Népszava, 1895 (23. évfolyam, 1–171. sz.)
1895-01-04 / 1. szám
1. szám. NÉPSZAVA Vasárnap, 1895. január 6-án, délután 2 órakor, a fővárosban 10 népgyűlés tartatik. Napirend: Az általános választási jog és az egyesülési ás gyülekezési szabadság. A gyűlések a következő helyiségekben tartatnak: II. ker., Haubert-féle vendéglő, Hattyu-utcza 17. III „ Zeller Antal-féle kávéház, Laktanya-utcza 5. Ó-Buda. VI. „ Huber-féle vendéglő, Külső Váczi-út 13. Ugyanott tartotik egy tótgyűlés is. VII. „ Wohlfart-féle vendéglő, Király-utcza 77. VIII. „ Örömvölgyi kávéház, Kálvária-tér. IX. „ Weber J. vendéglője, Soroksári-utcza 31. X. „ Régi sörházban, Kőbányán. Kispest.: Vendéglő a „Török császárhoz". Ezenkívül a Nemzeti Tornacsarnokban (Szentkirályi u.) este 6 órakor nagy népgyűlés tartatik ugyanazon napirenddel. 5 órakor a kerületi gyűlések véget érnek. Este 11 órakor pedig a gyűlések látogatói a tornacsarnokban tartandó gyűlésen megjelennek. Az egybehívók. SZEMLE. Kitüntetés. A hódmezővásárhelyi vérengzés még élénk emlékezetében van mindenkinek, hisz még •dáig is a börtönben sínylődik Sz. Kovács elvtársunk. Hogy meddig húzódik még elvtársunk vizsgálati fogsága, azt alig tudnók megmondani, mert hisz a magyar birói kar lelkiismeretére bízott elvtársunk fölött ők majd mondanak igazságos ítéletet. (?) Igazságtalanul fogva tartott elvtársunk ügyében már most iparkodik a belügyminiszter a bírókat befolyásolni. Három csendőrt, kik »a lázadás leveretése körül érdemeket szereztek«, érdemkereszttel tüntettetett ki. Vájjon, ha eltekintünk attól, hogy az ilyen kitüntetés a bírókat, befolyásolni fogja, emberi igazságérzettel, szégyenérzettel megegyeztethető-e, hogy a nép fia akkor, mikor a nép igazsága kivívása érdekében egy tüntetést hevenyész, az igazságot követelő nép közé lőjjön?! Vajjon mivel kellene azt a testvért büntetni, ki testvérét megöli, ki az ő érdekében tesz ? Mivel kell büntetni a nép fiát, ki atyjára lő? Nem az állatiasság legnagyobb foka a testvérgyilkolás ? 1.,s mikor a testvért — az apát a nép fia meggyilkolja, akkor érdemkeresztet kap bitófa helyett. És vájjon mire valók mind e kitüntetések ? Arra valók, hogy eddig is mesterségesen fentartott uralmukat még néhány napig képesek legyenek fentartani. Hieronymi mikor gondoskodott a brutalitás, az állatiasság kitüntetéséről, még nem gondolt arra, hogy az ő csillagja már lejárt és hogy nem fogja többé a munkásokat szabadságuktól megfoszthatni. Most letűnt a csillagja, de kötelességét teljesítette, megfosztotta a munkásokat a szabadságnak még látásától is, elismeréssel adózik neki a burzsoázia. Tettei koronája az állatiasság megjutalmazása. Három csendőr, ki épen úgy a népből, a legalsó népből való, mint mindazok, kik áprilisban nem akarták társuk igazságtalan letartóztatását tűrni, a nép közé lő, gyilkos szándékkal és gyilkol. A szó elakad a tisztességes ember ajkán, ha most azt hallja, hogy érdemkereszttel tüntették ki azokat, kik leggonoszabbul, legállatiasabban viselték magukat. Hieronymi nem akarja drabantjait jutalom nélkül hagyni, hisz az érdemkereszt szép és adományozása könnyen megy. A nép ellen elkövetett gazság jutalma, ha miniszter követi el, a burzsoázia elismerése, ha asendőr, az érdemkereszt. Ez a mai társadalom szükségszerű következménye, hiszen a néppel szemben ellenségkép áll a hatalmas osztály és ennek szolgája, a trabantsereg. Hisz a nép tönkretevésére törekszenek a hatalmasok, a nép ez ellen védekezik, harezban állunk, folytonos harezban. E harezban