Krónika, Népszava, 1880 (8. évfolyam, 1–52. sz.)

1880-10-10 / 41. szám

TZTH. évfolyam. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadó­hivatal külső dob-utcza 33. sz. Minden a lap szellemi ré­szére vonatkozó közlemények, valamint hirdetések ide in­tézendők. Hirdetések jutányosan számíttatnak. szám: 168 Budapest, reso. ok­tó­ber 16-én. Előfizetés: Egész évre . . 2 frt. 40 kr. Fél évre. . . 1 „ 20 „ Negyedévre. . .„ 60 „ Egy hóra . .­­ . 20 , Egyes példány ára 5 kr. Előfizetéseket minden posta­hivatal elfogad. Nemzetközi igazságszolgáltatás. Valamely állam, nemzet gyakorta jön oly helyzetbe, hogy a többi nemzetekkel, államok­kal érintkezve, érdekeiben, jogaiban egyik vagy másik ország részéről sérelmeket, meg­rövidítést szenved. A sérelem illetheti a sér­tett nemzet összességének, vagy a nemzet egyes tagjainak jogkörét. Határoz a sérelem minőségére nézve a sérelem elkövetésének helye is, ha váljon a sértés a sértett vagy a sértő, avagy egy harmadik állam területén, vagy államon kívüli területen követtetett-e el? Amennyiben a jogsértés a sértő fél állam­területén történt egyesek jogigényei ellen, a szenvedett méltatlanság megtorlásának esz­közéül szolgálhat a nemzetközi jogban szoká­sos viszonzás, mely szerint hasonló esetek­ben ugyanazon méltatlan bánásmódot alkal­mazza a sértett állam a megsértő államfél tagjai irányában a saját területén. Ez a mód azonban helytelen is, nemtelen is. Miként egyes emberek igazságát hajdanra az ököljog határozta meg, úgy a nemzetek közti súrlódások, torzsalkodások esetén az egyes nemzetek jogát mai napság is csak az ököljog dönti el. Vannak ugyan békés eszközök is, melyek által a nemzetközi jogsértések követ­kezményeit elhárítani igyekeznek a hatalmak képviselői, ilyenek: a diplom­ácziai alkudozá­sok, óvástételek, közbenjárás, a diplomácziai összeköttetés és közlekedés megszakítása. Ezek azonban legtöbbnyire azt eredményezik, amit elhárítani akartak. A diplomaták furfangja nem megbízható eszköz. A megtorlások szo­kott eszközei a háborúk. Nincs józan gondolkozású becsületes em­ber, aki a háborúkat pártolhatná, helyesel­hetné. Jóllehet egyelőre el kell fogadnunk azok szükségességét a támadó felekre és hasz­nosságát az önvédelmezésre. Ámbár a háború is igen kétes értékű eszköz a nemzetek egy­másközti jogainak megvédésére s az elkövetett jogtalanság megtorlására, mivel épúgy mint párbajnál, bizonytalan a háború kimenetele is és nem mindig azon fél részére dől el a győ­zelem, melynek részén a jog áll. A­ háborúk minden egyébb okok között már csak azért is elvetendő, eltörlendő eszközök, mivel azok az emberiségnek, az összes nemzeteknek fő élet­czéljával, az örökbékével a legmerevebb ellentétben állanak. Az egyes külön államoknak élettartama már igen rövid időre terjed; Kant, Hugó, Bluntschli és más bölcselők szerint világ, állammá kell átalakulniok. Ezen kis időt nem kellene a nemzeteknek örökös torzsalkodásban folytonosan a roppant drága fegyveres békében eltölteniök. Ha azonban a békességet lehetetlenség fentartani, akkor a nemzetek jogkörét nem­zetközi törvények által kellene megha­tározni, a nemzetközi igazságszolgáltatást sza­bályozni. Minden különálló nyelvvel bíró nép, nem­zet egyszersmind különálló államot képez, kivéve, ha több kisebb nemzet önkényt szö­vetkezik és egy állammá kíván alakulni. Minden nemzetnek illő, arányos állam­terület biztosíttatik azon időpontig, amidőn egy világkongresszuson az összes nemzetek­­ küldötteinek többsége, a világállam megalko­tását