Népszabadság, 2010. június (68. évfolyam, 125-150. szám)
2010-06-01 / 125. szám
2010. JÚNIUS 1., KEDD • NÉPSZABADSÁG 2 • Magyarország Június 4.: az összetartozás napja Kétséges, hogy az MSZP részt vesz-e a trianoni parlamenti emlékülésen Az Országgyűlés tegnap elfogadta a Trianon-törvényt. Az MSZP- és az LMP-képviselők ellene szavaztak, kivéve ez utóbbi frakcióvezetőjét, Schiffer Andrást. Csuhaj Ildikó A T. Ház jobboldali padsoraiban már az előtt felhangzott a taps tegnap, mielőtt Schmitt Pál a házelnöki pulpitusról kihirdette volna: az Országgyűlés 302 szavazattal 55 ellenében, 12 tartózkodás mellett a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította a trianoni békediktátum aláírásának napját, június 4-ét. A nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvényt - melyet Kövér László és Semjén Zsolt KDNP-elnök jegyez - a fideszes, a kereszténydemokrata és a jobbikos képviselők szavazták meg, valamint Schiffer András, az LMP frakcióvezetője (figyelmetlenségből a szocialista Juhász Ferenc is igennel voksolt). Más LMP-s képviselők és a szocialisták elutasították. Az MSZP-s képviselők azért is szavaztak nemmel, mert elfogadhatatlan számukra a tanúságtétel-határozat preambuluma: „Mi, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének tagjai, azok, akik hiszünk abban, hogy az Isten a történelem ura, s azok akik a történelem menetét más forrásokból igyekszenek megérte• Szlovákia számára történelmi jelentőségű a trianoni békeszerződés - állítja Ivan Gasparovic szlovák államfő a dokumentum aláírásának 90. évfordulója alkalmával hétfőn kiadott nyilatkozatában. „Az első olyan dokumentumról van szó, amely (...) kinyilvánította a szlovákok akaratát egy új közigazgatási egységben való életre, mely közigazgatási egység történelmileg, földrajzilag és jogilag is kivált a megszűnt Ausztria-Magyarországból”. Leszögezi: a trianoni „az önálló Szlovák Köztársaság és a stabil, békés Közép-Európa építésének egyik legjelentősebb történelmi pillére”. ni: (...) a magyarság egyik legnagyobb történelmi tragédiájára, a történelmi Magyarországot szétdaraboló (...) 1920. június 4-én aláírt békediktátumra emlékezve a következő törvényt alkotjuk”. Lendvai Ildikó tegnap reggel a köztévében azt mondta, soha nem volt szokás a parlamenti képviselők felosztása a szerint, hogy van-e, aki vallja, hogy „Isten a történelem ura”, s van-e, aki nem. Hiller István és Mesterházy Attila azért is nyújtottak be módosító indítványt, mert szerintük ellentmondás van abban, hogy „valaki Istent a történelem urának tekinti, és Trianon mégis megtörténhetett”. A T. Ház ugyanakkor elsöprő többséggel szavazta le a szocialista indítványokat. Azt is, amelyik kimondta volna, hogy az „egységes magyar nemzet” kifejezés helyett az „egységes magyar kulturális nemzet” kifejezés szerepeljen a Trianon-törvényben vagy az „egyetemes magyar nemzet” kifejezést kellene használni. A többség elutasította azt a Hiller István által képviselt módosító indítványt is, hogy május 9. legyen az európai összetartozás napja. Az elutasítást borítékolni lehetett, hiszen Kövér László már a Trianon-napról szóló parlamenti vita kezdetekor rácsodálkozott: „Hogy kerül a csizma az asztalra? Május 9. Magyarország számára mégiscsak az iszonyatos megszállás kezdete volt”. Akkor a Fidesz választmányának elnöke Trianon kapcsán egyébként úgy fogalmazott: „A történelmi Magyarország nem támasztható fel. De nem is szükséges, hiszen él: a lelkekben, a kultúránkban, a nyelvünkben, az általunk épített templomokban.” A Trianon-törvény elfogadásával az Országgyűlés kinyilvánította: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”. Az indokolás szerint az 1920. június 4-én aláírt trianoni békediktátum kitörölhetetlen, máig feldolgozatlan nyomot hagyott Közép-Európa nemzeteinek tudatában, generációk óta a régió történelmének és politikai eseményeinek közvetlen vagy közvetett befolyásolója. Az Országgyűlés egyébként „elismeréssel emlékezik meg mindazokról, akik nem magyar emberként vállaltak szolidaritást a magyarsággal”. A Trianon-törvény a 90. évfordulón, június 4-én lép hatályba. A parlament ugyanis a házszabálytól való eltéréssel, azaz gyorsított eljárással szavazta meg tegnap, így az már hatályos lesz pénteken, a parlamenti emlékülés napján. Módosító indítványaik elutasítása után kétséges, hogy az MSZP részt vesz-e a parlamenti emlékülésen. Tóbiás József frakcióigazgató lapunknak azt mondta: