Népszava, 1895 (23. évfolyam, 1–171. sz.)

1895-01-04 / 1. szám

3. oldal. Felhívás az összes elvtársakhoz! Mint lapunkból értesültetek a népszavazás a legközelebbi időben megejtetik. E szavazás tetemes költséggel lesz egybekötve, mely felett a párt most nem rendelkezik. Elvtársak ! Ti mindannyian jól tudjátok, hogy a népszavazás mily hathatós agitáczionális eszköz, és hogy eredménye csak akkor lehet, ha a bizott­ságnak a kellő anyagi eszközök rendelkezésére álla­nak. Felhívunk tehát elvtársak, hogy a költségek fedezéséhez hozzájáruljatok. Gyűjtsetek mindenütt, a gyárakban, műhelyekben vagy bárhol megfordul­tok. Bárhol összejöttök, világosítsátok fel egymást a szavazás czéljáról, törekedjetek arra, hogy azon mindenki részt vegyen és költségeihez mindenki hozzájáruljon. . . Bár igaz, hogy az e czélra áldozott krajczárok nem fognak azonnal kamatozni, de minden munkás tudja, hogy a munkásság megszabadításáért tett ál­dozat csak akkor fogja gyümölcseit meghozni, mikor a nép az agitáczió által a szabadságot végre el­nyerte.­­ A népszavazás is hozzájárul a nép felszabadí­tásához, azért törekedjetek a kivitelére szükséges eszközöket megszerezni. Minden munkás járuljon hozzá a költsé­gek fedezéséhez! A pártvezetőség nevében az előkészítő bizottság. NÉ­P­S­Z­A­V­A 1. a«4t». Bojkott. Milyen idegen hangzású e szó nekünk. Milyen kevesen tudják, hogy tulajdonkép mit is jelent, és mily dicső győzelmet arattak m­ost néme elvtársaink a boj­kottal. És ebben van a különbség köztünk és német elvtársaink közt. Ők szervezett, egységes egészet alkotnak, ők a munkásság összeségét tartják táborukban, mi sem szervezettségről, sem pedig arról, hogy csak a munkásságnak többsége is tábo­runkban volna, nem beszélhetünk. Berlini elvtársaink május elsejét megünnepelték, és ezen ünneplésben a serfőző munkások, munka­adóik ellenzése daczára is részt vettek. A munkaadók erre mindazokat, kik az ünneplés mellett agitáltak, elbocsátották. Bob­in munkássága az ügyet magáévá téve, követelte az elbocsátottak visszafogadását, a gyáros urak ezt azonban tenni nem akarták, sőt az elbocsátott munkások megrendszabályozását vitték keresztül. A gyárosok ezen gyalázatos eljárásával szemben elvtársaink május 18-án kimondották, hogy mindazon sörfőzőkben előállított sörből, melyet azon sörf­ízőkben állítanak elő, melyek a rendszabályozás­hoz hozzájárultak, inni nem fognak. E sörfűzők száma 30­­ és ezek alkotják az úgynevezett „Ring"-et. Kimondották, hogy azon helyiségeket, melyekben a „Ring" söréből mérnek, nem­ látogatják. A sörföző tulajdonosok erre a terembérlőkkel szövet­keztek és megígértették velük, hogy mindaddig, míg a bojkott tart, termeiket nem engedik át a munká­soknak semmiféle czélra. A harcz ez által folytono­san élesebb lett s m­ig eleinte más követelés nem állott fenn, mint az elbocsájtottak visszafogadása, addig később mind több lett a követelés a munkások részéről és különösen a munka kimutatásnak a mun­kások számára való megszerzése, illetőleg a békél­tető-bizottságnak egyforma számú tagsága, lett a követelmény. A sörfőző-tulajdonosok daczára annak, hogy káruk óriási volt, még­sem akarták a munkásság követelését teljesíteni. Most végre nyolczadfél hónapi harcz után, közel két millió márkát elvesztvén, kénytelenek voltak engedni. Deczember 24-én a Ring sörfőzők nevében Rosike Richard a munkásság követelésének teljesí­tését megígérte. E követelések természetesen első­sorban az elbocsátott munkások visszafogadását foglalják magukban, hozzátéve, hogy ezen már májusban elbocsátott munkásokat, a maláta készítés idejére sem szabad elbocsájtani, tekintettel hosszú munkanélküliségükre. Nevezetes vívmánya e bojkott­nak, hogy a sörfőző munkások, a munka kimutatást függetlenül teljesíttetik egy bizottság által, mely felében munkások, felében munkaadókból áll, s mely egyúttal békéltető­ bizottság is. Az ezen bizott­ság