kimondja. Ez ideig pedig az átmeneti korszakra nézve ilyen vagy hasonló intézkedéseket és főbb szabályokat kellene létesíteni. Nemzetközi kongresszus volna mihama­rabb egybehívandó, melyen a természeti jogok alapján és az emberiség czéljaihoz képest megállapíttatnának az egyes emberek és egyes nemzetek jogai és kötelességei, elvül tűzetvén ki: egyenlő jog, egyenlő kötelesség. Ezen jo­gok és kötelességek törvénybe iktattatnának, mely törvények minden nemzet nagykorú férfi és nő tagjai közt szétosztatnának. Egy­idejűleg kimondatnék az általános választási jog. Minden évben új nemzetközi kongresszus tartalnék s amely intézkedések gyakorlatiak­nak nem bizonyultak, azokat a kongresszus módosíthatja és újabb törvényeket is hozhat. A nemzetközi törvények ellenőre és vég­rehajtója a nemzetközi főtörvényszék, melynek tagjai az egyes nemzetek kormányán álló férfiak közül a nemzeti létszám arányá­ban választatnának. E törvényszék az illeté­kes fórum minden nemzetközi ügyben; hatá­rozatai ellen a nemzetközi kongresszushoz lehetne fellebbezni, oly megszorítással, hogy aki alaptalanul fellebbez, az szigorúan bün­tettetik. A nemzetközi törvényekben a proletá­rokra és ezek személyi és osztályérdekeire kiváló gondot kell fordítani; a tőke és munka közti harcz lefegyverezendő. Ki kell mondani a hadseregek létszámá­nak haladéktalan és arányos leszállítását; a­mely hatalmasság ennek ellene szegül, azt a többi egyesült erővel a nemzetközi törvény­szék határozata alapján lefegyverzi s népál­lammaá alakítja, esetleg­­a nép meghallgatása és szavazattöbbsége alapján semlegesíti. Szabályozni kell az áttelepülési jogot; ki kell mondani, hogy mindenkinek szabadságá­ban áll bármely állam kötelékébe fölvétetni, de abban legalább 10 —15 évig meg is ma­radni. A nemzetiségek egymás ellen ingerlése a legnagyobb bűnként fenyítendő. Tiszteletben kell tartani a nemzetek lét­jogát s azok belügyeibe­n csak a czivilizáczió érdekében lehet a nemzetközi törvények értel­mében beavatkozni. Minden hatalom a néptől van és a népé, tehát a bírói hatalom is a nép által gyakorol­tatik, miként a törvényhozói hatalom. A nemzetközi törvények és igazságszol­gáltatás nemzetközi szabályai minden nem­zetre egyaránt kötelezők, stb. Csakis ha lesz nemzetközi törvénykönyv, nemzetközi legfőbb bíróság és nemzetközi jog-és igazságszolgáltatás, akkor remélhet­jük a szoczialisztikus törekvések eredményre jutását, diadalát, mert addig az egyes nem­zetek kebelében is elnyomja elveinket a zsar­nokság s ha diadalmaskodnék is egyik ország­ban, amaz ország bitorló hatalmasai segélyül hivnák a többi érdektárs bérencz hadait s ott volnánk, hol a mádi zsidó! Legyen tehát igazság és igazságszolgál­tatás legalább a nemzetek közt; vagy ha az se lehet, pusztuljon akkor az ilyen rendszer, veszszen el a világ!­s napjainkban is olyannyira középkorias rendezetlen álla­pota. A bérlőket védő bilit elvetette az angol felsőház, így a liberálisok humanizmusa hajótörést szenvedett az arisztokratikus hölyf érzéketlenségén. Az ír földesurak haszonbérrel hátralékban maradt bérlőiket embertelenül és minden irgalom nélkül elűzték birtokaikból, leg­többnyire erőhatalommal. Szegény bérlők szívesen fizették volna tartozásaikat, de ha a termés már évek óta rosz volt, ők sem húzhatták le bőrüket! Így ők méltánytalanul szenvedtek, igaztalanul megfosztattak hajlékaiktól, kenyérkeresetektől. De a sors kikerülhet­len; a Nemezis elvégre is utolérte a földesurakat, mert ma nincs gálád lelkiismeretüknek