Munkás-Heti-Krónika, Krónika, 1879 (7. évfolyam, 1–52. sz.)

1879-01-05 / 1. szám

gát, m­ert roppant módon éreztette ve­lünk a felettünk való hatalmat. De ezen ferde viszonyoknak, ezen kárhozatos rendszernek meg kell szűnni. K­ö­v­e­­teljük tehát a be­nnünket mint állampolgárokat megillető egyen­jogot, a törvényhozásban való részvételt; követeljük az igazságtalan terme­­lési rendszernek meg­változtatását; követe­ll­jük az emberhez méltó megélhetést mindazok számára, kik dolgozni tudnak és akarnak!" De ez a nép ezt nem fogja köve­telni; ezt a népet gyávának tették a viszonyok; ezen nép legnagyobb ré­szében még most is lakozik a szolga;­lelkűségnek egy bizonyos neme, mely mindig akkor nyilatkozik, valahányszor az uralkodó osztálynak arra szüksége van. A mostoha gazdászati viszonyok folytán félelmes alázatosság szállta meg a földmivelőt, az iparost, a mun­­kás s egyáltalában az egész alsóbb néposztályt; eltűrnek mindent: zsaro­­lást, nyomort, éhséget, gúnyt, meg­vetést, leigázást, jogtalanságot, s mind­­ezek ellenében gyávaság, szolgalelkü­­ség és elhalázatosság nyilvánul belőlük. Tisztelet és becsülés azon kivételnek, mely megértve a kor intő szavát, fel­­fogták helyzetük szomorú voltát, a je­len rendszer igazságtalanságat a köz­­jólét érdekében jobb viszonyok elérése után törekednek. De mit használ ezen kivételnek magasztos törekvése, ha az alsóbb néposztály nagy része, minden sanyar­­gattatás daczára még mindig nem akar okulni az általa már számtalan ízben elkövetett hibákon; ha nem akarja belátni azt, hogy ő az államnak és társadalomnak legnagyobb és legnél­külözhetlenebb tényezője ; ha nem akar azon meggyőződésre jutni, hogy az eszközlendő kötelezettségekkel szemben jogokra is van igénye. Pedig hát­­ mindaddig, a­míg ez a nép oly jól érzi magát rabszolgai állapotában, az aránylag kicsi számban létező meg­győződöttek törekvése /.zeltalan les.­., bármint erőlködjenek ezek jögti állapotok elérése után. De a munkásosztályt, vagy a­mint magát szereti nevezni, az iparos mun­kásosztályt véve tekintetbe, azt kellett tapasztalnunk nemcsak az elmúlt év­­ben, de már évek hosszú során át, hogy ezen osztály tagjai vetekednek egymással a politikai jogok elérése utáni közönyben, a munkaadók irányá­ban tanusító elhalázatosságban, ki­túrják egymást helyeikből, lelic­i­tálják egymásnak a munkabért oly minimumra, melyből a megélhetési szükségleteknek a felét sem fedezhetik. Tisztelet itt is azon kivét­­elt, mely a többieken felülkerekedve, követeli nemcsak az őt megillető jogokat, de munkaerejét sem kínálja oda potom árért, becsben tudja tartani a magát és jellemét mint­ e hazának polgára és munkása. majha e haza munk­ásosztályának valamennyi tagja felfogná a kor intő szózatát, tudatára ébredne annak, hogy elszórva semmik, együttesen, egy véleménynyel, egy gondolattal elteltten minden lehetnének a társadalomban. Vajha azon igazságos megyőződésre jutnának, hogy ők mindannak meg­teremtői, a­mit szemeink látnak, s hogy a társadalom nélkülök tönkre menne; vajha meggondolnák, hogy ők azok, a­kik az államot közvetett és egyenes adójuk által az államot fentartják, azt életükkel és vérükkel a külellenség ellen megvédik; ha mindennek tudatára ébrednének, megszűnnék közöttök a testet és szellemet