Népszabadság, 2016. március (74. évfolyam, 51-75. szám)
2016-03-01 / 51. szám
2016. március 1., kedd • www.nol.hu Nem leszek suliban A miskolci Herman gimnázium nyolcszáz diákjából hatszáz maradt távol Láthatatlan tüntetés Hatalmas erejű láthatatlan tüntetés zajlott hétfőn: több tízezer szülő és gyerek csatlakozott a Nem leszek suliban nevű kezdeményezéshez. Tanulók tömegei maradtak távol az iskolától, hogy - szüleikkel együtt - szolidaritásukat fejezzék ki a tiltakozó tanárokkal. A nyilvántartás hiánya miatt pontos adatok nem tudhatók, ám egy szervező ötvenezer részt vevő diákról beszélt, az internetet pedig ellepték az üres termeket ábrázoló képek. Doros Judit MISKOLC Csendes az aula a miskolci Herman Ottó Gimnáziumban nem sokkal reggel nyolc óra előtt. A portás kísér el az igazgatóhelyettesi irodához, s míg megyünk fel a lépcsőn, tőle kérdezzük: vajon hogy érzi, hány gyerekkel kevesebb loholt ma el a portásfülke előtt? Úgy saccolja, a diákok 40 százaléka maradhatott otthon. Szerinte azok jöttek ma el, akikre nem tudott otthon vigyázni senki, jellemzően inkább az alsóbb tagozatosok vannak az épületben. Pilz Olivér órájára szeretnénk benézni: a közalkalmazotti tanács elnöke egyike azoknak, akik arccal és névvel vállalták az oktatás reformjáért indított harcot. Kíváncsiak vagyunk, hány diák vállalt vele szolidaritást a szülők által indított Nem leszek suliban akció keretében. Két fiú ül az első padban, a többi szék üres. Pilz jó matematikatanárként megjegyzi: ne az összes székhez arányosítsuk a jelenlévők létszámát, az ugyanis emelt szintű, fakultációs óra, s máskor is „csak” tizenöten vannak. Fejben kiszámoljuk, hogy ez azért 80 százalékos távolmaradási arány. Pilz nem engedi, hogy zavarba hozzuk a fiúkat a kérdéssel, vajon miért döntöttek Éppen a szovjet kommunista diktatúráról tanultak a diákok a miskolci gimnáziumban, amikor munkatársunk a helyszínen járt: összesen nyolc diák volt a teremben, úgy, hogy ma eljönnek iskolába, kettőjüknek is ugyanúgy megtartja az órát, mintha tizenöten lennének. Bekopogunk egy másik terembe, itt történelmet tanul az egyik üles osztály. Harmincegy diákból csak nyolcan vannak. Megkérdezzük, hol tartanak a tárgyban? - Kommunista diktatúra a Szovjetunióban - felel a tanár. Ilyen frappáns áthallásokat a rendszerváltás körüli években produkált az élet. Mielőtt azzal gyanúsítanánk, hogy nem véletlenül választott témát, az egyik igazgatóhelyettes közli: a tanterv szerint itt kell tartaniuk, az órákat nem aktuálpolitika, hanem a szigorú ütemterv diktálja. Nagyszünetben összesítették a hermanos .jelenléti ívet”, így pontos adattal szolgáltak a hiányzókról. A nyolcszáz diákból kétszázan mentek iskolába, vagyis 75 százalékuk távol maradt. A szülők elvileg egy formanyomtatványon igazolhatják ezt a napot: a Nem leszek suliban oldalon a dokumentum letölthető. Akadt szülő, aki azon lamentált, mit írjon be indoklásképp. - Ha azt írom, családi ok, hazudok, és rossz példát mutatok a gyereknek. Azt viszont fura lenne írni egy ilyen papírra, hogy „elvi okok”, vagy „sztrájkolunk” - mondta, s végül úgy döntött, marad a „családi ok”. Az egyik iskola igazgatójától azt a meglepő információt hallottuk, hogy az oktatási törvény valójában nem szabályozza, hány napot igazolhat gyerekének a szülő. - Harminc éve kialakult ebben az ügyben egyfajta szokásjog, s az iskolákban és a szülőkben is rögzült ez a három nap. Van, ahol félévente igazolhat ennyit a szülő, van, ahol az egész tanévre jut ennyi. Most, mikor elkezdtünk utánanézni a rendelkezéseknek, kiderült: nincs alsó vagy felső limit a törvényben. Nota