Népszava, 1895 (23. évfolyam, 1–171. sz.)
1895-01-04 / 1. szám
3. oldal. Felhívás az összes elvtársakhoz! Mint lapunkból értesültetek a népszavazás a legközelebbi időben megejtetik. E szavazás tetemes költséggel lesz egybekötve, mely felett a párt most nem rendelkezik. Elvtársak ! Ti mindannyian jól tudjátok, hogy a népszavazás mily hathatós agitáczionális eszköz, és hogy eredménye csak akkor lehet, ha a bizottságnak a kellő anyagi eszközök rendelkezésére állanak. Felhívunk tehát elvtársak, hogy a költségek fedezéséhez hozzájáruljatok. Gyűjtsetek mindenütt, a gyárakban, műhelyekben vagy bárhol megfordultok. Bárhol összejöttök, világosítsátok fel egymást a szavazás czéljáról, törekedjetek arra, hogy azon mindenki részt vegyen és költségeihez mindenki hozzájáruljon. . . Bár igaz, hogy az e czélra áldozott krajczárok nem fognak azonnal kamatozni, de minden munkás tudja, hogy a munkásság megszabadításáért tett áldozat csak akkor fogja gyümölcseit meghozni, mikor a nép az agitáczió által a szabadságot végre elnyerte. A népszavazás is hozzájárul a nép felszabadításához, azért törekedjetek a kivitelére szükséges eszközöket megszerezni. Minden munkás járuljon hozzá a költségek fedezéséhez! A pártvezetőség nevében az előkészítő bizottság. NÉPSZAVA 1. a«4t». Bojkott. Milyen idegen hangzású e szó nekünk. Milyen kevesen tudják, hogy tulajdonkép mit is jelent, és mily dicső győzelmet arattak most néme elvtársaink a bojkottal. És ebben van a különbség köztünk és német elvtársaink közt. Ők szervezett, egységes egészet alkotnak, ők a munkásság összeségét tartják táborukban, mi sem szervezettségről, sem pedig arról, hogy csak a munkásságnak többsége is táborunkban volna, nem beszélhetünk. Berlini elvtársaink május elsejét megünnepelték, és ezen ünneplésben a serfőző munkások, munkaadóik ellenzése daczára is részt vettek. A munkaadók erre mindazokat, kik az ünneplés mellett agitáltak, elbocsátották. Bobin munkássága az ügyet magáévá téve, követelte az elbocsátottak visszafogadását, a gyáros urak ezt azonban tenni nem akarták, sőt az elbocsátott munkások megrendszabályozását vitték keresztül. A gyárosok ezen gyalázatos eljárásával szemben elvtársaink május 18-án kimondották, hogy mindazon sörfőzőkben előállított sörből, melyet azon sörfízőkben állítanak elő, melyek a rendszabályozáshoz hozzájárultak, inni nem fognak. E sörfűzők száma 30 és ezek alkotják az úgynevezett „Ring"-et. Kimondották, hogy azon helyiségeket, melyekben a „Ring" söréből mérnek, nem látogatják. A sörföző tulajdonosok erre a terembérlőkkel szövetkeztek és megígértették velük, hogy mindaddig, míg a bojkott tart, termeiket nem engedik át a munkásoknak semmiféle czélra. A harcz ez által folytonosan élesebb lett s mig eleinte más követelés nem állott fenn, mint az elbocsájtottak visszafogadása, addig később mind több lett a követelés a munkások részéről és különösen a munka kimutatásnak a munkások számára való megszerzése, illetőleg a békéltető-bizottságnak egyforma számú tagsága, lett a követelmény. A sörfőző-tulajdonosok daczára annak, hogy káruk óriási volt, mégsem akarták a munkásság követelését teljesíteni. Most végre nyolczadfél hónapi harcz után, közel két millió márkát elvesztvén, kénytelenek voltak engedni. Deczember 24-én a Ring sörfőzők nevében Rosike Richard a munkásság követelésének teljesítését megígérte. E követelések természetesen elsősorban az elbocsátott munkások visszafogadását foglalják magukban, hozzátéve, hogy ezen már májusban elbocsátott munkásokat, a maláta készítés idejére sem szabad elbocsájtani, tekintettel hosszú munkanélküliségükre. Nevezetes vívmánya e bojkottnak, hogy a sörfőző munkások, a munka kimutatást függetlenül teljesíttetik egy bizottság által, mely felében munkások, felében munkaadókból áll, s mely egyúttal békéltető bizottság is. Az ezen bizottság