Népszava, 1890 (18. évfolyam, 1–52. sz.)
1890-04-27 / 17. szám
2. oldal. szocziáldemokrata világkongressus határozatait; a gazdászati fejlődés kényszere folytán meghajolt ezen határozatok előtt Európa leghatalmasabb uralkodója is. A párisi kongresszus által egyebek között követelt nemzetközi munkás-véd törvényhozásra elsősorban hivatkozott és a munkaidő megrövidítése végett a f. é. május 1 -én rendezendő békés munkástüntetéseket először engedélyezte azon állam, mely évek óta különféle zaklatásokkal azon törekedett, hogy Francziaországgal még a személyforgalmat is megnehezítse, amely állam a tavalyi párisi világkiállításban való részvételt kereken megtagadta, amely államnak úgynevezett „legmagasabb" körei a Párisba rándulást hazafiatlan ténynek deklarálták, amely államnak „mérvadó" sajtója a párisi szoczialista kongresszus tagjait alávaló gonosztevőkkel és honárulókkal egy fokra helyezte, amely államban a kongresszus német résztvevőit egy 11 év óta érvényben lévő kivételes törvény alapján a legkülönfélébb üldözésekkel illették. És ugyanezen államban leteperte az uralkodó osztály nagy rémületére a német szocziáldemokrata munkáspárt az általános képviselő-választásoknál, korunk legbámultabb és leghatalmasabb államférfiét, aki tegnap még legyőzhetetlen és nélkülözhetetlen volt, épen akkor lett a földre terítve és örök időkre a történelmi lomtárba dobva, amidőn a kivételes szoczialista törvény, a jog ezen örök szégyenfoltjának megújítására készült. Elvek, nézetek, rendszabályok napról-napra oly teljesen és rohamosan változnak, a gyámoltalanság és a rémület ott oly általános és nagymérvű, mint az csak világforradalmak előtt lenni szokott. És ez mindig sorsa azon társadalmaknak, — mint erre az uralkodó-osztályt hiába tanítja a történelem — a melynek a fejlődés természetes menetét megakasztani akarják ; törekvéseik sikertelenek és a megtorlaszolt áram a semmiségbe sodorja azokat .... A természet ébredése hónapjának, májusnak elsején békeünnep lesz, amely páratlan a világtörténelemben. A magas, hó kultúrák története mindig rendi és osztály ellentétekben mozgott, és a termelési eszközök elégtelensége miatt ellentétben is kellett mozognia. Elég gyakran kifakadtak a kizsákmányoló osztályok ellen az ókor rabszolgái, a középkor jobbágyai és az újkor proletárjai. De az egész czivilizált világ munkástömegének ily békés, egységes és általános manifestatiójáról nem adhat hírt a világtörténelem, és ez bizonyítéka és záloga a munkásosztály érettségének, erő- és czéltudatának és igaz ügye biztos győzelmének. Az uralkodó osztály sajtójának sziszegése, rivása, jajgatása és üvöltése, rágalmazása és denuncziálása azon „dicséretes" szándékból, hogy a munkásokat megfélemlítse s zavarba ejtse, el nem terelheti a munkásokat czéljuktól és náluk csak szánakozó mosolyt idéz elő. Ezen év május 1. békeünnep a munkásokra nézve, mely az ellenfelek őszinte sajnálatára anynyira nélkülözi a provokáczió jellegét, hogy az ünnepnapon még csak nem is kívánják az oly munkák megszakítását, melyek a társadalmi berendezések zavartalan működéséhez nélkülözhetlenül szükségesek. Az egész világ munkásosztályának szolidaritása, annak egyöntetű gondolkozása és érzése, ily óriás terjedelemben amidőn a munkások megoszlására felhasznált külömbségek, nevezetesen a felekezeti, nézetiségi és faji különbségek véglegesen le vannak küzdve, a folyó év május 1-ét a legnemesebb értelemben elsőrangú világtörténelmi eseménynyé emeli. A