Népszabadság, 2007. június (65. évfolyam, 126-151. szám)

2007-06-01 / 126. szám

www.nol.hu HÍREK Lengyel támogatás a Makrancosnak A világhírű Béjart Balett he­lyett a Magyar Állami Opera­ház együttesét, a Nemzeti Balettet hívták meg a Lodzi Nemzetközi Balett-találkozó­ra. A szervezők költségvetés­kiegészítést kértek a lengyel államtól a Goldmark-Seregi­­féle Makrancos Kata bemu­tatásához. A találkozó két utolsó előadását adja a Nem­zeti Balett június 2-án és 3- án. Az Makrancos Kata szó­listái: Aleszja Popova, id. Nagy Zoltán, Boros Ildikó és Szigeti Gábor. (Sz. K.) Joe Cocker Debrecenbe jön November 7-én este a debre­ceni Főnix Csarnokban kon­certezik Joe Cocker - jelen­tette be a szervező ShowTime Budapest. Az énekes 2002-ben már fellé­pett Magyarországon, nem kis sikerrel. Most nemrég megjelent Hymn For My Soul című albumával érke­zik, amelyen többek között Stevie Wonder, George Har­rison, Bob Dylan dalait dol­gozta fel. Természetesen nem hagyja ki klasszikusait sem. (S. M.) Bérleteket bocsát ki a Művészetek Palotája A közönség igényeit figye­lembe véve a Művészetek Palotája a következő évadtól bérleteket is árul műsoraira. Öt különbözőt lehet megvá­sárolni a komolyzenei és opera-, a dzsessz, a világ- és könnyűzenei, a tánc- és a musical-előadásokra, akár válogatva műfajok és helyek között is. (Munkatársunktól) NÉPSZABADSÁG • 2007. JÚNIUS 1., PÉNTEK Kultúra • 11 Nyomásgyakorlás nevelő célzattal Építészet Az új kulturális központ Nyírbátorban Torma Tamás Jó épület, ha nem is sok, de legalább többféle van Magyar­­országon. Aki persze állan­dóan a legújabbak és legfris­sebbek után jár, könnyen vál­hat illúziófüggővé: még hódít­hatja az újdonság varázsa, és a kivételeket látja esetleg általá­nosnak. Van tehát jó, amely ará­nyos. Korrekt, mert az építész az alkotástól nem vesztette el a józan ítélőképességét, a részletekben is pontosan a he­lyén van minden. Egyszerűen normális, nem terjeszkedik túl önnön jelentőségén, míg egé­szen másképp jó az a ház, amely kellemességével hívja fel magára a figyelmet. Jól illesz­kedik, léptékével, természetes anyagaival hódít - különleges tégla, helyi kő a trendi, és illik mindezt ma már regionalista stílusnak hívni. És aztán van Bán Ferenc. Ő valószínűleg aligha örül an­­­nyira annak, hogy csak úgy minden tizenötödik tervéből lesz valódi épület, mi viszont igen, mert így sohasem hagy­ják jóllakni, ezért érezhető mindig a tétje annak az aktuá­lis tizenötödiknek. Persze van sokféle jó ház, de ennyire sza­bad nálunk kevés. Igen, ő az, akinek nem épült meg a Nem­zeti Színháza, de nem épült meg a kisvárdai meg kuvaiti színháza-koncertközpontja sem - megépült viszont ez a nyírbátori. Ritkán publikáló írók könyvhétre időzített nagyregénye vagy egy-egy szájpropagandával országos hírűvé tett színidarab előtt éreztem csak ezt az izgalmat - és évtizedekkel korábban, mert ehhez az érzéshez a fia­talság is kellett. Avantgárd - ha lehet ennek a szónak még eredeti értelme: szabálytalan, új utakat törő, de annak min­den „élcsapat” jellege nélkül, mert az a nyers erő, amely a homlokzatán megjelenik, egy­szerre friss és tektonikusságá­­ban kissé fenyegető is. Itt