Népszabadság, 2009. január (67. évfolyam, 1-26. szám)

2009-01-02 / 1. szám

www.nol.hu A válság az államfő és a kormányfő újévi üzenetében Bár már a megszólításban és a hangütésben is jellegzetes különbségek tűnnek szembe, a miniszterelnök és a köztársasági elnök újévi üzenetében ezúttal a közös kérdés a leginkább figyelemre méltó: ki és mit tegyen a válság enyhítése érdekében. Sólyom László: A tisztesség hosszú távon megéri Tisztelt Honfitársaim! Magyarok a Kárpát-medencében és az egész vi­lágon! - szólította meg a közszolgá­lati televízióban az itthoni és a hatá­ron túli magyarokat az államfő, aki leszögezte: sajnálja, de nem mond­hat hagyományos újévi köszöntőt. Bizonytalan és válságos év előtt állunk. Nemcsak az a kérdés, hogy vészeljük át, hanem az is, hogy mi lesz utána, milyen állapotban fo­gunk megérkezni a válság utáni napokba - folytatta beszédét Só­lyom László. - Mindenkihez, a jóakaratú em­berekhez szeretnék szólni ma. Ter­mészetes, hogy mindnyájan azt kí­vánjuk, minél kevesebben és minél kevésbé szenvednénk meg a válsá­got. De hát ez nem kívánság dolga. Egyáltalán felfogjuk-e a helyzetet, és azt, milyen sok múlik rajtunk? Ezután hangsúlyozta: kár lenne, ha csak azzal törődnénk, ami köz­vetlenül minket érint. Amíg nem az én munkahelyem szűnik meg, nem az én vállalkozásom omlik össze, nem az én családom nélkülöz, addig a válság a mások dolga? A bankok baja, ha nincs pénzük? A televízió és a hírek hozzászoktattak ahhoz, hogy százával hevernek a halottak, ipar­ágak vagy országok gazdasága om­lik össze. Ennek ellenére mindnyá­junkat érintő, fontos kérdés, hogy 75 éop vagy 200 000 ember kerül-e utcára, hogy mi lesz a családjukkal. Senkinek sem mindegy, -1, vagy -3 százalék lesz-e a gazdasági növeke­dés, vagyis a zsugorodás. Vajon fel­­rázta-e az egész társadalmat, hogy néhány év alatt mintaországból se­reghajtók lettünk? A köztársasági elnök a közálla­potokról szólva beszélt az általános rossz hangulatról, a városok, falvak, és a szolgáltatások leromlásáról, az erőszak terjedéséről, a mindennapi kapcsolatokat elöntő türelmetlen­ségről, kíméletlenségről, hogy is­mét kérdezzen: majd ha az elszegé­nyedés átcsap egy határon, csak ak­kor fogunk arra gondolni, hogy ezek nem véletlenek, hanem követ­kezményei valaminek? Akkor majd bűnbakot keresünk-e, vagy belátjuk a magunk mulasztásait is? A válság súlyosan legyengült ál­lapotban találta az országot - álla­pította meg az államfő, majd leszö­gezte: a kiút világos meghatározása és az alapvető változások sürgős bevezetése a kormány felelőssége. Én azonban most nem a politi­kusokhoz, hanem önökhöz szólok, önökön legalább annyi múlik, mint a politikusokon, sőt, szerintem több - figyelmeztetett Sólyom László. - Önök, a választópolgárok bízzák meg és hatalmazzák fel az állam működtetésére és a helyi ügyek intézésére a képviselőket, akik önöknek felelősek. Önök ítélik meg tevékenységüket minden vá­lasztáskor. De ne forduljanak el a politikától a választások között sem. Van lehetőségük a vélemény­­nyilvánításra és a nyomásgyakor­lásra, képviselőik ellenőrzésére. De ez csak egy kis része az ország éle­tének és az önök életének is. A köztársaság elnöke arra kért mindenkit, gondoljon arra is, ami a mostani helyzetben csakis rajtunk múlik. Hiszen a magunk és csalá­dunk számára ki kell alakítanunk a felszínen maradás stratégiáját. Ez nem megy a régi módon. Nemcsak a korábbi gazdaságpolitika miatt, hanem azért sincsenek az ország­nak tartalékai, mert nincsenek la­kossági megtakarítások. Elköltöt­tük a pénzünket, sőt jóval többet. A válságban pedig még súlyosabb te­her a hitelek törlesztése. A legfontosabb tehát a jövőre nézve saját erőforrásaink - pénz, idő, egészség - bölcsebb beosztása. Ez régi jó tanács, noha el tudom képzelni, hogy sokan idegenkedve fogadják a takarékosságra