által ajánlott munkást, a munkaadónak el kell fogadnia, ha csak a bizottság által is el nem foga­dott kifogásokat nem emel az illető munkás ellen. Május elsejének megünnepeltetését ugyan elejtenék elvtársaink, de csak azért, hogy a mun­kakimutatás­ban­ oly előnyöket biztosítsanak a sörfőző munkások­nak, melyekkel még egy munkaág sem dicsekedhetik. Ha egészében és eredményére való tekintettel ves­szü­k e harczot, dicső győzelmet jelöl a szocziál­demokráczia küzdelmében. Nyolczadfél hónapig küz­dött az összes berlini munkásság, hogy bajtársainak elégtételt szerezzen azon méltánytalan,"gyalázatos el­bánásért, melyet a vállalkozók kapzsi" gonoszsága folytán el kellett szenvedniük. A munkások nyolczad­fél hónapi összetartása által, a vállalkozók, kik mereven visszautasították a munkások minden kö­vetelményét, megtörettek. A munkások e harczban fényes bizonyságát adták annak, hogy csak akarni kell és a munkásság képes a harczot felvenni a burzsoáziával. Bebizonyították, hogy ha a munkásság* segíteni akar magán, azt összetartás által meg­teheti E harcz bizonysága annak, hogy a munkás nem csak a maga szakmabeliján segíthet, hanem más iparágbeli munkáson is. A berlini munkásság nem csak egy jogos fel­hevülésében mondotta ki, hogy a »Ring« sörfőzők söréből nem szabad inni, hanem elég erél­lyel bírt, hogy az egyszer kimondott szó, ne legyen szó, ha­nem megvalósuljon. Erős állhatatossággal k­üdöttek és ez állhatatosság jutalma a győzelem. Az összetartás ilyen bizonyítéka kell, hogy mindenkit arra ösztönözzön, hogy ugy a munkásság­nak politikai, ugy mint szakszervezetét folyton és minden erejével gyarapítsa, hogy a szolidaritás gyakorlásában alkalmunk legyen. Berlini elvtársaink e győzelméből meg kell tanulnunk azt, hogy akarni kell és a munkásság érvényesül, követelései teljesít­tetnek. Tanulnunk kell azt, hogy a szervezet adja a hatalmat, a hatalom adja a jogot. Hatalom n­élkül nincs jog, azért ha azt akarjuk, hogy nekünk is legyen jogunk, akkor először arra törekedjünk, hogy hatalmasok legyünk. »Mindenki egyért, egy mindenkiért« szép alkal­mazást talált e harczban és megmutatta, hogy ha mi jelszókat írunk zászlóinkra, akkor a jelszókat nem azért írjuk, hogy legyen mit hangoztatni, hanem, mert a szerint teszünk. Meg kell azonban e helyen emlékeznünk bécsi elvtársainkról, kik mint annak idején megírtuk, egy sütő üzletet boykottáltak, mivel a jobb munkafel­tételeket követelőket elbocsátotta. Ez üzlet ma már nem létezik. A boykott tönkretette. Ez sem kisebb bizonyítéka a szolidaritásnak, mint berlini elvtársaink boykottja, bár kisebb méretű. Örömmel tölti el keblünket e győzelmek hal­lása, ürömmel, mert hisz nekünk buzdítás az össze­tartásra, és a szocziáldemokrata elvek hirdetésére, az ilyen győzelem. Megmutathatjuk egész büszke­séggel az indifferenseknet úgy, mint ellenségeinknek, lám, ha hozzánk csatlakoztok, segíthetünk rajtatok — lám, ha nem engedtek, tönkre­teszünk! A szoc­iáldemokrác­iának napról-napra több és több, nagyobb és nagyobb küzdelmeket kell vívnia, e küzdelmek közepette szüksége van arra, hogy mindazok, kik magasztos zászlója alá gyülekez­nek, összetartsanak jó és balszerencse közt. E győzelmek, melyek az összetartás győzelmei, fontosak azon következményeknél fogva, melyekkel bírnak. A gyáros urak jobban fogják mérlegelni ezután tettüket és nem fognak oly könnyen bánni a mun­kásokkal, mint eddig, és nem csak közvetlenül Berlinben, hanem mondhatjuk az egész kontinensen, hol számba vehető párt van. Nekünk a győzelem azért fontos, mert hasonló összetartásra, hasonló elvhűségre kényszerít. Az indifferens és félénk pedig látva, hogy a szoc­iál­demokrata munkásság előtt a gyárosok is kény­telenek meghajolni, ez arra fogja késztetni,­ hogy oda csatlakozzék, hol látja, hogy a jog küzd A gyárosok e megalázása, a szocziáldemokráczia győzelme, mely ezúttal is megmutatta, hogy