Népszabadság, 2008. március (66. évfolyam, 52-75. szám)

2008-03-01 / 52. szám

2008. MÁRCIUS 1. SZOMBAT • NÉPSZABADSÁG 2 • Magyarország • Orbán Viktor, a Fidesz elnöke or­szágjáró körútja során éppen a Heves Megyei Közgyűlés ülésének idején érkezett Egerbe. Felkereste az egri érseket, a Szent István Rá­diót, a megyei napilapot és a váro­si televíziót. Demeter Ervintől, a Fidesz egri választókerület elnöké­től megkérdeztük: véletlen-e, hogy a pártelnök éppen akkor jár Eger­ben, amikor a kórházról döntenek, s több ponton is tüntetés van a vá­rosban. Azt felelte: ez puszta vé­letlen, a pártelnök programját há­rom hete véglegesítették. Botrányos egri kórházátadás A Hospinvest győzött, a kismalac elmenekült, Orbán véletlenül ott volt A Hospinvest Zrt. működ­tetheti az egri Markhot Fe­renc Megyei Kórházat - döntött tegnap botrányba hajló, tüntetőktől hangos ülésén a Heves Megyei Közgyűlés. Eger városa - amely a Debreceni Egye­tem mellett ugyancsak pá­lyázott, s átvette volna az intézményt - a közbeszer­zési döntőbizottságnál és a régiós közigazgatási hivatalnál is kifogással él. Doros Judit Szolnok - Áruló, áruló! - kiáltozták teg­nap többen a Heves Megyei Közgyűlésben, amikor az egri kórház működtetéséről szóló szavazásnál a Hospinvest Zrt. mellett 21-en, ellene 19-en vok­soltak. Ambrus Zoltánt, a Fi­­desz-frakcióból tavaly kivált képviselőt szidalmazták, hiszen ezúttal is az ő szavazata dön­tött. (Korábban a közgyűlésben a két nagy frakció között szava­zategyenlőség volt. Elnököt sem tudtak választani. Végül Ambrus Zoltán a szocialisták­kal szavazott, s így lett a megyei közgyűlés elnöke Sós Tamás. Ambrus ezután kilépett a Fi­­desz-frakcióból, és független­ként megválasztották a megyei közgyűlés egyik alelnökének.­ A tegnapi döntést ötórás, he­ves vita előzte meg, miközben kívül tüntetések, útlezárások próbáltak nyomatékot adni a jobboldal követelésének. A vitában szót kapott Habis László, Eger polgármestere is, aki a jobboldali kötődésű Egri Lokálpatrióta Egyesület színei­ben lett a város vezetője. Kifej­tette: a törvény szerint a me­gyei közgyűlésnek nem csupán joga, hanem kötelessége is át­adni a vagyonkezelői jogokat a megyei jogú városnak, ha az el­látottak több mint fele a me­gyeszékhely lakója. Hozzátette: az elmúlt napokban 25 telepü­léssel kötöttek kistérségi meg­állapodást, és Eger gesztorként képviseli e települések lakóit is, így több mint százezer beteg tartozik a társuláshoz. Lénárt András, a megyei közgyűlés egészségügyi bizottságának szocialista elnöke erre úgy rea­gált: a kistérségi megállapodás nem vonatkozhat a megyei kór­házra, mert az nem Egeré. A közbekiabálásokkal, han­gos fütyüléssel, folyamatos tap­solással, pfujolással és sípolás­sal tarkított ülésen dulakodás is volt, amikor - többszöri felszó­lítás után - Sós Tamás, a köz­gyűlés szocialista elnöke meg­kérte a biztonsági őröket, ve­zessék ki a hangoskodókat. A vita lezárása után megje­lent országos érdekvédelmi ve­zetők - köztük Cser Ágnes, az Egészségügyi és Szociális Ága­zatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezete elnöke és Mánya Kristóf, a Magyar Orvosi Kamara titkára - bejelentették: az egri önkormányzatot látnák szívesen a kórház irányítója­ként. Elmondták: ha mégis a Hospinvest marad a privatizá­ciós tender nyertese, az 1300 dolgozó többsége - aláírt petí­ciójuk szerint 915-en - nem köt szerződést az új munkáltatóval, mert az csak két évre garantálja a közalkalmazotti státuszuk fenntartását, így veszélybe ke­rülhet az egri kórház