Népszabadság, 2016. március (74. évfolyam, 51-75. szám)

2016-03-01 / 51. szám

2016. március 1., kedd • www.nol.hu Nem leszek suliban A miskolci Herman gimnázium nyolcszáz diákjából hatszáz maradt távol Láthatatlan tüntetés Hatalmas erejű láthatatlan tünte­tés zajlott hétfőn: több tízezer szü­lő és gyerek csatlakozott a Nem le­szek suliban nevű kezdeményezés­hez. Tanulók tömegei maradtak tá­vol az iskolától, hogy - szüleikkel együtt - szolidaritásukat fejezzék ki a tiltakozó tanárokkal. A nyil­vántartás hiánya miatt pontos ada­tok nem tudhatók, ám egy szerve­ző ötvenezer részt vevő diákról be­szélt, az internetet pedig ellepték az üres termeket ábrázoló képek. Doros Judit MISKOLC Csendes az aula a miskolci Herman Ottó Gimnáziumban nem sokkal reggel nyolc óra előtt. A portás kí­sér el az igazgatóhelyettesi irodá­hoz, s míg megyünk fel a lépcsőn, tőle kérdezzük: vajon hogy érzi, hány gyerekkel kevesebb loholt ma el a portásfülke előtt? Úgy saccolja, a diákok 40 százaléka maradhatott otthon. Szerinte azok jöttek ma el, akikre nem tudott otthon vigyázni senki, jellemzően inkább az alsóbb tagozatosok vannak az épületben. Pilz Olivér órájára szeretnénk benézni: a közalkalmazotti tanács elnöke egyike azoknak, akik arc­cal és névvel vállalták az oktatás re­formjáért indított harcot. Kíván­csiak vagyunk, hány diák vállalt ve­le szolidaritást a szülők által indí­tott Nem leszek suliban akció ke­retében. Két fiú ül az első padban, a többi szék üres. Pilz jó matematikatanár­ként megjegyzi: ne az összes szék­hez arányosítsuk a jelenlévők lét­számát, az ugyanis emelt szintű, fa­kultációs óra, s máskor is „csak” ti­zenöten vannak. Fejben kiszámol­juk, hogy ez azért 80 százalékos tá­volmaradási arány. Pilz nem enge­di, hogy zavarba hozzuk a fiúkat a kérdéssel, vajon miért döntöttek Éppen a szovjet kommunista diktatúráról tanultak a diá­kok a miskolci gimnázium­ban, amikor munkatársunk a helyszínen járt: összesen nyolc diák volt a teremben, úgy, hogy ma eljönnek iskolába, kettőjüknek is ugyanúgy megtart­ja az órát, mintha tizenöten lenné­nek. Bekopogunk egy másik terem­be, itt történelmet tanul az egyik ül­es osztály. Harmincegy diákból csak nyolcan vannak. Megkérdezzük, hol tartanak a tárgyban? - Kommunista diktatúra a Szov­jetunióban - felel a tanár. Ilyen frap­páns áthallásokat a rendszerváltás körüli években produkált az élet. Mielőtt azzal gyanúsítanánk, hogy nem véletlenül választott témát, az egyik igazgatóhelyettes közli: a tan­terv szerint itt kell tartaniuk, az órá­kat nem aktuálpolitika, hanem a szigorú ütemterv diktálja. Nagyszü­netben összesítették a hermanos .je­lenléti ívet”, így pontos adattal szol­gáltak a hiányzókról. A nyolcszáz diákból kétszázan mentek iskolába, vagyis 75 százalékuk távol maradt. A szülők elvileg egy formanyom­tatványon igazolhatják ezt a napot: a Nem leszek suliban oldalon a doku­mentum letölthető. Akadt szülő, aki azon lamentált, mit írjon be indok­lásképp. - Ha azt írom, családi ok, hazudok, és rossz példát mutatok a gyereknek. Azt viszont fura len­ne írni egy ilyen papírra, hogy „elvi okok”, vagy „sztrájkolunk” - mond­ta, s végül úgy döntött, marad a „csa­ládi ok”. Az egyik iskola igazgatójá­tól azt a meglepő információt hallot­tuk, hogy az oktatási törvény valójá­ban nem szabályozza, hány napot igazolhat gyerekének a szülő. - Harminc éve kialakult ebben az ügyben egyfajta szokásjog, s az isko­lákban és a szülőkben is rögzült ez a három nap. Van, ahol félévente iga­zolhat ennyit a szülő, van, ahol az egész tanévre jut ennyi. Most, mikor elkezdtünk utánanézni a rendelke­zéseknek, kiderült: nincs alsó vagy felső limit a