Népszava, 1896 (24. évfolyam, 1–33. sz.)

1896-01-04 / 1. szám

A „NÉPSZAVA" TÁRCZÁJA. A forradalom. Mint a növények és az állatok, mint a világegyetem maga, úgy az ember is, nemcsak mint személy, hanem az ő összeségében mint faj vagy nem, épúgy a társadalom is szaka­datlan fejlődésben van. Az egyik társadalmi forma felváltja a másikat, az egyik a másik után következik ; elkerül­hetlen szükség, hogy az egyik a másik romjaiból kel ki. És ezt a haladást ezt a fejlődést nevezzük mi forra­dalomnak. Minő más forradalom is ez a burzsoázia forradalmánál, amit ő ágyukkal és szurony­erdővel képzel magának: idegen javak elrablásával és ártatlan emberek vérének kiontásával. És mégis minket szocziáldemok­ratákat üldöz lépten-nyomon a mindenható hatalom, vagy épúgy mondhatnék erőszak. Hát ez nem igazi iróniája a sorsnak? Az egyik társadalmi formát történelmi szükségszerűkép követi a másik. A társadalmi forma nem egy olyas valami,­mit az ember saját akarata szerint alkot; nem egy épület, amelyet egy eszes fő gondolt ki és amit aztán bámuló polgártársai bevégeznek, hanem a társadalmi forma oly bensőleg simul egy adott, egy, az összes dolgokból származó alaphoz, hogy ez alapnak csak határozott és alapos ismerete teszi lehetővé — a felső épület — a társadalmi forma megértését is. Amint egy alkotmány nem egyéb, mint a hatalmi viszony reális kifejezése, azaz : írásbeli, vagy csupán szóbeli meghatározása az uralkodásra c­élzó kormányzásnak, épúgy a társadalmi forma, a jogi összefűzések és a jogviszonyok, nem egyebek, mint a közhatalom világos kifeje­zése , ama reális viszonyok jelenségi formája, amelyek az alapot képezik. És ezek a reális viszonyok az ökonómia, a gazdasági viszonyok egy meghatározott korszakát képezik. A gazdasági viszonyok azonban az ember akaratától teljesen függetlenek és ezek meg­határozott törvények szerint érvényesülnek, amit felismerni és kutatni a nemzetgazdászok hivatása. Amerika felfedezésének visszahatása és az Indiába vezető tengeri utak , a kivándorlások visszahatása, a gyarmat­telepek, a termelő­eszközök javítása, a gépek használata a ter­melésben a gazdasági viszonyokra — ezek mind oly jelenségek voltak, melyek az ember akarata nélkül mentek teljesedésbe, melyek teljesedésbe mentek volna az ember akarata ellenére is. De ezek a jelenségek a maguk összeségében hatalmas forradalma­t jelen­tettek, jelentették ugyanis a Feudal-társadalom rombadőlését, mely a czéh- és legény­rend­szerek, a földbirtokos és hűbéres parasztságra voltak alapítva ; jelentették továbbá a kapi­talisztikus társadalom felépítését a kapitalisz­tikus termelési rendszer alapján. Természete­sen ezzel a változással a jogi viszonyok nem­­ tartottak aránylagos lépést, melyek a gazda­sági viszonyoktól egész századokkal maradtak vissza.­­ Épen ez mutatja, hogy a jogi viszonyok másodrendűek, másodsorban állók, és hogy a gazdasági viszonyok elsőrendűek,­ első helyen állók : ez utóbbi a fejlődés valódi rugója és előmozdítója. A jogi, a politikai változások csak később következnek be és némely országokban, mint például Anglia és Francziaországban, erőszak­kal. De nem az volt a tulajdonképeni forra­dalom, mit eddig az idealisztikus történetírás „forradalomnak" („franczia, angol stb. forra­dalom") jelölt meg, hanem a fent érintett visszatartások a gazdasági viszonyokra. Az erőszak esetleges jelenségi forma a forradalomban; a politikai viszonyok átvál­tozásában, nem okvetlenül szükséges hozzá­tartozó ehhez a világtörténelmi jelenséghez. Természetes. Ez a jelenség egy előbbi osztály­harcz