Népszabadság, 2016. április (74. évfolyam, 76-101. szám)

2016-04-16 / 89. szám

2016. április 16., szombat NÉPSZABADSÁG NÉVJEGY NICLAS TROUVÉ Svédország nagykövete 2014 őszén érkezett Budapestre. Megjárta a svéd hadsereget, majd hazája iraki diplomáciai képviseletét is vezette. 2010 és 2014 között az ország afganisztáni és pakisztáni külön­­megbízottja volt. SZOLASSZABADSAGhétvége5 - A sajtószabadságra mindennap vigyázni kell, mert nem magától értetődő jelenség - mondta a Népszabadságnak Petri Tuomi-Ni­­kula finn és Niclas Trouvé svéd nagykövet. A két diplomata és csapata idén szeminári­um-sorozatot rendez Budapesten a sajtósza­badság magyarországi helyzetéről, melynek apropója, hogy a világ első (Svédországban elfogadott) sajtószabadság-törvénye épp 250 éves. - Tudjuk, hogy ez a téma sokszor ké­nyes, de szerintünk lehetséges róla beszélni - fogalmazott Trouvé. Ilyen a kényes ügyek médiakontrollja, a médiumok tulajdonosi szerkezete vagy a médiatörvény.­­ Nincs más célunk, mint platformot nyújtani, és hogy ta­lán információt adjunk arról, milyen viták folynak a témában Finnországban és Svéd­országban. Talán arról is beszélhetünk, hogy mi hogyan oldottunk meg egy-egy itt is fel­merült problémát. Hogy a 250 éves törvé­nyünk olyan megoldásokat tud ajánlani, ami talán Magyarország számára is érdekes lehet - mondta a svéd nagykövet. Van mit tanulni a két országtól, hiszen Finnország és Svédország rendszeresen a Ri­porterek Határok Nélkül nevű civil szervezet sajtószabadság-indexének élén végez. A két nagykövet szerint ez jelentős arányban köszönhető a hosszú hagyománynak. A vilá­gon először Svédországban iktatták törvény­be a sajtó- és szólásszabadságot idén épp két és fél évszázada, 1766-ban. Akkor a jelenlegi Finnország is Svédország része volt, így a saj­tószabadság-törvényt mindkét állam magáé­nak érzi. Petti Tuomi-Nikula, Finnország bu­dapesti nagykövete szerint a sajtószabadság gondolata mélyen gyökerezik a skandináv ál­lamokban, már-már a „csontjainkban van”.­­ Én a génekig talán nem mennék el, de felénk mindenki tudja, mennyire fontos a sajtó- és információszabadság. Anélkül nincs demokrácia - mondta lapunknak Svédor­szág budapesti nagykövete. Niclas Trouvé szerint minden demokratikus rendszer alap­ja, hogy az állampolgárok tudják, hogy sza­badon kifejezhetik gondolataikat. Illetve az is, hogy joguk van az információhoz, jo­guk van tudni, az ország vezetői mit tesznek és mire költik az adójukat. Figyelemre mél­tó, hogy már a 250 éves törvényben is ben­ne volt az anonimitás joga. Korábban illegá­lis volt olyan szöveget kinyomtatni, amelynél nem tüntették fel a szerzőt. Ez ma a közér­dekű bejelentők (whistleblowerek) alkotmá­nyos védelmének az alapja. A sajtószabadság ráadásul kéz a kézben jár a demokrácia más elemeivel is. Tuomi- Nikula szerint egyértelmű az összefüggés: azok az országok, amelyek jó pontokat kap­nak a sajtószabadság-felméréseken, a kor­rupciós indexeken is jól teljesítenek. Ahol a sajtószabadság romlik, ott a korrupció elter­jedtebb. Ám a szólás- és információszabadság nem csupán törvények és hagyományok kérdé­se. Niclas Trouvé szerint egyetemes embe­ri vágy, hogy kimondhassák, ami az eszükbe jut. Ez ugyanaz Oroszországban, Magyaror­szágon, Afrikában vagy Indiában.­­ Azok az országok a legsikeresebbek, ahol kiengedik a szellemet a palackból. Ott, ahol próbálják korlátozni a kifejezés szabadságát, gyengül a társadalom, mert nem hallunk meg minden ötletet, minden hangot - mondta Trouvé, aki szerint ma nagyon sok társadalom már ott hibát vét, hogy az emberek felét - a nőket - egyáltalán nem hallgatja meg. Ám hiába él a vágy a szabad önkifeje­zésre minden emberben, sok országban er­re nincs lehetőség. - Van, ahol azzal érvel­nek, hogy a mi nyugati típusú demokrácián­kat nem lehet mindenütt alkalmazni. Hogy mások a társadalom értékei. Én azonban a kulturális relativizmus helyett abban hiszek, hogy a nyugati demokrácia nyújtja a legjobb megoldást az emberiség problémáira jelen­leg. Ennek pedig elengedhetetlen része a sajtószabadság - jelentette ki Petri Tuomi- Nikula. Épp ezért a két nagykövet úgy véli, hogy a diktátorok és autokratikus vezetők is csak ideig-óráig tudják erőszakkal befogni az em­berek száját. - A történelem azt mutatja, hogy az emberek vágya a szabadságra győze­delmeskedik az autokraták felett - véli Tuo­mi­ Nikula. - Mi végigéltük a hidegháborút, és amikor leomlott a berlini fal, láttuk, hogy az emberek óhaja, hogy úgy éljék az életüket, ahogyan akarják, mindig erősebb lesz. Le­hetnek fájdalmas átmeneti visszaesések, és ezt Magyarország talán jobban tudja, mint bármely más ország, de végül az