bene, a szülő akár az összes hiányzást igazolhatja ilyen módon - mondta a borsodi intézményvezető. A szervezők szerint az előzetes várakozásokat messze meghaladta a hiányzók létszáma. Az akciót szervező közösségi oldalon előzetesen 34 ezren jelezték, hogy biztosan otthon maradtak, de a napközben beérkező adatok szerint legalább 50 ezer - de volt olyan becslés is, amely szerint 200 ezer diák maradt otthon. Arról nincs adat, hogy közülük ki volt a „meggyőződéses” hiányzó, s ki az, aki csak élvezte a szülőtől ily módon kapott ajándéknapot. Puskás Krisztina szegedi anyuka, a Nem leszek suliban akció életre hívója lapunknak azt mondta: nem számháborúznak, a beérkező jelzések alapján 34 ezer és 125 ezer közé teszi a résztvevők számát. Hozzátette: nem hagyják abba a tiltakozást, míg nem érnek el változásokat. Szülői csoportként csatlakoznak a március 15-re szervezett tüntetéshez is. Kiscsoportos foglalkozás: Pilz Olivér két megjelent diákjának tart órát fotó: földi d. attila Teleki gimnázium Azok is tiltakoztak, akik ott voltak az iskolában Nem mentek, kiálltak Boda András Tanárnőnek tisztelettel jelentem, hogy a csoport létszáma 14 fő, ebből hiányzik nyolc - hangzott el hétfő reggel a budapesti Teleki Blanka Gimnáziumban egy történelemóra kezdetén. A többség tehát csatlakozott a Facebookon szervezett, Nem leszek suliban nevű akcióhoz, hogy tiltakozzon az oktatási rendszer hibái ellen, kiálljon a tanárok mellett és valódi reformokat követeljen. Egyetértünk azokkal, akik nem jöttek ma suliba, mi is mellettük állunk. Csak nekem már elfogytak a szülői igazolásaim - magyarázta az egyik diák, miért ment be a suliba. Többen is egyetértően bólogattak körülötte, volt, aki a kémia témazáróval indokolta jelenlétét. Mint megtudtuk, az osztálynak konkrét oka is van a tiltakozásra, ezúttal azonban nem iskolájuk igazgatója, a tanártiltakozások emblematikus alakja, Pukli István került szóba, hanem a történelematlaszuk. - Egyfelől az a baj, hogy szakmailag több szempontból is kifogásolható az új atlasz. Másfelől elfogadhatatlan, hogy nem felmenő rendszerben vezették be - vette át Füle Piroska történelemtanár. - Vannak évfolyamok, ahol a diákok még abból a régebbi atlaszból tanultak, amelyben ott volt a kronológia. Az újból viszont már hiányzik. Persze, nem baj, ha megtanulják az évszámokat, de az nem tisztességes, hogy visszamenőleg változtatják meg a szabályokat. Hogy van, akinek másból kell majd érettségiznie, mint amiből több éven át tanult. A szünetben tucatnyi diákot kérdeztünk a hétfői tiltakozó akcióról, s a beszámolókból kiderült, az osztályokból általában a tanulók feleharmada hiányzott. Világossá vált az is: noha sokan bementek az iskolába, közülük a legtöbben egyetértenek a tiltakozással, csak éppen egy-egy fontos óra, dolgozat, megbeszélés miatt úgy érezték, most nem hiányozhatnak. - A tiltakozók mellett állok, csak az idén érettségizem és semmiképp nem akartam hiányozni - mondta egy végzős srác. Akadt olyan diák is, aki a tiltakozás módját vitatta. - Az osztályunkból tizenkilencből kilencen jöttek suliba. Szerintem is muszáj valamit tenni, mert nem jó az oktatási rendszer, több pénzt kellene költeni az iskolákra, és az is baj, hogy a diákokat senki sem kérdezi meg. Csakhogy szerintem nem a távolmaradással kell tiltakozni - mondta egy tizenkettedikes lány. - Ezért inkább bejöttem, de kockás inget húztam. Szerintem a kockás inges tüntetéssel vagy a gimnáziumunknál tartott akcióval világosabb kritikát fogalmaztunk meg. Közéleti klub az iskolán kívül fotó: szabó Miklós Kezdő tizenegy Az egyik budai általános