Népszabadság, 2009. január (67. évfolyam, 1-26. szám)

2009-01-02 / 1. szám

2009. JANUÁR 2., PÉNTEK • NÉPSZABADSÁG 2 • Magyarország www.nol.hu Változás 2009: „Beszól a közönség”? Valamennyi párt egyetért abban, hogy így nem megy tovább Vége a leegyszerűsített tő­mondatok világának a szo­cialisták szerint, Herényi Károly pedig állítja, hogy az MDF-politikusok a cik­lusokon átívelő egyezségek hírvivői lesznek. Ugyanak­kor a Fidesz nem lát re­ményt változásra, míg az SZDSZ-nél úgy ítélik meg, szinte más sem következik, csak változás. Csuhaj Ildikó „Nem azt állítom, hogy 2008- ban az MSZP egy csapásra bé­kából királyfivá lett. De olyan mély problémákkal találkoz­tunk, hogy kénytelenek voltunk azokra koncentrálni, holott ko­rábban, ahogyan más pártok is, fél szemmel mindig a politikai riválist figyeltük, hogy aztán mondjunk egy hegyeset a csa­­csiságaikra is”­­ Lendvai Ildikó szerint a szocialisták számára a 2008-as tényleg a változások éve volt. Lendvai Ildikó: Legyen vége a mumusok és varázslók meséinek! A válság hozta első parancs pedig az lett a számukra - foly­tatja az MSZP frakcióvezetője -, hogy a dologról magáról kell beszélni, no meg a megoldási javaslatokról. És a „soha többé leegyszerűsített tőmondatok” elv alapján nem szabad többé a politikai mumusok és a varázs­lók meséiben hinni; ha nehe­zebb is, vissza kell térni a bo­nyolultabb szerkezetű össze­tett mondatokhoz, nem szabad eltagadni sem a gondokat, sem a megoldások nehézségeit a választók elől. A nagy változás, a kisebbségi - pontosabban egypárti - kormány megalaku­lása szintén abba az irányba hatott, hogy szakítani kell a ré­gi ellenségképpel, s azzal, hogy „a kormány-ellenzék lövész­árokból nézem a másik oldalt” - mondta Lendvai. A frakcióve­zető hiszi: kicsi igazsága töb­beknek lehet, s a másik igazsá­gát is integrálni kell. Az egypártiság kényszere: le kell ülni az asztalhoz, és párbeszé­det kell folytatni. - És ez már 2008-ban sem elegáns úri gesz­tus volt a részünkről, hanem politikai kényszer - állítja a szocialista politikus. A másik oldalról, az SZDSZ számára is az 1988-as megala­kuláshoz, illetve az 1994-es ko­alíciókötéshez mérhető válto­zás volt a kisebbségi MSZP- kormány megalakulása, illetve az, hogy a szabad demokraták kiléptek a koalícióból. Horn Gábor ügyvivő szerint ezzel el­kezdődött a valódi konstruktív ellenzéki szerep megteremtése az SZDSZ számára. Amikor nem automatikus a „nem” és az „igen”. A parlamenti hova­tartozás nem határozhatja meg a liberális szavazatokat, ehe­lyett fő szempont az ország szerintünk vélt érdeke - szö­gezte le Horn, aki mindezt az­zal nyomatékosítja, hogy az adótörvényeket elutasították, a büdzsével kapcsolatosan vi­szont az volt az álláspontjuk, hogy egy rossz költségvetés is jobb, mint egy nem létező. Horn Gábor úgy véli, hogy pártjának nem kellett rossz al­kukat kötnie. Hozzá hasonlóan Lendvai Ildikó is úgy értékeli, hogy a Gyurcsány-kormány és az MSZP nem kötött olyan kompromisszumot egyik el­lenzéki párttal sem, melynek eredményeképpen „a több” vé­gül „kevesebb” lett volna. Sőt: az SZDSZ javaslatára szigorí­tott költségvetési plafontör­vény „így erősebb”, az MDF ál­tal szorgalmazott örökösödési illeték részleges eltörlésével pedig „igazságosabb” lett a rendszer. Pelczné Gáll Ildikó: Nem lehet összefogni a szocialistákkal Mindenesetre Herényi Károly MDF-frakcióvezető arra, hogy mi változott igazán 2008-ban a számukra, az örökösödési ille­ték eltörlését említi először. Rá­adásul „ellenzékből” érték el a sikert. Herényi kihívásként ér­tékeli az új helyzetet, vagyis a kisebbségi kormány megalaku­lását, így szerinte „a kormány­hoz való igazodás tekintetében” szélesebb lett az ellenzék moz­gástere. Pelczné Gáll Ildikó viszont úgy értékeli a helyzetet, hogy 2008-ban a szociális népszava­zás volt a legmeghatározóbb esemény a Fidesz számára, amelynek hatása végigkísérte az évet. A Fidesz alelnöke emlé­keztetett: 3,3 millió együttgon­dolkodó, cselekvő választó a szavazatával is bizonyította, hogy - az ellenzéki párt szerint - hibás kormányzati politika megváltoztatható. A referen­dum megrendítette a kormány­­koalíciót, mely fel is bomlott, s alkalmi szövetségesekkel a ki­sebbségi Gyurcsány-kormány azóta is napról napra bukdácsol.