szerdán döntenek a részvételről. Az azonban bizonyos, hogy a Demokratikus Charta Trianon-megemlékezésén valamennyi képviselőjük jelen lesz. Ami a pénteki eseményt illeti: voltak olyan tervek - miként azt már megírtuk -, hogy az emlékülés ünnepi keretét Koltay Gábor rendezze, de ezt a Fideszben elvetették. A jelenlegi forgatókönyvek szerint az emlékülésen Schmitt Pál házelnök mond köszöntőt és Sólyom László köztársasági elnök, valamint Német László nagybecskereki püspök szólal fel, aki 2006-2008 között a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára volt. Fotók: Kurucz Árpád www.nol.hu • A kormány országgyűlési határozati javaslattal él, amelyben egy alkotmányozó bizottság felállítását javasolja a parlamenti pártok részvételével. • Az államfő hétfőn aláírta a magyar állampolgárságról szóló törvényt, amely alapján a határon túli magyarok kedvezményesen szerezhetik meg a magyar állampolgárságot. • A tervek szerint ezen a héten lépnek hivatalba az Orbán-kormány államtitkárai - közölte Navracsics Tibor hétfőn. OMG a neten Enyhén szólva nagyképűen nyitott a világhálón az új kormány kommunikációs csapata. Hétfőn az összes kormányzati portál nyitóoldala helyett egy közleménnyel indult, miszerint a kormányzati kommunikációs csapat megítélése szerint a jelenlegi helyzet méltatlan az országhoz: a minisztériumi oldalak nélkülöznek bármiféle egységes szerkezetet és arculatot, a honlapok közül jó néhány technikailag elavult, felépítésében és tartalmában pedig zavaros, átgondolatlan. „Az új kormány rendet akar tenni az állami honlapok területén is”. Az átadás-átvétel pillanatában összesen 443 domain név volt a kormányzat birtokában. „Meg fogjuk vizsgálni valamennyit. Mindez hatalmas munkát jelent. Nekiálltunk.” A minisztériumi portálok milyenségét illetően az új kommunikátoroknak van igazságuk. Azonban a közleményük címe (OMG) kivágta a biztosítékot az internetezők körében. Az OMG angol mozaikszó, jelentése „Oh, Istenem!” (Oh, my God). Van híres példamondat is Julius Caesartól: „OMG, vissza innen már nem megyünk...” Az idézetre „válaszul” még vasárnap este ismeretlenek átírták a Wikipedia internetes szótár OMG szócímjelentését: „Orbán majrézik Gyurcsánytól”. Majd megint mások visszaírták a rövidítés eredeti jelentését, igaz, az idézet nélkül. (F. Gy. A.) Réthelyi elé önthetik akár az őskáoszt is Máris visszavárják a Nemzeti Erőforrások Minisztériuma vezetését vállaló Réthelyi Miklóst jelenlegi munkahelyére, a Semmelweis Egyetem anatómiai intézetének katedrájára. Az anatómus, idegtudós egyetemi tanár szobája úgy marad, ahogyan hagyja, bármikor folytathatja. Diákjai, kollégái azt remélik, hogy csak rövid időre kell nélkülözniük a hetvenkét éves professzor emeritust. Danó Anna Miniszteri megbízatása váratlanul érte a környezetét: „mintha csak Harry Potter varázsseprűje repítette volna az intézetből a miniszteri székig”, magyarázzák munkatársai Réthelyi Miklós karrierjének újabb fordulatát. Szerintük a professzor élete máris hajszoltabb lett, hiszen lefogyott. A kormányalakítási procedúra közben is naponta bejárt az egyetemre. Korán érkezett, mint eddig, csak most olykor két parlamenti bizottsági meghallgatás között jött, gyalog vagy metróval, iratait, olykor laptopját is a hátizsákjába gyömöszölve, hogy elintézze lezáratlan ügyeit. Kormányzati megbízatásáig a külföldi hallgatók idegen nyelvű anatómiaoktatását szervezte, végezte. Egészen a közelmúltig több mint 300 diákja volt, távozása nem kis terhet ró „helyettesítőjére”. Módszere a személyre szóló figyelem és a minden diákjának kijáró tisztelet - így aztán a katedrán, a boncteremben és a mikroszkóp mellett is minden pillanatban száz százalékot nyújtó és követelő professzort nem egyszerű pótolni. Módszerének része az állandó szemléltetés is. Órái előtt már jóval korábban az előadóban volt, hogy legyen elég ideje előkészíteni kísérleteit, rejtvényeit. A szívbillentyűk működésének megértéséhez például egy közönséges krumplit hordott a táskájában. A zsebes billentyűk a szívben úgy csattannak egymásnak, mint a Mercedes-logóban lévő vonalak, 120 fokban találkoznak, csakhogy a szívben ez a körcikkely alakú íves billentyű sosem képes pontosan zárni ahhoz, hogy ezt meg lehessen érteni, bicskával a hallgatók előtt vágja szét a krumplit és a záródást radír meg ceruza segítségével szemlélteti. „Szikra van benne a katedrán, lelkesedését, az anatómia iránti szenvedélyét képes