Népszabadság, 2009. november (67. évfolyam, 256-280. szám)
2009-11-02 / 256. szám
www.nol.hu Többségben a vakcinapártiak Nagykoalícióban az egészségügyisek Nemcsak a politikai kérdések osztják meg a parlamenti pártokat, hanem például az is, hogy beoltassák-e magukat a képviselők vagy sem. Igaz, azok, akik kapcsolatban vannak az egészségüggyel, függetlenül attól, hogy melyik oldalon politizálnak, oltáspártiak. Kökény Mihály, az egészségügyi bizottság szocialista elnöke: „Az első adandó alkalommal beoltattam magamat és a családtagjaimat is. Világos, hogy ez az új, Magyarországon egyelőre még csak potenciális világjárvány milyen kockázatokkal jár.” Schwartz Tibor, az egészségügyi bizottság szocialista alelnöke: „A hagyományos és a HiNi-oltást is megkaptam, amelyet fontosnak és szükségesnek tartok.” Havas Szófia, az egészségügyi bizottság szocialista tagja: „Még nem döntöttem el, beadatom-e magamnak, mert nem vagyok beteges típus. Egy előterjesztésemet ezzel kapcsolatban viszont a Fővárosi Közgyűlés már elfogadott, amelynek értelmében az önkormányzat dolgozói ingyen kapják meg az oltást, ha kérik.” Varga László szocialista képviselő, a Societas elnöke: „Még nem oltattam be magam, de tervezem. Biztonságos és szükséges az oltás, a körülötte lévő, egyébként a Fidesz által generált hisztéria nem befolyásol. Göncz Kinga, az Európai Parlament szocialista képviselője: „Hozzáértők azt mondják, hogy a rossz idő a H1N1 vírusnak is kedvez, ezért hamarosan én is be fogom oltatni magam.” Karsai József battonyai polgármester, a szocialista párt országgyűlési képviselője: „Nem oltatom be magam, mert nem hiszek benne. Azt gondolom, hogy a vírus és a hozzá kapcsolt oltás nem más, mint a multik korrupciós üzlete.” Mesterházy Attila, az MSZP frakcióvezetője: „Magamat és a családomat is beoltatom. A járványt nem szabad a politikai háború eszközévé tenni, jobboldali és baloldali embereket egyaránt veszélyeztet.” Tukacs István képviselő, az MSZP központi pénzügyi és ellenőrző bizottságának elnöke: „Már beoltattam magam. Bízom az orvosokban és az orvostudományban.” Vitányi Iván képviselő, az MSZP szociáldemokrata platformjának elnöke: „Már túl vagyok rajta, és fontosnak tartom, hogy mindenki éljen ezzel a megelőző módszerrel.” Szabó Imre környezetvédelmi miniszter: „Magamat és a feleségemet mindenképpen beoltatjuk, a gyerekek esetében pedig majd a gyermekorvos döntése lesz a mérvadó.” Dávid Ibolya pártelnök: „Igen, mert bízom a tudományban, és fontosnak tartom magam és mások védelmét a járványveszélyes időszakban.” Herényi Károly elnökhelyettes: „Igen, mert nem akarok másokat megfertőzni.” Pusztai Erzsébet, a népjóléti kabinet vezetője: „Igen, mert szükséges, és ez a felelős magatartás.” Navracsics Tibor frakcióvezető: „Nem oltattam be magam, és nem is fogom.” Felczné Gáll Ildikó, a parlament alelnöke: „Nem oltattam be magam, és nem is fogok kérni védőoltást. Még soha nem adattam be magamnak, de arra sem emlékszem, hogy influenzás lettem volna. Megelőzéspárti vagyok, fokozni kell a kézi fertőtlenítőszerek és a tisztítószerek használatát, különösen az óvodákban-iskolákban és más közösségi helyeken.” Pesti Imre egészségpolitikus: „Már túl vagyok az oltáson, és a családomat is az elsők között oltattam be. Mindig minden védőoltást megkaptam. Hiszek benne, a védőoltás az orvostudomány sikere.” Selmeczi Gabriella egészségpolitikus: „Még sem magamnak, sem a gyerekeknek nem adattam be a védőoltást. Szeretném megkérdezni erről a háziorvosom