Népszabadság, 2008. március (66. évfolyam, 52-75. szám)
2008-03-01 / 52. szám
2008. MÁRCIUS 1. SZOMBAT • NÉPSZABADSÁG 2 • Magyarország • Orbán Viktor, a Fidesz elnöke országjáró körútja során éppen a Heves Megyei Közgyűlés ülésének idején érkezett Egerbe. Felkereste az egri érseket, a Szent István Rádiót, a megyei napilapot és a városi televíziót. Demeter Ervintől, a Fidesz egri választókerület elnökétől megkérdeztük: véletlen-e, hogy a pártelnök éppen akkor jár Egerben, amikor a kórházról döntenek, s több ponton is tüntetés van a városban. Azt felelte: ez puszta véletlen, a pártelnök programját három hete véglegesítették. Botrányos egri kórházátadás A Hospinvest győzött, a kismalac elmenekült, Orbán véletlenül ott volt A Hospinvest Zrt. működtetheti az egri Markhot Ferenc Megyei Kórházat - döntött tegnap botrányba hajló, tüntetőktől hangos ülésén a Heves Megyei Közgyűlés. Eger városa - amely a Debreceni Egyetem mellett ugyancsak pályázott, s átvette volna az intézményt - a közbeszerzési döntőbizottságnál és a régiós közigazgatási hivatalnál is kifogással él. Doros Judit Szolnok - Áruló, áruló! - kiáltozták tegnap többen a Heves Megyei Közgyűlésben, amikor az egri kórház működtetéséről szóló szavazásnál a Hospinvest Zrt. mellett 21-en, ellene 19-en voksoltak. Ambrus Zoltánt, a Fidesz-frakcióból tavaly kivált képviselőt szidalmazták, hiszen ezúttal is az ő szavazata döntött. (Korábban a közgyűlésben a két nagy frakció között szavazategyenlőség volt. Elnököt sem tudtak választani. Végül Ambrus Zoltán a szocialistákkal szavazott, s így lett a megyei közgyűlés elnöke Sós Tamás. Ambrus ezután kilépett a Fidesz-frakcióból, és függetlenként megválasztották a megyei közgyűlés egyik alelnökének. A tegnapi döntést ötórás, heves vita előzte meg, miközben kívül tüntetések, útlezárások próbáltak nyomatékot adni a jobboldal követelésének. A vitában szót kapott Habis László, Eger polgármestere is, aki a jobboldali kötődésű Egri Lokálpatrióta Egyesület színeiben lett a város vezetője. Kifejtette: a törvény szerint a megyei közgyűlésnek nem csupán joga, hanem kötelessége is átadni a vagyonkezelői jogokat a megyei jogú városnak, ha az ellátottak több mint fele a megyeszékhely lakója. Hozzátette: az elmúlt napokban 25 településsel kötöttek kistérségi megállapodást, és Eger gesztorként képviseli e települések lakóit is, így több mint százezer beteg tartozik a társuláshoz. Lénárt András, a megyei közgyűlés egészségügyi bizottságának szocialista elnöke erre úgy reagált: a kistérségi megállapodás nem vonatkozhat a megyei kórházra, mert az nem Egeré. A közbekiabálásokkal, hangos fütyüléssel, folyamatos tapsolással, pfujolással és sípolással tarkított ülésen dulakodás is volt, amikor - többszöri felszólítás után - Sós Tamás, a közgyűlés szocialista elnöke megkérte a biztonsági őröket, vezessék ki a hangoskodókat. A vita lezárása után megjelent országos érdekvédelmi vezetők - köztük Cser Ágnes, az Egészségügyi és Szociális Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezete elnöke és Mánya Kristóf, a Magyar Orvosi Kamara titkára - bejelentették: az egri önkormányzatot látnák szívesen a kórház irányítójaként. Elmondták: ha mégis a Hospinvest marad a privatizációs tender nyertese, az 1300 dolgozó többsége - aláírt petíciójuk szerint 915-en - nem köt szerződést az új munkáltatóval, mert az csak két évre garantálja a közalkalmazotti státuszuk fenntartását, így veszélybe kerülhet az egri kórház működése, s