Népszabadság, 2015. január (73. évfolyam, 1-26. szám)

2015-01-06 / 4. szám

www.nol.hu NÉPSZABADSÁG Színészsors Harsányi Gábor különös eltűnése Börtön a Broadwayn Harsányi Gábor csak látszólag tűnt el, gyakorlatilag folyamatosan mozgásban van, játszik, oktat, ren­dez, ír - egy darabja a Broadwayig is eljutott. Ha rajta múlna, újjá­élesztené egyik legemlékezetesebb karakterét: Láng Vince hajlékta­lanként élné életét a 2010-es évek Magyarországán. Bárkay Tamás Filmvásznon utoljára 1981-ben láthatta a publikum, tévés pro­dukcióhoz nyolc év alatt csak egy­szer hívták, és noha szép nagy, sű­rű oldala van a Wikipédián, a leg­nagyobb hírgyűjtő portál mindös­­­sze egyetlen árva találatot dob ki a nevére. Harsányi Gábor élve elte­mette magát? Mit csinál, ha en­­­nyire semmit? Kiderült: a rival­dától ugyan valóban távolabb, de igen nagy energiákkal dolgozik. „Élem az aktív nyugdíjasok éle­tét” - összegzett a színész-író-ren­­dező, ami esetében inkább hiper­­aktivitásnak tűnik. Kezdte azzal, hogy hosszú évek óta folyama­tosan járja az ország művelődé­si házait egy ugyancsak jól csen­gő nevű szabadúszókból összeállt kompániával - mások mellett Né­meth Kristóffal, Gregor Bernadet­tel, Cseke Katinkával - és három örökzöld produkcióval, Feydeau Bolha a fülbe, Camoletti Francia négyes és Ray Cooney Délután a legjobb, avagy a miniszter félrelép című vígjátékával. Mindemellett egymaga is gyakran nekivág a ho­ni tájnak, egyrészt Babitsról, Kosz­tolányiról, Radnótiról ad elő isko­lásoknak rendhagyó irodalomórák keretében - a történetekbe szőtt versek legtöbbjét máig fejből fújja -, van továbbá egy saját musicalje (zene: Siliga Miklós és Gyarmati István), a Mártírok című darab, amely pesti tinédzserek sorsán ke­resztül eleveníti meg az 1956-os józsefvárosi történéseket a mai ti­zenévesekre kalibrálva. Harsányi úgy érzékeli, ennek is igen jó a fo­gadtatása. Hosszú évek óta kará­csony táján idősgondozókban lép fel, emellett évente néhány jeles alkalommal Frankfurtban is meg­fordul, az ott élő magyar közösség kisebb gyerekeit örvendezteti meg játékos-színjátszós programokkal. A produkciókat a Frankfurtban élő (egyik) lánya segít megszervezni, de közreműködik is. A színművész leánya ugyan végzettségét nézve vegyészmérnök, de szépen kitanul­ta a drámapedagógia számos csín­ját-bínját. Másik lánya itthon él és dolgozik, például a Harsányi név­hez kötött kommunikációs kész­ségfejlesztő iskolában, pontosab­ban iskolákban. Az intézmény ti­zenkét éve alakult Újpesten, nem­rég kettő lett belőle, az egyik Nagy­tétényben, a másik Angyalföldön fogad. A speciális helyzetgyakorla­tokra bazírozott kurzusokat min­denekelőtt azoknak a gyerekeknek szánják, akik a meglévőnél maga­sabb szinten szeretnék kifejezni magukat, esetleg egy kis plusz ön­bizalomra szorulnak, netán visel­kedési zavarokkal küszködnek. És ha még ez sem elég: az el­múlt évtizedekben hét könyvet és ugyanennyi színdarabot írt, és már javában készül a nyolcadik mű, amely a Színház vagy szex? mun­kacímet viseli. 2009-ben Bör­tönszínház néven háromszerep­lős prózai darabot írt a hatalom­ról, a tehetségről és ezek harcá­ról. A Tivoliban futott előadást egy magyar kötődésű amerikai mű­vésztanár is megnézte, és annyira magával ragadta, hogy lefordítot­ta és önhatalmúlag benevezte egy rangos nemzetközi Off-Broadway fesztiválra. A szervezők befogad­ták a darabot - 200 aspiráns kö­zül 45-en maradtak fenn a szitán -, amelyet Harsányiék tisztessé­gesen betanultak angolul, és an­nak rendje-módja szerint elő is ad­tak a 38. utcában. És láss csodát: a Börtönszínház vitte el az első dí­jat. Azóta évente négy-öt alkalom­mal járnak New Yorkba játszani. Harsányi komolyan tartott az an­gol nyelvű színjátszástól, annál is inkább, mert egyszer látott Pesten egy orosz társulatot, amely a ho­zott Csehov-darab egy részét me­rő udvariasságból magyarul adta elő, és ez egészen borzalmas volt. Ilyen kellemetlenséget nekik nem kellett megélniük. Megjegyezte: a produkció anyagilag egyelőre tra­gédia, és ez mindaddig így lesz, amíg legalább az egyik szerepet nem bízzák ismert amerikai szí­nészre. Reméli a legjobbakat. Régi nagy filmjeit (Bors, Egy óra múlva itt vagyok, Jó estét nyár, jó estét