kulturális szerepét, lehetetlen lesz megakadályozni, hogy a régió a világ szemében abszolút érdektelenné váljék. Amúgy meg a Sirállyal az lesz, ami szokott. Vagy kiteszik az elfoglalt helyiségből, vagy nem. Vagy újraalakul máshol, vagy nem. Vagy befejeződik valaha az ingatlan miatti per, vagy sem. Vagy megkapják a városvédők a helyet, vagy sem. Ez egy nagyon is tipikus történet. Se király, se sirály, és a legkevésbé sem pompás.