Népszabadság, 2011. január (69. évfolyam, 1-25. szám)
2011-01-03 / 1. szám
www.nol.hu Külföldi kartácstűz Sokkoló események. A magyar sajtó retteg. Orbán hajlamos a tűzzel játszani. Az elmúlt három nap külföldi sajtóterméséből csemegéztünk, no meg a kormány napi magyarázkodásából. Hírösszefoglalónk Az EU-elnökség miatt Magyarországra irányuló figyelem alkalmat ad a félreértések tisztázására, például a médiatörvénnyel kapcsolatban. Erről Nagy Anna kormányszóvivő beszélt az MTI-nek a magyar EU-elnökséget elindító szilveszteri rendezvényen. „Az EU-elnökség és az a fajta érdeklődés, amelyet ilyenkor egy ország kap, nagyon jó fórum ahhoz, hogy tisztázni lehessen a félreértéseket (...) Az elnökség miatt százával fognak Magyarországra érkezni olyan újságírók, akik egyébként nem jönnének. „Ez azért nagyon jó, mert végre le lehet velük ülni, és meg lehet velük beszélni, hogy az, amiről azt gondolják, hogy a médiatörvény tartalma, az vajon tényleg az e”. Az EU-elnökség miatt is kínos nemzetközi össztűz azonban mit sem enyhült. Az EU-nak és az Egyesült Államoknak rajta kell tartania a szemét Magyarországon - írja a The Washington Postban megjelent olvasói levelében Schiff András. A világhírű zongoraművész írását „Megkérdőjeleződött Magyarország EU-szerepe” címmel ismertette a lap. A Post a héten - fél éven belül immár másodszor - szerkesztőségi kommentárban bírálta a magyarországi médiaszabályozást. Hozzászólásában Schiff András megkérdőjelezi, hogy a közös európai értékek szempontjából Magyarország készen áll-e, illetve méltó-e arra, hogy átvegye az EU soros elnökségét. A szerző szerint az unió nem pusztán gazdasági és kereskedelmi szervezet, hanem a közös értékek védelmében normákat kell felállítania tagállamai számára. A művész a médiatörvényeket kontextusba helyezi: a toleranciaszint (ti. Magyarországon) meglátása szerint „szélsőségesen alacsony”. „Rasszizmus, a romák hátrányos megkülönböztetése, antiszemitizmus, idegengyűlölet, sovinizmus és reakciós nacionalizmus” kísért; „ezen tünetek mélységesen nyugtalanítóak”, „olyan emlékeket ébresztenek, amelyekről azt reméltük, hogy régen feledésbe merültek”, és mindezek miatt „sokan félnek” - állítja. Az AFP francia hírügynökség a nemzetközi kritikákból szemezgetett, mondván Magyarország különös felelősséggel bír az egész unió képéért a világban, olyan időben, amikor vitatott reformok sorozatával mind az országon belül, mind külföldön vihart keltett. A dpa német hírügynökség szerint Magyarország az euróválság kellős közepén vette át az elnökséget, ugyanakkor médiapolitikája vitákat váltott ki. A párizsi Le Figaro az év utolsó napján számolt be a magyar EU-elnökségről, megemlítve, hogy a magyar sajtó kevésbé vakmerő azóta, hogy megszavaztak egy törvényt. A Le Monde szerint „a politikailag nem kiegyensúlyozott”, illetve „az emberi méltóságot sértő” tartalmak úgy válnak büntethetővé, hogy ezeket a fogalmakat a törvény nem fejti ki. Abban a szervben, amely e bírságokat kiszabja - fogalmaz a lap - nincs semmi pluralizmus: mind az öt tagja a Fideszből, Orbán Viktor kormányfő pártjából való. Bár Orbán Viktor jó benyomást keltett az Egyesült Államokban, Washingtont aggasztotta is a magyar politikus - hivatkozik a Der Spiegel német hírmagazin portálja egy a WikiLeaks által kiszivárogtatott amerikai diplomáciai táviratra, amelyet korábban már röviden ismertettünk. A teljes cikkből kiderül, ami az összefoglalóból nem: a sürgöny feltehetően 2006 őszén íródott, egy, a Fidesz által szervezett