Népszabadság, 2009. június (67. évfolyam, 127-151. szám)

2009-06-02 / 127. szám

www.nol.hu Lesz-e listavezetők tévévitája? Bokros szerda délután várja a többieket Csuhaj Ildikó Schmitt Pál kész részt venni a Bok­ros Lajos által kezdeményezett EP- választási listavezetők nyílt vitá­ján, de csak akkor áll ki az MDF lis­tavezetőjével, ha mind a nyolc hi­vatalos listavezető ott lesz - erről a politikus nyilatkozott lapunknak. Bokros Lajos a múlt héten kezde­ményezte a vitát. Az MDF listavezetője szerdán 14 óra 30-kor várja egy rendez­vényközpontban a másik hét lista­vezetőt. Az egyeztetések a nyílt vita lebonyolításáról a hétvégén megkezdődtek, s úgy tűnik, hogy az SZDSZ, a Jobbik és a Lehet Más a Politika elfogadta a meghívást. Szent-Iványi István, az SZDSZ lis­tavezetője azzal a feltétellel, hogy minden parlamenti párt listaveze­tője legyen ott, az LMP kikötése pedig, hogy mind a nyolcan vegye­nek részt a vitán. Thürmer Gyula a múlt héten még nem tudta meg­mondani, hogy a Munkáspárt kép­viselteti-e magát. Ma ismét egyeztetnek a kam­pánystábok a részletekről; a Fidesz például csak akkor hajlandó a rész­vételre, ha a vita moderált formá­ban történik. Az MSZP még nem nyilatkozott arról, hogy Göncz Kin­ga részt tud-e venni a vitán. Bokros Lajos Göncz Kinga Schmitt Pál Pintér Attila Nem fogadta el a közelmúltban az MTV Közalapítvány 2006-os beszámolóját az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottsága. A ta­gok egyike sem voksolt igennel. Jánosi György, az MSZP média­­szakértője lapunknak azt mondta: elfogyott a lojalitás a köztévével szemben. Nem hozzák nyilvános­ságra az MTV és az annak új székházát építtető (a Wallis-cso­­porthoz tartozó) Milleniumi Mé­dia Kft. közti szerződést, pedig a nyilvánosságnak joga van tudni, hogy mire költötték a közpénze­ket. Tarthatatlan szerinte az is, hogy míg a kereskedelmi tévék, vagy akár a Duna TV 300-400 fő­vel készítik a műsoraikat, az MTV-nek ezerhétszáz alkalma­zottja van, és négyszáz külsőst foglalkoztat. Hasonló kritikát fogalmazott meg a fideszes Cser-Palkovics András is. Nem vitatják, hogy szükség volt új székházra, de nem a mostani horribilis bérleti díj fe­jében. Az is tarthatatlan, tette hozzá, hogy a tévé átalakítását máig nem végezték el, az erre ka­pott forrást felélték (a televízió közleményében ezt cáfolta). Medveczky Balázs, az MTV ügyvezető alelnöke azt mondta: nem a tévé, hanem a felügyelő ku­ratórium beszámolójára mondott nemet a bizottság. A tévészékház­­szerződést pedig nyilvánosságra hozzák, ha a kuratórium erre en­gedélyt ad. A televízió tulajdonosi testüle­tének (MTV-kuratórium) pártok által jelölt elnökségi tagjai „fele­másan” reagáltak minderre. Kozák Márton (SZDSZ) szerint a zrt.-re vonatkozó kritikáknak csak egy része jogos. A másfél éves elnök­választási fiaskókért „vastagon” terheli a felelősség azokat a párto­kat, amelyek most bírálnak, ízlés­telen ezt másra hárítani - mondta. Ami a sok alkalmazottat illeti: eb­ben van felelőssége a menedzs­mentnek, de a leépítéshez további források kellenének, amit a politi­kának kell biztosítania. Az ala­csony színvonalú technika pedig több embert kíván, a technikai fej­lesztésre nincs pénz. Csernus János, az MDF által je­lölt kurátor szerint az éves bü­dzsé vállalhatatlanul nagy száza­léka megy el bérre, és a kelleténél