egyaránt ölő közöny a közügy érdekében és felébredne ben­­nők a tettre való hajlam. Föl tehát munkások; törekedjen minden egyes szellemileg és erkölcsi­­leg azon magaslatot elérni, mely az embert emberré teszi.Tegye meg minden egyes kötelességét mint állampolgár természeti fejlődésből, idegen beavatkozások vagy a belső politikai elemek változási által. B o d i­n hat teljes államalakulást fogad el, amint minden államforma, a másik kettő közül valamelyikké változik át. 1. Tekintsük először is a monarchiát. Bodin a monarchiának három faját külön­bözteti meg: 1. a patriarchális kényuralmat; — 2. királyságot vagyis a törvényes egyeduralmat; — 3. a kényuralmat (tyrannis) vagyis az elfajult egyeduralmat. Leginkább a korlátolt és a korlátlan mo­narchiát s­okták megkülönböztetni. S­avonarola firenzei dominikánus­­ állambölcselő azt mondja az államformákra nézve: Elvontan véve, legjobb a monarchia, mert a nép egysége és békéje lévő­ minden kormány­nak czélja, ezek legjobban létesülnek ott, hol csak egy ember uralkodik, mert ott az ál­lam minden polgára csak egytől várja boldogsá­gát. Szeretet és tisztelet tehát csak egyben p­á­rosul össze és nem oszlik meg többek között." — Azután az emberi társadalmat a természettel összehasonlítva így szól: „A természet kormánya kétségkívül legtökéletesebb, — ez pedig egy lény által kormányoztatik. — és mindenütt, a­hol a természetben kormányzati alakokra talá­lunk, ezek monarchikus jellegűek (mint a méhek államában). A jó monarchia azért minden egyébb kormányformánál jobb." Megengedi mégis, hog­y „azonban az, ami elvontan véve a legjobb, egyes esetekben kevésbé jó, sőt rosz is lehet " *) H o b b e s szerint a legfőbb hatalom szük­­ és minda követelje egysz­esmind mninden egyes az őt igazságosan megi­­llető jogokat az államban és társada­­lomban oly hangosan hogy az illeté­­kesek arra figyelm­esekké legyenek, mert ha együttesen fogjátok igazságos jogaitokat követelni, nincs az a hata­lom, a­mely tőletek azt megtagadni képes legyen. A múlt év húsvét napján megtar­­tott választásra nem jogosultak kon­greszusa elhatározta, hogy egy tömeges aláírással ellátott kérvényt fog az országgyűlésnek benyújtani az általános választási jog behozatala ügyében. Az ezen teendőkkel megbízott kongresszusi elnökség megtette az aláírások gyűjtése körül kötelességét, nem rajta fog tehát múlni, hogy a kérvényhez nem lesz azon tekintélyes számú aláírás mellé­kelve, a mint azt a választásra nem­ jogosultak kongresszusa remélte, hanem­ múlni fog hazánk jognélküli lakosságán a melynek erkölcsi erejét a viszonyot — mint már föntebb emlitem — el lankasztották úgyannyira, hogy az erkölcsi erő lankadása gyávasággá kezd fajulni. Első kötelességünk tehát az elmu­lasztottat helyrepótolni, s azon rövid időt, a­mely még hátra van a kérvény benyújtására, arra használni fel, hogy minél több aláírást gyűjtsünk a kér­vényhez mellékletül, úgy hogy tekin­télyt szerezzen az m­agának azo körében, a­kik hivatva vannak törvé­nyeket alkotni és azokat m­egváltoztatn A helyzetet felfogott elvtársa pedig tartsák kötelességüknek sajá körükben megtenni mindazt, a­mit a általuk vallott elv parancsol. Mert csak így érhetjük közé czélunkat, ha minden egy működi közre a nagy felszabadítási mű kérész