Népszabadság, 2008. március (66. évfolyam, 52-75. szám)
2008-03-01 / 52. szám
www.nol.hu Elutasított pályázatok Kormányzati bosszút emleget Karsai, Bajnai cáfol Karsai József battonyai szocialista képviselő és polgármester szerint városa több fejlesztési pályázaton is azért bukott el, mert nyíltan támadta a kormány egészségpolitikáját. Bajnai Gordon területfejlesztési miniszter ezt tagadja, s felülvizsgálatot indított. B. Papp László Karsai József MSZP-s képviselő, Battonya polgármestere azzal vádolja a kormányt: térsége uniós pályázatainak megvétózásával torolják meg azt, hogy folyamatosan, nyíltan kritizálja a kormányt, s nem szavazta meg az egészségbiztosítást átalakító törvényt. Állítása szerint az utóbbi hónapokban több alkalommal is diszkriminálták a battonyai pályázatokat, szerinte azzal a céllal, hogy nyomást gyakoroljanak rá. A politikus egy kerékpárút-építési és egy iskolabővítési projektet említ, amelyek esetében - álláspontja szerint szakmailag indokolhatatlan okokból -elutasították a battonyai önkormányzat pályázatát. Nem hivatalos információkra hivatkozva közölte azt is: valószínűleg a város belterületi útfelújítási programját is elutasítják, szerinte - mint fogalmazott - „ez a döntés is jól illeszkedik majd a sorba”. - El akarnak lehetetleníteni, hogy ezzel törjék meg az ellenállásomat - jelentette ki Karsai, hozzátéve: a jövőben sem fog másként szavazni, mint ahogyan azt választókörzetében elvárják tőle. Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszter érdeklődésünkre azt mondta: a kifogásolt döntéseket felülvizsgáltatja, hogy kiderüljön, történt-e méltánytalanság az elbírálás során. - Nem foglalkozom azzal, hogy a pályázók milyen gombot nyomnak a parlamentben - mondta. Hozzátette: a battonyai polgármester által említett pályázatokat formai okokból és szakmai hiányosságok miatt utasították el. A miniszter indoklása így hangzott: - Az iskolafejlesztési programra ezerötszáz pályázat érkezett, a battonyaival együtt 250 pályázat esetében érvénytelenség miatt nem kerülhetett sor szakmai értékelésre. Kiemelten fontosnak tartom, hogy Battonyát - mint az ország egyik legelmaradottabb térségét - felzárkóztassuk, így szükség van az iskola rendbetételére is. Ez viszont nem elég indok arra, hogy eltekintsünk a szakmaiságtól, a pályázatok elbírálásának szigorú szabályaitól - mondta Bajnai Gordon. Megjegyezte: a leghátrányosabb helyzetű kistérségek önkormányzatainak felajánlották az uniós pályázatokkal kapcsolatos képzésen való részvételt, Battonya azonban nem élt ezzel a lehetőséggel. Az iskolai pályázat elutasításának indoklásában az szerepel, hogy a projekt nem tartalmaz eszközbeszerzéseket, rendezetlenek a tulajdonviszonyok, és az igényelt támogatás nincs összhangban a tanulói létszámmal. Karsai szerint ezek a kifogások megalapozatlanok: a pályázatuk tartalmaz eszközbeszerzéseket, a telek tulajdonviszonyait a szerződéskötésig kell rendezni, s azt addig ők megoldanák. Ami az igényelt támogatás és a tanulói létszám közti összefüggést illeti, arra Karsai úgy reagált: a létszám meghatározásánál a pályázati tájékoztatón elhangzottakat vették figyelembe. Bajnai Gordon megjegyezte: hozzájárulást kértek ahhoz, hogy a kifogásolt pályázati anyagokat nyilvánosságra hozzák, ám abba a battonyai polgármester nem egyezett bele. Karsai József ezzel kapcsolatos kérdésünkre utóbbi döntését azzal magyarázta: mivel az ő városát érte hátrány, fenntartja magának a jogot, hogy a sajtót ő