Munkás-Heti-Krónika, 1877 (5. évfolyam, 1–52. sz.)

1877-06-03 / 22. szám

22. szám. Egyes szám ára 5 kr. V. év­folyam Munkás-Heti-Krónika Társadalmi Is aasdásaau aeciac­­a A magyarországi munkások közlönye. Meg­jelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóh­ivatal: dob-utcza 67 sz., a K­ovi Minden pénzkü­ldemén­y interen­tó. Kéziratok vissza nem küldetnek hirdetmények : Ipgorim Hilan­ssáink­tatnak. Budapest, 1877. junius 3-án. Előfizetési föltételek. Az egész 1877-ik évre . . 2 frt. 40 kr. Félévre 1 „ 20 „ Negyedévre . . . . „ 60 „ Egy hóra 20 „ Az előfizetési pénzek legolcsóbban 5 kros postautalvány mellett küldhetők be. Az ez évben, valamint a malt év utolsó felében megjelent számok még mindig teljesen kaphatók. Elvtársainkhoz! Mindazon elvtársak, kik f. év jú­nius 1-jétől kezdve lapjainkra folyto­nosan előfizetnek és a kiadását, nyug­tája mellett havonta tíz k­r­a­j­czárnyi segélyt nyújtanak azok f­e­n­t­a­r­t­á­s­á­r­a és eme­lésére , három egymásután követ­kező hónap lefolyta után a társkiadó­ságba és az ehből folyó jogokba ré­szesítjük. A „Munkás-lleti-Krónika" és az „Arbeiter-Wochen-Chronik" kiadói. Szabadság, egyenlőség, test­vériség. A pártéletben nagyon sokszor van alkalmunk a fenti szavakat hallani. S ezek között a szabadság és egyenlő­ség mellett különösen a testvériség o­s hatolt be az újabbkori szocialisztikus népmozgalomba. A testvériség kifeje­zés még több és mélyebb erkölcsi be­nyomást gyakorol, mint a szabadság és egyenlőség, a múlt század utolsó tizedének em­e jelszava, mert ez kép­­viseli az újabb kor különös szoczialisz­­tikus elemét. Szabadság volt azon jelszó, melyet az akkori időben a harmadik osztály hangoztatott az uralkodó úrbéri osztály ellen. A gondolkodó ember meg akart szabadulni a szellem bilincseitől, a­melyekkel az le volt lánczolva; szaba­­don akart lelkiismeretére hallgatni; szabadon akarta magának a tudományt megszerezni, és az egyházi átoktól mentten akart élni. Ezután a reá nehe­zülő politikai nyomástól akarván meg­menekülni: az állampolgár nem akart osztályuralmat elismerni, s mint sza­bad ember akart törvényeket hozni. Végül az ódon társadalmi előjogoktól és szabadalmaktól akart megszabadulni; azon jelszót követte valamennyi, hogy testi és szellemi működésének szabad tér engedtessék, mert m­ár belefárad­tak, magukat a kiváltságosak és czéh­rendszer által kizsákmányoltatni. Így nyert tért a szabadság elve szellemi, politikai és társadalmi téren, végkép elseperve a hűbéruralom ódon szokásait. Midőn tehát ezt az útból elterelték, gondoskodni kellett valami újnak teremtéséről: a szabadság elvé­hez az egyenlőség alaptétele csatlako­zott. Mert erkölcsi szabadság az állam­­polgárok egyenlőségén és törvényes oltalmán alapszik. Egyenlőséget kívánt tehát a nép. Általános, egyenes választási jogot törvények hozatala és az állampol­gároknak e törvények előtt való egyenl­­ősége czéljából. Hol a szabadság egyengette a talajt, ott az egyen­lőség építse fel államszervezetét. De az egyenlőség a politikai téren mindig csak látszat fog maradni mind­­addig, míg az csak a társadalomban nem nyer tért. Mig csak az állampolgárok elkü­lönített vagyonnal, elkülönített kere­settel, s igy versenyharczban állanak egymással szemben, mindaddig a tőke birtokosai a vagyontalanokkal szemben hatalmat gyakorló osztályt fog képezni a társadalomban. S igy a polgári béke helyébe a versenyharcr­as, a szemé­­lyes szabadság helyébe pedig az em­bernek ember által való kizsákmá­­nyolása. Ép ezen ellentét következtében szenvedett