Népszabadság, 2010. szeptember (68. évfolyam, 203-228. szám)

2010-09-23 / 222. szám

2010. SZEPTEMBER 23., CSÜTÖRTÖK • NÉPSZABADSÁG 14 • Tudomány - Technika Célegyenesbe érhet a „génlazac” Hajlanak az amerikai enge­délyező hatóság tanácsadói az első állati eredetű gén­módosított élelmiszer jóvá­hagyására. Környezetvédők és szakemberek szerint vi­szont nem oszlottak el tel­jesen a kétségek. Szőcs László Washington Hétfőn az amerikai élelmiszer­biztonsági hatóság, az FDA ta­nácsadóinak ülése, kedden köz­meghallgatás, hamarosan pedig egy környezeti hatástanulmány - felgyorsultak az események az atlanti lazac génmódosított válfaja körül. Egyelőre azon­ban bizonytalan, hogy mikor dönthetnek az első állati erede­tű GMO-élelmiszer engedélye­zéséről - talán hónapok múlva, ha egyáltalán. A legújabb fejle­mények mindenesetre kedve­zőek az AquaBounty Techno­logies vállalat szempontjából, amely engedélykérelme szerint Kanadában tenyésztené ki a kü­lönösen gyorsan­­ három he­lyett 16-18 hónap alatt­­ megnö­vő halat, majd Panamában hiz­lalná és dolgozná fel, mielőtt az amerikai piacra dobná. Az FDA tanácsadó testülete ugyan most nem foglalt állást - ez nem is volt napirenden de egyes tag­jainak kifejtett véleményéből úgy tűnik: a fórum nem lát sem különösebb élelmiszer-bizton­sági kockázatokat (például az elfogyasztásában rejlő allergia­veszélyt, mint egy tanulmány állítja), sem pedig környezetie­ket (pl. keveredését a vadon élő állománnyal).­­ Nem találtunk kirívó hiányosságokat. Egyes területeken további informáci­ókat kértünk, de arra számítok, az FDA előbb-utóbb jóváhagy­ja a lazacot - nyilatkozta Grego­ry Jaffe, a fogyasztóvédő oldal képviselője a bizottságban. Civil szervezetek és egyes szakemberek ugyanakkor ag­godalmaikat fejtették ki: egy fo­gyasztóvédő például 172 ezer ellenző hozzászólást hozott egy dobozban a bizottság ülésére. - A tudomány nem tudja bebizo­nyítani, hogy ez az új, genetikai­lag összetákolt lazac hosszú tá­von biztonságos az emberi fo­gyasztás szempontjából. Fele­lőtlenül és feleslegesen veszé­lyeztetik az emberi egészséget - érvelt Darrell Rogers a Szövet­ség a Természetes Egészségért (Alliance for Natural Health) részéről. Anne Kapuscinski, a Dartmouth College professzo­ra szerint az AquaBounty be­adott információi olyan bizony­talan alapokon állnak, hogy egy rangos szakfolyóirat le sem hozná az érveiket. Ron Stot­sh, a cég vezérigazgatója ezt a vé­leményt alapjában vitatta: a bi­zonyítás teljessége szerinte jó­zan ésszel belátható bárki szá­mára. Egy további, kapcsolódó engedélyezési kérdés, hogy fel kell-e majd tüntetni az élelmi­szeren annak GMO-voltát - er­ről is döntenek majd. Az AquaBounty 60 millió dollárt és tíz év kutatómunkát áldozott az óriáslazacra, amely­nek engedélyezése precedenst teremthet. (Egy kanadai GMO- disznófajta a várólistán van.) A halfaj genomjába az óceáni anyaangolna fagyásgátló génjét is beültették, hogy gyorsabban, azaz nyereségesebben növeked­jék. Az atlanti lazac - amelyből az amerikai piacot most főleg Norvégia és Chile látja el - eről­tetett tenyésztése miatt eredeti formájában is a Greenpeace fe­ketelistáján szerepel. A génmódosított atlanti lazacba (hátul) a királylazac növekedésihormon-termelődést szabályozó génjét ültették. A transzgenikus hal fele annyi idő - 16-18 hónap - alatt nő meg piacérett nagyságúra, mint a normális atlanti lazac (elöl) Már vagy egytucatnyi génmódosított halat tenyésztettek ki kutatók a világon. Az AquaBounty Technologies vállalat ,,termékei” lehetnek közülük az elsők, amelyeket megízlelhetünk. HIRDETÉS Fogja ki a S milliós forint nyeremény családi kalandot! Naponta y^sSzon ^ -október 3. ./>«a a. iQuSZtuS 30 • ✓ f www.nol.hu Lézeres robothelikopter Szűcs József A katonai vezetők már 80 évvel ezelőtt abban reménykedtek, hogy halálsugárral tudják majd az ellenséget