Népszabadság, 2011. január (69. évfolyam, 1-25. szám)

2011-01-03 / 1. szám

www.nol.hu Külföldi kartácstűz Sokkoló események. A magyar sajtó retteg. Orbán hajlamos a tűzzel játszani.­­ Az elmúlt három nap külföldi sajtótermé­séből csemegéztünk, no meg a kormány napi magyarázko­dásából. Hírösszefoglalónk Az EU-elnökség miatt Magyaror­szágra irányuló figyelem alkalmat ad a félreértések tisztázására, pél­dául a médiatörvénnyel kapcsolat­ban. Erről Nagy Anna kormányszó­vivő beszélt az MTI-nek a magyar EU-elnökséget elindító szilveszte­ri rendezvényen. „Az EU-elnökség és az a fajta érdeklődés, amelyet ilyenkor egy ország kap, nagyon jó fórum ahhoz, hogy tisztázni lehes­sen a félreértéseket (...) Az elnök­ség miatt százával fognak Magyar­­országra érkezni olyan újságírók, akik egyébként nem jönnének. „Ez azért nagyon jó, mert végre le lehet velük ülni, és meg lehet velük be­szélni, hogy az, amiről azt gondol­ják, hogy a médiatörvény tartalma, az vajon tényleg az e”. Az EU-elnökség miatt is kí­nos nemzetközi össztűz azonban mit sem enyhült. Az EU-nak és az Egyesült Államoknak rajta kell tar­tania a szemét Magyarországon - írja a The Washington Postban megjelent olvasói levelében Schiff András. A világhírű zongoramű­vész írását „Megkérdőjeleződött Magyarország EU-szerepe” cím­mel ismertette a lap. A Post a héten - fél éven belül immár másodszor - szerkesztőségi kommentárban bírálta a magyarországi médiasza­bályozást. Hozzászólásában Schiff András megkérdőjelezi, hogy a kö­zös európai értékek szempontjából Magyarország készen áll-e, illetve méltó-e arra, hogy átvegye az EU soros elnökségét. A szerző szerint az unió nem pusztán gazdasági és kereskedelmi szervezet, hanem a közös értékek védelmében normá­kat kell felállítania tagállamai szá­mára. A művész a médiatörvénye­ket kontextusba helyezi: a toleran­ciaszint (ti. Magyarországon) meg­látása szerint „szélsőségesen ala­csony”. „Rasszizmus, a romák hát­rányos megkülönböztetése, anti­szemitizmus, idegengyűlölet, sovi­nizmus és reakciós nacionalizmus” kísért; „ezen tünetek mélységesen nyugtalanítóak”, „olyan emlékeket ébresztenek, amelyekről azt re­méltük, hogy régen feledésbe me­rültek”, és mindezek miatt „sokan félnek” - állítja. Az AFP francia hírügynökség a nemzetközi kritikákból szemezge­tett, mondván Magyarország külö­nös felelősséggel bír az egész unió képéért a világban, olyan időben, amikor vitatott reformok sorozatá­val mind az országon belül, mind külföldön vihart keltett. A dpa né­met hírügynökség szerint Magyar­­ország az euróválság kellős közepén vette át az elnökséget, ugyanakkor médiapolitikája vitákat váltott ki. A párizsi Le Figaro az év utolsó nap­ján számolt be a magyar EU-elnök­­ségről, megemlítve, hogy a magyar sajtó kevésbé vakmerő azóta, hogy megszavaztak egy törvényt. A Le Monde szerint „a politikailag nem kiegyensúlyozott”, illetve „az embe­ri méltóságot sértő” tartalmak úgy válnak büntethetővé, hogy ezeket a fogalmakat a törvény nem fejti ki. Abban a szervben, amely e bírságo­kat kiszabja - fogalmaz a lap - nincs semmi pluralizmus: mind az öt tagja a Fideszből, Orbán Viktor kormány­fő pártjából való. Bár Orbán Viktor jó benyomást keltett az Egyesült Államokban, Washingtont aggasztotta is a ma­gyar politikus - hivatkozik a Der Spiegel német hírmagazin portálja egy a WikiLeaks által kiszivárogta­tott amerikai diplomáciai táviratra, amelyet korábban már röviden is­mertettünk. A teljes cikkből kide­rül, ami az összefoglalóból nem: a sürgöny feltehetően 2006 őszén íródott, egy, a Fidesz által szerve­zett