hajótörést a franczia jakobi­nusok 1793-ki kísérletének és Rousseau az emberiség egyenlőségi eszméjének megvalósulása. Pusztába hangzott el a konvent egyik tagjának ama felkiáltása: „Fran­­cziaországban csak egy különbség, a polgároknak csak egy dicsvágynemük legyen: első lenni hazája megmentés­­ében." Mind hiába ! Új uralkodó osztály­lépett előtérbe : A a polgárság uralko­dott a proletárság felett! — Így tehát egy új eszme volt szükséges a szabad­ság és egyenlőség kiegészítésére, s ez a testvériség. Csak ez képes egy szabad­ságon alapuló és az egyenlőség által szervezett emberi társadalmat szoro­­sabbra fűzni, hogy szilárdan álljon a valódi emberiség támaszaként. Testvériség uralkodjék tehát, ezt követeljük tehát mi szoczialisták a munkánál és ugy, mint az élvezetnél,­­ ezt kell a zsenge gyermek szivébe be­vésni a nevelés alkalmával és az új társadalom összes lényeit csak ez uralja, mint legmagasztosabb és legerkölcsö­sebb elv. Testvériség annyit jelent, mint a társulási munkát helyezni a verseny* harcz helyébe. Testvériség a munkás nép előtt annyi, mint szűkre szabott napszám helyett munkájának teljes árába része­sülni; testvériség­ annyi, mint a minden megingó gyakori válságok és tervnél­küli gazdálkodás helyett általános jólét egy tervszerűen és tudományosan ve­zetett termelés alapján. A testvériség­ben végül rejlik az emberiség legmas­gasztosabb, legerkölcsösebb tökéletes é­dülése, mivel az önzés elűzését segíti elő s ezáltal minden harcrot, bűnt és elnyomatást elűz, hogy egyöntetűséget, erkölcsiséget és közösséget létesítsen. Így a legmagasztosabb eszme lebeg szemünk előtt, ha a szoczializm­us e szentháromságának győzelemre jutá­­sának elősegítésén fáradozunk. E szentháromságot tűzve zász­lóinkra győzni fogunk ! —. A vándorgyűlések eszméje­­ i. Korszakunk haladási eszközei külön­féleképen alkalmaztatnak, hogy reális megvalósulásuk lehetővé tétessék. Egy újdonsült eszme karoltatván fel, mely­­nek gyakorlativá tételekor lényeges faktora legyen az ipar fejlesztésére, az iparosok anyagi és szellemi érde­keinek előmozdítására. Egyáltalában a munkásnak azon alkalom akar nyújtatni, hogy ő is „önálló" iparos lehessen, nemkülönben biztosítani akarják a kisiparos osztálynak „önálló" fen­tartását. Az első vándorgyűlés ez ügyben megtartatván, eszméjét ismerve — törekedni fogok azon tények megismer­tetésére, melyek eléggé tanúskodnak a foganatba vett eszme téves alkalmaz­tatásáról, czélszerű­tlen hirdetéséről, valamint azon lényegesebb jelentőségei­ről melyek az általános munkásügynek csak hátrányára szolgálhatnak. Nem az eszme ellen kívánok szól­ni , — mert az eszme jó — hanem annak iránya, annak alkalmaztatása és valósítása ellen azon alakban, a­mely­ben ezt észrevenni alkalmunk volt. Egyszersmind be kívánom bizonyítani, miként lehetne gyakorlati tulajdon­ságot szerezni ennek az eszmének, és miként tehető hasznossá a köznép minden tekintetbeni érdekeinek elő­mozdítására nézve. Ez már különös sajátsága a mai társadalom előtt „közveszélyes" színben álló szoczialistáknak, hogy meg szok­­ták támadni mindazon behozandó, álta­lában rosz intézkedéseket, melyek sokak által hirdetteknek — még­pedig elég alaptalanul — jóknak. Ezt jelenleg is kívánom tenni, és keresem ennek az eszmének czélszerű valósítását nem a társadalom egy kis alkatrészére, hanem az egész népesség javára leendő foganatosítását. A vándorgyűlések melletti agitá­czió csak az ország azon városaiban és vidékein találhat visszhangot jelen alakjában, ahol még a szép régi szó.

Next