Népszava, 1885 (13. évfolyam, 1–52. sz.)
1885-10-18 / 42. szám
HU- évfolyara, bt-Am. Budapest. ie5. Októbver 1x6 13-aix. NÉPSZAVA A MAGYARORSZÁGI ÁLTALÁNOSMUNKÁSPÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE, v ' %: Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal külső dobutrza 33. sz. Minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, valamint előfizetési dijak ide intézendők. 35Társadalmi és gazdaeznti néplap. Hirdetések jutányosan számíttatnak. k » Előfizetés: Egész évre .... Fél évre Negyedévre. . . . Egy hóra .... 2 frt. 40 kr. 1 . 20 . — . 60 „ — . 20 . Előfizetéseket minden postahivatal elfogad. 55 Munkások, egyesüljetek ! Egyes példány ara 5 kr. A nép pióczai. A társadalmi élet mai kinövései sok mindenfélét hoznak felszínre. Élelmesség, raffineria, szélhámosság, csalás, oly közönséges jelenségek, hogy már alig tűnnek fel. A tisztességtelen versenygés, a bukásra számított konkurrenczia egymás elleni üldözésbe ment át; vad állapotok burjánoznak; az emberiség magasztos eszméje, az emberek kölcsönös tisztelete és a különböző tisztességes érdekek tiszteletben tartása piaczi áruvá vált, melynek érték hullámzását kínálat és kereslet állapit meg. Ezen zűrzavaros, eszeveszett tömkeleg ad életet ama fattyú növényeknek, melyek tisztességes fenntartási szándékról lemondanak és mások véres verejtékén élősködnek. Tehetik, a közviszonyok teremtik meg nekik a kedvező alkalmat, tisztítják nekik a talajt, melyen a tudatlanságot, a tájékozattlanságot, a jóhiszeműséget és sokszor a könnyelműséget is önjavukra sikerrel kizsákmányolhatják. És ezek a nép pióczai. Ezek spekulálnak arra, hogy sikerült csalással tarthassák fenn magukat; minek is dolgoznának ők ? dolgoznak és keresnek az ő számukra mások, nekik csak a módot kell feltalálni, hogy miként férhetnek mások erszényéhez és ez a mai schwindleres állapotok közt rendesen sikerül nekik. E speczialitások közé tartoznak— csekély módosítással —az úgynevezett „részlet-üzletek." Addig járnak a szegényebb tajtósság, a munkás családok nyakára, míg befonják. Adnak nekik különböző árukat részletfizetésre, árukat, melyek rosszak, ideig-óráig szépek és azután még mielőtt ki volnának fizetve már a rongyszedő birtokába jutnak, ahová már új korukban tartoztak. Az élelmes „részletüzletek" adóslevéllel dolgoznak, egy részlet visszamaradása után beperlik a rászedett felet, az adósságot saját aláírásával elismerte, nincs mentség, fizetni kell, különben hezitáltat Az ilyen „gsehatt" nem csak üzlet, hanem egészen felszerelt ügyvédi iroda is. A panaszhoz meg vannak nyomtatványai, az ügyvéd ő maga a főnök, de helyettesítheti magát ágense által. A végrehajtó pedig ha kell, rendelkezésére áll. Valóságos szabadalmazott fosztogatási bandák ezek, melyek a köznép szegénységet gazdag perczentekkel önjavukra kizsákmányolják. Az utóbbi időben azonban még ezeknél is nagyobb schwindlerek léptek felszínre. Mindannyian „professzorok", híres „mathematikusok", kik potom áron minden halandónak „jó" lutri számokat adnak csupa humanitásból, hogy a nyert összeggel édeni életet folytathasson. Számtalanszor szólaltunk fel e szédelgés ellen, mely a szegény és legszegényebb néprétegeket csalja szemtelen ravaszsággal. No de csoda történt! A főkapitány ugyanis felterjesztést tett a belügyminisztériumhoz a lottószédelgések tárgyában. A fölterjesztésnek hatása lett a belügyminiszter az igazságügyminiszterrel, egyetértőleg elrendelte, hogy e„lottótanárokkal" mint