tartósan és feltartózhatatlanul halad előre. Elsöpörve mindent, mi útját akasztja. A szocziáldemokráczia e győzelmét berlini és bécsi elvtársaink vívták ki, mint bátor és elvhű katonák. Éljenek! Éljen a szocziáldemokráczia! A belga szakegyletek. Ha figyelembe ves­szük azt, hogy belga elvtár­saink mily hatalmas tényezőkép szerepelnek orszá­gukban és hogy aránylag mily rövid idő alatt tettek szert ily hatalmi állásra, legnagyobb csodálkozá­sunknak kell kifejezést adni a kifejtett agitáczió eredménye felett. Ha azon okokat vizsgáljuk, melyek segítségével sikerült aránylag nagyon rövid idő alatt eredményt érniök, azt találjuk, hogy a szervezett harcz tette lehetővé e szép eredményt. Belga elvtársaink mint szervezett egész léptek fel a burzsoázia elleni harczban. E fellépésüknek alapja pedig a szakszervezetük kifejlettsége és harcz­képessége. Volt alkalmunk már több ízben utalni azon szervezettségre, mel­lyel belga elvtársaink dicsekedhetnek, ha most visszatérünk e pontra, az annak tulajdonitható, hogy Vanderwelde Emil elvtár­sunk a belga munkásegyletekről egy kimerítő köny­vet irt, mely felöleli ez egyletek történetét és jelen viszonyait és igy e könyv alapján részletes tájéko­zást nyujthatunk­­. olvasóinknak belga elvtársaink szervezeteiről, mi bizonyára mindenkit érdekel. A könyv sorrendjét természetesen nem mellőz­hetjük, annál kevésbbé, mert kifogástalan szerkezete minden javítást feleslegessé tesz. Belgiumban, hol Anglia mellett a szakegyletek legjobban kifejlődtek, ez egyletek a különböző ro­kon egyletekből fejlődnek ki. Ilyen rokon egyletek: az ,,ambachták" és „offices". Az offices oly korlátolt tagszámú testületek, melyek valamely privilégium birtokában vannak. Az ambachták pedig oly testü­letek, melyeknek czélja tagjainak segélyezése, de a tagok csak bizonyos teljesítendő feltételek alatt vé­tetnek fel. E fent nevezett egyesületek már a középkor óta léteznek, ma azonban már teljesen jelentéktelenekké váltak. Az ambachták már úgyszólva nem léteznek, az ,,offices" pedig már csak néhány iparágban. E testületek nagy fejlettségének köszönik a szakegy­letek hatalmas terjedtségüket, melyek ez egyesületek romjain keletkeztek. Az ambachták és offices csak egy szakmájukat egyesítették a maguk kebelében és ez máskép nem is képzelhető, mert a segítséget az ugyanazon szak­májuak sokkal szívesebben nyújtják egymásnak, mint idegen szakmájuak, mert a társiasság az ugyan­azon szakmájuak közt jobban kifejlődik. Már pedig a segélyezés és társasági szellem ébrentartása volt, a czél, a vallási ünnepek fényes megünneplése mellett. A vallási elem, mely szinte kizárólagossá válik, különösen a nagyvárosi ambachták és officesben idő­­vel nagyon háttérbe szorul, sőt teljesen elvész. Az ipar nagy átalakulásával az egyesületek léte veszé­lyeztetve van, de az átöröklés, "melynek következté­ben a fiú az apa mesterségét követi, mégis lehetővé teszi az ügyességet feltételező mesterségeknél, ha nem is ugyanazon, de legalább hasonló egyesületek fentartását. Így keletkeznek már egészen más szer­vezettel a kalaposok egylete, az aranyművesek egy­lete, a betűszedőké stb. -a gyári munkásoknak eleinte nincs semmiféle egyletök, de mikor mindjobban érzik a tőke zsák­mányolását, akkor bennük is felébred az összetarto­zás érzete és 1857-ben az úgynevezett elllenállási társaságot alakítják, mely még ugyanabban az év­ben egy sztrájkot rendezett. Ez ellenállási társaság a legnagyobb erőmeg­feszítéssel iparkodott a munkásságot szervezni, azon­ban a hatóságok, a munkaadók és a tudatlan mun­kások ellenállásán hajótörést szenvedett és csak nagy idő múlva haladhatott előre. Az olyan iparágakban, melyekben a gyári munka, vagy a kézi ügyesség szükséges kellék,­ az ellenállási egyletek sokkal nagyobb eredményt mu­tatnak fel. Úgy, hogy az ilyen iparágakban a mun­kások legnagyobb része benn van az egyletekben. E szerint