Népszabadság, 2011. július (69. évfolyam, 152-177. szám)

2011-07-16 / 165. szám

6 Népszabadság | 2011. július 16., szombat Magyarország Bánd Az engedély nélkül emelt emlékmű akadályozza a kálvária felújítását Keresztkérdés Cseri Péter VESZPRÉM „Kegyelmi kérvényt” írt a minap az ál­lamfőnek a bándi Csordás Endre. Azt kéri Schmitt Páltól, hogy a Kulturá­lis Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) döntésével szemben mégis kaphasson szakhatósági engedélyt a bándi Esseg­­vár romjainál található régi kálvá­ria felújítása. Engedély nélkül ugyan­is elvész az a 13,5 millió forintos uniós támogatás, amit a helyi Magtárskör Egyesület nyert el a munkálatokra. A középkori Essegvár romja Bánd legfőbb turistacsalogató látványossá­ga. A műemléki terület a helyi önkor­mányzat tulajdonában van, bármi­lyen átalakításához, külső megjele­nését érintő változtatáshoz az örök­ségvédelmi hivatal engedélye szük­séges, így ahhoz is, hogy a magtárs­kör felújíthassa az 1933-ban épített bándi keresztutat, amely az elmúlt évtizedekben - egyetlen stáció kivé­telével - teljesen elpusztult. Schindler László bándi polgármes­ter szerint elsősorban éppen Csordás Endre és az általa vezetett magtárs­kör a felelősek azért, hogy a keresztút rekonstrukciójára az örökségvédelmi hivatal nem adott engedélyt. A KÖH ugyanis ahhoz a feltételhez kötöt­te a hozzájárulását, hogy a várromnál 2008-ban engedély nélkül felállított hatalmas kettős keresztet helyezzék át egy másik helyre, a magtárskör azon­ban ragaszkodik ahhoz, hogy a szim­bólum a jelenlegi helyén maradjon. Schindler László szerint egyértel­mű, hogy a dupla kereszt három év­vel ezelőtti, engedély nélküli felállítá­sa Csordás Endréhez köthető, ő azon­ban kérdésünkre azt mondta: a közép­kori Szent György kápolna helyére ke­rült kettős kereszt egy alkalmi közös­ség akaratából, több településen élők összefogásával jött létre. Azt viszont Csordás is elismeri: a felszentelt em­lékmű megmaradásáért a magtárs­körrel együtt hajlandó minden követ megmozgatni. A bándi dupla kereszt története az elmúlt három évben bonyolult üggyé vált. Az örökségvédelmi hivatal - mi­után tudomást szerzett róla - kötelez­te az önkormányzatot, hogy távolítsa el a várdombról az engedély nélkül oda­épített emlékművet, és helyezze azt egy másik, „méltó helyszínre”. Az indoklás szerint „a kettős kereszt -­míves kivi­tele ellenére - anyagában, megformá­lásában, jelenkori építészeti megfogal­mazásában látványban idegen elem a műemléki együttesben”. A határozat egymillió forintos bírság kiszabását helyezte kilátásba, amennyiben a bán­di önkormányzat nem helyezi át a dup­la keresztet a várdombról. A fellebbe­zést a KÖH másodfokon elutasította, az ügy végül bíróságra került. A Veszp­rém Megyei Bíróság az idén áprilisban jóváhagyta az örökségvédelmi hivatal határozatát. Az önkormányzat azonban ezek után sem nyúlt a kereszthez.­­ Egy katolikus faluban óriási felhá­borodást keltene, ha az önkormányzat erőszakkal távolíttatna el egy felszen­telt keresztet a helyéről - érvel Schind­ler László. - Nem tehetünk mást, meg­próbáljuk meggyőzni a magtárskört, hogy saját maguk vigyék át egy másik helyre a kettős keresztet. Akadnak a faluban máshol is szép fekvésű önkor­mányzati ingatlanok. Az általunk megkérdezett bándia­­kat megosztja a keresztügy. Azt min­denki elismeri, hogy a dupla kereszt igen míves kidolgozású, ám azt többen is megjegyezték: a jogszabályokat a jó szándékú civileknek is be kellene tar­taniuk. Többen is erélytelennek tart­ják az önkormányzatot, amely még az egymillió forintos büntetést is hajlan­dó lenne bevállalni, csak hogy elkerül­je a konfliktust a keresztállítókkal. Csordás Endre - aki a Magtárskör Egyesület nevében védelmére kelt a kettős keresztnek - egészen más néző­pontból közelíti meg az ügyet. Szerin­te az „igazság fontosabb a törvénynél”, a kettős kereszt hatósági eltávolítta­­tása „lehet, hogy törvényes, de etikát­lan”. Schindler László szerint ez az ér­velés a jogállamiság alapjait kérdőjele­zi meg, hiszen így a vélt igazára