kormány igen helytelenül cselekedne, ha a munkások ezen békés jellegű tüntetése elé komoly akadályokat gördítene. Ezzel csak ismételve azt bizonyítaná, hogy a politikai szabadság csakis az uralkodó osztály kiváltsága; hogy maga a kormány gyengének érzi magát a vélemény szabad nyilvánításának meghallgatására és hogy létjogosultságáról már önként is lemondott, minthogy nem akar a néppel előre haladni. Akár felvonulások, gyűlések, társas összejövetelek átlal, vagy csak csendesen szellemileg tartik az ünnepet, minden tekintetben kell. A május elsei munkásünnep. Május hó elsején nem dolgozunk. Ez a nap, a mienk ez a mi ünnepünk. Ezt a napot választotta az egész világ intelligens és öntudatos munkásosztálya arra a czélra, hogy szolidaritását élő példával igazolja az egész világon kölcsönösen. E napnak megünneplése nyílt kifejezése a munkásosztály azon meggyőződésének, hogy elsősorban anyagi, társadalmi és politikai viszonyainak javítására, rövidebb munkaidőre van szüksége. Május elseje tehát nem parancsból, nem vallásosságból, nem passzióból, hanem elvből és meggyőződésből lesz, a nagy munkásosztály ünnepnapja. Érvényt és tekintélyt szerez ezáltal az egész világ organizált munkássága az ugyancsak az egész világ munkásságát képviselt párisi nemzetközi munkáskongresszus határozatának. Sok, igen sok kérdésnek a megoldása nyomul ez alkalommal előtérbe. Sok a rendezni valója a munkásosztálynak. Az ő érdekét nem méltatták ügyelemre a társadalmi és uralkodó osztályok, és meg kell vallanunk: maga a munkásosztály sem igen törődött vele, legalább nálunk Magyarországon nem. A hazai munkásosztályról a polgári osztály, a kormány és törvényhozás úgy szokott nyilatkozni, mint ahogy a tudatlan és a maga talpán megállni nem bíró gyermekről szoktunk beszélni. Éretlennek, tudatlannak és a nemzetiség mázával színezett türelmes tömegnek tekintette, mely tulajdonságánál fogva örökös alárendelést, meghunyászkodást és sorsában való megnyugvást parancsoltak neki azok, kiknek érdeke megkövetelte, hogy a hazai munkásosztály ilyen és más ne legyen. De ez az idő lejárt. A közviszonyok fejlődése öntudatra ébresztette a hazai munkásosztályt is. Nem ő érlelte a viszonyokat, hanem a viszonyok nyitottak neki szélesebb láthatárt. A munkás teljesen megérett, öntudatra ébredt és a nemzetiségi aspirácziók, melyek igen szépek és nemesek lehetnek, nem lendítettek az ő helyzetén egy hüvelyknyi nagyságút sem, sem társadalmi, sem anyagi, sem politikai és általános állampolgári tekintetben. Ő ezen aszpirácziók mellett is, csak eszköznek lett használva az úgynevezett nemzeti vagyonnak gyarapítására, de őt magát kitaszították az alkotmány sánczain és künn hagyják mindaddig, mig erélyesebben nem követeli jogait. És ez kijózanította ajózan eszű) magyar munkást. A magyar munkás megtanult már a maga talpán állni. Megtanulta belátni, hogy önmagára van utalva és hogy helyzete és sorsa csakis önmagától függ. Nem egyes számban, hanem általában szólunk. Azon általánosságban, mely a magyarországi munkásokat érdekközösségüknél fogva egymáshoz fűzi. És mindezen elveinek kifejezője, ezen meggyőződésnek nyilt beismerése és ezen álláspontnak élő képe: a május elsején tartandó munkás-ünnep, mely helyesebben kifejezve: a munka ünepe. A «józan eszű» magyar munkás józansága ellen sokat vétett már az uralkodó osztály és a munkásellenes cselekményért mindig fedezetül hívta fel a magyar munkás józanságát. Ez legyen az a gavalléros érzelem, melylyel