Munkás-Heti-Krónika, Krónika, 1879 (7. évfolyam, 1–52. sz.)
1879-01-05 / 1. szám
gát, mert roppant módon éreztette velünk a felettünk való hatalmat. De ezen ferde viszonyoknak, ezen kárhozatos rendszernek meg kell szűnni. Követeljük tehát a bennünket mint állampolgárokat megillető egyenjogot, a törvényhozásban való részvételt; követeljük az igazságtalan termelési rendszernek megváltoztatását; követelljük az emberhez méltó megélhetést mindazok számára, kik dolgozni tudnak és akarnak!" De ez a nép ezt nem fogja követelni; ezt a népet gyávának tették a viszonyok; ezen nép legnagyobb részében még most is lakozik a szolga;lelkűségnek egy bizonyos neme, mely mindig akkor nyilatkozik, valahányszor az uralkodó osztálynak arra szüksége van. A mostoha gazdászati viszonyok folytán félelmes alázatosság szállta meg a földmivelőt, az iparost, a munkás s egyáltalában az egész alsóbb néposztályt; eltűrnek mindent: zsarolást, nyomort, éhséget, gúnyt, megvetést, leigázást, jogtalanságot, s mindezek ellenében gyávaság, szolgalelküség és elhalázatosság nyilvánul belőlük. Tisztelet és becsülés azon kivételnek, mely megértve a kor intő szavát, felfogták helyzetük szomorú voltát, a jelen rendszer igazságtalanságat a közjólét érdekében jobb viszonyok elérése után törekednek. De mit használ ezen kivételnek magasztos törekvése, ha az alsóbb néposztály nagy része, minden sanyargattatás daczára még mindig nem akar okulni az általa már számtalan ízben elkövetett hibákon; ha nem akarja belátni azt, hogy ő az államnak és társadalomnak legnagyobb és legnélkülözhetlenebb tényezője ; ha nem akar azon meggyőződésre jutni, hogy az eszközlendő kötelezettségekkel szemben jogokra is van igénye. Pedig hát mindaddig, amíg ez a nép oly jól érzi magát rabszolgai állapotában, az aránylag kicsi számban létező meggyőződöttek törekvése /.zeltalan les.., bármint erőlködjenek ezek jögti állapotok elérése után. De a munkásosztályt, vagy amint magát szereti nevezni, az iparos munkásosztályt véve tekintetbe, azt kellett tapasztalnunk nemcsak az elmúlt évben, de már évek hosszú során át, hogy ezen osztály tagjai vetekednek egymással a politikai jogok elérése utáni közönyben, a munkaadók irányában tanusító elhalázatosságban, kitúrják egymást helyeikből, lelicitálják egymásnak a munkabért oly minimumra, melyből a megélhetési szükségleteknek a felét sem fedezhetik. Tisztelet itt is azon kivételt, mely a többieken felülkerekedve, követeli nemcsak az őt megillető jogokat, de munkaerejét sem kínálja oda potom árért, becsben tudja tartani a magát és jellemét mint e hazának polgára és munkása. majha e haza munkásosztályának valamennyi tagja felfogná a kor intő szózatát, tudatára ébredne annak, hogy elszórva semmik, együttesen, egy véleménynyel, egy gondolattal elteltten minden lehetnének a társadalomban. Vajha azon igazságos megyőződésre jutnának, hogy ők mindannak megteremtői, amit szemeink látnak, s hogy a társadalom nélkülök tönkre menne; vajha meggondolnák, hogy ők azok, akik az államot közvetett és egyenes adójuk által az államot fentartják, azt életükkel és vérükkel a külellenség ellen megvédik; ha mindennek tudatára ébrednének, megszűnnék közöttök a testet és szellemet egyaránt ölő közöny a közügy érdekében és felébredne bennők a tettre való hajlam. Föl tehát munkások; törekedjen minden egyes szellemileg és erkölcsileg azon magaslatot elérni, mely az embert emberré teszi.Tegye meg minden egyes kötelességét mint állampolgár természeti fejlődésből, idegen beavatkozások vagy a belső politikai elemek változási által. B o d in hat teljes államalakulást fogad el, amint minden államforma, a másik kettő közül valamelyikké változik át. 1. Tekintsük először is a monarchiát. Bodin a monarchiának három faját különbözteti meg: 1. a patriarchális kényuralmat; — 2. királyságot vagyis a törvényes egyeduralmat; — 3. a kényuralmat (tyrannis) vagyis az elfajult egyeduralmat. Leginkább a korlátolt és a korlátlan monarchiát sokták megkülönböztetni. Savonarola firenzei dominikánus állambölcselő azt mondja az államformákra nézve: Elvontan véve, legjobb a monarchia, mert a nép egysége és békéje lévő minden kormánynak czélja, ezek legjobban létesülnek ott, hol csak egy ember uralkodik, mert ott az állam minden polgára csak egytől várja boldogságát. Szeretet és tisztelet tehát csak egyben párosul össze és nem oszlik meg többek között." — Azután az emberi társadalmat a természettel összehasonlítva így szól: „A természet kormánya kétségkívül legtökéletesebb, — ez pedig egy lény által kormányoztatik. — és mindenütt, ahol a természetben kormányzati alakokra találunk, ezek monarchikus jellegűek (mint a méhek államában). A jó monarchia azért minden egyébb kormányformánál jobb." Megengedi mégis, hogy „azonban az, ami elvontan véve a legjobb, egyes esetekben kevésbé