és a házigyermekorvos véleményét. Óvatosabbak vagyunk, mert az orvosok is megosztottak az oltásról.” Szijjártó Péter elnöki stábfőnök: „Nem oltattam be magam. És figyelembe véve minden körülményt, nem is fogom.” Nagy Kálmán (KDNP) egészségpolitikus: „Még nem oltattam be magam, de befogom. Gyermekgyógyász vagyok, és hiszek az oltásokban.” *k ■ MSZP Nem mindenkinek jár ingyenesen a vakcina Fotó: MTI Kovács Attila Magyar Demokrata Fórum . Csak azért tudok felelősséget vállalni, amit én mondtam. Járvány lesz, a megbetegedések súlyos szövődményekkel járhatnak, és az oltás hatékonyan csökkentheti a kockázatokat, különösen a kiemelt kockázati csoportba tartozó terheseknél. Nem tudom, hogy ez a józan megközelítés miért nem elég meggyőző. Még most is érdemes végiggondolni: biztos, hogy butaságot csinál, aki arra vár, hogy hazai adatok legyenek arról, mit okozott a járvány. - Sokan inkább arra lennének kíváncsiak, hogy az oltóanyag milyen mellékhatásokat vált ki. - Jómagam lassan már két hete megkaptam az oltást. Túléltem. A közvetlen munkatársam három hónapja, és még ő is él. - Mit gondol, mivel tudna érvelni az „oltásszkeptikusok” klubjában? - Azokkal az adatokkal, amelyeket április óta gyűjtünk. Azzal például, hogy a világ különböző országaiban mit okozott, hányan haltak meg ebben a betegségben. A betegség milliókat érint majd, és egy olyan vírusról nem venni tudomást, amely négy hét alatt az ország lakosságának negyven százalékát egyidejűleg betegítheti meg, aggasztó felelőtlenség. A csepeli iskolai megbetegedéseket valóban H1N1 vírus okozta? Ha az volt, miért nem lett belőle nagyobb kiterjedésű járvány? Bár ez a vírus száraz időben is fertőz, de a virulencia megsokszorozódásához hűvös, nedves időjárás is kell. Okunk van feltételezni, hogy súlyos járvány következhet be, az pedig önmagában is nagyon aggasztó, hogy nyáron is fertőzött a kórokozó. Amerikában például már minden ötödik gyerek beteg, Angliában, ahol kicsit párásabb az idő, mint nálunk, kilencvennél többen vannak nagyon súlyos állapotban, intenzív osztályon, köztük huszonhat 16 éven aluli. A nyáron azt jósolták, szeptemberre itt az országos járvány. - Ezek jóslások voltak. Már tudjuk, hogy ilyen meleg, napos szeptember évtizedek óta nem volt, s ez szerencse, mert több idő volt az oltási kampányra. - Mire használták ki a haladékot? - Nincs sok választás, csak arra tudjuk használni, hogy minél több ember megszerezze az oltással járó védettséget. Természetesen a járvány kitörése után is fogunk oltani, de az már inkább csak egyéni és nem közösségi védelmet jelenthet. Mikor és kinek a döntése alapján lehet az itthon esetleg megmaradt vakcinát külföldön értékesíteni? - Majd ha eljutunk odáig, elgondolkozunk rajta. Egyelőre azt reméljük, meg tudjuk védeni a veszélyeztetetteket, mert olyan sok ember kéri majd az oltást, hogy nem is lesz járvány Magyarországon. Egyelőre ez a cél. - Van az oltóanyagban higany? - Van. Ez nem minőségi kritérium. A higany biomerzál formájában van benne. Ez vízben oldódó, veszélytelen vegyület, kiürül a szervezetből. Ez az anyag az EU-ban forgalmazott, több HiNi-vakcinában is benne van, mert szükséges ahhoz, hogy az oltóanyag megfelelően stabil és hatékony legyen. - És ólom van benne? - Nincs. NÉPSZABADSÁG • 2009. NOVEMBER 2., HÉTFő Magyarország • 3 Szűklátókörűség csupán egyfajta „jóvátételt” és szolidaritási aktust látni a szabályok átgyúrásában. Mert vajon miért is számítana szentségtörésnek egy ilyen törvény megalkotásakor