Munkás-Heti-Krónika, 1875 (3. évfolyam, 1–52. sz.)

1875-02-14 / 7. szám

7. szám. Egyes szám ára e Kv III. évifolyam. Administratió és kiadóhivatal: 3 deb-uteza 67. sz. a­hová minden r­e­k­l­a­m­á­c­z­i­ó­k intézendők. Előfizetési ár: Negyedévre 00 kr. — Szerkesztőségi iroda: háromdeb-uteza 67. sz. Kéziratok vissza nem küldetnek. Hirdetmények: legolcsóbban számittatnak és az administráczii ún­.) elfogadtatnak.­­ Megjelenik minden vasárnap magyar és német kiadásban.­­Budapest, február 14-én 1875. Régi nóta. Szegénység, bűntett, tudatlanság, betegség —­ mely már annyiszor föl­hozatott — szükséges gyümölcsei az uralkodó társadalmi rendnek ; nem ön­magáért, hanem szükséges addig, mig ezen társadalmi rend tart. Az egyenet­len fölosztása a birtokok­, a munkatár­gyaknak, ez forrása, pandoraszelen­czéje azon rosznak, melyből ezen négy­szeres nyomorúság* származik. Vegyük csak tekintetbe a betegséget. Hogy a munkásosztály csak felét éri el azon életkornak, mit a tőke urai, — azaz a keveset vagy épen semmit dol­gozó osztálynak, — tényleg már régen bebizonyíttatott. Oly tények, melyek a mai társadalom halálos ítéletét foglal­ják magukban, nem ismételtethetnek eléggé , nem állíttathatnak behatóan a szellemi képzelet elé, nem vésethetnek az ember emlékezetébe, miért is közöl­jük a zágrábi „Arbeiterfreund" követ­kező czikkét : „A zágrábi népség halan­d­ó­s­á­g­á­r­ó­l 1874-ben, közölt legkö­zelebb a városi halott­kém Dr. S­c­h­ö­n­h­e­i­t (egyszersmind a zágrábi mun­kás-egylet orvosa) egy kimuta­tást, melyre viszszatérni azáltal is indíttatunk, miután ennek némely pont­jai oly érdekteljesek, hogy a tágasabb ismertetést és figyelmet valóban megérdemlik. Egy a gyógyá­szokat érdeklő sorozata a különféle haláleseteknek, az évszám­a vonatkozó­lag, a kor és nemet illetőleg, az orvos úr a következő eredményre jutott: „Az idén is azon általános meggyőződésre jutottunk, hogy a legszegényebb utczák­ban, mint Neudorf, Bach-Gasse stb., a legtöbb halálozások fordultak elő, azaz a szegény m­u­n­k­á­s o­s­z­tályban sokkal több a halálozás, mint a jómódú herék közöt­t." Általánosan né­zetünknél fogva, nem az orvos felü­letes átnézetére fektetjük észleleteinket, ha­nem a napról-napra romlás­n­a­k i­n­d­u­ló társadalmi rendnek egy borzasztó viszhangjára, mely egy­szersmind okozója a szegény osztály e nagymérvű halálozásának. Mily hiven jellemzik e szorok a mai társad­a­l­m­i nyom­o­m azt, — egy k­o­r­a­i h­a­l­á­l tudatával, az anyának soha m­unkaszünetet nem tartható nehézségeivel, jön a szegény ember gyermeke filigra, alig hagyta el a legzsengébb kor/f/alig éré el fejlő­désének idejét, a gyernek a társadalmi állapotoktól kénysz­eri­ttetve, kiszorit­tatik az élet kínpadjára, hogy szülői oldala mellett küzdve, segítsen a min­dennapi kenyeret megszerezni; ahe­lyett, hogy a munkára megerősödhet­nek, korai munka által aláásatik a gyermek egészsége, betegesebb, sat­nyább mint kortársai, a jobb módú osz­tályból, hogy ily ifjú életet, és ily fej­lődési időt éljen át, míg férfi lesz. Ha­nem még csak ezután érvényesülnek szép társadalmi rendünk következ­ményei. Csak munka és ismét munka, kora reggeltől késő estig, a szegény munkás­osztály hivatása, néhány napi betegség, mely egészségtelen munka­helyiség, szűk lakás a legegészségte­lenebb városrészben, terhes munka, szűk élelem, melyek legtöbb­nyire előfordulnak, a munkásnak egész jövő­jét tönkre teszik, daczára a sok áldás­dúsan működő betegpénztáraknak, ha valóban m­i­n­d­e­n munkás annyit nélkülözhet, hogy azoknak tagja lehes­sen. Azért beteg is