Népszabadság, 2016. szeptember (74. évfolyam, 205-230. szám)

2016-09-24 / 225. szám

NEPSZABADSAG 2016. szeptember 24., szombat www.nol.hu A semmink semmij­e REVÉSZ SÁNDOR Magyarországnak sok mindene van, de fele­lős, konstruktív kormánya és ellenzéke nincs. A kormánya nem létező problémával köti le az ország figyelmét, de a létező probléma kezelé­sével az ellenzék sem foglalkozik komolyan. „Ki gazdag, sajnálom szegényt” - énekli Porgy a Porgy és Bessben. Azért sajnálja Porgy a szegény gazdagokat, mert a gazdagságuk­kal olyan gondok, félelmek, veszélyek járnak, amelyektől ő szabad. Ha már vagyonnak nem, örülhet annak, hogy senkinek nem kell a sem­mije. Nos, Magyarország is eléggé Porgy ah­­hoz, hogy ne kelljen bezárkóznia, mert sen­kinek nem kell a semmije. Adná az Úr, hogy vonzó, módos célország legyünk, de nem va­gyunk. A menekültek és bevándorlók áradatá­ban akadnak, akiknek van valami sajátos okuk rá, hogy itt maradjanak, de ez elhanyagolha­tó esetszám. Aki idáig eljön, itt nem áll meg. Megy oda, ahol sokkal nagyobb piacon sokkal többet kereshet, sokkal több juttatáshoz jut­hat, sokkal normálisabb közélettel találkoz­hat. Honfitársaink tömegei is ezért mennek és készülnek elfele, ezért haladnak át rajtunk az erdélyi és a vajdasági magyarok is. Vagyunk pár millióan, akik maradunk, mert ez a föld és ez a nyelv az otthonunk, itt ismerős min­den. Menekültek, bevándorlók számára vi­szont nincs itt semmilyen kötőerő, számukra Európa a Lajtánál kezdődik, ott beszélik a vi­lágnyelveket, ott élnek a kisebbségek, melyek­ben otthonosak, melyek segíteni tudják őket, ott vannak az országok, amelyekről hallottak, amelyekhez hazájuknak történelmileg köze van. Az életüket védő menekülteknek is, a ma­guk sorsát javítani igyekvő bevándorló töme­geknek is, az Európára támadó fanatikusok­nak is a Lajtán túl van dolguk. Ez elemi tapasztalata mindenkinek. A be­vándorlók, menedékkérők eddig is távoztak az országból, amilyen gyorsan csak tudtak, erre törekednek azóta is, amióta többen vannak, a kormánynak hatalmas erőfeszítéseket kellett és kell tennie, hogy a jelenlétükből problémát csináljon, és azzal foglalja le az országot. Aki azt hiszi, hogy nem lehet nem létező tömegekkel rettegésben és gyűlöletben tarta­ni egy társadalom kellően nagy részét, az nem ismeri a magyar történelmet. Az első világhá­borúban a keleti front legszörnyűbb harcai, a pogromok és kitelepítési akciók folytán mene­kültáradat indult meg Galíciából. A menekü­lők nagy része eleve túlfutott a Lajtán, a Pes­ten megállt 20-25 ezer galiciáner zsidó döntő többsége pedig elment, amint mehetett, főleg Amerikába. Olyan kevesen maradtak itt közü­lük, hogy a legelkötelezettebb antiszemita sta­tisztikusok sem tudtak a trianoni Magyaror­szágon zsidó migrációs többletet kimutatni. Amilyen kevesen voltak a galíciai menekültek, olyan sok szó esett róluk a „nemzeti-keresz­tény” kurzus és a fajvédők sajtójában. Az volt az uralkodó diskurzus, hogy a galiciáner zsi­dók elárasztják az országot, kiszorítják min­denhonnan a magyarokat, miattuk nyomorog a paraszt, a munkás, a polgár, mérgezik a ma­gyar lelket, nyelvet, kultúrát, meg kell véde­ni a keresztény Európát a tőle mentalitásában, hitében és törvényeiben idegen, beilleszked­ni képtelen zsidóktól, amire a levitézlett libe­ralizmus persze nem képes, csak az emberjogi babonákon bátran túllépő Új Európa, a nem­zetiszocialista Németország vezérletével. Bizony egy echte zsidóellenes retorikát transzponált az iszlámellenessé a magyar (és persze nem csak a magyar) kormány, ame­lyet bármikor tovább lehet transzponálni, és amellyel a nem létező bevándorló helyett a hatalom minden létező üldözöttjét le lehet bunkózni. És ezt a kormányzati retorikát erő­sítik zsidó és „filoszemita" társulatok is, az EMIH, a Tett és Védelem, a Hit Gyülekezete. Velük áll szemben a Mazsihisz (általam más­kor erősen kritizált, de most és ebben bölcs) elnökének, Heisler Andrásnak az állásfogla­lása: „Az antiszemitizmus kérdésének és az európai migráció problematikájának reflek­tálatlan összemosása sok tekintetben meg­tévesztő és manipulatív, a fölösleges félelem­­keltés pedig soha nem növeli a biztonságot - ellenkezőleg. A zsidóságnak minden gyűlö­letbeszéd ellen fel kell lépnie, mert vallási ta­nításai és történelmi tapasztalatai ezt indo­kolják. Számunkra