tömegdemonstrációról, és a párt „erőszakos tüntetőkhöz” fű­ződő kapcsolatairól szól. „Míg Or­bán Viktor legjobb arcát láttuk a nagykövetekkel folytatott mina­pi találkozón, ez a kaland (azaz a tüntetés - pontosít a Der Spiegel) ugyanakkor azt mutatja, hogy haj­lamos a tűzzel játszani” - idézi a német hírmagazin az amerikai kö­­vetségi táviratot. Külföldi stáb közvetítőkocsija a Parlament előtt­Fotó: Móricz Simon hoz, hogy ne vagy másképp számoljunk valami­ről be. A BBC válasza mindig az volt, hogy kö­szöni, majd elintézi, ahogy jónak látja. Friss pél­da a 2018-as futball-világbajnokság rendezési jo­gának odaítélése. Mint ismeretes, a Panoráma cí­mű műsor a döntés előtt néhány nappal sugárzott adást egyes FIFA-tisztviselők megvesztegethető­ségéről. A BBC nyilván nyomás alá került, hogy ne éppen a kritikus pillanatban haragítsa magára és Angliára a testületet, de nem hagyta magát be­folyásolni. A BBC a világ első közszolgálati rádió­ja volt, már csak ezért is számít világszerte köve­tendő példának. Felügyelő testülete, a Trust ket­tős, néha egymásnak ellentmondó mandátummal rendelkezik. Egyrészt ide futnak be a közönségtől érkező panaszok, melyeket kivizsgál és így alkal­manként bírál, másrészt feladata, hogy képviselje a BBC érdekeit, vezetését a kormány, az ellenzé­ki pártok, a szakszervezetek, a nagyvállalatok tá­madásaival szemben. A jelenlegi kuratórium ke­ményebb, mint a korábbi irányítás volt. Pragma­tikus angol megoldásként tagjai korábbi politi­kusokból, közgazdászokból, gyáriparosokból, új­ságírókból tevődnek össze. Többnek van politi­kai háttere, általában lehet tudni, melyik oldalhoz állnak közelebb, mégis nem azért nevezik ki őket, mert valamelyik párthoz tartoznak. Gyakran elő­fordul, hogy egy kormány megörökli a BBC veze­tését, de az idő előtti változtatás igénye soha nem merült fel és a vezetésen belüli politikai egyen­súly mindig megmarad. - Hová küldik a hatóságok vagy személyek a BBC műsoraival kapcsolatos kifogásokat és mi lesz azok sorsa, milyen büntető módszerek alkalmazhatók? - A panaszokat a műsorszerkesztőnél lehet kezdeni, bár a hatóságok általában visszafelé ha­ladnak, a kuratóriumhoz fordulnak. Vannak kü­lönböző fegyelmi megoldások, kötelezhetők pél­dául bocsánatkérésre a hibát vétettek. A telefo­nos közönségszavazások során elkövetett sza­bálytalanságok után például vissza kellett fizetni, illetve jótékonysági célokra fordítani a hitelkár­tyákról levont pénzt. Előfordult lefokozás vagy arra ösztönzés is, hogy a BBC hírnevét kockára tevő munkatársak önként távozzanak.­­ Az új médiatörvény egyik legvitatottabb, nemzet­közi szervezetek és a külföldi sajtó által leginkább kifogásolt eleme az MTI, a Magyar Rádió és Te­levízió és a Duna TV összevonása, illetve a tar­talom centralizálása. Összehasonlítható-e ezzel, hogy magyarországi kormányzati ismeretek sze­rint a BBC-n belül is létrejön egy hírszolgálati köz­­pontosítás az országos, regionális és helyi hírek, valamint a webtartalom szervezeti egyesítésével? -A nagyobb mértékű centralizációt most ké­szülnek bevezetni. Ennek hátterében az áll, hogy hat évre befagyasztották az előfizetési díjat, ami­ből a reklámokat nem sugárzó BBC nagyrészt él. Az okok kizárólag anyagi és szervezeti jellegűek, és semmilyen külső befolyás nem áll mögötte. Bel­ső kezdeményezésről, majdhogynem birodalom­építésről van szó. A BBC hírgyártása már eddig is a világ legnagyobbika volt, mostantól óriási mono­lit lesz, de ennek nincs politikai összefüggése. Gabriel Partos NÉPSZABADSÁG • 2011. JANUÁR 3., HÉTFŐ Magyarország • 3 Vagy indít eljárást, vagy nem. Vagy kiszab büntetést, vagy nem. Vajon miért biztosít ilyen lehetőséget a médiatörvény, ha nem azért, hogy ezzel élni is lehessen? És ha élni lehet vele, akkor miért ne élnének? A mi valóságunk szerk@nepszabadsag.hu A Népszabadság szerkesztősége mai címlapján jelzi álláspontját: az új médiatörvény hatálybalépésével Magyarországon megszűnt a sajtószabadság. Ezt föltüntettük az Európai Unió további 22 hiva­talos nyelvén is, hogy mindenki értse. Rendkívül súlyos mondatról van szó, olyanról, amelynél súlyosabbat az elmúlt húsz évben ez a lap nem írt le, és olyan tiltakozó módszerrel, amelyet ez a szerkesz­tőség még sosem választott. Eljárásunk indokolásra szorul. Meggyőződésünk, hogy a médiatörvény minden hangzatos jel­szava ellenére valójában a Fidesz-KDNP vezette kormány autori­­ter törekvéseit szolgálja azzal, hogy megteremti a lehetőségét a ve­lük ellentétes véleményen állók megzabolázásának, megbüntetésé­nek, végső soron akár a tönkretételüknek. És bár most mindenki fo­­gadkozik, teszi ezt például a médiahatóság egyik tagja, aki arra hívja föl a figyelmet, hogy ők majd jól és méltányosan élnek a bírság le­hetőségével, teszi ezt a Fidesz egyik vezető kulturális szakembere, aki arra utalt (bár­ki nem mondta), hogy politikai véleményért nem fognak bírságokat kiróni a lapokra, de hogy ha ez mindössze félre­értés, akkor minden hazai és Magyarország rendszerváltás utáni történetében eddig nem látott méretű és minőségű nemzetközi til­takozás ellenére miért nem vették ki a törvényből ezt a passzust? Így aztán ma a médiahatóság kizárólag fideszes emberei bár­milyen indokkal és bármilyen ürüggyel - azért például, mert ki­egyensúlyozatlannak tartják ezt a cikket vagy csak nem tetszik ne­kik, hogy pártjukhoz tartozó vagy az ő védelmüket élvező embe­rekről írtunk, holott a valóságot - bírságot vethetnek ki a szerkesz­tőségre, amely aztán ismétlődés esetén elérheti alkalmanként a 25 millió forintot. A lap bírósághoz fordulhat, kérve a büntetés fel­függesztését, majd pereskedhet az igazáért. De milyen alapon dönt majd a bíróság például a büntetés felfüggesztéséről? Nem tudhat­juk. Vagy felfüggeszti, vagy nem. Csupa-csupa megengedhetetlen „vagy”: a médiahatóság vagy él ezzel a lehetőségével, vagy nem, vagy olyan bírságot szab ki, amelynek kifizetése rendkívül súlyo­san, végzetesen érintheti a szerkesztőséget, vagy nem, a bíróság vagy felfüggeszti a bírságot, vagy nem. Ez garanciának meglehető­sen kevés egy olyan országban, ahol eddig mindenféle bírság nél­kül is megvolt a lehetősége annak, hogy bírói úton bárki elégtételt kapjon a sajtó által okozott sérelemért. És ehhez még csak külön hatóság sem kellett. Meg médiaombudsman sem, aki most egy sze­mélyben a médiahatóság elnökének tartozik majd beszámolóval, és kénye-kedve szerint indíthat eljárásokat bármelyik szerkesztő­ség ellen: ha éppen olyanja van, akkor bármilyen üzleti dokumen­tumot bekérethet, ha azt nem adják át, a bírság már 50 millió fo­rint is lehet. Vagy indít eljárást, vagy nem. Vagy kiszab büntetést, vagy nem. Vajon miért biztosít ilyen lehetőséget a médiatörvény, ha nem azért, hogy ezzel élni is lehessen? És ha élni lehet vele, ak­kor miért ne élnének? Mindez így együtt fenyegető kardként lebeg a magukra valamit adó sajtótermékek feje fölött. Mindeközben igenis adnia kell magára annak, aki a ma valósá­gát akarja láttatni. Hiszen láttat egy világot a kormány, amit jól ér­zékeltetnek a járomba fogott közmédiumok műsorai: ebben a vi­lágban rend van és közbiztonság, ebben a világban