Népszabadság, 2008. március (66. évfolyam, 52-75. szám)

2008-03-01 / 52. szám

www.nol.hu Elutasított pályázatok Kormányzati bosszút emleget Karsai, Bajnai cáfol Karsai József battonyai szocia­lista képviselő és polgármes­ter szerint városa több fejlesz­tési pályázaton is azért bukott el, mert nyíltan támadta a kor­mány egészségpolitikáját. Bajnai Gordon területfejlesz­tési miniszter ezt tagadja, s fe­lülvizsgálatot indított. B. Papp László Karsai József MSZP-s képviselő, Battonya polgármestere azzal vá­dolja a kormányt: térsége uniós pályázatainak megvétózásával to­rolják meg azt, hogy folyamatosan, nyíltan kritizálja a kormányt, s nem szavazta meg az egészségbiz­tosítást átalakító törvényt. Állítása szerint az utóbbi hónapokban több alkalommal is diszkriminálták a battonyai pályázatokat, szerinte azzal a céllal, hogy nyomást gya­koroljanak rá. A politikus egy ke­­rékpárút-építési és egy iskolabőví­tési projektet említ, amelyek ese­tében - álláspontja szerint szak­mailag indokolhatatlan okokból -elutasították a battonyai önkor­mányzat pályázatát. Nem hivatalos információkra hivatkozva közölte azt is: valószínűleg a város belte­rületi útfelújítási programját is el­utasítják, szerinte - mint fogalma­zott - „ez a döntés is jól illeszkedik majd a sorba”. - El akarnak lehetetleníteni, hogy ezzel törjék meg az ellenállá­somat - jelentette ki Karsai, hozzá­téve: a jövőben sem fog másként szavazni, mint ahogyan azt válasz­tókörzetében elvárják tőle. Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszter ér­deklődésünkre azt mondta: a kifo­gásolt döntéseket felülvizsgáltatja, hogy kiderüljön, történt-e mél­tánytalanság az elbírálás során. - Nem foglalkozom azzal, hogy a pályázók milyen gombot nyom­nak a parlamentben - mondta. Hozzátette: a battonyai polgár­­mester által említett pályázatokat formai okokból és szakmai hiá­nyosságok miatt utasították el. A miniszter indoklása így hangzott: - Az iskolafejlesztési programra ezerötszáz pályázat érkezett, a bat­­tonyaival együtt 250 pályázat eseté­ben érvénytelenség miatt nem ke­rülhetett sor szakmai értékelésre. Kiemelten fontosnak tartom, hogy Battonyát - mint az ország egyik legelmaradottabb térségét - felzár­kóztassuk, így szükség van az isko­la rendbetételére is. Ez viszont nem elég indok arra, hogy eltekint­sünk a szakmaiságtól, a pályázatok elbírálásának szigorú szabályaitól - mondta Bajnai Gordon. Megje­gyezte: a leghátrányosabb helyzetű kistérségek önkormányzatainak felajánlották az uniós pályázatok­kal kapcsolatos képzésen való részvételt, Battonya azonban nem élt ezzel a lehetőséggel. Az iskolai pályázat elutasításá­nak indoklásában az szerepel, hogy a projekt nem tartalmaz esz­közbeszerzéseket, rendezetlenek a tulajdonviszonyok, és az igényelt támogatás nincs összhangban a ta­nulói létszámmal. Karsai szerint ezek a kifogások megalapozatla­nok: a pályázatuk tartalmaz esz­közbeszerzéseket, a telek tulaj­donviszonyait a szerződéskötésig kell rendezni, s azt addig ők meg­oldanák. Ami az igényelt támoga­tás és a tanulói létszám közti ös­­­szefüggést illeti, arra Karsai úgy reagált: a létszám meghatározásá­nál a pályázati tájékoztatón el­hangzottakat vették figyelembe. Bajnai Gordon megjegyezte: hozzájárulást kértek ahhoz, hogy a kifogásolt pályázati anyagokat nyilvánosságra hozzák, ám abba a battonyai polgármester nem egye­zett bele. Karsai József ezzel kap­csolatos kérdésünkre utóbbi dön­tését azzal magyarázta: mivel az ő városát érte hátrány, fenntartja magának a