Népszava, 1882 (10. évfolyam, 1–53. sz.)
1882-12-03 / 49. szám
Deczember 3-án. NÉPSZAVA, 1882. 49. szám. boroki Azon borból, melyet a vendéglősök föltálalnak, alig találhatni az összes városi étházakban csak egy palaczkkal is, mely szöllőből van készitve. Hogy ezek az állapotok orvoslást követelnek és pedig ráfelébb, még mielőtt az élelmiszerárusok és vendéglősök egészen kipusztították az élő emberiséget, az kétségtelen és még szólani fogunk arról, mit tartunk legcélirányosabbnak e tekintetben. Egy osztrák - tríagyar - muszka h.á,ábori lehetősége. A berlini kongresszus 1876 ban egy osztrákiiagyar-muszka háború lehetőségét valószínűbbé tette, mint azt képzelhette volna valaki. Az ausztriai monarchia már egyszer közel állott ahhoz, hogy Muszkaországgal hajba kapjon. Ez 1831-ben volt, midőn I. Euroncz császárnak nagy kedve volt Muszka országba belekötni és az akkor fölkelt lengyelek javára interveniálni. A muszka kormány ezt jól tudta és hogy a háborút elkerülje, küldönczöket indított Magyarországba, kiknek föladatuk volt Magyarország szláv lakosságát Ausztria ellen föllázitani és mivel tudta, hogy a magyarok azok, kik leghűbben ragaszkodnak a dinasztiához, elsősorban a rusznyák parasztokat legelőbb is a magyar földesurak ellen lázitotta föl. Ekkor tört ki Abauj-, T Szepes-, Sáros-, Zemplén- és Gömörüi egyikben a borzasztó kolera-lázadás, melyben annyi sok földesúr és családja esett áldozatul és a kormány kénytelen volt a föllázadt megyékben rögtönitélőbiróságot felállíttatni, melynek következtében több mint száz lázadó paraszt akasztatott föl. Metternich politikája, mely a hármas szent szövetséget megteremtette, mindent elkövetett, hogy ez а szövetség föl ne bomoljék, a három szövetkező hatalmasság képviselte akkoron az abszolút rendszert, а népek fölvilágosulni kezdettek s hogy a felvilágosodás az uralkodók trónjait meg ne ingassa, szükség volt erre a hármas szent szövetségre, mely még V. Ferdinánd idejében is ingathatlan maradt. Be kell vallanunk, hogy senki sem tartotta azon időtől kezdve a szövetség föltételeit oly szigorún, mint Muszkaország. Magyarország ezt 1849-ben meg is emlette, mert a magyar hadsereg, mely az osztrákokat júniusig majdnem egészen tönkretette és egész Pozsonyig nyomult előre, csak a muszka intervenczió által győzethetett le. 1855-ben, a krími háború alatt Ausztria hadsereget küldött a Dunafejdelemségekbe és azokat megszállotta. A nyugati hatalmak akkor Muszkaországot legyőzték és ideiglenesen hódítási vágyainak véget vetettek. Muszkaország a Dunafejdelemségek megszállását osztrák csapatok által zokon vette és ezt soha sem bocsáthatta meg Ausztriának. Jellemző erre nézve I. Miklós czár egyik mondata, midőn trobieszki János lengyel király arczképe előtt igy nyilatkozott: .Mi ketten voltunk Európa legnagyobb bolondjai, midőn Ausztriát megmentettük a végveszélytől és hálájára számoltunk." Azóta azon benső barátság és jó viszony, mely addig Ausztria és Muszkaország közt mindeddig fennállott, tetemesen meglazult és valamennyiszerű politikai láthatár elhomályosult, egy osztrák-muszka háborúnak lehetősége mindig benn volt foglalva a politikai kombinácziókba. Az 1866-diki osztrák-porosz háború után Ausztria akkori belügyére, Beust gróf, m még inkább szított Muszkia mint Németországhoz. 1870-ben kevésbé múlt, hogy mint Francziaország szövetségese föl nem lépett Ausztria. Ha a németek a francziákat mindjárt az első csatákban meg nem verik, akkor Ausztria csakugyan III. Napóleon mellett nyilatkozik és oldalról támadja meg Németországot, ha ez történik, akkor most Európában egészen más viszonyok fejlődtek volna. Muszkaország régi tervével, Törökország megsemmisítésével és Konstantinápoly meghódításával nem hagyott föl és miután a franczia-német háború alatt keresztülvitte az 1856-diki párisi békefeltételek megsemmisítését, megtámadta Törökországot. Muszkaország politikája mindig abban mutatkozott, hogy minden közvetlen támadás előtt, előbb azon ország lakosságát lázítja föl, melyet meg akar támadni, így tőn 1875 ben és 1876 ban is, előbb a bosnyákokat,a herczegovczokat és ezernagorezogot lázította föl а porta ellen, utóbb а bolgárokat és szerbeket