Népszava, 1895 (23. évfolyam, 1–171. sz.)

1895-01-04 / 1. szám

1. szám. N­ÉPSZAVA Vasárnap, 1895. január 6-án, délután 2 órakor, a fővárosban 10 népgyűlés tartatik. Napirend: Az általános választási jog és az egyesülési ás gyülekezési szabadság. A gyűlések a következő helyiségekben tartatnak: II. ker., Haubert-féle vendéglő, Hattyu-utcza 17. III „ Zeller Antal-féle kávéház, Laktanya-utcza 5. Ó-Buda. VI. „ Huber-féle vendéglő, Külső Váczi-út 13. Ugyanott tartotik egy tót­gyűlés is. VII. „ Wohlfart-féle vendéglő, Király-utcza 77. VIII. „ Örömvölgyi kávéház, Kálvária-tér. IX. „ Weber J. vendéglője, Soroksári-utcza 31. X. „ Régi sörházban, Kőbányán. Kispest.: Vendéglő a „Török császárhoz". Ezenkívül a Ne­mzeti Tornacsarnokban (Szentkirályi­ u.) este 6 órakor nagy népgyűlés tartatik ugyanazon napirenddel. 5 órakor a kerületi gyűlések véget érnek. Este 11 órakor pedig a gyűlések látogatói a tornacsarnok­ban tartandó gyűlésen megjelennek. Az egybehívók. SZEMLE. Kitüntetés. A hódmezővásárhelyi vérengzés még élénk emlékezetében van mindenkinek, hisz még •dáig is a börtönben sínylődik Sz. Kovács elvtár­sunk. Hogy meddig húzódik még elvtársunk vizs­gálati fogsága, azt alig tudnók megmondani, mert hisz a magyar birói kar lelkiismeretére bízott elv­társunk fölött ők majd mondanak igazságos ítéle­tet.­ (?) Igazságtalanul fogva tartott elvtársunk ügyé­ben már most iparkodik a belügyminiszter a bíró­kat befolyásolni. Három csendőrt, kik »a lázadás leveretése körül érdemeket szereztek«, érdemkereszt­tel tüntettetett ki. Vájjon, ha eltekintünk attól, hogy az ilyen kitüntetés a bírókat, befolyásolni fogja, em­beri igazságérzettel, szégyenérzettel megegyeztet­hető-e, hogy a nép fia akkor, mikor a nép igazsága kivívása érdekében egy tüntetést hevenyész, az igaz­ságot követelő nép közé lőjjön?! Vajjon mivel kel­lene azt a testvért büntetni, ki testvérét megöli, ki az ő érdekében tesz ? Mivel kell büntetni a nép fiát, ki atyjára lő? Nem az állatiasság legnagyobb foka a testvérgyilkolás ? 1.,s mikor a testvért — az apát a nép fia meggyilkolja, akkor érdemkeresztet kap bitófa helyett. És vájjon mire valók mind e kitüntetések ? Arra valók, hogy eddig is mestersé­gesen fentartott uralmukat még néhány napig ké­pesek legyenek fentartani. Hieronymi mikor gondoskodott a brutalitás, az állatiasság kitüntetéséről, még nem gondolt arra, hogy az ő csillagja már lejárt és hogy nem fogja többé a munkásokat szabadságuktól megfoszthatni. Most letűnt a csillagja, de kötelességét teljesítette, megfosztotta a munkásokat a szabadságnak még látásától is, elismeréssel adózik neki a burzsoázia. Tettei koronája az állatiasság megjutalmazása. Há­rom csendőr, ki épen úgy a népből, a legalsó nép­ből való, mint mindazok, kik áprilisban nem akar­­­ták társuk igazságtalan letartóztatását tűrni, a nép közé lő, gyilkos szándékkal és gyilkol. A szó el­akad a tisztességes ember ajkán, ha most azt hallja, hogy érdemkereszttel tüntették ki azokat, kik leg­gonoszabbul, legállatiasabban viselték magukat. Hie­ronymi nem akarja drabantjait jutalom nélkül hagyni, hisz az érdemkereszt szé­p és adományozása könnyen megy. A nép ellen elkövetett gazság jutalma, ha miniszter követi el, a burzsoázia elismerése, ha asendőr, az érdemkereszt. Ez a mai társadalom szükségszerű következ­ménye, hiszen a néppel szemben ellenségkép áll a hatalmas osztály és ennek szolgája, a trabantsereg. Hisz a nép tönkretevésére törekszenek a hatalma­sok, a nép ez ellen védekezik, harezban állunk, folytonos harezban. E harezban félrevezetett, elbutí­tott