Népszabadság, 2013. július (71. évfolyam, 151-177. szám)
2013-07-16 / 164. szám
2013. július 16., kedd | Népszabadság 15 Kultúra Mozi Ismét feléledt a törökverő Hunyadiról szóló film terve Nándorfehérvárról Hollywoodba Csákvári Géza-Kácsor Zsolt El tudjuk képzelni Hunyadi Jánost, az 1456-os nándorfehérvári győzelem hősét egy hollywoodi színvonalú, nemzetközi szuperprodukció főszereplőjeként? Látjuk magunk előtt a keresztény világot a terjeszkedő iszlám hódítástól az élete árán védelmező nagyurat, amint angolul ezt kiáltja a moziban: győzelem? S azt vajon sejthetjük-e, hogy a magyar országimázsnak mekkora hasznára válna egy világszerte forgalmazott mozifilm, amely a mi Hunyadunk révén a középkori európai hősiességet, a főúri példamutatást és magyar elhivatottságot állítaná a középpontba? Nos, az efféle kérdések időnként felvetődnek hazánkban, és nincs ez másképp most sem. 2007-ben például P. Koltai Gábor és Lengyel András üzletember, befektető és ötletgazda jelentette be a sajtónak, hogy mintegy 30 millió dolláros büdzsével nemzetközi koprodukció készül a törökverő hadvezér életéről. Később Csáky Attila neve is felvetődött, mint társproduceré, és egy nemzetközi partner nevét is bedobták: a főleg tévés produkciókat gyártó Harris Salomonét és cégéét, az Atlantic Overseas Picturesét. A tervek szerint a műben megjelent volna Hunyadi két fiának története is, egészen Mátyás királlyá koronázásáig. A bejelentés szerint a film bővelkedett volna a gigantikus csatákban is, így mindenképpen szerették volna bemutatni az 1444-es várnai és az 1448-as rigómezei csatát, valamint az 1456-os nándorfehérvári győzelmet. Kár, hogy a bejelentésen túl végül semmi kézzelfogható nem született a Hunyadiszuperprodukcióból. De a XV. század híres törökverője most ismét reflektorfénybe került, felkeltette ugyanis több hazai és egy magyar származású kanadai producer, Robert Lantos figyelmét. Utóbbi nevéhez ha hollywoodi szuperprodukciók nem is, de olyan közepes költségvetésű alkotások fűződnek, mint a Johnny Mnemonic - A jövő szökevénye, a Karambol, A napfény íze vagy a Csodálatos Júlia. A hírek szerint a producer beleszeretett egy a Hunyadiakról szóló történelmi regénysorozatba, amelynek legutóbbi, hatodik kötete az elmúlt hetekben került a boltokba. E regények szerzője a Kecskeméten élő, 45 éves Bán Mór, aki huszonkét éve napilapos újságíró, amúgy „amatőr hobbi-író” - legalábbis nagyon szerényen ezt állítja magáról. Bán Mór rendkívül termékeny szerző: számos regényt és novellát írt fantasy és science-fiction témákban, majd a magyar történelem egyik legizgalmasabb és legrejtélyesebb családjáról, a Hunyadiakról adott ki vaskos történelmi regényeket. S hogy mekkora közönségsikerrel, azt jelzi: a Hunyadi-sorozat első könyve a hetedik kiadásnál tart, a legújabb kötet négyezer példánya pedig egy hét alatt elfogyott. Ami e regények hitelességét illeti, Bán Mór nagyon fontosnak tartja a történelmi háttér lehető leghitelesebb ábrázolását - nem csoda, hogy a sorozatra szánt, már tudatosnak tekinthető kutatómunka csaknem tíz évet vett igénybe. Arra a kérdésünkre, hogy szerinte mi a titka az eddig több mint hetvenezres példányszámban elfogyott Hunyadi-könyvsorozat sikerének, az író azt mondja: „az eladási adatok azt jelzik, hogy a magyar olvasóközönség igenis igényli a színvonalasan megírt történelmi regényeket”. Ugyanakkor szerinte Hunyadi János személye is vonzó és különleges, elvégre - mint fogalmaz - „a regénysorozat szerint egy élethabzsoló, fiatal antihősből” válik olyan érett személyiséggé, aki felismeri és megérti, hogy milyen történelmi szerepre hivatott. Amikor arról kérdezzük, hogy a remélhetőleg elkészülő nemzetközi filmprodukció vajon mennyire lehet történelmileg hiteles, Bán Mór így felel: „éppen azért lenne jó, ha a film jelentős magyar közreműködéssel forogna, mivel így a valóságos történelmi eseményekhez sokkal inkább hű feldolgozás készülhetne, ellentétben mondjuk egy tisztán hollywoodi változattal”. S