Népszabadság, 2011. január (69. évfolyam, 1-25. szám)

2011-01-03 / 1. szám

2011. JANUÁR 3., HÉTFŐ • NÉPSZABADSÁG 2 • Magyarország www.nol.hu így vált kerek egésszé az új médiavilág Bírságok, kötelezettségek, parttalan felhatalmazások­­ Hatályba lépett az új jogszabály Schmitt Pál aláírásával ha­tályba lépett január elsején az új médiatörvény, így vált - Szalai Annamáriát idézve - „kerek egésszé az új vi­lág”. A médiatörvény törté­nete annyiban valóban ke­rek egészet alkot, hogy úgy is hirdették ki, ahogy kidol­gozták: fű alatt. Nyusztay Máté A vaskos, másfél száz oldalnyi törvénycsomagot november vé­gén nyújtották be fideszes ön­álló képviselői indítványként (nem pedig kormány-előterjesz­tésként, megspórolva így a tár­sadalmi vitát), majd sürgősség­gel tárgyalták, így egy hónap alatt át is passzírozták a parla­menti darálón. Még tapasztalt politikusok és médiajogászok is csak kapkodták a fejüket, a kiszi­várgott koncepció, a benyújtott javaslat, majd a kétszáz módosí­tás és a zárószavazás napján be­­csődült újabb változtatások lát­tán. Ezekkel együtt, alighanem minden idők egyik legbonyo­lultabb törvényét tette a kará­csonyi fa alá a Fidesz, és szá­mos szakértő szerint éppen eb­ben rejlik az egyik legfőbb ve­szélye is. Hiszen a valamennyi ma ismert médiatípusra - köz­tük a nyomtatott és az interne­tes sajtóra, online videotárakra, szerkesztett blogokra is - kiter­jedő jogszabály alkalmazása a kritikusok többsége szerint ki­számíthatatlan. A „felturbózott” médiahatóság (és annak immár rendeletalakotási joggal felruhá­zott, kilenc évre kinevezett ve­zetője, Szalai Annamária) gya­korlatilag bármilyen hivatkozás­sal megbírságolhat mostantól sajtóorgánumokat - legyen az a közerkölcs, az emberi méltó­ság, avagy bármely többség, ki­sebbség nyílt vagy burkolt meg­sértése. A bírságok összege a hetilapok, folyóiratok, netes hírportálok esetében 16 millió, napilapoknál 25, az elektronikus médiánál 50, a legnagyobb té­véknél, rádióknál pedig 200 mil­lió forintig terjedhet. Nagy ne­hezen sikerült ugyan kiharcol­nia a szakmának, hogy legalább a bírósági fellebbezést hagyják meg, azt már a bíróságok fog­ják egyenként elbírálni, hogy a bírság kifizetését felfüggesz­­tik-e. A sorozatos, súlyos jog­sértést elkövető (elektronikus) médiumokat el is hallgattathat­ják, ráadásul még a médiumok vezetőit is megbírságolhatják, maximum kétmillió forintra. A szankciók és a parttalan felha­talmazások hosszú sorát idéz­hetnénk a médiatörvényből: az újságírók titkos informátorainak kilétét például nemzetbiztonsá­gi, vagy bűnmegelőzési érdekek­re hivatkozva is fel kell majd fed­ni; a médiahatóság a szerkesztő­ségi razziák során még üzleti tit­kokat is megismerhet, jegyzete­ket fénymásolhat - s ha vala­mely médium nem volna hajlan­dó csillapítani Szalaiék adatéh­ségét, újabb bírságokra számít­hat. Hasonlóan kiszámíthatatlan lesz a rádiófrekvenciák kiosztá­sa is, ebben ugyanis a médiaha­tóság gyakorlatilag szabad kezet kap - maga állapítja meg a felté­teleket - sőt pályáztatás nélkül is adhatnak három évre frekven­ciát, „közfeladat ellátására”. A tévénézők, rádióhallgatók az új műsorstruktúrák kialakí­tásakor ismerkedhetnek meg közelebbről az új médiavilág­gal. Néhány változás, a teljesség igénye nélkül: az RTL Klub és a TV2 reggeli és esti, valamint a Neo FM és a Class FM regge­li hírműsoraiban kevesebb bűn­ügyi híranyagot lehet majd kö­. „Imádom! A világ még mindig fél tőlem” - így válaszolt Ice-T, a világ­hírű amerikai rapper, színész a