vonatko­zó intelmeket. (...) Az államfő úgy véli, nagy fordulat lehet életünk­ben, ha azt keressük, ami valódi szükségleteinket és boldogulásun­kat szolgálja. Ne féljünk elővenni a meghitt, régi szavakat és tanácso­kat, amelyeket mindenki megért! Ilyen a felelősség is - állította. A ta­karékosság is elsősorban felelős­ség, hiszen a felelőtlen költekezés ellentéte. De felelősek vagyunk nemcsak anyagi helyzetünkért, nemcsak családunkért, hanem em­berségünk megőrzéséért is. Ha a helyzet romlik, az emberek idege­sebbek - hiszen ezt már tapasztal­hatjuk. Mégis a jóakaratú emberek­ben bízom: a mindennapok küzdel­meiben, a munkahelyen, az üzlet­ben, az utcán és emberi kapcsola­taikban megőrzik a tartást, nem hagyják tovább romlani a légkört. (...) Felelősségünk van tehát egy­másért is. Az önállóság is fontos abban, hogy ne törjön össze minket a vál­ság. Ilyenkor mindenki elsősorban magára számíthat - illetve szű­­kebb környezetére: a családjára, a barátokra. Az önállóság azonban önérzetet is jelent. Éppen a nehéz időkben szükséges, hogy legyünk öntudatosak, s felelős emberként utasítsuk vissza, ha akár gazdasá­gilag, akár politikailag ki akarnak használni. Azok, akik bíznak egymásban, kölcsönösen megsegítik egymást. Ezért az önállóság elválaszthatatlan a szolidaritástól. A közvetlen bará­ti segítségen túl, nem lehetünk kö­zömbösek mások sorsa iránt sem. Aki teheti, nyújtson segítséget azoknak, akik végképp támasz nél­kül maradtak! Jól tudom, sokszor éppen azok adakoznak, akik maguk is rászorulnának. Az emberség e szép megnyilatkozásai mellett azonban óriási feladat vár a nagy segélyszervezetekre, valamint az egyházakra. Sólyom László köztársasági el­nök ezen gondolatok jegyében kí­vánt reményt és sok erőt Magyar­­ország népének és minden ma­gyarnak. S végül kérte, engedjék meg, hogy megosszon egy gondola­tot, amelyet gyakran felidéz magá­ban. E szerint a tisztesség hosszú távon megéri. „Az is kérdés, mi lesz utána” Fotó: MTI - Kovács Attila Gyurcsány Ferenc: A politika nem elégedhet meg a klisékkel Tisztelt Honfitársaim! - szólította meg olvasóit a Magyar Távirati Iro­dán keresztül a kormányfő, aki elöl­járóban hangsúlyozta: nehéz, meg­próbáltatásokkal teli évet hagyunk most magunk mögött, és súlyos ki­hívások állnak előttünk. A gazdasá­gi világválság hatásai elérték Ma­gyarországot. A pénzügyi krízis közvetlen hatásait sikerült leküz­deni, de a válság most a gazdaság­ban érezteti igazán hatását: vissza­esés tapasztalható a világban, Euró­pában és Magyarországon is. A vál­ság következményei sokak bizton­ságát, nyugalmát, mindennapi megélhetését veszélyeztetik, ezért minden erőnkkel csökkentenünk kell ezt a veszélyt. A miniszterelnök szerint az új helyzetet nem lehet a régi eszkö­zökkel kezelni. Ahogyan a megvál­tozott viszonyok között a családok sem tehetik meg, hogy a régi mó­don intézik ügyeiket, hanem át kell gondolniuk, milyen új válaszokat adhatnak az őket ért kihívásokra, úgy a politika sem elégedhet meg a régi klisékkel. Ilyen nehéz időkben először is összetartásra, közös cselekvésre, egységre van szükség. Ezért min­den politikus azzal teheti a legtöb­bet a hazájáért, ha nem azt nézi, mi­vel gyengítheti, támadhatja a mási­kat, hanem azt, hogy mivel erősít­heti és támogathatja az összefo­gást. Ha nem csak arra figyel, hogy milyen szavakkal minősítheti poli­tikai riválisait, hanem arra is gondja van, hogy milyen javaslatokkal, tet­tekkel járulhat hozzá Magyaror­szág megvédéséhez és sikeréhez. A kényszerek mellett a lehető­ségekről is szót ejtett Gyurcsány Ferenc - ha képesek vagyunk felül­emelkedni a részérdekeken, a rö­vid távú kihívások leküzdésén túl megegyezésre juthatunk a hos­­szabb távú közös feladatokról is - állította. Több belátás és nagyobb felelősségvállalás szükséges min­denki részéről. Az, hogy milyen országot