ha már a műhelymunkánál tartunk, elárulja, hogy zöld utat kap-e itthon is a Hunyadi filmváltozata, az többek között azon is múlik, hogy sikerül-e a sok ezer oldalas, rendkívül gazdag, sok száz szereplőt mozgató, számos szálon futó regénysorozat cselekményét egyetlen mozifilmre szabott forgatókönyvre adaptálni - különösen, hogy a regényfolyam még nem ért el Hunyadi haláláig. Hunyadi élete mindenesetre tökéletes alap egy epikus szuperfilmhez: egyszerre bámulatos karriertörténet, izgalmas háborús mese, melynek történelmi hátterét a kereszténység és a hódító iszlám közötti világrengető összecsapás szolgáltatja. „Rajtunk kívül senki sem tudja, hogy a kereszténység védőpajzsa voltunk”, emlékeztet Bán, „ideje, hogy elmondjuk a saját történetünket”! Bán Mór részt vesz a mozifilm forgatókönyvének elkészítésében is - bízva abban, hogy nem hiába. Filmes körökben egyébként nem ismeretlen az író neve: azt hallani, hogy Bán Fonyódi Tiborral karöltve már a regényfolyamok megszületése előtt is írt egy forgatókönyv-változatot - de ez végül egyfajta előtanulmányként szolgált az irodalmi művekhez. Most a regények alapján készülő új forgatókönyv fejlesztését segíti a Magyar Nemzeti Filmalap: november 23-án keltezett döntésük alapján másfél millió forinttal támogatják az első draft elkészítését, és feltételként szabták egy új író bevonását. Szerettük volna elkérni a filmalaptól a döntés előtt készült olvasói szakvéleményt, de az intézmény ezt „titkosan kezeli”, arra hivatkozva, hogy a pályázó nem járult hozzá a nyilvánosságra hozatalhoz. A pályázat benyújtója egyébként a Hollósgyűrű Kft. nevű projektcég, melynek ügyvezetője Hazai Cecília. Ő eddig Havas Ágnes, az MNF jelenlegi igazgatója társproducereként két kisjátékfilmet (Nemes Jeles László The Counterpart és Az úr elköszön) jegyez. Forgatókönyvíróként Bán Jánost (ez Bán Mór polgári neve) nevezték meg - annak ellenére, hogy hivatalosan egyikük sem rendelkezik a támogatáshoz szükséges szakmai kredittel (azaz nem jegyez magyar mozikban bemutatott filmalkotást), így az alap ebben az esetben „lazán” kezelte a saját támogatási szabályzatát. A Hollósgyűrű tulajdonosa két cég, a Robert Lantos vezette kanadai Serendipity Point Films Inc., valamint a Twin Média Kft., mely a már említett Hazai Cecília és törvénymódosítási ügyekben is jártas ügyvéd testvére, dr. Hazai Kinga tulajdona. Bán Mór fotó: Kácsor Zsolt Toldi, a magyar Kilencszázmillió forint gyártási támogatást szavazott meg az Európa Filmdíjjal elismert Pálfi György rendezésében készülő Toldi-filmnek a Magyar Nemzeti Filmalap döntőbizottsága. Az alkotók lapunknak hangsúlyozták: nem kurzusfilm készül, hanem szórakoztató mű, amely a hollywoodi produkciókkal versenyez majd. A produkció teljes költségvetése 1,65 milliárd forint lesz, és német-magyar koprodukcióban forgatják le. A magyar részvétel mintegy nyolcvanszázalékos. A Toldi az alkotók szerint ennek ellenére abszolút magyar film lesz: magyar történetből, kilencven százalékban magyar stáb készíti majd el. Pálfi György a főszerepekre magyar színészeket keres, a mellékszerepekre pedig európai sztárokat castingol. A forgatás ősszel indul, a mű a jövő év elején kerülhet majd a mozikba. Dokumentum Gyarmathy Lívia kiállt az erkélyre, és onnan filmezte Buda legújabb kori történelmét Turulhistória az ablakból Varsányi Gyula „Itt mindössze néhány négyzetméteren látszik mindaz, ami ma van ebben az országban” - mondja Gyarmathy Lívia rendező legújabban elkészült, A tér című filmjéről, amely a budai XII. kerületben állított turulszoborról szól. Pontosan fogalmaz, akárcsak a filmen, semmit nem tesz hozzá az eseményekhez, és semmit nem vesz el belőlük. Amit mégis hozzátesz, az a művész személyes érzékenysége, bátorsága. Ez eddig az egyetlen alkotás, amely erről a témáról készült, a Médiatanács pályázati támogatásával. A rendező néhai férjével és alkotótársával, Böszörményi Gézával 1998- ban költözött a Böszörményi út elején levő ház ötödik emeleti lakásába, ennek balkonjáról belátni a szóban forgó teret. 