működé­se, s az is elképzelhető - hang­súlyozta Pócs Alfréd, az egyik kórházi szakszervezet képvise­lője -, hogy a megyei önkor­mányzatnak vissza kell vennie a működtetés jogát. A közgyűlés nem támogatta, hogy Eger megkapja a kórház vagyonkezelői jogait. Habis László polgármester ezt köve­tően tudósítónknak azt mondta, hogy a közbeszerzési döntőbi­zottsághoz és a régiós közigaz­gatási hivatalhoz fordulnak jog­orvoslatért. Amikor a közgyűlés a Hospinvestet hirdette ki győz­tesnek, elszabadultak az indula­tok. Az újra megjelenő de­monstrálók megfenyegették a közgyűlés elnökét, hogy költöz­zön el a városból is, mert itt úgysem lesz nyugta. Sziki Ká­roly egykori egri színész, a tün­tetők szószólója egy dobozból előhúzott élő kismalac nyakába kötve akarta átadni petícióju­kat, amely versben taglalta a disznók tulajdonságait. Ezt Sós Tamás visszautasította. A malac később elszabadult, és kimene­kült az ülésteremből. Cser Ágnes tiltakozott, a többi tüntető sípolt, fütyült, kiabált, sőt, dulakodás is volt Fotók: Bíró Imre és Szántó György Ki, mit ígért? A Hospinvest Zrt. hatmilliárdos fej­lesztést ígért az egri kórházban, és 100 millió forintot kínált a vagyon­kezelői jogokért. A következő két évre nem tervez létszámleépítést, és erre az időre garantálta a dol­gozóknak a közalkalmazottai stá­tusszal járó előnyöket. A Debreceni Egyetem három­milliárdos fejlesztést ígért, nyom­ban 285 dolgozó elbocsátását ter­vezte, és 110 millió forintot ígért a vagyonkezelői jogokért. Az egri önkormányzat hivatalosan nem pályázott a kórházra, csak ajánla­tot tett a működtetés átvételére. Ebben azt ígérte, hogy a város szakmai hozzáértésével végrehajt­ja az elvárt korszerűsítéseket, ugyanakkor nem csökkenti az or­vosi, ápolói létszámot, legfeljebb az adminisztrációs állományt. A vagyonkezelői jogokat térítésmen­tesen kérte. www.nol.hu Kórházi mátrixrendszer Danó Anna Bár hálózatának valamennyi bő­vítési kísérletét politikai fel­hangokkal erősített sajtóbot­rány kíséri, a Hospinvest Zrt. ma a legnagyobb kórházműköd­tető cég Magyarországon. Tulaj­donosai között van szeptember óta az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) is. Tu­lajdonos vezetője, Kollányi Gá­bor „kis” laboratóriumi reagen­seket gyártó céggel kezdte, s célja, hogy 10-15 kórházból álló holdingot hozzon létre. A cégcsoport mindenütt ra­dikális szervezeti és munkakul­túra-változtatásokba kezdett. Megszüntetik a korábbi, orvosi hierarchiára épülő ellátást, és úgynevezett mátrixrendszert vezetnek be. Az orvosnak nem osztálya, hanem betege van. A műtétes részlegen például egy­más mellett feküdhet a comb­nyaktöréssel kezelt és a nő­­gyógyászati operáción átesetett beteg. Összevonják az admi­nisztratív részlegeket, s keve­sebb emberrel végeztetik el az ilyen feladatokat. Heves megyé­ben, ahol mára szinte már vala­mennyi kórház működtetési jo­gát megszerezték, céljuk, hogy a kórházakat specializálják. Az­az nem mindenütt végeznek mindenféle kezelést, hanem lesz olyan, amit csak egy he­lyen, de ott a lehető legjobb színvonalon látnak el. Tavaly a cég árbevétele 13 milliárd forint volt. A nyolc évvel ezelőtt alakult vállalkozás immár öt kórházat (Kiskunha­las, Hatvan, Parádfürdő, Gyön­gyös, Eger), valamint négy ren­delőintézetet (Százhalombatta, Jánoshalma, Kecel, Kiskőrös) üzemeltet. A cégből 2006-ban kivált Medisys Kft. is csendben gyűjti saját intézményhálózatát. 