Népszabadság, 2009. november (67. évfolyam, 256-280. szám)

2009-11-02 / 256. szám

www.nol.hu Többségben a vakcinapártiak Nagykoalícióban az egészségügyisek Nemcsak a politikai kérdések osztják meg a parlamenti párto­kat, hanem például az is, hogy beoltassák-e magukat a képvise­lők vagy sem. Igaz, azok, akik kapcsolatban vannak az egész­ségüggyel, függetlenül attól, hogy melyik oldalon politizál­nak, oltáspártiak. Kökény Mihály, az egészségügyi bizottság szocialista elnöke: „Az első adandó alkalommal beoltat­­tam magamat és a családtagjaimat is. Világos, hogy ez az új, Magyar­­országon egyelőre még csak po­tenciális világjárvány milyen koc­kázatokkal jár.” Schwartz Tibor, az egészségügyi bizottság szocialista alelnöke: „A hagyományos és a HiNi-oltást is megkaptam, amelyet fontosnak és szükségesnek tartok.” Havas Szófia, az egészségügyi bizottság szocialista tagja: „Még nem döntöttem el, beadatom-e magamnak, mert nem vagyok be­teges típus. Egy előterjesztésemet ezzel kapcsolatban viszont a Fővá­rosi Közgyűlés már elfogadott, amelynek értelmében az önkor­mányzat dolgozói ingyen kapják meg az oltást, ha kérik.” Varga László szocialista képvi­selő, a Societas elnöke: „Még nem oltattam be magam, de tervezem. Biztonságos és szükséges az oltás, a körülötte lévő, egyébként a Fi­desz által generált hisztéria nem befolyásol. Göncz Kinga, az Európai Parla­ment szocialista képviselője: „Hozzáértők azt mondják, hogy a rossz idő a H1N1 vírusnak is ked­vez, ezért hamarosan én is be fo­gom oltatni magam.” Karsai József battonyai polgár­­mester, a szocialista párt ország­­gyűlési képviselője: „Nem olta­­tom be magam, mert nem hiszek benne. Azt gondolom, hogy a ví­rus és a hozzá kapcsolt oltás nem más, mint a multik korrupciós üz­lete.” Mesterházy Attila, az MSZP frakcióvezetője: „Magamat és a családomat is beoltatom. A jár­ványt nem szabad a politikai hábo­rú eszközévé tenni, jobboldali és baloldali embereket egyaránt ve­szélyeztet.” Tukacs István képviselő, az MSZP központi pénzügyi és ellen­őrző bizottságának elnöke: „Már beoltattam magam. Bízom az or­vosokban és az orvostudomány­ban.” Vitányi Iván képviselő, az MSZP szociáldemokrata platformjának elnöke: „Már túl vagyok rajta, és fontosnak tartom, hogy mindenki éljen ezzel a megelőző módszer­rel.” Szabó Imre környezetvédelmi miniszter: „Magamat és a felesége­met mindenképpen beoltatjuk, a gyerekek esetében pedig majd a gyermekorvos döntése lesz a mérvadó.” Dávid Ibolya pártelnök: „Igen, mert bízom a tudományban, és fontosnak tartom magam és mások védelmét a járványveszélyes idő­szakban.” Herényi Károly elnökhelyettes: „Igen, mert nem akarok másokat megfertőzni.” Pusztai Erzsébet, a népjóléti ka­binet vezetője: „Igen, mert szüksé­ges, és ez a felelős magatartás.” Navracsics Tibor frakcióvezető: „Nem oltattam be magam, és nem is fogom.” Felczné Gáll Ildikó, a parlament alelnöke: „Nem oltattam be ma­gam, és nem is fogok kérni védőol­tást. Még soha nem adattam be ma­gamnak, de arra sem emlékszem, hogy influenzás lettem volna. Meg­előzéspárti vagyok, fokozni kell a kézi fertőtlenítőszerek és a tisztí­tószerek használatát, különösen az óvodákban-iskolákban és más kö­zösségi helyeken.” Pesti Imre egészségpolitikus: „Már túl vagyok az oltáson, és a családomat is az elsők között oltat­tam be. Mindig minden védőoltást megkaptam. Hiszek benne, a védő­oltás az orvostudomány sikere.” Selmeczi Gabriella egészségpo­litikus: „Még sem magamnak, sem a gyerekeknek nem adattam be a védőoltást. Szeretném megkérdez­ni erről a háziorvosom és a házi­gyermekorvos véleményét. Óvato­sabbak vagyunk, mert az orvosok is megosztottak az oltásról.” Szijjártó Péter elnöki stábfőnök: „Nem oltattam be magam. És figye­lembe véve minden körülményt, nem is fogom.” Nagy Kálmán (KDNP) egészségpo­litikus: „Még nem oltattam be magam, de be­fogom. Gyermekgyógyász vagyok, és hiszek az oltásokban.” *k ■ MSZP Nem mindenkinek jár ingyenesen a vakcina Fotó: MTI Kovács Attila Magyar Demokrata Fórum .