testvéreink állanak velünk szemben, míg tulaj­donképi ellenségeink­ elbújnak, hogy drága bőrük­nek ne árthassunk. És ha elbutított testvéreink a harezot befejezték, akkor testvérgyilkolásért jutal­mat nyernek. Nemcsak nálunk van ez ily, hanem az egész világon; ez nem Hieronymi találmánya, ő csak utánoz. Ily általános társadalmi jelenség meg­érdemli, hogy gondolkozzunk felette, mert hisz semmi sem mutatja jobban a burzsoázia aljasságát, mint a bűn jutalmazása. Amerikai pénz Magyarországon. Zemplén megyé­ben már egy évtized óta a kivándoroltak által Ame­rikából haza­küldött pénzen tartják fel magukat a földmivelő családok. 1894. és az előző évben azon­ban már a kivándoroltak sem küldöttek a rossz ke­reset miatt, ugy hogy a legnagyobb nyomornak van­nak kitéve az egész vidéken a földmivelők. Ezen tényekből, melyeket a hivatalos világ nem átall be­vallani, nagyszerű következtetéseket vonhat le min­denki, ki csak kevéssé is foglalkozik szoc­iálpoliti­kával. Egy képviselő csak nem­rég a képviselőház­ban azt mondotta, hogy a Magyarországból kiván­dorlók a külföldön mások munkáján élősködnek. Milyen szép czáf­olat ez ur szavaira a nyomor, mely­ben most a földmivelők sinylődnek az édes „haza" földjén, mert a távol Amerikában dolgozó apa, fia, testvér nem képes már elég pénzt haza­küldeni. A kormány mindenféle rendszabál­lyal iparkodott meg­akadályozni a kivándorlást, de a kivándorlás okát soha sem kereste, nem hogy megszüntette volna. Most kétszeres nyomor áll be a kivándorlásban ed­dig talált jólét megszűnésével, mit fog várjon az új kormány az ország minden részében fellépő éhség megszüntetésére tenni ?! — Semmit, mint az előtte való, semmit, mint pártja, semmit, mint az össz­burzsoázia, melynek legalsóbb csatlósai és a minisz­terek maguk. Hogy lehet valaki pénz nélkül budapesti illetőségű ? Erre vonatkozólag a város decz. 28-iki közgyűlése ad feleletet. A magyar államvasutak gépgyárának több munkása kérvényt nyújtott be Budapest váro­sához, hogy az illetőséget a 40 forintnyi dij lefize­tése nélkül adják meg nekik. A decz. 28-iki köz­gyűlés e kérvényt elutasította. Ugyanezen az ülésen egy új tüzérségi laktanya tervét elfogadták, mely csekélyke pár százezer frtba kerül. Nagyvárad: A László-malom bukása ismeretes az egész országban,­ az igazgató spekulált addig, míg egy fél millióval több adóssága nem lett, mint vagyona, akkor megölte magát. A malom üzemét most beszüntették, 200 munkást bocsátottak el, ezek most a legnagyobb nyomornak vannak kitéve. Vajjon miért? Mert a hitelezők a maguk pénzét meg akar­ják kapni, bár úgy is annyiuk van, hogy nem tud­nak vele mit tenni. A munkások, kik a gyárban alkalmazva voltak, kik munkájuk után élnek, kik munka nélkül tönkre mennek, azok várhatnak, míg valaki megveszi a gyárat, hogy ismét megkezdje az üzemet. Tél közepén, minden kárpótlás nélkül 200 családfentartót megfosztanak a munkától, kétszáz családot megfosztanak a kenyértől. De itt nincs tör­vény, mely az ilyen eshetőségek ellen megvédené a munkást, ha a gyár bukik, akkor a hozzá kötött munkás koplalhat, éhen halhat, csak a hitelezők kapják meg a pénzüket. Itt kellene törvény, itt te­gyenek, ha népképviselők, kiknek tiszte a törvény­alkotás, ha a parlamentben ülnek Lótartás. Egy sportlap a nagy versenyistállók költségeit közli és kiszámítja, miszerint egy ló el­tartása évenkint 5000 koronába kerül. Nem mulaszt­hatjuk el e számmal olvasóinkat megismertetni, mert hisz fogalmat alkothatunk magunknak az arisztokratikus sport, a lóversenyek költségeiről. Mi, ha