Népszabadság, 2015. május (73. évfolyam, 102-125. szám)
2015-05-16 / 114. szám
ior Fórum Kommentek a Nolon Bán Tamás a paksi milliárdok ura elsőre: Ehhez képest a 4-es metró vidám babazsúr volt. Értelmetlenségi: „a márciusban váratlanul Londonba települt Nagy Sándor”. Vajon miért települ egy vérprofi atomerőmű-szakember „váratlanul” Londonba, amikor itthon minden idők legnagyobb beruházását irányíthatná? Minorkavidor: Bakker, mekkora mutyi! Mindez három elveszített időközi országgyűlési választás és ekkora népszerűségvesztés után! Csak nem a 2018 utáni emigráns jólétre gyúrnak?:) Kelemenjános: Ha három évig 250 munkanap/10 eFt (!) költségtérítést adunk közlekedésre (benzinpíz) kétezer munkatársnak, az is csak 15 milliárd Ft kiadás, pedig nagyon kifizettem mindenkit! Perlik a rendőrséget a szülők Hmmmm: Másfél évvel ezelőtti történet, két közvetlen tanúval. Hogyan és kitől jutott az MDMA- hoz? Ennek kiderítése már lehetetlen vállalkozás. Ifj. Imre Török: Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik juhok ruhájában jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Forrás: Máté 7:15-20 Nezvál Béla: A szülőknek borzalmas tragédia. Részvétem. Titkos számla 5,3 milliárd forintról elsőre. Az első dolguk volt, hogy eltörölték a közbeszerzések nyilvánosságát. Úgy látszik, megvan a pénz. Fehalo Faja: Semmi gond. Az árazatlan költségvetés csak nem titkos, magyarul az, hogy melyik munkanemből mennyit kell elvégezni, és egy rutinos árszakértő a piaci árak ismeretében pillanatok alatt beárazza. Ebből azonnal kiderül, mennyi a korrupciós százalék. Minorkavidor: Ó, régi „nokiásdobozok”, hol vagytok már!:) NÉPSZABADSÁG 2015. május 16., szombat Az IS és a nemzetközi jog Valki László nemzetközi jogász “Tavaly szeptemberben, amikor Washington bejelentette, hogy az Iszlám Állam ellen iraki területen indított bombatámadásokat kiterjeszti szíriai célpontokra is, Szergej Lavrov orosz külügyminiszter felhívta telefonon amerikai kollégáját, John Kerryt. Azt mondta neki, hogy az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek követniük kellene az ENSZ alapokmányának és a nemzetközi jognak az előírásait, továbbá „feltételek nélkül tiszteletben kellene tartaniuk Szíria szuverenitását”. Ehhez később hozzátette, hogy a Biztonsági Tanács (BT) felhatalmazása nélkül alkalmazott erőszak súlyosan sérti a nemzetközi jogot. Hagyjuk most figyelmen kívül azt a körülményt, hogy a telefonbeszélgetés időpontjában nagyszámú orosz katona „töltötte szabadságát” Kelet-Ukrajnában, és tegyük fel az alapkérdést: milyen nemzetközi jogi normákat kellene követnie az Egyesült Államoknak és az általa vezetett koalíciónak ahhoz, hogy legálisan folytathasson küzdelmet az IS ellen. Ami a BT-t illeti, Lavrov kijelentése hipokrita, hiszen épp Oroszország vétózta meg (Kínával együtt) többször is a szíriai helyzet rendezésére irányuló nyugati javaslatokat. Moszkva minden alkalommal a belügyekbe való beavatkozás tilalmára hivatkozott, miközben - Iránnal karöltve - folyamatosan fegyverszállításokkal támogatta a damaszkuszi kormányt. A BT felhatalmazására valójában - a Jobbiknak a magyar részvétellel kapcsolatos álláspontjával ellentétben - nincs mindig szükség. Ha egy megtámadott állam más államokhoz fordul katonai támogatásért, azok minden további nélkül közvetlenül segítséget nyújthatnak számára. Az ENSZ alapokmányának 51. cikke értelmében ugyanis külső „fegyveres támadás” esetén minden államot megillet az „egyéni vagy kollektív önvédelem természetes joga”. Az alapokmány még azt sem szabja feltételül, hogy a támadó valóságos állam legyen, közömbös tehát, hogy a terrorszervezet minek tartja magát. Amerika és szövetségesei az IS ellen Irakban indított hadműveleteket Bagdad kifejezett kérésére kezdték meg. A kormány nevében Hosjar Zabari külügyminiszter 2014. június 24-én, az ENSZ főtitkárának és a BT soros elnökének írt levelében „sürgős segítséget” kért a világszervezettől és annak tagállamaitól. A