Népszava, 1890 (18. évfolyam, 1–52. sz.)

1890-04-27 / 17. szám

2. oldal. szocziáldemokrata világkongressus határozatait; a gazdászati fejlődés kényszere folytán meghajolt ezen határozatok előtt Európa leghatalmasabb uralkodója is. A párisi kongresszus által egyebek között követelt nemzetközi munkás-véd törvényhozásra első­sorban hivatkozott és a munkaidő megrövi­dítése végett a f. é. május 1 -én rendezendő békés munkástüntetéseket először engedélyezte azon ál­lam, mely évek óta különféle zaklatásokkal azon törekedett, hogy Francziaországgal még a személy­forgalmat is megnehezítse, a­mely állam a tavalyi párisi­ világkiállításban való részvételt kereken meg­tagadta, a­mely államnak úgynevezett „legmaga­sabb" körei a Párisba rándulást hazafiatlan tény­nek deklarálták, a­mely államnak „mérvadó" sajtója a párisi szoczialista­ kongresszus tagjait alá­való gonosztevőkkel és honárulókkal egy fokra helyezte, a­mely államban a kongresszus német résztvevőit egy 11 év óta érvényben lévő kivételes törvény alapján a legkülönfélébb üldözésekkel illették. És ugyanezen államban leteperte az uralkodó osztály nagy rémületére a német szocziáldemok­rata munkáspárt az általános képviselő-választá­soknál, korunk legbámultabb és leghatalmasabb államférfiét, a­ki tegnap még legyőzhetetlen és nélkülözhetetlen volt, épen akkor lett a földre terítve és örök időkre a történelmi lomtárba dobva, a­midőn a kivételes szoczialista­ törvény, a jog ezen örök szégyenfoltjának megújítására készült. Elvek, nézetek, rendszabályok napról-napra oly teljesen és rohamosan változnak, a gyámolta­lanság és a rémület ott oly általános és nagy­mérvű, mint az csak világforradalmak előtt lenni szokott. És ez mindig sorsa azon társadalmaknak, — min­t erre az uralkodó-osztályt hiába tanítja a tör­ténelem — a melynek a fejlődés természetes me­netét megakasztani akarják ; törekvéseik sikertele­nek és a megtorlaszolt áram a semmiségbe sodorja azokat .... A természet ébredése hónapjának, má­j­usnak elsején békeünnep lesz, a­mely páratlan a világtörténelemben. A ma­gas­, hó kultúrák története mindig rendi és osztály ellentétekben mozgott, és a termelési eszközök elégtelensége miatt ellentétben is kellett mozognia. Elég gyakran kifakadtak a kizsákmányoló osztályok ellen az ó­kor rabszolgái, a középkor jobbágyai és az új­kor proletárjai. De az egész czivilizált világ munkástömegé­nek ily békés, egységes és általános manifestatió­járól nem adhat hírt a világtörténelem, és ez bi­zonyítéka és záloga a munkásosztály érettségének, erő- és czéltudatának és igaz ügye biztos győzel­mének. Az uralkodó­ osztály sajtójának sziszegése, ri­vása, jajgatása és üvöltése, rágalmazása és denun­cziálása azon „dicséretes" szándékból, hogy a munkásokat megfélemlítse s zavarba ejtse, el nem terelheti a munkásokat czéljuktól és náluk csak szánakozó mosolyt idéz elő. Ezen év május 1. békeünnep a munkásokra nézve, mely az ellenfelek őszinte sajnálatára any­nyira nélkülözi a provokáczió jellegét, hogy az ünnepnapon még csak nem is kívánják az oly munkák megszakítását, melyek a társadalmi be­rendezések zavartalan működéséhez nélkülözhet­lenül szükségesek. Az egész világ munkásosztályának szolidaritása, annak egyöntetű gondol­kozása és érzése, ily óriás terjedelem­ben a­m­i­d­ő­n a m­u­n­k­ás­o­k megoszlására felhasznált külömbségek, nevezetesen a felekezeti, nézetiségi és faji különbsé­gek véglegesen le vannak küzdve, a fo­lyó év május 1-ét a legnemesebb értelem­ben elsőrangú világtörténelmi esemény­nyé emeli. A kormány igen