is. Mindezeket a törökök legyőzték és Muszkaország ekkor mint а kereszténység védője lépett föl és egészen Konstantinápolyig nyomult előre. Midőn San Stefanoban a törökkel a békét megkötötte, az európai hatalmasságok a Törökországra nézve terhes béke ellen tiltakoztak és a berlini kongresszus azt megsemmisítette. Anglia és Ausztria ezen kongresszuson leghatározottabban léptek fel Muszkaország ellen és a hatalmak Ausztriát bízták meg, hogy Boszniát és Herczegovinát szállja meg és foglalja el, anélkül azonban, hogy a porta szuverainitási jogai csorbát szenvedjenek. Ausztria azonban Boszniát és Herczegovinát nemcsak megszállta, hanem a monarchiába be is kebelezte. Muszkaország magát mindig úgy tekintette, mint az európai összes szláv nemzetek természetes uralkodóját és igy Bosznia és Herczegovina annektálását nem nézhette jó szemmel és ez azon időpont, melytől kezdve a benső barátság Ausztria-Magyarország és Muszkaország közt végképen fölbomlott. És ez lesz az oka egy háborúnak, melynek kimenetelét előre nem lehet belátni. Hogy minden jelek és tünetek arra mutatnak, hogy ezen háború Ausztria-Magyarország és Muszkaország közt ki fog törni és mi ahhoz közelebb állunk, mint azt sokan be akarják vallani, az kétségtelen. Muszkaország lázas gyorsasággal erődíti várait és építtet vasutakat. Jelenleg a legfontosabb vasúti vonalat építteti Vilnn és Kovno közt. Varsó körül külerődítések készülnek, azon felül Brzesc-Litevszki és Kozyatin közt is. A várnégyszög majdnem erősebb, mint egykor a lombard várnégyszög volt. Rézsútos vonalban fogja а vilnakovnoi vasútvonal a várnégyszög vonalát keresztülszelni. Ott most nemcsak napszámosok dolgoznak, kik egy harmadával több napszámot kapnak, hanem katonaság és műszaki csapatok is oda vannak rendelve, mindezeknek a vonalaknak jövő tavaszig el kell készülniük. Ezen vonalak kiépítésének czélja az, hogy a délben Ausztria ellen működő hadsereg minden pereben nagy erősítéseket kapjon az északi hadseregtől és képes legyen minden inváziót visszaverni. Úgy látszik tehát, hogy Muszkaország el van készülve rá, hogy eleinte csak védelmi állásokat fog elfoglalni. Előre látható az is, hogy ezen háború Muszkaország és Ausztria-Magyarország közt tient lesz oly rövid tartamú, mint akár az 1859-diki franczia-olaszosztrák, vagy mint az lottn-diki osztrák-porosz háború és ha Muszkaország védelmi állásaiban győzött, át fog menni a támadásra. Mint fennebb említettük, Muszkaország politikájához tartozik, mielőtt egy ellenségét megtámadja, előbb alattvalóit fellázítani. Igy tett a Balkán-félszigeten és igy fog tenni itt is, főleg Magyarországban. Na meggondoljuk, mik történtek legújabb időben Gácsországban, a Dobrzevvszki-féle összeesküvés, a muszka küldönczök tevékenysége Magyarország némely szlávok által lakott megyékben, akkor azt lehet sőt kell is következtetni, hogy Muszkaország itt is úgy fog eljárni, mint a Balkán-félszigeten. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy a magyarországi szláv elem tántoríthatlan hűséggel ragaszkodik akár a dinasztiához, akár a magyar kormányhoz, a pánszlávizmus Magyarországban a felső tót megyékben erős gyökeret vert, a kísértés igen nagy lesz és Muszkaország nem fogja se a pénzt, se az ígéreteket kímélni, hogy a szláv elemet fölbujtogassa. Ha Ausztria 1848-ban föl birta azt lázítani a magyarok ellen, a muszka is meg fogja azt tehetni. És Magyarország és a magyar nép? Az persze, ha a muszka ígéretekkel és vesztegetéssel akarja megnyerni, azzal fog válaszolni, amivel Mária Terézia trónját megmentette: „meriamur pro rege nostro (haljunk meg királyunkért)" és nem fogja az alkalmat fölhasználni újabb és nagyobb mérvű szabadság kivívására. Hát a magyarországi munkás nép? Ennek azt mondják majd : fizess nagyobb adót, ölts magadra mondart és lövesd magadat agyon. A „NÉPSZAVA" TÁRCZÁJA. A fehér testvérek. ív. (Folytatás.) — Pedig azon lapban még a bosszúállás minden nemei nem voltak kimeritve. — Önnek igaza van. A bosszúállás egyik legborzasztóbb neme ott nincs emlitve, a megszégyenités, az úgynevezett nemes bosszú. És ilyet akar ön Balderberryn állam? Ez dicsőséges lenne. Ha ön azt tenné, térdet fejet hajtanék