tömegdemonstrációról, és a párt „erőszakos tüntetőkhöz” fűződő kapcsolatairól szól. „Míg Orbán Viktor legjobb arcát láttuk a nagykövetekkel folytatott minapi találkozón, ez a kaland (azaz a tüntetés - pontosít a Der Spiegel) ugyanakkor azt mutatja, hogy hajlamos a tűzzel játszani” - idézi a német hírmagazin az amerikai követségi táviratot. Külföldi stáb közvetítőkocsija a Parlament előttFotó: Móricz Simon hoz, hogy ne vagy másképp számoljunk valamiről be. A BBC válasza mindig az volt, hogy köszöni, majd elintézi, ahogy jónak látja. Friss példa a 2018-as futball-világbajnokság rendezési jogának odaítélése. Mint ismeretes, a Panoráma című műsor a döntés előtt néhány nappal sugárzott adást egyes FIFA-tisztviselők megvesztegethetőségéről. A BBC nyilván nyomás alá került, hogy ne éppen a kritikus pillanatban haragítsa magára és Angliára a testületet, de nem hagyta magát befolyásolni. A BBC a világ első közszolgálati rádiója volt, már csak ezért is számít világszerte követendő példának. Felügyelő testülete, a Trust kettős, néha egymásnak ellentmondó mandátummal rendelkezik. Egyrészt ide futnak be a közönségtől érkező panaszok, melyeket kivizsgál és így alkalmanként bírál, másrészt feladata, hogy képviselje a BBC érdekeit, vezetését a kormány, az ellenzéki pártok, a szakszervezetek, a nagyvállalatok támadásaival szemben. A jelenlegi kuratórium keményebb, mint a korábbi irányítás volt. Pragmatikus angol megoldásként tagjai korábbi politikusokból, közgazdászokból, gyáriparosokból, újságírókból tevődnek össze. Többnek van politikai háttere, általában lehet tudni, melyik oldalhoz állnak közelebb, mégis nem azért nevezik ki őket, mert valamelyik párthoz tartoznak. Gyakran előfordul, hogy egy kormány megörökli a BBC vezetését, de az idő előtti változtatás igénye soha nem merült fel és a vezetésen belüli politikai egyensúly mindig megmarad. - Hová küldik a hatóságok vagy személyek a BBC műsoraival kapcsolatos kifogásokat és mi lesz azok sorsa, milyen büntető módszerek alkalmazhatók? - A panaszokat a műsorszerkesztőnél lehet kezdeni, bár a hatóságok általában visszafelé haladnak, a kuratóriumhoz fordulnak. Vannak különböző fegyelmi megoldások, kötelezhetők például bocsánatkérésre a hibát vétettek. A telefonos közönségszavazások során elkövetett szabálytalanságok után például vissza kellett fizetni, illetve jótékonysági célokra fordítani a hitelkártyákról levont pénzt. Előfordult lefokozás vagy arra ösztönzés is, hogy a BBC hírnevét kockára tevő munkatársak önként távozzanak. Az új médiatörvény egyik legvitatottabb, nemzetközi szervezetek és a külföldi sajtó által leginkább kifogásolt eleme az MTI, a Magyar Rádió és Televízió és a Duna TV összevonása, illetve a tartalom centralizálása. Összehasonlítható-e ezzel, hogy magyarországi kormányzati ismeretek szerint a BBC-n belül is létrejön egy hírszolgálati központosítás az országos, regionális és helyi hírek, valamint a webtartalom szervezeti egyesítésével? -A nagyobb mértékű centralizációt most készülnek bevezetni. Ennek hátterében az áll, hogy hat évre befagyasztották az előfizetési díjat, amiből a reklámokat nem sugárzó BBC nagyrészt él. Az okok kizárólag anyagi és szervezeti jellegűek, és semmilyen külső befolyás nem áll mögötte. Belső kezdeményezésről, majdhogynem birodalomépítésről van szó. A BBC hírgyártása már eddig is a világ legnagyobbika volt, mostantól óriási monolit lesz, de ennek nincs politikai összefüggése. Gabriel Partos NÉPSZABADSÁG • 2011. JANUÁR 3., HÉTFŐ Magyarország • 3 Vagy