ha­gyunk hátra gyermekeinknek, pe­dig mindannyiunkon múlik - foly­tatta a kormányfő. - Ezért mindez nem a pártok vagy a politikusok ügye, hanem az országé, az egész nemzeté. Az eszközökről sokféle­képpen gondolkodhatunk, de a cé­lunk közös. Bízom abban, hogy 2009-ben ehhez lesz elég hit, nyi­tottság és összefogás a magyarok között - jelentette ki Gyurcsány újévi jókívánságokkal zárt nyilat­kozatát. NÉPSZABADSÁG • 2009. JANUÁR 2., PÉNTEK Magyarország • 3 Meggyőződésem, ha valaki tető alá tud hozni egy ilyen békemegál­lapodást, annak felbecsülhetetlen, tovagyűrűző hatá­sa lesz nemcsak a Közel-Keleten, hanem az egész iszlám világban. És nem kevésbé: Izraelben. Szentföld, 2009 Aczél Endre enczel@mail.eol.hu Három hét még addig, és hivatalba lép az Egyesült Államok új elnö­ke, aki ígéretet tett rá, hogy ténykedésének „legelső napjától” az iz­raeli-palesztin válság tartós rendezésén fog munkálkodni. Azzal a háttérrel, amely a szemünk előtt bontakozott ki az elmúlt napokban, ez a fogadkozás papíron nem érhet sokkal többet, mint elődjéé (aki, mint köztudott, az égadta világon semmire nem jutott az ő agyonreklámozott, későn jött annapolisi „csúcskonferenciájával”), de mégis azt mondanám: Hillary Clintonnal, Obama külügyminiszte­rével akár új helyzet is előállhat. Ha tudniillik van rózsás színezetű árny az állapotok fölött, az Clintoné. Nem az asszonyé, hanem a férfié, minden amerikai vezető közül az egyetlen, aki 2000-ben csaknem a békéig vezette Barak izraeli miniszterelnököt és Jasszer Arafatot. Meggyőződésem, ha valaki tető alá tud hozni egy ilyen békemegál­lapodást, annak felbecsülhetetlen, tovagyűrűző hatása lesz nemcsak a Közel-Keleten, hanem az egész iszlám világban. És nem kevésbé: Izra­elben. A zsidó állam lakóinak biztonságérzete egészen új dimenziókat tudna ölteni. Amikor 2009-et írunk, csaknem tíz éve lesz annak, hogy a Palesztin Hatóság meg- vagy (vissza­)kapta volna az Izrael által 1967-ben meg­szállt, palesztinok lakta Ciszjordánia 96 százalékát, egész Gázát, plusz a szuverenitást Jeruzsálem nem jelentéktelen része (például az iszlám szent helyek) fölött. Az, hogy Arafat miért mondott a Clinton/Barak­­ajánlatra nemet, máig rejtély, de a dosszié - szerintem - újranyitható, és ezt Obamának a clintoni szellemben kell megtennie. Palesztin oldalon Mahmud Abbasz, a hatóság elnöke rendben van, komoly, békepárti tárgyalópartner. Hogy Izraelben a februári választá­sok után ki viszi a prímet, majd kiderül - én magam szeretnék egy Jichak Rabin típusú, a békére őszintén, meggyőződéssel fölesküdött, egyszersmind kompromisszumkész embert látni a jeruzsálemi kor­mány élén. Éppenséggel visszajöhetne a munkáspárti Barak. Ám, mint tudjuk, Abbasz csak a fele Palesztina ura, Gázában másfél éve az ultraradikális Hamasz parancsol. Úgy gondolom azonban, hogy az önnön kérlelhetetlenségében tetszelgő Hamasz ugyanazt a próbál­ja eljátszani, mint a Trianon utáni időszak magyar politikusai a maguk „Mindent vissza!” jelszavával. Ami úgy értendő: aki mondja, maga sem gondolja, hogy ez lehetséges. A Hamasz vezetői is tudják, hogy Izrael Államot nem lehet záró- vagy idézőjelbe tenni. Hogy nincs visszatérés az 1948 előtti állapotokhoz, de még a ’67 előttiekhez sem. Ebben az ér­telemben tehát a Hamasz nem komolyan veendő ellenfél, legalábbis Izraelnek nem. Az ő ellenfele Abbász El Fatahja, a játszma tétje pedig a hatalommegosztás, amely elől az elnök nem bújhat el. Persze senki ne gondolja, hogy ez valami magasztos, „szeressük egymást gyerekek” típusú játszma lesz egy velejéig korrupt világban. Mint amilyen­­ fáj­dalom­­ a palesztinoké is. Nem akarnék ugyan már-már perverz pár­huzamokkal élni, de egyfolytában azon jár az eszem, hogy egy olyan férfiú, mint az amerikai Bernard Madoff, akiben a zsidó szervezetek évek óta jótevőjüket tisztelték, hogyan volt képes arcizomrándulás nélkül dollármilliárdokat „legombolni” hitsorsainak jótékonysági, öregségi stb. alapjaiból? Hát úgy, hogy ahol pénz van, ott semmiféle „faji”, vallási szolidaritás nem működik, csak a szerzésvágy, amiről a nyolccsillagos szállodákat építő és Gázát még álmukban sem emlege­tő arab sejkek is hosszú történeteket tudnának mesélni. 