autokra­tikus rezsimek elbuknak - tette hozzá svéd kollégája. Tuomi-Nikula máris visszaveszi a szót, és úgy folytatja: Magyarországon külö­nösen erős hagyománya van a diktátorokkal és autokratikus rezsimekkel való ellenállás­nak. - Ötéves voltam 1956-ban, és néhány év múlva már tudtam, hogy Magyarország egy hősies ország, amely ellenállt a szovjet elnyo­másnak - idézte fel. Ám a szólás- és sajtószabadságot világ­szerte folyamatosan veszély fenyegeti. Né­hány évvel ezelőtt sokan hittek abban, hogy az arab tavasz majd elhozza a szabadságot az egykor diktatórikus rezsimek uralta or­szágokba is. Ma már viszont azt látjuk, hogy a szabadságot újra korlátozzák, bloggere­­ket börtönöznek be, és erőszakkal lépnek fel azok ellen, akik kritikusak a vezetéssel szem­ben. A finn és a svéd kormány a fejleszté­si segélyezés keretein belül próbál segíte­ni ezekben az országokban a független szer­zőknek. Támogatják őket, csereprogramok keretében elutazhatnak Svédországba vagy Finnországba, és ott tanulhatnak. Még a két nagykövet hazájában sem ül­hetnek a babérjaikon. A digitális média megjelenése válságba sodorta a hagyomá­nyos médiát, és a mai napig senki sem tud­ja, ki fizesse meg az újságírók drága, de an­nál fontosabb munkáját. Ráadásul épp a mi­nap érte súlyos hackertámadás szinte az ös­­­szes jelentős svéd hírportált. A közösségi média is mindenki számára kihívásokat tartogat: egyre könnyebben fe­jezhetjük ki magunkat, de mindenkinek meg kell tanulnia, hogy ez nem jogosítja fel rágal­mazásra vagy becsületsértésre, hogy amit le­ír, azért felelősséget kell vállalnia. - A sajtó­­szabadságnak fejlődnie kell a technológiá­val együtt, és vigyáznunk is kell rá - foglalja össze Niclas Trouvé. - Különben egy-két év alatt el lehet veszíteni. A sajtószabadságról rendez szemináriumsorozatot Finnország és Svédország budapesti követsége. A nagykövetek óvatosan fogalmaznak, de az világos: időszerűnek tartják felvetni Magyarországon a média tulajdonlásának, kont­rolljának vagy épp a médiatörvénynek a kérdését. A szabadság elveszthető NÉVJEGY PETRI TUOMI-NIKULA Finnország nagykövete előtt Rómában volt nagykövet. 2016 januárjában érkezett Budapestre. Politológiát tanult, majd hosszú ideig újságíróként dolgozott. Miután diplomáciai pályára lépett, a kultúra lett a szakterülete. Budapesti kiküldetése „A részleges szabadság nem szabadság" Az új médiával új kihívások keletkeztek. Az egyik ilyen a gyűlöletbeszédre adott válasz - magyarázta Nils Erik Forsgard, a Magma Kutatóközpont igazgatója Budapesten a Szabad a szó 250 éve - és mai beszélgetésen, a sajtószabadságról rendezett szemináriumsorozat első állomásán szerdán. A svéd kutató szerint ma a sajtószabadságot az emberek érzelmi alapon használják. Általános problémát jelent az is, hogy a nosztalgia világát éljük: sokan tekingetnek a múltba, ami főleg a populista és a radikális pártokat erősíti. Marie-Christine Skuncke, az Uppsalai Egyetem professzora kiemelte, bár a sajtószabad­ság sokat fejlődött, de problémát okoz a gyűlöletbeszéd, amit ő is tapasztalt, amikor me­nekülteknek segített. Skuncke úgy véli, a svéd társadalom megosztott, de az semmiképpen nem jó irány, ha sértő módon ábrázolják egy vallási közösség tagjait vagy annak istenét. - Az oktatáson és a jövő generációin óriási felelősség van - magyarázta Skuncke, aki szerint a fiatalok dolga eldönteni, hogyan kezelik az információkat. Azt mindhárom résztvevő elis­merte, hogy a világhálón egyre több információ jelenik meg, amelyet szűrni kellene. David Goldberg glasgow-i professzor szerint a gyűlöletbeszédre adott válaszokat nem feltétlenül az európai társadalomban kell keresni, hanem Strasbourgban, az Emberi Jogok Európai Bíróságánál. A skót kutató mérföldkőnek nevezte a Svédországban 250 éve elfoga­dott sajtótörvényt, amelynek elfogadásában nagy szerepet játszott Peter Forsskal felfede­ző, természettudós, a svéd liberalizmus egyik vezéralakja, aki az 1750-es években felismer­te, hogy szükség van a részvételi demokráciára és arra, hogy az emberek tudjanak és sza­badon beszélhessenek a közéleti történésekről. Erik Forsgard megemlítette Anders Chydenius finn papot és filozófust is, aki felismerte, hogy miként a gazdaságban sem jók a monopóliumok, úgy a gondolkozásban sem. Chyde­nius úgy vélte, hogy az embereknek engedni kell, hogy szabadon publikálják a gondolatai­kat. Gyakran hangsúlyozta, hogy a „részleges szabadság nem szabadság, a részleges korlá­tozás viszont teljes korlátozás". Skuncke hozzátette, hogy a svéd és a finn sajtótörvény egy alulról jövő kezdeményezés volt, melyet az akkori társadalmi csoportok nagyobb része támogatott. (F. G.)

Next