Népszabadság, 2009. december (67. évfolyam, 281-305. szám)
2009-12-22 / 299. szám
www.nol.hu Gyűjtők a letöltők ellen Ne temessük meg analóg gyűjteményünket Mindig nagyon jó érzés feljebb lépni egy szinttel. Ez különösen igaz a szórakoztatóelektronikában: emlékezzünk csak arra az időszakra, amikor a VHS magnókat leváltotta a DVD. Csodájára jártunk kedvenc filmjeink új kép- és hangminőségének. A nagy lépést ma is meg lehet tenni, hiszen a laptévék elterjedésével a hagyományosnál akár ötször nagyobb, úgynevezett HD-felbontásban is felépíthetjük (újra) a filmgyűjteményünket. Csákvári Géza A váltás ténye azonban - Magyarországon legalábbis - nem egyértelmű. Az otthoni mozizás szakértői-szerelmesei előtt nem ismeretlen a Blu-ray Disc (BD) formátum, de szélesebb körben való népszerűsítésére a közelmúltban fogott össze több kiadó, készülékgyártó cég és egy Blu-ray authoring stúdió. Magyarországon mintegy 830 ezer HD-tv található a háztartásokban, viszont a BD-t lejátszó készülékek (azaz PS3 vagy Blu-ray asztali lejátszó) száma lényegesen alacsonyabb, 40 ezer darabra tehető. Ez a hatalmas mennyiségbeli különbség is azt mutatja, hogy a HD-tv-tulajdonosok nincsenek tisztában azzal, miként használják ki minél jobban az újonnan vásárolt készülékeket. Hiszen Blu-ray lemez nélkül aligha tudják élvezni az elérhető jobb kép- és hangminőséget - mondta lapunknak az összefogásban részt vevő Select Video marketingvezetője, Tóth Zsófia. Nincs könnyű helyzetben az újdonsült magyar BD-szövetség, mert elszánt ellenfelekbe ütköztek: a HD-minőségű filmeket az internetről illegálisan letöltő közösségek tagjai mindent megtesznek, hogy véget vessenek a jelenleg uralkodó forgalmazási modellnek. Szerintük nemcsak a jövőben, de már ma sincs szükség a hagyományos disztribútorokra, így a termékeikre sem, magyarán a BD-re. Sőt, ad abszurdum, még a DVD-re sem. Az Index internetes hírportál például rendszeresen közöl a BD-formátum létjogosultságát vitató szerkesztőségi cikkeket. Nem kell megmenteni a Blu-rayt című írásukban például kifejtik, hogy a legális lemezvásárlás tulajdonképpen pénzkidobás, és aki erre vállalkozik, keresse fel háziorvosát. Sokkal célszerűbb letölteni a HD-minőségű filmeket a különböző torrent oldalakról. Ami persze ingyenes apró szépséghiba, illegális is. (Igaz, sokan hozzáteszik: az ingyenesség relatív, mivel a számítógép, a széles sávú internetelőfizetés és maga az áramszámla, akárcsak egy házimoziba kötött médialejátszó, tetemes költség.) A magyarországi helyzet azonban már ennél, a sajtóban zajló vitánál is sokkal súlyosabb. Két viszonylag szűk réteg, a krónikus letöltők, illetve a szenvedélyes BD-gyűjtők csoportja vív elszánt harcot egymás ellen, miközben az átlag magyar otthoni filmnézők zöme még mindig képcsöves tévéjén nézi a „gazdaságos” DVD-ket. Tóth Zsófiának viszont meggyőződése, hogy a BD a jövő formátuma, mivel számos, kézzelfogható előnye van a DVD-vel szemben. Ahogy fogalmaz, a kimagasló kép- és hangminőségnek, illetve a különleges extráknak köszönhetően ismét élmény lehet az otthoni filmnézés. Tagadhatatlan tény azonban, hogy a hazai piac jelenleg elég szűk, alig több, mint kétszázféle kiadvány található a boltok polcain. Nyugaton viszont a formátum már megvetette a lábát, a remények szerint 4-5 év múlva nálunk is szélesebb réteg fog dönteni a Blu-ray-vásárlás mellett, mint most. Az az idő még messze van, amikor a BD lesz a kizárólagos formátum, sokkal valószínűbb, hogy párhuzamosan létezik majd a BD és DVD. Az analóg filmgyűjteményeket is korai még temetni: teljesen más érzés egy polcon is jól mutató, kézzelfogható kiadvánnyal büszkélkedni, mint néhány wincseszterrel vagy pendrive-val. A legális letöltés kétségkívül sokak érdeke, így tesznek is érte. Sok helyen már elérhető a Video on