jogot, hogy a sajtót ő tájékoztassa a részletekről. • Kifogásaikról és az elutasítás in­doklásáról az NFÜ február 7-én, va­gyis négy nappal az egészségbiztosí­tási törvény végszavazása előtt levél­ben részletesen tájékoztatta Karsai Józsefet. Ezt követően Karsai nem­csak a médiában vádaskodott, hanem személyesen is fenyegette a közremű­­ködő szervezet munkatársait, ezért február 28-án a VÁTI Kht. vezérigaz­gatója újabb tájékoztató levelet kül­dött Battonya polgármesterének, és egyben felkérte a személyes fenye­getőzéstől és vádaskodástól való tartózkodásra - tudatta közleményé­ben az NFÜ. Karsai József saját búzájából osztott segélyt tavaly szeptemberben. Most ő nem kapott Lázadó fiatal rabbik A Mazsihisznek sikerült megakadályoznia a szakadást Külön platformot és saját rab­­binikus bíróságot hoztak létre fiatal rabbik. A nyílt kihívás­nak is beillő döntés a rab­bitestület kettészakadásával fenyegetett, de a Mazsihisz közbelépett. Czene Gábor „A Mazsihisz rabbitestülete a mai napon megerősítette a testület egységét és a neológia elvei mel­letti elkötelezettségét. Döntött az egyetlen neológ bét din (rab­­binikus bíróság - a szerk.) kiszéle­sítéséről és munkájának korszerű­sítéséről” - ezzel a rövid és megle­hetősen semmitmondó közle­ménnyel zárt le egy régóta folyó vitát a Magyarországi Zsidó Hit­községek Szövetsége. A látszat el­lenére a dokumentum jelentősége nem csekély: arról tanúskodik, hogy sikerült megakadályozni a rabbitestület kettészakadását. A kérdés az, hogy tartós állapotot rögzítő megállapodás vagy csak ideiglenes fegyverszünet köttetett. A konfliktust többen is a „fia­tal rabbik lázadásaként” minősí­tették. Tény, hogy hosszas előké­szítés után öt rabbi, a testület kö­zel fele (Darvas István, Markovics Zsolt, Radnóti Zoltán, Róna Ta­más, Verő Tamás - közülük a leg­idősebb is csak 40 éves) pár hete önálló platformot alakított Ma­gyarországi Rabbik Közössége néven. „Kiemelt feladatunknak tekintjük vallási közösségeink megerősítését, mert hisszük, hogy ez szolgálja leginkább a ma­gyarországi zsidóság jövőjét” - ír­ták alapító nyilatkozatukban. Eltekintve attól, hogy a külön platform megjelenése önmagában is az elégedetlenség jele, nincs ebben semmi rossz, a vallási kö­zösségek megerősítése ellen a hitközségi vezetőknek sem lehet kifogásuk. Tiltakozást sokkal in­kább az váltott ki, hogy a fiatal rabbik egyúttal saját rabbinikus bíróságot is létrehoztak. A Szom­bat című zsidó politikai és kultu­rális folyóirat honlapján olvasha­tó megállapítás szerint „nyilván ez volt az, ami a neológ rabbiság számára kivágta a biztosítékot: ezzel nemcsak adminisztratív, ha­nem szellemi hatalmukat is két­ségbe vonták­­ és ez a súlyosabb”. (A rabbinikus bíróság vallási kér­désekben dönt, így a betörésekről is, vagyis arról, hogy a nem zsi­dók közül kiket fogadnak be a zsi­dó vallás kötelékébe.) A látványos szakítás elkerülé­sére a napokban a Mazsihisz „bé­kéltető tárgyalást” hívott össze. Ennek eredményeként az a komp­romisszum született, hogy hatá­lyon kívül helyezik az új rab­binikus bíróságot, viszont a plat­form megmarad, és a fiatalok na­gyobb beleszólást kapnak a testü­let működésébe. Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke a „magyaror­szági zsidóság iránt érzett felelős­ség kinyilvánításaként” értékelte a fejleményeket. Bizakodó az egyik fiatal rabbi, Radnóti Zoltán is: szerinte úgy tűnik, sikerült kölcsönösen meg­nyugtató megoldást találni. Gadó János, a Szombat című lap szerző­je már nem ennyire derűlátó. A Mazsihisz Síp utcai székhelyére utalva azt írja, hogy „az intéz­mény falai között viruló Kádár­rendszer szétbomlasztása nem egy-két éves munka lesz”. NÉPSZABADSÁG • 2008. MÁRCIUS 1., SZOMBAT Magyarország • 3 Szemrebbenés nélkül hajlandók vagyunk százmil­lió dollárokat in­vesztálni egy új gázvezetékbe, óri­ás gáztározókba, miközben energia­­zabáló házaink, fűtési rendszere­ink korszerűsíté­sére hosszú évek alatt sem ad en­­­nyit az állam. Csőbe húzva Tóth Levente tothl@nepszabadsag.hu Ravasz róka ez az orosz medve, annyi szent. Mintha Moszkvában jobban ráéreztek volna az „európai politikai lelkületre”, mint az unióban az oroszra. Mert mit akar az unió? Mindenki és egyfolytá­ban diverzifikálni. Ami nagyjából annyit tesz: több beszerzési for­rást és gázvezetéket szeretne. Mindeközben a nagy európai ener­giacégek egymás sarkát taposva igyekeznek elérni a Gazpromnál, hogy engedje be őket az orosz olaj- és gázmezők kitermelésébe. Több cső kell nektek? Ezen ne múljon, majd fektetünk mi! - mondják az oroszok, s az érintett országok kormányai, energiacé­gei lelkesen helyeselnek. Láss csodát, a Gazprom minden további nélkül fő tulajdonosa lesz egy olyan, az unión át tekergő csőháló­zatnak, amelyhez hasonlótól eddig mindenáron távol tartották. A Déli áramlat növeli ugyan energiabiztonságunkat, és hosszú távon még talán üzlet is az országnak, de jottányit sem csökkenti függőségünket az orosz kézben lévő gázcsaptól. Hiszen pusztán annyi történik majd, hogy a Gazprom nem egy csövön nyomja a gázt, hanem kettőn. Ez a Gazpromot függetleníti Ukrajnától. És ezt most részben a Déli áramlatba beszálló európai cégek és államok finanszírozzák. (Kétségtelen: egy ukránokat érő esetleges energia­retorzió esetén minket is véd a máshonnan érkező vezeték.) A gázpartinak ezt a fordulóját az oroszok nyerték, de úgy, hogy valójában nem volt ellenfelük, hiszen a „másik oldalon” ülő uniós országoknak nem volt ellenére a fennálló gáz status quo megerősí­tése. Ettől még megépülhet a nehézkesen szerveződő Nabucco is, de a beleinvesztált uniós pénz megtérülése kockázatosabb lesz, mint ha nem lenne Déli áramlat. A Nabucco és a Déli áramlat kapcsán kibontakozott gazdasági és diplomáciai vérszipolyt látva azonban - megközelítéstől függő­en - siralmas vagy éppen nevetséges az, hogy mennyire eltávolod­tunk az eredeti kérdés megválaszolásától. Magyarországnak ugyanis alapvetően a gázfüggőségét kellene csökkentenie. Márpe­dig ezen az sem segítene, ha az egész országot behálózzuk tranzit­vezetékekkel. Az elmúlt évtizedekben sikerült magunkkal úgy kitolni, hogy a fűtéshez egy nagyon távoli, szibériai vagy éppen iráni lyukból kell egy légnemű anyagot tengernyi hosszú csőkígyón idáig elhozni. Miért nem találunk házunk melegéhez országnyi kertünkben elég tüzelőt, vagy legalábbis a mostaninál többet? Miért propagáltuk ennyire a kétségtelenül legkényelmesebb konvektort, cirkot? Ez az igazi kérdés - csak a politikusok ezt nem hallják meg. Diverzifikál­ni pedig lehet kicsiben is: például úgy, hogy ha tehetjük, begyújtjuk a kandallókályhát. Szemrebbenés nélkül hajlandók vagyunk százmillió dollárokat invesztálni egy új gázvezetékbe, óriás gáztározókba, miközben energiazabáló házaink, fűtési rendszereink korszerűsítéséhez hosszú évek alatt sem nyújt ennyi támogatást az állam. A nagyobb gázbiztonságot adó csőkígyóknak, tározóknak pedig ára van, amit mindannyiunknak meg kell fizetnünk. Igazi biztonságot nem az ad, ha biztosan van gáz, hanem az, ha nem okoz gondot a hiánya. co O