ön előtt, mert lássa, önnek megvallom . Én a mi házigazdánkkal szorosabb, bensőbb vezonyba akarok lépni. Én lady Arabellát szeretem. — ízlése bókot érdemel, noha én azt nem osztom. — önnek Edith jobban tetszik ? — Ön őszintén szólott s viszonozom azt. Igen, nekem Edith tetszik, szeretem őt. Nemmé fogom őt tenni. — De akkor ismét visszaveszi előbbi nevét, mint Monthermer? — Meglehet. Csakhogy azt csak akkor fogom tenni, ha meggyőződtem arról, hogy ő a farmer és a nemes közt nem tesz különbséget, hogy ő a Monthermer bárók utódát nem szereti jobban, mint Culligant a parasztot. — Oh, barátom, mond az alkirály Culligan kezét megragadván és azt mind a két kezével szorítván. Mi boldoggá tesz a gondolat, ifjúságom legkedvesebb barátjával ismét ugyan egy ösvényen haladhatni a világ rögös pályáján. Fogadd ígéretemet, hogy mindent elkövetek, hogy az ellened ezelőtt tizenöt évvel kimondott ítéletet a kormány megsemmisítse ée téged itt senki ne bántalmazzon. De megállj, még egy szót. Te csak az egyik kérdésre nézve világosítottál föl. Azt még nem mondottad, mit jelent az, hogy a farmerek föl vannak lázítva Balderberry ellen. Te tetted azt? — Nem én tettem. De ez azért mégis megtörtént. — És te most mindent el fogsz követni, hogy ez a lázadás ki ne törjön ? — Annyira nem terjed hatalmam és befolyásom. Én nem vagyok Jaelaki megállította a napot. Aminek történni kell, el nem fog maradni. Ti angolok nem értelek, nem akartok minket érteni. Ti szabadok vagytok, uralkodtok, szineskedők vagytok, a ti szabadságtok kiváltságokból áll,melyeket kevesen élveznek, melyhez kevesen juthatnak. Nincs állam a világon, hol a nem nemesnek oly kevés kilátása volna előmenetelre, mint Britanniában. A ti hivatalaitokat megtöltitek rokonaitokkal, a parlament tagjai legnagyobb részben a ti teremtményeitekből áll, katonatiszt csak lord fia lehet, még az egyház is, mely mindenütt a világon mindenki által megközelíthető, csak Britanniában van a nemesi rend kezében. — Neked legkevésbé van okod a dolgok e rendje ellen föllázadni. Te, ha akarsz, mindenütt helyet foglalhatsz. — Én Amerikában megtanultam az emberiséget a nemesség fölibe helyezni. — Ott is vannak arisztokraták, mégpedig gonoszabbak mint nálunk. A pénzarisztokráczia ezerszer veszedelmesebb a születési arisztokrácziánál és épp oly örökös, oly mozdulatlan. — Én nem tartom Amerikát az államok legboldogabbikának, csakhogy ott mindenkiből minden lehet, példa rá Lincoln, ki favágóból elnök lett. — Azt nálunk lehetetlen lesz behozni. A nemességet nem lehet kiirtani. A legközelebbi kormány szabadelvű lesz. — Isten óvjon attól. Akkor még inkább szeretem Beaconsfieldet. Ez legalább anyagi engedményekre hajlandó. — Te már az egyetemen ellensége voltál Gladstonenak. — Az voltam és maradok mindig. Gyűlölöm őt épp úgy kül-, mint belpolitikájáért. Angliának csak egy hű szövetségese és egy ellensége lehet. A török mint szövetséges, a muszka mint ellenség. Ő megfordította a viszonyokat, a töröknek ellensége, a muszkának barátja. Képzeld azt az őrült embert, ki Bomba király ellen philippikákat szórt Poerto érdekében, az dicekiti a ezért, a hóhér fejdelmet. — Külpolitikáját magam sem helyeslem mindenre nézve. De mit sem szólasz belpolitikájáról. Ő Írország barátja. — Hazudik, csal. Meglátod, mihelyt kormányra jut, Írországban ki fog törni a forradalom. — És a fehér testvérek ? És te ? — Ott leszünk, ahol a haza ügyének szüksége lesz ránk. (Folyt, következik.) Baksenczek. Újabb időben a hírlapok megkedvelték a szocziális kérdésről is írni. Tették a maguk módja, felfogása és tudomása szerint, de jelesül tették azért, mert az utóbbi időben oly események fordultak elő, melyeket szerettek volna fiskális módon a szoczialisták hátára sózni, de bizony nemi sikerült nekik. Ily bukfenczeket vetett a „Budapest" czimü napilap a bécsi kravallok alkalmával. E lap bölcsei kisütötték, hogy a szoczializmus veszedelmes ellensége a munkáskérdésnek, a munkásnak, mert nem a munka révén akar czélhoz jutni és mivel „végén csattan az ostor", a „Budapest" e czikke is biven a példaszóhoz, mellébe vágott, hogy ő milyen „jó barátja" a munkásoknak , de sem mi, sem a nevezett lap nem tehet