99 Kérdés, hogy a Hír TV esetében kivé­teles eszköznek tekinthető-e a rej­tett kamera alkal­mazása, illetve, hogy ennek során egyértelmű-e a közérdek min­den más szempon­tot felülíró szol­gálata. Rosszul rejtett kamerák Nagy N. Péter nagynp@nepszabadsag.hu A rejtett kamerával készített riport jó esetben egy adásba nem kerü­lő kérdéssel kezdődik. Megéri-e az igazság kiderítése érdekében ha­zudni? A válaszhoz tudni kell, hogy csak legvégső soron, és a lehető legkényesebben tisztán tartott szándékokkal lehet felmondani az igazmondás közvetlen kényszerét. Kivételként, kivételes igényes­séggel. A Hír TV következetesen alkalmazott újságírói technikáját e szempontok szerint kell értékelni. Az újságíró kivételezett helyzetben van. Minden közérdekű ada­tot a rendelkezésére kell bocsátani. Ezt bírói ítélettel is kikényszerít­heti. Cserébe a társadalom annyit kér, hogy az igazság felderítése során személyiségi jogokat (emberi méltóságot) szükségtelenül ne sértsenek, titkot pedig csak a legvégső esetben, a közérdek más mó­don nem megvalósítható szolgálata során. Néha azonban e jogok sem elégségesek. Ha a bármilyen összefüggésben kiszolgáltatott egyes ember más módon nem védhető meg, az ő érdekében be lehet vetni rejtett kamerát, mikrofont. Ha más módon nem bizonyítható súlyos rendszerhibát talál az újságíró, használhatja a másik fél meg­tévesztésének eszközét is. A brit újságírás önszabályozó etikai kódexe a rejtett és titkolt esz­közök, módszerek alkalmazásáról ezt tartja: a sajtóban nem jelenhet meg olyan írás, amely titkolt módszerekkel (magánbeszélgetések ki­hallgatása, üzenetek, e-mailek engedély nélküli megtekintése, hiva­talos dokumentumok, iratok, fényképek eltulajdonítása), vagy rej­tett eszközökkel (rejtett kamera, lehallgatókészülék) megszerzett információkon alapul. Ha csak nem kivételesen, és másként nem ér­vényesíthető közérdekből. Ezzel egyeznek a hazai normák is. Egy amerikai szakmai felmérés szerint az Egyesült Államokban alkalmazott rejtett kamerás felvételek tíz százaléka felel meg ezek­nek a kritériumoknak. Szinte minden esetben a nagyobb nézettség - olvasottság - kedvéért sértik meg az etikai szabályokat. Politikai okokból - e felmérés szerint - a legritkább esetben. Kérdés, hogy a Hír TV esetében kivételes eszköznek tekinthető-e a rejtett kamera alkalmazása, illetve, hogy ennek során egyértelmű-e a közérdek minden más szempontot felülíró szolgálata. A legfrissebb titkolt kamerával végrehajtott akcióval a Hír TV azt próbálta kiderí­teni, hogy fogad-e az SZDSZ IX. kerületi választási stábja hamis aján­lószelvényeket. Teszteltek, nem kiderítettek valamit. Az eredmény nem beszél önmagáért, de lehet beszélni róla. Ha innen nézik, bizo­nyít, ha onnan, nem. A tévétársaság legtöbb ilyen riportjához hason­lóan a közérdek szolgálata féloldalas, csakis a liberális és szocialista politikusok leleplezését szolgálja. Ugyanúgy, ahogy korábban a Veres János pénzügyminiszter fiának üzleti módszereit, az állítólagos sza­bolcsi szavazatvásárlásokat, a Helmeczy-féle provokációt, vagy el­lenprovokációt, Zuschlag János Terror Háza előtti otrombaságát lop­ták le - a figyelem mindig egy irányba fordul, a rejtett kamera nem a végső, hanem az elsődleges eszköz. A politikai érdek helyettesíti a közérdeket. A szabályszerűség a kivételességet. A Hír TV „kamerakezelése” sokszor eredményes po­litikailag, és ezzel szoros összefüggésben szinte mindig etikátlan új­ságíró szakmailag.

Next