Népszabadság, 2011. szeptember (69. évfolyam, 204-229. szám)

2011-09-15 / 216. szám

14 Népszabadság­­ 2011. szeptember 15., csütörtök Kultúra A jubileumi évad Az első bemutató az Eredeti helyszín című vígjáték lesz, a Csurka István-da­­rabot utoljára a Vígszínházban játszot­ták 1976-ban, pedig politika ide vagy oda, Csurka színdarabjainak helye van a repertoáron - állítja Karinthy. Most Egri Márta, Zsurzs Kati, Mertz Tibor, Sághy Tamás és Báliké Tamás adja a főbb szereplőket, akiket Böhm György rendez. Fodor Lászlótól A templom egere következik, ebben Kovács Patrí­cia, Bartsch Kata, Mihályi Győző és Schruff Milán játszik. Mikszáth Kál­mántól a Szent Péter esernyőjének még csak formálódik a szereposztása, akárcsak a Szegény Dániel című klasszikus kriminek. Színház Csurkával nyit a kelenföldi Karinthy A legöregebb magánszínház Szemere Katalin Ez a színház és az én múltam is - mu­tat a falra Karin­thy Márton. Az idén harmincéves Karinthy Színház előtere tele régi plakáttal, hol itteni bemuta­tókról, hol a rendező korábbi munkái­ról. Bejárjuk a háború utáni első ma­gyar magánszínház szinte összes terét, öltözőjét, forgószínpadát. Megsimít­ja a bordó kárpitot a székeken, a Bu­dapesti Operettszínház felújítása után kapták a lecserélt függönyökkel együtt. Ezek még látták Honthy Hannát, hor­dozzák Karinthy Márton gyerekkorát. A hely hajdanában amúgy a Hala­dás mozi volt, és az évek során csatla­kozott hozzá három lakás, egy elárvult üzlet és egy sor raktárhelyiség. Jóban van a direktor a színházat körülvevő ház lakóival, és mikor a szomszédban megürült egy lakás, bolt, azonnal szól­tak nekik. így lett része a színháznak a szomszédos papírüzlet, amelynek tu­lajdonosa közölte: ha nem veszik meg a helyet, kínai büfé vagy koporsókészí­tő lesz a szomszédjuk. Ezen azért el­morfondírozott Karinthy. Ha csak a nézők nem röhögik halálra magukat a színházban, temetkezési vállalkozó­ra nincs szükség a közelben. Ezért köl­csönből megvásárolta a ma előtérként funkcionáló helyiséget, így jutott a fel­ső lakáshoz is, amely most nyílt meg, próbateremként, stúdió- és szobaszín­padként szolgál majd. Még alig száradt meg rajta a festék, azt latolgatja az igazgató, hogyan le­hetne a két új helyet összenyitni. Per­sze ez is pénzkérdés, ki kell gazdál­kodni, mint minden mást. Harminc éve kérdezik tőle, hogyan kell magán­színházat vinni. A válasz nem túl bo­nyolult: minden egyes napnak ismer­ni kell a mérlegét, egzaktul a bevétel- és a kiadásoldalt. Szerinte egyébként az is várható volt, hogy az állam előbb­­utóbb ki akar majd szállni jó pár szín­ház finanszírozásából, és akkor kike­rülnek a piacra. A direktor tapasztalat­ból tudja, ez sok kudarccal kezdődik, és bármennyire isteni vívmány is a tár­sulati lét, dupla annyiba kerül, mint ha produkcióra állna össze a csapat. Aztán arról beszélgetünk, hogy a háború előtt a Nemzeti Színházon és az Operán kívül csupa magánteátrum volt, még a nagy Vígszínház is. A hábo­rú utáni három csodálatos konszolidá­ciós év múltával kezdődött az államo­sítás, amely 1949. szeptember 1-jén ért el a színházakig. Ezen a napon szüle­tett Karinthy Márton. Talán ezért volt törvényszerű, hogy ő hozza létre az el­ső magánszínházat Magyarországon - harminckét évvel később. Úgy érzi, 1982-ben lelt rá a saját út­jára. Az azt megelőző tíz évben ugyanis különböző állami színházaknál rende­zett, és nem érezte magát se a helyén, se túl sikeresnek. Osztálytársai közül Ascher Tamás, Szőke István vagy Val­ló Péter üstökösszerűen indult, neki vi­szont nem termett elegendő babér. Túl gyermekinek, éretlennek tartották. Tulajdonképpen a pánik szülte a ma­gánszínházat, amely a nagypapa drá­makötete