jóslókkal kell elbánni a kihágásokról szóló törvény 79. §a szerint. A főkapitány e rendelet értelmében azonnal megindíttatta a vizsgálatot a fővárosban tartózkodó lottószédelgők ellen. A vizsgálat csöndben folyt, az adatok összegyűjtöttek s ma már az előnyomozat be van fejezve. Kitűnt, hogy Bártfai Zsigmond, Gondrcs Iudovika és Gönczy Mihály (mindhárman édes testvérek s nevök azelőtt Krausz volt), továbbá Mihalik János, ennek neje Tóth Anna és sógora Tóth Andor nemcsak, hogy rendszeresen foglalkoznak a ternójóslással, de ebből igen szép jövedelmük is van. Kitűnt az is, hogy a nevezett egyének oly nevek alatt tették közé állítólag hozzájuk tornószámokért intézett hálanyilatkozatokat, mely nevek tulajdonosai soha sem léteztek s igy e reklámok hazugságok, melyek csupán a közönség félrevezetésére voltak szánva. Igen érdekes a dologban, hogy eme „mathematikusok" egyike — mint a rendőrség előtt maga bevalló — számolni sem tud, hanem Bécsből rendelte a csalhatatlan számokat. Az előnyomozási iratokat a főkapitányság áttette a IV.— X. kerületi bünfenyitő járásbírósághoz s erről a budapesti kir. ügyészséget külön is értesítette. Ez nagyon rendjén van, noha már régebben kellett volna történnie. Hát a vidéken lévő hasonló szédelgőkkel miként fognak elbánni? Pedig a vidéki „számtudós" asszonyságok is hirdetnek „bizonyosra" vehető szerencse számokat. Ami azonban a szédelgés és népcsalás e fajának alapját képezi, ami a szerencsepróbálgatásnak csábító erőt nyújt, azmaga a lottóintézmény mely az államháztartásban szép nyereséget hoz a konyhára. Felszólaltunk már több ízben az állam ezen intézménye ellen, mivel nagyon bajos volna morális alapot benne felfedezni, amennyiben konsequencziájának nincs morálja. Egy oly intézmény ez, mely a szegényebb és legszegényebb nép krajczáraira számít, és sok, igen sok bajnak szolgált már külforrásul. Ily intézménynek pedig nem szabad, hogy állami intézményt képezen ; nem szabad,hogy az állam, — mint a jövő évi költségvetés is igazolja, — ezen intézmény útján egy évben 1.506.700 frt tiszta nyereséget préseljen ki a szegény népből csupán azzal, hogy a szerencsepróbálgatásra alkalmat nyújt. A főok tehát nem maga a népámító „mathematikus", hanem az, hogy van az államnak egy intézménye, mely a szédelgésre oly könnyen, oly biztosan és oly jövedelmezően lehetőséget nyújt. Reformot kérünk! Az orvosi és közegészségügyi kongresszus után. VI. A kongresszus vitáiból és referátumaiból kivontuk és ismertettük már ama résznek nagyját, melynek ismerete a közegészség érdekében kívánatos. A nép ismerkedjék meg mindazzal, amit ő maga is alkalmazhat egészségének fenntartására, de kell, hogy tudomást szerezzen arról is, hogy a hivatott (hivatalos) közegek mivel és mennyiben tartoznak a közegészség ügyére őrködni, annak javulását elősegíteni és az óvintézkedések foganatosítását ellenőrizni. Érdekes tudni, hogy az ivóvíz mily nagy lefolyással van az egészségre és mily elodázhatóan szükséges ott, hol a víz rész, annak javítására a hatóságot felhívni; a szakemberek egyike másika csak elmondta nézetét a közegészségügy külümböző tényezőiről, és a szaktudomány megint pihenhet, történni alig fog valami. Alaga a nép tudomást szerezhet ugyan mindenről, megtanulhatja különböztetni az ártalmast a hasznostól — de mit ér? a hatóságnál rendesen süket fülekre talál és igy a legüdvösebb ügy is csak elhanyagolva maradhat. — Hivatalos kötelességet nem ismernek, különösen a néppel szemben.