Népszava, 1896 (24. évfolyam, 1–33. sz.)

1896-01-04 / 1. szám

1896. Szombat, január 4. NÉPSZAVA Ivett oda áll két naiv munkás és tanúsítja, hogy a „párt", t. i. az „Új Népszava" gazda­sági ügyeiben korrupcziót nem találtak. Sze­gény együgyűek. Ahol érvekkel nem lehet ülőállam, oda jó a furkósbot. Ahol megc­áfolhatatlan igazságo­kat nem tudnak ellensúlyozni, előveszik a denuncziáczió és a rágalom fegyvereit, így cselekedtek most is krankenkaszler uraimék. Elüldöztek már minden becsületes munkás­barátot, de mert nem hiszik, hogy teljesen sikerült a hadjárat, most folytatják, ahol el­hagyták. Szomorúan konstatáljuk azt is, hogy ott­­ „Új Népszava" czímű, a k­ranke­n­kassza „hivatalos közlönyénél" olvasni em tudnak. A röpiratból azok a jámborok azt olvasták ki, hogy diktatúrát ajánl. S ezt mint slágert utoljára tartogatták. Oh jerum, jer­um ! Világosan, pártvezetőség választását ajánlja és csak azt mondja, hogy a pártvezető­ség bízza meg Silberberget, hogy három hónap alatt — mely idő után vonul­jon vissza — hozza rendbe a párt zilált­ ügyeit. Hol itt a diktatúra ?! Legyenek nyugodtak Kiss Adolf és érdek­társai, az a röpirat megtette hatását és ez az utólagos rágalom és denuncziáczió a józan munkásokban csak megerősítheti a meggyőző­­­­dést, a­mit az a röpirat is hangoztat, hogy a Krankenkaszlerek egyetlen fő­erőssége: a rágalom. Apropós Kiss Adolf úr, hol késik az éji homályban az ön nyilatkozata, arra a vádra, hogy saját kijelentése szerint csak a kenyérért szoczialista ? Rendkívüli pártkongresszusunk. Lapunk múlti számában a rendkívüli pártkon­gresszusról szóló kivonatos jelentésünket a a délelőtti tárgyalások befejezésével végez­tük, a­mi azonban téves, mert közvetlen­­a délelőtti tárgyalások befejezése előtt a vidékről érkezett táviratok és üdvözlő iratok lettek felolvasva. Táviratok érkeztek: Temesvárról, Pécsről (3), Kassa és Szlavónia. A temesvári távirat igy hangzik : „Kívánjuk, hogy műkö­désteket siker koronázza. Egyesülésben rejlik az erő. Testvéri üdvözlettel a temesvári elv­társak." — Az első pécsi távirat igy hangzik: „Háromszoros dörgő érjen a tanácskozástokhoz, hogy a szebb és jobb jövőbe vetett reménye­tek valósulhasson. Üdvözlettel a pécsi elvtár­sak és elvtársnők"; a második: „Az összem­beriség szebb és jobb jövőjének előmozdítá­sára irányuló tanácskozástokat siker koronázza. A pécsi elvtársak és elvtársnők"; a harmadik : „A kongresszuson hozott határozatokkal egyet­értve, háromszoros éljen. Werb József és Braun Anna." — A kassai távirat így hang­zik : „Elvtársak! Szivből üdvözlünk benne­teket. Sikert és erőt kívánunk az ármány le­tiprására, mely 25 évig akadályozta a szocziál­demokrata elv fejlődését. A kassai elvtársak." — Szlatina: „Éljen a szocziáldemokrata or­szágos gyülés. Elvtársi üdvözletemet munká­lataitokhoz. J­an d­lic­e­k, Szlatina (Szlavónia)." ; Délután: Elnök megnyitja az országos szoczialista gyűlést s az elnöklést átadja Wagner Károly (Budapest) és Terstyánszky Antal (Temesvár), a gyűlés által megválasztott elnököknek ; a jegyzők helyett Rot­tenstein Mór és Breuer Fülöp foglalták el. Terstyánszky elnök figyelmezteti az elvtár­sakat az országos gyűlés komolyságára és felkéri a jelentkező szónokokat, hogy a napirenden levő tár­gyakhoz röviden és tárgyilagosan szóljanak. Wagner K. elnök ugyanezt mondja el németül és átadja Silb­erb­er­g Ignácz elvtársnak a szót, ki az első ponthoz szólásra jelentkezett. Silber­be­rg elvtárs két és fél óráig tartott beszédében beszámol a munkásfrakc­ió által Buda­pestre történt lehivatásáról, a munkásmozgalomban kifejtett működéséről, a pár fuzionálásáról, a párt­ orgánuma, a „Népszaváéról, a pártvezetőség és a­ Krankenkaszlerek által személye ellen folytatott­­ gyalázatos aknamunkákról. Beszédét így kezdi: Mivel jóformán személye körül forog az egész ügy, de a vádoló