nyomán a Hököm Színpad Kulturális Kisszövetkezet nevet kap­ta. Azt jósolták, annyira éretlen, hogy Marcika bele fog bukni. Az első komolyabb bukás a máso­dik előadásuk volt a magyar futballról, Végh Antal írta, és a Sportcsarnokban játszották. Az első valódi nagy siker pe­dig tíz évvel később, a mássággal fog­lalkozó Fiúk a csapatból című darab lett, már a Bartók Béla úton, Karin­thy Színház név alatt. Hogy ez a Ka­rinthy név kire utalt, a nagyapára, az apára vagy önmagára, nem árulja el. Tény viszont, hogy a XI. kerület mind­­annyiuk életében fontos szerepet ját­szott, ő most is itt lakik. Először az ele­gáns Bartók mozi helyére bazírozott, mégis „a kelenföldi pampákon” kötött ki­­ pár villamosmegállóval arrébb. Sokan faggatták, hogy él meg egy színház Budán, hiszen a Várszínházon - ma Nemzeti Táncszínházon - kívül nem sikerült tanyát vernie itt egynek sem. - Egyszer egy hétig volt Budán színház, a háború utolsó napjaiban - mondja Karinthy. A József Attila Gim­náziumban, ahol együtt játszott Bajor Gizi, Bessenyei Ferenc és Tímár József. De amint elhallgattak a fegyverek, ro­hantak vissza a Nemzetibe. Tíz év kellett ahhoz, hogy elterjed­jen Budapesten: a Karinthy Színház­ban a jó röhögések mellett valódi szín­ház is látható. Ma már gyakorlatilag színiiskolájuk is van. Azaz a Nemes Nagy Ágnes Humán Szakközépisko­la drámatagozatos osztálya náluk tart­ja vizsgaelőadásait, az ifjúságnak szó­ló beavató színházat pedig Vidovszky György vezényli. Valódi irodalmat ad­nak: játsszák az Árvácskát, A tavasz ébredését, az Aranysárkányt, és most készül az Anna Frank naplója. Bántja-e, hogy a kritikusok nem hozsannáznak a színháza kapcsán? Nem érdekli, csak a közönség jöjjön, főleg a helyiek. Mivel ez Újbuda szín­háza, sikerült közszolgáltatási szerző­dést kötni a kerületi önkormányzattal, így az előadó-művészeti törvény által előírt regisztrációs rendszerbe is be­kerülhettek. Túl nagy állami támoga­tást nem remélnek a jövőben sem, pá­lyázatokon jó, ha pár milliót kapnak a struktúrán kívüliek forrásából. Sikeres előadásaiknak kell eltartaniuk a házat, biztosítani az éves működést. Egyen­súlyozni népszórakoztatás és színház­­művészet vékony mezsgyéjén. Irodalom Umberto Eco korrigálta, de nem egyszerűsítette A rózsa nevét Tök vagy cikória? Seres Attila Igazi kacsa a nyári uborkaszezonban - felelte Umberto Eco a római La Re­­pubblica újságírójának kérdésére, hogy valóban „lebutította-e” híres re­gényét. A nemzetközi sajtót ugyanis bejárta a hír, hogy Eco újraírta A ró­zsa nevét. A regény 1980-ban jelent meg olaszul, 1986-ban filmet forgat­tak belőle, majd az elmúlt három év­tized során 47 nyelvre fordították le, s legalább 30 millió példányban kelt el világszerte. A párizsi Le Monde a XX. század alapművének nevezte, s min­den idők száz legfontosabb regénye közé sorolta - ezért is keltett megle­petést, amikor idén nyáron ugyanez a lap azzal a megdöbbentő hírrel állt elő, hogy Eco az „internetgeneráció” számára újraírja regényét. A spanyol El País pedig úgy fogalmazott, hogy a híres olasz szerző, a bolognai egye­tem nyugalmazott szemiotikapro­fesszora a „minus habens”, vagyis a történelmi-filozófiai ismeretek nél­küli ostobák kedvéért szerkeszti új­ra a művet. - Szó sincs semmi ilyesmiről - fe­lelte kérdésünkre Barna Imre. Eco magyar fordítója, az Európa Kiadó igazgatója elmondta, hogy az író he­tekkel ezelőtt megküldte neki a ja­vított kiadás” szövegét, tehát sa­ját szemével győződhetett meg ró­la: nem egy „lebutított változatról” van szó. A félreértés abból adód­hat, hogy Eco felmagasztalja az in­ternetet, és sajnálkozik amiatt, hogy A rózsa neve megírásának idején még nem létezett a