törvényben. Nota be­ne, a szülő akár az összes hiányzást igazolhatja ilyen módon - mondta a borsodi intézményvezető. A szervezők szerint az előzetes várakozásokat messze meghaladta a hiányzók létszáma. Az akciót szer­vező közösségi oldalon előzetesen 34 ezren jelezték, hogy biztosan ott­hon maradtak, de a napközben be­érkező adatok szerint legalább 50 ezer - de volt olyan becslés is, amely szerint 200 ezer­­ diák maradt ott­hon. Arról nincs adat, hogy közülük ki volt a „meggyőződéses” hiányzó, s ki az, aki csak élvezte a szülőtől ily módon kapott ajándéknapot. Puskás Krisztina szegedi anyu­ka, a Nem leszek suliban akció életre hívója lapunknak azt mondta: nem számháborúznak, a beérkező jelzé­sek alapján 34 ezer és 125 ezer közé teszi a résztvevők számát. Hozzátet­te: nem hagyják abba a tiltakozást, míg nem érnek el változásokat. Szü­lői csoportként csatlakoznak a már­cius 15-re szervezett tüntetéshez is. Kiscsoportos foglalkozás: Pilz Olivér két megjelent diákjának tart órát fotó: földi d. attila Teleki gimnázium Azok is tiltakoztak, akik ott voltak az iskolában Nem mentek, kiálltak Boda András Tanárnőnek tisztelettel jelentem, hogy a csoport létszáma 14 fő, ebből hiányzik nyolc - hangzott el hétfő reggel a budapesti Teleki Blanka Gimnáziumban egy történelemóra kezdetén. A többség tehát csatlako­zott a Facebookon szervezett, Nem leszek suliban nevű akcióhoz, hogy tiltakozzon az oktatási rendszer hi­bái ellen, kiálljon a tanárok mellett és valódi reformokat követeljen.­­ Egyetértünk azokkal, akik nem jöttek ma suliba, mi is mellettük ál­lunk. Csak nekem már elfogytak a szülői igazolásaim - magyarázta az egyik diák, miért ment be a suliba. Többen is egyetértően bólogattak körülötte, volt, aki a kémia téma­záróval indokolta jelenlétét. Mint megtudtuk, az osztálynak konkrét oka is van a tiltakozásra, ezúttal azonban nem iskolájuk igazgatója, a tanártiltakozások emblematikus alakja, Pukli István került szóba, hanem a történelematlaszuk. - Egyfelől az a baj, hogy szakmai­lag több szempontból is kifogásol­ható az új atlasz. Másfelől elfogad­hatatlan, hogy nem felmenő rend­szerben vezették be - vette át Füle Piroska történelemtanár. - Van­nak évfolyamok, ahol a diákok még abból a régebbi atlaszból tanultak, amelyben ott volt a kronológia. Az újból viszont már hiányzik. Per­sze, nem baj, ha megtanulják az év­számokat, de az nem tisztességes, hogy visszamenőleg változtatják meg a szabályokat. Hogy van, aki­nek másból kell majd érettségiznie, mint amiből több éven át tanult. A szünetben tucatnyi diákot kér­deztünk a hétfői tiltakozó akcióról, s a beszámolókból kiderült, az osz­tályokból általában a tanulók fele­harmada hiányzott. Világossá vált az is: noha sokan bementek az is­kolába, közülük a legtöbben egyet­értenek a tiltakozással, csak éppen egy-egy fontos óra, dolgozat, meg­beszélés miatt úgy érezték, most nem hiányozhatnak. - A tiltakozók mellett állok, csak az idén érettségizem és semmiképp nem akartam hiányozni - mondta egy végzős srác. Akadt olyan diák is, aki a tiltakozás módját vitatta. - Az osztályunkból tizenkilenc­ből kilencen jöttek suliba. Szerintem is muszáj valamit tenni, mert nem jó az oktatási rendszer, több pénzt kellene költeni az iskolákra, és az is baj, hogy a diákokat senki sem kér­dezi meg. Csakhogy szerintem nem a távolmaradással kell tiltakozni - mondta egy tizenkettedikes lány. - Ezért inkább bejöttem, de koc­kás inget húztam. Szerintem a koc­kás inges tüntetéssel vagy a gimná­ziumunknál tartott akcióval világo­sabb kritikát fogalmaztunk meg. Közéleti klub az iskolán kívül fotó: szabó Miklós Kezdő tizenegy Az egyik budai általános iskolában