megsemmisíteni. De csak fél évszázad múltán ju­tottak odáig, hogy képessé vál­tak lézersugárral kilyukasztani egy rakéta fémburkolatát. Most viszont a seattle-i LaserMotive vállalat mindös­­­sze hét centiméter átmérőjű, infravörös frekvenciához na­gyon közeli lézerének energiá­jával több órán át levegőben tudtak tartani egy mindössze 22 grammos parányi robothe­likoptert. A minirobot napelemeire sugárzott lézer energiájának több mint a fele fordítódik a ro­tort forgató parányi elektromo­torok hajtására. A technológia fontos eleme az a célkövető rendszer, ami automatikusan a napelemekre irányítja a lézert. A cég elnö­ke, Tom Nugent kiemelte, hogy a repülés időtartamát csak a piacon kapható elektromoto­rok élettartama korlátozza. A társaság mindenesetre már ké­szen áll különféle robotok je­lentős távolságból történő lé­zeres energiaellátására. Levegőben a lézer „emelte” szer­kentyű A gyógyászattól tanul az olajipar Nanorészecskék a másodlagos kitermelés szolgálatában A kutak kitermelése után a kőolaj jelentős része - akár a lelőhelyen található összes nyersanyag fele, sőt sok esetben még annál is több - bent marad a kőze­tekben, mert a szénhidro­gén hozzátapad az anyakő­zethez, annak pórusaihoz. Már évtizedek óta folynak erőteljes kutatások a má­sodlagos, sőt akár harmad­­lagos kitermelésre is. Leg­újabban a nanotechnológia módszereivel kísérleteznek a kutatók. Szentgyörgyi Zsuzsa Az elsődleges kitermelés utá­ni maradék kőolaj némileg ha­sonlóan viselkedik, mint sütés után a zsíros lerakódás a ser­penyőn, vagy a szivacs lyukacs­­káiban megbúvó vízcseppek a porózus kőzetben. Nagy üzlet, ha ezeket a maradék olajtöme­geket sikerül kitermelni. A má­sodlagos hasznosítás egyik el­ső feladata, hogy a maradvá­nyokat tartalmazó helyeket a lehető legpontosabban megha­tározzák, ami egyáltalán nem könnyű probléma. Már jelenleg is alkalmazzák a vízsugaras fel­derítést. James Tour és csapata a texasi Rice Egyetemen azt ta­lálta ki, hogy a bejuttatott vizet olyan nanorészecskékkel tölti meg, amelyek behatolnak a fel­tehetőleg olajat tartalmazó kő­zet pórusaiba. A részecskéket szénhidrogénekhez vonzódó bevonattal látják el, és ha ezek olajjal találkoznak, a bevonat „lehámlik” róluk. Már csak a részecskék visszajuttatása ma­rad hátra (ami egyelőre nem is egyszerű, még ugyancsak meg­oldásra váró feladat), és akkor megvizsgálható, találkoztak-e olajjal, vagy sem. Ez azonban még mindig kevés, mert csak azt árulja el, hogy egyáltalán van-e még olaj a befecskende­zett térségben, de a pontos he­lyét nem tudja lokalizálni. Egyes olajcégek oldószere­ket adnak az elsődlegesen ki­­termelt kutakba bepréselt víz­hez. Fia olajat tartalmazó póru­sokat ér el a sugár, az oldószer az olajjal emulziót alkot, és ez már felszínre hozható, majd itt kémiai módszerekkel kinyerik az emulzióból az olajat. A baj csak az, hogy a módszer elég­gé kis hatékonyságú, és nem is olcsó. Jenn-Tai Liang, a Kansasi Egyetem olajmérnöke azt java­solja, hogy - hasonlóan a daga­natsejteket ölő, célzott nanoré­szecskékhez - használjanak ol­dószerrel töltött nanokapszu­­lákat. Szerinte kettős előnye lehet a módszerének. Egyrészt ezek a kapszulák olyan aprók, hogy a kisebb pórusokba is be­hatolnak, másrészt csupán ak­kor bocsátják ki magukból a vegyszert, amikor ténylegesen találkoznak olajjal. Szellemesek és ígéretesnek látszanak a nanotechnológiát alkalmazó eljárások. És mi­vel az olajipar nem szűkölkö­dik pénzben, feltehetőleg erő­teljesen támogatja is a kutatá­sokat, mert a világ kőolajéhsé­ge aligha csökken, miközben az elsődleges források sorra apa­­doznak. Azt már a jövő dön­ti el, hogy melyik másodlagos kitermelési eljárás fog bajnok­ként befutni, és közéjük tartoz­nak-e majd a nanorészecskék­kel operáló módszerek. A nanorészecskék új életet lehelhetnek a leáldozóban lévő olajkutakba

Next