Népszava, 1882 (10. évfolyam, 1–53. sz.)

1882-12-03 / 49. szám

Deczember 3-án. NÉPSZAVA, 1882.­­ 49. szám. boroki Azon borból, m­elyet a vendéglősök föltálalnak, alig találhatni az összes városi étházakban csak egy palaczkkal is, mely szöllőből van készitve. Hogy ezek az állapotok orvoslást köve­telnek és pedig ráfelébb, még mielőtt az élel­m­iszerárusok és vendéglősök egészen kipusz­tították az élő emberiséget, az kétségtelen és még szólani fogunk arról, mit tartunk leg­c­­élirányosabbnak e tekintetben. Eg­y osztrák­ - tríag­yar - muszka h.á,ábor­i leh­etőség­e. A berlini kongresszus 1876 ban egy osztrák­i­iagyar-muszka háború lehetőségét valószínűbbé tette, mint azt képzelhette volna valaki. Az ausztriai mo­narchia már egyszer közel állott ahhoz, hogy Muszka­országgal hajba kapjon. Ez 1831-ben volt, midőn I. Euroncz császárnak nagy kedve volt Muszka országba belekötni és az akkor fölkelt lengyelek javára inter­veniálni. A muszka kormány ezt jól tudta és hogy a háborút elkerülje, küldönczöket indított Magyar­országba, kiknek föladatuk volt Magyarország szláv lakosságát Ausztria ellen föllázitani és mivel tudta, hogy a magyarok azok, kik leghűbben ragaszkodnak a dinasztiához, első­sorban a rusznyák parasztokat leg­előbb is a magyar földesurak ellen lázitotta föl. Ekkor tört ki Abauj-, T Szepes-, Sáros-, Zemplén- és Gömör­üi egy­ik­ben a borzasztó kolera-lázadás, melyben annyi sok földesúr és családja esett áldozatul és a kormány kénytelen volt a föllázadt megyékben rögtönitélő­biróságot felállíttatni, melynek következtében több mint száz lázadó paraszt akasztatott föl. Metternich politikája, mely a hármas szent szö­vetséget megteremtette, mindent elkövetett, hogy ez а szövetség föl ne bomoljék, a három szövetkező hatal­masság képviselte akkoron az abszolút rendszert, а népek fölvilágosulni kezdettek s hogy a felvilágosodás az uralkodók trónjait meg ne ingassa, szükség volt erre a hármas szent szövetségre, mely még V. Ferdi­nánd idejében is ingathatlan maradt. Be kell vallanunk, hogy senki sem tartotta azon időtől kezdve a szövetség föltételeit oly szigorún, mint Muszkaország. Magyarország ezt 1849-ben meg is em­­lette, mert a magyar hadsereg, mely az osztrákokat júniusig majdnem egészen tönkretette és egész Pozso­nyig nyomult előre, csak a muszka intervenczió által győzethetett le. 1855-ben, a krími háború alatt Ausztria hadse­reget küldött a Dunafejdelemségekbe és azokat meg­szállotta. A nyugati hatalmak akkor Muszkaországot legyőzték és ideiglenesen hódítási vágyainak véget ve­tettek. Muszkaország a Dunafejdelemségek megszál­lását osztrák csapatok által zokon vette és ezt soha sem bocsáthatta meg Ausztriának. Jellemző erre nézve I. Miklós czár egyik mondata, midőn trobieszki János lengyel király arczképe előtt igy nyilatkozott: .Mi ketten voltunk Európa legnagyobb bolondjai, midőn Ausztriát megmentettük a végveszélytől és hálájára számoltunk." Azóta azon benső barátság és jó viszony, mely ad­dig Ausztria és Muszkaország közt mindeddig fennál­lott, tetemesen meglazult és valamennyiszer­ű politikai láth­atár elhomályosult, egy osztrák-muszka háborúnak lehetősége mindig benn volt foglalva a politikai kom­­binácziókba. Az 1866-diki osztrák-porosz háború után Ausztria akkori belügyére, Beust gróf, m még inkább szított Muszkia­ mint Németországhoz. 1870-ben ke­vésbé múlt, hogy mint Francziaország szövetségese föl nem lépett Ausztria. Ha a németek a francziákat mindjárt az első csatákban meg nem verik, akkor Ausztria csakugyan III. Napóleon mellett nyilatkozik és oldalról támadja meg Németországot, ha ez törté­nik, akkor most Európában egészen más viszonyok fejlődtek volna. Muszkaország régi tervével, Törökország meg­semmisítésével és Konstantinápoly meghódításával nem hagyott föl és miután a franczia-ném­et háború alatt keresztülvitte az 1856-diki párisi békefeltételek megsemmisítését, megtámadta Törökországot. Muszkaország politikája mindig abban mutat­kozott, hogy minden közvetlen támadás előtt, előbb azon ország lakosságát lázítja föl, m­elyet meg akar támadni, így tőn 1875 ben és 1876 ban is, előbb a bosnyákokat,a herczegovczokat és ezernagorezogot lází­totta föl а porta ellen, utóbb а bolgárokat