félrevezetett, elbutított testvéreink állanak velünk szemben, míg tulajdonképi ellenségeink elbújnak, hogy drága bőrüknek ne árthassunk. És ha elbutított testvéreink a harezot befejezték, akkor testvérgyilkolásért jutalmat nyernek. Nemcsak nálunk van ez ily, hanem az egész világon; ez nem Hieronymi találmánya, ő csak utánoz. Ily általános társadalmi jelenség megérdemli, hogy gondolkozzunk felette, mert hisz semmi sem mutatja jobban a burzsoázia aljasságát, mint a bűn jutalmazása. Amerikai pénz Magyarországon. Zemplén megyében már egy évtized óta a kivándoroltak által Amerikából hazaküldött pénzen tartják fel magukat a földmivelő családok. 1894. és az előző évben azonban már a kivándoroltak sem küldöttek a rossz kereset miatt, ugy hogy a legnagyobb nyomornak vannak kitéve az egész vidéken a földmivelők. Ezen tényekből, melyeket a hivatalos világ nem átall bevallani, nagyszerű következtetéseket vonhat le mindenki, ki csak kevéssé is foglalkozik szociálpolitikával. Egy képviselő csak nemrég a képviselőházban azt mondotta, hogy a Magyarországból kivándorlók a külföldön mások munkáján élősködnek. Milyen szép czáfolat ez ur szavaira a nyomor, melyben most a földmivelők sinylődnek az édes „haza" földjén, mert a távol Amerikában dolgozó apa, fia, testvér nem képes már elég pénzt hazaküldeni. A kormány mindenféle rendszabállyal iparkodott megakadályozni a kivándorlást, de a kivándorlás okát soha sem kereste, nem hogy megszüntette volna. Most kétszeres nyomor áll be a kivándorlásban eddig talált jólét megszűnésével, mit fog várjon az új kormány az ország minden részében fellépő éhség megszüntetésére tenni ?! — Semmit, mint az előtte való, semmit, mint pártja, semmit, mint az összburzsoázia, melynek legalsóbb csatlósai és a miniszterek maguk. Hogy lehet valaki pénz nélkül budapesti illetőségű ? Erre vonatkozólag a város decz. 28-iki közgyűlése ad feleletet. A magyar államvasutak gépgyárának több munkása kérvényt nyújtott be Budapest városához, hogy az illetőséget a 40 forintnyi dij lefizetése nélkül adják meg nekik. A decz. 28-iki közgyűlés e kérvényt elutasította. Ugyanezen az ülésen egy új tüzérségi laktanya tervét elfogadták, mely csekélyke pár százezer frtba kerül. Nagyvárad: A László-malom bukása ismeretes az egész országban, az igazgató spekulált addig, míg egy fél millióval több adóssága nem lett, mint vagyona, akkor megölte magát. A malom üzemét most beszüntették, 200 munkást bocsátottak el, ezek most a legnagyobb nyomornak vannak kitéve. Vajjon miért? Mert a hitelezők a maguk pénzét meg akarják kapni, bár úgy is annyiuk van, hogy nem tudnak vele mit tenni. A munkások, kik a gyárban alkalmazva voltak, kik munkájuk után élnek, kik munka nélkül tönkre mennek, azok várhatnak, míg valaki megveszi a gyárat, hogy ismét megkezdje az üzemet. Tél közepén, minden kárpótlás nélkül 200 családfentartót megfosztanak a munkától, kétszáz családot megfosztanak a kenyértől. De itt nincs törvény, mely az ilyen eshetőségek ellen megvédené a munkást, ha a gyár bukik, akkor a hozzá kötött munkás koplalhat, éhen halhat, csak a hitelezők kapják meg a pénzüket. Itt kellene törvény, itt tegyenek, ha népképviselők, kiknek tiszte a törvényalkotás, ha a parlamentben ülnek Lótartás. Egy sportlap a nagy versenyistállók költségeit közli és kiszámítja, miszerint egy ló eltartása évenkint 5000 koronába kerül. Nem mulaszthatjuk el e számmal olvasóinkat megismertetni, mert hisz fogalmat alkothatunk magunknak az arisztokratikus sport, a lóversenyek költségeiről. Mi, ha