alaposan körüljárni ennek munkaerő-piaci, szociális vonatkozásait vagy az egészségügyi hálózatra gyakorolt hatásait? Két referendum között? Kis Tibor kisz@nepszabadsag.hu Nyakunkon az újabb kettős állampolgársági vita. A Fidesz önálló törvényjavaslata azt jelzi: elszánta magát az öt évvel ezelőtti népszavazással befagyott, rossz emlékű polémia kiolvasztására. És persze arra is, hogy a kérdést beemelje kampánytémái listájára. Nehéz szabadulni a gondolattól, hogy Orbánék egyik - talán legfontosabb - célja tulajdonképpen éppen ez. Erősíti e benyomást, hogy a Fidesz faképnél hagyta az ügyben kialakított pártközi konzultációt, ahol pedig általános vélekedés szerint nem is kilátástalan megbeszélések folytak az állampolgárság megszerzésével kapcsolatos szabályok egyszerűsítéséről. Az ellenzéki párt láthatóan az erő pozíciójában érzi magát - nem egyszerűsíteni akar, hanem a saját elképzeléseit érvényesíteni. Ha ezt a többiek elfogadják, jó, ha meg nem, úgy is jó: a törvény módosítását ez esetben a jövő nyáron már Orbán Viktor fogja tollba mondani az új Országgyűlésnek. Az első verziónak kicsi a valószínűsége, de azért nem zárható ki teljesen. A kormányzó párt belső állapotai ugyan igencsak ziláltnak tetszenek, de ilyen helyzet minden jel szerint mégiscsak egy általános „lázadás” részeként lenne elképzelhető. A dolgok talán mégsem tartanak itt, jóllehet, sok szocialista honatya rossz szájízzel emlékezik az öt évvel ezelőtti népszavazási vitára, pártjának bizonyos akkori érveire, és hajlik is rá, hogy alapvetően nemzetpolitikai-érzelmi ügyként kezelje a kettős állampolgárságot. Ezt mutatták a nemrégiben befulladt pártközi konzultációk is. Amennyire tudni lehet, e fórumon lényegében a probléma ilyen aspektusai álltak előtérben - ami már csak azért is meglepő, mert hiszen az ügynek azért vannak egyéb lényeges vonatkozásai. Szűklátókörűség csupán egyfajta „jóvátételt” és szolidaritási aktust látni a szabályok átgyúrásában. Mert vajon miért is számítana szentségtörésnek egy ilyen törvény megalkotásakor alaposan körüljárni ennek munkaerő-piaci, szociális vonatkozásait vagy az egészségügyi hálózatra gyakorolt hatásait? Márpedig ilyen vizsgálatok eddig nem készültek. Pedig ezek a kérdések már a népszavazás idején is felmerültek - ám a hiteles válaszok azóta is hiányoznak. Miközben pontosan a referendum kimenetele mutatja, hogy a választók igenis érzékenyek voltak a dolog ilyen összefüggéseire. Más vonatkozásokban pedig az azóta történtek újabb kérdéseket is felvethetnek, így például öt évvel ezelőtt a „schengeni vasfüggöny réme” ködlött fel előttünk. Mára ez a veszély elhárult - már a vajdasági magyarok vízumproblémája is megoldódni látszik. Az anyaországgal való kapcsolattartás egyedül a kárpátaljai magyarság számára marad súlyos gond. Ezen azonban a kettős állampolgárság nem segíthet, hiszen Kijev nem ismeri el ezt az intézményt. Mindezek végiggondolása kétségkívül nagy feladat a törvényhozók számára, ám a közvélemény ezt vélhetően el is várná tőlük - akár a mostani összetételű Országgyűlésről van szó, akár a következőről. E munkát megspórolni nem lehet, ha körültekintő módon, hosszú távra megalapozottan akarjuk átalakítani a szabályokat. És valójában az idő sem sürget - érezhetik most sokan. A kampánymegfontolások persze annál inkább. Az igazán elegáns megoldás az lehetne, ha a pártok együtt gondolkodnának és adnának felelős válaszokat egy ilyen kényes kérdésben. Azt pedig, hogy válaszaikat a közvélemény akceptálja-e, csupán