Munkás-Heti-Krónika, 1875 (3. évfolyam, 1–52. sz.)
1875-02-14 / 7. szám
7. szám. Egyes szám ára e Kv III. évifolyam. Administratió és kiadóhivatal: 3 deb-uteza 67. sz. ahová minden reklamácziók intézendők. Előfizetési ár: Negyedévre 00 kr. — Szerkesztőségi iroda: háromdeb-uteza 67. sz. Kéziratok vissza nem küldetnek. Hirdetmények: legolcsóbban számittatnak és az administráczii ún.) elfogadtatnak. Megjelenik minden vasárnap magyar és német kiadásban.Budapest, február 14-én 1875. Régi nóta. Szegénység, bűntett, tudatlanság, betegség — mely már annyiszor fölhozatott — szükséges gyümölcsei az uralkodó társadalmi rendnek ; nem önmagáért, hanem szükséges addig, mig ezen társadalmi rend tart. Az egyenetlen fölosztása a birtokok, a munkatárgyaknak, ez forrása, pandoraszelenczéje azon rosznak, melyből ezen négyszeres nyomorúság* származik. Vegyük csak tekintetbe a betegséget. Hogy a munkásosztály csak felét éri el azon életkornak, mit a tőke urai, — azaz a keveset vagy épen semmit dolgozó osztálynak, — tényleg már régen bebizonyíttatott. Oly tények, melyek a mai társadalom halálos ítéletét foglalják magukban, nem ismételtethetnek eléggé , nem állíttathatnak behatóan a szellemi képzelet elé, nem vésethetnek az ember emlékezetébe, miért is közöljük a zágrábi „Arbeiterfreund" következő czikkét : „A zágrábi népség halandóságáról 1874-ben, közölt legközelebb a városi halottkém Dr. Schönheit (egyszersmind a zágrábi munkás-egylet orvosa) egy kimutatást, melyre viszszatérni azáltal is indíttatunk, miután ennek némely pontjai oly érdekteljesek, hogy a tágasabb ismertetést és figyelmet valóban megérdemlik. Egy a gyógyászokat érdeklő sorozata a különféle haláleseteknek, az évszáma vonatkozólag, a kor és nemet illetőleg, az orvos úr a következő eredményre jutott: „Az idén is azon általános meggyőződésre jutottunk, hogy a legszegényebb utczákban, mint Neudorf, Bach-Gasse stb., a legtöbb halálozások fordultak elő, azaz a szegény munkás osztályban sokkal több a halálozás, mint a jómódú herék között." Általánosan nézetünknél fogva, nem az orvos felületes átnézetére fektetjük észleleteinket, hanem a napról-napra romlásnak induló társadalmi rendnek egy borzasztó viszhangjára, mely egyszersmind okozója a szegény osztály e nagymérvű halálozásának. Mily hiven jellemzik e szorok a mai társadalmi nyomom azt, — egy korai halál tudatával, az anyának soha munkaszünetet nem tartható nehézségeivel, jön a szegény ember gyermeke filigra, alig hagyta el a legzsengébb kor/f/alig éré el fejlődésének idejét, a gyernek a társadalmi állapotoktól kényszerittetve, kiszorittatik az élet kínpadjára, hogy szülői oldala mellett küzdve, segítsen a mindennapi kenyeret megszerezni; ahelyett, hogy a munkára megerősödhetnek, korai munka által aláásatik a gyermek egészsége, betegesebb, satnyább mint kortársai, a jobb módú osztályból, hogy ily ifjú életet, és ily fejlődési időt éljen át, míg férfi lesz. Hanem még csak ezután érvényesülnek szép társadalmi rendünk következményei. Csak munka és ismét munka, kora reggeltől késő estig, a szegény munkásosztály hivatása, néhány napi betegség, mely egészségtelen munkahelyiség, szűk lakás a legegészségtelenebb városrészben, terhes munka, szűk élelem, melyek legtöbbnyire előfordulnak, a munkásnak egész jövőjét tönkre teszik, daczára a sok áldásdúsan működő betegpénztáraknak, ha valóban minden munkás annyit nélkülözhet, hogy azoknak tagja lehessen. Azért beteg is némely