Munkás-Heti-Krónika, 1877 (5. évfolyam, 1–52. sz.)
1877-06-03 / 22. szám
22. szám. Egyes szám ára 5 kr. V. évfolyam Munkás-Heti-Krónika Társadalmi Is aasdásaau aeciaca A magyarországi munkások közlönye. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: dob-utcza 67 sz., a Kovi Minden pénzküldemény interentó. Kéziratok vissza nem küldetnek hirdetmények : Ipgorim Hilanssáinktatnak. Budapest, 1877. junius 3-án. Előfizetési föltételek. Az egész 1877-ik évre . . 2 frt. 40 kr. Félévre 1 „ 20 „ Negyedévre . . . . „ 60 „ Egy hóra 20 „ Az előfizetési pénzek legolcsóbban 5 kros postautalvány mellett küldhetők be. Az ez évben, valamint a malt év utolsó felében megjelent számok még mindig teljesen kaphatók. Elvtársainkhoz! Mindazon elvtársak, kik f. év június 1-jétől kezdve lapjainkra folytonosan előfizetnek és a kiadását, nyugtája mellett havonta tíz krajczárnyi segélyt nyújtanak azok fentartására és emelésére , három egymásután következő hónap lefolyta után a társkiadóságba és az ehből folyó jogokba részesítjük. A „Munkás-lleti-Krónika" és az „Arbeiter-Wochen-Chronik" kiadói. Szabadság, egyenlőség, testvériség. A pártéletben nagyon sokszor van alkalmunk a fenti szavakat hallani. S ezek között a szabadság és egyenlőség mellett különösen a testvériség os hatolt be az újabbkori szocialisztikus népmozgalomba. A testvériség kifejezés még több és mélyebb erkölcsi benyomást gyakorol, mint a szabadság és egyenlőség, a múlt század utolsó tizedének eme jelszava, mert ez képviseli az újabb kor különös szoczialisztikus elemét. Szabadság volt azon jelszó, melyet az akkori időben a harmadik osztály hangoztatott az uralkodó úrbéri osztály ellen. A gondolkodó ember meg akart szabadulni a szellem bilincseitől, amelyekkel az le volt lánczolva; szabadon akart lelkiismeretére hallgatni; szabadon akarta magának a tudományt megszerezni, és az egyházi átoktól mentten akart élni. Ezután a reá nehezülő politikai nyomástól akarván megmenekülni: az állampolgár nem akart osztályuralmat elismerni, s mint szabad ember akart törvényeket hozni. Végül az ódon társadalmi előjogoktól és szabadalmaktól akart megszabadulni; azon jelszót követte valamennyi, hogy testi és szellemi működésének szabad tér engedtessék, mert már belefáradtak, magukat a kiváltságosak és czéhrendszer által kizsákmányoltatni. Így nyert tért a szabadság elve szellemi, politikai és társadalmi téren, végkép elseperve a hűbéruralom ódon szokásait. Midőn tehát ezt az útból elterelték, gondoskodni kellett valami újnak teremtéséről: a szabadság elvéhez az egyenlőség alaptétele csatlakozott. Mert erkölcsi szabadság az állampolgárok egyenlőségén és törvényes oltalmán alapszik. Egyenlőséget kívánt tehát a nép. Általános, egyenes választási jogot törvények hozatala és az állampolgároknak e törvények előtt való egyenlősége czéljából. Hol a szabadság egyengette a talajt, ott az egyenlőség építse fel államszervezetét. De az egyenlőség a politikai téren mindig csak látszat fog maradni mindaddig, míg az csak a társadalomban nem nyer tért. Mig csak az állampolgárok elkülönített vagyonnal, elkülönített keresettel, s igy versenyharczban állanak egymással szemben, mindaddig a tőke birtokosai a vagyontalanokkal szemben hatalmat gyakorló osztályt fog képezni a társadalomban. S igy a polgári béke helyébe a versenyharcras, a személyes szabadság helyébe pedig az embernek ember által való kizsákmányolása. Ép ezen ellentét következtében szenvedett hajótörést a