Belgiumban többféle munkás egylet létezik, de e többféle egylet czéljára nézve ma már egy, úgy, hogy azok átalakítására nem is mutatko­zik törekvés, annál kevésbbé, mivel politikával foglal­kozni ez egyletekben nem lehet. A politikai mozga­lom nem is foglalkozik ez egyletekkel, bár ez egy­letek azok, melyek belga elvtársainkat a szolidaritás elemeiben gyakorolják és erősítik. Nem is igen mu­lasztja el munkás, hogy a megfelelő egyletbe be ne lépjen. A belga munkás egyletek, melyek már keletkezésükkor magukba foglalták, észrevétlenül szakegyletekké alakultak. Van ugyan egy-két egylet, melyre a szakegylet elnevezés nem illik, de ezek oly elenyészően csekély részét teszik, hogy ezekkel külön nem foglalkozunk. H­a azt nézzük, hogy milyenek a számarányok az egyes szakegyletekben, azt találjuk, hogy a ka­laposok mind benn vannak a szakegyletben, a betű­szedők 98%-a, a bronzmunkások 97%-a, a szabók 94 °/o-a, a szivarcsinálók 70 °/o-a. A szervezetek azon­ban távolról sem a régiség szerint virágoznak, és számlálnak tagot. A kalaposoké a legrégibb szerve­zet, vele egy­idős az aranyozóké, és ebben a mun­kásoknak csak 35 °/o-a van, az aranyművesek szerve­zete csak 14 évvel újabb és mégis csak 28%-a az aranyműveseknek van a szervezetben. A legrégibb szervezetek igen messzemenő czé­lókat tűztek maguk elé, a beteg és munkanélküli segélyezést, a szakoktatást, statisztikát, munkaköz­vetítést stb. Egy nevezetes sajátságuk pedig, hogy csak olyanok találtak felvételre, kik egy bizonyos minimumot megkerestek, de a mesternek viszont nem lehetett kénye-kedve szerint mnast felfogadni, a szak­egylet őrködött a felett, hogy sok munkás ne legyen és igy a bér­be ne szállíttassuk. E szakegyletekben politikáról beszélni tilos. Találkozhatni mindenféle politikai meggyőződésű emberrel s bár a szakegyletek tagjainak legnagyobb száma szocziáldemokrata, a szakegyletek a pártba be nem vonalnak. A­mi a szakegyletek törekvését általában illeti, azt mondhatnók a monopolium felé való törekvés. Minden szakegylet arra törekszik, hogy egyedül a szakegylet tagja dolgozhassák a szakban, sőt a sza­kot megtanulni kívánók számának meghatározására is befoly. A szerint, mint valamely szakegylet kisebb vagy nagyobb mértékben befoly az iparág, munka­viszonyai rendezésére, háromféle egyletet lehet meg­különböztetni. Az első, mely az ipart űzők számá­nak korlátozására nem foly be mesterségesen, hanem az ipart űzőket természetszerűleg megkívánt ügyesség úgy is eléggé korlátozza a munkások szá­mát. A második, melyek mesterségesen korlátozzák az iparágban dolgozók számát, azaz úgy, hogy csak az egyletben lévőknek szabad dolgozniok. A többi szakegyletek a megszorításra sohasem gondoltak, ezek tehát nem folynak be a munkaviszonyokra. A­mint a fentiekből láttuk a belga szakegyletek nem járulhatnak közvetlenül a párt erősítéséhez, mert hisz nem szabad politizálniok. S mégis a szak­egylet azon alap, melyen a belga munkásmozgalom áll. A szakegyletek szolgáltatják azon szolidaritásban gya­korlott elvtársakat a politikai mozgalomnak, kik azt hatalmassá képesek tenni. A szakegyletek fejlettsége nélkül a belga mozgalom nem érte volna el azon arányokat, melyeket eddig elért, nem érte volna el azon sikereket, melyekről nap-nap után hallunk. Ha valahol egészséges politikai mozgalom van, ott előbb mindig a szakszervezet volt az erős, mert a politikai mozgalom feltétele a szakmozgalom, hol ez utóbbi nincs, ott nincs egészséges politikai mozga­lom sem. Mert a politikai mozgalomban résztvevők könnyebben lépik át a korlátot, mely előtjük van írva, ezen előírás finomságánál fogva, mint a szak­mozgalomban résztvevők, ha pedig már a láthatóbb korlátokat meg tudják figyelni, akkor a nehezebben észrevehetők iránt is nagyobb lesz az érzékük. A politikai mozgalomban való félrelépés sokkal többet árt, mint ugyanolyan három félrelépés a szakmoz­galomban.

Next