hivat­kozva bárki elszabotálhatná a jogerős hatósági határozatokat. Mindenesetre a duplakeresztügy­­nek az lett a következménye, hogy a magtárskör nem kapott engedélyt az örökségvédelmi hivataltól a bándi kálvária felújítására. Az engedélyké­relmet a civil szervezet tavaly nyújtot­ta be, ám azt a KOH első és másod­fokon is elutasította. Az indoklás sze­rint csak abban az esetben állíthat­ják helyre a kálváriát, ha a dupla ke­resztet áthelyezik a várdombról, mi­vel „az engedély nélkül felállított ke­reszt legitimálása a műemlék ingatlan megjelenésében olyan eszmei zűrza­vart jelentene, amely a hely jelentősé­géhez nem méltó.”­­ Ez zsarolás - ál­lítja Csordás Endre. - Az elutasítás in­doklása szégyen, a hatóságot nem kö­telezi a törvény arra, hogy így járjon el, a keresztút független a dupla ke­reszttől. A „rendhagyó kegyelmi kér­vénnyel” az volt a célom, hogy felhív­jam a figyelmet arra: a hatóság bos­­­szúja miatt elveszítünk 13,5 millió fo­rintos uniós támogatást. Schindler Lászlónak felvetettük: a kettős kereszt ügyében a KDH a jog­erőssé vált határozat alapján nemcsak egymilliós bírsággal sújthatja a falut, de akár kényszerbontást is elrendel­het. A polgármester közölte, még min­dig bízik abban, hogy erőszakos meg­oldás nélkül is le lehet zárni az ügyet. A részleteket nem fejtette ki. Egyházi, világi jelkép A kettős kereszt egyszerre egyházi és világi jelkép. Megjelenik egyebek mel­lett a Magyar Köztársaság címerében, a keresztény hagyomány szerint Szent István király apostoli királyságának jele, mivel első királyunk az apostolokhoz ha­sonlóan előzmények nélkül, a Szentszék­kel együttműködve teremtette meg Magyarország egyházszervezetét. A bizánci eredetű szimbólum idehaza elsőként III. Béla 1190 körül vert pén­zein, majd IV. Béla pecsétjein jelentke­zik, használata a középkorban a bizánci császárral való egyenrangúságot jelez­te. A legújabb korban inkább világi-poli­tikai szimbólumként használják a kettős keresztet, ami például a Jobbik hivata­los pártlogójának központi szimbóluma. Interjú Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár a főigazgató szerint végrehajtója és nem formálója az egészségpolitikának Nincs szükség B tervre Nem fordulhat elő, hogy az eredeti kormányzati tervek ne teljesüljenek, a gyógyszerkasszát tartani fogjuk - nyilatkozta lapunknak Sélleiné Már­ki Mária, az OEP főigazgatója. Danó Anna Sok kritika éri? Ha a Széll Kálmán Terv intézkedé­sei által kiváltott visszhangra gondol, igen, sokféle vélemény hangzott el. Az intézkedéscsomagra szükség van, részben azért, hogy finanszírozható maradjon a rendszer, másrészt a ha­zai gyógyszerár-támogatási szisztéma talán Európa legbonyolultabb és leg­ellentmondásosabb rendszere. A terv kijelölte az irányokat, a mi feladatunk azokat megvalósítani. Teljesíthető a Széll Kálmán Terv? Igen, a gyógyszerkasszát tartani fogjuk. Ez a feltétele, hogy az ellátó­­rendszer más részei hozzájussanak 15 milliárd forint pluszforráshoz. Van B terve is, ha mégsem lenne meg így a kórházak számára a pénz? Nincs rá szükség, nem fordulhat elő, hogy az eredeti kormányzati ter­vek ne teljesüljenek. A Széll Kálmán Terv mennyivel apaszt­ja a kasszát? A három évre szóló program nyo­mán - a táppénzkiadásokat érintő in­tézkedésekkel együtt - 130 milliárd forinttal költhet kevesebbet az egész­ségbiztosító. De ezt az összeget nem elvonják, az intézkedések célja az E­­Alap hiányának mérséklése. Ez szük­séges. Ez is forráskivonás, miközben a Fidesz épp az ellenkezőjét ígérte a választási kampányban... Az OEP végrehajtója és nem formá­lója az egészségpolitikának. A helyzet magyarázatához hozzátartozik, hogy a kormány elszánt a támogatási rend­szer ésszerűsítésére, és az ismert gaz­dasági helyzet ezeket a folyamatokat felgyorsította. Most az egészségbizto­sítási rendszer kiadásainak a felét az állam finanszírozza, és tartozik azzal a polgárainak, hogy takarékosan bá­nik a pénzükkel, mielőbb tiszta hely­zetet teremt valamennyi közfinanszí­rozott területen. Ez történik pillanat­nyilag az OEP-nél is. Az