­­ Csak azért tudok felelősséget vállalni, amit én mondtam. Járvány lesz, a megbetegedések sú­lyos szövődményekkel járhatnak, és az oltás haté­konyan csökkentheti a kockázatokat, különösen a kiemelt kockázati csoportba tartozó terheseknél. Nem tudom, hogy ez a józan megközelítés miért nem elég meggyőző. Még most is érdemes végig­gondolni: biztos, hogy butaságot csinál, aki arra vár, hogy hazai adatok legyenek arról, mit oko­zott a járvány. - Sokan inkább arra lennének kíváncsiak, hogy az oltóanyag milyen mellékhatásokat vált ki. - Jómagam lassan már két hete megkaptam az oltást. Túléltem. A közvetlen munkatársam há­rom hónapja, és még ő is él. - Mit gondol, mivel tudna érvelni az „oltásszkepti­kusok” klubjában? - Azokkal az adatokkal, amelyeket április óta gyűjtünk. Azzal például, hogy a világ különböző országaiban mit okozott, hányan haltak meg eb­ben a betegségben. A betegség milliókat érint majd, és egy olyan vírusról nem venni tudomást, amely négy hét alatt az ország lakosságának negyven százalékát egyidejűleg betegítheti meg, aggasztó felelőtlenség.­­ A csepeli iskolai megbetegedéseket valóban H1N1 vírus okozta? Ha az volt, miért nem lett belőle na­gyobb kiterjedésű járvány?­­ Bár ez a vírus száraz időben is fertőz, de a vi­­rulencia megsokszorozódásához hűvös, nedves időjárás is kell. Okunk van feltételezni, hogy sú­lyos járvány következhet be, az pedig önmagában is nagyon aggasztó, hogy nyáron is fertőzött a kórokozó. Amerikában például már minden ötö­dik gyerek beteg, Angliában, ahol kicsit párásabb az idő, mint nálunk, kilencvennél többen vannak nagyon súlyos állapotban, intenzív osztályon, köztük huszonhat 16 éven aluli.­­ A nyáron azt jósolták, szeptemberre itt az orszá­gos járvány. - Ezek jóslások voltak. Már tudjuk, hogy ilyen meleg, napos szeptember évtizedek óta nem volt, s ez szerencse, mert több idő volt az oltási kam­pányra. - Mire használták ki a haladékot? - Nincs sok választás, csak arra tudjuk hasz­nálni, hogy minél több ember megszerezze az ol­tással járó védettséget. Természetesen a járvány kitörése után is fogunk oltani, de az már inkább csak egyéni és nem közösségi védelmet jelenthet.­­ Mikor és kinek a döntése alapján lehet az itt­hon esetleg megmaradt vakcinát külföldön érté­kesíteni? - Majd ha eljutunk odáig, elgondolkozunk raj­ta. Egyelőre azt reméljük, meg tudjuk védeni a veszélyeztetetteket, mert olyan sok ember kéri majd az oltást, hogy nem is lesz járvány Magyar­­országon. Egyelőre ez a cél. - Van az oltóanyagban higany? - Van. Ez nem minőségi kritérium. A higany b­iomerzál formájában van benne. Ez vízben ol­dódó, veszélytelen vegyület, kiürül a szervezet­ből. Ez az anyag az EU-ban forgalmazott, több HiNi-vakcinában is benne van, mert szükséges ahhoz, hogy az oltóanyag megfelelően stabil és hatékony legyen. - És ólom van benne? - Nincs. NÉPSZABADSÁG • 2009. NOVEMBER 2., HÉTFő Magyarország • 3 Szűklátókörűség csupán egyfajta „jóvátételt” és szo­lidaritási aktust lát­ni a szabályok át­gyúrásában. Mert vajon miért is szá­mítana szentségtö­résnek egy ilyen törvény megalkotá­sakor