következménye. De épen ez a forra­dalom, amely most a társadalmon végig húzó­dik, az osztályharczból származó forradalmak utolsója; ez teljesen különbözik az ellőbbiek­től. Míg az előbbiek jellege konspiratoris, az összeesküvés jellegét hordták magukon, addig a mostani forradalomra, amidőn a proletárság oda fog jutni, hogy a politikai hatalmat magához ragadhatja, hogy a jogi viszonyokat egyenlősítse, erre a forradalomra a proletár­ság egész rendszeresen előkészíttetik és pedig egész nyíltan és becsületesen. Egész nyíltan lesznek a hatalmi viszonyok kölcsönösen meg­mérve: a burzsoáziáé a parlamentben, a pro­letárságé a pártgyűléseken. Hogy ez a harcz miként fog kiütni, azt még ma senki sem tudja megmondani, vájjon ez véresen, vagy békésen fog-e végbemenni? De akár így, akár úgy, a proletárság győzelmével kell végződnie és pedig azért, mert a gazdasági NÜF SZAVA Társadalomtani szemle. Jakoby Lipót a szocziáldemokráczia egyik kitűnő és nagy­tehetségű harczosa, ki különösen mint mun­kásköltő nagy érdemeket szerzett a német szocziális irodalom megteremtése körül, a na­pokban halt meg Zürichben. A szocziáldemo­kráczia sokat vesztett benne. Temetésén B­é­b­e­­ elvtársunkon kívül a zürichi egye­temi tanári kar testületileg vett részt. Nyu­godjon békével! Steiner Jenő elvtársunk e hó 28-án hagyta el a váczi államfogházat, amelyben szeptember 26-án kezdte meg há­rom hóra terjedő fogságát, amiért, a magyar királyi ügyészség szerint, osztály elleni izga­tást követett el sajtó útján. Steiner elv­társunk a legjobb egészségben hagyta el az állami fogházat; a különböző osztályok kö­zött még nem ütött ki a véres forradalom s ami fő elvtársunkat a fogház egy cseppet sem lágyította meg, sőt ellenkezőleg: elvé­hez hűen, mint eddig, ezután is teljes erejé­ből és meggyőződéséből fog küzdeni a ki­zsákmányolt és elnyomott proletárság érdeke mellett s a kizsákmányolás ellen. Legyen üd­vözölve elvtársunk körünkben! Egy röpirat és még valami. A karácsonyi kongresszus idején „A szo­cziáldemokrata párt k­orrup­czi­ój­a" czímmel röpirat jelent meg, a­melylyel mi nem azonosítjuk magunkat, de a­mely egy-két tévedéstől eltekintve, a való­sághoz hiven mutatta be azt a szomorú álla­potot, a­melybe a krankenkaszterek üzelmei és a pártvezetőség mulasztásai a ma­gyarországi szocziáldemokrata pártot sodor­ták. Minden komoly elvtárs olvasván a röp­iratot, csak azt nézhette, igazak-e annak állításai és étlen­ keveset törődött azzal, hogy ki írhatta azt a név nélkül megjelent iratot. Hiszen nem az a fő, hogy ki írta, hanem az, hogy megfelel-e a valóságnak, amit irt. Mi úgy találjuk, hogy mindaz igaz, ami a beteg­pénztár évtizedes áskálódásaira és a párt­vezetőség bűnös eljárásaira vonatkozik. S a röpirat hangja és tartalma azt is mutatja, hogy írója — akinek kilétét most sem tudjuk — őszinte jóakarattal van a proletáriátus ügye iránt. Érezhették ezt a megtámadott krankenkaszterek és a volt pártvezetőség is. Megc­áfolni azonban a röpirat állításait nem tudták. Mihez folya­modtak tehát? régi kipróbált fegyverükhöz, a denuncziáláshoz és a rágalma­záshoz. A pontokba sorolt vád­akat, pontok szerint megc­áfolni eszükbe sem jutott, sőt Kiss Adolf úr, a személyében megtámadott, még egy árva tiltakozást sem merészkedett megereszteni, bebizonyítására annak, hogy sohasem mondta, amit a röpirat állít, t. i.. hogy csak a kenyérért adja a nagy­hangú szocziáldemokratát. E he­ Szombat, 1896 január. 