Twitteren arra a hírre, hogy Ma­gyarországon letiltották a Warning/ It’s on (Figyelmeztetés/Kezdődik) című számát. A Tilos Rádió este hat órakor adta le a gengszterrap atyjaként jegyzett Ice egyik kézis­zelnt; a rádióknak legalább 35 százalékban magyar zenét kell játszaniuk. A tévé- és rádiómű­sorok többségét kategorizálni kell: a törvény - a korhatárra te­kintet nélkül megtekinthetők­­től az egyáltalán nem közölhe­tő műsorszámokig - hat kategó­riát állapít meg, rögzítve, hogy az egyes kategóriákba tartozó műsorok milyen idősávban su­gározhatók. A televíziókban és a rádiókban a reklámok órán­kénti időtartama nem haladhat­ja meg a 12, a közmédiában pe­dig a 8 percet. Viszont eltűnnek mértén trágár számát, ezért eljá­rást indított ellene a médiahatóság. A médiahatóság gunyoros hangvé­telű közleménye szerint talán az Internet (sic!) bátor, gyakran névte­len szabadságharcosai is belátják, hogy azért Ice-T még messze van Kossuth Lajostól, a sajtószabadság igazi hősétől, a túl hangos reklámok, legálissá válik a termékelhelyezés. Fon­tos változás, hogy a 2012 végére tervezett digitális átállást legfel­jebb két évvel elhalasztják, így a széles sávú mobilinternetre is várni kell még. A négy közszolgálati médiu­mot (MTV, Duna TV, Magyar Rádió, MTI) érintő legfonto­sabb változás, hogy munkatár­saik többsége, a vagyonuk, archí­vumaik, de még a költségveté­si támogatásuk is a Médiaszol­­gáltatás-támogató és Vagyon­kezelő Alaphoz kerül, maguk a részvénytársaságok csak meg­rendelőkként működhetnek to­vább. A hírműsorok gyártása és a médiumok hírportáljának mű­ködtetése az MTI feladata lesz. Az átalakítás legalább ezerfős leépítéssel járhat. A médiatörvény sorsa a ha­tálybalépéssel még nem dőlt el - bár a kormányzat több alka­lommal értésre adta, hogy eszük ágában sincs változtatni rajta. Ennek kikényszerítését most többen az Alkotmánybíróságtól várják: az LMP már megtámad­ta az AB-nél a jogszabályt, és ha­sonló szándékát jelezte többek között az MSZP, a Jobbik, a Tár­saság a Szabadságjogokért, va­lamint a Népszabadság is. Foly­tatódnak a civil nyomásgyakor­lási akciók is: a decemberi de­monstráció szervezői január 14-én a Parlament előtt követe­lik a „cenzúratörvény” visszavo­nását. A Kossuth téri demonst­rációt este 6 órától tartják. A kezdeményezés az Egymillióan a sajtószabadságért elnevezésű (egyelőre ötvenezer tagot szám­láló) Facebook-csoportot elin­dító egyetemistáktól jön, a tün­tetésre eddig másfél ezren jelez­ték részvételüket. Az elmúlt na­pokban láncszerűen terjedt egy telefonos üzenet: „Mély fájda­lommal búcsúzunk a sajtó- és szólásszabadságtól. Élt 21 évet. Biztosak vagyunk a feltámadá­sában! Küldd tovább!” Schmitt Pál és Orbán Viktor Fotó: Móricz Simon Philip az m1, Süveges az m2 élén Rákay Philipet és Süveges Gergőt nevezte ki Medveczky Balázs vezérigazgató az MTV m1 és m2 intendánsává. Az m1 szeptember­től általános információs és szórakoztató csatornaként, az m2 gyerektévéként működik. Rákay Philip évekig a Fidesz rendezvé­nyeinek bemondója volt, nevéhez fűződik a „kétmilliós” tömeg­becslés a Fidesz 2002-es de­monstrációján. Kinevezése ellen az MSZP-s Lendvai Ildikó tiltako­zott, mondván „nyilván nincs alkalmasabb ember a közszolgá­lat pártsemlegességének biztosí­tására, mint Rákay Philip, aki szakmai tapasztalatait párthak­nikon szerezte, és senki nem tud majd pontosabban elszámolni a közpénzekkel, mint ő, aki annak idején a Kossuth téren is 2 millió embert számolt meg". Süveges Gergő pályáját a Duna TV-ben