Népszabadság, 2009. január (67. évfolyam, 1-26. szám)
2009-01-02 / 1. szám
www.nol.hu A válság az államfő és a kormányfő újévi üzenetében Bár már a megszólításban és a hangütésben is jellegzetes különbségek tűnnek szembe, a miniszterelnök és a köztársasági elnök újévi üzenetében ezúttal a közös kérdés a leginkább figyelemre méltó: ki és mit tegyen a válság enyhítése érdekében. Sólyom László: A tisztesség hosszú távon megéri Tisztelt Honfitársaim! Magyarok a Kárpát-medencében és az egész világon! - szólította meg a közszolgálati televízióban az itthoni és a határon túli magyarokat az államfő, aki leszögezte: sajnálja, de nem mondhat hagyományos újévi köszöntőt. Bizonytalan és válságos év előtt állunk. Nemcsak az a kérdés, hogy vészeljük át, hanem az is, hogy mi lesz utána, milyen állapotban fogunk megérkezni a válság utáni napokba - folytatta beszédét Sólyom László. - Mindenkihez, a jóakaratú emberekhez szeretnék szólni ma. Természetes, hogy mindnyájan azt kívánjuk, minél kevesebben és minél kevésbé szenvednénk meg a válságot. De hát ez nem kívánság dolga. Egyáltalán felfogjuk-e a helyzetet, és azt, milyen sok múlik rajtunk? Ezután hangsúlyozta: kár lenne, ha csak azzal törődnénk, ami közvetlenül minket érint. Amíg nem az én munkahelyem szűnik meg, nem az én vállalkozásom omlik össze, nem az én családom nélkülöz, addig a válság a mások dolga? A bankok baja, ha nincs pénzük? A televízió és a hírek hozzászoktattak ahhoz, hogy százával hevernek a halottak, iparágak vagy országok gazdasága omlik össze. Ennek ellenére mindnyájunkat érintő, fontos kérdés, hogy 75 éop vagy 200 000 ember kerül-e utcára, hogy mi lesz a családjukkal. Senkinek sem mindegy, -1, vagy -3 százalék lesz-e a gazdasági növekedés, vagyis a zsugorodás. Vajon felrázta-e az egész társadalmat, hogy néhány év alatt mintaországból sereghajtók lettünk? A köztársasági elnök a közállapotokról szólva beszélt az általános rossz hangulatról, a városok, falvak, és a szolgáltatások leromlásáról, az erőszak terjedéséről, a mindennapi kapcsolatokat elöntő türelmetlenségről, kíméletlenségről, hogy ismét kérdezzen: majd ha az elszegényedés átcsap egy határon, csak akkor fogunk arra gondolni, hogy ezek nem véletlenek, hanem következményei valaminek? Akkor majd bűnbakot keresünk-e, vagy belátjuk a magunk mulasztásait is? A válság súlyosan legyengült állapotban találta az országot - állapította meg az államfő, majd leszögezte: a kiút világos meghatározása és az alapvető változások sürgős bevezetése a kormány felelőssége. Én azonban most nem a politikusokhoz, hanem önökhöz szólok, önökön legalább annyi múlik, mint a politikusokon, sőt, szerintem több - figyelmeztetett Sólyom László. - Önök, a választópolgárok bízzák meg és hatalmazzák fel az állam működtetésére és a helyi ügyek intézésére a képviselőket, akik önöknek felelősek. Önök ítélik meg tevékenységüket minden választáskor. De ne forduljanak el a politikától a választások között sem. Van lehetőségük a véleménynyilvánításra és a nyomásgyakorlásra, képviselőik ellenőrzésére. De ez csak egy kis része az ország életének és az önök életének is. A köztársaság elnöke arra kért mindenkit, gondoljon arra is, ami a mostani helyzetben csakis rajtunk múlik. Hiszen a magunk és családunk számára ki kell alakítanunk a felszínen maradás stratégiáját. Ez nem megy a régi módon. Nemcsak a korábbi gazdaságpolitika miatt, hanem azért sincsenek az országnak tartalékai, mert nincsenek lakossági megtakarítások. Elköltöttük a pénzünket, sőt jóval többet. A válságban pedig még súlyosabb teher a hitelek törlesztése. A legfontosabb tehát a jövőre nézve saját erőforrásaink - pénz, idő, egészség - bölcsebb beosztása. Ez régi jó tanács, noha el tudom képzelni, hogy sokan idegenkedve fogadják a takarékosságra