2004-ben még a Hospinvest­­színekben megszerzett Kör­mend után az idén a tapolcai és mezőtúri kórház működtetési jogát is megszerezték. A katedra két oldalán Medián-felmérés hallgatók és oktatók körében a felsőoktatásról és a tandíjról A hallgatók elégedettek a felsőoktatás színvonalával, az oktatók jóval kevésbé - részben a hallgatók hozzá­állása miatt. Ezért is lehet, hogy a diákok többsége el­lenzi, az oktatók többsége viszont támogatja a tandíj bevezetését. Ez derül ki ab­ból a kutatásból, amelyet a Medián a Népszabadság megbízásából készített. Karácsony Gergely A bolognai folyamat alapvető­en átalakította a felsőoktatást, a közvéleményt azonban most a közelgő népszavazás miatt a képzési hozzájárulás, vagyis a tandíj kérdése foglalkoztatja. A diákok sokkal jobb véle­ménnyel vannak a felsőoktatá­si képzésről, mint az oktatóik. A kutatásban megkérdezett csaknem ötszáz egyetemi és főiskolai hallgató a közepest jelentő 50 pontnál jóval maga­sabb „osztályzatot” adott a sa­ját intézményének az értékelé­si szempontok mindegyikében. A képzés szakmai színvonalát 42 százalékuk jónak, további 28 százalékuk nagyon jónak mi­nősítette. A legtöbb kritikus véleményt a munkaerőpiac el­várásaihoz való alkalmazkodás váltotta ki, de a többség ezzel is elégedett. Sőt, a vizsgálatban megkérdezett fiatal, diplomás munkavállalók túlnyomó több­sége is azt mondta, hogy a ta­nultakat jól tudta használni a jelenlegi munkájában. Az oktatók ennél kritiku­­sabbak. A képzés általános színvonalát 17 ponttal ítélték rosszabbnak, mint a hallgatók, sőt még a tanárok hozzáállásá­ról is kedvezőtlenebb volt a véleményük, mint a diákoknak. Persze, a közepes színvonalért elsősorban nem magukat, ha­nem a körülményeket és - te­gyük hozzá - sokan a hallgató­kat is hibáztatják. Amikor az oktatóknak a saját szavaikkal kellett megfogalmazniuk, hogy mit tartanak a magyar felsőok­tatás és a saját intézményük legfontosabb problémáinak, akkor a legtöbben az alulfinan­szírozást (71 százalék), a tö­megképzés általánossá válását (46 százalék) és sokszor az utóbbival összefüggésben a hallgatók felkészületlenségét és motiválatlanságát (52 száza­lék) említették. „Rossz osztály­zatot” kaptak a diákok akkor is, amikor a tanárok tizenöt szem­pont szerint értékelték a felső­­oktatás helyzetét: a hallgatók mentalitásánál csak az oktatók anyagi megbecsülését tartot­ták rosszabbnak. Elképzelhető, hogy a hallga­tók azért is ennyire elégedet­tek a képzéssel, mert nem is tulajdonítanak annak különö­sebb jelentőséget az életben való boldogulás szempontjá­ból. Amikor például arról kér­deztük a fiatalokat, hogy mi szükséges ahhoz, hogy valaki jó állást találjon, a legtöbben a kapcsolatokat említették, a képzettség szempontjai pedig az utolsó helyre kerültek. Az egyetemre, főiskolára készülő fiatalok fele a leginkább azzal magyarázta a terveit, hogy „diploma nélkül nem lehet jó munkát találni”, de a képzés során szerzett tudást sokkal kevesebben említették, ennél még az is fontosabb volt, hogy az „önbecsüléshez fontos, hogy diplomát szerezzen”. Azzal kapcsolatban a kated­ra mindkét oldalán állók elég szkeptikusak, hogy a bolognai folyamat javít-e a felsőoktatás helyzetén. A hallgatók valami­vel nagyobb arányban (36 szá­zalék) mondták azt, hogy en­nek hatására romlik, mint hogy javul (31 százalék) a képzés színvonala. Az oktatók köré­ben ennél is általánosabb a pesszimista vélemény (55 szá­zalék szerint ettől romlik a képzés általános színvonala), sőt vannak (6 százalék), akik a magyar felsőoktatás legna­gyobb problémájának épp a bolognai folyamatot tartják, ami sokak számára nem diffe­renciált képzési