tülviteléhez. óhajtásunk pedig az, hogy a már beállott új év ügyeinkre nézve ered­ménydúsabb legyen, mint volt az el­múlt év ! Boldog új érett­ségképen korlátlan , és habár mint ilyeneket b­zonyos körülmények között a három államfőm mindegyikének jogosultságát elismeri, a mag részéről a monarchiát és pedig a korlátlan király hatalmat tartja legkitűnőbbnek. Elismeri, hogy „Salus populi suprema lex," de az uralkodók­ illeti a határozat arról, mit követel a nép jart szerinte „az egyénnek csak az engedelmesség hi­telessége marad." Ő tanitá, hogy kizárólag : uralkodót illeti meg az Ítélethozatal, bábot joga, törvényhozás, hivatalok betöltése; sőt bi­zalma van a nézetek és tagok fölött és terjeszti­söket betilthatja, ha a közbékére veszélyesek­ mutatkoznak ; ő maga nincs büntetésnek kitéve bármit tegyen is; a törvények nem kötik me, mert aki azokat hozza, s azokat változtathat, önmagát nem kötelezheti." És még elég lelke­sa ezek után azt is állítani, hogy a „királylyal szem­ben senki nem is hivatkozhatik magántula­donára." Tehát e szerint a királyok csakugyan vannak az ember fogalmából zárva, aza­z valós­gos isteni tulajdonságokkal fel­ziczomázva. -" Csakhogy az emberek ily szemfényvesztések, i átokoskodások daczára is bátrak, azaz vakmeri voltak felismerni az oroszlánybőrt! Belátta hogy a császárok és királyok se istenek, hane bizony csak gyarló emberek kik születtek mit mások , esznek, isznak, növekednek és meg is ha­lak csak ugy mint mások, azon különbségg azonban, hogy ők jobban élnek, többet élvezhe­nek és fényesebben teml­tetnek el, mint másol tehát csak a mellékes körülmények kedvezőbbel a lényege ugyanaz. Aztán mivel azt mégis megso­kalták ho°y isteneknek tekintessenek, azt tan­tották,­ mikép ők egymaguk képezik az államot ! TÁRCZA. Csorba Géza „A beimokráczia mint a közjólét meg­valósítója és biztosítéka" II. RÉSZ. Államformák és ezek összehasonlításai. A szerint, a mint az államokban és orszá­gokban az állami, illetőleg közhatalmat, vagy csak egy ember, vagy a kiválóbb, tekintélyesebb kisebbség, vagy a nép gyakorolja: háromféle ál­lamformát szokás megkülönböztetni: a mo­garchiait, az arisztokracziait és a demokracziait (népuralmat), — valamint ezek elkorcsosulását a tyranniát, olygarchiát és ochtokracziát. — A theokraczia időszaka régen lejárt. Montesquieu így osztályozza az állam­­formákat: 1. Köztársaság (demokracziai és aristo­krácziai). 2. Egyeduralom. 3. Kényuralom. Sokan még negyedik államformát, az ve­gyest is, melyhez a foederativ rendszerű állam­forma tartoznék, a­mit kivált Puffendorf átíit, védelmezik. Azonban a fenti három, illetve hat állam­forma­t legáltalánosabban elterjedt osztályozásnak tartható."­ noha figyelembe kell venni az erkölcsi hatalmaka­t is, minek a vallási eszmék, szabad jellem és ezekkel kapcsolatosan a közvélemény és sajtó, hatá 1" ezek csak inkább a lelki életet domináltak közvetlenül, de közvetve a társa­dalmi állapotok."3 és intézményekre visszahatva. Uniformák v­áltozásának főtényezőiként ta­kla-Maniformán '* az átalakulások szerint vál­tozás é­nvék alá. állami átalakulások keleti*, ú. 'ár­adam­.'' rázkódtatásokból, vagy *) 1. „Budapesti Szemle" 1876. évi I. füzet „Savonarola államtani nézetei" Dr. Weisz Béla köz­leménye, 202 lapon.

Next