vonatkozó intelmeket. (...) Az államfő úgy véli, nagy fordulat lehet életünkben, ha azt keressük, ami valódi szükségleteinket és boldogulásunkat szolgálja. Ne féljünk elővenni a meghitt, régi szavakat és tanácsokat, amelyeket mindenki megért! Ilyen a felelősség is - állította. A takarékosság is elsősorban felelősség, hiszen a felelőtlen költekezés ellentéte. De felelősek vagyunk nemcsak anyagi helyzetünkért, nemcsak családunkért, hanem emberségünk megőrzéséért is. Ha a helyzet romlik, az emberek idegesebbek - hiszen ezt már tapasztalhatjuk. Mégis a jóakaratú emberekben bízom: a mindennapok küzdelmeiben, a munkahelyen, az üzletben, az utcán és emberi kapcsolataikban megőrzik a tartást, nem hagyják tovább romlani a légkört. (...) Felelősségünk van tehát egymásért is. Az önállóság is fontos abban, hogy ne törjön össze minket a válság. Ilyenkor mindenki elsősorban magára számíthat - illetve szűkebb környezetére: a családjára, a barátokra. Az önállóság azonban önérzetet is jelent. Éppen a nehéz időkben szükséges, hogy legyünk öntudatosak, s felelős emberként utasítsuk vissza, ha akár gazdaságilag, akár politikailag ki akarnak használni. Azok, akik bíznak egymásban, kölcsönösen megsegítik egymást. Ezért az önállóság elválaszthatatlan a szolidaritástól. A közvetlen baráti segítségen túl, nem lehetünk közömbösek mások sorsa iránt sem. Aki teheti, nyújtson segítséget azoknak, akik végképp támasz nélkül maradtak! Jól tudom, sokszor éppen azok adakoznak, akik maguk is rászorulnának. Az emberség e szép megnyilatkozásai mellett azonban óriási feladat vár a nagy segélyszervezetekre, valamint az egyházakra. Sólyom László köztársasági elnök ezen gondolatok jegyében kívánt reményt és sok erőt Magyarország népének és minden magyarnak. S végül kérte, engedjék meg, hogy megosszon egy gondolatot, amelyet gyakran felidéz magában. E szerint a tisztesség hosszú távon megéri. „Az is kérdés, mi lesz utána” Fotó: MTI - Kovács Attila Gyurcsány Ferenc: A politika nem elégedhet meg a klisékkel Tisztelt Honfitársaim! - szólította meg olvasóit a Magyar Távirati Irodán keresztül a kormányfő, aki elöljáróban hangsúlyozta: nehéz, megpróbáltatásokkal teli évet hagyunk most magunk mögött, és súlyos kihívások állnak előttünk. A gazdasági világválság hatásai elérték Magyarországot. A pénzügyi krízis közvetlen hatásait sikerült leküzdeni, de a válság most a gazdaságban érezteti igazán hatását: visszaesés tapasztalható a világban, Európában és Magyarországon is. A válság következményei sokak biztonságát, nyugalmát, mindennapi megélhetését veszélyeztetik, ezért minden erőnkkel csökkentenünk kell ezt a veszélyt. A miniszterelnök szerint az új helyzetet nem lehet a régi eszközökkel kezelni. Ahogyan a megváltozott viszonyok között a családok sem tehetik meg, hogy a régi módon intézik ügyeiket, hanem át kell gondolniuk, milyen új válaszokat adhatnak az őket ért kihívásokra, úgy a politika sem elégedhet meg a régi klisékkel. Ilyen nehéz időkben először is összetartásra, közös cselekvésre, egységre van szükség. Ezért minden politikus azzal teheti a legtöbbet a hazájáért, ha nem azt nézi, mivel gyengítheti, támadhatja a másikat, hanem azt, hogy mivel erősítheti és támogathatja az összefogást. Ha nem csak arra figyel, hogy milyen szavakkal minősítheti politikai riválisait, hanem arra is gondja van, hogy milyen javaslatokkal, tettekkel járulhat hozzá Magyarország megvédéséhez és sikeréhez. A kényszerek mellett a lehetőségekről is szót ejtett Gyurcsány Ferenc - ha képesek vagyunk felülemelkedni a részérdekeken, a rövid távú kihívások leküzdésén túl megegyezésre juthatunk a hosszabb távú közös feladatokról is - állította. Több belátás és nagyobb felelősségvállalás szükséges mindenki részéről. Az, hogy milyen országot hagyunk hátra