tájékoztassa a részletekről. • Kifogásaikról és az elutasítás indoklásáról az NFÜ február 7-én, vagyis négy nappal az egészségbiztosítási törvény végszavazása előtt levélben részletesen tájékoztatta Karsai Józsefet. Ezt követően Karsai nemcsak a médiában vádaskodott, hanem személyesen is fenyegette a közreműködő szervezet munkatársait, ezért február 28-án a VÁTI Kht. vezérigazgatója újabb tájékoztató levelet küldött Battonya polgármesterének, és egyben felkérte a személyes fenyegetőzéstől és vádaskodástól való tartózkodásra - tudatta közleményében az NFÜ. Karsai József saját búzájából osztott segélyt tavaly szeptemberben. Most ő nem kapott Lázadó fiatal rabbik A Mazsihisznek sikerült megakadályoznia a szakadást Külön platformot és saját rabbinikus bíróságot hoztak létre fiatal rabbik. A nyílt kihívásnak is beillő döntés a rabbitestület kettészakadásával fenyegetett, de a Mazsihisz közbelépett. Czene Gábor „A Mazsihisz rabbitestülete a mai napon megerősítette a testület egységét és a neológia elvei melletti elkötelezettségét. Döntött az egyetlen neológ bét din (rabbinikus bíróság - a szerk.) kiszélesítéséről és munkájának korszerűsítéséről” - ezzel a rövid és meglehetősen semmitmondó közleménnyel zárt le egy régóta folyó vitát a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége. A látszat ellenére a dokumentum jelentősége nem csekély: arról tanúskodik, hogy sikerült megakadályozni a rabbitestület kettészakadását. A kérdés az, hogy tartós állapotot rögzítő megállapodás vagy csak ideiglenes fegyverszünet köttetett. A konfliktust többen is a „fiatal rabbik lázadásaként” minősítették. Tény, hogy hosszas előkészítés után öt rabbi, a testület közel fele (Darvas István, Markovics Zsolt, Radnóti Zoltán, Róna Tamás, Verő Tamás - közülük a legidősebb is csak 40 éves) pár hete önálló platformot alakított Magyarországi Rabbik Közössége néven. „Kiemelt feladatunknak tekintjük vallási közösségeink megerősítését, mert hisszük, hogy ez szolgálja leginkább a magyarországi zsidóság jövőjét” - írták alapító nyilatkozatukban. Eltekintve attól, hogy a külön platform megjelenése önmagában is az elégedetlenség jele, nincs ebben semmi rossz, a vallási közösségek megerősítése ellen a hitközségi vezetőknek sem lehet kifogásuk. Tiltakozást sokkal inkább az váltott ki, hogy a fiatal rabbik egyúttal saját rabbinikus bíróságot is létrehoztak. A Szombat című zsidó politikai és kulturális folyóirat honlapján olvasható megállapítás szerint „nyilván ez volt az, ami a neológ rabbiság számára kivágta a biztosítékot: ezzel nemcsak adminisztratív, hanem szellemi hatalmukat is kétségbe vonták és ez a súlyosabb”. (A rabbinikus bíróság vallási kérdésekben dönt, így a betörésekről is, vagyis arról, hogy a nem zsidók közül kiket fogadnak be a zsidó vallás kötelékébe.) A látványos szakítás elkerülésére a napokban a Mazsihisz „békéltető tárgyalást” hívott össze. Ennek eredményeként az a kompromisszum született, hogy hatályon kívül helyezik az új rabbinikus bíróságot, viszont a platform megmarad, és a fiatalok nagyobb beleszólást kapnak a testület működésébe. Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke a „magyarországi zsidóság iránt érzett felelősség kinyilvánításaként” értékelte a fejleményeket. Bizakodó az egyik fiatal rabbi, Radnóti Zoltán is: szerinte úgy tűnik, sikerült kölcsönösen megnyugtató megoldást találni. Gadó János, a Szombat című lap szerzője már nem ennyire derűlátó. A Mazsihisz Síp utcai székhelyére utalva azt írja, hogy „az intézmény falai között viruló Kádárrendszer szétbomlasztása nem egy-két éves munka lesz”. NÉPSZABADSÁG • 2008. MÁRCIUS 1., SZOMBAT Magyarország • 3 Szemrebbenés nélkül hajlandók vagyunk százmillió dollárokat invesztálni egy új gázvezetékbe, óriás gáztározókba, miközben energiazabáló házaink, fűtési rendszereink korszerűsítésére hosszú évek alatt sem ad ennyit az állam. Csőbe húzva Tóth Levente tothl@nepszabadsag.hu Ravasz róka ez az orosz medve, annyi szent. Mintha Moszkvában jobban ráéreztek volna az „európai politikai lelkületre”, mint az unióban az oroszra. Mert mit akar az unió? Mindenki és egyfolytában diverzifikálni. Ami nagyjából annyit tesz: több beszerzési forrást és gázvezetéket szeretne. Mindeközben a nagy európai energiacégek egymás sarkát taposva igyekeznek elérni a Gazpromnál, hogy engedje be őket az orosz olaj- és gázmezők kitermelésébe. Több cső kell nektek? Ezen ne múljon, majd fektetünk mi! - mondják az oroszok, s az érintett országok kormányai, energiacégei lelkesen helyeselnek. Láss csodát, a Gazprom minden további nélkül fő tulajdonosa lesz egy olyan, az unión át tekergő csőhálózatnak, amelyhez hasonlótól eddig mindenáron távol tartották. A Déli áramlat növeli ugyan energiabiztonságunkat, és hosszú távon még talán üzlet is az országnak, de jottányit sem csökkenti függőségünket az orosz kézben lévő gázcsaptól. Hiszen pusztán annyi történik majd, hogy a Gazprom nem egy csövön nyomja a gázt, hanem kettőn. Ez a Gazpromot függetleníti Ukrajnától. És ezt most részben a Déli áramlatba beszálló európai cégek és államok finanszírozzák. (Kétségtelen: egy ukránokat érő esetleges energiaretorzió esetén minket is véd a máshonnan érkező vezeték.) A gázpartinak ezt a fordulóját az oroszok nyerték, de úgy, hogy valójában nem volt ellenfelük, hiszen a „másik oldalon” ülő uniós országoknak nem volt ellenére a fennálló gáz status quo megerősítése. Ettől még megépülhet a nehézkesen szerveződő Nabucco is, de a beleinvesztált uniós pénz megtérülése kockázatosabb lesz, mint ha nem lenne Déli áramlat. A Nabucco és a Déli áramlat kapcsán kibontakozott gazdasági és diplomáciai vérszipolyt látva azonban - megközelítéstől függően - siralmas vagy éppen nevetséges az, hogy mennyire eltávolodtunk az eredeti kérdés megválaszolásától. Magyarországnak ugyanis alapvetően a gázfüggőségét kellene csökkentenie. Márpedig ezen az sem segítene, ha az egész országot behálózzuk tranzitvezetékekkel. Az elmúlt évtizedekben sikerült magunkkal úgy kitolni, hogy a fűtéshez egy nagyon távoli, szibériai vagy éppen iráni lyukból kell egy légnemű anyagot tengernyi hosszú csőkígyón idáig elhozni. Miért nem találunk házunk melegéhez országnyi kertünkben elég tüzelőt, vagy legalábbis a mostaninál többet? Miért propagáltuk ennyire a kétségtelenül legkényelmesebb konvektort, cirkot? Ez az igazi kérdés - csak a politikusok ezt nem hallják meg. Diverzifikálni pedig lehet kicsiben is: például úgy, hogy ha tehetjük, begyújtjuk a kandallókályhát. Szemrebbenés nélkül hajlandók vagyunk százmillió dollárokat invesztálni egy új gázvezetékbe, óriás gáztározókba, miközben energiazabáló házaink, fűtési rendszereink korszerűsítéséhez hosszú évek alatt sem nyújt ennyi támogatást az állam. A nagyobb gázbiztonságot adó csőkígyóknak, tározóknak pedig ára van, amit mindannyiunknak meg kell fizetnünk. Igazi biztonságot nem az ad, ha biztosan van gáz, hanem az, ha nem okoz gondot a hiánya. co O CX) h