helytelenül cselekedne, ha a munkások ezen békés jellegű tüntetése elé ko­moly akadályokat gördítene. Ezzel csak ismételve azt bizonyítaná, hogy a politikai szabadság csakis az uralkodó osztály kiváltsága; hogy maga a kor­mány gyengének érzi magát a vélemény szabad nyilvánításának meghallgatására és hogy létjogo­sultságáról már önként is lemondott, minthogy nem akar a néppel előre haladni. Akár felvonulások, gyűlések, társas összejö­vetelek átlal, vagy csak csendesen szellemileg tart­ik az ünnepet,­­ minden tekintetben kel­l. A május elsei munkásünnep. Május hó elsején nem dolgozunk. Ez a nap, a mienk ez a mi ünnepünk. Ezt a napot választotta az egész világ intelligens és öntudatos munkásosztálya arra a czélra, hogy szolidaritását élő példával igazolja az egész világon kölcsönösen. E napnak megünneplése nyílt kifejezése a munkásosztály azon meggyőződésének, hogy e­l­s­ő­sorban anyagi, társadalmi és politikai vi­szonyainak javítására, rövidebb munka­időre van szüksége. Május elseje tehát nem pa­rancsból, nem vallásosságból, nem passzióból, hanem elvből és meggyőződésből lesz, a nagy munkásosztály ünnepnapja. Érvényt és tekintélyt szerez ezáltal az egész világ organizált mun­kássága az ugyancsak az egész világ munkásságát kép­viselt párisi nemzetközi munkáskongresszus határoza­tának. Sok, igen sok kérdésnek a megoldása nyomul ez alkalommal előtérbe. Sok a rendezni valója a munkás­osztálynak. Az ő érdekét nem méltatták ügyelemre a társadalmi és uralkodó osztályok, és meg kell vallanunk: maga a munkásosztály sem igen törődött vele,­­ lega­lább nálunk Magyarországon nem. A hazai munkásosz­tályról a polgári osztály, a kormány és törvényhozás úgy szokott nyilatkozni, mint a­hogy a tudatlan és a maga talpán megállni nem bíró gyermekről szoktunk beszélni. Éretlennek, tudatlannak és a nemzetiség má­zával színezett türelmes tömegnek tekintette, mely tu­lajdonságánál fogva örökös alárendelést, meghunyász­kodást és sorsában való megnyugvást parancsoltak neki azok, kiknek érdeke megkövetelte, hogy a hazai mun­kásosztály ilyen és más ne legyen. De ez az idő lejárt. A közviszonyok fejlődése ön­tudatra ébresztette a hazai munkásosztályt is. Nem ő érlelte a viszonyokat, hanem a viszonyok nyitottak neki szélesebb láthatárt. A munkás teljesen megérett, öntu­datra ébredt és a nemzetiségi aspirácziók, melyek igen szépek és nemesek lehetnek, nem lendítettek az ő hely­zetén egy hüvelyknyi nagyságút sem, sem társadalmi, sem anyagi, sem politikai és általános állampolgári te­kintetben. Ő ezen aszpirácziók mellett is, csak eszköznek lett használva az úgynevezett nemzeti vagyonnak gya­rapítására, de őt magát kitaszították az alkotmány sán­czain és künn hagyják mindaddig, mig erélyesebben nem követeli jogait. És ez kijózanította a­­józan eszű) magyar munkást. A magyar munkás megtanult már a maga talpán állni. Megtanulta belátni, hogy önmagára van utalva és hogy helyzete és sorsa csakis önmagától függ. Nem egyes számban, hanem általában szólunk. Azon általá­nosságban, mely a magyarországi munkásokat érdek­közösségüknél fogva egymáshoz fűzi. És mindezen el­veinek kifejezője, ezen meggyőződésnek nyilt beisme­rése és ezen álláspontnak élő képe: a május elsején tar­tandó munkás-ünnep, mely helyesebben kifejezve: a munka­ ünepe. A «józan eszű» magyar munkás józansága ellen sokat vétett már az uralkodó osztály és a munkásellenes cselekményért mindig fedezetül hívta fel a magyar munkás józanságát. Ez legyen az a gavalléros érzelem, melylyel a vele szemben elkövetett