rendszert je­lent, hanem éppen a tömegok­tatás szinonimája. A tandíjról viszont igencsak mást gondolnak a hallgatók és az oktatók. Azon nincs mit cso­dálkozni, hogy a fiatalok nem lelkesednek azért, ha fizetniük kell, az azonban nem magától értetődő, miért épp azok támo­gatják a leginkább, akiknek már van diplomájuk, és miért azok ellenzik a leginkább, akik nem is tervezik, hogy tovább tanul­nak. Úgy tűnik, ők úgy érzik, a tandíj bevezetésével még messzebb kerültek a tovább­ta­nulás lehetőségétől. Az érettsé­gizett vagy érettségi előtt álló, de továbbtanulást nem tervező fiatalok bő egyötöde elsősor­ban a tandíjjal magyarázta azt, hogy miért nem akar egyetem­re, főiskolára menni. Az oktatók közel fele is tart attól, hogy a tandíj bevezetése növelné a képzésbe kerülők kö­zötti egyenlőtlenséget, ám so­kan pozitív változásokat várná­nak attól, ha a hallgatók is hoz­zájárulnának a képzésük költsé­geihez. Hogy csak a legproblé­­másabbnak ítélt területeket em­lítsük: minden második oktató szerint javulna a hallgatók hoz­záállása, minden harmadik sze­rint a képzés jobban igazodna a munkaerőpiac elvárásaihoz, és minden negyedik bízna abban, hogy ettől javulhatna az okta­tók anyagi helyzete. Viszont, ha rajtuk múlna, akkor az oktatók a kormány terveihez hasonlóan a tandíjból befolyó pénz közel felét (28 százalékát tanulmányi eredménytől függő ösztöndíj, további 15 százalékát pedig szo­ciális támogatás formájában) visszaadnák a hallgatóknak. • Az elemzés két kutatás adatait tartalmazza. Az egyiket 2007. november 24-e és december 12-e között készítette a Medián a 16 és 35 év közötti lakosságot nem, életkor, lakóhely és iskolai végzettség szerint reprezentáló 1700 fő személyes megkérdezé­sével. Ezt a mintát a megfelelő mintanagyság elérése érdekében egy 300 fős, egyetemi, főiskolai hallgatókból álló minta egészí­tette ki. A másik kutatás 2008. január 28-a és február 8-a között készült az állami felsőoktatási intézményekben dolgozó főállá­sú oktatókat nem, beosztás és intézmény szerint reprezentáló 500 fős mintán, online megkér­dezéssel. A felsőoktatási hozzájárulás bevezetésének támogatottsága (százalék) Hallgatók 23 Támogatja ! Ellenzi Nem tudja Vélemények a tandíjról (a felsőoktatáshoz való viszony szerint, százalék) Nem akar tovább tanulni Tervezi, hogy tovább tanul Egyetemi, főiskolai hallgató Diplomás Összes 16 és 35 év közötti A tandíj igazságos, mert a felsőoktatásban tanulóknak is hozzá kell járulniuk a költségekhez, hogy ne mások fizessék helyettük a diplomájuk árát A tandíj igazságtalan, mert a szegény családok gyermekei nem tudják majd kifizetni, így kiszorulnak az egyetemről, főiskoláról Nem tudja Forrás: ♦ MEDIAN / Népszabadság-grafika Oktatók Pokorni szerint a tandíj elrettent A Fidesz információi szerint idén a felsőoktatásba jelentkezők száma alig haladja meg a 80 ezret - ez azt mutatja, sok család elrettent attól, hogy taníttassa gyermekét - mond­ta a párt alelnöke pénteken, Buda­pesten. Pokorni Zoltán emlékezte­tett: 2007-ben 108 ezren, 2006-ban 133 ezren jelentkeztek felsőoktatási intézménybe. Az oktatási tárca válaszközleményben elismerte: tavaly valóban csökkent a jelentke­zők száma, de emlékeztetnek: ez a folyamat már 2004-ben megkezdő­dött, így nem lehet összefüggésben a fejlesztési részhozzájárulás beve­zetésével. Oka az, hogy miközben az érettségizők ugyanolyan arányban jelentkeztek a felsőoktatásba, mint az előző években, a korábban fel nem vett és újra jelentkező diákok száma csökken. (Hírösszefoglalónk)

Next