Demand (VoD) szolgáltatás, például a T-Home iptv szolgáltatásán belül. Igaz, a torrentezők zömének ez sem kielégítő, hiszen fizetni kell a tartalomért. A nemzetközi tapasztalatok is azt mutatják, hogy épp az internetes VoD válik rétegműfajjá: olyan filmek kerülnek majd VoD-os forgalmazásba, amelyek DVD- forgalmazása anyagi okokból nem lenne megvalósítható, így olyan kisjáték-, dokumentum-, kísérleti és művészfilmek is bemutatkozási lehetőséget kapnának, amelyeknek egyébként nem lenne erre lehetőségük. Kerülővel érkeznek a Warner-címek A legnagyobb katalógussal rendelkező Warner stúdió (a saját címeik mellett még a New Line- és az HBO-produkciók jogával is rendelkeznek) szeptember elején szerződést bontott magyar forgalmazójával, a Fórum Home Entertainmenttel. Néhány hét szünet után a román Pro Video vette át a disztribúciós feladatokat, így a karácsonyi vásár idejére sajnos elérhetetlenné vált számos film DVD és Bluray változata. Mivel a Warner résztulajdonosa a román cégnek ,egészen pontosan MediaPro Entertainment Divisionnek és leányvállalata a Central Media Enterprises (CME) vállalatnak] nem meglepő a váltás. A vásárlók a változás pozitív hatásaival találkozhatnak: a gyártási költségek két ország közötti megosztása nyomán kedvezőbb áron jelennek meg a termékeink. A Warner filmjei továbbra is igényes kiadásban, magyar szinkronnal jutnak el a rajongókhoz - nyugtatta meg a filmrajongókat Rajki Péter, a Pro Video vezető marketingmenedzsere, aki arra is ígéretet tett, hogy idővel a ismét elérhető lesz a teljes Warnerkönyvtár Magyarországon. ízelítő a decemberi számból A lét kapuit döngetni - Kővári Orsolya beszélgetése Karinthy Mártonnal. Fráter Zoltán: Az emlékezés regénye. Veres András írása Bossányi Katalinról. Lakatos Zoltán: In memoriam Robert McNamara. Váradi Júlia: „Readme”! Bóta Gábor interjúja Meczner Jánossal. Koltai Tamás: A színészi mesterségről. Majtényi György: Focialista forradalom. Tódor János: Cigány vadászat Magyarországon. Almási Miklós: Othello a Vígben. Geréb Anna: Az író és a sztár. NÉPSZABADSÁG • 2009. DECEMBER 22., KEDD Kultúra • 9 Veres Dóra Hitelesség, önazonosság - hangzatos szavak, azonban mindez korántsem elég a sikerhez az egyre táguló zenei világban. Egy-egy tehetségkutató után általában öt-hat újonc próbál szerencsét meglovagolva a hirtelen jött ismertséget, és az eladhatóság, illetve a nagy siker reményében hipp-hopp nagylemezzel rukkolnak elő. S miközben egyre többen próbálnak betörni a piacra, a fellépési lehetőségek száma - talán a válság és a pénztelenség miatt - ezzel egyenes arányban csökken. Nem túl kedvező tehát a kép, mely oly csábítónak tetszhet a laikusok, vagy a garázszenézek számára. A popiparban ugyanis talán még igazabb a közhely: nehéz megjósolni, mi lesz sikeres, és mi nem. Ha jó kapcsolataid vannak, és el tudod intézni, hogy a zenédet sokszor játsszák le a nagyobb rádiók, akár naponta is, akkor mindentől függetlenül jól jársz. Főleg anyagilag árulja el a titkot Komenczi Bálint, az eat me! nevű, elektro-psychopop együttes gitárosa. A sikernek nincsen biztos receptje, de ha valaki indulásból egy jól bevált zenei stílushoz csatlakozik, akkor nagyobb az esély a befutásra, hiszen kapásból egy létező közönséghez szól. - A popzene nehéz szakma, és úgy érzem, nagyon kevesen csinálják jól. De ha valaki jól csinálja, akkor az nagy ütőkártya lehet - mondja Zsédenyi Adrienn. Zséda, aki immár 15 éve van a pályán. Hét évig a Cotton Club Singers soraiban, majd 2002 óta saját útját járva igazán sikeresnek mondható. Keveseknek adatik meg, hogy egy kiadó öt lemezre szerződtesse. - Talán abban van a siker titka, hogy merek váltani, illetve merem fűszerezni azt a képet, ami már kialakult rólam. Az elengedhetetlen, hogy egy előadó színes egyéniség legyen, de még