évenkint 600 frt bevételünk van, jól fizetett mun­kások vagyunk és ebből egy családot tartunk el, 5, esetleg 6, 7 személyt, tehát 130—90 frt esik sze­mélyenkint egy emberre. A kapitalista lovának el­tartása évenkint 2500 frt. Egy ember 90 frt, egy ló 2500 frt. Ha hozzátes­szük most még, hogy a ma­gas kormány 60,000 frtért vett meg egy lovat a szegény munkás keserves verejtékéből kipréselt adó­ból, akkor egy szép képpel gazdagítottuk a modern társadalmi ellentétek képtárát. Arad, deczember 29. Gyarmathy Ödön elvtár­sunk, mint az „Új Világ" volt pártlapunk szerkesz­tője ellen ma tartatott meg a végtárgyalás. A tör­vényszék Gyarmathyt sajtórendőri kihágás czimen egy havi fogházra és 50 frt pénzbírságra ítélte. Az ítélet ellen felebbezés lett bejelentve. K. A 10 órai munkaidőt az esztergályos mesterek egy újév napján tartott gyűlésükön visszavonták, bár már előbb nagyobb­részt megadták. A segédek ezzel szemben vasárnap egy gyű­lést tartanak, melyben ki fogják mondani, hogy már elért vívmá­nyaikban nem engedik magukat megrövidíteni. Az esztergályos munkások szervezettsége győzelemre fogja vezetni a munká­sokat. Sok szerencsét ! A szolgabíró rendelete. Az orosházi szolgabiró Szalai elv­társunknál házkutatást tartott, hogy mint monda a szavazó­lapokat lefoglalja. A kopók nem találtak semmit és elmentek. A szolgabíró ur magához rendelte Szalai elvtársunkat és meg­hagyta neki, hogy ha a szavazó­lapokat megkapja, hozza el neki. Eb­társunk megígérte természetesen, hogy a szolgabíró úrnak a szavazó­lapokat rendelkezésére fogja bocsátani, vagy ha nem is mind, legalább egyet, hogy a szolgabíró úr is sza­vaz­­asson az általános választási jog, szabad egyesülés és gyülekezés mellett.­­ Minek kell a szolgabíró úrnak a szavazó lap, hisz ú­gyis meg fogja tudni, hogy mennyi szavazatunk lesz. És azt is meg fogja tudni, hogy Orosházán mennyien szavaz­tak, ha a szavazó­lapokat nem is látja. Azt hiszi a szolgabíró úr, hogy a szavazatok arra valók, hogy ő elégesse. Majd meg­látja a szavazó­lapokat, csak várjál A független bírói kar. A Csebinácz per bíráit nyugtazta­tással fenyegetik, ha a vádlottakat felmentik. Csebinácz és társa tudvalevőleg felségsértés miatt vádoltatnak. Ugy látszik, hogy az ügyészség nem tudta a bírákat meggyőzni, és most már fenyegetéssel szerez magának igazságot a független birói karnál. Gyöngyélet. Ez évnek még csak két napja mult és máris két öngyilkosságról hallunk Sopronban, a­melyet két ujoncz követett el a rossz bánásmód miatt. A nép a kaszárnyában önmagát pusztítja, a tűrhetetlen bánásmód miatt, künn pedig parancsszói a testvéreit, szüleit És ezt nevezik jogállamnak, rendes állapotnak. Tüntetés. A munkanélküli szabó munkások január 3-án mindegy 300-an szerkesztőségünk elé vonultak és lelkes ová­czióban" részesítették a pártlapokat és a népszavazást. A Mar­seillaise eléneklése után tovább vonultak. Levonjuk a követ­keztetést e tüntetésből. Ugyanaz­nap délutánján a bádogos munkások szintén szerkesztőségünk elé vonultak, ugyanazon lelkes ováczióval. Nevezetes e jelenség azért is, mert láthatjuk, hogy dac­ára a nyomornak, a szocziáldemokráczia mind nagyobb tért "hódit. Két hir. Ha kezünkbe ves­szük az újságot, csak igen kevésszer fog szemünkbe tűnni az, hogy mily­en kifejezője az a társadalom erkölcseinek. Itt olvassuk pl.: Egy bankigazgató ön­yilkosá­t. A tegnapi börze nagyon izgatott volt a Mörsen­­handelsverein kedvezőtlen helyzete miatt, a­mi Jecke igazgató öngyilkossága miatt lett nyilvánossá. Jeckel nem csak a maga vagyonát, hanem a bankéból is 