aztán nincs a szokásos kellemeskedés, szabálytalan kapuzata minden teketória nélkül szakítja meg a főtér zárt homlokzatfalát, és ragadja ma­gához a figyelmet - miközben arányaival illeszkedik is a sor­ba, sallangmentes pontosság­gal kötve-hozva össze a tűztor­­nyos és századfordulóján te­kintélyes városházát egy lepat­tant, hatvanas-hetvenes évek­beli társasházzal. Az épület kontúrjait adó betonelemek fittyet hánynak a párhuzamos­ságok nyugalmának, elállnak, tekerednek, dőlnek, nálunk mi­nimum szokatlan ennyi elekt­romosság egy homlokzaton. El tudom képzelni, hogy néhány helybélinek talán túl sok is. A befelé dőlő falakkal együtt ugyanakkor a szűkülő lépcső­sor is szinte ráfókuszál a bejá­rat üvegfalára és arra, ami az­tán majd bent ugyanígy megis­métlődik a színpadra koncent­ráló színházteremben. Ebben a nagyfeszültségben természetesen minden úgy áll, mintha másképp nem is állhat­na. Pedig néhány bennfentes még emlékezhet rá: a sietség­ben pontatlanul zsaluztak, vagy a téli fagyok tettek be, mindenesetre a hatalmas - és eredetileg szabályosabb - ka­p Bán Ferenc valószínűleg aligha örül annyira annak, hogy csak úgy minden tizenötödik tervéből lesz valódi épület, mi viszont igen, mert így sohasem hagy­ják jóllakni. pu keretet nem lehetett a ter­vek szerint a helyére illeszte­ni. Az építész tűzoltó improvi­zálásával így lett aztán egyik oldalán sokkal merészebb­­ és a hibából mára méltatott mű­vészet. Belül ugyanez folytatódik, pontosabban kint és bent egy­más meghosszabbítása. Bán Ferencre nemcsak a már-már kemény határozottság jellem­ző, a szinte ellentmondást nem tűrő architektúra, de az is, ahogy a szerkezettel ki- és be­láthatóságot egyszerre teremt. A tetővilágítón és a homlokzat üvegfalán nemcsak a fény kö­szön be, hanem a főtér fái és a szemközti házak képe is, ugyanakkor a járókelők az üve­gen túl is láthatják a kinti lép­csősor folytatódó lendületét és a benti mozgásokat. Ha jól megnézzük, az aulában sem ta­lálunk megnyugtató párhuza­mosokat, be- és kitüremkedé­seivel itt is szinte vibrál az épí­tészeti mozgalmasság. Feltűnnek persze a kivite­lezés zavaró részletei is, az épület stílusától annyira elütő aranykilincsek meg az akciós lengyel ülőbútorok. A végére elapadó pénz, illetve a hatvá­nyozódó sietség, tudjuk, mi, kritikusok nem is mulasztjuk el soha felemlegetni őket. De nekem itt inkább más jut eszembe a fehérségével mo­numentális ferde falra is radi­átort függesztő szakikról meg a főlépcső látszólagos üressé­gét kallódó filodendronokkal, túlnőtt fikuszkákkal oldó ta­karító nénikről. Valamit ők is megjelenítenek, miközben mi is, akik továbbállunk. Ez az impozáns, nagyvonalú tér pedig marad, és itt kezdi meg szívós, több évtizedes munkáját. Trencsényi Zoltán Álmos délután a Blaha Lujza té­ren, a szökőkút mellett egy bo­líviai zenekar, a mázolt arcú trubadúrok dél amerikai dalla­mokkal szórakoztatják a járóke­lőket és a padokon ülő hajlékta­lanokat. Közülük többen alsza­nak, beszélgetnek, egyikük ga­lambot etet. Fogyassza, angya­lom, mondja egy különösen kö­vér madárnak, és kenyérdara­bokat hajít elé. A különösen kö­vér galamb azonban nem fo­gyaszt, idegesen tipeg, mint