Népszabadság, 2010. december (68. évfolyam, 279-304. szám)
2010-12-01 / 279. szám
www.nol.hu NÉPSZABADSÁG • 2010. DECEMBER 1., SZERDA Magyarország • 3 MSZP: minősítik a platformokat A párt tagozatait és platformjait minősítő bizottságot hívott életre az MSZP választmánya, ez a testület dönt majd például a szervezetek országos minősítéséről. A bizottság dönthet Gyurcsány Ferenc új platformjának besorolásáról is, amely - miután nem működik még egy éve - soron kívül kaphatja meg a párt politikailag fontos rangot. Ha megkapja. Szalay Tamás Lajos Múlt szombaton politikai nagygyűlést tartott az MSZP a Papp László Sportarénában, de - némileg kevesebb figyelem mellett - ülésezett a párt országos választmánya is. A testület arról is határozott, hogy a szervezeti szabályzatnak megfelelően hozzákezdenek a tagozatok és platformok tevékenységének értékeléséhez és minősítéséhez. Ennek érdekében megalakították a Tagozatok és Platformok Minősítő Bizottságát. Simon Gábor választmányi elnök lapunknak elmondta: a testület létrehozása egy két évvel ezelőtti minősítő folyamat korábban meghatározott folytatása. Emlékezetes, két évvel ezelőtt történt például, hogy a választmány megvonta az akkori szocialista kormánnyal szemben gyakran kritikus hangon megszólaló társadalompolitikai tagozat országos minősítését, ezzel elvéve szavazati jogát és infrastrukturális lehetőségeit. A választmány akkor azzal érvelt, hogy az átfedések megszüntetéséről van szó, a tagozat ügyvivője szerint viszont a tömörülés munkájának korlátozásáról. Tény, hogy a pártvezetés azt tanácsolta, a tagozat alakuljon platformmá, ezt azonban nem lépték meg. Mindenesetre most is az történik, hogy a TPMB tagjai meghatároznak egy olyan dokumentumkört, amelyet minden tagozatnak és platformnak - ha országos minősítést szeretnének kapni vagy megtartani - be kell nyújtani a testületnek. Többek között pályázatot, tagnyilvántartást, szervezeti és működési szabályzatot, működési ábrát. Elméletileg csak olyan új tagozat vagy platform kaphat országos minősítést, amely egy éven át bizonyíthatóan és jól működött. Gyurcsány Ferenc új platformja tehát elméletileg nem kaphatna automatikusan országos minősítést, mégis bizonyos, hogy soronkívüliséget fog élvezni és megkapja a titulust. Az országos minősítés egyébként míg korábban anyagi támogatottsággal is járt, manapság leginkább „csak” a politikai érdekérvényesítés egyik eszköze és fokmérője. A platformok politikai támogatást és hátteret tudnak adni bizonyos erőcsoportoknak és személyeknek, a kongresszusra viszont csak három-három személyt delegálhatnak. Hogy a TPMB miként dönt majd a régi-új tagozatok és platformok minősítéséről, még nem tudni. Döntést állítólag február-március környékén hoznak csak. Az MSZP-ben jelenleg huszonhat tagozat és hét platform működik, pontosabban hét és fél, mert Gyurcsány Ferenc tömörülése is megfelel a platformi kitételeknek (4300 regisztrált tagja van, ebből 1200 az MSZP párttagja is, a platformalapításhoz pedig 300 párttagot kell összegyűjteni), de az országos minősítést még nem kapta meg. A pártban egyébként a két legrégebbi platform a Kiss Péter nevével fémjelzett Baloldali Tömörülés (ennek a szervezetnek van állítólag a legtöbb párttagja, több mint kétezer), illetve a szintén 1990-ben megalakult, eleddig Vitányi Iván által vezetett Szociáldemokrata Értékekért Platform. Utóbbi tagsága erősen megfogyatkozott, miután Vitányi felszólítására átléptek a Gyurcsány által elnökölt Demokratikus Koalíció Platformba. A tömörülések történetéhez tartozik még, hogy a kilencvenes évek közepén jött létre a jelenleg Baja Ferenc által vezetett Szocialista Platform, ennek volt tagja korábban például a párttal szakító Szili Katalin. A frissebb csoportok közé sorolható a 2001-es, Mesterházy Attila jelenlegi pártelnök által vitt Harmadik Hullám, illetve a 2005-ös és korábban erős kormánykritikákat megfogalmazó Ésszerűség és Felelősség Platform. A két legfiatalabb a Népi Platform, illetve