által ajánlott munkást, a munkaadónak el kell fogadnia, ha csak a bizottság által is el nem fogadott kifogásokat nem emel az illető munkás ellen. Május elsejének megünnepeltetését ugyan elejtenék elvtársaink, de csak azért, hogy a munkakimutatásban oly előnyöket biztosítsanak a sörfőző munkásoknak, melyekkel még egy munkaág sem dicsekedhetik. Ha egészében és eredményére való tekintettel vesszük e harczot, dicső győzelmet jelöl a szocziáldemokráczia küzdelmében. Nyolczadfél hónapig küzdött az összes berlini munkásság, hogy bajtársainak elégtételt szerezzen azon méltánytalan,"gyalázatos elbánásért, melyet a vállalkozók kapzsi" gonoszsága folytán el kellett szenvedniük. A munkások nyolczadfél hónapi összetartása által, a vállalkozók, kik mereven visszautasították a munkások minden követelményét, megtörettek. A munkások e harczban fényes bizonyságát adták annak, hogy csak akarni kell és a munkásság képes a harczot felvenni a burzsoáziával. Bebizonyították, hogy ha a munkásság* segíteni akar magán, azt összetartás által megteheti E harcz bizonysága annak, hogy a munkás nem csak a maga szakmabeliján segíthet, hanem más iparágbeli munkáson is. A berlini munkásság nem csak egy jogos felhevülésében mondotta ki, hogy a »Ring« sörfőzők söréből nem szabad inni, hanem elég eréllyel bírt, hogy az egyszer kimondott szó, ne legyen szó, hanem megvalósuljon. Erős állhatatossággal küdöttek és ez állhatatosság jutalma a győzelem. Az összetartás ilyen bizonyítéka kell, hogy mindenkit arra ösztönözzön, hogy ugy a munkásságnak politikai, ugy mint szakszervezetét folyton és minden erejével gyarapítsa, hogy a szolidaritás gyakorlásában alkalmunk legyen. Berlini elvtársaink e győzelméből meg kell tanulnunk azt, hogy akarni kell és a munkásság érvényesül, követelései teljesíttetnek. Tanulnunk kell azt, hogy a szervezet adja a hatalmat, a hatalom adja a jogot. Hatalom nélkül nincs jog, azért ha azt akarjuk, hogy nekünk is legyen jogunk, akkor először arra törekedjünk, hogy hatalmasok legyünk. »Mindenki egyért, egy mindenkiért« szép alkalmazást talált e harczban és megmutatta, hogy ha mi jelszókat írunk zászlóinkra, akkor a jelszókat nem azért írjuk, hogy legyen mit hangoztatni, hanem, mert a szerint teszünk. Meg kell azonban e helyen emlékeznünk bécsi elvtársainkról, kik mint annak idején megírtuk, egy sütő üzletet boykottáltak, mivel a jobb munkafeltételeket követelőket elbocsátotta. Ez üzlet ma már nem létezik. A boykott tönkretette. Ez sem kisebb bizonyítéka a szolidaritásnak, mint berlini elvtársaink boykottja, bár kisebb méretű. Örömmel tölti el keblünket e győzelmek hallása, ürömmel, mert hisz nekünk buzdítás az összetartásra, és a szocziáldemokrata elvek hirdetésére, az ilyen győzelem. Megmutathatjuk egész büszkeséggel az indifferenseknet úgy, mint ellenségeinknek, lám, ha hozzánk csatlakoztok, segíthetünk rajtatok — lám, ha nem engedtek, tönkreteszünk! A szociáldemokráciának napról-napra több és több, nagyobb és nagyobb küzdelmeket kell vívnia, e küzdelmek közepette szüksége van arra, hogy mindazok, kik magasztos zászlója alá gyülekeznek, összetartsanak jó és balszerencse közt. E győzelmek, melyek az összetartás győzelmei, fontosak azon következményeknél fogva, melyekkel bírnak. A gyáros urak jobban fogják mérlegelni ezután tettüket és nem fognak oly könnyen bánni a munkásokkal, mint eddig, és nem csak közvetlenül Berlinben, hanem mondhatjuk az egész kontinensen, hol számba vehető párt van. Nekünk a győzelem azért fontos, mert hasonló összetartásra, hasonló elvhűségre kényszerít. Az indifferens és félénk pedig látva, hogy a szociáldemokrata munkásság előtt a gyárosok is kénytelenek meghajolni, ez arra fogja késztetni, hogy oda csatlakozzék, hol látja, hogy a jog küzd A gyárosok e megalázása, a szocziáldemokráczia győzelme, mely ezúttal is megmutatta, hogy