­­ De a másik fontos változás: a Fidesz a szociális népszava­zással párhuzamosan meghir­dette az Erős Magyarország programot, s ezzel egy valós al­ternatívát kínált. A választók látták, elfogadták, hogy van egy kormányképes erő Magyaror­szágon, mely másképp gondol­kodik, s sokkal inkább az embe­rek érdekében cselekedne, mint a kisebbségi Gyurcsány-kor­mány - tette hozzá a Fidesz po­litikusa. Ami pedig 2009-et illeti: a legnagyobb ellenzéki párt nem tud semmiféle érdemi változást ígérni, nem tud összefogást „pártolni” a szocialistákkal, mert az szerinte csak az embe­rek ellenében történhetne, s egy ilyen szituációba az ellen­zéki párt nem keveredhet. Ahogy az úgynevezett közös fe­lelősség megtalálásában sem le­het partner. Akkor sem, ha ez átmenetileg népszerűségvesz­téssel jár a Fidesz számára. Ar­ra, hogy szerintük nem lenne-e szükség a politikai kultúra át­formálására, Pelczné Gáll Ildi­kó úgy válaszolt: „ez a mostani helyzet senkinek sem jó, sőt tarthatatlan”. Óriási károkat okoz a kisebbségi kormány „vergődése”. Hozzátette azt is: a politikusi népszerűségi lista szerint, melyet Orbán Viktor vezet, látszik, hogy változásra van szükség: előre hozott vá­lasztásokra. 2009-ben meg kell szüntetni a mostani kaotikus helyzetet, hiszen a gazdasági válság mély nyomokat fog hagyni az országon, s erre nincs válságkezelési intézkedési kor­mányprogram. Lendvai Ildikó szerint vi­szont éppen a válság parancsa „ha nem is a konkrét részletek­be menő együttműködés, de legalább az együttgondolko­dás”. Az igazi változás valószí­nűleg attól várható - fogalmaz a szocialista politikus -, ha „be­szól a közönség”, vagyis a vá­lasztók úgy kezdik gondolni, az kevés, ha pusztán „csendes drukkerek”. Erre mutatnak a közvélemény-kutatások is, amelyek szerint még az ellen­zék táborához tartozók is na­gyobb készséget várnának a párbeszédre és az együttműkö­désre. - Nem azok közé tarto­zom, akik úgy gondolják, hogy ez a probléma akkor oldódik meg, ha jönnek az új politikai csodaszereplők, s egy csapásra minden megváltozik egy Ham­­let-forgatókönyv szerint. Nem spórolhatjuk meg, hogy a jelen lévő szereplők és a közönség „izzadja ki” a minimális köze­ledést, együttgondolkodást. Lendvai úgy véli, hogy nem spórolható meg egy látványos Gyurcsány-Orbán találkozó és kézfogás sem. Főleg, ha egy ilyennek köszönhetően a pár­tok szakpolitikusai bátrabban mernének a dolgokról maguk­ról beszélni, tárgyalóasztalhoz ülni. A kulcsszavak: „három té­ma, két helyszín”. Azaz 2009- ben elkezdődhetne az egyezte­tés hosszú távú, ezért közvetlen politikai veszélyt nem jelentő kérdésekről: az önkormányzati rendszerről, a nyugdíjrendszer átalakításáról illetve az adó­ügyekről. A Reformszövetség­nek ebben katalizátor szerepe lehet: az általa elkezdett és a kü­lönböző érdekképviseletek és társadalmi szervezetek között folytatott egyeztetésekhez kap­csolódhatnának be a politiku­sok is, „Így egy Fidesz-, illetve egy MSZP-szakértő számára is más klímájú lenne a terep, mint például a parlament plénuma” - foglalja össze egy számukra le­hetséges forgatókönyv vázlatát a szocialista frakcióvezető. Sze­rinte a mini gazdasági csúcshoz hasonlóan más parlamenti bi­zottságban is folytathatnának civilekkel kiegészülő egyezteté­seket a pártok. Pelczné Gáll Ildikó mindeh­hez nem sok reményt fűz, mint ahogy ahhoz sem, hogy a parla­menti szakbizottságokban ered­ményes lehetne az együttmű­ködés a Fidesz és az MSZP kö­zött, mondván: nem „kommu­nikációs együttgondolkodásra” van szükség.