megvédik a nyugdíjakat. Schmitt Pál a világ egyik legautonómabb személyi­sége és ez a médiatörvény „igazi európai szabályozás”. Mi azon­ban inkább azt a világot láttatnánk továbbra is, amelyben élünk. Ehhez makacsul, konokul ragaszkodunk. Még a címlapunk egyet­len információ köré szervezésével is, ha az életbevágó közlést tar­talmaz: Magyarországon megszűnt a sajtószabadság. De elpusztí­tani nem tudják. Az európai fogal­mak szerint már­­már szociálde­mokrataként, az itteniek alapján baloldali liberális­ként indult Oba­ma - ezek Ameri­kában súlyosan megbélyegző fo­galmak is lehet­nek! - a politikai centrumot vette célba. A tét nagy: saját 2012-es újra­választása. Középre nézz! Szőcs László szocsi@nepszabadsag.hu Obama a novemberi kongresszusi vereség után ott tart ma, ahol Clinton tizenhat éve, elnöksége második félidejében az eddiginél jóval ellenségesebb törvényhozással bajlódhat. A decemberi, a jó­módúak adókedvezményeit megtartó adóalku a republikánusok­kal a legnyilvánvalóbb jele annak, hogy az európai fogalmak szerint már-már szociáldemokrataként, az itteniek alapján baloldali liberá­lisként indult Obama - ezek Amerikában súlyosan megbélyegző fo­galmak is lehetnek! - a politikai centrumot vette célba. A tét nagy: saját 2012-es újraválasztása. Az, hogy Jimmy Carter módjára egycik­­lusos elnökként végzi, vagy Clintonhoz hasonlóan, a nyolc évet ki­töltve a legtöbbet éri el, amit amerikai politikus elérhet. Környezetemben, beszélgetőpartnerek között még csak félmon­datokban, de egyre gyakrabban hallottam, ami két éve csak keve­seknek jutott eszébe: Obamában talán nincs több négy évnél. Az eddigi eredményei szerények, vagy, mint az egészségbiztosítási re­form esetében, csak évek múlva lesznek igazolhatóak. Sok a be nem váltott ígéret, mindennapos volt a vergődés a pár hét múlva lekö­szönő kongresszusban. Karácsony előtt aztán - hála a republiká­nusokkal az adókedvezmények ügyében kötött kompromisszum­nak - ratifikálták az új START fegyverzetkorlátozási szerződést (ez Közép-Európa számára is fontos), és érvénytelenítették azt a tör­vényt, amely a magukat nyíltan melegeknek vallókat kizárta a kato­nai szolgálatból. Igaz, a törvénytelen bevándorlóknak adott amnesz­tiáról most sem sikerült megállapodni. Közeli ismerői szerint Obama hűvös, intellektuális, távolságtartó ember, alkatilag kevéssé alkalmas a hátba veregető, smúzoló társasá­gi politizálásra, amellyel pedig megolajozhatná a nyikorgó washing­toni kerekeket. Mégis, Mitch McConnell, a republikánus ellenzék szenátusi vezetője nemrég már azt mondta: a jelek szerint gyorstár­csázásra programozták a telefonszámát a fehér házi készülékeken. Ugyanis Obama ismerői azt is hozzáteszik, hogy az elnök pragmati­kus, nem rabja ideológiáknak. Ennek most hasznát veheti. Sok múlik azon 2012-ben, hogy ki lesz a republikánus kihívó, illet­ve lesz-e újra érdemi harmadik jelölt, aki, mint 1992-ben Ross Perot vagy 2000-ben Ralph Nader, megbolondíthatja a választási aritme­tikát. A gazdasági előrejelzések szerint az igen súlyos gondot oko­zó munkanélküliség egy-két éves távlatban még kevéssé fog apad­ni. Magyarán: bőven lesz itt táptalaj a demagógiára, a mégoly jogos frusztráció szavazatokra váltására. A csata középen dőlhet el, ezt Obama is érzi és ennek megfelelően helyezkedik. (Saját 2008-as hí­vei úgysem tudnak másra szavazni.) Az elnök kezdetben fölényeske­dett kissé a Bush-éra után sebeiket nyalogató republikánusokkal. „A választásoknak következményeik vannak. És én nyertem” - mondta nekik. Az első mondat továbbra is érvényes.

Next