külügyminiszter az akkor magát éppen Iraki és Levantei Iszlám Államnak (ISIS) nevező szervezet Irak ellen folytatott hadműveleteire hivatkozott. A dzsihadisták ugyanis Szíriából kiindulva elfoglalták az egymilliós Moszult, továbbnyomultak Bagdad felé, eközben pedig sorozatos tömegmészárlásokat és öngyilkos robbantásokat hajtottak végre. Szeptember 20-án Zabari utódja, Ibrahim al-Dzsafari egy újabb levélben már köszönetét fejezte ki a nemzetközi közösség által Iraknak nyújtott, elsősorban légi támogatásban megnyilvánuló segítségéért. Megerősítette, hogy az Egyesült Államok és az általa vezetett koalíció az iraki kormány „kifejezett egyetértésével” mér csapásokat az ISIL-re. Ezek, tette hozzá, lehetővé teszik az iraki hadseregnek, hogy szárazföldi hadműveletekkel állítsa helyre az ország szuverenitását. Az Iraknak nyújtott katonai segítség miatt tehát Putyinéknak aligha lehetnek nemzetközi jogi fenntartásaik. De mi a helyzet azokkal a légitámadásokkal, amelyek a múlt év szeptembere óta a Szíriában levő iszlamista célpontok ellen is irányulnak? Nos, Aszad feltehetően szívesen látná ugyan legerősebb otthoni ellenfelének felszámolását, de nem kérte nyugati ellenfeleit a katonai segítségnyújtásra. (Igaz, nem is tiltakozott ellene, és ez idáig egyetlen támadó harci gépet sem próbált megsemmisíteni.) Samantha Power amerikai ENSZ-nagykövet 2014. szeptember 23-i levelében azzal indokolta a légitámadások kiterjesztését Szíriára, hogy az Iszlám Állam ottani alakulatai továbbra is súlyosan fenyegetik nemcsak Irak, hanem más szomszédos államok szuverenitását, sőt az ott állomásozó amerikai fegyveres erőket is. A kollektív önvédelem jogára hivatkozva megállapította, hogy olyan területekről származik a fenyegetés, amelyeket a damaszkuszi kormány „nem hajlandó vagy nem képes” ellenőrzése alatt tartani, tehát azt sem tudja megakadályozni, hogy azokról fegyveres támadásokat indítsanak Irak ellen. Bejelentette, hogy emiatt az Egyesült Államok saját elhatározásából „szükséges és arányos” mértékű légi csapásokat hajtott végre szíriai célpontok ellen. Ezt az álláspontot Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár is osztotta, aki kijelentette: „Tisztában vagyok azzal, hogy a légitámadásokat nem a szír kormány kérésére indították... Nem kétséges azonban - és ebben széles körű nemzetközi egyetértés áll fenn -, hogy ezek a szélsőséges csoportok közvetlenül fenyegetik a nemzetközi békét és biztonságot”. Több állam is így vélekedett, Nagy-Britannia, Kanada, Jordánia, Szaúd-Arábia, Bahrein, Katar és az Egyesült Arab Emírségek harci gépei pedig kezdettől fogva részt vettek a hadműveletekben. Voltak, akik más következtetésre jutottak. Tony Abbott ausztrál miniszterelnök kijelentette, nem zárja ki ugyan fegyveres erőinek későbbi beavatkozását, „a szíriai hadműveletek jogszerűsége azonban jelentősen eltérne az iraki hadműveletekétől”. Éppen ezért az ausztrál fegyveres erők csak az utóbbiakban vesznek részt. Hasonlóan döntött a francia, a német, a dán és a belga kormány is. Kimondva vagy kimondatlanul Szíria segítségkérését hiányolták, ami azt mutatta, hogy a NATO tagállamai között sem alakult ki egységes jogi álláspont. Ismert nemzetközi jogászok is ezen a véleményen voltak. Marc Weller cambridge-i professzor például azt fejtegette, hogy az önvédelem jogának értelmezésénél a nemzetközi szokásjog (még) nem fogadta el a „nem hajlandó vagy nem képes” kritériumát. Következésképpen, ha a saját területének egészét ellenőrizni képtelen kormány nem kér segítséget más államoktól, az utóbbiak nem indíthatnak fegyveres támadást a területén levő felkelő csoportok egyike ellen sem, bármennyire veszélyeztetik is azok más államok szuverenitását és bármilyen súlyos emberiesség elleni bűntetteket követnek is el. Nemzetközi jogászként magam is nagyra értékelem a jogszabályok pontos, megszorító értelmezését. Abbottnak, Wellernek és másoknak mégis feltenném a kérdést: akkor hogyan képzelik el a két ország