nemcsak a zsidók, hanem a romák, a keresztények, a melegek, a musz­­limok vagy a menekültek elleni gyűlöletkel­tés sem elfogadható. A gyűlölet... olyan, mint a vírus: a társadalom egészét képes alattomo­san megbetegíteni." Ha lenne konstruktív és felelős ellenzék, az nem igyekezne a nem létező tárgyra irányított közgyűlöletre tekintettel lenni, és nem azért bírálná a kormányt, hogy nem véd meg min­ket eléggé attól, ami minket nem is fenyeget. Hanem a következőkről beszélne: A mene­kültek kezelése Magyarországon évek óta jog­sértő és botrányos, amint azt Európában jó néhány bíróság sokszor megállapította. Ezt rendbe kell tenni. Ettől nálunk nem több, ha­nem kevesebb lesz a migráns, mert akit nem tartanak itt erővel és törvénytelenül, az el­megy. Magyarország, a menekültek és a mig­­ránsok közös érdeke, hogy minél gyorsabban, szervezettebben, minél kevesebb feszültsé­get okozva lépjenek ki nyugaton, akik érkez­nek délről. Ehhez az adminisztráció, az ügy­intézés szakszerűségét, kapacitását jelentő­sen növelni kell, a beérkezőket megfelelő tájé­koztatással, ellátással, a nyelvi, egészségügyi és egyéb problémák kezelésére alkalmas sze­mélyzettel kell fogadni. Európai szinten a védelemre jogosultak be­fogadása kötelező, a nem jogosultaké opcio­nális, a merényleteket, terrorista akcióját szervező hálózatok embereinek minél jobb hatékonysággal való kiszűrése pedig elemi ér­dek. Szó sincs róla, hogy az EU-ban minden menedékkérőről elhinnék, hogy védelemre jo­gosult. A menedékkérők nagyobb részének, 55 százalékának a kérelmét elutasítják. Magyar­­országon viszont ez az arány 90 százalék fölött van és volt az elmúlt években is. A magyar­­országi gyakorlat e tekintetben is gyalázatos, botrányos és jogtipró. A ténylegesen védelem­re jogosultak túlnyomó részétől megtagadják a védelem jogát, Magyarország gyakorlatilag már rég fölrúgta a genfi konvenciót, és ezzel (is) kilépett az európai politikai kultúrából. Felelős, konstruktív ellenzék a szakértők ja­vaslataira és az európai gyakorlatra támasz­kodva föltárná, miként kellene átalakítani a tűrhetetlen magyarországi gyakorlatot. Ezt követelné, és erre kérne - többek között - fel­hatalmazást a választóktól. Brüsszelben pe­dig azt követelné, hogy az EU ismerje el, nem lehet a menekülteket odaláncolni, ahol nem akarnak letelepedni. Ezért nem lehet és soha nem is lehetett érvényesíteni a dublini egyez­ményt. Nem lehet más sorsa a kvótahatáro­zatnak sem, mely a menekültek jelentéktelen kisebbségéről szól, és rég nem gondolja sen­ki, hogy végre lehet hajtani. Ezt lényegében mindenki elismerte már Junckerig bezárólag. Minden eddigi tapasztalatunk arra utal, hogy a le­telepítendők mindenhonnan el fognak tűnni, ahol nem akarnak letelepedni. Az átmenet feladatainak megoszlását a földrajzi helyzet határozza meg, a letelepíté­sét meg az országok helyzete. Az első tekinte­tében Magyarországra hárul aránytalan több­letteher, a másodikéban meg másokra. Átte­lepítéssel járó terhek a legsúlyosabbak, azok pedig pont ott nagyok, ahol nagy a teherviselő képesség, az anyagi erő. Ez elég logikus. Fele­lős, konstruktív ellenzék azt képviseli, hogy az aránytalanságokat méltányosan ellensúlyoz­zák az EU-ban teherviselő képesség szerint. Magyarország számára a normális, törvényes és konstruktív viselkedés sokkal olcsóbb len­ne, mint amit Orbán és tábora művel. A felelős és konstrnktív ellenzék beleadná a maga tudását és az általa mozgósítható szak­értelmet abba az összeurópai és összatlan­­ti gondolkodásba, amely arról szól, hogy mi­ként lehetne csökkenteni az Európára háru­ló terheket. Ezeket nem lehet egyetlen pont­ra sem vissza­tolni, de minden ponton lehet tenni azért, hogy kisebbek legyenek. Szíriá­ban, Törökországban, valamennyi kibocsátó és menekültfogadó Európán kívüli országban, továbbá a Balkánon és az Európán kívüli világ vonzóképes és teherviselésre képes részében, mindenekelőtt Észak-Amerikában. Ha lenne felelős és konstruktív ellenzék, akkor másfél éve a fentiekkel tematizálná a közbeszédet, erről rendezne vitákat, sajótájé­­koztatókat, konferenciákat, ezt képviselnék a képviselői az Európai Parlamentben. Üzenné­nek Brüsszelnek is és a hazának is: van olyan politikai erő Magyarországon, mely felelősen és konstruktívan együtt tud élni és­­ működni Európával. De nincs. , , . ív

Next