1 millió márkát veszített el és pazarolt el. Az ellenőrzés nagyon hiányos volt. — És rögtön alatta: Megfagyott utkaparó. Hont községben Bolgár E. utkaparó az országúton megfagyott — A bankigazgató, ki egész életén át­­ élvez, milliókat elt­arácsol, öngyilkos lesz, mert mis raenskvá se nincs. Az utkaparó, ki szorgalmasan dolgozik egész életében azért a 240 frt évi fizetésért, kötelessége teljesítése közbe­n megfagy. Kinek nem jut szégyen pir arczába, ha ezeket olvassa ? Ki volna az, ki még továbbra is fönn akarja tartani e szörnyű rendet? A kötelesség jutalma a megfagyás. A gonoszságé az élvezet és a gonoszságok után neki csak menekülés a halál, melyet 5 maga választ. 3. oldal. Uj év. A burzsoázia nagyon fél a „felforgatók"-tól, sze­gény még uj év napján sem tud úgy ellenni, hogy ne keressem Borsosaiban segítséget a gyűlölt szocziáldemokráczia ellen. A belga király az újévi fogadtatásnál fölszólította az összes rend­fentartó pártokat, hogy egyesüljenek a felforgatók ellen, ha megvédik a felforgatók ellen, az lesz neki a legjobb újévi kí­vánság. Szegény, nem tudja, hogy épen az a nagy szövetkezés és ellenkezés lesz az, mely neki is, meg az összes «rendfentartó« pártoknak a sírját fogja megásni. A szoc­iáldemokrácziának nem lehet útját állani, ha akár szövetkeznek, akár nem. Kíván­juk mi is, hogy mindannyian szövetkezzenek, hogy mi is ugyanazt tegyük. A szolgabirák pasáskodása. A vidéken a szolgabíró urak nem győznek elég törvénytelen­séget elkövetni, számtalanszor volt al­kalmunk a leginfámisabb gazságokra rámutatni és nem múlik el hét, sőt nap, de óra, hogy a törvényt épen a törvény őrei meg ne szegjék. A szolgabírói pasáskodás kiváló példáját nyújtja a következő eset, melyről egy elvtársunk értesít a következő levélben. Tisztelt Szerkesztőségi Tisztelt elvtársak ! Tudom, hogy helyük a lapban sokkal drágább, semhogy személyes ügyekkel foglalkozhatnának, mindazáltal kérem, hogy a velem elkövetett gazságot közzé tegyék, az azért van, mert a törvénytelenség, habár egy személyen történik ia meg, mégis közös ügy. Deczember hó 9-én elmentem Nagy-Szénásra, hogy a pártszervezet megalakítása érdekében valamit tegyek, sikerült is egy jól látogatott értekezletet tartanunk, melyen az ideiglenes bizalmi férfiakat meg is választottuk. Az értekezlet után el akarom hagyni Szénást, hogy Orosházára, hol akkor dolgoz­tam, menjek, de az orosházi főpasa rendeletére, ki Bodóki Zoltán névre hallgat, egy rendőr a községházára vitt Born P. elvtárs­­ammal együtt. Külön-külön vallatóra fogtak mindkettőnket. Én megmondtam, hogy szoc­ialista vagyok és hogy értekezletet tartottunk, melynek megtartását a miniszteri rendelet nem tiltja. A szolgabíró csavargónak, munkakerülőnek nevezett, én kikértem az ilyen kifejezéseket és azt mondtam, hogy van munkám, van munkakönyvem. Erre a szolgabíró azt mondta hogy a­mint haza­érek, hozzam el neki a munkakönyvemet. Mikor hazaértem, már ott várt egy rendőr. Munkaadóm meg­­ijedt és daczára annak, hogy a reám bízott munkát még be sem fejeztem, elszaladt az iparhatósághoz és kijelentette, hogy én nem dolgozom nála. Nem tudom, gonoszsága vagy gyáva­sága nagyobb-e ez embernek, így hát foglalkozásnélküli lettem és a szolgabíró nem is késett most már letartóztatni és haza­tolonczoltatni Battonyára. Éjjel értem Battonyára és akkor kellett éjjeli szállást keresnem, abban a hidegben, mely akkor éjjel volt. Másnap a bíróhoz hívtak, ott volt a csendőrőrsvezető is, ki kijelentette, hogy ne merjek a házból kimenni és más emberrel beszélni, mert ő az ilyen izgatók