alaposan kö­rüljárni ennek munkaerő-piaci, szociális vonatkozá­sait vagy az egész­ségügyi hálózatra gyakorolt hatásait? Két referendum között? Kis Tibor kisz@nepszabadsag.hu Nyakunkon az újabb kettős állampolgársági vita. A Fidesz önálló törvényjavaslata azt jelzi: elszánta magát az öt évvel ezelőtti nép­szavazással befagyott, rossz emlékű polémia kiolvasztására. És per­sze arra is, hogy a kérdést beemelje kampánytémái listájára. Nehéz szabadulni a gondolattól, hogy Orbánék egyik - talán legfontosabb - célja tulajdonképpen éppen ez. Erősíti e benyomást, hogy a Fidesz faképnél hagyta az ügyben kialakított pártközi konzultációt, ahol pedig általános vélekedés szerint nem is kilátástalan megbeszélé­sek folytak az állampolgárság megszerzésével kapcsolatos szabá­lyok egyszerűsítéséről. Az ellenzéki párt láthatóan az erő pozíciójá­ban érzi magát - nem egyszerűsíteni akar, hanem a saját elképzelé­seit érvényesíteni. Ha ezt a többiek elfogadják, jó, ha meg nem, úgy is jó: a törvény módosítását ez esetben a jövő nyáron már Orbán Viktor fogja tollba mondani az új Országgyűlésnek. Az első verziónak kicsi a valószínűsége, de azért nem zárható ki teljesen. A kormányzó párt belső állapotai ugyan igencsak zilált­nak tetszenek, de ilyen helyzet minden jel szerint mégiscsak egy általános „lázadás” részeként lenne elképzelhető. A dolgok talán mégsem tartanak itt, jóllehet, sok szocialista honatya rossz szájíz­zel emlékezik az öt évvel ezelőtti népszavazási vitára, pártjának bi­zonyos akkori érveire, és hajlik is rá, hogy alapvetően nemzetpoli­­tikai-érzelmi ügyként kezelje a kettős állampolgárságot. Ezt mutatták a nemrégiben befulladt pártközi konzultációk is. Amennyire tudni lehet, e fórumon lényegében a probléma ilyen aspektusai álltak előtérben - ami már csak azért is meglepő, mert hiszen az ügynek azért vannak egyéb lényeges vonatkozásai. Szűk­látókörűség csupán egyfajta „jóvátételt” és szolidaritási aktust lát­ni a szabályok átgyúrásában. Mert vajon miért is számítana szent­ségtörésnek egy ilyen törvény megalkotásakor alaposan körüljárni ennek munkaerő-piaci, szociális vonatkozásait vagy az egészség­­ügyi hálózatra gyakorolt hatásait? Márpedig ilyen vizsgálatok ed­dig nem készültek. Pedig ezek a kérdések már a népszavazás ide­jén is felmerültek - ám a hiteles válaszok azóta is hiányoznak. Mi­közben pontosan a referendum kimenetele mutatja, hogy a válasz­tók igenis érzékenyek voltak a dolog ilyen összefüggéseire. Más vonatkozásokban pedig az azóta történtek újabb kérdéseket is fel­vethetnek, így például öt évvel ezelőtt a „schengeni vasfüggöny réme” ködlött fel előttünk. Mára ez a veszély elhárult - már a vaj­dasági magyarok vízumproblémája is megoldódni látszik. Az anyaországgal való kapcsolattartás egyedül a kárpátaljai magyar­ság számára marad súlyos gond. Ezen azonban a kettős állampol­gárság nem segíthet, hiszen Kijev nem ismeri el ezt az intézményt. Mindezek végiggondolása kétségkívül nagy feladat a törvény­hozók számára, ám a közvélemény ezt vélhetően el is várná tőlük - akár a mostani összetételű Országgyűlésről van szó, akár a kö­vetkezőről. E munkát megspórolni nem lehet, ha körültekintő mó­don, hosszú távra megalapozottan akarjuk átalakítani a szabályo­kat. És valójában az idő sem sürget - érezhetik most sokan. A kam­pánymegfontolások persze annál inkább. Az igazán elegáns meg­oldás az lehetne, ha a pártok együtt gondolkodnának és adnának felelős válaszokat egy ilyen kényes kérdésben. Azt pedig, hogy vá­laszaikat a közvélemény akceptálja-e, csupán