gyermekeinknek, pedig mindannyiunkon múlik - folytatta a kormányfő. - Ezért mindez nem a pártok vagy a politikusok ügye, hanem az országé, az egész nemzeté. Az eszközökről sokféleképpen gondolkodhatunk, de a célunk közös. Bízom abban, hogy 2009-ben ehhez lesz elég hit, nyitottság és összefogás a magyarok között - jelentette ki Gyurcsány újévi jókívánságokkal zárt nyilatkozatát. NÉPSZABADSÁG • 2009. JANUÁR 2., PÉNTEK Magyarország • 3 Meggyőződésem, ha valaki tető alá tud hozni egy ilyen békemegállapodást, annak felbecsülhetetlen, tovagyűrűző hatása lesz nemcsak a Közel-Keleten, hanem az egész iszlám világban. És nem kevésbé: Izraelben. Szentföld, 2009 Aczél Endre enczel@mail.eol.hu Három hét még addig, és hivatalba lép az Egyesült Államok új elnöke, aki ígéretet tett rá, hogy ténykedésének „legelső napjától” az izraeli-palesztin válság tartós rendezésén fog munkálkodni. Azzal a háttérrel, amely a szemünk előtt bontakozott ki az elmúlt napokban, ez a fogadkozás papíron nem érhet sokkal többet, mint elődjéé (aki, mint köztudott, az égadta világon semmire nem jutott az ő agyonreklámozott, későn jött annapolisi „csúcskonferenciájával”), de mégis azt mondanám: Hillary Clintonnal, Obama külügyminiszterével akár új helyzet is előállhat. Ha tudniillik van rózsás színezetű árny az állapotok fölött, az Clintoné. Nem az asszonyé, hanem a férfié, minden amerikai vezető közül az egyetlen, aki 2000-ben csaknem a békéig vezette Barak izraeli miniszterelnököt és Jasszer Arafatot. Meggyőződésem, ha valaki tető alá tud hozni egy ilyen békemegállapodást, annak felbecsülhetetlen, tovagyűrűző hatása lesz nemcsak a Közel-Keleten, hanem az egész iszlám világban. És nem kevésbé: Izraelben. A zsidó állam lakóinak biztonságérzete egészen új dimenziókat tudna ölteni. Amikor 2009-et írunk, csaknem tíz éve lesz annak, hogy a Palesztin Hatóság meg- vagy (vissza)kapta volna az Izrael által 1967-ben megszállt, palesztinok lakta Ciszjordánia 96 százalékát, egész Gázát, plusz a szuverenitást Jeruzsálem nem jelentéktelen része (például az iszlám szent helyek) fölött. Az, hogy Arafat miért mondott a Clinton/Barakajánlatra nemet, máig rejtély, de a dosszié - szerintem - újranyitható, és ezt Obamának a clintoni szellemben kell megtennie. Palesztin oldalon Mahmud Abbasz, a hatóság elnöke rendben van, komoly, békepárti tárgyalópartner. Hogy Izraelben a februári választások után ki viszi a prímet, majd kiderül - én magam szeretnék egy Jichak Rabin típusú, a békére őszintén, meggyőződéssel fölesküdött, egyszersmind kompromisszumkész embert látni a jeruzsálemi kormány élén. Éppenséggel visszajöhetne a munkáspárti Barak. Ám, mint tudjuk, Abbasz csak a fele Palesztina ura, Gázában másfél éve az ultraradikális Hamasz parancsol. Úgy gondolom azonban, hogy az önnön kérlelhetetlenségében tetszelgő Hamasz ugyanazt a próbálja eljátszani, mint a Trianon utáni időszak magyar politikusai a maguk „Mindent vissza!” jelszavával. Ami úgy értendő: aki mondja, maga sem gondolja, hogy ez lehetséges. A Hamasz vezetői is tudják, hogy Izrael Államot nem lehet záró- vagy idézőjelbe tenni. Hogy nincs visszatérés az 1948 előtti állapotokhoz, de még a ’67 előttiekhez sem. Ebben az értelemben tehát a Hamasz nem komolyan veendő ellenfél, legalábbis Izraelnek nem. Az ő ellenfele Abbász El Fatahja, a játszma tétje pedig a hatalommegosztás, amely elől az elnök nem bújhat el. Persze senki ne gondolja, hogy ez valami magasztos, „szeressük egymást gyerekek” típusú játszma lesz egy velejéig korrupt világban. Mint amilyen fájdalom a palesztinoké is. Nem akarnék ugyan már-már perverz párhuzamokkal élni, de egyfolytában azon jár az eszem, hogy egy olyan férfiú, mint az amerikai Bernard Madoff, akiben a zsidó szervezetek évek óta jótevőjüket tisztelték, hogyan volt képes arcizomrándulás nélkül dollármilliárdokat „legombolni” hitsorsainak jótékonysági, öregségi stb. alapjaiból? Hát úgy, hogy ahol pénz van, ott semmiféle „faji”, vallási szolidaritás nem működik, csak a szerzésvágy, amiről a nyolccsillagos szállodákat építő és Gázát még álmukban sem emlegető arab sejkek is hosszú történeteket tudnának mesélni. 