a vele szemben elkövetett méltatlanságok, hazafiatlanság, jog- és alkotmánysértések felett napirendre térjen. Ezt követelik a munkástól és nem önmaguktól ! Ez a játék megszűnt. Meg kellett szűnnie, mert éppen játék volt a munkással és a munkás ellen. De azért a magyar munkás mindig megtartotta higgadtságát és nem fizetett ugyanazonos pénzzel. Ha ő is úgy cselekedett volna, amint vele cselekedtek és cselekednek ma is, mi lett volna az eredmény? Talán szerencséje a magyar munkásosztálynak ez a higgadtsága, de talán ellenkezője is. Nem vizsgáljuk ez alkalommal. Ugyan mit szóljon, mit gondoljon ez a munkásosztály ahhoz, amit a kormány és rendőrkapitánya most követnek el vele ? A fővárosi és vidéki városok munkásai is május elsején egy egészen békés jellegű, mondhatni fegyelmezett tüntetést akartak rendezni és a kormány — mert nem magától a főkapitánytól eredt — megtiltja a felvonulást, a körmenetet és indokolja azzal, hogy fél a munkakerülő csőcseléktől, mely az alkalmat felhasználhatná és zavart csinálhatna; indokolja továbbá azzal, hogy a közlekedés fennakadhatna. Hát tehet arról a dolgozó munkásnép, hogy ennek az uralkodó osztálynak és ennek a polgári társadalomnak munkakerülő csőcseléke van? És mert az uralkodóosztálynak és a polgári társadalomnak ilyen munkakerülő produktuma van, meg kell és meg lehet fosztani a magyar munkásosztályt alkotmányos jogától ? Azt hiszik tán, hogy ez nem nyújt alkalmat a magyar munkásosztálynak a nagyon is komoly gondolkozásra ? Óh igen, gondolkozik felette és azon következtésre jut, hogy a polgári társadalom saját gyümölcsétől fél, azoktól, kiknek nem bír munkát adni, vagy akiket csavargókká nevelt. Voltak a fővárosban a közelmúltban nagyobbszerű politikai tüntetések, nem munkások rendezték azokat, nem is tiltották meg. Ezzel korántsem mondjuk azt, hogy akkor talán több joga lett volna a kormánynak és rendőrségnek a tüntetést megtiltani, — ezt a jogát, mint törvényes jogot, nem fogjuk elismerni sohasem, hanem csak rámutatni akartunk, hogy amit más osztályoknak megengednek, azt a munkásosztálynak megtiltanak. Ki vonná őket felelősségre ? Az eddig «józan eszű magyar munkást,» egyszerre, s mert a legbékésebb szándékkal akarja magát tömegesen mutatni, «nyers» munkásnak tekintik és félnek tőle. Van talán okuk félni a munkástömegtől? Nem tudjuk. — Tegyék kezöket szivükre, ez talán meg fogja nekik mondani .... De félre ezúttal a rekriminációval! Május hó első napja munkásünnep! E napon nem dolgozunk, ez a nap a mi ünnepnapunk. Minden gyár munkásai délután 1 órakor a gyári helyiségből testületileg indulnak el és rendezett menetben vonulnak ki a városligeti «Arena» előtti térre Ugyanezt teszik a szakegyesületek tagjai Ugyanezt a műhelyek munkásai. A városliget jelzett helyén munkásgyűlés lesz, mely jelentőségében és elvében pótolni fogja a tömeges és együttes felvonulás hiányát. Munkások! Május hó első napja a ti ünnepnapotok ! Május hó első napján délután 3 órakor a városligeti «Arena» előtti téren nagy munkásgyűlés ! Talpra munkások! NÉPSZAVA. hogy az ünnepnek szentsége átszellemülje a munkásokat és velük megértesse, hogy ők az oszlopai a jövő társadalmi rendjének és az emberiség magasabb álláspontjának. Magától érthető, hogy mindaz, amit a munkások május 1-én kívánnak, nem teljesül azonnal. Még hosszú vándorlást igényel az az út, mely az ígéret földjére vezet bennünket. Addig azonban éljen és hasson ez az ünnep mint tradíczió a munkások közt épugy, mint a szentis mondja: „Ha a gyermekek azt fogják tőletek kérdezni, hogy nektek mit jelent ez az ünnep, úgy feleljétek: ez nekünk a szabadság ünnepét jelenti." 