Munkás-Heti-Krónika, 1874 (2. évfolyam, 1–52. sz.)
1874-01-11 / 2. szám
2 szám. (2. jegy) ggffP Egyes SSC-IXXL ésgsi 5 lr. ""fggff II. évifolyam. Munkás-Heti Krónika Társadalmi és gazdászati néplap. A magyarországi munkások közlönye A.c3jconinistráczió és kiadóhivatal . Ráteve-árok-utcza 9., ajtószám 24. ahová minden reklamácziók intézendők. Előfizetési év : Népvidékre 60 kr. Megjelenik minden Vasárnap magyar és német kiadásban. Buda-Pest, január 11-én 1874. Szerkesztőségi iroda , Rákos-árok-utcza 9. sz. Kéziratok vissza nem küldetnek. HIRDETMÉNYEK; legolcsóbban számittatnak és az administráczióban Rákossároks utcza 1). apó 24. sz. a. elfogadtatnak Stagy mwritéistanepély káltmi vasárnap 1874. évi január hó 18-án. A tiszta jövedelem, részint közlönyünk javára, részint az általános munkás-beteg- és rokkant-pénztár özvegy- és árva-segélyzök alapjára fordittatik. A társak és munkásbarátok felkéretnek, ez ünnepélyen számosan résztvenni s részvételre közreműködni. A BIZOTTSÁG: Lefolyt egy év, mióta közlönyünk a „Munkás-Heti-Krónika" a nap fényét meglátta, a legkevesebb küzdelem, a legnagyobb szenvedések éve múlt el, anélkül, hogy a munkásmozgalom Magyarországon különös eredményeket mutathatna fel. Daczára, hogy lapunk rovataiban folytonosan hangsúlyozták a különböző munkáságak erős szervezkedésének szükségét, daczára, hogy a fennálló, legnagyobb mértékben nyomasztó állapotok, a legnyomatékosban ostoroztattak, s daczára, hogy Magyarország munkásainak más ország ugyanazon harczban levő munkásainak erdítményei szem elé tüntettek — mégsem mutathatnak fel Magyarország*munkásai eredményt ezen évről mint legföljebb a rendőrség részéről gyakorolt néhány bántalmazást. Talán oly áldásteljes állapotok között vannak Magyarország munkásai, szájukba repülnek-e a sült galambok, hogy egyen jogosítások iránt, helyzetük végleges jobbításukiránt oly közfincsök, s minden rúgást "melyet a töke" bálvány poroszlóitól kapnak, hallgatag eltűrnek ? V v . 4 Az nem lehet ugy, mert ha a főváros utczáin áthaladunk, ha korán reggel a gyárak mellett járunk, ekkor látjuk, a foglalkozás nélküli munkások százait, kiknek munkájuk, táplálékuk és ruhájuk nincsen, kik a legcsekélyebb munkáért koldulnak, csakhogy fentarthassák életüket. Az nem állhat fenn így. Ha a napilapok különböző híreit átolvassuk, azt találjuk ezekben, hogy a szolgálatkeresők mennyisége és a bűntettek, minden más országot túlhaladnak. Röviden első tekintetre meg kell ismerni, miszerint a köznyomor Magyarországon óriási és a társadalmi valamint a politikai rendetlenség rémítő nagy. Hát, ha alkalma van az embernek a munkáslakások megvilágítására, akkor épen a leghajmeresztőbbdolgokat tapasztalhatjuk s komolyan félnie kell attól, hogy milyen következményeket fog ez maga után vonni, hogy milyen szenvedéseket és sanyaruságokat hozand nekünk a jövendő. Minden szomorú állapotokkal szemben részvét nélküliek a munkások, mindama nagy nyomorúság, mely őket illeti, érzéketlen hagyja őket! Várjon nem-e ez a leghallatlanabb könynyelműség, amely csak gondolható?! Vagy talán várnak azok a saját családjuk érdeke iránt moly közönyös munkások, a jó idénytől segítsége, sőt talán a pénzzacskótól ?! Az egyik valamint a másik nevetséges volna , mert ép ugy mint a rest munkásnak éheznie kell, a közönyösnek, a politikailag és gazdászatilag rest munkás sohasem fogja jogait kivívni melyek őt mint embert, mint állampolgárt és mint minden érték teremtőjét illetikmelyek neki még mindig fenntartatnak