kevesebb műsorkészítésre. Szabó László, a Fidesz kurátora kijelen­tette: idén tízmilliárd forint megy el bérre, járulékokra, négy milli­árd műsorkészítésre (ami rop­pant kevés). - Ezekben igaza van Jánosi Györgynek, de hát ki van kormányon, ha nem ők - mondta Szabó. Elutasított MTV-beszámoló . - A Gandhi gimnázium az elmúlt húsz év ro­mapolitikájának a legnagyobb sikere. Ezt akarja most tönkretenni az új kuratóriumi elnök, aki azért, hogy az iskolában folyó munkára kiter­jeszthesse befolyását, bábot nevezett ki az in­tézmény élére - ez már Kalányos Zsolt vélemé­nye, aki volt diákként felháborodva figyeli az eseményeket. A negyedéves joghallgató azt mondja, a Gandhi szellemiségével összeegyez­tethetetlen, hogy Csovcsicsnak a származása miatt kell mennie. - Nem jogszabályellenes, de etikátlan, amit művel a kuratórium. Hogyan tör­ténhet meg, hogy a tantestület, a szülők és a di­ákok véleményét semmibe veszi? - kérdi. Kalányos szerint egyértelműen azért nem vá­lasztották újra Csovcsicsot, mert cigány szárma­zású vezetőket akarnak a Gandhi élén látni. A volt igazgató azt szerette volna, ha a Gandhiban végzett fiatalok veszik majd át a vezetést, már most is tanítanak az intézményben öregdiákok. Az iskola eredményei nagyon jók: a diákok fele egyetemen tanul tovább, másik húsz százalék pedig felsőfokú képzésben vesz részt, és ami na­gyon fontos: nem morzsolódnak le. Csovcsics érdeme, hogy beindította a gimnáziumban az esti felnőttképzési programot: a gyerekek szülei közül sokan jelentkeztek - nekik korábban esé­lyük sem volt, hogy érettségit szerezzenek. Most ötszázan tanulnak így a Gandhiban. - Én a kaposvári cigánytelepről indultam, és most a jogon tanulok, ügyész akarok lenni. Ezt a Gandhinak és Csovcsics Erikának köszönhetem. És nagyon meg vagyunk ijedve. Veszélyben a Gandhi - mondja Kalányos Zsolt. Megkerestük Várnai Mártont is, hogy szem­besítsük a tevékenységét érő bírálatokkal. Ő nyilatkozott is lapunknak, majd visszavonta szavait. Gandhi-történet A Gandhi alapítványt 1992-ben független értelmiségi­ek és cigány szervezetek hozták létre azzal a céllal, hogy az oktatás sajátos eszközeivel segítsék a cigány­ság beilleszkedését, és hogy létrehozzanak egy cigány gyermekeket oktató középiskolát, amelyet további ro­ma középfokú oktatási intézmények követnek. Az ala­pítvány Pécsett létrehozta a Gandhi gimnáziumot és diákotthont. A hatéves képzést megvalósító középis­kola 1994-ben kezdte meg működését. Jelenleg a gim­náziumban százkilencvenen tanulnak, és 340 diáknak ad otthont. A diákok 95 százaléka roma származású. Ehhez a programhoz 1995-ben csatlakozott a kormány, az alapítványi célokat közfeladatnak ismerve el, egy­ben államilag deklarálva a program és a roma nemze­tiségi iskolahálózat megteremtésének társadalmi fon­tosságát. Az eddigi igazgató, Csovcsics Erika 2000-ben elsőként nyerte el az amerikai kormány demokráciá­ért és emberi jogokért díját, amelyet Göncz Árpád tisz­teletére alapított. A díjat Madeleine Albright akkori külügyminiszter adta át. NÉPSZABADSÁG • 2009. JÚNIUS 2., KEDD Magyarország • 3 Értem én, hogy ki­rabolnak egyedülál­ló embereket, ha öklendek is tőle, de azt még így sem, hogy három suhanc miért erőszakolja meg a Nyírségben egy füst alatt a ház 58 éves, kifosztott asszonyát. Ismerős tettesek Nagy N. Péter