17. sz. A népgyűlésre testületileg vonulnak ki a ligetbe. 1. A kőbányai fém és lámpagy. munkásai; Csoportvezető : Kurz Miklós. 2. Az asztalosok; Cs. v. Martár István. 3. Gépápolók és kazánfűtők; Cs. v. Heller Zsigmond. 4. Gombkötök és paszományosok ; Cs. v. Stifter Jakab. 5. A bádogosok; Cs. v. Fleischmann Miksa. 6. A szabók; Cs. v. Wagner János. 7. A könyvkötők; Cs. v Filds Jenő. 8. A Ganz-féle gyár munkásai Budán; Cs. v. Maurin Márton. 9. Az ácsok; Cs. v. Spinder Vilmos. 10. A Röck-féle gyár munkásai ; Cs. v. Szuha Géza. 11. A kőművesek ; Cs. v. Garaczi Imre. 12. Az oszt.-magyar államvasút társaság műhelyének munkásai; Cs. v. Jelinek János. 13. A Simens és Halske czég munkásai; Cs. v. Tomszer Robert. 14. Hitelbank egyesült gőzmalmainak munkásai; Cs. v. Hohe n a der Imre. 15. Az Oetl-féle gyár munkásai ; Cs v. Resch Károly. 16. A Walser-féle gyár munkásai; Cs. v. Endrődy Géza. 17. A szűcs egylet tagjai; Cs. v. Fabics István. 18. A Nicholson-féle gyár munkásai; Cs. v. Wach Gyula. 19. A czipészek és csizmadiák ; Cs. v. Wankó Károly. 20. A Fischer és Heidelberg czég munkásai ;Cs. v. Pajor István. 21. A vas- és fémáru munkások egyletének tagjai; Cs. v. Guggenberger Lajos. 22. A kalaposok; Cs. v. Ékes István. 23. A sütőmunkások; Cs. v. Oberhofer Gyula. 24. Teirich és Leopolder czég munkásai; Cs. v. Fider Oszwald. 25. Nyomdai munkásnők; Cs. v. Goldstein Adolf. 26. Magyar fegyver- és lőszergyár munkásai; Cs. v. Rokó István. 27. Graepel Hugó gyár munkásai; és 28. Wörner-féle gyár munkásai; közös csoportvezető Ujvári Aladár. 29. A reszelővágók egylete; Cs. v. Pajzs József. 30. Ganz-féle vaggongyár munkásai; Cs. v. Hie Mátyás. 31. Lang-féle gyár munkásai; Cs. v. Slatky Károly 32. Höcker-féle gyár munkásai; Cs. v. Mecher Károly. 33. Esztergályosok egylete; Cs. v. Bokros Mátyás. 34. Neuschloss-féle gyár munkásai; Cs. v. Mütter Antal. 35. Óbudai pipakészitők; Cs. v. Brand Adolf. 36. Óbudai hajógyár munkásai; Cs. v. Balázs Mihály. 37. III. ker. Timárok egylete; Cs. v. Huszer Jakab. 38. A magy. államvaspálya főműhelyének munkásai; Cs. v. Haslinger József. 39. Az újpesti munkások; Cs. v. Kiss Adolf. 40. A nyomdászok egylete; Cs. v. Zaka Lajos. 41. Millacher és Wagner-féle gyár munkásai; Cs. v. Bohacsek Gyula. 42. Guttar és Müller-féle gyár munkásai; Cs. v. Mertz József. 43. A prágai gépgyár fiókjának munkásai; Cs. v. Baban Ferencz. 44. A Schlick-féle gyár munkásai; Cs. v. Deifing Henrik. 45. Magyar államvaspálya gépgyárának munkásai; Cs. v. Csonka Lajos. 46. Magyarországi kőfaragók egylete; Cs. v. Leilíng Mátyás. 47-A budapesti kádárok; Cs. v. Pinthofer Károly. A május elsei ünnepélyen közreműködő tisztelt munkás-dalárdák felkéretnek ezennel, hogy kedden, e hó 29-én esti 8 órakor a budapesti munkáskör helyiségében (VII. külső dob utcza 33.) tartandó közös főpróbán mindnyájan részt venni szíveskedjenek. A rendező bizottság, A vasárnapi munkaszünet a kisiparosok szempontjából. — Irta : Egy szabó-kisiparos. — A kereskedelemügyi miniszter úr erősen folytatja reformmunkáját. És valóban idején is van már, hogy a munkásosztály érdeke is kellő méltatásban részesüljön úgy a kormány, mint a törvényhozásnál. Sok a rendezni való e téren és ha a munkásosztály jogos kívánalmait még továbbra is ignorálni akarnák, akkor bizony csak okot