és szerbeket is. Mindezeket a törökök legyőzték és Muszkaország ekkor mint а kereszténység védője lépett föl és egészen Konstantinápolyig nyomult előre. Midőn San­ Stefano­ban a törökkel a békét megkötötte, az európai hatal­masságok a Törökországra nézve terhes béke ellen til­takoztak és a berlini kongresszus azt megsemmisítette. Anglia és Ausztria ezen kongresszuson leghatározot­tabban léptek fel Muszkaország ellen és a hatalmak Ausztriát bízták meg, hogy Boszniát és Herczegovinát szállja meg és foglalja el, anélkül azonban, hogy a porta sz­uverainitási jogai csorbát szenvedjenek. Ausztria azonban Boszniát és Herczegovinát nemcsak megszállta, hanem a monarchiába be is kebelezte. Muszkaország magát mindig úgy tekintette, mint az európai összes szláv nemzetek természetes uralkodóját és igy Bosznia és Herczegovina annektálá­sát nem nézhette jó szemmel és ez azon időpont, mely­től kezdve a benső barátság Ausztria-Magyarország és Muszkaország közt végképen fölbomlott. És ez lesz az oka egy háborúnak, melynek kimenetelét előre nem lehet belátni. Hogy minden jelek és tünetek arra mutatnak, hogy ezen háború Ausztria-Magyarország és Muszka­ország közt ki fog törni és mi ahhoz közelebb állunk, mint azt sokan be akarják vallani, az kétségtelen. Muszkaország lázas gyorsasággal erődíti várait és építtet vasutakat. Jelenleg a legfontosabb vasúti vonalat építteti Vilnn és Kovno közt. Varsó körül kül­erődítések készülnek, azon felül Brzesc-Litevszki és Kozyatin közt is. A várnégyszög majdnem erősebb, mint egykor a lombard várnégyszög volt. Rézsútos vonalban fogja а vilna­kovnoi vasútvonal a várnégy­szög vonalát keresztülszelni. Ott most nemcsak nap­számosok dolgoznak, kik egy harmadával több nap­számot kapnak, hanem katonaság és műszaki csapatok is oda vannak rendelve, mindezeknek a vonalaknak jövő tavaszig el kell készülniük. Ezen vonalak kiépí­tésének czélja az, hogy a délben Ausztria ellen mű­ködő hadsereg minden pere­ben nagy erősítéseket kap­jon az északi hadseregtől és képes legyen minden invá­ziót visszaverni. Úgy látszik tehát, hogy Muszkaország el van készülve rá, hogy eleinte csak védelmi állásokat fog elfoglalni. Előre látható az is, hogy ezen háború Musz­kaország és Ausztria-Magyarország közt tient lesz oly rövid tartamú, mint akár az 1859-diki franczia-olasz­osztrák, vagy mint az lottn-­diki osztrák-porosz háború és ha Muszkaország védelmi állásaiban győzött, át fog menni a támadásra. Mint fennebb említettük, Muszkaország politi­kájához tartozik, mielőtt egy ellenségét megtámadja, előbb alattvalóit fellázítani­. Igy tett a Balkán-félszi­geten és igy fog tenni itt is, főleg Magyarországban. N­a meggondoljuk, mik történtek legújabb idő­ben Gácsországban, a Dobrzevvszki-féle összeesküvés, a muszka küldönczök tevékenysége Magyarország né­mely szlávok által lakott megyékben, akkor azt lehet sőt kell is következtetni, hogy Muszkaország itt is úgy fog eljárni, mint a Balkán-félszigeten. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy a magyaror­szági szláv elem tántoríthatlan hűséggel ragaszkodik akár a dinasztiához, akár a magyar kormányhoz, a pánszlávizmus Magyarországban a felső tót megyék­ben erős gyökeret vert, a kísértés igen nagy lesz és Muszkaország nem fogja se a pénzt, se az ígéreteket kímélni, hogy a szláv elemet fölbujtogassa. Ha Ausztria 1848-ban föl birta azt lázítani a magyarok ellen, a muszka is meg fogja azt tehetni. És Magyarország és a magyar nép? Az persze, ha a muszka ígéretekkel és vesztegetéssel akarja meg­nyerni, azzal fog válaszolni, a­mivel Mária Terézia trónját megmentette: „meriamur pro rege nostro (haljunk meg királyunkért)" és nem fogja az alkalmat fölhasználni újabb és nagyobb mérvű szabadság ki­vívására. Hát a magyarországi munkás nép? Ennek azt mondják majd : fizess nagyobb adót, ölts magadra mondart és lövesd magadat agyon. A „NÉPSZAVA" TÁRCZÁJA. A fehér testvérek. ív. (Folytatás.) — Pedig azon lapban még a bosszúállás minden nemei nem voltak kimeritve. — Önnek igaza van. A bosszúállás egyik leg­borzasztóbb neme ott nincs emlitve, a megszégyenités, az úgynevezett nemes bosszú. És ilyet akar ön Bal­derberryn állam­? Ez dicsőséges lenne. Ha ön azt tenné, térdet fejet