a folytonos aggodal­mak és páni rettegés miatt egy nyugodt pillanata, minduntalan rettegniük kell nyomorult életekért a köz­vélemény zúgó tengerének fenyegető hullámzása miatt. A legközelebbi eseményekről így ír a „Börsen u. Handelsbericht" czímű lap: „Buscheen közelében a minap a Galway grófságnak egy elhagyatott kopár szirtű hegyvidékén Monthm­orris vikomt falusi nagy­birtokos hat lövés által, melyek közül az egyik agyát zúzta szét, leteríttetett. Ki követte el eme bűntényt? még nem derült ki és tán soha sem jön napvilágra. A meggyilkolt általánosan ismert keményszívű gonosz lelkű földbirtokos. Birtoka nem volt ugyan valami nagy, de azért 17 bérlője volt. Ezekkel azonban zsar­nokilag bánt. Az ő pompás kastélyában a Lough Com­b partján, kényelemben élve, az elmúlt kemény tél éhe­zői iránt semmi részvéttel nem volt, megtagadván tő­lük minden segélyt. De mihelyt a bér lejárt, azonnal bepörölte s a ki fizetni nem birt, a kiüze­tési rendelettel kikergette a bérelt birtokból. Ő élt és másokat nem ha­gyott élni; ő nem dolgozott és legkevesebb tekintettel sem volt azok irányában, akiknek nehéz m­unkások ál­tal kelle neki, a kisbirtokosnak, gondtalan létet késziteni. De ez még nem elégítette őt ki. Mivel birtoka után semmi gondja nem volt, jutott neki ideje biróként is működni, mely minőségében rendkívül irgalmatlan volt azon szegény ördög irányában, ki a haszonbért meg nem fizethette. Ép­en egyik ülésről jött, melyen szigorú évszabályokat indítványozott a bérlők ligája ellen. Még a szó alig halt el ajkain, még házát, mely­ben oly tétlen életet élt, nem is látta újra, midőn a láthatlan és megfoghatlan népbiróság titkos végre­hajtó bizottságának keze őt elérte. Kétségkívül ezen bűntény a­g­r­á­r­­­a­i jellegű. Ez eset rendkivül nagy feltűnést okozott s mint­ Izlandból irják, ott valóságos rémület uralkodik a föld­birtokosok között. Mi sem természetes­. De váljon miért is lettek a kedélyek épen ezen eset miatt annyira felingerülve ? Egyedül és kizárólag azért, mivel a gyilkosság az arisztokráczia egyik tag­ján követtetett el, ki bár arra, hogy teljesen gondtalan életet éljen, arra szegény volt, de kinek ősei a honfog­laló Vilmossal jöttek az országba, ki a Montmorencyek családjának ivadéka. Csak néhány nappal előbb történt, hogy egy Boyd nevezetű fiatal gyerkőczöt, egy közép­módú földbirtokosnak a fiát lőtték le. Erről az esetről azonban nem jöttek táviratok, sem hasábos tudósítások. Rövid idő előtt Brown Burt nevű bérlő, aki egy nyilas­ról, melynek birtokosa elűzetett, a szénát megvette, is­meretlen tettesek által irgalmatlanul elvezetett és a 250 font sterling értékű szénája felgyújtatott; ugyan­ezen a napon egy elűzött bérlőt (farmert) 300 „Liga­beli" visszahelyezett gazdaságába; nem sokkal előbb a parasztok valami Rodgers nevü törvényszolgát, aki egyik bérlőnél zabot akart zálogolni, félholtra vertek s ezúton meggátolták a zálogolást. A Kerry grófságban Stougthon nevű földesúrra, ki a saját lakásán leányá­val az asztalnál ült, az ablakon keresztül lőttek rá; száz meg száz földbirtokos, ügynök, biró stb. fenyegető leveleket kaptak; mindezen események ez angol „Tár­sadalmat" nem riaszták föl, csakis, midőn az ő körük­höz tartozó férfi vére folyt, futták meg a riadót. Az ir- Agrármozgalom Irhonban. Angolországra sötét foltot vet Irhon egy tekinté­­­lyes néposztályának, a földművelő munkások és főleg a földbérlőknek nyomorúságos, szolgai állapota, az azok­­kal való zsarnoki bánásmód és a földbirtoknak még

Next