jó, sőt rosz is lehet " *) H o b b e s szerint a legfőbb hatalom szük és minda követelje egyszesmind mninden egyes az őt igazságosan megillető jogokat az államban és társadalomban oly hangosan hogy az illetékesek arra figyelmesekké legyenek, mert ha együttesen fogjátok igazságos jogaitokat követelni, nincs az a hatalom, amely tőletek azt megtagadni képes legyen. A múlt év húsvét napján megtartott választásra nem jogosultak kongreszusa elhatározta, hogy egy tömeges aláírással ellátott kérvényt fog az országgyűlésnek benyújtani az általános választási jog behozatala ügyében. Az ezen teendőkkel megbízott kongresszusi elnökség megtette az aláírások gyűjtése körül kötelességét, nem rajta fog tehát múlni, hogy a kérvényhez nem lesz azon tekintélyes számú aláírás mellékelve, a mint azt a választásra nem jogosultak kongresszusa remélte, hanem múlni fog hazánk jognélküli lakosságán a melynek erkölcsi erejét a viszonyot — mint már föntebb emlitem — el lankasztották úgyannyira, hogy az erkölcsi erő lankadása gyávasággá kezd fajulni. Első kötelességünk tehát az elmulasztottat helyrepótolni, s azon rövid időt, amely még hátra van a kérvény benyújtására, arra használni fel, hogy minél több aláírást gyűjtsünk a kérvényhez mellékletül, úgy hogy tekintélyt szerezzen az magának azo körében, akik hivatva vannak törvényeket alkotni és azokat megváltoztatn A helyzetet felfogott elvtársa pedig tartsák kötelességüknek sajá körükben megtenni mindazt, amit a általuk vallott elv parancsol. Mert csak így érhetjük közé czélunkat, ha minden egy működi közre a nagy felszabadítási mű kérész tülviteléhez. óhajtásunk pedig az, hogy a már beállott új év ügyeinkre nézve eredménydúsabb legyen, mint volt az elmúlt év ! Boldog új érettségképen korlátlan , és habár mint ilyeneket bzonyos körülmények között a három államfőm mindegyikének jogosultságát elismeri, a mag részéről a monarchiát és pedig a korlátlan király hatalmat tartja legkitűnőbbnek. Elismeri, hogy „Salus populi suprema lex," de az uralkodók illeti a határozat arról, mit követel a nép jart szerinte „az egyénnek csak az engedelmesség hitelessége marad." Ő tanitá, hogy kizárólag : uralkodót illeti meg az Ítélethozatal, bábot joga, törvényhozás, hivatalok betöltése; sőt bizalma van a nézetek és tagok fölött és terjesztisöket betilthatja, ha a közbékére veszélyesek mutatkoznak ; ő maga nincs büntetésnek kitéve bármit tegyen is; a törvények nem kötik me, mert aki azokat hozza, s azokat változtathat, önmagát nem kötelezheti." És még elég lelkesa ezek után azt is állítani, hogy a „királylyal szemben senki nem is hivatkozhatik magántuladonára." Tehát e szerint a királyok csakugyan vannak az ember fogalmából zárva, azaz valósgos isteni tulajdonságokkal felziczomázva. -" Csakhogy az emberek ily szemfényvesztések, i átokoskodások daczára is bátrak, azaz vakmeri voltak felismerni az oroszlánybőrt! Belátta hogy a császárok és királyok se istenek, hane bizony csak gyarló emberek kik születtek mit mások , esznek, isznak, növekednek és meg is halak csak ugy mint mások, azon különbségg azonban, hogy ők jobban élnek, többet élvezhenek és fényesebben temltetnek el, mint másol tehát csak a mellékes körülmények kedvezőbbel a lényege ugyanaz. Aztán mivel azt mégis megsokalták ho°y isteneknek tekintessenek, azt tantották, mikép ők egymaguk képezik az államot ! TÁRCZA. Csorba Géza „A beimokráczia mint a közjólét megvalósítója és biztosítéka" II. RÉSZ. Államformák és ezek összehasonlításai. A szerint, a mint az államokban és országokban az állami, illetőleg közhatalmat, vagy csak egy ember, vagy a kiválóbb, tekintélyesebb kisebbség, vagy a nép gyakorolja: háromféle államformát szokás megkülönböztetni: a mogarchiait, az arisztokracziait és a demokracziait (népuralmat), — valamint ezek elkorcsosulását a tyranniát, olygarchiát és ochtokracziát. — A theokraczia időszaka régen lejárt. Montesquieu így osztályozza az államformákat: 1. Köztársaság (demokracziai és aristokrácziai). 2. Egyeduralom. 3. Kényuralom. Sokan még negyedik államformát, az vegyest is, melyhez a foederativ rendszerű államforma tartoznék, amit kivált Puffendorf átíit, védelmezik. Azonban a fenti három, illetve hat államformat legáltalánosabban elterjedt osztályozásnak tartható." noha figyelembe kell venni az erkölcsi hatalmakat is, minek a vallási eszmék, szabad jellem és ezekkel kapcsolatosan a közvélemény és sajtó, hatá 1" ezek csak inkább a lelki életet domináltak közvetlenül, de közvetve a társadalmi állapotok."3 és intézményekre visszahatva. Uniformák változásának főtényezőiként takla-Maniformán '* az átalakulások szerint változás énvék alá. állami átalakulások keleti*, ú. 'áradam.'' rázkódtatásokból, vagy *) 1. „Budapesti Szemle" 1876. évi I. füzet „Savonarola államtani nézetei" Dr. Weisz Béla közleménye, 202 lapon.