egy újabb referen­dum tudná megnyugtatóan eldönteni. Húsz-harminc fős, jól szervezett cso­portok megkísérel­ték felaprózni a rendőrség erőit, hogy aztán behatol­hassanak az FTC székházába. Állító­lag egyesek már a kezdőrúgás előtt tudták, hogy a meccsnek idő előtt vége szakad, s vagy a pályán, vagy a székháznál, de va­lahol nagy balhé lesz, akkora, mint még soha. Lázadás Fekete Gy. Attila feketegya@nepszabadsag.hu Az óvatos becslések szerint is két-háromszáz randalírozó közül kettőt állított elő a BRFK szombaton a „szurkolói” rendbontás miatt idő előtt lefújt FTC-DVTK meccset követő görögtüzes­­üvegdobálós utcai kergetőzés végén. Egyiküket körözték, a másik nem tudta igazolni magát. Ma még egyiküket sem gyanúsítják azonban azzal, hogy rakétákat és görögtüzet lőttek/dobtak a pályá­ra, görögtűzzel, majd az utcán üvegekkel dobáltak rendőröket, tör­­tek-zúztak. „Szurkoltak”, ahogy szoktak. Bár a BRFK abban a reményben rendelt el nyomozást a garáz­dák ellen, hogy legalább utólag sikerül tíz-húsz bajkeverőt azono­sítaniuk és elfogniuk, a rendőrségen sem fűz senki vérmes remé­nyeket a sikerhez. A stadion biztonsági kameráinak képei azonosí­tásra alkalmatlanok, a klub biztonsági szolgálatának tagjai pedig még soha senkit nem ismertek fel a randalírozók közül. Egyelőre nem tervezik a rendőri intézkedés jog- és szakszerű­ségének kivizsgálását. A rendőrség elégedett. Megakadályozta az FTC székházának szétverését, megvédte a szemközti buszpálya­udvart, a DVTK drukkereit, és nem törtek ki zavargások a vá­rosban. Szerintük nem szokványos BRFK-Fradi-keménymag ös­­­szecsapás zajlott a pályán és annak környékén. Most a B-közép és a még náluk is radikálisabb Új generáció (a B-közép 15-17 évesek alkotta „ifjúsági tagozata) lázadt fel a csapat tulajdonosa és a klub­vezetés ellen. Előre megírt forgatókönyv szerint zajlott minden. Húsz-harminc fős, jól szervezett csoportok megkísérelték felap­rózni a rendőrség erőit, hogy aztán behatolhassanak az FTC szék­házába. Állítólag egyesek már a kezdőrúgás előtt tudták, hogy a meccsnek idő előtt vége szakad, s vagy a pályán, vagy a székház­nál, de valahol nagy balhé lesz, akkora, mint még soha. A mérkőzést megelőző tűzszerészvizsgálat és a rendőrség által felügyelt, „szigorú” beléptetés ellenére a stadionban bőven volt vi­lágítórakéta, görögtűz és hasonlók. Az is, tény, hogy feleannyi ren­dező sem volt, mint amennyit a rendőrség indokoltnak tartott vol­na. Az FTC nem kért belső biztosítást a BRFK-tól, azért ugyanis fi­zetni kellett volna, így a rohamrendőrök csak a balhé kirobbanása után léphettek be a stadionba, amikor hívták őket. Talán soha nem derül ki, hogy mi történt pontosan. A Fradi-tá­­bor egy része már most rendőri, titkosszolgálati (azaz politikai) provokációról beszél. Mások „azt a pár tucat bajkeverőt” teszik fe­lelőssé, akiket már rég rács mögé kellett volna dugni, vagy kitilta­ni a meccsekről. Megint mások a klubvezetést okolják, és persze a rendőrséget. Nyilván megszólal majd a nagypolitika is, amely a 90-es évek óta képtelen olyan szabályozást alkotni, amely legalább egyértelművé tenné, hogy ki miért felelős, és a kluboknak - végső esetben a rendőrségnek - jogot és eszközöket adna a csak a balhét kereső „drukkerek” ellen. Azok a megoldások, amelyekkel húsz év­vel ezelőtt néhány év alatt rendet tettek az angol pályákon, nálunk alkotmányossági, adatvédelmi és ki tudja még, miféle okokból nem alkalmazhatók. Szerencsére. Mert ha nincs balhé, a focit kellene nézni, legalábbis azt, amit itthon így neveznek.

Next