Munkás-Heti-Krónika, 1874 (2. évfolyam, 1–52. sz.)

1874-11-08 / 45. szám

45. szám. (2- jegy) Egyes szám ára : Issz. ц. évifolyam. A magyarországi munkások közlönye. Administrate és kiadóhivatal: 3 dob-utcza 67 sz. a hová minden reklamácziók intézendők. Elöfiz­etési ár: N­egyedévre 60 kr . Szerkesztőségi iroda: háromdob-utcza 67 sz. Kéziratok vissz.a nem­ ki­l.i. utek. Hirdetmények: legolcsóbban számíttatnak és az adm­inistrátv­,Jóba.i 3 Dob.utcz.i 67. sz. a. elfogadtatnak. és Megjelenik minden vasárnap magyar es német kiadásban. ] Budapest, november 8-án 1874. Ó­BUDÁN vasárnap november 8-án fél háromkor a Zeller-­­ féle vendéglő helyiségében­­ tartotik a következő napirenddel: 1. A budapesti­­ általános munkás-beteg- és rokkant-segélyző-­­ egyletnek óbudá­n élőhelyének megnyitása. 2. Ál-­­­talános munkásügyek. A bizottság. Budapest, november 6. Gyakran halljuk azon panaszt, hogy nem i­s csak csupán theoriával, hanem oly gyakorlati­­ dolgokkal is kellene foglalkozni, melyek az összes-­­­ségnek­ javára szolgálna. E pamaszokban, melyek­­ nagyon is jogosak, nem a tudomány, a theoria elleni ellenszenv nyilvánul , hisz az utóbbi azon alap­, melyen a gyakorlati továbbműködés nyug­szik. E kikiáltást nem kell úgy érteni, mintha a theorán tűnjék el a világból, mintha nem kellene többé vele a tudomány kiaknázására foglalkozni. De joggal családkozni lehet a felett, ha látják,­­ hogy azon theoretikai tételek foglalkozásával félbehagynak, melyek alapossága minden ké­telyen felül áll. A theoria és tudomány győzel­meiként lehet tekinteni, ha a gyakorlati beren­dezés, mint az egyedül valódi, közössé létetett. Ez értelemben a panasz jogosult, hogy magyar­honban oly sok mindenféle dolog nem vitetik keresztül, a­mi a nép javára és az állam hatal­mára szolgálna. A törvénytáblák, melyek kőbe vésve létez­nek, nem boldogíthatnak bennünket egyedül és majdnem úgy tűnik föl, hogy bizvást mondhat-­­ nék: „Kenyeret kértünk és ti erre követ­­ adtatok. " Oly időben, milyen a mostani, melyben a kereskedelem egészen le van verve, az ipar pang és a munkás erős karja tétlen hever, a kívánalom elég alapos, hogy a közgazdászati kérdésekkel nem szabad fitymálva bánni és megoldásával nem kell többé késni. A válság, mely a börzén vette kezdetét, nem ott végződött; ha azt remélték, hogy a szédelgés a korrupczió által megtámadott államtestek lesznek ennek áldozataivá, ugy e­zen határ már rég át van lépve és a test helyében észlelhető a betegség. Ellankasztás tette a testet betegessé és hiányzott a felülről várható életerő. De mit mondjunk ma, ha oly lapokban, melyek félhivatalos színezetűek, e lealázó be­tudás olvasható: „Nincs tüzérségünk !” Ezen betudásnak következetessége félre nem magya­rázható és a katonai előirányzat további követelé­seiben fekszik. Az utolsóelőtti delegáczióban a legmagasabb tétel volt az, melytől a birodalom véd­ereje függővé tétetett. Az illető miniszter min­den tőle kitelhető erejét használta fel, hogy ebbeli követelései elfogadtassanak. A következő dele­gáczióban képviselőink szintén a véges­határozás előtt fognak állani, vagy újabb terheket róni, vagy azon szemrehányásnak kitenni magukat, az államot, daczára a hozott nagy áldozatoknak, védtelen állapotában meghagyni. Ma már előre lehet kimondani, mikép fog e kérdés megoldatni : a katonai előirányzat más részeiben való megta­karítások, a tüzérség felszerelésére megkíván­tató összegek felosztása hosszabb időszakra és ennek folytán vég­re ismét egy magasabb kö­vetelés. De honnan kerüljenek elő az ehez szüksé­ges összegek, ha a termelési erőért nem létezik semmi, ha az ipart és kereskedelmet lesújtva lenni engedik, a vállalkozási tehetséget minden irány­ban bénítják és a pénztárak üresek s a közsé­gek előirányzatai szintén tele vannak hiánylatok­kal? Itt nem használnak elméleti tételek, gya­korlativá kell tenni, a társulás elvét teljes mér­tékben méltányolni és gondoskodni arról, hogy az adóerő vissza ne essék, ha azt újabban igénybe venni akarják. A­mely fontos az ágyú a tüzérségnek, annál fontosabb a nép­nek a mindennapi kenyér.

Next