évenkint 600 frt bevételünk van, jól fizetett munkások vagyunk és ebből egy családot tartunk el, 5, esetleg 6, 7 személyt, tehát 130—90 frt esik személyenkint egy emberre. A kapitalista lovának eltartása évenkint 2500 frt. Egy ember 90 frt, egy ló 2500 frt. Ha hozzátesszük most még, hogy a magas kormány 60,000 frtért vett meg egy lovat a szegény munkás keserves verejtékéből kipréselt adóból, akkor egy szép képpel gazdagítottuk a modern társadalmi ellentétek képtárát. Arad, deczember 29. Gyarmathy Ödön elvtársunk, mint az „Új Világ" volt pártlapunk szerkesztője ellen ma tartatott meg a végtárgyalás. A törvényszék Gyarmathyt sajtórendőri kihágás czimen egy havi fogházra és 50 frt pénzbírságra ítélte. Az ítélet ellen felebbezés lett bejelentve. K. A 10 órai munkaidőt az esztergályos mesterek egy újév napján tartott gyűlésükön visszavonták, bár már előbb nagyobbrészt megadták. A segédek ezzel szemben vasárnap egy gyűlést tartanak, melyben ki fogják mondani, hogy már elért vívmányaikban nem engedik magukat megrövidíteni. Az esztergályos munkások szervezettsége győzelemre fogja vezetni a munkásokat. Sok szerencsét ! A szolgabíró rendelete. Az orosházi szolgabiró Szalai elvtársunknál házkutatást tartott, hogy mint monda a szavazólapokat lefoglalja. A kopók nem találtak semmit és elmentek. A szolgabíró ur magához rendelte Szalai elvtársunkat és meghagyta neki, hogy ha a szavazólapokat megkapja, hozza el neki. Ebtársunk megígérte természetesen, hogy a szolgabíró úrnak a szavazólapokat rendelkezésére fogja bocsátani, vagy ha nem is mind, legalább egyet, hogy a szolgabíró úr is szavazasson az általános választási jog, szabad egyesülés és gyülekezés mellett. Minek kell a szolgabíró úrnak a szavazó lap, hisz úgyis meg fogja tudni, hogy mennyi szavazatunk lesz. És azt is meg fogja tudni, hogy Orosházán mennyien szavaztak, ha a szavazólapokat nem is látja. Azt hiszi a szolgabíró úr, hogy a szavazatok arra valók, hogy ő elégesse. Majd meglátja a szavazólapokat, csak várjál A független bírói kar. A Csebinácz per bíráit nyugtaztatással fenyegetik, ha a vádlottakat felmentik. Csebinácz és társa tudvalevőleg felségsértés miatt vádoltatnak. Ugy látszik, hogy az ügyészség nem tudta a bírákat meggyőzni, és most már fenyegetéssel szerez magának igazságot a független birói karnál. Gyöngyélet. Ez évnek még csak két napja mult és máris két öngyilkosságról hallunk Sopronban, amelyet két ujoncz követett el a rossz bánásmód miatt. A nép a kaszárnyában önmagát pusztítja, a tűrhetetlen bánásmód miatt, künn pedig parancsszói a testvéreit, szüleit És ezt nevezik jogállamnak, rendes állapotnak. Tüntetés. A munkanélküli szabó munkások január 3-án mindegy 300-an szerkesztőségünk elé vonultak és lelkes ováczióban" részesítették a pártlapokat és a népszavazást. A Marseillaise eléneklése után tovább vonultak. Levonjuk a következtetést e tüntetésből. Ugyanaznap délutánján a bádogos munkások szintén szerkesztőségünk elé vonultak, ugyanazon lelkes ováczióval. Nevezetes e jelenség azért is, mert láthatjuk, hogy dacára a nyomornak, a szocziáldemokráczia mind nagyobb tért "hódit. Két hir. Ha kezünkbe vesszük az újságot, csak igen kevésszer fog szemünkbe tűnni az, hogy milyen kifejezője az a társadalom erkölcseinek. Itt olvassuk pl.: Egy bankigazgató önyilkosát. A tegnapi börze nagyon izgatott volt a Mörsenhandelsverein kedvezőtlen helyzete miatt, ami Jecke igazgató öngyilkossága miatt lett nyilvánossá. Jeckel nem csak a maga vagyonát, hanem a bankéból is 1 millió