Népszabadság, 2008. október (66. évfolyam, 230-255. szám)

2008-10-01 / 230. szám

www.nol.hu A baloldal origója 1956 Alapprogramot készít a Magyar Szocialista Párt Elkészült az MSZP ideológiai programja. A Népszabadság birtokába került dokumentum a baloldal origójaként hivat­kozik 1956-ra, a környezetvé­delmet és az oktatást kiemel­kedően fontosnak minősíti, de úgy fogalmaz, a reformokat je­lenleg nem lehet végrehajtani, mert a társadalom nem érti azokat. Szalay Tamás Lajos A Hiller István vezette testület­nek tavaly szeptemberig kellett volna vitára bocsátania az új alap­programot, a késés azonban nem számít, hiszen a napokban végle­ges formát öltött vitaanyagot a jö­vő évi tisztújító kongresszuson kívánják bemutatni. A harminc­két oldalas dolgozat a Haza és Haladás, a XXI. századi magyar szociáldemokrácia címet viseli. A vitaanyag leszögezi, hogy „1989- ben új magyar baloldal született”. A dokumentum szerint az MSZP az elmúlt húsz év legsikeresebb pártja, amely bebizonyította, hogy képes olyan programot kínálni, amely nem a pártpolitikai sikere­ket tekinti mércének, hanem kö­zös társadalmi eredményekért vállal felelősséget. Az előterjesztés szerint a pa­ternalista, osztogató állam helyé­be az öngondoskodó társadalom és az egyensúlyteremtő állam lép­het a modern Európa ideálja sze­rint. Ugyanakkor: a társadalom negyede él tartósan a továbblépés reménye nélkül; nagyok a szociá­lis kiadások, lomha a közigazgatá­si rendszer, kevesen fizetnek sok adót, kísértenek a félfeudális múlt hibái. A reformokat pedig nem le­het érdemben végrehajtani, mert a társadalom nem érti azokat. A vitaanyag többször is említi ’56-ot mint origót. Az MSZP által követett szociáldemokráciát, an­nak céljait is az ’56-os forradalom­ból eredezteti. Úgy fogalmaz: „a Harmadik Magyar Köztársaság 1956 forradalmának talaján csírá­zott és szökött szárba”. „Megvéd­­jük a rendszerváltás pozitív örök­ségét! Az MSZP kiáll a rendszer­­váltás pozitív értékei mellett, és határozottan fellép minden olyan törekvéssel szemben, amely meg­kísérli lerombolni mindazt, amit az elmúlt közel két évtizedben Magyarország elért, és amit még a jövőben elérhet... nem nézhetjük tétlenül az utcákon fenyegetően masírozó egyenruhásokat, és nem maradhatunk némák, amikor csen­destársak asszisztálnak a radikáli­sok gyűlöletkeltéséhez.” A dokumentumot belső vitára bocsátják, arról minden platform és csoport véleményt ad. Polgármester marad Arnóth Kácsor Zsolt Nem mond le a püspökladányi pol­gármesterségről a fideszes Arnóth Sándor, aki azért adta vissza parla­menti mandátumát, mert azt mond­ta Iváncsik Imre államtitkárnak: „Lógni fogsz!” A politikust MSZP- és SZDSZ-szervezetek tegnap arra szólították föl, hogy távozzon a köz­életből. Arnóth Sándor tegnap úgy fogalmazott: lezártnak tekinti az ügyet, polgármesterként, kistérségi vezetőként tovább dolgozik. • Az ideológiai programon dolgozó bi­zottság tagja volt Barabás János vá­lasztmányi tag, Bayer József, az MTA Politikai Tudományok Intézetének igazgatója, Földes György, a Politika­­történeti Intézet főigazgatója, Hegyi Gyula EP-képviselő, Ormos Mária tör­ténész. A platformok delegáltjai: Kere­kes György (Harmadik Hullám), Kertész Krisztián (Ésszerűség és Felelősség), Krausz Tamás (Baloldali Tömörülés), Nagy Sándor (Szocialista Platform), Páva Zoltán (Magyar Progresszív Tár­sulás), Horn Miklós (Szociáldemokrata Platform), Tóbiás József (Fenntartható Fejlődés