némely munkás annélkül, hogy működésének határa volna, annélkül, hogy magát kímélné ; személyének pillanatnyi fönn­tartása és hozzátartozóinak táplálhatása nem engedik meg neki az orvos és a gyógytár költségeit viselhetni; nem is gondolhat saját nyugalmára, miután csekély keresetét egy napra sem nél­külözheti, és ennek elmaradhatlan kö­vetkezménye — a korai halál! Mi már el is térünk azon ponttól, mely az orvosi kimutatás alapján ben­nünket a fentebb mondottak bebizonyí­tására vezet, azaz, hogy „a szegény osztálybeli elhalálozottak közül 203, (tehát egy­ötöde az 1874. évben elha­lálozottaknak) semmi orvosi se­gélyt nem vehetett igénybe." Egy­ötöde az elhalálozottaknak, mily nagy szám, nem juthatott orvosi segélyhez halála előtt! Egy részben pedig kárhoztathatjuk az orvos urakat, mert példa van reá,hogy az orvosi segély­t szü­kséglő szegény osztálynak ily fele­letekkel utasíttattak vissza: „az orvos úr nem mehet, miután már úgyis elég betegei vannak;" csudálatos, hogy az orvosok meg nem felelhetnek ama szép hivatásuknak, m­i­n­d­e­n k­ül­­­ö­n­b­s­é­g n­é­k­ü­l működhetni az emberi­ség jólétén; az egyetemen föltett nemes törekvések, az orvosi diploma elnyerésénél letett eskü, a gyakorlati életben nem vétetik általuk oly szigo­rúan, és melyekért hány szegény em­bernek kell segély nélkül szen­vednie !" Eddig terjeszkedik a zágrábi mun­­­­káslap. Az orvosok ellen fölhozott szem­­rehányások egészben ugyan nem­ ala­­posak, de miért is épen ő­e­k­­­e­n­e­k­b­e­n e követelések. Az orvosnak a jelen társadalmi életben ép úgy meg­vannak saját önző érdekei, mint mások­nak : ő pénzt akar szerezni, és k­e­l­l is szereznie, hacsak nem akar éhezni. Azonban az orvos legtöbb esetben, még a legjobb akarat mellett sem segíthet a szegényeken, mert ezek betegségei többnyire a nyomorult anyagi helyet," szűk táplálék, rész, nyir­kos lakás és hiányos ruházatból szár­maznak. Ugyan mit is segíthet ezen az orvos? Gyógyszert rendelni egé­szen haszontalan. Mit használ az orvos­ság, ha a betegség okai továbbra is fönnmaradnak ? A­mit az orvos ren­delhetne, az jó táplálék, egészséges la­kás és jó ruházatból kellene hogy álljon. Ezeket pedig rendelhetni, nem áll az orvos tehetségében. Röviden, a munkásosztály szomorú egészségi állapotában van egy része a ,, társadalmi kérdésnek is; a testi beteg­ségeknek pedig egy társa­dal­m­i betegség a részese és csakis ezáltal gyógyítható. A tudomány már szerencsésen földerítette, hogy az orvos­ság fő feladata abban áll, miszerint az a betegségektől megóvjon és a betegség okait kiirtsa. Ezek pedig nem­csak az egyenlőséget, hanem a t­á­r­sadalom szükségét hirde­tik. Mert csak egy észszerű társadalmi­­ rendszer, minőt a socialismus rendel, távolítja el a betegség okait. Társadalmi s gazdászati szemle. A Rosner L. bécsi kiadónál ily czím alatt : „A magyar keleti vasút és a magyar állam/ egy könyv jelent meg Schönberger Lajostól, melyben utóbbi kimutatja, hogy a magyar keleti vasút igazgató tanácsa dr. Waring építészi vál­lalkozónak, az építési előhaladások szerint előleg­képen 8 millió írttal többet fizetett ki, mint a mennyi munkálatot az teljesített. Innen ered azon 105 milliónyi borzasztó összeg, melybe egy 80 mértföldnyi vasút került, és a­mely pedig körül­belül 60 mértföldnyi völgyi pálya.­­ H­ő­s­­­e­­­k a pandúrok. Mult vasárnap egy zala­egerszegi korcsmában bál tar­tatott, melyen három meglehetősen vig kedélyű pandúr is részt vett, anélkül, hogy fegyvereiket letették volna. Nemsokára a vendégek egyikével veszekedésbe elegyedtek és midőn a korcsma, s

Next