Népszava naptár, 1937 (Budapest, 1936)
Zelk Zoltán: Egy ember evett
EGY EMBER EVETT írta ZELK ZOLTÁN Még jól emlékszem. Csütörtök este nyolc volt éppen: egy ember ült a Baross téren — evett a vasszobor tövében. Hideg lábasban kotorászott — fölötte vasszobor vigyázott, hallottam, szelekkel vitázott, úgy őrködött, mint vastag, jó fa, árnyakból volt a gallya lombja — nagy érc alatt, a Baross téren, így ült ő, nyájas fa tövében. S evett. Gőzölgött lassú szája. (Az ételből nem szállt föl pára.) S amíg kezét egy-egy falattal emelte, olyan mozdulattal, olyan lágy-gyöngén nyúlt a karja, hogy láttam már: fiának adja ... milyen messzire nyúlt a karja! S a két gyerek, jaj, hogy örültek! Egy csorba szék lábánál ültek. Lám, nem is lehet apjuk messze, ha fiókáit így etette ... Én mindezt láttam. — S falat se volt már lábasában, de ő még mindig mártogatta és szüntelen csak osztogatta! Nem fáradt ő, csak osztogatta, már néked adta s nékem adta ... S mint dúló szél, ha tájra törne, jöttek már futva-hömpölyögve: Zugló felől az esti rétek öntöttek tenger éhes népet! Jöttek szatyrokkal, pléhcsajkákkal s már Kispest, Újpest is hadával! Jöttek csavargók, kutyafalkák s kapualjakból mind a szajhák! Jött sánta, jött sebektől undok és repültek szalmazsákok, grundok .. Látjátok-e, hogy milyen gazdag? Övé a földeken az osztag és néki húznak mind a kazlak! Övé a lábasok, fazékok s az óriás kenyérkaréjok! Övé a tányér, kés, a villa, nyájainak sincs semmi híja ... az ég nagy holddal száll mögéje, felhők, szelek ülnek ölébe — s ha elindul majd lábasával, az Éj követi csillagnyájjal...