átragasztani”, mondja egyik diákja, és amíg beszélünk, folyton az udvart kémleli: talán megérkezik a professzor, s válthatnak néhány szót. Oktató, tanító, kutató elme, akinek az ember a legfontosabb - mondja az immár egykori tanítvány, aki szerint a leglényegesebb, amit megtanult tőle: az a nagy-nagy alázat, amivel a professzor viszonyul az emberek és eszmék iránt. „Az anatómia kívülről riasztó tudománynak tűnhet, de az a tökéletes rend, ami az emberi szervezetben uralkodik, lenyűgöz. Az idegrendszer, amelynek kutatásával évtizedeket töltöttem, fantasztikusan felépített rendszer, az egyes elemek össze vannak kapcsolva egymással, s hihetetlen bonyolult kapcsolatokban jelenik meg az idegrendszer működése”, magyarázta Réthelyi a sajtónak adott első nyilatkozataiban a szakmájához fűződő vonzalmát. Gyerekkorát és pécsi egyetemi éveit leszámítva szinte egész életét a Semmelweis Egyetem Anatómiai Intézetében töltötte. Szentágothai János professzor figyelt fel Pécsett az éleseszű orvostanhallgatóra, s a szigoráról és tudásáról híres mester magával hozta Budapestre. Diploma után Szentágothai intézetében maradt, előbb a Budapesti Orvostudományi Egyetem II. Számú Anatómiai Intézetének gyakornoka, majd tanársegédje, később adjunktusa lett. Időközben egykori tanára, munkahelyi főnöke egyik lányának udvarolt, s feleségül is vette. A rossz nyelvek szerint ebből fakadt a fiatal, jóképű tudósjelölt könnyű útja a tudományos karrierhez. Valójában apósa már az eljegyzés pillanatában közölte: a jövőben ne számítson arra, hogy mint volt tanítványát menedzseli. Réthelyi ezután a családi összefonódások gyanúját is kerülve az egyetem egy másik anatómiai intézetébe ment át. A rendszerváltás évében néhány hónapig félállásban a szakminisztérium főosztályvezetőjeként ismerkedik a kormányzati munkával. Az első szabad rektorválasztás hozza vissza végleg az egyetem falai közé. Két egymással versengő erős jelölt mellett végül ő, a harmadik lett a befutó. Esélyesebb vetélytársainak személye megosztotta szavazókat, ő viszont mindkét tábor számára elfogadható volt. „Rektorként annyira sikeres lett, hogy még egy ciklust ráhúzhatott”, emlékezik a kari tanács egykori tagja a választásra. „Aki itt egymás után képes lehúzni két rektori ciklust, azt a miniszteri bársonyszékben sem lehet majd könnyen zavarba hozni", így reagál ugyanő azokra a félelmekre, amelyek szerint szabad-e egy hetvenkét éves professzorra ekkora tárcát bízni. Bírja-e majd fizikailag az öt nagy terület összeolvasztásából létrejött kisebbfajta kormány működtetését a kormányon belül? S ha a szervezettel talán el is bír, marad-e ereje az államtitkáraival szemben, illetve a kormányüléseken valamennyi terület érdekeit megfelelő módon képviselni? Az egyetemek belső, demokratikus egyeztető mechanizmusain nagy stratégák buknak el, de Réthelyi ebben sem volt sikertelen. A rektor munkájának legfontosabb eleme a legkülönbözőbb érdekek közötti egyensúly- és konszenzusteremtés. „Ha a professzor egyeztetőként jó volt, kudarc a kormányzatban sem érheti”, gondolják róla, hozzátéve: Réthelyi professzor a kudarcot állítólag nagyon nehezen viseli. Munkájában, élete szervezésében szisztematikus, rendszerező. Rá cseppet sem jellemző „a professzorok szórakozottsága”. Épp ellenkezőleg, mint a jó krónikás, mindent feljegyez, és igyekszik valamennyi apróságot napló formában rendezni. Magánéletéről is vezet naplót. „Az ember Réthelyi elé öntheti akár az őskáoszt is, kicsit tűnődik, és rögtön látja, hogy hol vannak a csatlakozási pontok, hol a hierarchia, miből, mi következik”, mondja egyik volt munkatársa. Viszont nem a konfliktusok embere: soha nem élezi a problémákat, igyekszik mindenre megtalálni környezetében a megfelelő embert, a megfelelő helyzetet. Ha ez megvan, akkor elégedett, mert hisz abban, hogy az értelmes, jól szervezett kapcsolatokban a dolgok maguktól is működnek. A konfliktusok szereplői közt azt a közös szempontot keresi, amit valamennyien el tudnak fogadni. Ha kell, addig egyszerűsíti a kérdést, amíg az áldatlan vitákat elrendezi. Igazgatóként, rektorként is mindig így talált egyensúlyt, de ha kell, tud határozott álláspontot képviselni. Rektori ideje alatt demokratizálta, modernizálta az egyetem szervezetét, majd 1995-ben visszavonult. „Innovációban jó az egyetem, de a szervezetfejlesztésben sikertelen.” Talán épp ezt közvélekedést akarta cáfolni, amikor még rektor korában megalapította a SOTE és a Vi-