kezdte, az első Orbán-kormány idején a Miniszterelnöki Hivatal­ban is dolgozott. „A sajtószabadságért naponta meg kell küzdeni” Gabriel Partos szerint Angliában a törvényes kereteken belül minden témát meg lehet beszélni Gabriel Partos, az Economist Intelligence Unit Kelet-Európára szakosodott elemzője, a BBC Világszolgálat korábbi vezető mun­katársa tizennégy évesen került Nagy-Bri­­tanniába édesapjával, Pártos Géza neves színházi rendezővel. Meghatározó éveit már a szigetországban töltötte, azaz húsz évvel több tapasztalata van a minap tilta­kozók által „Élt 21 évet” feliratú táblákkal búcsúztatott jogból, mint a magyaroknak. R. Hahn Veronika London - Mit jelent az ön számára a sajtószabadság? - Amikor tizennégy évesen megérkeztem Ang­liába, óriási élményt jelentett a médiában meg­fogalmazott rengeteg különböző, gyakran a kor­mányt szidalmazó vélemény, amit azután gyorsan megszoktam. A sajtószabadságnak természetesen vannak bizonyos keretei, szigorúan tilos bármifé­le nemi, faji, etnikai vagy egyéb feszültség szítása. Törvényes kereteken belül minden témát meg le­het beszélni, de ezt a vívmányt naponta meg kell védeni. Gyakran előfordul, hogy politikusok hol meglehetősen nyíltan, hol a háttérből, csendesen próbálják befolyásolni a lapok szerkesztőit, vagy negatív módon szeretnének irányítani jelentése­ket, megnyilvánulásokat. Nagyvállalatok, szak­­szervezetek is igyekeznek saját érdekeiket előtér­be állítani és annak alapján szeretnék működtetni a sajtót. Még ha nincsenek is naponta valóban ve­szélyben, fontos, hogy az ilyen fenyegetéstől való félelem ne állítsa le az újságírókat. - A sajtó szerepét abban látom, hogy a társa­dalom elé tükröt állítson, bemutassa, elemezze, érthetővé tegye a különböző alternatívákat. A közszolgálati médiumok szigorúan semleges fél­ként vegyenek részt az eszmék, politikák harcá­ban, de ezektől függetlenül szólalhassanak meg a politikai centrumtól jobbra és balra elhelyez­kedő hangok is.­­ A nagyon erős jogosítványokkal rendelkező Mé­diatanács felállításával Magyarországon közös el­lenőrzés alá vonják a teljes médiát, a kereskedelmi rádióktól és televízióktól kezdve az írott sajtón át az online tartalmakig. Tudomásom szerint a szi­getországban nem működik egyetlen olyan szerve­zet sem, mely az egész nyomtatott, elektronikus és online sajtót felügyelné. Hogyan ellenőrzik, tartják rendben a különböző típusú orgánumokat? - Anglia sajátságos társadalmi berendezkedé­sének köszönhetően úttörőként, lépésről lépés­re, organikusan vezette be a demokratikus in­tézményeket, építette ki azt a sajátos demokra­tikus rendszert, amelyben a királyság ugyanúgy megmaradt, mint a most is változó Lordok Há­za. Ez a megközelítés érvényes a média ellenőr­zésére is, melynek nincs egy, az egész szisztémát magába foglaló szervezete. A nyomtatott sajtót a Sajtóetikai Bizottság, az elektronikus kereskedel­mi médiát az Ofcom felügyeli, míg a BBC kvá­zi felügyelőbizottsága a korábbi elnökség helyé­re lépett grémium, a Trust, azaz a kuratórium. A Sajtóetikai Bizottságot a lapok maguk hívták élet­re és finanszírozzák. Sok bírálatot kap, amiért túl­ságosan is kesztyűs kézzel bánik a sajtóval, „in­kább ugat, mint harap”. Elsősorban a személyi­ségjogi vonatkozások foglalkoztatják, tisztán po­litikai ügyekbe nem szól bele. Egy-egy benyúj­tott panasz kivizsgálása után kiad egy jelentést, amelyben többnyire kifejti, hogy a kifogásolt cik­ket nem kellett volna abban a formában lehozni. Több lehetőséget kellett