4 Munkások! Elvtársak! A magyarországi munkásmozgalomban a rendszer megváltozott, a személyek félreálltak, most tehát rajtatok a sor. A ti támogatástokkal óriások vagyunk, enélkül törpék. Az emberiség megváltási nagy harczában egyes személyek nem jönnek tekintetbe. A munkásosztály felszabadítása csak a munkás­osztály által történhet meg. Ezért álljon mint Előfizetési felhivás. Elvtársak ! Munkások! Amint értesülhette­tek, 1896 január elsejével a magyarországi munkásmozgalom új stádiumba lépett; a karácsonyi­­ ünnepek alkalmával megtartott rendkívüli pártkongresszus új mederbe terelte a magyarországi munkásmozgalmat. Hogy az ügyek tisztázása mily szükséges, mily élet­kérdés volt a magyar munkásosztályra, azt mi, kik a pártéletben tevékeny szerepet viszünk, tudjuk legelső­sorban. Hogy azonban a párt­életet, a munkásmozgalmat fejlesszük és azt a megkívánható magaslatra eliteljük, mindenek­előtt egy pártorgánumra, egy pártlapra van szükségünk, amely gondolatainkat, elveinket és eszméinket a nagy tömegek közé vigye, amely erélylyel kell hogy verje vissza min­den, elleneink részéről jövő támadást; egy pártlap nélkül a munkásmozgalom elposvá­nyosodik, nem mutathat föl eredményeket. Elvtársak! Munkások! Az ármánykodó bel-és külellenség intrigyái és erőszakoskodásai következtében sok viszontagságon keresztül­ment „Népszava", a magyarországi, szocziál­demokrata párt közlönye, ez év január elsejé­vel huszonnegyedik évfolyamába lépett s bár megfogyva, de törve nem önzetlenül szolgálja a munkásosztály érdekeit, erélylyel küzd az ellenség ellen; szavait nem csiszolva mutat rá az egyre jobban kiélesedő társadalmi ellentétekre, a magánkapitalisztikus „rend" szülte káros következményekre, s követel a munkások részére kenyeret és jogot. Az elvtársak támogatása nélkül azonban pártlapunk nem felelhet meg hivatásának, nem fejtheti ki azt az agitácziót, mint amelyet ki kellene fejtenie. Ezért felkérjük az elv­társakat és a munkásokat, hogy lapunkat, lapjukat­ pártolják. Egy munkáscsalád ottho­nából, egy műhelyből, egy­ vendéglőből, egy kávéházból (legalább ott, ahol a munkások megfordulnak) se hiányozzék a „Népszava". de a munkás a mi oldalunkra és kiáltsanak velünk együtt: „Eddig és nem tovább. Ele­get szenvedtünk, eleget nyomorogtunk, embe­rek, szabad emberek akarunk lenni. Nem ismerünk semminemű nehézséget. Félre a nyílt ellenséggel, félre az alattomoskodó ál­barátokkal ! Sem az egyiktől, sem a másiktól nem engedjük magunkat félrevezettetni többé. Becsülettel és eredménynyel akarunk hat­ Az ezért járó előfizetési­ díj igazán oly csekély, hogy azt minden munkás nélkülözheti. A „Népszava" egyelőre hetenként egyszer fog megjelenni, ha azonban a viszonyok meg fogják engedni, többször is. Ez különben tisz­tán a munkásoktól függ. Az előfizetési árak a következők: Egy évre . . 2 frt 40 kr. (4 k. 80 f.) Fél évre . . 1 „ 20 „ (2 „ 40 „ Negyedévre .­­ „ 60 „ (1 „ 20 „ Egy hóra 20­­ (- „ 40 „ Az előfizetési pénzek legczélszerűbben posta­utalványon eszközölhetők és az alanti czimre küldhetők : Szocz. dem. üdvözlettel a „Népszava" szerkesztősége és kiadóhivatala Budapest, VI. ker., Dalszinház­ utcza 10. szám. czolni a nemzetközi proletariátus érdekében." Ha ez lesz a jelszavunk, ha a munkások e lobogó alatt fognak harczolni, akkor a kö­zömbös munkástömeg bizalommal fog hozzánk fordulni, hozzánk fog csatlakozni. A legjobb bizalommal és a legkecsegtetőbb reményekkel engedjük a munkásoknak tenni azt, amit ők jónak látnak. Éljen a nemzet­közi, forradalmi szocziáldemokráczia! Szocziáldemokratikus üdvözlettel és kézszorítással a magyarországi szoc­iáldemokrata párt végrehajtó­ bizottsága (pártvezetőség).

Next