hajtanék ön előtt, mert lássa, önnek megvallom . Én a mi házi­gazdánkkal szorosabb, ben­sőbb vezonyba akarok lépni. Én lady Arabellát sze­retem. — ízlése bókot érdemel, noha én azt nem osztom. — önnek Edith jobban tetszik ? — Ön őszintén szólott s viszonozom azt. Igen, nekem Edith tetszik, s­zeretem őt. Nemmé fogom őt tenni. — De akkor ismét visszaveszi előbbi nevét, mint Monthermer? — Meglehet. Csakhogy azt csak akkor fogom tenni, ha meggyőződtem arról, hogy ő a farmer és a nemes közt nem­ tesz különbséget, hogy ő a Monther­mer bárók utódát nem szereti jobban, mint Culligant a parasztot. — Oh, barátom, mond az alkirály Culligan ke­zét megragadván és azt mind a két kezével szorítván. Mi boldoggá tesz a gondolat, ifjúságom legkedvesebb barátjával ismét ugyan egy ösvényen haladhatni a világ rögös pályáján. Fogadd ígéretemet, hogy min­dent elkövetek, hogy az ellened ezelőtt tizenöt évvel kimondott ítéletet a kormány megsemmisítse ée téged itt senki ne bántalmazzon. De megállj, még egy szót. Te csak az egyik kérdésre nézve világosítottál föl. Azt még nem mondottad, mit jelent az, hogy a farmerek föl vannak lázítva Balderberry ellen. Te tetted azt? — Nem én tettem. De ez azért mégis megtörtént. — És te most mindent el fogsz követni, hogy ez a lázadás ki ne törjön ? — Annyira nem terjed hatalmam és befolyásom. Én nem vagyok Jaela­­ki megállította a napot. A­minek történni kell, el nem fog maradni. Ti angolok nem értelek, nem akartok minket érteni. Ti szabadok vagytok, uralkodtok, szineskedők vagytok, a ti sza­badságtok kiváltságokból áll,melyeket kevesen élveznek, melyhez kevesen juthatnak. Nincs állam a világon, hol a nem nemesnek oly kevés kilátása volna előmenetelre, mint Britanniában. A ti hivatalaitokat megtöltitek rokonaitokkal, a parlament tagjai legnagyobb részben a ti teremtményeitekből áll, katonatiszt csak lord fia lehet, még az egyház is, mely mindenütt a világon mindenki által megközelíthető, csak Britanniában van a nemesi rend kezében. — Neked legkevésbé van okod a dolgok e rendje ellen föllázadni. Te, ha akarsz, mindenütt helyet foglalhatsz. — Én Amerikában megtanultam az emberiséget a nemesség fölibe helyezni. — Ott is vannak arisztokraták, még­pedig gono­szabbak mint nálunk. A pénzarisztokráczia ezerszer veszedelmesebb a születési arisztokrácziánál és épp oly örökös, oly mozdulatlan. — Én nem tartom Amerikát az államok legbol­dogabbikának, csakhogy ott mindenkiből minden lehet, példa rá Lincoln, ki favágóból elnök lett. — Azt nálunk lehetetlen lesz behozni. A nemes­séget nem lehet kiirtani. A legközelebbi kormány szabadelvű lesz. — Isten óvjon attól. Akkor még inkább szeretem Beaconsfieldet. Ez legalább anyagi engedményekre hajlandó. — Te már az egyetemen ellensége voltál Glad­stonenak. — Az voltam és maradok mindig. Gyűlölöm őt épp úgy kül-, mint belpolitikájáért. Angliának csak egy hű szövetségese és egy ellensége lehet. A török mint szövetséges, a muszka mint ellenség. Ő megfor­dította a viszonyokat, a töröknek ellensége, a muszká­nak barátja. Képzeld azt az őrült embert, ki Bomba király ellen philippikákat szórt Poerto érdekében, az dicekiti a ezért, a hóhér fejdelmet. — Külpolitikáját magam sem helyeslem min­denre nézve. De mit sem szólasz belpolitikájáról. Ő Írország barátja. — Hazudik, csal. Meglátod, mihelyt kormányra jut, Írországban ki fog törni a forradalom. — És a fehér testvérek ? És te ? — Ott leszünk, ahol a haza ügyének szüksége lesz ránk. (Folyt, következik.) B­ak­senczek­. Újabb időben a hírlapok megkedvelték a szocziá­lis kérdésről is írni. Tették a maguk módja, felfogása és tudomása szerint, de jelesül tették azért, mert az utóbbi időben oly események fordultak elő, melyeket szerettek volna fiskális módon a szoczialisták hátára sózni, de bizony nemi sikerült nekik. Ily bukfenczeket vetett a „Budapest" czim­ü napi­lap a bécsi kravallok alkalmával. E lap bölcsei kisü­tötték, hogy a szoczializmus veszedelmes ellensége a munkáskérdésnek, a munkásnak, mert nem a munka révén akar czélhoz jutni és mivel „végén csattan az ostor", a „Budapest" e czikke is biven a példaszóhoz, mellébe vágott, hogy ő milyen „jó barátja" a munká­soknak , de sem mi, sem a nevezett lap nem tehet

Next