egy újabb referendum tudná megnyugtatóan eldönteni. Húsz-harminc fős, jól szervezett csoportok megkísérelték felaprózni a rendőrség erőit, hogy aztán behatolhassanak az FTC székházába. Állítólag egyesek már a kezdőrúgás előtt tudták, hogy a meccsnek idő előtt vége szakad, s vagy a pályán, vagy a székháznál, de valahol nagy balhé lesz, akkora, mint még soha. Lázadás Fekete Gy. Attila feketegya@nepszabadsag.hu Az óvatos becslések szerint is két-háromszáz randalírozó közül kettőt állított elő a BRFK szombaton a „szurkolói” rendbontás miatt idő előtt lefújt FTC-DVTK meccset követő görögtüzesüvegdobálós utcai kergetőzés végén. Egyiküket körözték, a másik nem tudta igazolni magát. Ma még egyiküket sem gyanúsítják azonban azzal, hogy rakétákat és görögtüzet lőttek/dobtak a pályára, görögtűzzel, majd az utcán üvegekkel dobáltak rendőröket, törtek-zúztak. „Szurkoltak”, ahogy szoktak. Bár a BRFK abban a reményben rendelt el nyomozást a garázdák ellen, hogy legalább utólag sikerül tíz-húsz bajkeverőt azonosítaniuk és elfogniuk, a rendőrségen sem fűz senki vérmes reményeket a sikerhez. A stadion biztonsági kameráinak képei azonosításra alkalmatlanok, a klub biztonsági szolgálatának tagjai pedig még soha senkit nem ismertek fel a randalírozók közül. Egyelőre nem tervezik a rendőri intézkedés jog- és szakszerűségének kivizsgálását. A rendőrség elégedett. Megakadályozta az FTC székházának szétverését, megvédte a szemközti buszpályaudvart, a DVTK drukkereit, és nem törtek ki zavargások a városban. Szerintük nem szokványos BRFK-Fradi-keménymag összecsapás zajlott a pályán és annak környékén. Most a B-közép és a még náluk is radikálisabb Új generáció (a B-közép 15-17 évesek alkotta „ifjúsági tagozata) lázadt fel a csapat tulajdonosa és a klubvezetés ellen. Előre megírt forgatókönyv szerint zajlott minden. Húsz-harminc fős, jól szervezett csoportok megkísérelték felaprózni a rendőrség erőit, hogy aztán behatolhassanak az FTC székházába. Állítólag egyesek már a kezdőrúgás előtt tudták, hogy a meccsnek idő előtt vége szakad, s vagy a pályán, vagy a székháznál, de valahol nagy balhé lesz, akkora, mint még soha. A mérkőzést megelőző tűzszerészvizsgálat és a rendőrség által felügyelt, „szigorú” beléptetés ellenére a stadionban bőven volt világítórakéta, görögtűz és hasonlók. Az is, tény, hogy feleannyi rendező sem volt, mint amennyit a rendőrség indokoltnak tartott volna. Az FTC nem kért belső biztosítást a BRFK-tól, azért ugyanis fizetni kellett volna, így a rohamrendőrök csak a balhé kirobbanása után léphettek be a stadionba, amikor hívták őket. Talán soha nem derül ki, hogy mi történt pontosan. A Fradi-tábor egy része már most rendőri, titkosszolgálati (azaz politikai) provokációról beszél. Mások „azt a pár tucat bajkeverőt” teszik felelőssé, akiket már rég rács mögé kellett volna dugni, vagy kitiltani a meccsekről. Megint mások a klubvezetést okolják, és persze a rendőrséget. Nyilván megszólal majd a nagypolitika is, amely a 90-es évek óta képtelen olyan szabályozást alkotni, amely legalább egyértelművé tenné, hogy ki miért felelős, és a kluboknak - végső esetben a rendőrségnek - jogot és eszközöket adna a csak a balhét kereső „drukkerek” ellen. Azok a megoldások, amelyekkel húsz évvel ezelőtt néhány év alatt rendet tettek az angol pályákon, nálunk alkotmányossági, adatvédelmi és ki tudja még, miféle okokból nem alkalmazhatók. Szerencsére. Mert ha nincs balhé, a focit kellene nézni, legalábbis azt, amit itthon így neveznek.