a 2007 elején intézményesülő és gyurcsányistaként aposztrofált Progresszív Platform. Utóbbit Gyurcsány egykori kabinetfőnöke, Ficsor Ádám vezeti, s ez az a szervezet, amely nemrég szintén „beolvadt” az exkormányfő tömörülésébe. A múlt szombati nagygyűlésen egy új platform is szárnyat bontott, szórólapokon toboroztak tagokat. Muhari László, az Igazság és Modernizáció Platform egyik szervezője (az óbudai MSZP tagja) lapunknak elmondta: még nyáron döntöttek a szervezetalapításról, mert egyik jelenlegi platformot sem tartják helyi szervezeti szinten működőnek. Szerintük a tömörülések néhány vezető köré épülnek, s ennek köszönhetően a viták nem a politikáról, inkább a személyekről szólnak. Simor nem távozott magától, nem engedett a nyomásnak. Mi több, mintha minden egyes próbálkozás növelné az elszántságát, harci kedvét. Egyes elemzők ennek az eltökéltségnek aggasztó jeleként értékelik a hétfői 25 bázispontos kamatemelést. Megelőző csapás Baka F. Zoltán nakaz@nepszabadsag.timi „Simor Andrásnak mennie kell” - írtam május elején. A publicisztika kilencvenkilenc százalékát ma is vállalom. Orbánék ugyanis újra meg újra, pitbull módjára nekiveselkednek a jegybankelnök eltávolításának, s ha elakadnak is, a piacok ezt a bizonytalansági tényezőt is beárazzák a magyar államkötvényekbe - magyarul emiatt is többet kell fizetnünk a kamatokra. Egyvalamiben tévedtem májusban. Simor nem távozott magától, nem engedett a nyomásnak. Mi több, mintha minden egyes próbálkozás növelné az elszántságát, harci kedvét. Egyes elemzők ennek az eltökéltségnek aggasztó jeleként értékelik a hétfői 25 bázispontos kamatemelést. Nem egy, nem kettő nyilatkozott úgy, hogy inflációs, illetve árfolyam- vagyis szakmai - alapon nem volt feltétlenül indokolt a monetáris tanács lépése. Másra tehát nem tudnak gondolni, mint arra, hogy a döntésre hatással volt a jegybank működésének megváltoztatására szőtt kormányzati praktika. Legyen szó a tanácstagok jelöléséről (amit megerősített a nemzetgazdasági miniszter) vagy az inflációs cél állítólagos emeléséről (amit viszont senki sem erősített meg), ezek mind egy irányba mutatnak: a kormány befolyása a jövőben korlátlanul kiterjedne a magyar monetáris politikára is. Nagy baj lenne, ha ezek az információk tényleg szerepet játszottak volna abban, hogy az MNB kamatot emelt. A kamatszint megállapítása ugyanis nem szolgálhat megelőző csapásként egy még csak formálódó kormányzati intézkedésre vagy egyetlen internetes értesülésre. Az MNB alelnöke lapunkban határozottan cáfolja is, hogy a hétfői döntés során figyelembe vették volna Orbánék terveit. Akinek ez a közlés nem elég, a tanács üléséről készült, pár hét múlva megjelenő jegyzőkönyvből szerezhet bizonyosságot arról, mennyire érintette mélyen a tanácstagokat az újabb kormányzati offenzíva a jegybank bevételére. Mindenesetre e törekvések biztosan foglalkoztatják a jegybank vezetőit. Simor András a kamatdöntés után leveleket küldött a kormány illetékes tagjainak, melyekben a tervezett intézkedések ésszerűsége felőli kétségeit osztotta meg a címzettekkel. Matolcsy György a monetáris tanács tagjainak jelölése, míg a parlament költségvetési bizottságának elnöke, Nyikos László az MNB felügyelőbizottsági tagjainak váratlan és egyébként Orbánék törvényével is ellentétes filozófiájú fizetésemelése miatt került fel a jegybankelnök levelezőlistájára. Hogy mit ért a hétfői kamatemelés? Ránézve a grafikonokra, nem sokat kell gondolkoznom a válaszon: semmit. A svájci frank már a 220-as szintet ostromolja, nem is oly régről ismerős, nagyon rossz emlékeket idézve fel az alpesi devizában eladósodottakban, míg a keddi állampapír-aukción nem tudta eladni a felkínált mennyiséget sem az Államadósság-kezelő Központ. Persze mint mindig, most is a külföldi hangulat uralja a piacot, a mi nyűgeink csak tetézik a gondokat. Hogy mit érhetett volna ez a kamatemelés egy kevésbé átpolitizált levegőjű monetáris politika esetében? Nem tudható, hiszen