munkás annélkül, hogy működésének határa volna, annélkül, hogy magát kímélné ; személyének pillanatnyi fönntartása és hozzátartozóinak táplálhatása nem engedik meg neki az orvos és a gyógytár költségeit viselhetni; nem is gondolhat saját nyugalmára, miután csekély keresetét egy napra sem nélkülözheti, és ennek elmaradhatlan következménye — a korai halál! Mi már el is térünk azon ponttól, mely az orvosi kimutatás alapján bennünket a fentebb mondottak bebizonyítására vezet, azaz, hogy „a szegény osztálybeli elhalálozottak közül 203, (tehát egyötöde az 1874. évben elhalálozottaknak) semmi orvosi segélyt nem vehetett igénybe." Egyötöde az elhalálozottaknak, mily nagy szám, nem juthatott orvosi segélyhez halála előtt! Egy részben pedig kárhoztathatjuk az orvos urakat, mert példa van reá,hogy az orvosi segélyt szükséglő szegény osztálynak ily feleletekkel utasíttattak vissza: „az orvos úr nem mehet, miután már úgyis elég betegei vannak;" csudálatos, hogy az orvosok meg nem felelhetnek ama szép hivatásuknak, minden különbség nékül működhetni az emberiség jólétén; az egyetemen föltett nemes törekvések, az orvosi diploma elnyerésénél letett eskü, a gyakorlati életben nem vétetik általuk oly szigorúan, és melyekért hány szegény embernek kell segély nélkül szenvednie !" Eddig terjeszkedik a zágrábi munkáslap. Az orvosok ellen fölhozott szemrehányások egészben ugyan nem alaposak, de miért is épen őekenekben e követelések. Az orvosnak a jelen társadalmi életben ép úgy megvannak saját önző érdekei, mint másoknak : ő pénzt akar szerezni, és kell is szereznie, hacsak nem akar éhezni. Azonban az orvos legtöbb esetben, még a legjobb akarat mellett sem segíthet a szegényeken, mert ezek betegségei többnyire a nyomorult anyagi helyet," szűk táplálék, rész, nyirkos lakás és hiányos ruházatból származnak. Ugyan mit is segíthet ezen az orvos? Gyógyszert rendelni egészen haszontalan. Mit használ az orvosság, ha a betegség okai továbbra is fönnmaradnak ? Amit az orvos rendelhetne, az jó táplálék, egészséges lakás és jó ruházatból kellene hogy álljon. Ezeket pedig rendelhetni, nem áll az orvos tehetségében. Röviden, a munkásosztály szomorú egészségi állapotában van egy része a ,, társadalmi kérdésnek is; a testi betegségeknek pedig egy társadalmi betegség a részese és csakis ezáltal gyógyítható. A tudomány már szerencsésen földerítette, hogy az orvosság fő feladata abban áll, miszerint az a betegségektől megóvjon és a betegség okait kiirtsa. Ezek pedig nemcsak az egyenlőséget, hanem a társadalom szükségét hirdetik. Mert csak egy észszerű társadalmi rendszer, minőt a socialismus rendel, távolítja el a betegség okait. Társadalmi s gazdászati szemle. A Rosner L. bécsi kiadónál ily czím alatt : „A magyar keleti vasút és a magyar állam/ egy könyv jelent meg Schönberger Lajostól, melyben utóbbi kimutatja, hogy a magyar keleti vasút igazgató tanácsa dr. Waring építészi vállalkozónak, az építési előhaladások szerint előlegképen 8 millió írttal többet fizetett ki, mint a mennyi munkálatot az teljesített. Innen ered azon 105 milliónyi borzasztó összeg, melybe egy 80 mértföldnyi vasút került, és amely pedig körülbelül 60 mértföldnyi völgyi pálya. Hősek a pandúrok. Mult vasárnap egy zalaegerszegi korcsmában bál tartatott, melyen három meglehetősen vig kedélyű pandúr is részt vett, anélkül, hogy fegyvereiket letették volna. Nemsokára a vendégek egyikével veszekedésbe elegyedtek és midőn a korcsma, s