Munkacsoport) és a „magyar szociáldemokrácia legismertebb ideo­lógusa”, Vitányi Iván. Kettéhasadt a gárda Czene Gábor A főkapitány és a vezetőség le­mondása után a Magyar Gárdának nem sikerült rendeznie sorait. A káosz jelei mutatkoznak: pillanat­nyilag két gárda van, és mindkettő a másikat okolja a szakadásért. A közelmúltban vált meg a Ma­gyar Gárda országos főkapitányi tisztségétől Dósa István. Vele együtt távozott a teljes vezetőség is. Vona Gábor, a Jobbik és a Ma­gyar Gárdát létrehozó egyesület elnöke részvételével ezt követően országos értekezletet (értsd: vál­ságtanácskozást) tartottak. A meg­beszélésről kiadott kommüniké szerint a megjelent megyei kapitá­nyok Kiss Róbert személyében új vezetőt választottak, valamint fe­gyelmi eljárást kezdeményeztek Dósa István ellen a „szolgálati sza­bályzat többszöri megsértése mi­att”. Dósa úgy látja, hogy a többség az általa képviselt irányvonalat tá­mogatja. Az egyik szélsőjobbos honlap Dósa korábbi - már a távo­zása után született - körlevelét idézi, amely hangsúlyozza: „Ha oda jutunk, ellenségeinket simán felkötjük, de az árulókat széttép­jük. Higgyétek el, oda fogunk jut­ni!” A volt főkapitány lapunknak elmondta, hogy kijelentését ma is vállalja, de a gárdával kapcsolatos ügyekről egyelőre nem kíván kü­lön nyilatkozatot adni. Dósa tegnapi közleményében már nincs szó se akasztásról, se az árulók széttépéséről, csupán arról, hogy „aki esküjét megszegve el­lenségeink malmára hajtja a vizet, annak Isten színe előtt kell elszá­molnia cselekedeteivel”. Igaz, utóbbiak „saját gárdistáik ítéleté­re” is számíthatnak. • Ismét Dósa Istvánt választották a Magyar Gárda főkapitányává azok, akik Kiss Róbertet nem tekintik legitim vezetőnek - ezt tegnap este, a Magya­rok Háza melletti kávézóban jelentet­ték be. Dósa közölte: nagyon mélynek tűnik a szakadék, de hisz abban, hogy a gárda megerősödve és letisztulva kerül ki a „katarzisból”. Elég volt a „tiszta magyar emberekhez” nem méltó mocskolódásból - tette hozzá. Az egyik Magyar Gárda főkapitánya­­ Dósa István újjáválasztása után Fotó: Szabó Bernadett Gyurcsány a Tarka Magyaron Hírösszefoglalónk Gyurcsány Ferenc állampolgárként aláírja a terjedő erőszak ellen e hét szombatjára Tarka Magyar néven szervezett demonstráció nyilatko­zatát. Feleségével együtt részt is vesz a tüntetésen. A rendezvényt kezdeményező civil szervezetek, illetve magánsze­mélyek egyike, az Amnesty International magyar tagozata vi­szont arra szólította fel a kormány­főt, hogy maradjon távol a de­monstrációtól, mert bármely politi­kus jelenléte azzal járna, hogy a ci­vil kezdeményezés politikai célok­kal mosódik egybe. A kormányszó­vivő erre úgy reagált: maguk a szer­vezők kérték fel Gyurcsány Feren­cet a részvételre. A szervezők ké­sőbb tudatták: mind az öt parla­menti párt vezetőjét nyilatkozat aláírására kérték fel. Orbán Viktor már alá is írt. Gyurcsány arra biztatja a Ma­gyar Demokratikus Charta támoga­tóit, hogy legyenek ott a rendezvé­nyen. Ezt kérte kör-e-mailben a „szigetesektől” a Sziget Fesztivál főszervezője, Gerendai Károly is. o Oh </) NÉPSZABADSÁG • 2008. OKTÓBER 1., SZERDA Magyarország • 3 Németország ke­vesebb egy mí­tosszal. A CSU csú­fosan elbukta a tartományi par­lamenti választá­sokat. A konzer­vatívok ugyan vál­tozatlanul a leg­erősebb pártnak számítanak Bajor­országban, de vé­ge a negyvenhat évig élvezett ab­szolút többségnek és az abból fakadó különleges stá­tusznak. t