Munkás-Heti-Krónika, 1873 (1. évfolyam, 1–52. sz.)

1873-04-20 / 16. szám

16. szám. WT Egyes szám étrsz 5 kr. I. évifolyam Munkás-Heti-Kró Társadalmi és euzolásiat. r.ás.: A magyarországi munkáspárt közlönye. Elvtársak! Szüntelen arra törekedjetek, hogy a pártnak tagokat s a lapnak előfizetőket szerezzetek ! Administráczió és Riadófiivatal : Rákos-árok utcza 9., ajtószám 24. • hová minden reklamácziók intézendők. Előfizetési ár : N­egyed évre 60 kr. Megjelenik minden Vasárnap magyar és német kiadásban. Buda-Pest, április 20-án 1873. Szerkesztőségi iroda : Rákos-árok­ utcza 9. sz. Kéziratok vissza nem küldetnek. HIRDETMÉNYEK: legolcsóbban számittatnak és az administráczióban Rákossárokattcza­i). ajtó 24. sz. a. elfogadtatnak Magyarországi munkáspárt-Határozatok, a központi választmány által. I. A pártválasztmány igazgatása alatt álló k ö 11 y v n­y o m­ d a felelős vezetésével Ihrlin­ger An­tal választmányi tag bizatik meg, s erről neki hitelesitvény fog kiadatni. Egyszers­mind felkéretnek a Magyarországon levő min­den munkás-szak-, képző- és betegsegélyző­egyletek, valamint az egyes munkások is, hogy nyomtatványaikat a munkáspárt nyomdájában készíttessék s eziránti megrendeléseiket egye­nesek a „Munkás-Heti-Krónika" nyomdájának, Pest, Rákos-árok utcza 9. sz. alatt, küldjék be. II. A munkás-egyletek, ipar-szaktársulatok stb. melyek a fővárosban vagy a vidéken megala­kultak , felszóllittatnak, hogy rendes tagjaik számának megnevezése mellett alapszabályaik egy példányát a párt titkárának (Külföldi Vik­tor, Pesten, Lipót utcza 47. sz.) mentül előbb beküldjék. III. Azon ezélből, hogy a különböző munkás­egyletek közt, ugy ezek s a párt központi vá­lasztmánya közt a testvéries és barátságos köz­lekedés könnyebbittessék, felszólittatnak az összes munkásegyletek és iparszaktársulatok, hogy kebelükből a központi választmánynak ennek titkára által (Pest, Lipót utcza 47. sz.) egy derék férfiút ajánljanak, ki társainak teljes bizalmát birja, s kiért ezek jót állanak, hogy a párt központi választmánya részéről meg­bízottnak kineveztethessék. Egyúttal min­den egylet felszólittatik, egyleti helyiségeinek czím­ét a párt titkárának mentül előbb bekül­deni, hogy azon a párt lapjaiban közzététethes­senek. IV. Minden a fővárosban vagy a vidéken létező munkásegyletre, ugy szintén minden egyes munkásra nézve ezennel tudomásul adatik, mi­szerint tanácsadás, vagy felvilágosítás végett oly kérdésekről, melyek a munkáspártot, vagy ennek törekvéseit és szervezkedését illetik, tel­jes bizalommal a központi választmány titkárá­hoz forduljanak, ki is meg van bízva azzal, hogy a beérkező kérdésekre a pártlapokban „Levelez­és" cz.im alatt feleletet adjon, oly kérdéseket pedig, melyek nem általános, hanem csak helybeli érdeknek és terjedelmesebb fele­letet igényelnek, levélileg elintézzen. Mely határozatok ezennel a párttagok és érdeklettek számára tudomásvétel és érvénye­sítés végett közzétételnek A központi választmány nevében Külföldi Viktor. (Pesten, Lipót utcza 47 sz ) Az állam és a termelő társulatok.­ ­ A statistika által eléggé biz­onyított tény, hogy a divatos állami és társadalmi intézmé­nyek alatt a gazdagság növekvése a tömeg­nyomor (pauperismus)-tól kísértetik, sőt sok­szorosan túlszárnyaltatok; más szóval, hogy a vagyonosok száma csökken a proletariá­tus tömegéhez viszonyítva. Ezen jelenségnek általános oka a divatos termelési módban talál­tatott, mely nagy munka-felosztáson s alaptő­kében, nagy előlegeken, nyersanyagon és bér­alapokon, illetőleg az elő munkaerőnek, mint vásár­ árunak szabad vételén és eladásán alapul. Annak, hogy a munkaerő mint áru el­adatik, az a következménye, hogy ennek