indít eljárást, vagy nem. Vagy kiszab büntetést, vagy nem. Vajon miért biztosít ilyen lehetőséget a médiatörvény, ha nem azért, hogy ezzel élni is lehessen? És ha élni lehet vele, akkor miért ne élnének? A mi valóságunk szerk@nepszabadsag.hu A Népszabadság szerkesztősége mai címlapján jelzi álláspontját: az új médiatörvény hatálybalépésével Magyarországon megszűnt a sajtószabadság. Ezt föltüntettük az Európai Unió további 22 hivatalos nyelvén is, hogy mindenki értse. Rendkívül súlyos mondatról van szó, olyanról, amelynél súlyosabbat az elmúlt húsz évben ez a lap nem írt le, és olyan tiltakozó módszerrel, amelyet ez a szerkesztőség még sosem választott. Eljárásunk indokolásra szorul. Meggyőződésünk, hogy a médiatörvény minden hangzatos jelszava ellenére valójában a Fidesz-KDNP vezette kormány autoriter törekvéseit szolgálja azzal, hogy megteremti a lehetőségét a velük ellentétes véleményen állók megzabolázásának, megbüntetésének, végső soron akár a tönkretételüknek. És bár most mindenki fogadkozik, teszi ezt például a médiahatóság egyik tagja, aki arra hívja föl a figyelmet, hogy ők majd jól és méltányosan élnek a bírság lehetőségével, teszi ezt a Fidesz egyik vezető kulturális szakembere, aki arra utalt (bárki nem mondta), hogy politikai véleményért nem fognak bírságokat kiróni a lapokra, de hogy ha ez mindössze félreértés, akkor minden hazai és Magyarország rendszerváltás utáni történetében eddig nem látott méretű és minőségű nemzetközi tiltakozás ellenére miért nem vették ki a törvényből ezt a passzust? Így aztán ma a médiahatóság kizárólag fideszes emberei bármilyen indokkal és bármilyen ürüggyel - azért például, mert kiegyensúlyozatlannak tartják ezt a cikket vagy csak nem tetszik nekik, hogy pártjukhoz tartozó vagy az ő védelmüket élvező emberekről írtunk, holott a valóságot - bírságot vethetnek ki a szerkesztőségre, amely aztán ismétlődés esetén elérheti alkalmanként a 25 millió forintot. A lap bírósághoz fordulhat, kérve a büntetés felfüggesztését, majd pereskedhet az igazáért. De milyen alapon dönt majd a bíróság például a büntetés felfüggesztéséről? Nem tudhatjuk. Vagy felfüggeszti, vagy nem. Csupa-csupa megengedhetetlen „vagy”: a médiahatóság vagy él ezzel a lehetőségével, vagy nem, vagy olyan bírságot szab ki, amelynek kifizetése rendkívül súlyosan, végzetesen érintheti a szerkesztőséget, vagy nem, a bíróság vagy felfüggeszti a bírságot, vagy nem. Ez garanciának meglehetősen kevés egy olyan országban, ahol eddig mindenféle bírság nélkül is megvolt a lehetősége annak, hogy bírói úton bárki elégtételt kapjon a sajtó által okozott sérelemért. És ehhez még csak külön hatóság sem kellett. Meg médiaombudsman sem, aki most egy személyben a médiahatóság elnökének tartozik majd beszámolóval, és kénye-kedve szerint indíthat eljárásokat bármelyik szerkesztőség ellen: ha éppen olyanja van, akkor bármilyen üzleti dokumentumot bekérethet, ha azt nem adják át, a bírság már 50 millió forint is lehet. Vagy indít eljárást, vagy nem. Vagy kiszab büntetést, vagy nem. Vajon miért biztosít ilyen lehetőséget a médiatörvény, ha nem azért, hogy ezzel élni is lehessen? És ha élni lehet vele, akkor miért ne élnének? Mindez így együtt fenyegető kardként lebeg a magukra valamit adó sajtótermékek feje fölött. Mindeközben igenis adnia kell magára annak, aki a ma valóságát akarja láttatni. Hiszen láttat egy világot a kormány, amit jól érzékeltetnek a járomba fogott közmédiumok műsorai: ebben a világban rend van és közbiztonság, ebben a világban