szerelem stb.) időnként újra­nézhetjük az ismétlésben erős csa­tornákon, szinkronizál is elég so­kat, de mozifilmszerepben bő har­minc éve nem láthattuk, a tévében, friss darabban 2006-ban bukkant fel utoljára, habár - súgta meg - nemrég főszerepet kapott egy még be nem mutatott produkcióban. Azt mondja, persze, hogy hiányzik neki a forgatás, de voltaképpen így van rendjén, legyen a fiataloké a terep. De megosztotta egy titkos tervét: több filmes potentátnak is felvetette már, hogy megírná Az egy óra múlva itt vagyok korunk­ra adaptált folytatását. Az új epi­zódokban a naná, hogy általa ala­kított Láng Vince hajléktalanként élné a 2010-es évek mindennapjait - mondta Harsányi Gábor, mintha mi sem lenne természetesebb. Venczel Vera, Harsányi Gábor és Gyenge Árpád az Egy óra múlva itt vagyókban 1971 -ben fotó: mtv - csabafi attila Harsányi Gábor, a hiperaktív nyug­díjas FOTÓ: MÓRICZ-SABJÁN SIMON A NAP KÉPE LETT DVORNIK GÁBOR ÁLOMFOTÓJA A National Geographic honlapján január 3-án a nap fotójának választották Dvor­­nik Gábor Falu című, ködös időben a dunai Sződligeten készült képét. „Minden hó­napban szoktam itt fotózni, néha akár he­tente is kijárok. Nagyon különleges han­gulata van a helyszínnek az év minden időszakában, de ritkaság a misztikus, kö­dös órákat kifogni, mivel szinte állandóan szeles az idő a Duna mellett” - írja. „Úgy éreztem magam, mint egy fantasyban, egy elvarázsolt földön. Annyira elbűvölt a szituáció, hogy kb. 500 felvételt készí­tettem, és kétszer-háromszor körbejár­tam a helyszínt, hogy a lehető legtöbb nézőpontból születhessenek fotók.” Kultúra i ii Meghalt Zsombolyai János H­osszan tartó betegség után vasárnap elhunyt Zsombolyai János operatőr, filmrendező, egye­temi tanár. Zsombolyai János volt a Kenguru rendezője, a Tanú ope­ratőre, a Queen Budapesten min­denese. Ezek mellett is sok ma­gyar alkotás részeseként emlékez­hetünk rá. A Színház- és Filmművészeti Főiskolát a legendás Illés György tanítványaként 1961-ben végezte el az operatőr tanszakon. Az isko­la után televíziós munkákat vállat Bednai Nándor, Makk Károly és Mihályfi Imre rendezők oldalán. Idővel rövid- és dokumentumfil­meket rendezett, 1962-ben Kenye­res Gáborral közösen forgatott, életképekből álló filmje, Az utcán nagy feltűnést keltett, egy évvel később az általa fotografált Utah Cannes-ban különdíjat kapott. 1966 és 1975 között a Mafilm játékfilm-operatőre, ő fényképezte Sándor Pál Szeressétek Odor Emí­liát! című filmjét, amely több ge­neráció egyik meghatározó mozi­ja volt. 1975-től rendező-operatőr, első nagyfilmes rendezése a Ken­guru volt. Aki meg akarja érteni a szocializmus legsűrűbb részét, a hetvenes éveket, amikor állt az idő, mégis készülődött valami, annak Gálffi László és Tarján Györgyi szerelmének történetét lehet aján­lani. S persze a jelenetet, amikor a teherautó-sofőr Gálffi kölcsönkéri az örök Kádár-kori Koltai Róbert kamionját „egy körre”. Ő rendezte a Kihajolni veszé­lyes, a Vámmentes házasság, A ha­lálraítélt című játékfilmeket. Aztán megkapta a feladatot, és leforgatta a Queen Budapesten cí­mű koncertfilmet, amelyet külföl­dön is példaként emlegetnek. Aztán a Kovács Éva story, a Szé­kely kapu és a Pisztácia című tévé­­filmek következtek, 1988-tól a Ma­­film Alkotói Iroda, 1995-től a Ma­­film Média Center vezetője volt. Operatőrként együtt dolgozott Bacsó Péterrel (ő fényképezte a Ta­nút), Gábor Pállal, Gaál István­nal, Kézdi-Kovács Zsolttal, Rényi Tamással, Sándor Pállal, Sim­ó Sándorral és Szörény Rezsővel. 1965-től tanársegédként, 1974- től adjunktusként tanított a Szín­ház- és Filmművészeti Főiskolán, ahol 1980-tól egyetemi docens­ként, 1997-től egyetemi tanárként folytatta az oktatást. 1992-től film- és tévéproducer szakvezető, 1994- től a film főtanszak vezetője volt. Évtizedekig nevelte az utánpót­lást, 2004-ben ment nyugdíjba. 1967-ben és 1972-ben Balázs Béla-díjat kapott, a filmszemle dí­ját 1968-ban és 1990-ben, a film­­kritikusok díját 1968-ban és 1969- ben nyerte el. A montreali feszti­vál nagydíját 1978-ban kapta meg, 1983-ban lett érdemes művész, a 2010-es Magyar Filmszemlén élet­műdíjat vehetett át. Csákvári Géza Zsombolyai János 1939-2015 FOTÓ: MTI - SZIGETVÁRY ZSOLT

Next