i Bajor cunami Dési András desia@nepszabadsag.hu Talán nem kellett volna öt éve több mint hatvan százalékot szerez­ni. Talán Edmund Stoibernak el kellett volna vállalnia Angela Merkel nagykoalíciós kormányában a pénzügyminiszteri posztot, bizonyítva, egy virtigli CSU-s politikus képes megbirkózni Európa vezető gazdaságának financiális ügyeivel. Talán mégsem kellett volna tavaly Stoibert megpuccsolni, s helyébe olyan tandemet rak­ni, amelyre ráomlottak a megbuktatott előd által a szekrényben ha­gyott csontvázak. S talán „népközelben” kellett volna maradni, s odafigyelni a választók problémáira, mintsem folyamatosan azt hajtogatni: egy rendes bajor csak a CSU-ra szavaz. Mindez ma már mit sem számít, Németország kevesebb egy mítosszal. A CSU csú­fosan elbukta a tartományi parlamenti választásokat. A konzerva­tívok ugyan változatlanul a legerősebb pártnak számítanak Bajor­országban, de vége a negyvenhat évig élvezett abszolút többség­nek és az abból fakadó különleges státusznak. A CSU eddig egyenlő volt Bajorországgal. Ügyesen ötvözték a hagyományokat a modernséggel, büszkén hirdették, hogy megte­remtették a bőrnadrág és a laptop virágzó szimbiózisát. A siker­kurzust ugyan gyakran árnyékolták be korrupciós ügyek, uram­­bátyám botrányok, a keresztény-szociális unió azonban így is elér­te, hogy regionális pártként beleszóljon az országos ügyekbe. A rendre megszerzett 50 plusz x százalék, a gazdasági teljesítmény megfelelő hátteret adott a magabiztossághoz. Bajor politikusok nem szoktak olyan savanyú ábrázattal a kamerákba nézni, ahogy azt a vasárnapi, 17 százalékos voksveszteséget hozó „cunami” után Günther Beckstein kormányfő és Erwin Huber - időközben lemondott - pártelnök tette. A dolgok mélyére nézve nem történt más, mint az, hogy a CSU megindult a normalizálódás felé. Az a párt, amely hazai vizeken egyeduralkodó volt, mostantól arra kényszerül, hogy másokat megkérdezzen, mielőtt valamit eldönt. A CSU megroggyanása Berlinben is sokakat el kell gondolkodtas­son. Nem úgy, mint a szociáldemokratákat, akik ujjongva ünnepel­ték a botladozó Beckstein-Huber duó mélyrepülését. Az SPD nem tudott profitálni a konzervatívok katasztrófájából, sőt, 1946 óta a legrosszabb eredménnyel zárta a bajor politikai erőpróbát. Inkább káröröm volt ez. Ők igazán tudják, milyen az, szavazókat tömege­sen elveszíteni. A 80-as évektől a zöldek, majd a Balpárt miatt ta­pasztalták meg saját bőrükön a társadalmi változásokat. Az SPD-t sújtó problémák 2008-ra a konzervatív tábort is utolérték. Egy évvel a Bundestag-választások előtt a „bajor cunami” ko­moly figyelmeztetés Merkelnek is. Hiába lelkesedik a világ legbe­folyásosabb asszonyáért a nemzetközi sajtó, a népszerűség önma­gában kevés lesz a győzelemhez, a CDU/CSU-nak újra ki kell ma­gát találnia. A kancellár-pártelnök által középre nyomott, „szocde­­mesített” CDU ugyanis folyamatosan veszít konzervatív profiljá­ból. Ennek nyomán a tradicionális jobboldalon szintén megindult az erjedés, a választók leszakadása, rétegződése. Az uniópártok most érezték meg először, ami jó ideje véresre töri az SPD lábát. Pedig csak egy kérdésről van szó. Arról, vajon miért is szavazzon rájuk a rendes német polgár. Nagyon jó lenne, ha kicsit többen lennénk tisztában azzal, hogy a jogi, a történelmi és a morális ítélet nem esik és nem is eshet egybe. Sokan vannak, akik az egyik sze­rint fölmenten­dők, a másik sze­rint elítélendők. Élet