franczia jakobinusok 1793-ki kísérletének és Rousseau az emberiség egyenlőségi eszméjének megvalósulása. Pusztába hangzott el a konvent egyik tagjának ama felkiáltása: „Francziaországban csak egy különbség, a polgároknak csak egy dicsvágynemük legyen: első lenni hazája megmentésében." Mind hiába ! Új uralkodó osztálylépett előtérbe : A a polgárság uralkodott a proletárság felett! — Így tehát egy új eszme volt szükséges a szabadság és egyenlőség kiegészítésére, s ez a testvériség. Csak ez képes egy szabadságon alapuló és az egyenlőség által szervezett emberi társadalmat szorosabbra fűzni, hogy szilárdan álljon a valódi emberiség támaszaként. Testvériség uralkodjék tehát, ezt követeljük tehát mi szoczialisták a munkánál és ugy, mint az élvezetnél, ezt kell a zsenge gyermek szivébe bevésni a nevelés alkalmával és az új társadalom összes lényeit csak ez uralja, mint legmagasztosabb és legerkölcsösebb elv. Testvériség annyit jelent, mint a társulási munkát helyezni a verseny* harcz helyébe. Testvériség a munkás nép előtt annyi, mint szűkre szabott napszám helyett munkájának teljes árába részesülni; testvériség annyi, mint a minden megingó gyakori válságok és tervnélküli gazdálkodás helyett általános jólét egy tervszerűen és tudományosan vezetett termelés alapján. A testvériségben végül rejlik az emberiség legmasgasztosabb, legerkölcsösebb tökéletes édülése, mivel az önzés elűzését segíti elő s ezáltal minden harcrot, bűnt és elnyomatást elűz, hogy egyöntetűséget, erkölcsiséget és közösséget létesítsen. Így a legmagasztosabb eszme lebeg szemünk előtt, ha a szoczializmus e szentháromságának győzelemre jutásának elősegítésén fáradozunk. E szentháromságot tűzve zászlóinkra győzni fogunk ! —. A vándorgyűlések eszméje i. Korszakunk haladási eszközei különféleképen alkalmaztatnak, hogy reális megvalósulásuk lehetővé tétessék. Egy újdonsült eszme karoltatván fel, melynek gyakorlativá tételekor lényeges faktora legyen az ipar fejlesztésére, az iparosok anyagi és szellemi érdekeinek előmozdítására. Egyáltalában a munkásnak azon alkalom akar nyújtatni, hogy ő is „önálló" iparos lehessen, nemkülönben biztosítani akarják a kisiparos osztálynak „önálló" fentartását. Az első vándorgyűlés ez ügyben megtartatván, eszméjét ismerve — törekedni fogok azon tények megismertetésére, melyek eléggé tanúskodnak a foganatba vett eszme téves alkalmaztatásáról, czélszerűtlen hirdetéséről, valamint azon lényegesebb jelentőségeiről melyek az általános munkásügynek csak hátrányára szolgálhatnak. Nem az eszme ellen kívánok szólni , — mert az eszme jó — hanem annak iránya, annak alkalmaztatása és valósítása ellen azon alakban, amelyben ezt észrevenni alkalmunk volt. Egyszersmind be kívánom bizonyítani, miként lehetne gyakorlati tulajdonságot szerezni ennek az eszmének, és miként tehető hasznossá a köznép minden tekintetbeni érdekeinek előmozdítására nézve. Ez már különös sajátsága a mai társadalom előtt „közveszélyes" színben álló szoczialistáknak, hogy meg szokták támadni mindazon behozandó, általában rosz intézkedéseket, melyek sokak által hirdetteknek — mégpedig elég alaptalanul — jóknak. Ezt jelenleg is kívánom tenni, és keresem ennek az eszmének czélszerű valósítását nem a társadalom egy kis alkatrészére, hanem az egész népesség javára leendő foganatosítását. A vándorgyűlések melletti agitáczió csak az ország azon városaiban és vidékein találhat visszhangot jelen alakjában, ahol még a szép régi szó.