lelkiismeretlen, szívtelen kizsákmányolást által. Még nem elég, hogy a munkás a közönyösség által minden jogától fosztatott meg és ugy maradni is fog, akkor a jövőre szerez magának egy másik nem kevésbbé méltatandó, kizsákmányolnáluk mutatja akaratlanságát, megszokot szolgaérzetét, ennélfogva ettől a leghajlathsabbul kizsákmányoltatik. A palanatnyi üzletfenakadás következtében, a tervnélküli termelési mód következménye, apad^L munkabér a legkisebb (minimum) tTmértékű%^mialatt a munkaideje munkaereje felszívása által fordított arányban emelkedik, amint a munkabér csökkent. Ha azután egy kis idő múlva az üzletmenet jobbul, ha munkában bővelkednek, akkor a bér ugyanaz marad s a munkásoknak óriási erőfeszítésébe kerül, annak emelkedését kivívni. Ez ama határtalan kenyesség és közönyösség, mely a munkások még nagyobb részét elfogja. Egész máskép alakulnak a viszonyok ott, hol a munkás akkor, midőn az üzlet jól megy, mikor nem kell ugy táplálási gondokkal foglalkoznia ; midőn érdekéért annyiban síkra száll, a mennyire csak lehet, hol a munkások szervezkednek, hol a szervezkedés által erődítést alkotnak, melyen a tőzspolgárok kizsákmányolási vágya pórul jár. Ez által alkot a munkás magának anyagi előnyt, hogy családjáért jobban kitartóbban bir gondoskodni s nekik gondnevelést és a jövő nemzedéknek a lehető legnagyobb hasznot nyújtja; továbbá azon előnyt is nyeri, hogy magasabb szellemi ereje következtében több benyomást gyakorolhat, s oly tényezővé magát tenni, melylyel a mai állam és roskadozó társadalmának számolnia kell. Mindezt pedig sohasem érheti el, ha mostani lusta helyzetét megtartja. Minden becsületes ember gondja legyen arra, hogy ama vállalatok, melyek munkások által azon czélra alapíttatnak, hogy a munkásosztály helyzetét önmaguk által jobbítsák, előmozdítsák a legnyomatékosabban támogassák , ami annál könynyebb és hathatósbban történhetik minélinkább vesznek benne részt a munkások. Igen világos, hogy ehez, legyen az a legcsekélyebb harcz is, pénz szükséges, s épen ez nem található egyes munkások közt, ezért az egész nagy tömeg szerezze meg ezen fontos harczi fegyvert. A tőzspolgárság, mely a közönyösség miatt ezen bajon nem szenved, természetesen sohasem takarékos ott, hol az általa oly gyűlölt munkások leverésébe kerül, s ennek következtében érte kiáll a bérírók egész csapata s más hasonló szolganép. Magyarország munkásai! Ez okból első és legmagasabb kötelességtek, hogy elhagyjátok, a csak mindég vészt hozó közönyösséget, hogy valahára együttesen a sorompóba léptek, mely nektek természetesen nyitva, s hogy mindannyian mint egy ember a harczot megkezditek, melyet ellenetek a megkövült és büszkévé lett pénzzacskó-uralom indit. Mindnyájan egyért — egyességtől a hatalomhoz. A világok legjobbika. Ha pillantatot vetünk a jelenkor művelt államaira, nem csodálkozhatunk eléggé azon óriási haladásokon, melyek a tudomány minden ágaiban létettek, s napról napra növekedő sebességgel szaporodnak és tökéletesülnek. Be kell vallanunk, hogy nincsen korszak, mely csak megközelítőleg oly csudákat teremteni látott, mint a jelenkor. S mi az, mi által mostan képesek létrehozni, mi évtizedek előtt még lehetetlennek tartatott? Azáltal, hogy a természet erőit mind inkább haszonra fordítani törekszünk. Amit ezelőtt 100, vagy 1000 ember alig volt képes létrehozni, azt véghez visszi most a gép, melyet kevés gőzerővel hajtva, néhány ember szolgálja. A gőz ereje által több teher szállíttatik mostan naponta egy helyről a másikra és