az is elképzelhető - hangsúlyozta Pócs Alfréd, az egyik kórházi szakszervezet képviselője -, hogy a megyei önkormányzatnak vissza kell vennie a működtetés jogát. A közgyűlés nem támogatta, hogy Eger megkapja a kórház vagyonkezelői jogait. Habis László polgármester ezt követően tudósítónknak azt mondta, hogy a közbeszerzési döntőbizottsághoz és a régiós közigazgatási hivatalhoz fordulnak jogorvoslatért. Amikor a közgyűlés a Hospinvestet hirdette ki győztesnek, elszabadultak az indulatok. Az újra megjelenő demonstrálók megfenyegették a közgyűlés elnökét, hogy költözzön el a városból is, mert itt úgysem lesz nyugta. Sziki Károly egykori egri színész, a tüntetők szószólója egy dobozból előhúzott élő kismalac nyakába kötve akarta átadni petíciójukat, amely versben taglalta a disznók tulajdonságait. Ezt Sós Tamás visszautasította. A malac később elszabadult, és kimenekült az ülésteremből. Cser Ágnes tiltakozott, a többi tüntető sípolt, fütyült, kiabált, sőt, dulakodás is volt Fotók: Bíró Imre és Szántó György Ki, mit ígért? A Hospinvest Zrt. hatmilliárdos fejlesztést ígért az egri kórházban, és 100 millió forintot kínált a vagyonkezelői jogokért. A következő két évre nem tervez létszámleépítést, és erre az időre garantálta a dolgozóknak a közalkalmazottai státusszal járó előnyöket. A Debreceni Egyetem hárommilliárdos fejlesztést ígért, nyomban 285 dolgozó elbocsátását tervezte, és 110 millió forintot ígért a vagyonkezelői jogokért. Az egri önkormányzat hivatalosan nem pályázott a kórházra, csak ajánlatot tett a működtetés átvételére. Ebben azt ígérte, hogy a város szakmai hozzáértésével végrehajtja az elvárt korszerűsítéseket, ugyanakkor nem csökkenti az orvosi, ápolói létszámot, legfeljebb az adminisztrációs állományt. A vagyonkezelői jogokat térítésmentesen kérte. www.nol.hu Kórházi mátrixrendszer Danó Anna Bár hálózatának valamennyi bővítési kísérletét politikai felhangokkal erősített sajtóbotrány kíséri, a Hospinvest Zrt. ma a legnagyobb kórházműködtető cég Magyarországon. Tulajdonosai között van szeptember óta az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) is. Tulajdonos vezetője, Kollányi Gábor „kis” laboratóriumi reagenseket gyártó céggel kezdte, s célja, hogy 10-15 kórházból álló holdingot hozzon létre. A cégcsoport mindenütt radikális szervezeti és munkakultúra-változtatásokba kezdett. Megszüntetik a korábbi, orvosi hierarchiára épülő ellátást, és úgynevezett mátrixrendszert vezetnek be. Az orvosnak nem osztálya, hanem betege van. A műtétes részlegen például egymás mellett feküdhet a combnyaktöréssel kezelt és a nőgyógyászati operáción átesetett beteg. Összevonják az adminisztratív részlegeket, s kevesebb emberrel végeztetik el az ilyen feladatokat. Heves megyében, ahol mára szinte már valamennyi kórház működtetési jogát megszerezték, céljuk, hogy a kórházakat specializálják. Azaz nem mindenütt végeznek mindenféle kezelést, hanem lesz olyan, amit csak egy helyen, de ott a lehető legjobb színvonalon látnak el. Tavaly a cég árbevétele 13 milliárd forint volt. A nyolc évvel ezelőtt alakult vállalkozás immár öt kórházat (Kiskunhalas, Hatvan, Parádfürdő, Gyöngyös, Eger), valamint négy rendelőintézetet (Százhalombatta, Jánoshalma, Kecel, Kiskőrös) üzemeltet. A cégből 2006-ban kivált Medisys Kft. is csendben gyűjti saját intézményhálózatát. 