megvédik a nyugdíjakat. Schmitt Pál a világ egyik legautonómabb személyisége és ez a médiatörvény „igazi európai szabályozás”. Mi azonban inkább azt a világot láttatnánk továbbra is, amelyben élünk. Ehhez makacsul, konokul ragaszkodunk. Még a címlapunk egyetlen információ köré szervezésével is, ha az életbevágó közlést tartalmaz: Magyarországon megszűnt a sajtószabadság. De elpusztítani nem tudják. Az európai fogalmak szerint mármár szociáldemokrataként, az itteniek alapján baloldali liberálisként indult Obama - ezek Amerikában súlyosan megbélyegző fogalmak is lehetnek! - a politikai centrumot vette célba. A tét nagy: saját 2012-es újraválasztása. Középre nézz! Szőcs László szocsi@nepszabadsag.hu Obama a novemberi kongresszusi vereség után ott tart ma, ahol Clinton tizenhat éve, elnöksége második félidejében az eddiginél jóval ellenségesebb törvényhozással bajlódhat. A decemberi, a jómódúak adókedvezményeit megtartó adóalku a republikánusokkal a legnyilvánvalóbb jele annak, hogy az európai fogalmak szerint már-már szociáldemokrataként, az itteniek alapján baloldali liberálisként indult Obama - ezek Amerikában súlyosan megbélyegző fogalmak is lehetnek! - a politikai centrumot vette célba. A tét nagy: saját 2012-es újraválasztása. Az, hogy Jimmy Carter módjára egyciklusos elnökként végzi, vagy Clintonhoz hasonlóan, a nyolc évet kitöltve a legtöbbet éri el, amit amerikai politikus elérhet. Környezetemben, beszélgetőpartnerek között még csak félmondatokban, de egyre gyakrabban hallottam, ami két éve csak keveseknek jutott eszébe: Obamában talán nincs több négy évnél. Az eddigi eredményei szerények, vagy, mint az egészségbiztosítási reform esetében, csak évek múlva lesznek igazolhatóak. Sok a be nem váltott ígéret, mindennapos volt a vergődés a pár hét múlva leköszönő kongresszusban. Karácsony előtt aztán - hála a republikánusokkal az adókedvezmények ügyében kötött kompromisszumnak - ratifikálták az új START fegyverzetkorlátozási szerződést (ez Közép-Európa számára is fontos), és érvénytelenítették azt a törvényt, amely a magukat nyíltan melegeknek vallókat kizárta a katonai szolgálatból. Igaz, a törvénytelen bevándorlóknak adott amnesztiáról most sem sikerült megállapodni. Közeli ismerői szerint Obama hűvös, intellektuális, távolságtartó ember, alkatilag kevéssé alkalmas a hátba veregető, smúzoló társasági politizálásra, amellyel pedig megolajozhatná a nyikorgó washingtoni kerekeket. Mégis, Mitch McConnell, a republikánus ellenzék szenátusi vezetője nemrég már azt mondta: a jelek szerint gyorstárcsázásra programozták a telefonszámát a fehér házi készülékeken. Ugyanis Obama ismerői azt is hozzáteszik, hogy az elnök pragmatikus, nem rabja ideológiáknak. Ennek most hasznát veheti. Sok múlik azon 2012-ben, hogy ki lesz a republikánus kihívó, illetve lesz-e újra érdemi harmadik jelölt, aki, mint 1992-ben Ross Perot vagy 2000-ben Ralph Nader, megbolondíthatja a választási aritmetikát. A gazdasági előrejelzések szerint az igen súlyos gondot okozó munkanélküliség egy-két éves távlatban még kevéssé fog apadni. Magyarán: bőven lesz itt táptalaj a demagógiára, a mégoly jogos frusztráció szavazatokra váltására. A csata középen dőlhet el, ezt Obama is érzi és ennek megfelelően helyezkedik. (Saját 2008-as hívei úgysem tudnak másra szavazni.) Az elnök kezdetben fölényeskedett kissé a Bush-éra után sebeiket nyalogató republikánusokkal. „A választásoknak következményeik vannak. És én nyertem” - mondta nekik. Az első mondat továbbra is érvényes.