tartósan és feltartózhatatlanul halad előre. Elsöpörve mindent, mi útját akasztja. A szocziáldemokráczia e győzelmét berlini és bécsi elvtársaink vívták ki, mint bátor és elvhű katonák. Éljenek! Éljen a szocziáldemokráczia! A belga szakegyletek. Ha figyelembe vesszük azt, hogy belga elvtársaink mily hatalmas tényezőkép szerepelnek országukban és hogy aránylag mily rövid idő alatt tettek szert ily hatalmi állásra, legnagyobb csodálkozásunknak kell kifejezést adni a kifejtett agitáczió eredménye felett. Ha azon okokat vizsgáljuk, melyek segítségével sikerült aránylag nagyon rövid idő alatt eredményt érniök, azt találjuk, hogy a szervezett harcz tette lehetővé e szép eredményt. Belga elvtársaink mint szervezett egész léptek fel a burzsoázia elleni harczban. E fellépésüknek alapja pedig a szakszervezetük kifejlettsége és harczképessége. Volt alkalmunk már több ízben utalni azon szervezettségre, mellyel belga elvtársaink dicsekedhetnek, ha most visszatérünk e pontra, az annak tulajdonitható, hogy Vanderwelde Emil elvtársunk a belga munkásegyletekről egy kimerítő könyvet irt, mely felöleli ez egyletek történetét és jelen viszonyait és igy e könyv alapján részletes tájékozást nyujthatunk. olvasóinknak belga elvtársaink szervezeteiről, mi bizonyára mindenkit érdekel. A könyv sorrendjét természetesen nem mellőzhetjük, annál kevésbbé, mert kifogástalan szerkezete minden javítást feleslegessé tesz. Belgiumban, hol Anglia mellett a szakegyletek legjobban kifejlődtek, ez egyletek a különböző rokon egyletekből fejlődnek ki. Ilyen rokon egyletek: az ,,ambachták" és „offices". Az offices oly korlátolt tagszámú testületek, melyek valamely privilégium birtokában vannak. Az ambachták pedig oly testületek, melyeknek czélja tagjainak segélyezése, de a tagok csak bizonyos teljesítendő feltételek alatt vétetnek fel. E fent nevezett egyesületek már a középkor óta léteznek, ma azonban már teljesen jelentéktelenekké váltak. Az ambachták már úgyszólva nem léteznek, az ,,offices" pedig már csak néhány iparágban. E testületek nagy fejlettségének köszönik a szakegyletek hatalmas terjedtségüket, melyek ez egyesületek romjain keletkeztek. Az ambachták és offices csak egy szakmájukat egyesítették a maguk kebelében és ez máskép nem is képzelhető, mert a segítséget az ugyanazon szakmájuak sokkal szívesebben nyújtják egymásnak, mint idegen szakmájuak, mert a társiasság az ugyanazon szakmájuak közt jobban kifejlődik. Már pedig a segélyezés és társasági szellem ébrentartása volt, a czél, a vallási ünnepek fényes megünneplése mellett. A vallási elem, mely szinte kizárólagossá válik, különösen a nagyvárosi ambachták és officesben idővel nagyon háttérbe szorul, sőt teljesen elvész. Az ipar nagy átalakulásával az egyesületek léte veszélyeztetve van, de az átöröklés, "melynek következtében a fiú az apa mesterségét követi, mégis lehetővé teszi az ügyességet feltételező mesterségeknél, ha nem is ugyanazon, de legalább hasonló egyesületek fentartását. Így keletkeznek már egészen más szervezettel a kalaposok egylete, az aranyművesek egylete, a betűszedőké stb. -a gyári munkásoknak eleinte nincs semmiféle egyletök, de mikor mindjobban érzik a tőke zsákmányolását, akkor bennük is felébred az összetartozás érzete és 1857-ben az úgynevezett elllenállási társaságot alakítják, mely még ugyanabban az évben egy sztrájkot rendezett. Ez ellenállási társaság a legnagyobb erőmegfeszítéssel iparkodott a munkásságot szervezni, azonban a hatóságok, a munkaadók és a tudatlan munkások ellenállásán hajótörést szenvedett és csak nagy idő múlva haladhatott előre. Az olyan iparágakban, melyekben a gyári munka, vagy a kézi ügyesség szükséges kellék, az ellenállási egyletek sokkal nagyobb eredményt mutatnak fel. Úgy, hogy az ilyen iparágakban a munkások legnagyobb része benn van az egyletekben. E szerint