kommunikáció­nak ez a zseniális eszköze. Ellenke­ző esetben nem sorolta volna a kö­zépkori európai növények közé a tö­köt­­ mert összekeverte a cikóriával amely a paprikával és a burgonyá­val együtt csak később kelt át az At­lanti-óceánon, Amerikából indul­va. Ugyancsak korrekcióra szorult a másodperc fogalmának használa­ta, a percet ugyanis a középkorban még nem darabolták kisebb időegy­ségekre. Ma ilyen hibákat aligha ej­tene a szerző - mondja Eco magyar fordítója már csak azért sem, mert az író szinte nyers kéziratként küldi el regényeit fordítóinak, s megjegy­zéseiket, korrekciós j­avaslataikat be­dolgozza a műbe. A másik félreértés - miszerint Eco a műveletlen internetes ge­neráció miatt a regényben szerep­lő latin idézetek egy részét kihagy­ta vagy lefordította volna - aligha­nem abból származik, hogy már an­nak idején, a regény amerikai kiadá­sa előtt felmerült: az amerikai olva­só számára a latin nyelv olyan, mint­ha magyar lenne. Ne feledjük, a la­tin a katolikus kultúra révén átitatta az európai műveltséget, de a protes­táns Amerikában ez nem így történt. Eco ugyan erre azt mondta, hogy a könyvben valóban bőségesen szerep­lő latin citátumokat nem kell feltét­lenül érteni, azok inkább a hangulat­festést szolgálják. De úgy látszik, ez a megjegyzés mégis megragadhatott az íróban, s most valamelyest vissza­vett a latinból, vagy úgy módosítot­ta a szöveget, hogy jelentésük vala­milyen módon az előző mondatok­ból kiderüljön. Mint Barna Imre - aki gőzerővel dolgozik Eco új regénye, az Il cimite­­ro di Praga (A prágai temető) fordítá­sán - elmondta, a javított kiadás szá­mukra nem jelent sürgető feladatot. A rózsa neve - minthogy már alig le­hetett kapni - a közelmúltban újabb magyar kiadást ért meg, persze még a régi változatban. Ha majd ez elfogy, a regényt újra kiadják, s akkor már beledolgozzák a javításokat is. HIRDETÉS ÉLET ÉS­ IRODALOM IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP Kedvezményes előfizetési díj 1 évre 15 500 Ft Megrendelhető a szerkesztőségben (1089 Bp., Rezső tér 15.) Telefon: 210-5149, 210-5159 Fax: 303-9241 e-mail: es@es.hu Az e heti szám tartalmából: Simonovits András: Alapnyugdíj, arányos nyugdíj, nyugdíjreform * Felcsuti Péter: Az írástudók antikapitalizmusa * Hubai Péter: Az Una Sancta és a bizniszegyházak (egy theológus dilemmái) * Schilling Árpád: Kultúra eladó! - a jövő generációjának érdekében Megjelenik minden pénteken! Rendelje meg, vagy keresse a hírlapárusoknál! Javított kiadás A közelmúltban Spiró György keltett nagy feltűnést azzal, hogy „javított, bővített” kiadást tett közzé egy ko­rábbi regényéből. A Messiások címen újraírt A jövevény korábban nem ismert levéltári forrásokra támaszko­dik, és lényegében teljesen új műnek tekinthető. Hasonló változtatást hajtott végre Ottlik Géza is a Tovább­­élők című regényen, amelyet alapjai­ban dolgozott át, hogy aztán Iskola a határon címmel váljék kultikus művé. Az eredeti Továbbélők végül kilenc évvel a szerző halála után jelent meg. Kisebb arányú, de irodalomtörténeti jelentőségű változtatás, amelyet József Jolánnak az öccséről írott életrajzán hajtottak végre 1950-ben. A város peremén egy, a korban elvárt József Attila-képet sugallt. Gelléri Andor Endre Egy önérzet története cí­mű önéletrajzából viszont - a városi legenda szerint - az özvegye húzott ki néhány, túl frivolnak minősített ol­dalt, s a teljes változat csak fél év­század késéssel jelenhetett meg. Előfordul ugyanakkor az is, hogy a mélységes tisztelet vezet egy-egy regény alapos átírásához. Móricz Zsigmond például népszerűsítési céllal fogalmazta át Kemény Zsig­mond Rajongók és Tolnai Lajos A nemes vér című művét.

Next