méltatlanságok, hazafiatlanság, jog- és alkotmánysértések felett napi­rendre térjen. Ezt követelik a munkástól és nem önma­guktól ! Ez a játék megszűnt. Meg kellett szűnnie, mert éppen játék volt a munkással és a munkás ellen. De azért a magyar munkás mindig megtartotta higgadt­ságát és nem fizetett ugyanazonos pénzzel. Ha ő is úgy cselekedett volna, amint vele cselekedtek és cselekednek ma is, mi lett volna az eredmény? Talán szerencséje a magyar munkásosztálynak ez a higgadtsága, de talán ellenkezője is. Nem vizsgáljuk ez alkalommal. Ugyan mit szóljon, mit gondoljon ez a munkás­osztály ahhoz, amit a kormány és rendőrkapitánya most követnek el vele ? A fővárosi és vidéki városok munkásai is május elsején egy egészen békés jellegű, mondhatni fegyelmezett tüntetést akartak rendezni és a kormány — mert nem magától a főkapitánytól eredt — megtiltja a felvonulást, a körmenetet és indokolja azzal, hogy fél a munkakerülő csőcseléktől, mely az alkalmat felhasznál­hatná és zavart csinálhatna; indokolja továbbá azzal, hogy a közlekedés fennakadhatna. Hát tehet arról a dolgozó munkásnép, hogy ennek az uralkodó osztálynak és ennek a polgári társadalom­nak munkakerülő csőcseléke van? És mert az uralkodó­osztálynak és a polgári társadalomnak ilyen munkakerülő produktuma van, meg kell és meg lehet fosztani a ma­gyar munkásosztályt alkotmányos jogától ? Azt hiszik tán, hogy ez nem nyújt alkalmat a magyar munkás­osztálynak a nagyon is komoly gondolkozásra ? Óh igen, gondolkozik felette és azon következtésre jut, hogy a polgári társadalom saját gyümölcsé­től fél, azoktól, kiknek nem bír munkát adni, vagy a­kiket csavargókká nevelt. Voltak a fővárosban a közelmúltban nagyobbszerű politikai tüntetések, nem munkások ren­dezték azokat, nem is tiltották meg. Ezzel korántsem mondjuk azt, hogy akkor talán több joga lett volna a kormánynak és rendőrségnek a tüntetést megtiltani, — ezt a jogát, mint törvényes jogot, nem fogjuk elis­merni sohasem, hanem csak rámutatni akartunk, hogy a­mit más osztályoknak megengednek, azt a munkás­osztálynak megtiltanak. Ki vonná őket felelősségre ? Az eddig «józan eszű magyar munkást,» egyszerre, s mert a legbékésebb szándékkal akarja magát tömegesen mu­tatni, «nyers» munkásnak tekintik és félnek tőle. Van talán okuk félni a munkástömegtől? Nem tudjuk. — Tegyék kezöket szivükre, ez talán meg fogja nekik mondani .... De félre ezúttal a rekriminációval! Május hó első napja munkásünnep! E napon nem dolgozunk, ez a nap a mi ünnep­napunk. Minden gyár munkásai délután 1 órakor a gyári helyiségből­ testületileg indulnak el és rendezett menetben vonulnak ki a városligeti «Arena» előtti térre Ugyanezt teszik a szakegyesületek tagjai Ugyanezt a műhelyek munkásai. A városliget jelzett helyén munkásgyűlés lesz, mely jelentőségében és elvében pótolni fogja a tömeges és együttes felvonulás hiányát. Munkások! Május hó első napja a ti ünnep­napotok ! Május hó első napján délután 3 órakor a város­ligeti «Arena» előtti téren nagy munkásgyűlés ! Talpra munkások! NÉPSZAVA. hogy az ünnepnek szentsége átszelle­mülje a munkásokat és velük megér­tesse, hogy ők az oszlopai a jövő társa­dalmi rendjének és az emberiség maga­sabb álláspontjának. Magától érthető, hogy mindaz, amit a mun­kások május 1-én kívánnak, nem teljesül azonnal. Még hosszú vándorlást igényel az az út, mely az ígéret földjére vezet bennünket. Addig azonban éljen és hasson ez az ünnep mint tradíczió a mun­kások közt épugy, mint a szenti­­s mondja: „Ha a gyermekek azt fogják tőletek kérdezni, hogy nektek mit jelent ez az ünnep, úgy feleljétek: ez nekünk a szabadság ünnepét jelenti." 