iskolában az alsó tagozatos gyerekeknek körülbelül a fele hiányzott, míg a felső tagozaton minden terem kongott az ürességtől, kétszáz diák közül tizenegyen mentek iskolába - számolt be lapunknak egy szülő. A Facebookon gyerekek százai osztottak meg hasonló statisztikát, illetve fényképeket arról, mivel töltötték idejüket. NÉPSZABADSÁG Politika és Gazdaság i 3 Alternatív program A Stúdió K Színházban alternatív foglalkozásokat hirdettek azoknak a tanulóknak, akik nem mentek iskolába hétfőn. Ottjártunkkor úgy húsz diák volt a színházban: az alsósok a Kassák Múzeum múzeumpedagógusának vezetésével kézműves-foglalkozáson vettek részt, a nagyobbak pedig afféle közéleti klubban beszélgethettek az oktatásról, a tankönyvekről és az ország helyzetéről. Zubek Adrienn, a Stúdió K Színház ügyvezető igazgatója érdeklődésünkre azt mondta, szolidárisak a megmozdulásban részt vevőkkel, egyetértenek céljaikkal, ezért a saját eszközeikkel igyekeztek támogatni őket. Felvetettük, sokan bírálják a tüntetést és annak szervezőit, támogatóit, mondván, nem helyes, ha a diákok iskolai hiányzással tüntetnek, ám Zubek Adrienn úgy vélte, már a megközelítés is téves. Szerinte kifejezetten előremutató demonstráció az, amelyen a gyerekek és szüleik együtt tüntetnek saját magukért, jövőjükért és nem utolsósorban tanáraikért. Pécs Játszóházi feladat Ungár Tamás PÉCS Jól telt a hétfő azoknak a gyerekeknek, akik iskola helyett a Pécsi Tudományegyetem (PTE) erre a napra meghirdetett játszóházában múlatták az idejüket. Az oktatást - szüleik ösztönzésére - ellógó diákok logikai játékokkal, csocsóval, szellemi vetélkedővel, improvizációs feladatokkal kötötték le magukat. A pedagógus szak 250 hallgatója közül hatvanan szálltak be a munkába, vagyis szerveztek egész napos foglalkozást az iskolamentes napot tartó diákoknak - tudtam meg Szekszárdi Balázstól, az akció szóvivőjétől, aki harmadikos a magyartörténelem szakon. A szervezők elmentek Baranya több mint félszáz iskolájába és tájékoztatták az intézményvezetőket a tervükről. Volt, ahol örömmel fogadták őket, volt, ahol elutasítással találkoztak. Szekszárdi nem állította, hogy a tanárképzősök maradéktalanul tisztában vannak az oktatás helyzetével, ám eljutottak hozzájuk olyan hírek, amelyekből egyértelmű: van alapja a pedagógusok követeléseinek. A kormány szándéka a Klikkel valószínűleg az volt, hogy egyformán jó helyzetbe hozzák az iskolákat, ám úgy tűnik, egyformán rossz helyzetbe hozták őket - mondta. A PTE játszóházába 45 gyereket adtak be a szülők, akik közül sokan az egyetemen dolgoznak. Reményi Péter, a földrajzi intézet adjunktusa két gyermeket bízott a hallgatókra. Szülőként azzal szembesült, hogy az iskolák helyzete rosszabb lett az elmúlt években. Egyrészt hiba volt korlátozni a tanárok tankönyvválasztási jogát, vélte az adjunktus, másrészt a szülők mást se hallanak az iskolában, mint hogy ez sincs meg az sincs, amióta a Klik tartja fenn őket. Reményi amúgy azt mondta két gyermekének: a jobb oktatásért küzdenek, ezért mennek iskola helyett játszóházba. A kisdiákok nem bánták, hogy laza lett a hétfőjük, de a programváltozás okáról egyikük se tudott beszélni. Egy Pécs melletti községben lakó, hatodikos kislány, akinek apja és anyja is pedagógus, ennyit mondott a hétfői „iskolakerülésről”: - Apuék így látták jónak. A Vajszlón élő, negyedikes Viktóriát a tanárképzőre járó nővére hozta magával. Ő kicsit jobban „képben volt”: - Azt mondják a felnőttek, hogy az iskolában túl vagyunk dolgoztatva. - És te hogy látod? A kislány másodpercekig gondolkodott, aztán elnevette magát: Szerintem nem.