2004-ben még a Hospinvestszínekben megszerzett Körmend után az idén a tapolcai és mezőtúri kórház működtetési jogát is megszerezték. A katedra két oldalán Medián-felmérés hallgatók és oktatók körében a felsőoktatásról és a tandíjról A hallgatók elégedettek a felsőoktatás színvonalával, az oktatók jóval kevésbé - részben a hallgatók hozzáállása miatt. Ezért is lehet, hogy a diákok többsége ellenzi, az oktatók többsége viszont támogatja a tandíj bevezetését. Ez derül ki abból a kutatásból, amelyet a Medián a Népszabadság megbízásából készített. Karácsony Gergely A bolognai folyamat alapvetően átalakította a felsőoktatást, a közvéleményt azonban most a közelgő népszavazás miatt a képzési hozzájárulás, vagyis a tandíj kérdése foglalkoztatja. A diákok sokkal jobb véleménnyel vannak a felsőoktatási képzésről, mint az oktatóik. A kutatásban megkérdezett csaknem ötszáz egyetemi és főiskolai hallgató a közepest jelentő 50 pontnál jóval magasabb „osztályzatot” adott a saját intézményének az értékelési szempontok mindegyikében. A képzés szakmai színvonalát 42 százalékuk jónak, további 28 százalékuk nagyon jónak minősítette. A legtöbb kritikus véleményt a munkaerőpiac elvárásaihoz való alkalmazkodás váltotta ki, de a többség ezzel is elégedett. Sőt, a vizsgálatban megkérdezett fiatal, diplomás munkavállalók túlnyomó többsége is azt mondta, hogy a tanultakat jól tudta használni a jelenlegi munkájában. Az oktatók ennél kritikusabbak. A képzés általános színvonalát 17 ponttal ítélték rosszabbnak, mint a hallgatók, sőt még a tanárok hozzáállásáról is kedvezőtlenebb volt a véleményük, mint a diákoknak. Persze, a közepes színvonalért elsősorban nem magukat, hanem a körülményeket és - tegyük hozzá - sokan a hallgatókat is hibáztatják. Amikor az oktatóknak a saját szavaikkal kellett megfogalmazniuk, hogy mit tartanak a magyar felsőoktatás és a saját intézményük legfontosabb problémáinak, akkor a legtöbben az alulfinanszírozást (71 százalék), a tömegképzés általánossá válását (46 százalék) és sokszor az utóbbival összefüggésben a hallgatók felkészületlenségét és motiválatlanságát (52 százalék) említették. „Rossz osztályzatot” kaptak a diákok akkor is, amikor a tanárok tizenöt szempont szerint értékelték a felsőoktatás helyzetét: a hallgatók mentalitásánál csak az oktatók anyagi megbecsülését tartották rosszabbnak. Elképzelhető, hogy a hallgatók azért is ennyire elégedettek a képzéssel, mert nem is tulajdonítanak annak különösebb jelentőséget az életben való boldogulás szempontjából. Amikor például arról kérdeztük a fiatalokat, hogy mi szükséges ahhoz, hogy valaki jó állást találjon, a legtöbben a kapcsolatokat említették, a képzettség szempontjai pedig az utolsó helyre kerültek. Az egyetemre, főiskolára készülő fiatalok fele a leginkább azzal magyarázta a terveit, hogy „diploma nélkül nem lehet jó munkát találni”, de a képzés során szerzett tudást sokkal kevesebben említették, ennél még az is fontosabb volt, hogy az „önbecsüléshez fontos, hogy diplomát szerezzen”. Azzal kapcsolatban a katedra mindkét oldalán állók elég szkeptikusak, hogy a bolognai folyamat javít-e a felsőoktatás helyzetén. A hallgatók valamivel nagyobb arányban (36 százalék) mondták azt, hogy ennek hatására romlik, mint hogy javul (31 százalék) a képzés színvonala. Az oktatók körében ennél is általánosabb a pesszimista vélemény (55 százalék szerint ettől romlik a képzés általános színvonala), sőt vannak (6 százalék), akik a magyar felsőoktatás legnagyobb problémájának épp a bolognai folyamatot tartják, ami sokak számára nem differenciált képzési rendszert