­­ Az tény, hogy szükség vol­na párbeszédre, de a diskurzus végeredményeképpen, a másik fél által tett javaslatokat is illik beépíteni a következő politikai döntésbe. A nemzeti csúcson elmondott véleményeknek semmilyen következménye nem lett, sőt, a kormány átgon­dolatlan válságkezelő csomag­járól már a csúcs előtt döntöt­tek. Az MSZP szerint „folyton csak rossz javaslatokat megfo­galmazó Fidesznek” egyetlen elképzelését sem építették be a tervekbe, noha az Európai Bi­zottság is hasonló gondolatokat fogalmazott meg. Ugyan milyen párbeszéd ez?! Vagy: többször kezdeményeztem az uniós fej­lesztési források felhasználásá­nak megvitatását az eseti parla­menti bizottságban. A sikerte­len együttműködést példázza, hogy októberben, amikor a bi­zottság szakmai alapon megtár­gyalhatta volna a 800 milliárdos és az 1200 milliárdos csomagot, ez a bizottság volt az utolsó, amelyik megismerhette a kor­mány, illetve Bajnál Gordon tárcájának szándékát. Az 1400 milliárdos csomagot pedig már nem is tudtuk napirendre ven­ni. Nos, így nem lehet együtt­működni! - foglalja össze véle­ményét a Fidesz alelnöke. Herényi Károly: 2009-ben 2011-ről is lehet dönteni Herényi Károly szerint az MDF-politikusok hírvivői, szó­szólói lesznek a ciklusokon át­ívelő egyezségeknek. A frakció­­vezető elképzelhetetlennek tartja az eurozónához való csat­lakozást ötpárti megállapodá­sok sora nélkül. - Olyan politikai üzeneteket kell küldeni a választóknak, hogy az ország sorsát befolyá­soló, 2009-ben megszületett döntések 2011-ben is érvénye­sek lesznek - mondta lapunk­nak Dávid Ibolya pártelnök he­lyettese, aki nem titkolja: az új helyzetre, az új kihívásokra nem mindenki volt felkészülve az MDF-frakcióban. A belső vi­szály is komoly változás volt az előző, csendesebb évekhez ké­pest, holott a frakcióvezető úgy tartja: az MDF az egyetlen párt, amelyiknek nem változott a programja, a politizálási stílusa az elmúlt évek során. Horn Gábor: Nem hiszek se a Gyurcsány-, se az Orbán-fóbiában Horn Gábor elismeri, hogy a potenciális liberális szavazók számára is némileg idegen az úgynevezett konstruktív ellen­zékiség, és „egy kicsit össze is zavarodtak emiatt”, de szerinte ez működőképes, jó modell. - Szokni kell az új szerepet - mondja az SZDSZ-ügyvivő, aki szerint 2009-ben a közeledés érdekében „el kellene felejteni” a kétpólusú értékválasztást, melyet az antifasiszták és az an­­tikommunisták fémjeleznek. - Magyarországon nincsenek fa­siszták, tömegesen semmiképp, több tucat „ordibáló” hangja hallatszik. Ugyanakkor nincs kommunista veszély sem - mondja a liberális politikus, aki szerint a nem létező ideológiák elleni harcot az határozza meg, hogy ki hol látja a fő ellenséget. Ehelyett olyan piacgazdaságra van szükség, ahol jól érzik ma­gukat a baloldaliak, a jobbolda­liak és a liberálisok is. Kicsit kevesebb gyűlölettel és elutasítással kellene élni. Várhatóan erről szól majd az SZDSZ európai parlamenti vá­lasztási kampánya is. És arról, hogy más politikai stílusra, be­szédmódra van szükség. - Én nem hiszek a Gyur­csány-, vagy az Orbán-fóbia működésében, ha lecserélnék őket, jönnének a helyükre má­sok - vitatja a közkeletű teóriát Horn Gábor. Az SZDSZ tavas­­­szal mindenesetre konkrét tör­vényjavaslatokkal áll elő, s ezekről az MSZP-vel, a Fides­­­szel és az MDF-fel is szeretne egyeztetni. „Bár nem lehet tud­ni, hogy jelenleg hány párt is van a demokrata fórumban” - jegyezte meg a politikus ironi­kusan, de azonnal hozzá is tette: ez persze az SZDSZ-re szintén igaz. 2009-ben szeretnének ők is békében élni magukkal. Az európai parlamenti vá­lasztási kampány után is van élet - jegyzi meg lakonikusan Lendvai Ildikó, aki szerint, ha a kampány a mostaninál is fagyo­sabbá, gorombábbá teszi a poli­tikai életet, akkor ugyanazon meddő és leegyszerűsített né­zetek foglya marad a politika, mint az előző évben. Lendvai Ildikó: „A válság paran­csa az együttgondolkodás” Egy égetően hiányzó gesztus­Fotó: Reviczky Zsolt Pelczné Gáll Ildikó: „Ez a mostani helyzet tarthatatlan” Herényi Károly: „Szélesebb az el­lenzék mozgástere” Horn Gábor: „Nem automatikus a nem és az igen”

Next