idén körülbe­lül 30 milliárddal költhetünk keveseb­bet gyógyszerre és táppénzre, mint ta­valy. Az első fél évben a gyógyszerkas­­­szában időarányosan 18 milliárd fo­rinttal több lett a támogatási kiadás, mint lehetne. A jövő évben megtaka­rítandó 83 milliárd forintra szeptem­ber végéig kell elkészülnie a részletes intézkedési tervnek. Mondana néhány példát, hogy még mi várhat a gyógyszerpiac szereplőire és benne a betegekre? Ilyen lesz az úgynevezett eredmény­alapú támogatási rendszer bevezetése. Az elmúlt években több olyan gyógy­szer is volt a piacon, amely nem hozta a gyártója által ígért és a klinikai vizsgá­latok alapján elvárható terápiás ered­ményeket. Ezért a nagyon drága és rit­ka betegségek csoportjában kezdemé­nyezzük, hogy az első néhány kezelést a gyártó finanszírozza, és azt a biztosí­tó csak akkor folytatná, ha gyógyul a beteg. Az ezen az elven alapuló másik módszer a meglévő, hosszan tartó be­tegségek terápiájának felülvizsgálatán alapulna. Ha például a csontritkulásra ható készítményektől azt várjuk, hogy mérsékeljék a csonttörések és az ezzel kapcsolatos kórházi kezelések számát, akkor egy vagy két év után ellenőrizni fogjuk, hogy az ilyen készítményt sze­dőknél ez hogyan alakult. Ha ez több lesz a tolerálhatónál, akkor az ebből adódó többletköltséget a cégnek kell majd fizetnie. Ennek a rendszernek a működtetését segítheti az betegregisz­ter. A kórházak ugyanis most is külde­nek teljesítményelszámolást, de a fi­nanszírozó ebből most csak azt tud­ja, hogy hány és milyen ellátást végez­tek el. A jövőben viszont ezekben a cso­portokban arról is tájékoztatni kell az egészségbiztosítót, hogy az adott be­teg pontosan milyen készítményeket kapott, és annak nyomán miként vál­toztak a laboreredményei vagy egyéb paraméterei, így több információhoz juthatunk. Az ésszerűbb finanszírozás mellett ez a betegnek is jó, mert a ko­rábbinál sokkal kontrolláltabb körül­mények között gyógyulhat. Hogyan néz ez ki a gyakorlatban? A beteg személyes adatait összekötve vizsgálódhatnak majd a gyógyszercé­gek saját terápiájukat illetően a keze­lési naplókban? Erről szó sincs. A gyógyszercégek a betegszintű adatokhoz semmilyen módon nem juthatnak hozzá. A beteg adatvédelme nem sérülhet. A gyógy­szercégek kérésre összesített eredmé­nyeket kaphatnak a rendszerből, ami­ket aztán felhasználhatnak a további kutatásaikhoz. Ma az elszámolásokkal azt kapjuk meg a szolgáltatóktól, hogy volt laborvizsgálat, de azt már nem tudjuk, hogy pontosan milyen para­méterek voltak abban a laborleletben, és annak nyomán változott-e a terá­pia, így azt sem tudjuk, mennyire volt hatásos, illetve voltak-e mellékhatásai például egy adott gyógyszer alkalma­zásának. Hogyan teszik a feladatot vonzóvá az orvosoknak? Igen, valóban ez az egyik legnehe­zebb kérdés, mert mindezt tényleg úgy kell megoldani, hogy aközben az orvosok adminisztrációja semmikép­pen nem növekedhet. A megvalósítás részleteiről most tárgyalunk a szakmai kollégiumok vezetőivel, akik támogat­ják ezt az elképzelést. Személy szerint abban bízom, hogy az ő segítségükkel a feladat végrehajtható lesz. Természe­tesen tisztában vagyunk azzal, hogy az új elszámolási szisztéma zökkenőmen­tes és a teljes alkalmazásához időre van szükség. Az orvosok nyitottak, tudják, hogy ez a rendszer külföldön is szá­mos országban már hozott jó eredmé­nyeket. Abban megegyezhetünk, hogy nem könnyű a feladat, különösen most, amikor a kórházak is mind hango­sabbak: a krónikus pénzhiány miatt műtők állnak le, az orvosok tömegesen fogják menekülőre. Ön szerint men­­nyire kell komolyan venni ezeket a vészjelzéseket? Nagyon, de azt is látni kell, hogy az ellátórendszer pénzügyi gondjait hos­­­szú távon a struktúraátalakítás oldhat­ja meg... ...a Semmelweis Tervre gondol? Természetesen. Ha az el is kezdődne, az átalakításnak jövőre még biztosan nem lesz megtaka­rító hatása. A kórházak gazdálkodási gondjai­nak megoldása szakmapolitikai fel­adat. Az OEP az elvégzett ellátásokat finanszírozza. Sélleiné Márki Mária FOTÓ: KOCSIS ZOLTÁN

Next