jelent, hanem éppen a tömegoktatás szinonimája. A tandíjról viszont igencsak mást gondolnak a hallgatók és az oktatók. Azon nincs mit csodálkozni, hogy a fiatalok nem lelkesednek azért, ha fizetniük kell, az azonban nem magától értetődő, miért épp azok támogatják a leginkább, akiknek már van diplomájuk, és miért azok ellenzik a leginkább, akik nem is tervezik, hogy tovább tanulnak. Úgy tűnik, ők úgy érzik, a tandíj bevezetésével még messzebb kerültek a továbbtanulás lehetőségétől. Az érettségizett vagy érettségi előtt álló, de továbbtanulást nem tervező fiatalok bő egyötöde elsősorban a tandíjjal magyarázta azt, hogy miért nem akar egyetemre, főiskolára menni. Az oktatók közel fele is tart attól, hogy a tandíj bevezetése növelné a képzésbe kerülők közötti egyenlőtlenséget, ám sokan pozitív változásokat várnának attól, ha a hallgatók is hozzájárulnának a képzésük költségeihez. Hogy csak a legproblémásabbnak ítélt területeket említsük: minden második oktató szerint javulna a hallgatók hozzáállása, minden harmadik szerint a képzés jobban igazodna a munkaerőpiac elvárásaihoz, és minden negyedik bízna abban, hogy ettől javulhatna az oktatók anyagi helyzete. Viszont, ha rajtuk múlna, akkor az oktatók a kormány terveihez hasonlóan a tandíjból befolyó pénz közel felét (28 százalékát tanulmányi eredménytől függő ösztöndíj, további 15 százalékát pedig szociális támogatás formájában) visszaadnák a hallgatóknak. • Az elemzés két kutatás adatait tartalmazza. Az egyiket 2007. november 24-e és december 12-e között készítette a Medián a 16 és 35 év közötti lakosságot nem, életkor, lakóhely és iskolai végzettség szerint reprezentáló 1700 fő személyes megkérdezésével. Ezt a mintát a megfelelő mintanagyság elérése érdekében egy 300 fős, egyetemi, főiskolai hallgatókból álló minta egészítette ki. A másik kutatás 2008. január 28-a és február 8-a között készült az állami felsőoktatási intézményekben dolgozó főállású oktatókat nem, beosztás és intézmény szerint reprezentáló 500 fős mintán, online megkérdezéssel. A felsőoktatási hozzájárulás bevezetésének támogatottsága (százalék) Hallgatók 23 Támogatja ! Ellenzi Nem tudja Vélemények a tandíjról (a felsőoktatáshoz való viszony szerint, százalék) Nem akar tovább tanulni Tervezi, hogy tovább tanul Egyetemi, főiskolai hallgató Diplomás Összes 16 és 35 év közötti A tandíj igazságos, mert a felsőoktatásban tanulóknak is hozzá kell járulniuk a költségekhez, hogy ne mások fizessék helyettük a diplomájuk árát A tandíj igazságtalan, mert a szegény családok gyermekei nem tudják majd kifizetni, így kiszorulnak az egyetemről, főiskoláról Nem tudja Forrás: ♦ MEDIAN / Népszabadság-grafika Oktatók Pokorni szerint a tandíj elrettent A Fidesz információi szerint idén a felsőoktatásba jelentkezők száma alig haladja meg a 80 ezret - ez azt mutatja, sok család elrettent attól, hogy taníttassa gyermekét - mondta a párt alelnöke pénteken, Budapesten. Pokorni Zoltán emlékeztetett: 2007-ben 108 ezren, 2006-ban 133 ezren jelentkeztek felsőoktatási intézménybe. Az oktatási tárca válaszközleményben elismerte: tavaly valóban csökkent a jelentkezők száma, de emlékeztetnek: ez a folyamat már 2004-ben megkezdődött, így nem lehet összefüggésben a fejlesztési részhozzájárulás bevezetésével. Oka az, hogy miközben az érettségizők ugyanolyan arányban jelentkeztek a felsőoktatásba, mint az előző években, a korábban fel nem vett és újra jelentkező diákok száma csökken. (Hírösszefoglalónk)