99 Kérdés, hogy a Hír TV esetében kivételes eszköznek tekinthető-e a rejtett kamera alkalmazása, illetve, hogy ennek során egyértelmű-e a közérdek minden más szempontot felülíró szolgálata. Rosszul rejtett kamerák Nagy N. Péter nagynp@nepszabadsag.hu A rejtett kamerával készített riport jó esetben egy adásba nem kerülő kérdéssel kezdődik. Megéri-e az igazság kiderítése érdekében hazudni? A válaszhoz tudni kell, hogy csak legvégső soron, és a lehető legkényesebben tisztán tartott szándékokkal lehet felmondani az igazmondás közvetlen kényszerét. Kivételként, kivételes igényességgel. A Hír TV következetesen alkalmazott újságírói technikáját e szempontok szerint kell értékelni. Az újságíró kivételezett helyzetben van. Minden közérdekű adatot a rendelkezésére kell bocsátani. Ezt bírói ítélettel is kikényszerítheti. Cserébe a társadalom annyit kér, hogy az igazság felderítése során személyiségi jogokat (emberi méltóságot) szükségtelenül ne sértsenek, titkot pedig csak a legvégső esetben, a közérdek más módon nem megvalósítható szolgálata során. Néha azonban e jogok sem elégségesek. Ha a bármilyen összefüggésben kiszolgáltatott egyes ember más módon nem védhető meg, az ő érdekében be lehet vetni rejtett kamerát, mikrofont. Ha más módon nem bizonyítható súlyos rendszerhibát talál az újságíró, használhatja a másik fél megtévesztésének eszközét is. A brit újságírás önszabályozó etikai kódexe a rejtett és titkolt eszközök, módszerek alkalmazásáról ezt tartja: a sajtóban nem jelenhet meg olyan írás, amely titkolt módszerekkel (magánbeszélgetések kihallgatása, üzenetek, e-mailek engedély nélküli megtekintése, hivatalos dokumentumok, iratok, fényképek eltulajdonítása), vagy rejtett eszközökkel (rejtett kamera, lehallgatókészülék) megszerzett információkon alapul. Ha csak nem kivételesen, és másként nem érvényesíthető közérdekből. Ezzel egyeznek a hazai normák is. Egy amerikai szakmai felmérés szerint az Egyesült Államokban alkalmazott rejtett kamerás felvételek tíz százaléka felel meg ezeknek a kritériumoknak. Szinte minden esetben a nagyobb nézettség - olvasottság - kedvéért sértik meg az etikai szabályokat. Politikai okokból - e felmérés szerint - a legritkább esetben. Kérdés, hogy a Hír TV esetében kivételes eszköznek tekinthető-e a rejtett kamera alkalmazása, illetve, hogy ennek során egyértelmű-e a közérdek minden más szempontot felülíró szolgálata. A legfrissebb titkolt kamerával végrehajtott akcióval a Hír TV azt próbálta kideríteni, hogy fogad-e az SZDSZ IX. kerületi választási stábja hamis ajánlószelvényeket. Teszteltek, nem kiderítettek valamit. Az eredmény nem beszél önmagáért, de lehet beszélni róla. Ha innen nézik, bizonyít, ha onnan, nem. A tévétársaság legtöbb ilyen riportjához hasonlóan a közérdek szolgálata féloldalas, csakis a liberális és szocialista politikusok leleplezését szolgálja. Ugyanúgy, ahogy korábban a Veres János pénzügyminiszter fiának üzleti módszereit, az állítólagos szabolcsi szavazatvásárlásokat, a Helmeczy-féle provokációt, vagy ellenprovokációt, Zuschlag János Terror Háza előtti otrombaságát lopták le - a figyelem mindig egy irányba fordul, a rejtett kamera nem a végső, hanem az elsődleges eszköz. A politikai érdek helyettesíti a közérdeket. A szabályszerűség a kivételességet. A Hír TV „kamerakezelése” sokszor eredményes politikailag, és ezzel szoros összefüggésben szinte mindig etikátlan újságíró szakmailag.