nagynp@nepszabadsag.hu Nem értem, hogy miként lehet a gyerekjóléti szolgálattól érkezett nőt lefejelni. Azt még fel tudom fogni, hogy nem bírja a mátészal­kai ember, ha a megvert családtagokról kérdezik. De a lefejelés eb­ben a relációban újszerű. Értem azt is, hogy gyerekek sorra verik egymást az utcán egy­­egy mobiltelefonért, játékautomatában egy körre elég pénzért. Ha undorít is, tudom, hogy mindig volt ilyen, de abban látok valami hisztérikusan mai ártani vágyást, ahogy a VII. kerületi kórházban egy szendergő néni kezéből lopják ki a mobilt, amit azért kapott, hogy ha nagyon kell, felhívhassa a fiát. Azt értem, hogy már-már minden egyenruhára gerjednek az emberek egy világban, ahol a többség számára évek óta korrekt megoldásnak számít a rendőrverés, különösen politikai indíttatás­sal. De azt még ezen belül sem vagyok képes lefordítani magyarra, hogy miért kell levágni a sofőrt a buszról, ha szóvá teszi, hogy a pe­ronra pisáltunk. És értem azt is, hogy az ellenőrre teszünk a HÉV- en, különösen, ha többen vagyunk, de hogy épp a mama gondolja, hogy meg is kell verni a kiegészítő jeggyel zaklatót, ezt így önma­gában már nem értem. Ehhez még kell ugyanis valami. Valami kor­szerű. Valami, ami miatt a nagyecsedi rendőrőrsön megjelenhet egy ember húsz centis késsel kaszabolva a levegőt, hogy követelje magának a rendőrt, aki másfél éve ittas vezetésért megbüntette. Azt is tudjuk, hogy a bankok mindig is vonzották a profi bűnö­zőket és a lúzereket, de most már ki-bejárnak ott a többnyire dilet­táns, hisztérikusan pisztolyos emberek, nap mint nap kavarva vala­mi szánalmas őrületet, úgy, hogy immár a „telebanking” mellett szóló fontos érv, hogy közben nem lőhetnek le. Értem én, hogy kirabolnak egyedülálló embereket, ha öklendek is tőle, de azt még így sem, hogy három suhanc miért erőszakolja meg a Nyírségben egy füst alatt a ház 58 éves, kifosztott asszonyát. Gyakran ismeretlen tettest keres ilyenkor a rendőrség, a maga szempontjából korrekt megfogalmazással. Bár ne tűnne azonban egyre ismerősebbnek mindenki, akit ismeretlennek minősítenek. Tudom, hogy mindig minden kor hajlamos magában „büszkén” felfedezni az erőszak olyan szintjét, amellyel csak neki kell megbir­kóznia, soha másnak, miközben például az előző évszázadban tíz­milliószámra haltak erőszak által az emberek. És ez valóban nem ugyanaz. Ma börtönbe kerülhet, aki árt. Nemrég egy pecabot ello­pása miatt ültettek le egy embert. Ott, a cellában három társa meg­­becstelenítette, majd fölakasztotta, de kétszer. Elsőre elrontották. A másodikat vette észre a személyzet. A törvény majd lesújt a tet­tesekre. Börtön lesz a büntetés. Ehhez képest már az ismerősség megnyugtató érzését adta az Újpest-Fehérvár futballmeccs verekedése. Nem azért, mert gyor­san megfékezték, s mint szokás, szinte csak a biztonságiak sérültek, hanem mert tisztán kiadta a képletet: a pályán lévők, a játékosok kezdték a verekedést, a közönség „csak” reagált. Nem jelképekről van tehát pusztán szó. A csődeljárás alól kikerülő, kar­csúsított GM a Saturn, a Pontiac és a Hummer már­kák megszüntetésé­vel várhatóan az észak-amerikai pia­con is elveszíti első­ségét a Toyotával szemben. Az állam a kormánynál Szőcs László laszloszocs@hotmail.com A csőd Amerikában még nem a világvége. Az ősszel alighanem vi­szontláthatjuk a pályán a Phoenix