17. sz. A népgyűlésre testületileg vonulnak ki a ligetbe. 1. A kőbányai fém és lámpagy. munkásai; Csoport­vezető : K­u­r­z Miklós. 2. Az asztalosok; Cs. v. M­a­rt­á­r István. 3. Gépápolók és kazánfűtők; Cs. v. Heller Zsig­mond. 4. Gombkötök és paszományosok ; Cs. v. S­t­i­f­t­e­r Jakab. 5. A bádogosok; Cs. v. Fleischmann Miksa. 6. A szabók; Cs. v. Wagner János. 7. A könyvkötők; Cs. v Filds Jenő. 8. A Ganz-féle gyár munkásai Budán; Cs. v. M­a­u­r­i­n Márton. 9. Az ácsok; Cs. v. S­p­i­n­d­e­r Vilmos. 10. A Röck-féle gyár mun­kásai ; Cs. v. Szu­h­a Géza. 11. A kőművesek ; Cs. v. G­a­raczi Imre. 12. Az oszt.-magyar államvasút társaság műhelyének munkásai; Cs. v. Jelinek János. 13. A Simens és Halske czég munkásai; Cs. v. Tom­szer Robert. 14. Hitelbank egyesült gőzmalmainak munkásai; Cs. v. H­o­h­e n a d­­e­r Imre. 15. Az Oetl-féle gyár mun­kásai ; Cs v. Resch Károly. 16. A Walser-féle gyár munkásai; Cs. v. Endrődy Géza. 17. A szűcs egylet tagjai; Cs. v. F­a­b­i­c­s István. 18. A Nicholson-féle gyár munkásai; Cs. v. W­a­c­h Gyula. 19. A czipészek és csiz­madiák ; Cs. v. W­a­n­k­ó Károly. 20. A Fischer és Hei­delberg czég munkásai ;Cs. v. Pajor István. 21. A vas- és fémáru munkások egyletének tagjai; Cs. v. Guggen­berger Lajos. 22. A kalaposok; Cs. v. É­k­e­s István. 23. A sütőmunkások; Cs. v. O­b­e­r­h­o­f­e­r Gyula. 24. Teirich és Leopolder czég munkásai; Cs. v. F­i­d­­­e­r Osz­wald. 25. Nyomdai munkásnők; Cs. v. Gold­stein Adolf. 26. Magyar fegyver- és lőszergyár munkásai; Cs. v. R­o­­­k­ó István. 27. Graepel Hugó gyár munkásai; és 28. Wörner-féle gyár munkásai; közös csoportvezető U­j­v­ár­i Aladár. 29. A reszelővágók egylete; Cs. v. Pajzs József. 30. Ganz-féle vaggongyár munkásai; Cs. v. Hie Mátyás. 31. Lang-féle gyár munkásai; Cs. v. Slatky Károly 32. Höcker-féle gyár munkásai; Cs. v. M­e­­­c­h­e­r Károly. 33. Esztergályosok egylete; Cs. v. Bokros Mátyás. 34. Neuschloss-féle gyár munkásai; Cs. v. M­ü­tt­e­r Antal. 35. Óbudai pipakészitők; Cs. v. Brand Adolf. 36. Óbudai hajógyár munkásai; Cs. v. Balázs Mihály. 37. III. ker. Timárok egylete; Cs. v. H­u­s­z­e­r­­ Jakab. 38. A magy. államvaspálya főműhelyé­nek munkásai; Cs. v. Haslinger József. 39. Az új­pesti munkások; Cs. v. Kiss Adolf. 40. A nyomdá­szok egylete; Cs. v. Zaka Lajos. 41. Millacher és Wagner-féle gyár munkásai; Cs. v. B­o­h­a­c­s­e­k Gyula. 42. Guttar és Müller-féle gyár munkásai; Cs. v. Mertz József. 43. A prágai gépgyár fiókjának munkásai; Cs. v. B­a­b­a­n Ferencz. 44. A Schlick-féle gyár munkásai; Cs. v. D­e­if­i­n­g Henrik. 45. Magyar államvaspálya gép­gyárának munkásai; Cs. v. C­s­o­n­k­a Lajos. 46. Magyar­országi kőfaragók egylete; Cs. v. L­e­i­l­í­n­g Mátyás. 47-A budapesti kádárok; Cs. v. P­i­n­t­h­o­f­e­r Károly. A május elsei ünnepélyen közreműködő tisztelt munkás-dalárdák felkéretnek ezennel, hogy kedden, e hó 29-én esti 8 órakor a budapesti munkáskör helyi­ségében (VII. külső dob­ utcza 33.) tartandó közös fő­próbán mindnyájan részt venni szíveskedjenek. A rendező bizottság, A vasárnapi munkaszünet a kisipa­rosok szempontjából. — Irta : Egy szabó-kisiparos. — A kereskedelemügyi miniszter úr erősen foly­tatja reform­munkáját. És valóban idején is van már, hogy a munkás­osztály érdeke is kellő mél­tatásban részesüljön úgy a kormány, mint a tör­vényhozásnál. Sok a rendezni való e téren és ha a munkás­osztály jogos kívánalmait még továbbra is ignorálni akarnák­­, akkor bizony csak okot

Next