Népszava, 1896 (24. évfolyam, 1–33. sz.)
1896-01-04 / 1. szám
A „NÉPSZAVA" TÁRCZÁJA. A forradalom. Mint a növények és az állatok, mint a világegyetem maga, úgy az ember is, nemcsak mint személy, hanem az ő összeségében mint faj vagy nem, épúgy a társadalom is szakadatlan fejlődésben van. Az egyik társadalmi forma felváltja a másikat, az egyik a másik után következik ; elkerülhetlen szükség, hogy az egyik a másik romjaiból kel ki. És ezt a haladást ezt a fejlődést nevezzük mi forradalomnak. Minő más forradalom is ez a burzsoázia forradalmánál, amit ő ágyukkal és szuronyerdővel képzel magának: idegen javak elrablásával és ártatlan emberek vérének kiontásával. És mégis minket szocziáldemokratákat üldöz lépten-nyomon a mindenható hatalom, vagy épúgy mondhatnék erőszak. Hát ez nem igazi iróniája a sorsnak? Az egyik társadalmi formát történelmi szükségszerűkép követi a másik. A társadalmi forma nem egy olyas valami,mit az ember saját akarata szerint alkot; nem egy épület, amelyet egy eszes fő gondolt ki és amit aztán bámuló polgártársai bevégeznek, hanem a társadalmi forma oly bensőleg simul egy adott, egy, az összes dolgokból származó alaphoz, hogy ez alapnak csak határozott és alapos ismerete teszi lehetővé — a felső épület — a társadalmi forma megértését is. Amint egy alkotmány nem egyéb, mint a hatalmi viszony reális kifejezése, azaz : írásbeli, vagy csupán szóbeli meghatározása az uralkodásra célzó kormányzásnak, épúgy a társadalmi forma, a jogi összefűzések és a jogviszonyok, nem egyebek, mint a közhatalom világos kifejezése , ama reális viszonyok jelenségi formája, amelyek az alapot képezik. És ezek a reális viszonyok az ökonómia, a gazdasági viszonyok egy meghatározott korszakát képezik. A gazdasági viszonyok azonban az ember akaratától teljesen függetlenek és ezek meghatározott törvények szerint érvényesülnek, amit felismerni és kutatni a nemzetgazdászok hivatása. Amerika felfedezésének visszahatása és az Indiába vezető tengeri utak , a kivándorlások visszahatása, a gyarmattelepek, a termelőeszközök javítása, a gépek használata a termelésben a gazdasági viszonyokra — ezek mind oly jelenségek voltak, melyek az ember akarata nélkül mentek teljesedésbe, melyek teljesedésbe mentek volna az ember akarata ellenére is. De ezek a jelenségek a maguk összeségében hatalmas forradalmat jelentettek, jelentették ugyanis a Feudal-társadalom rombadőlését, mely a czéh- és legényrendszerek, a földbirtokos és hűbéres parasztságra voltak alapítva ; jelentették továbbá a kapitalisztikus társadalom felépítését a kapitalisztikus termelési rendszer alapján. Természetesen ezzel a változással a jogi viszonyok nem tartottak aránylagos lépést, melyek a gazdasági viszonyoktól egész századokkal maradtak vissza. Épen ez mutatja, hogy a jogi viszonyok másodrendűek, másodsorban állók, és hogy a gazdasági viszonyok elsőrendűek, első helyen állók : ez utóbbi a fejlődés valódi rugója és előmozdítója. A jogi, a politikai változások csak később következnek be és némely országokban, mint például Anglia és Francziaországban, erőszakkal. De nem az volt a tulajdonképeni forradalom, mit eddig az idealisztikus történetírás „forradalomnak" („franczia, angol stb. forradalom") jelölt meg, hanem a fent érintett visszatartások a gazdasági viszonyokra. Az erőszak esetleges jelenségi forma a forradalomban; a politikai viszonyok átváltozásában, nem okvetlenül szükséges hozzátartozó ehhez a világtörténelmi jelenséghez. Természetes. Ez a jelenség egy előbbi osztályharcz