Coyotes-t, noha az NHL-ben, az észak-amerikai profi jégkorongligában szereplő Prérifarkasok ép­pen csődeljárás alatt vannak. Holnap és holnapután is olvashatjuk a Los Angeles Timest vagy a Chicago Tribune-t, pedig az ő tulajdo­nosuk is csődvédelmet kért. A General Motorsé azonban nem pusztán egy a kényszerű ru­tineljárások közül. Az amerikai ipar jelképéről van szó. - Ami jó Amerikának, jó a General Motorsnak, és fordítva - mondta több mint fél évszázaddal ezelőtt Charles Wilson, a cég akkori elnöke. A „csődben a GM” hangsor olyan sokkoló az amerikaiaknak, mintha azt mondanák: „anyu meztelen fotói” - így P. J. O’Rourke, az író a szombati The Wall Street Journalban. Az autógyártók olyasmit ad­tak a hatalmas ország lakóinak, ami a cowboyok vagy az európai lo­vagok korában kevesek kiváltsága volt: az egyéni közlekedés meg­fizethető és könnyű lehetőségét. Most márpedig, úgy tűnik, a csőd a legjobb megoldás, a GM-nek és Amerikának egyaránt. Közvetve, a beszállítókkal, a dolgozóknak melegedőt biztosító sarki reggelizők tulajdonosaival, a gyári nyug­díjasok hadseregével, akiknek a detroiti cégek továbbra is fizetik az egészségügyi ellátását, a családtagokkal együtt milliók megélheté­se függ a michigani autógyártóktól. Igen sok esetben egész „di­nasztiáké”: apa után fia és az ő fia is ebben az iparágban talált meg­élhetést. Nem jelképekről van tehát pusztán szó. A csődeljárás alól kikerülő, karcsúsított GM a Saturn, a Pontiac és a Hummer márkák megszüntetésével várhatóan az észak-amerikai piacon is elveszíti elsőségét a Toyotával szemben; a japán cég, amely globálisan ta­valy előzte meg (hogy végül nevető harmadikként a Volkswagen vágjon az élre), már a hazai pályán is nagyon a nyomában volt. Az amerikai autógyárakban az elavult üzleti modelljük miatt már lappangott a betegség, majd a gazdasági válság, az eladások két számjegyű visszaesése nyomán úgy megfáztak, hogy azóta is az ágyat nyomják. Az átalakulás ára, hogy a GM az újabb dollártízmil­­liárdokért cserébe az állam többségi tulajdonába kerül. Az „álla­mosítás” márpedig az Egyesült Államokban egyértelműen negatív hívószó. Lekezelően Franciaországot szokták olyan példaként em­legetni, mint amely tőkés gazdaságnak tartja magát, és mégis képes kormánykézzel irányítani vállalatokat. A pénzügyi szektor, egyes bankok, a Fannie Mae és a Freddie Mac nagy jelzálogintézetek, az AIG óriásbiztosító után most a gyáripart is elérte Washington keze. És ismét olyan cég esetében, amely túl nagy volt hozzá, hogy veszni hagyják, de azt sem hagy­hatták, hogy a végtelenségig nyelje az adófizetők pénzét. Ezért hangsúlyozzák, hogy az állami befolyás alatt eltöltött időnek minél rövidebbnek és fájdalommentesnek kell lennie. Obama elnök ko­rábbi szavaival: „Nem akarok autógyárakat, bankokat működtetni... Van más dolgom elég... Nem vagyok autómérnök, nem tudom, ho­gyan kell megfizethető feltöltős hibridautót létrehozni. De azt tu­dom, hogy ha a japánoknak sikerült, akkor nekünk is kell, hogy menjen.” A köz éles nyelve mindenesetre máris átkeresztelte a szakszer­vezetek által kiharcolt szociális vívmányok miatt viccesen Generous (Nagylelkű) Motorst. Az új gúnyneve Government (Kor­mány) Motors, illetve­­ a közeljövőben legalább 17,5 százalékban tulajdonrészes szakszervezet vezetőjéről - Gettelfinger Motors.

Next