Népszabadság, 2011. szeptember (69. évfolyam, 204-229. szám)
2011-09-15 / 216. szám
2011. szeptember 15., csütörtök | Népszabadság 15 Kultúra Halk szavú terminátor FILM Papp Sándor Zsigmond Drive - Gázt! Forgalmazza a Fórum Hungary Úgy kezdődik Nicolas Winding Refn filmje, mintha csak fejet kívánna hajtani a Luc Besson-féle Szállító-trilógia előtt. Annyi különbséggel, hogy a Ryan Gosling alakította sofőr még kevesebbet beszél, mint a Jason Statham megformálta Frank. Csak elsorolja a szabályokat és kész, onnan már tiszta koncentráció az egész figura. Ez a profizmus pedig messze nem kíván olyan látványelemeket tudásának igazolására, nem kér olyan paródiába hajló kaszkadőrmutatványokat, mint Besson limonádéja. Elég, ha tudja, melyik felüljáró alá kell behúzódni, ha felbukkan a rendőrségi helikopter. Kis trükkje a forgatókönyvnek, mégis messzire vezet, hogy a főhősnek nincs előélete, a semmiből bukkan fel, egyszer csak munkát kér Shannon autójavítójában, és kaszkadőrként is dolgozik. Ennyit tudunk róla, ami máris bonyolult személyiséggé emeli a sofőrt, hiszen bármit beleképzelhetünk. Lehet exkommandós vagy kiugrott szakács, sorozatgyilkos vagy koreográfus, mindegy is, mert amikor először fenyeget meg valakit, hogy szétveri az állkapcsát, akkor csak úgy somolygunk magunkban, hogy persze pont ez a kákabélű fog itt pofonokat osztogatni. De amikor megtörténik, amikor átváltozik a bosszú angyalává, és úgy tűnik, nincs senki, aki megállíthatná, akkor ezt is elhisszük neki, hirtelen olyan fenyegető lesz, mint Schwarzenegger legjobb pillanataiban. Csak épp robotszerkó és kötegnyi izmok nélkül. A tekintete változik meg, a félszeg mosoly tűnik el. Ha egy kicsit is kételkedtünk abban, hogy jelenleg Gosling az amerikai filmgyártás egyik legtehetségesebb fiatal színésze, akkor ezt ideje tényként kezelnünk. Rövid idő alatt láthattuk független filmben melós, leragadt férjként, vígjátékban szívtipróként, most halk szavú terminátorként, és mindegyikben az alakítás intenzitásával, apró, de annál hatásosabb gesztusokkal lepett meg minket. És hihetetlen könnyedséggel, mintha csak épp ott és akkor találná ki, csípné el a figura lényegét. Mintha csak így menne az egész, ujjpattintásra. A mostani, átütő jelenléthez persze kell a dán rendező is, aki meglepően szikár filmet tesz elénk, amelyben a szerelemhez hasonló érzemények is olyan visszafogottak, mint egy angol vacsora, vagy legalábbis kopottak, fakók, életízűek. Ezért is okoz szinte fizikai fájdalmat az elkerülhetetlen brutalitás, az erőszak naturalizmusa, ahogy szép lassan kitölti a történet réseit. Winding Refn érdeme az is, hogy minden szerepre megtalálta a megfelelő színészt, Ron Perlman rég volt ilyen jó a tenyeres-talpas gengszter szerepében, s még a sírós szemű Carey Mulligan is képes valamiféle árnyalatot csempészni örök szomorúságába. Kérdés persze, hogy ez a remekül összepakolt, igencsak szórakoztató film megér-e egy Arany Pálmát vagy legjobb rendezést Cannesban, s ezzel azt a sugallatot is, hogy a nagy előd, Tarantino nyomába érhet. A kérdés persze idejétmúlt, hiszen tudjuk, hogy a válasz felemás: Pálmát nem, legjobb rendezést viszont kiérdemelt a film. És ezzel nehéz is vitatkozni: jó érzékkel összehozott, rendezésében taníthatóan következetes és kézben tartott, kiváló zsánereim a Drive, amelynek egyes jelenetei miatt sokáig fel fogunk szisszenni a villamoson, ha eszünkbe jutnak. Márpedig eszünkbe fognak jutni. Zsenialitása viszont egyelőre még csak tart a Ponyvaregény felé. De legalább tudja, hogy mi a cél. Ryan Gosling minden szerepében az alakítás intenzitásával lep meg minket Skanzen A mozdony füstje és a magyar vidék A vasút hatása a muskátlira Csordás Lajos Én nem tudtam eddig, hogy az államvasutaknak köszönhetem a muskátlit az ablakomban. Csak most derült ki, amikor kint jártam a szentendrei skanzenban, ahol egy hatalmas magtárépületet telepakoltak annak bizonyítékaival, hogy miként modernizálta a vasút a magyar vidéket. Mert a muskátli is a vasútnak köszönhető, „tudtuk meg”. Az állomások és a bakterházak díszítésére ültették előírásszerűen. Mifelénk a felfelé álló szárú fajtát, a Lajtán túl