Belgiumban többféle munkás egylet létezik, de e többféle egylet czéljára nézve ma már egy, úgy, hogy azok átalakítására nem is mutatkozik törekvés, annál kevésbbé, mivel politikával foglalkozni ez egyletekben nem lehet. A politikai mozgalom nem is foglalkozik ez egyletekkel, bár ez egyletek azok, melyek belga elvtársainkat a szolidaritás elemeiben gyakorolják és erősítik. Nem is igen mulasztja el munkás, hogy a megfelelő egyletbe be ne lépjen. A belga munkás egyletek, melyek már keletkezésükkor magukba foglalták, észrevétlenül szakegyletekké alakultak. Van ugyan egy-két egylet, melyre a szakegylet elnevezés nem illik, de ezek oly elenyészően csekély részét teszik, hogy ezekkel külön nem foglalkozunk. Ha azt nézzük, hogy milyenek a számarányok az egyes szakegyletekben, azt találjuk, hogy a kalaposok mind benn vannak a szakegyletben, a betűszedők 98%-a, a bronzmunkások 97%-a, a szabók 94 °/o-a, a szivarcsinálók 70 °/o-a. A szervezetek azonban távolról sem a régiség szerint virágoznak, és számlálnak tagot. A kalaposoké a legrégibb szervezet, vele egyidős az aranyozóké, és ebben a munkásoknak csak 35 °/o-a van, az aranyművesek szervezete csak 14 évvel újabb és mégis csak 28%-a az aranyműveseknek van a szervezetben. A legrégibb szervezetek igen messzemenő czélókat tűztek maguk elé, a beteg és munkanélküli segélyezést, a szakoktatást, statisztikát, munkaközvetítést stb. Egy nevezetes sajátságuk pedig, hogy csak olyanok találtak felvételre, kik egy bizonyos minimumot megkerestek, de a mesternek viszont nem lehetett kénye-kedve szerint mnast felfogadni, a szakegylet őrködött a felett, hogy sok munkás ne legyen és igy a bérbe ne szállíttassuk. E szakegyletekben politikáról beszélni tilos. Találkozhatni mindenféle politikai meggyőződésű emberrel s bár a szakegyletek tagjainak legnagyobb száma szocziáldemokrata, a szakegyletek a pártba be nem vonalnak. Ami a szakegyletek törekvését általában illeti, azt mondhatnók a monopolium felé való törekvés. Minden szakegylet arra törekszik, hogy egyedül a szakegylet tagja dolgozhassák a szakban, sőt a szakot megtanulni kívánók számának meghatározására is befoly. A szerint, mint valamely szakegylet kisebb vagy nagyobb mértékben befoly az iparág, munkaviszonyai rendezésére, háromféle egyletet lehet megkülönböztetni. Az első, mely az ipart űzők számának korlátozására nem foly be mesterségesen, hanem az ipart űzőket természetszerűleg megkívánt ügyesség úgy is eléggé korlátozza a munkások számát. A második, melyek mesterségesen korlátozzák az iparágban dolgozók számát, azaz úgy, hogy csak az egyletben lévőknek szabad dolgozniok. A többi szakegyletek a megszorításra sohasem gondoltak, ezek tehát nem folynak be a munkaviszonyokra. Amint a fentiekből láttuk a belga szakegyletek nem járulhatnak közvetlenül a párt erősítéséhez, mert hisz nem szabad politizálniok. S mégis a szakegylet azon alap, melyen a belga munkásmozgalom áll. A szakegyletek szolgáltatják azon szolidaritásban gyakorlott elvtársakat a politikai mozgalomnak, kik azt hatalmassá képesek tenni. A szakegyletek fejlettsége nélkül a belga mozgalom nem érte volna el azon arányokat, melyeket eddig elért, nem érte volna el azon sikereket, melyekről nap-nap után hallunk. Ha valahol egészséges politikai mozgalom van, ott előbb mindig a szakszervezet volt az erős, mert a politikai mozgalom feltétele a szakmozgalom, hol ez utóbbi nincs, ott nincs egészséges politikai mozgalom sem. Mert a politikai mozgalomban résztvevők könnyebben lépik át a korlátot, mely előtjük van írva, ezen előírás finomságánál fogva, mint a szakmozgalomban résztvevők, ha pedig már a láthatóbb korlátokat meg tudják figyelni, akkor a nehezebben észrevehetők iránt is nagyobb lesz az érzékük. A politikai mozgalomban való félrelépés sokkal többet árt, mint ugyanolyan három félrelépés a szakmozgalomban.