következménye. De épen ez a forradalom, amely most a társadalmon végig húzódik, az osztályharczból származó forradalmak utolsója; ez teljesen különbözik az ellőbbiektől. Míg az előbbiek jellege konspiratoris, az összeesküvés jellegét hordták magukon, addig a mostani forradalomra, amidőn a proletárság oda fog jutni, hogy a politikai hatalmat magához ragadhatja, hogy a jogi viszonyokat egyenlősítse, erre a forradalomra a proletárság egész rendszeresen előkészíttetik és pedig egész nyíltan és becsületesen. Egész nyíltan lesznek a hatalmi viszonyok kölcsönösen megmérve: a burzsoáziáé a parlamentben, a proletárságé a pártgyűléseken. Hogy ez a harcz miként fog kiütni, azt még ma senki sem tudja megmondani, vájjon ez véresen, vagy békésen fog-e végbemenni? De akár így, akár úgy, a proletárság győzelmével kell végződnie és pedig azért, mert a gazdasági NÜF SZAVA Társadalomtani szemle. Jakoby Lipót a szocziáldemokráczia egyik kitűnő és nagytehetségű harczosa, ki különösen mint munkásköltő nagy érdemeket szerzett a német szocziális irodalom megteremtése körül, a napokban halt meg Zürichben. A szocziáldemokráczia sokat vesztett benne. Temetésén Bébe elvtársunkon kívül a zürichi egyetemi tanári kar testületileg vett részt. Nyugodjon békével! Steiner Jenő elvtársunk e hó 28-án hagyta el a váczi államfogházat, amelyben szeptember 26-án kezdte meg három hóra terjedő fogságát, amiért, a magyar királyi ügyészség szerint, osztály elleni izgatást követett el sajtó útján. Steiner elvtársunk a legjobb egészségben hagyta el az állami fogházat; a különböző osztályok között még nem ütött ki a véres forradalom s ami fő elvtársunkat a fogház egy cseppet sem lágyította meg, sőt ellenkezőleg: elvéhez hűen, mint eddig, ezután is teljes erejéből és meggyőződéséből fog küzdeni a kizsákmányolt és elnyomott proletárság érdeke mellett s a kizsákmányolás ellen. Legyen üdvözölve elvtársunk körünkben! Egy röpirat és még valami. A karácsonyi kongresszus idején „A szocziáldemokrata párt korrupcziója" czímmel röpirat jelent meg, amelylyel mi nem azonosítjuk magunkat, de amely egy-két tévedéstől eltekintve, a valósághoz hiven mutatta be azt a szomorú állapotot, amelybe a krankenkaszterek üzelmei és a pártvezetőség mulasztásai a magyarországi szocziáldemokrata pártot sodorták. Minden komoly elvtárs olvasván a röpiratot, csak azt nézhette, igazak-e annak állításai és étlen keveset törődött azzal, hogy ki írhatta azt a név nélkül megjelent iratot. Hiszen nem az a fő, hogy ki írta, hanem az, hogy megfelel-e a valóságnak, amit irt. Mi úgy találjuk, hogy mindaz igaz, ami a betegpénztár évtizedes áskálódásaira és a pártvezetőség bűnös eljárásaira vonatkozik. S a röpirat hangja és tartalma azt is mutatja, hogy írója — akinek kilétét most sem tudjuk — őszinte jóakarattal van a proletáriátus ügye iránt. Érezhették ezt a megtámadott krankenkaszterek és a volt pártvezetőség is. Megcáfolni azonban a röpirat állításait nem tudták. Mihez folyamodtak tehát? régi kipróbált fegyverükhöz, a denuncziáláshoz és a rágalmazáshoz. A pontokba sorolt vádakat, pontok szerint megcáfolni eszükbe sem jutott, sőt Kiss Adolf úr, a személyében megtámadott, még egy árva tiltakozást sem merészkedett megereszteni, bebizonyítására annak, hogy sohasem mondta, amit a röpirat állít, t. i.. hogy csak a kenyérért adja a nagyhangú szocziáldemokratát. E he Szombat, 1896 január. 