életéért csak isten­nek felel. (Hieronymi ki fogja tüntetni, ha valami szoczialistát megöl. A szerk.) Azután elhozták a bőröndömet, kikutatták, a könyveimet, sőt még a fényképeket is elvették, az utóbbiakat később összetörve visszaadták. Ezután bekisértek egy czel­lába, hol 13-án reggeli 4 óráig maradtam, mikor is Szegedre vittek szuronyos csendőrök, hol rögtön rabruhába öltöztettek, megnyírtak és aztán az ügyész elé vittek, ez kihallgatott és ugyanazon nap délutánján kibocsátott, miután megmaradt 26 kr. készpénzemtől megfosztottak. Most itt állok, kifosztva min­denből, pénz nélkül, munka nélkül, a burzsoá­ igazságszolgál­tatás igazságának teljes erejét érezve. Kelt Orosházán, 1894. decz. 28-án. Elvtársi üdvözlettel Schönberger József, czipész. Azt hiszszük, hogy e levélhez hozzáfűzni való nincs, hisz oly világosan állítja szem­eink elé a tör­vénytelenséget, hogy az mindenki előtt első pilla­natra világos lesz. A munkásemberrel úgy bánnak, mintha nem is volna ember. Hiszen a csendőrörs­vezető szavai szerint: „Az ilyenek életéért, csak istennek felelek." Levelezés, Szeged. Vasárnap tartottunk egy jól látogatott értekezletet, melyen szép számmal jelentek meg különösen a földh­ivns elv­társak. Pollák elvtárs jól átgondolt szavakkal buzdította az elvtársakat a szervezkedésre, mely alapköve mozgalmunknak Végre az értekezlet megválasztott három elvtársat, az ipari és malommunkások részéről Szalai elvtársat, a gyári munkások részéről Olovrih­ elvtársat, a földm­íves elvtársak részéről pedig Popovits elvtársat, kiknek feladata lesz a mozgalmunkat vezetni, örülünk, hogy vfarre sikerült Szegeden a munkásságot az igaz útra terelni és elvünknek megnyerni. Üdvözöljük az uj harczosokat. Bierk, Mohács. Dec­zember 26-án igen sikerült ünnepélyt rendez­tünk, mely elvünk terjesztésre igen hathatósan befoly. A meg­jelentek száma háromszázra tehető, kik különösen az elvnek megfelelő szavalatokat és színdarabokat a legnagyobb tetszés­sel fogadták. A lelkesedés tetőpontját érte azonban, mikor a kar a­­ Marseillaise­-t elénekelte. A közönség mindvégig a leg­jobb hangulatban maradt és a legjobb benyomással távozott a szoc­iáldemokráczia éltetésével. Gyűlési tudósítások, Budapest. A budapesti munka nélkül levő mun­kások 1894. év deczember hó 29-én délután 3 órakor az Akáczfa-utcza 13. sz. a. levő vendéglő helyiségé­ben nyilvános gyülést tartottak, mely gyűlés oly jól volt látogatva, hogy a melléktermek is zsufolva voltak A midőn egyrészről örvendünk, hogy munka­nélküli munkástársaink felfogva helyzetünknek rossz voltát — tömegesen jöttek a gyűlésre; másrészről kárhoztatjuk azt a társadalmat, a­mely fentartóinak ezreit tétlenül, munka nélkül engedi éhezni, nyomo­rogni — mindhalálig. A gyűlés lefolyása különben a következő: Fleischmann M. az egybehivók nevében üdvözölte a megjelent munkástársakat, kérve a gyűlés vezetésére 2 elnököt és 1 jegyzőt választani. Közfelkiálltás folytán Fle­schmann M. magyar­ és Orendi N. német elnöknek, mig Steiner Kalman jegyzőnek választottak. A gyűlés megnyitása után az egyedüli napirendhez : A munkanélküliség oka én hogy lehet azon segíteni, ma­­yarul Vankó Károly elvtárs referált. Röviden fejtegette a munkanélküliség okait. Felhozta a gépek rohamos technikai fejlődését, de különösen okául a túl hosszu munkaidőt. Ma a­midőn a munkások nagyobb része 14-16 sor 18 órát dolgo­zik, feleslegessé teszi - úgymond — másik munkástársát -Önöket, kik itt jelen vannak. Megemlíti szónok a nyomornak bizonyítékául, hogy a raktárak, bármely szakmánál is tul

Next