volna biztosítani, hogy a sértett megszólaljon. Inkább megrovó bizonyít­ványról van szó, mégis presztízs- és anyagi vo­natkozásai egyaránt lehetnek, például, hogy olva­sók elpártolnak a laptól. A szigetországban nem érvényes a helyreigazítási válasz­jog, a „Right of reply”, viszont nagyon szigorúak a becsületsér­téssel kapcsolatos törvények. Ebben némi „im­port biznisz” is van, a magukra adó celebek Ang­liába jönnek perelni, mert az akár csak az interne­ten megjelent, Amerikában olvasható sérelmeket is lehet itteni bíróság elé vinni. A jog a sértettet védi, a bíróság elé citált vétkesnek kell bizonyíta­nia, hogy ami megjelent, megfelel a valóságnak, illetve közérdeknek minősül. Mindennek nincs köze a cenzúrához, jogi-törvényi kérdés.­­Az elmúlt két évben a The Daily Telegraph két cikksorozattal is belpolitikai vihart kavart. Előbb a parlamenti képviselők költségtérítési manipulációinak leleplezésével, majd karácsony előtt komoly feszültséget okozott a kormánykoalí­cióban Vince Cable és más liberális demokrata ve­zetők tory-ellenes, sőt Rupert Murdoch-kal szem­beni személyes, elfogult érzelmeinek közzétételé­vel. Ezek az esetek nem tartoztak például abba a kategóriába, amit egy kormányzati cenzúra nem hagyna megtorlás nélkül? - A konzervatív beállítottságú lap, a Telegraph az utóbbi időben tényfeltáró specialistává nőtte ki magát. A képviselők pénzügyi visszaélései hi­vatalos csatornákon keresztül is napvilágra ke­rültek volna, bár talán nem olyan részletesen, mint ahogy a Telegraph ezt közzétette. Viszont a „nagybani” nyilvánosságra hozatallal sok embert besároztak, és nem minden esetben maradt idő a minden körülményre kiterjedő vizsgálat elvégzé­sére. Az azóta bevezetett új rendszer kétségtele­nül tisztább, átláthatóbb, kevésbé teszi lehetővé, hogy visszaéljenek a privilégiumokkal. A lap bá­tor, pozitív hozzáállása és természetesen a kép­viselők pénzügyi manipulációi sajnos aláásták a politikai-parlamenti rendszer iránti bizalmat. A liberális demokrata miniszterek átejtését viszont elfogadhatatlannak tartom. Ez a megoldás csak akkor indokolt, ha valaki komoly bűnügyet tár fel, és másképp nem jut célhoz, mint hogy másnak adja ki magát. Az újságírói szakma egyik alapsza­bályát, a nyíltságot sértette meg, illetve a képvi­selők és állampolgárok közötti bizalmat rendítet­te meg, ahogy a magukat egyszerű választópol­gároknak kiadó újságírónők tapintatlanságokat szedtek ki a politikusokból. Amikor ezt a gyakor­latot bírálom, nem a cenzúra mellett török lán­dzsát, hanem az anyagi érdeket, a példányszámot növelő szenzációhajhászást ítélem el. - Hosszú éveket töltött a BBC-nél, még ha a világ­­szolgálatnál is, nem a belföldi programokat gyártó szerkesztőségek egyikében. Mi az, amitől a BBC vi­lágszerte közszolgálati modellnek számít? - Huszonhét évet töltöttem a BBC-nél, túl­nyomó részét újságíróként, rádiós elemzőként, kommentátorként, riporterként és műsorvezető­ként. Csakis a legpozitívabbat tudom elmonda­ni a hírszerkesztőség pártatlanságával, kiegyen­súlyozottságával kapcsolatban. Voltak nézetelté­rések, hogy milyen témákról számoljunk be, mi­lyen terjedelemben, hogyan súlyozzunk. A viták a munkatársak között zajlottak, sem külső beavat­kozást nem tapasztaltam, sem annak reflekcióját a főnökség vagy menedzsment részéről. Maga­sabb szinten előfordult, hogy politikusok csend­ben odaszóltak a vezérigazgatóhoz, főszerkesztő- - Milyen szerepet játszik vagy kellene játszania a sajtónak a demokratikus társadalomban?

Next