aki érzi a közelgő veszélyt. És nem téved. Néhány mikrobusz, vala­mint egy kisteherautó gurul a térre, a járművekből túlkoros úttörők és kisdobosok ugranak elő. Utóbbiak - naná - kis dobo­kat akasztanak a nyakukba, előbbiek ezzel szemben táblá­kat emelnek a magasba, „Előre, Zánkára!” felirattal. A kisdo­bosok dobolni kezdenek, köz­ben a teherautó oldaláról fel­­lebben a ponyva, és a plató al­kalmi színpaddá alakul. A Brains együttes kezdi játszani a Mint a mókus fenn a fán kezde­tű dalocskát, erősen újraértel­mezve, drum and bass modor­ban. Egy Martens bakancsos, idősb­or pogózni kezd, de ezen senki sem lepődik meg, ez a program kockázata és mellék­hatása. A programé, melyről az akció alatt osztogatott szóró­lapok segítségével kiderül, hogy egy nyári zenei fesztivál beharangozója. A BalaTONE fesztiválé mégpedig, amelyet Zánkán rendeznek meg a dalla­mos nevű Zánkai Gyermek- és Ifjúsági Centrumban július 18-a és 22-e között. Megtudjuk azt is, hogy jó nevű zenekarokat hall­hatnak azok, akik nem bánják, hogy a komenista utánpótlás egykori fellegvárába kell elláto­gatniuk ezért. Hallhatják egye­bek mellett az Asian Dub Foundation, a Dog Eat Dog, a Kispál és a Borz együttest, a KFT-t, a Tankcsapdát és még vagy kilencven zenekart. Döbörög a Brains, újabb hajléktalan kezd táncolni, töb­ben vicceseket mondanak a felnőttkorú kisdobosoknak és az úttörőknek, ám azok nem reagálnak, fegyelmezetten do­bolnak és tartják a táblákat. Nem pajtáskodnak (!), nem vernek sátrat, nem pisilik kör­be a teret, mintegy mintát adva a budapestieknek, milyen egy rendes utcai demonstráció. Aztán amilyen hirtelen jöttek, olyan hirtelen távoznak, állító­lag Budapest több kitüntetett pontját is felkeresik még, siet­niük kell. Én is voltam úttörő, mondja egy hajléktalan. De már nem vagyok, teszi hozzá, és mi a meglepetéstől szóhoz sem ju­tunk. Más világ volt régen, fűzi tovább a szót. Akkor táborba jártunk, most meg ételosztásra, ide a térre. Újra játszani kezd a bolíviai népi együttes, zsongani kezd a tér. Visszarepül a külö­nösen kövér galamb is. Vagy öt­ven társával leül a megtépázott bokrok tövébe. Fogyaszt. Fogyassza, angyalom! Mintamókusok a Blaha Lujza téren Fotó: Szabó Bernadett T ■ -Mobile- ^ mindig veled 2 GB adatforgalom új előfizetéssel most csak 2 895 Ft Most többet szörfözhetsz! Havidíj Megnövelt adatforgalom változatlan áron NetboO­k most­mar Net 2GB 5790 Ft 2895 Ft Net2000 ^mostmar Net5GB 9590Ft 4795Ft Net5000 ■omostmar Net 15GB 14990 Ft 7495Ft Netezz többet ugyanannyiért, hiszen most megnöveltük a díjcsomagban foglalt adatforgalmat! Ráadásul az adatdíjcsomagra vállalt 1 vagy 2 éves hűségnyilatkozat esetén mindezt év végéig fél áron teheted meg. Emellett még egy kedvező notebook­­ajánlattal is megkönnyítjük számodra a mobilinternetezést! Válts T-Mobile Szélessávra, és netezz szabadon megújult csomagjainkkal! A havidíjkedvezményre vonatkozó ajánlat 2007. április 1-jétől június 30-ig érvényes, és a kedvezmény ez év végéig vehető igénybe. Az akció további, teljes körű és részletes feltételei a T-Pontokban, üzleteinkben és ügyfélszolgálatunkon érhetők el: 1430, 06-1/265-9210. www.t-mobile.hu HIRDETÉS

Next