márkát veszített el és pazarolt el. Az ellenőrzés nagyon hiányos volt. — És rögtön alatta: Megfagyott utkaparó. Hont községben Bolgár E. utkaparó az országúton megfagyott — A bankigazgató, ki egész életén át élvez, milliókat eltarácsol, öngyilkos lesz, mert mis raenskvá se nincs. Az utkaparó, ki szorgalmasan dolgozik egész életében azért a 240 frt évi fizetésért, kötelessége teljesítése közben megfagy. Kinek nem jut szégyen pir arczába, ha ezeket olvassa ? Ki volna az, ki még továbbra is fönn akarja tartani e szörnyű rendet? A kötelesség jutalma a megfagyás. A gonoszságé az élvezet és a gonoszságok után neki csak menekülés a halál, melyet 5 maga választ. 3. oldal. Uj év. A burzsoázia nagyon fél a „felforgatók"-tól, szegény még uj év napján sem tud úgy ellenni, hogy ne keressem Borsosaiban segítséget a gyűlölt szocziáldemokráczia ellen. A belga király az újévi fogadtatásnál fölszólította az összes rendfentartó pártokat, hogy egyesüljenek a felforgatók ellen, ha megvédik a felforgatók ellen, az lesz neki a legjobb újévi kívánság. Szegény, nem tudja, hogy épen az a nagy szövetkezés és ellenkezés lesz az, mely neki is, meg az összes «rendfentartó« pártoknak a sírját fogja megásni. A szociáldemokrácziának nem lehet útját állani, ha akár szövetkeznek, akár nem. Kívánjuk mi is, hogy mindannyian szövetkezzenek, hogy mi is ugyanazt tegyük. A szolgabirák pasáskodása. A vidéken a szolgabíró urak nem győznek elég törvénytelenséget elkövetni, számtalanszor volt alkalmunk a leginfámisabb gazságokra rámutatni és nem múlik el hét, sőt nap, de óra, hogy a törvényt épen a törvény őrei meg ne szegjék. A szolgabírói pasáskodás kiváló példáját nyújtja a következő eset, melyről egy elvtársunk értesít a következő levélben. Tisztelt Szerkesztőségi Tisztelt elvtársak ! Tudom, hogy helyük a lapban sokkal drágább, semhogy személyes ügyekkel foglalkozhatnának, mindazáltal kérem, hogy a velem elkövetett gazságot közzé tegyék, az azért van, mert a törvénytelenség, habár egy személyen történik ia meg, mégis közös ügy. Deczember hó 9-én elmentem Nagy-Szénásra, hogy a pártszervezet megalakítása érdekében valamit tegyek, sikerült is egy jól látogatott értekezletet tartanunk, melyen az ideiglenes bizalmi férfiakat meg is választottuk. Az értekezlet után el akarom hagyni Szénást, hogy Orosházára, hol akkor dolgoztam, menjek, de az orosházi főpasa rendeletére, ki Bodóki Zoltán névre hallgat, egy rendőr a községházára vitt Born P. elvtársammal együtt. Külön-külön vallatóra fogtak mindkettőnket. Én megmondtam, hogy szocialista vagyok és hogy értekezletet tartottunk, melynek megtartását a miniszteri rendelet nem tiltja. A szolgabíró csavargónak, munkakerülőnek nevezett, én kikértem az ilyen kifejezéseket és azt mondtam, hogy van munkám, van munkakönyvem. Erre a szolgabíró azt mondta hogy amint hazaérek, hozzam el neki a munkakönyvemet. Mikor hazaértem, már ott várt egy rendőr. Munkaadóm megijedt és daczára annak, hogy a reám bízott munkát még be sem fejeztem, elszaladt az iparhatósághoz és kijelentette, hogy én nem dolgozom nála. Nem tudom, gonoszsága vagy gyávasága nagyobb-e ez embernek, így hát foglalkozásnélküli lettem és a szolgabíró nem is késett most már letartóztatni és hazatolonczoltatni Battonyára. Éjjel értem Battonyára és akkor kellett éjjeli szállást keresnem, abban a hidegben, mely akkor éjjel volt. Másnap a bíróhoz hívtak, ott volt a csendőrőrsvezető is, ki kijelentette, hogy ne merjek a házból kimenni és más emberrel beszélni, mert ő az ilyen