és ítélet Révész Sándor reveszs@nepszabadsag.hu A magyar bíróság Korbely János nyugalmazott alezredest elítélte emberiség elleni bűncselekmény vádjával. Az Emberi Jogok Euró­pai Bírósága a minap jogsértőnek nyilvánította ezt az ítéletet. Korbely lapunknak azt nyilatkozta, célja tiszti becsületének a hely­reállítása volt, most úgy érzi, igazságot szolgáltattak neki, és sze­retné, ha elnézést kérnének tőle, akik igazságtalanul bántak vele. A Legfelsőbb Bíróság két éve megsemmisítette Ledényi vérbíró 1959-es, bármiféle jogállami norma szerint tarthatatlan ítéletét, melynek nyomán kivégezték Kristóf Lászlót, a Ságvári Endre elfo­gására 1944-ben kiküldött csendőregység tagját. Kristóf unokahú­ga akkor úgy nyilatkozott: „most újra lehet írni a történelemköny­veket”. És azóta (még inkább) két történelemkönyv van. Egy jobb­oldali, melyben a német megszállókat kiszolgáló és az antifasiszta hősöket üldöző csendőröké a történelmi igazság, és egy baloldali, amelyben az antifasiszta hősök antifasiszta hősök maradtak. Az MDF debreceni elnöke az LB ítéletre hivatkozva takarta le Ságvári emléktábláját, mondván, hogy Ságvári „nem tekinthető hősnek, hanem felelőssé tehető egy, a kötelességét végző ember haláláért, valamint közvetett módon további két ártatlan ember haláláért is”. A táblát azóta már le is szerelték. A pesti emléktáblát rendszere­sen szétverő garázdák úgyszintén az LB ítéletére hivatkoznak. És most, a Korbely-ítélet után mi lesz? Szétverjük az ’56-os fel­kelők emlékműveit? Ettől kezdve a moszkovita diktatúra szolgála­tában álló fegyveresek voltak a hősök, a felkelők pedig banditák, akik a kötelességüket végző tisztek életét veszélyeztették? 1956. október 26-án a Korbely vezette tiszti különítmény golyói­tól Tatán meghalt három fiatalember, aki szabad országban szeret­te volna leélni az életét. Ketten egészen biztosan fegyvertelenek voltak, egynek volt pisztoly a zsebében, de ma már nem lehet meg­állapítani, hogy a rá szegeződő géppisztolyok előtt azért nyúlt a zsebébe, hogy a fegyvert átadja, vagy azért, hogy lőjön vele, még mielőtt leterítik. A strasbourgi nagykamara tizenegy tagja hat má­sikkal ellentétben úgy ítélte meg, nem lehet bizonyítottnak tekin­teni, hogy a különítmény tagjai magukat megadó személyekre lőt­tek, tehát háborús és emberiség elleni bűntettet nem lehet a ter­hükre róni, legfeljebb emberölést, az pedig azóta már elévült. Ter­mészetesen van súlya annak a két évnek, amit a börtön Korbely életéből elvett. Csak nem ahhoz a háromszor ötven-hatvan évhez képest, amit a különítmény golyói a felkelők életéből vettek el. A jogállam hívei csak azt mondhatják, hogy az ilyesféle ítélete­ket különös szigorral kell vizsgálni. Ha a bizonyítottság, a jogalap, az eljárás tisztasága kétes, akkor meg kell őket semmisíteni. De ha a véleményformálók úgy formálják a véleményt, hogy az ítélettel együtt a szabadságpárti történelmi értékrend, a történelmi és mo­rális felelősség is megsemmisül, akkor nagy baj van. Akkor nagyon nehéz lesz összeegyeztetni a korrekt jogtudatot és a demokrata történelmi tudatot. Nagyon jó lenne, ha kicsit többen lennénk tisz­tában azzal, hogy a jogi, a történelmi és a morális ítélet nem esik és nem is eshet egybe. Sokan vannak, akik az egyik szerint fölmen­tendők, a másik szerint elítélendők. Ha nem tudunk árnyaltan vi­szonyulni véres múltunk tömérdek gyarló bűnöséhez, így vagy úgy, de bűnpártolók leszünk magunk is.

Next