pedig a lecsüngőt. És aztán így tetszett meg s terjedt el a falusi portákon, így vált magyar virággá a muskátli. A vasút a kiegyezés után szédületes ütemben hálózta be az országot, s nemcsak árut és utasokat vitt, hanem kultúrát is közvetített. A történelmi Magyarországot 1914-re 21 200 kilométernyi vasútvonal szőtte át. Hatása így az ország minden szögletébe elért. Trianon után maradt 6800 kilométer. De még ennél is döbbenetesebb, hogy ha azon az 52 ponton, ahol a trianoni határ elvágta a vonalakat, ma visszaépítenénk néhány száz métert, vissza lehetne állítani a 21 ezer kilométeres régi hálózatot. A vasút fénykora - A vidék modernizációja című kiállítás nagyon hatásosan bombáz bennünket efféle adatokkal, az érdekes számokat kiemelve, úgyhogy nem kell szövegtengerből kimazsolázni azokat. A tablók szövegezésére egyébként külön szövegírót szerződtetett a kiállítás kurátora, rendezője, Sári Zsolt, ami ugyancsak példaértékű. Négyféle hosszúságú szövegtípust alkalmaztak, így végig lehet menni akár címszavakban is a kiállításon, de tetszés szerint el is lehet mélyülni az egyes témákban. De ne ragadjunk le a szövegeknél, hisz a kiállítás valódi látványtár. Olyan látványmegoldásokkal, mint például az utazóközönség társadalmi összetételét szemléltető különböző útiholmik, a bejárók aktatáskájától a kivándorlók utazóládájáig és a kofák kosaráig. A kubikostalicska jelképezi a hatalmas vasútépítéseket, amelyek megélhetést adtak a szegényparasztság egy részének. „Az 1890-es években 8000 km helyiérdekű vasút épült az országban. Évente átlagosan 400 kilométer új vasutat adtak át a forgalomnak” - idézem a rendező kiállítási blogját, amely szintén remek ötlet. A vasút hihetetlen gyorsaságú terjedését meg is jelenítik. Egy Kárpát-medencét formázó terepasztalra vetítik fel a nagy hálózat kialakulását: mintha egy láthatatlan pók szőné tele pár másodperc alatt a régi Magyarországot. Néhány jól megválasztott tárgy és néhány jól kiválasztott összefüggés elég ahhoz, hogy az ember azt érezze, valamivel többet ért a világból, miután itt végigsétált. Például megérti, milyen szerepe volt a tonettszék elterjedésében a vasparipának. A tonettgyárak általában olyan helyekre települtek, ahol volt vasút és bükkerdő (Nagy-Ugróc, Besztercebánya, Kassa, Ungvár, Zólyom). Majd pedig a vasút lett az egyik legnagyobb megrendelőjük, ami csak tovább segítette bútoraik elterjedését: a polgári otthonok után hamarosan megjelentek a paraszti lakásokban is. Vagy egy másik érdekes történet: a vasút hatása a népviseletre. Mosolyogva szemléljük, hogy Túrán például száz évvel ezelőtt a vasúti tiszti zubbonyhoz hasonlatos kabátkával szédítették a legények a fehérnépet, ezt hordták közönséges fehér vászonnadrággal és kalappal. A vasutasruha ugyanis egzisztenciális vonzerőt jelentett. Ugyanígy a nőknél a távírászkisasszonyok egyenkosztümje csinált divatot zsinórozott, díszített változatban. És a vasút hatása a gasztronómiára? A restik valamikor - de régvolt! - a legjobb éttermeknek számítottak. Máig találkozni az étlapokon a zónapörkölttel például. Ez a vasúti vendéglátásból lett népszerűvé a zónarendszer bevezetése után, amely olcsóvá tette az utazást. „Azt akarom, hogy a brassói tensasszony Budapestre jöjjön kalapot vásárolni!” - mondta állítólag Baross Gábor, s ez a mondása a kiállítás ötletadó mondata lett. Ebből kiindulva akarták megmutatni, hogy mi volt a vasút hatása a paraszti, polgári életben. Még nagyon sok minden egyébként. Hatása volt az egyleti életre (dalárdák, sportkörök, olvasókörök szerveződtek a vasút alkalmazottaiból), a tárgykultúrára ( azok a remek mozdonyos zsebórák!), a települések fasoraira (a vadgesztenye és a hárs városi fává válását főleg a vasútnak köszönhetjük), de még a pontos időre is. Nem tudom, kiderült-e az eddigiekből, hogy remek, modern szellemű kiállítással van dolgunk, ahol elsősorban nem a tablók beszélnek, hanem a tárgyak és az installációk - nagyon sok egyszerű és nagyszerű összefüggést felfedeztetve a látogatóval. Én például egész másképp nézek most már az ablakomban virító muskátlira is. A szentendrei kiállítás valódi látványtár A SZERZŐ FELVÉTELE HIRDETÉS