2003-2004 táján kezdte filmesként is foglalkoztatni a fás-bokros dzsumbuj, hajléktalanok menedéke. Különösen, amikor elkezdték irtani a növényzetet, majd fölállították a karmaiban kardot tartó turult - az akkori fideszes kerületi polgármester, Mitnyan György szándéka szerint a Hegyvidék második világháborúban elpusztult polgárai emlékére. Ezzel az addig jelentéktelennek látszó hely egy csapásra szimbolikus térré változott, amelyért éles politikai küzdelem kezdődött a politikai jobb- és baloldal különféle áramlatai, csoportjai között. Mára ennek jogi, bírósági szakasza úgy-ahogy nyugvópontra jutott - az engedély nélkül állított szobor, amelynek lebontásáról korábbi bírósági ítélet szólt, fönnmaradhat, a politikai csatározás azonban nem szűnt meg körülötte. Ennek epizódjai alkotják Gyarmathy filmjének együk vonulatát. A vágó, Eszlári Beáta és az operatőr, Vékás Péter közreműködésével készült filmen megjelenik a szocialista-liberális fővárosi és a jobboldali kerületi vezetők ellentétes értelmezése a turulszimbólumról. Az előbbiek tiltják, az utóbbiak akarják (és meg is valósítják) a szoborállítást, aztán jön a Jobbik (Vona Gábor: „Az a nemzeti minimum, ha a turulmadár veszélyben van, akkor eljövök ide és megvédem”), és bemasíroz a képbe a Magyar Gárda is a szélsőjobboldali szimpatizáns tömeggel és az elmaradhatatlan „mocskos zsidók” kórussal. Más alkalommal vörös festékkel öntik le a szobrot, „Old a magyart!” feliratot mázolnak rá pirossal, és megjelennek a Zöld Baloldal aktivistái, hogy vécépapírral pólyálják be a madár farkát, majd büszkén fényképezkedjenek előtte. Aztán az új polgármester, Pokorni Zoltán megváltoztatja a koncepciót: az elesett katonák emlékművének nyilvánítja a turult - elvégre a honvédség jelképe is -, a civil áldozatoknak másutt ígér emlékművet. (Pokorni: „A turult nem adjuk, az a miénk... a történelem nem a múlt, az a jelenben él”) A film másik vonulata a helyi lakosok viszonyát mutatja a térhez és a műtárgyhoz. Egy nő ruhát mos a szobor csobogójában, másvalaki kihúzgálja a gazt a virágágyásból, gyertyát gyújtanak, nagymama unokájának mutatja a hatalmas madarat, két részeg nő összeverekszik a téren, hóembert építenek, és így tovább. Hétköznapi pillanatok, többnyire békés vagy közömbös gesztusok. És van egy harmadik vonulat is, amely a leginkább elárulja, hogy a szerző dokumentumfilmet is játékfilmes eszközökkel készít: megjelenik ő maga, nem rendezőként, hanem egy idős lakóként, aki a szobájából figyeli, videózza a történéseket, amelyek egyre inkább behatolnak a mindennapjaiba, beivódnak a gondolataiba, már-már szürreális világot kezdenek építeni körülötte. „Sokféle irányba elvihettem volna ezt a filmet” - mondja Gyarmathy Lívia. „De hát ez maga a történelem, és az idős hölgy a filmkockákon tanulmányozza a történelmet. Semmi több. Nem akartam politikai vagy pártfilmet csinálni, egyensúlyra törekedtem, akárcsak korábbi Recsk-filmünknél. Sokat olvastam, sokakkal beszéltem, sokféle indulatot tapasztaltam. Úgy hiszem, e téma körül most nem lehet megbékélés. Majd talán száz év múlva - de lehet mégis, hogy korábban” - jegyzi meg, és arra a kérdésre, hogy milyen fogadtatásra számít, ha majd a Duna Televízióban levetítik a művet, hozzáfűzi: „Nem alázok meg senkit, akiben van jóindulat, el fogja fogadni ezt tőlem. A szélsőségesektől - mindkét oldalon - szidást fogok kapni, ebben biztos vagyok. De a lelkiismeretem rendben van”. Találkozásunk előtt (megint) megnéztem a szobrot és a környező kis teret. A kőlépcsők málladoznak, balesetveszélyesek. A talapzat komor kőtéglái lazulni látszanak. A turul pedig... nos, a szobrász, Szmrecsányi Boldizsár hiába Lechner-rokon, ezúttal kevés invencióval dolgozott. Láthatólag kapkodva kellett csinálni mindent. Csak a mának, nem a holnapnak. De hát nem is esztétikai kérdésről volt, van szó. A szobrot a második világháborúban elhunyt polgárok emlékére emelték fotó: Reviczky zsolt