4 Munkások! Elvtársak! A magyarországi munkásmozgalomban a rendszer megváltozott, a személyek félreálltak, most tehát rajtatok a sor. A ti támogatástokkal óriások vagyunk, enélkül törpék. Az emberiség megváltási nagy harczában egyes személyek nem jönnek tekintetbe. A munkásosztály felszabadítása csak a munkásosztály által történhet meg. Ezért álljon mint Előfizetési felhivás. Elvtársak ! Munkások! Amint értesülhettetek, 1896 január elsejével a magyarországi munkásmozgalom új stádiumba lépett; a karácsonyi ünnepek alkalmával megtartott rendkívüli pártkongresszus új mederbe terelte a magyarországi munkásmozgalmat. Hogy az ügyek tisztázása mily szükséges, mily életkérdés volt a magyar munkásosztályra, azt mi, kik a pártéletben tevékeny szerepet viszünk, tudjuk legelsősorban. Hogy azonban a pártéletet, a munkásmozgalmat fejlesszük és azt a megkívánható magaslatra eliteljük, mindenekelőtt egy pártorgánumra, egy pártlapra van szükségünk, amely gondolatainkat, elveinket és eszméinket a nagy tömegek közé vigye, amely erélylyel kell hogy verje vissza minden, elleneink részéről jövő támadást; egy pártlap nélkül a munkásmozgalom elposványosodik, nem mutathat föl eredményeket. Elvtársak! Munkások! Az ármánykodó bel-és külellenség intrigyái és erőszakoskodásai következtében sok viszontagságon keresztülment „Népszava", a magyarországi, szocziáldemokrata párt közlönye, ez év január elsejével huszonnegyedik évfolyamába lépett s bár megfogyva, de törve nem önzetlenül szolgálja a munkásosztály érdekeit, erélylyel küzd az ellenség ellen; szavait nem csiszolva mutat rá az egyre jobban kiélesedő társadalmi ellentétekre, a magánkapitalisztikus „rend" szülte káros következményekre, s követel a munkások részére kenyeret és jogot. Az elvtársak támogatása nélkül azonban pártlapunk nem felelhet meg hivatásának, nem fejtheti ki azt az agitácziót, mint amelyet ki kellene fejtenie. Ezért felkérjük az elvtársakat és a munkásokat, hogy lapunkat, lapjukat pártolják. Egy munkáscsalád otthonából, egy műhelyből, egy vendéglőből, egy kávéházból (legalább ott, ahol a munkások megfordulnak) se hiányozzék a „Népszava". de a munkás a mi oldalunkra és kiáltsanak velünk együtt: „Eddig és nem tovább. Eleget szenvedtünk, eleget nyomorogtunk, emberek, szabad emberek akarunk lenni. Nem ismerünk semminemű nehézséget. Félre a nyílt ellenséggel, félre az alattomoskodó álbarátokkal ! Sem az egyiktől, sem a másiktól nem engedjük magunkat félrevezettetni többé. Becsülettel és eredménynyel akarunk hat Az ezért járó előfizetési díj igazán oly csekély, hogy azt minden munkás nélkülözheti. A „Népszava" egyelőre hetenként egyszer fog megjelenni, ha azonban a viszonyok meg fogják engedni, többször is. Ez különben tisztán a munkásoktól függ. Az előfizetési árak a következők: Egy évre . . 2 frt 40 kr. (4 k. 80 f.) Fél évre . . 1 „ 20 „ (2 „ 40 „ Negyedévre . „ 60 „ (1 „ 20 „ Egy hóra 20 (- „ 40 „ Az előfizetési pénzek legczélszerűbben postautalványon eszközölhetők és az alanti czimre küldhetők : Szocz. dem. üdvözlettel a „Népszava" szerkesztősége és kiadóhivatala Budapest, VI. ker., Dalszinház utcza 10. szám. czolni a nemzetközi proletariátus érdekében." Ha ez lesz a jelszavunk, ha a munkások e lobogó alatt fognak harczolni, akkor a közömbös munkástömeg bizalommal fog hozzánk fordulni, hozzánk fog csatlakozni. A legjobb bizalommal és a legkecsegtetőbb reményekkel engedjük a munkásoknak tenni azt, amit ők jónak látnak. Éljen a nemzetközi, forradalmi szocziáldemokráczia! Szocziáldemokratikus üdvözlettel és kézszorítással a magyarországi szociáldemokrata párt végrehajtó bizottsága (pártvezetőség).