CX) h Kell köztévé, csak nem ilyen. Kemé­nyen kérdező, de pártszimpátiáju­kat munkájukban soha el nem áruló közéleti műsorké­szítők, képileg és honfilag is izgal­mas kulturális-mű­vészeti progra­mok, jó filmek, szolgáltatások, elegáns külső: ne­kem ez volna a közszolgálat. Alternatévé Csider István Zoltán csideriz@yahoo.com Kilencéves voltam, 1989-et írtunk. Egy nap Gyurka behozott az osztályba egy külföldről kapott, lexikonnyi méretű autókatalógust. Lapoztuk, gyűrtük. Nyilván: a kunsági kisváros utcáján kevés To­yota szaladgált. Azóta sem értem, hogyan lehetett akkora különb­ség az 1989-es Nissan és egy Wartburg között. Nem nagyon tud­tam, mi a szocializmus, de hogy ez a szögletes antikomfort nem tartható huzamosabb ideig, abban biztos voltam. Csaknem húsz év telt el, hogy most már egy új világban az kös­sön le, hogy a köztévét felügyelő kuratórium nem talál elnöknek valót az aspiránsok között, új tendert írnak ki hát. Első körben ha­tan is megvették a pályázati katalógust, a mezőny időközben fele­ződött. Kiderült, a jelenlegi elnökön, Rudi Zoltánon, valamint Sza­­bó-Stein Imrén és Hammer Ferenc szociológuson kívül senki nem akar ma Magyarországon tévéelnök lenni. Azért ez csüggesztő. De érthető. Már az is csoda, hogy ennyien úgy érzik: tudnának mit kezdeni a Magyar Televízióval. Őket is elhajtani, aztán azzal biztatni az újbóli jelentkezésre, hogy jó pályázatot adtak be, ezért a második fordulóra már ingyen nevezhetnek: vicces. De ki lehet bírni mosoly nélkül. Ahogy akkor sem támad nevetni kedve a polgárnak, mikor a hon legnépszerűbb híradósa, Pálffy István bátran kijelenti a Heti Válasznak, hogy az esti Híradó általa közölt információinak csak a fele igaz. Valahogy féken tartható a jókedv, amikor a köztévébe már alapból bajosan férő Nap-kelte műsorvezetői hullanak, mint a legyek: Bakács Tibor, Orosz József és Aczél Endre után Bánó And­rás is távozott a képernyőről. Összeférhetetlenek. Bánó nem poli­tikailag, hanem - Dobos Menyhért közéleti igazgató szerint - indu­­latilag. Az embernek nincs ereje megkérdezni: miért, eddig min­den mindenütt rendben volt? Mégpedig azért nincs ereje, mert sokkolva van székházüggyel, gazdasági beszámolóval, Fidesszel, MSZP-vel, civil és egyéb kurátorokkal, sikertelen pályázattal. És azzal, hogy ma, szombaton reggel nem tudni, jövő hét közepétől ki vezeti a Magyar Televíziót. Az elnök mandátuma lejár, alelnök gondosan megszervezve­ nincs. Arról viszont szó sem esik, hogy a Magyar Televízióról nem a közszolgálatiság jut a néző eszébe, hanem a sokszor szemcsés kép, az özönvíz előtti inzertek, a nézőszámcsökkenés és az iszonyat, mikor Molnár révénagyő Anikóval súlyosbítva indul a szombat. Az MTV ellenfelei szerint egyáltalán nincs szükség az adófize­tők pénzéből fenntartott, köznek nevezett, valójában azonban in­kább közpréda médiára. Felszámolni, eladni, a pénzt kultúrházak­­ba nyomni, annak több haszna van - állítják. Szerintem viszont kell köztévé, csak nem ilyen. Keményen kér­dező, de pártszimpátiájukat munkájukban soha el nem áruló köz­életi műsorkészítők, képileg és konfilag is izgalmas kulturális-mű­vészeti programok, jó filmek, szolgáltatások, elegáns külső: nekem ez volna a közszolgálat. Arról kéne már beszélni, hogy ez a szögletes antikomfort, ez az olykor még mindig fájdalmasan obskúrus szövegekkel aláfestett homályos, néha ósdi, néha fölöslegesen nagyzoló képi világ nem tartható huzamosabb ideig. Meg fog bukni, mint a Wartburg dizájn majd’ két évtizede, az osztályteremben.

Next