Kell köztévé, csak nem ilyen. Keményen kérdező, de pártszimpátiájukat munkájukban soha el nem áruló közéleti műsorkészítők, képileg és honfilag is izgalmas kulturális-művészeti programok, jó filmek, szolgáltatások, elegáns külső: nekem ez volna a közszolgálat. Alternatévé Csider István Zoltán csideriz@yahoo.com Kilencéves voltam, 1989-et írtunk. Egy nap Gyurka behozott az osztályba egy külföldről kapott, lexikonnyi méretű autókatalógust. Lapoztuk, gyűrtük. Nyilván: a kunsági kisváros utcáján kevés Toyota szaladgált. Azóta sem értem, hogyan lehetett akkora különbség az 1989-es Nissan és egy Wartburg között. Nem nagyon tudtam, mi a szocializmus, de hogy ez a szögletes antikomfort nem tartható huzamosabb ideig, abban biztos voltam. Csaknem húsz év telt el, hogy most már egy új világban az kössön le, hogy a köztévét felügyelő kuratórium nem talál elnöknek valót az aspiránsok között, új tendert írnak ki hát. Első körben hatan is megvették a pályázati katalógust, a mezőny időközben feleződött. Kiderült, a jelenlegi elnökön, Rudi Zoltánon, valamint Szabó-Stein Imrén és Hammer Ferenc szociológuson kívül senki nem akar ma Magyarországon tévéelnök lenni. Azért ez csüggesztő. De érthető. Már az is csoda, hogy ennyien úgy érzik: tudnának mit kezdeni a Magyar Televízióval. Őket is elhajtani, aztán azzal biztatni az újbóli jelentkezésre, hogy jó pályázatot adtak be, ezért a második fordulóra már ingyen nevezhetnek: vicces. De ki lehet bírni mosoly nélkül. Ahogy akkor sem támad nevetni kedve a polgárnak, mikor a hon legnépszerűbb híradósa, Pálffy István bátran kijelenti a Heti Válasznak, hogy az esti Híradó általa közölt információinak csak a fele igaz. Valahogy féken tartható a jókedv, amikor a köztévébe már alapból bajosan férő Nap-kelte műsorvezetői hullanak, mint a legyek: Bakács Tibor, Orosz József és Aczél Endre után Bánó András is távozott a képernyőről. Összeférhetetlenek. Bánó nem politikailag, hanem - Dobos Menyhért közéleti igazgató szerint - indulatilag. Az embernek nincs ereje megkérdezni: miért, eddig minden mindenütt rendben volt? Mégpedig azért nincs ereje, mert sokkolva van székházüggyel, gazdasági beszámolóval, Fidesszel, MSZP-vel, civil és egyéb kurátorokkal, sikertelen pályázattal. És azzal, hogy ma, szombaton reggel nem tudni, jövő hét közepétől ki vezeti a Magyar Televíziót. Az elnök mandátuma lejár, alelnök gondosan megszervezve nincs. Arról viszont szó sem esik, hogy a Magyar Televízióról nem a közszolgálatiság jut a néző eszébe, hanem a sokszor szemcsés kép, az özönvíz előtti inzertek, a nézőszámcsökkenés és az iszonyat, mikor Molnár révénagyő Anikóval súlyosbítva indul a szombat. Az MTV ellenfelei szerint egyáltalán nincs szükség az adófizetők pénzéből fenntartott, köznek nevezett, valójában azonban inkább közpréda médiára. Felszámolni, eladni, a pénzt kultúrházakba nyomni, annak több haszna van - állítják. Szerintem viszont kell köztévé, csak nem ilyen. Keményen kérdező, de pártszimpátiájukat munkájukban soha el nem áruló közéleti műsorkészítők, képileg és konfilag is izgalmas kulturális-művészeti programok, jó filmek, szolgáltatások, elegáns külső: nekem ez volna a közszolgálat. Arról kéne már beszélni, hogy ez a szögletes antikomfort, ez az olykor még mindig fájdalmasan obskúrus szövegekkel aláfestett homályos, néha ósdi, néha fölöslegesen nagyzoló képi világ nem tartható huzamosabb ideig. Meg fog bukni, mint a Wartburg dizájn majd’ két évtizede, az osztályteremben.