akkor talán el sem kellett volna jutni idáig. A két legnagyobb platform vezetője Kiss Péter és Gyurcsány Ferenc Fotó: Móricz Simon SZÓCSKA-LÁTOGATÁS A Népszabadság vendége volt kedden Szócska Miklós (középen), a kormány egészségpolitikáért felelős államtitkára, a szerkesztőség tagjaival az egészségügy helyzetéről beszélgetett Fotó: Teknős Miklós Ha a földvásárlási moratóriumot nem sikerül meghosszabbítani, májustól agrárgazdaságunkra „rászabadul” Európa: olyan versenytársak jelenhetnek meg, amelyekkel még a legnagyobb hazai cégek is csak nehezen állhatják a versenyt, a kicsik pedig sehogy. Akkor lesz itt elégedetlenség! Jobb elébe menni az ilyesminek. Akár az agrárkamarával. Kötőfék Tamás Gábor gabtamas@gmail.com Az ország közvéleményét foglalkoztató forradalmi ügyek takarásában napokon belül miniszteri biztost kap a Magyar Agrárkamara. Ha közvetlen intézkedési joga nem is, de jogosultsága sok lesz. Minden kifizetésről, személyi intézkedésről tájékoztatni kell, adott esetben vétót emelhet, bármely köztestületi helyiségbe előzetes értesítés nélkül beléphet. Az agrárkamara ellát bizonyos kormányzati feladatokat is - például szaktanácsadói hálózatot működtet, ehhez költségvetési forrásokat is felhasznál, tehát ellenőrzése nemhogy elfogadható, egyenesen kívánatos. Ezért az összes erre hivatott szervezet (köztük a számvevőszék) folyamatosan vizsgálja is. Komolyabb hibát eddig nem találtak. Akkor minek a külön biztos? Meglehet, hogy a közeli jövőben elkészülő új kamarai törvénnyel összefüggésben: a biztos esetleg arra kell, hogy a testületi vagyonnal addig nehogy történjen valami. Az is tény, hogy a megyei kirendeltségeket, hivatalszerű hálózatot működtető, komoly nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező szervezetre szüksége lehet a kormányzatnak is. A bizottsági vitában elejtett mellékmondatokból nagyszabású terv körvonalai sejlenek fel. A hatékony képviselet nélküli kis- és középgazdálkodói réteg állami segítséggel kapna „érdemi érdekérvényesítésre képes szerveződési lehetőséget”. És itt nyithatjuk szélesebbre optikánkat. A magyar kisparasztnál kiszolgáltatottabb szereplője nincs ugyanis a hazai piacgazdaságnak. Ez az óvatos becslések szerint is legalább félmilliós tömeg zajos politikai aktivitásra is képes. A Horn-kormányzat bukásához az 1997-es „földvédő” tüntetéssorozat is hozzájárult, majd a Gyurcsány-kormányt támadva adtak segítséget a gazdák az akkori ellenzéknek - a mostani hatalomnak. Az e tömeget hivatalosan képviselő gazdakörök vezetői azóta magas pozíciókba kerültek, de a sokaság még csak várja a választások előtt ígért kedvezményeket. Főként a birtokbővítéshez adott állami segítséget, a termelőkkel packázó felvásárló óriáscégek, illetve az import elleni védelmet. Eddig azonban mindössze két intézkedés ért el hozzá: terményét közvetlenül eladhatja a helyi közintézményeknek és szabadon főzhet otthon pálinkát. Nem sok. Ha viszont a földvásárlási moratóriumot nem sikerül meghosszabbítani, májustól agrárgazdaságunkra „rászabadul” Európa: olyan versenytársak jelenhetnek meg, amelyekkel még a legnagyobb hazai cégek is csak nehezen állhatják a versenyt, a kicsik pedig sehogy. Akkor lesz itt elégedetlenség! Jobb elébe menni az ilyesminek. Akár az agrárkamarával. A tagság aligha lesz kötelező, de néhány célszerű szabállyal könnyen százezresre növelhető. Olyan szervezetté, amely a kormányzatnak nemcsak „természetes”, de tőle függő szövetségese lehet. Például azért, mert tagjai a kedvezményeket - támogatásokat, előnyöket a földbirtok-politikai intézkedésekben, netán állami garanciális hátteret a zűrzavaros felvásárlási gyakorlatban - a nagy társas gazdaságoknál nagyobb eséllyel vehetik igénybe. Olyan, elsősorban kistermelőket, családi gazdálkodókat felölelő, kiterjedt hálózattal működő szervezetről beszélünk, amely nem része ugyan a jobboldali kormányzatnak, mint az egykori kisgazdapárt, de annál inkább kézben tartható. Szükség lehet majd erre a kötőfékre.