így is, időről időre új árnyalatokat kell tudnia belecsempészni zenei világába, megjelenésébe, mondanivalójába - teszi hozzá. A laikus azt gondolná, hogy mindenképp előnyt jelent, ha ismert zenészek csemetéjeként próbálunk szerencsét, de Noémi Virág (Hatvani Emese szövegíró és Pásztor László dalszerző, a Neoton Família alapító tagjának lánya) úgy véli, annyira így sem könnyű. Talán egyszerűbb, mint másnak, de neki sincs előre kitaposva az útja. A Neotones formációból ismert énekesnő első szólólemeze idén májusban jelent meg, de jelenleg még nem tudni, lesz-e folytatás, megjelenik-e a második album, mivel ez pusztán anyagiak kérdése. A kellő anyagi forráshoz viszont minél több fellépés kellene, csakhogy mostanában elég kevés erre a lehetőség. Nevetve mondja, hogy ennek megvan a jó oldala is, hiszen így legalább a hétvégéit a szeretteivel tudja tölteni, mivel hétköznapjait teljesen lefoglalja a munkája, estéit pedig az énekesi karrierje. Komenczi szerint akkor lehet elkezdeni koncertezni, ha már legalább háromszáz embert be tud hozni az adott előadó a meghirdetett helyszínekre, hiszen a kluboknak az az érdekük, hogy egy együttes minél nagyobb számú közönséget mozgasson meg. Ha mondjuk, az interneten képes valaki úgy pár száz vagy pár ezer fős közönséget verbuválni magának, akkor bizony nyert ügye van. Zséda szerint ez sem túl bonyolult: a leendő rajongókat azzal lehet megfogni, ha azt látják, hogy valaki azt adja a színpadon is, amit a magánéletben. Vagyis: természetes, eredeti és nem görcsöl rá semmire. Neki idén májusban vált valóra egy régi álma, a Papp László Budapest Sportarénában adott telt házas koncertet, amely a hazai zenei élet egyik leglátványosabb show-jának bizonyult. Sokak szerint könnyebb ma azoknak boldogulni, akik már a kilencvenes években nevet szereztek maguknak a pályán. A most indulóknak ugyanis nem elég a tehetség, arra is szükségük van, hogy egy minden fortéllyal megkent menedzser is álljon mögöttük, aki ismeri a hazai viszonylatokat, és kellő kapcsolatrendszerrel rendelkezik. Továbbá olyan hangot kell megüssön a feltörekvő előadó, amely megfelel a korszellemnek és amellyel azonosulni tudnak a hallgatók. Csak így: egy jó menedzserrel és egy kitalált hanggal lehet kiemelkedni az egyre többszereplős masszából. - Hitelesnek kell lennie. S ha elég átütő a személye és zenéje, akkor még azt a kényszert is megspórolhatja, hogy eladja magát mindenféle vállalhatatlan helyre - teszi hozzá Noémi Virág. Felmerül a kérdés: a magas lemezeladási példányszám és a hazai siker után mi lehet a következő lépcső? A válasz: külföld. Zsédának vannak ilyen irányú tervei, de nem lesz egyszerű őket tető alá hozni, mert nagyon ragaszkodik a magyar nyelvhez. Ahogy ő mondja, a nemzetközi piacon is helytálló, minden ízében magyar produkciót szeretne létrehozni. A dilemma így többszörösen adott, hiszen ahhoz, hogy külföldön sikeres légy, oda kell születni, de legalábbis odakint élni, ottani zenészekkel és menedzserekkel dolgozni. Ha optimisták vagyunk, rávághatjuk, hogy az ember csak azt képes megvalósítani, amit megálmodik. Ha viszont reálisabbak szeretnénk lenni, akkor nehéz vitatkozni a valósággal: magyar popelőadók eddig nem értek el kimagasló külföldi sikert, hiába próbálkoztak lelkesen. Fűszerezd meg önmagad! Jó menedzser és hiteles hang kell a popzenei érvényesüléshez ZTPAPP LÁSZLÓ BUDAPEST SPORTARÉNA 2009. DECEMBER 24-27. (EGYEK KAPHATÓK AZ INTERTICKET IRODÁIBAN, A WWW. JEGY.HU És a www.podiumprodukcio.hu WEBOLDALAKON Iuju■'•Ni PORI j/jíkszIoJt m tGMO*' K -«I -«ji NÉPSZABADSÁG Kultúrává^*****8® kapcsolatos hirdetések megjelentetése a lapban hirdetes@nepszabadsag.hu HIRDETÉS Mi vár Magyarországra a következő évtizedben? Figyelő karácsonyi dupla szám 100 oldal, változatlan áron I a kismamákat i,