az alsó tagozatos gyerekeknek kö­rülbelül a fele hiányzott, míg a felső tagozaton minden terem kongott az ürességtől, kétszáz diák közül tizenegyen mentek iskolába - számolt be lapunknak egy szülő. A Facebookon gyerekek százai osztottak meg hasonló statisztikát, illetve fényképeket arról, mivel töltötték idejüket. NÉPSZABADSÁG Politika és Gazdaság i 3 Alternatív program A Stúdió K Színházban alternatív foglalkozásokat hirdettek azoknak a tanulóknak, akik nem mentek isko­lába hétfőn. Ottjártunkkor úgy húsz diák volt a színházban: az alsósok a Kassák Múzeum múzeumpedagó­gusának vezetésével kézműves-fog­lalkozáson vettek részt, a nagyobbak pedig afféle közéleti klubban beszél­gethettek az oktatásról, a tanköny­vekről és az ország helyzetéről. Zubek Adrienn, a Stúdió K Színház ügyvezető igazgatója érdeklődésünk­re azt mondta, szolidárisak a meg­mozdulásban részt vevőkkel, egyet­értenek céljaikkal, ezért a saját esz­közeikkel igyekeztek támogatni őket. Felvetettük, sokan bírálják a tünte­tést és annak szervezőit, támogatóit, mondván, nem helyes, ha a diákok iskolai hiányzással tüntetnek, ám Zubek Adrienn úgy vélte, már a megközelítés is téves. Szerinte kife­jezetten előremutató demonstráció az, amelyen a gyerekek és szüleik együtt tüntetnek saját magukért, jövőjükért és nem utolsósorban ta­náraikért. Pécs Játszóházi feladat Ungár Tamás PÉCS Jól telt a hétfő azoknak a gyerekek­nek, akik iskola helyett a Pécsi Tu­dományegyetem (PTE) erre a napra meghirdetett játszóházában múlat­ták az idejüket. Az oktatást - szüleik ösztönzésére - ellógó diákok logikai játékokkal, csocsóval, szellemi ve­télkedővel, improvizációs felada­tokkal kötötték le magukat. A pedagógus szak 250 hallgatója közül hatvanan szálltak be a mun­kába, vagyis szerveztek egész napos foglalkozást az iskolamentes na­pot tartó diákoknak - tudtam meg Szekszárdi Balázstól, az akció szóvi­vőjétől, aki harmadikos a magyar­­történelem szakon. A szervezők el­mentek Baranya több mint félszáz iskolájába és tájékoztatták az in­tézményvezetőket a tervükről. Volt, ahol örömmel fogadták őket, volt, ahol elutasítással találkoztak. Szek­szárdi nem állította, hogy a tanár­képzősök maradéktalanul tisztá­ban vannak az oktatás helyzetével, ám eljutottak hozzájuk olyan hírek, amelyekből egyértelmű: van alap­ja a pedagógusok követeléseinek. A kormány szándéka a Klikkel va­lószínűleg az volt, hogy egyformán jó helyzetbe hozzák az iskolákat, ám úgy tűnik, egyformán rossz helyzet­be hozták őket - mondta. A PTE játszóházába 45 gyereket adtak be a szülők, akik közül sokan az egyetemen dolgoznak. Reményi Péter, a földrajzi intézet adjunk­tusa két gyermeket bízott a hall­gatókra. Szülőként azzal szembe­sült, hogy az iskolák helyzete ros­­­szabb lett az elmúlt években. Egy­részt hiba volt korlátozni a tanárok tankönyvválasztási jogát, vélte az adjunktus, másrészt a szülők mást se hallanak az iskolában, mint hogy ez sincs meg az sincs, amióta a Klik tartja fenn őket. Reményi amúgy azt mondta két gyermekének: a jobb oktatásért küzdenek, ezért mennek iskola he­lyett játszóházba. A kisdiákok nem bánták, hogy la­za lett a hétfőjük, de a programvál­tozás okáról egyikük se tudott be­szélni. Egy Pécs melletti községben lakó, hatodikos kislány, akinek apja és anyja is pedagógus, ennyit mon­dott a hétfői „iskolakerülésről”: - Apuék így látták jónak. A Vajszlón élő, negyedikes Vik­tóriát a tanárképzőre járó nővé­re hozta magával. Ő kicsit jobban „képben volt”: - Azt mondják a felnőttek, hogy az iskolában túl vagyunk dolgoztat­va. - És te hogy látod? A kislány másodpercekig gon­dolkodott, aztán elnevette magát:­­ Szerintem nem.

Next