területére kiterjedő Iszlám Állam megsemmisítését? Komolyan gondolják, hogy fel lehetne számolni a dzsihadisták iraki bázisait a szíriaiak érintetlenül hagyásával? Fel lehetne szabadítani az iraki Moszult a szíriai iszlamista „fővárosban”, Rakkában uralkodó terroristacsoport likvidálása nélkül? A jogértelmezési viták persze nyomban megszűnnének, ha a BT felhatalmazná az arra kész államokat, hogy indítsanak légitámadásokat az IS szíriai területén levő alakulatai és katonai létesítményei ellen. Egy ilyen határozati javaslatot azonban Moszkva és Peking azonnal megvétózna. Lavrov pedig megint felszólítaná az érintetteket, hogy feltétlenül tartsák tiszteletben Szíria szuverenitását. Olvasói levelek Hívő-e Ön? Hiányzik a nemzeti konzultációból egy kérdés. Ez lehetne az utolsó: Ön hívő embere? Miután a polgártárs bejelölte a kormány sugallta kirekesztő válaszokat, hirtelen elgondolkodna, hogy is jön ez össze az én hitemmel? Ábrahám Zoltán Honnan ez a látomás? Ezt kérdi Forgács Iván a Szegénylegények, Jancsó Miklós világsikerű filmje, a most, ötven év után, Cannes-ban újból bemutatandó alkotásáról (május 12.). Megmondom: a Szegeden a Tiszatáj Irodalmi Kiskönyvtár sorozatában, Bálint Sándor, politikai okokból nyugdíjba zavart egyetemi tanár szerkesztésében Történetek a szegedi betyárvilágból címmel 1962-ben megjelent könyvecskéből. Ezt frissen olvasva - a kötetben szereplő folklorisztikus eredetű epizódoktól ihletve - írta a film forgatókönyvét Hernádi Gyula. Népköltészet és irodalom címmel megírtam ezt már a Délmagyarország 1966. május 22-i számában, de úgy látszik, filmtörténészeink a vidéki hírlapirodalomban megjelent adalékokra ügyet sem vetnek. Péter László Hóman rehabilitálásáról Az MTA elnöke a minap azt nyilatkozta, hogy az Akadémia napirendre tűzheti Hóman Bálint akadémiai tagságának rehabilitációját. Az Akadémia etikai kódexe az akadémiai tagság etikai feltételeit a következőképpen határozza meg: „a magyar tudomány intézményei jogilag és erkölcsileg is megkérdőjelezhetetlen működésre törekszenek. Ezért a tudomány minden művelőjétől megkövetelik a hatályos jogszabályok betartását, az emberi méltóság, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok feltétlen tiszteletét”. Hóman Bálint tevékenysége kiáltó ellentétben áll a fenti elvekkel. Neki a Darányi-, Imrédy-, Teleki-, Bárdossy- és Kállay-kormányok kultuszminisztereként kezdeményező szerepe volt a magyar zsidóság jogfosztásában. Ő készítette el az első zsidótörvény tervezetét, amelyet ő terjesztett be 1938. február 1-jén Darányi Kálmán miniszterelnöknek, majd február 25-én a minisztertanácsnak. Amikor Lázár Andor igazságügy-miniszter jelezte, hogy a zsidótörvény tervével nem ért egyet, Hóman lemondásra szólította fel. Hóman kezdeményezője volt a szakmai (orvosi, ügyvédi, mérnöki) kamarák rasszista célú átalakításának, és következetesen kiállt a zsidótörvények újabb és újabb megszigorítása mellett. Egy hónappal a német megszállás előtt társaival együtt memorandumban követelte a magyar zsidóság kitelepítését. Szálasi hatalomátvétele után tagja volt a nyilas parlamentnek, amelynek ülésein is megjelent. Hóman Bálint emblematikus alakja volt a magyar értelmiség és a magyar társadalom „zsidótlanításának”. Kulcsszerepet játszott a magyar zsidók megalázásában és jogfosztásában. Ezen nem változtat az sem, hogy népbírósági perében - csakúgy mint a legtöbb antiszemita politikuséban - olyan túlélő zsidók is tanúskodtak, akiknek ő maga járt ki kedvezményeket a saját maga által kezdeményezett diszkriminatív törvények alól. Hóman Bálintnak fontos része volt abban a deportálásokat megelőző, mintegy fél évtizedes folyamatban, amely a magyar társadalmat hozzászoktatta ahhoz, hogy zsidó polgártársaikat állami jóváhagyással lehet üldözni. Akadémiai tagságának rehabilitációja összeférhetetlen az alapvető humánum értékeivel és az MTA etikai alapelveivel. Kovács M. Mária A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.