birto­kosa, a munkás, középszámmal nem ér el ma­gasabb árt árujáért, mint minden más áru­tulajdonos a sajátjáért, t. i. az előállítási költsé­gek közelit)) értékét. A munkaerő ára, a bér, ennek előállítási költségei, azaz, a munkás leg­szükségesb életmi­szerei által, s ha akarják, a kiegészítési költségek, azaz, a család nélkülöz­hetlen szükségletei által határoztatik meg. Hogy még a legteljes­ állami szabadság ezen általános jelenséget lényegesen megváltoz­tatni nem írja, tatart minket egy tekintet, Észak-Amerika politikai s társadalmi viszo­nyaira. Általános, egyenlő és egyenes válasz­tási jog titkos szavazással és napidíjak fizetése, jogegyenlőség, köztársasági alkotmány, nép­hadsereg, — mindez nem bírja ott meggátolni, hogy a társadalmi kifejlődés — a proletariátus növekvése— nemcsak egyenlő mértékben, mint Európában, hanem sebesebben halad előre Mindenesetre a megvitázhatlan, miszerint csak a szabadságban s politikai reformokban gondolh­ató a társadalmi kérdés megoldása, de ép úgy biztos, hogy a reformokban — mint for­mákban — egyedül a meg­adás önmaga meg nincs adva. Ez fogalmilag, valamint történetileg g­y­ű­j­t­ö­t­­t -t­u­l­a­j­d­o­n képzésében fekszik a társulás útján. A társulat a polgári termeléstől veszi eredetét, mely arra szoktatta a munkáso­kat, hogy közös czélra — egy harmadik czél­jára ugyan — munkaerejük egy parancsnok­ság alá állítsák s egymásnak „kézbe" dolgoz­zanak. A bourgeois-osz­tály nemcsak megismer­tette a munkásokkal az egyesülés hasznát s velük a társuláshozi fegyelmet megszoktatta, hanem egyenesen felbátorította és serkentette hozzá, hogy társulva egyesüljenek. Kétségkívül magával hozná saját czél­képzeletét, miszerint a termelő társulat tegye tagjait kizsákmányoltakból kizs­ákmányolókká, tőkepénzes­ekké, gyermeteg ál­áspont, melyen Schulzz-Delitsch Németországban még most társulataival. Hanem ezen czélfogatont összeegyezhetlensége a termelő­ társulatokban egyesült munkások egész egyéniségével feltéte­lezi az ilyen termel­őtársulatok eredménytelen­ségét. Ha t. i. eredményük van, megváltoztat­ják a rendes munkás nézletét, az egész osztály megváltására irányult törekvés s a társulat­bélit önző részvényessé változtatják. Nevezetesen a Schulze­­r kilátásai alatt létre­jött termelőtársulatokról azt mondhatjuk, hogy som­seta sültek el roszabbul, mint azon kevés esetben, mikor ezek sikerülteknek és eredményteljeseknek jelöltettek. Megfordítva, a rosz eredményeknek, melyek— a­mi­vel Schulze magát vigasztalhatja — az előre­haladt iparországokban ép oly szabályszerűen bekövetkeztek mint minálunk, legalább az a következménye volt, hogy a munkásokat a tár­sulás igazi, valódi elvéhez vezet-e: elidegenít­hetlen gyűjtött-tulajdon termelésére egyenlő haszonélvezési joggal (összekötve öregségbeni gondoskodással). A termelő-társulatok ezen uralkodó alakjának eredményei nevezetesen Francziaország, Belgium és Amerikában vitat­lan jelentőségeibek, mint azok, melyek a tőke­pénzesek termelésére vannak irányozva. Az a kérdés, hogy tehet­ő a munkások nagy töme­gének lehetségessé (a kezdetben kifejtett úgy-­­nevezett „erez bértörvény szer­itt a jelenlegi­­ termelési mód alapját képező vagyontalansá­guknál, hogy a termelő­ társulat nagy előfelté-­­teleit előteremtsék, mint­ telkeket, épületeket, gépeket, nyersanyagot, s az első termékek el­árusításáig szükséges élelmi­szerek, — ezen kérdésre a socia­listáktól, azon hatalmas, a pol­gári együttélésből származott szervezésre való utalással felelnek, melynek — saját eszméje szerint — feladatául ki kell tűznie, miszerint a társadalomban minden rész ellen küzdjön s minden jót támogasson — az államra való *) *) Hisch Károly után.

Next