izgatók életéért csak istennek felel. (Hieronymi ki fogja tüntetni, ha valami szoczialistát megöl. A szerk.) Azután elhozták a bőröndömet, kikutatták, a könyveimet, sőt még a fényképeket is elvették, az utóbbiakat később összetörve visszaadták. Ezután bekisértek egy czellába, hol 13-án reggeli 4 óráig maradtam, mikor is Szegedre vittek szuronyos csendőrök, hol rögtön rabruhába öltöztettek, megnyírtak és aztán az ügyész elé vittek, ez kihallgatott és ugyanazon nap délutánján kibocsátott, miután megmaradt 26 kr. készpénzemtől megfosztottak. Most itt állok, kifosztva mindenből, pénz nélkül, munka nélkül, a burzsoá igazságszolgáltatás igazságának teljes erejét érezve. Kelt Orosházán, 1894. decz. 28-án. Elvtársi üdvözlettel Schönberger József, czipész. Azt hiszszük, hogy e levélhez hozzáfűzni való nincs, hisz oly világosan állítja szemeink elé a törvénytelenséget, hogy az mindenki előtt első pillanatra világos lesz. A munkásemberrel úgy bánnak, mintha nem is volna ember. Hiszen a csendőrörsvezető szavai szerint: „Az ilyenek életéért, csak istennek felelek." Levelezés, Szeged. Vasárnap tartottunk egy jól látogatott értekezletet, melyen szép számmal jelentek meg különösen a földhivns elvtársak. Pollák elvtárs jól átgondolt szavakkal buzdította az elvtársakat a szervezkedésre, mely alapköve mozgalmunknak Végre az értekezlet megválasztott három elvtársat, az ipari és malommunkások részéről Szalai elvtársat, a gyári munkások részéről Olovrih elvtársat, a földmíves elvtársak részéről pedig Popovits elvtársat, kiknek feladata lesz a mozgalmunkat vezetni, örülünk, hogy vfarre sikerült Szegeden a munkásságot az igaz útra terelni és elvünknek megnyerni. Üdvözöljük az uj harczosokat. Bierk, Mohács. Deczember 26-án igen sikerült ünnepélyt rendeztünk, mely elvünk terjesztésre igen hathatósan befoly. A megjelentek száma háromszázra tehető, kik különösen az elvnek megfelelő szavalatokat és színdarabokat a legnagyobb tetszéssel fogadták. A lelkesedés tetőpontját érte azonban, mikor a kar a Marseillaise-t elénekelte. A közönség mindvégig a legjobb hangulatban maradt és a legjobb benyomással távozott a szociáldemokráczia éltetésével. Gyűlési tudósítások, Budapest. A budapesti munka nélkül levő munkások 1894. év deczember hó 29-én délután 3 órakor az Akáczfa-utcza 13. sz. a. levő vendéglő helyiségében nyilvános gyülést tartottak, mely gyűlés oly jól volt látogatva, hogy a melléktermek is zsufolva voltak A midőn egyrészről örvendünk, hogy munkanélküli munkástársaink felfogva helyzetünknek rossz voltát — tömegesen jöttek a gyűlésre; másrészről kárhoztatjuk azt a társadalmat, amely fentartóinak ezreit tétlenül, munka nélkül engedi éhezni, nyomorogni — mindhalálig. A gyűlés lefolyása különben a következő: Fleischmann M. az egybehivók nevében üdvözölte a megjelent munkástársakat, kérve a gyűlés vezetésére 2 elnököt és 1 jegyzőt választani. Közfelkiálltás folytán Fleschmann M. magyar és Orendi N. német elnöknek, mig Steiner Kalman jegyzőnek választottak. A gyűlés megnyitása után az egyedüli napirendhez : A munkanélküliség oka én hogy lehet azon segíteni, mayarul Vankó Károly elvtárs referált. Röviden fejtegette a munkanélküliség okait. Felhozta a gépek rohamos technikai fejlődését, de különösen okául a túl hosszu munkaidőt. Ma amidőn a munkások nagyobb része 14-16 sor 18 órát dolgozik, feleslegessé teszi - úgymond — másik munkástársát -Önöket, kik itt jelen vannak. Megemlíti szónok a nyomornak bizonyítékául, hogy a raktárak, bármely szakmánál is tul