és vádlott pártvezetőség nem tartotta érde­mesnek részt venni az országos gyűlésen, azért köte­­­­lességének tartja, bő felvilágosítással szolgálni az őt illetett vádak mibenlétéről, de egyúttal a pártveze­tőség aljas cselekede­teiről is, egyúttal megokolja annak a gyűlésről való távolmaradását. Mert, — úgy­mond — a pártlapot, mely a magasztos eszmék hir­detésére és terjesztésére van hivatva, nem akartam személyeskedésekre felhasználni, különösen nem ellen­ségeim ellen , mert aki valakinek cselekedeteit, vagy a társadalmat kritizálni meri, az minden bizonynyal a vádlottak padjára kerül. A pártvezetőség önönmagát ítélte el már azzal is, hogy nem mert megjelenni az országos gyűlés színe előtt, mely hivatva van csele­kedeteiket számon kérni. De félt tőle, és megszökött birái elől, érezve bűnösségét. Ezután említi, milyen körülmények között fogadta el a pártmozgalom és ügyek vezetését, mily nehézségekkel kell­ megküz­denie, míg a pártviszályokat­ megszüntette, a munkás­mozgalmat rendes medrébe bírta terelni Szól a pártvezetőség befolyástalanságáról, kik nem valának képesek a munkások nagy tömegére semmiféleképen hatni; a pártvezetőségi tagok haszonleséséről és az azok közötti személyeskedésről, mert féltették egy­mástól a koncz nagyobb részét. Beszél a német elv­társak által Frankfurtban tartott kongresszusáról, melyen a magyar szocziáldemokrata párt vezetőségét szapulták, és arról az aknamunkáról, melyet az ő ottléte alatt, mint küldött, személye ellen Idehaza folytattak a párt czimeres emberei, hogy a munkás­ság bizalmát meglazítsák, őt kibuktatva a régi viszá­lyokat iparkodtak felújítani, hogy ők ismét a zavarosba halászva, az u­tolsó párt kongresszus által a párt­ból kizárt haszonleső Krankenkaszlerek szerepelni vágyó embereit állíthassák a munkásmozgalom élére, mi, hála a magyarországi munkások józan gondol­kodásának, nem sikerült nekik. Továbbá a Kranken­kaszlerek által tett kiegyezési kísérletekről, melyekbe ő természetesen bele nem ment, mint önérzetes em­ber bele nem mehetett. Referál a párt orgánumáról, a „Népszaváéról,­ a miaki napilappá való alakításá­ról, a lapot tönkre tenni akaró Burgisták szándékáról, mert féltek az ellenük indítandó agitáczióról. Azért is három ízben jöttek egyezkedni, mondva, hogy ők m­i akarnak a lap ellen nyiltan agitácziót kifejteni, csak szellemi erejüket kívánják felajánlani, minden erejükkel támogatni akarják, csak hagyjon fel az ellenük indított agitáczióval. A napilap bukásának egészen más okokat tulajdonít, mint a­melye­ket ellenei ráfognak, ugyanis­ a „Kasza"­ emberei féltek, hogy gyalázatos tetteiket majd napvilágra hozza, azért elkövettek mindent, csakhogy a napi­lapot tönkre tegyék. Leleplezi a „dicső" K­ü­r­s­c­h­n­e­r­t, ki a Ganz-gyárba egy este titkos gyűlést hivatott egybe; ott ékes beszéddel kezdte a napilap létképtelenségét magyarázni. Egyszerre csak észre­veszi Silberberg elvtársat a tömeg közt, megfordítja hamar vitorláit, önönmagának ellentmondva, és a lap létképességét fejtegeti hosszasan. Ilyen „elvtár­sak" a Krankenkaszlerek. Megokolja, miért indítvá­nyozta a ,,Népszavá"-nak napilappá való átalakítását annak a pártvezetőség és a Burgisták alattomos egyezkedése által történt bukását és a fúziót. A fúzióból a munkásmozgalomra háramló károkat és akadályokat. Felolvassa az „Új Népszava" czimű Krankenkasza-lap pártviszályokat szító és pártszaka­dást előidéző rágalmazó czikkeit, miket az országos gyűlés legnagyobb undorral eltelve, hallgatott végig. Megemlékezik a boldogult „Népakarat"­­frakczióról is, mely egy értekezleten 14.000 forintot igért a „Népszaváéra, de csak oly feltételekkel, ha Silber­berg elvtárs visszalép a munkásmozgalom éléről és ha a lapot, a betegpénztáriak kezébe kerül. Végszavai­ban elítéli a párt,vezetőségi tagokat, mert a legutóbbi párt­kongresszus határozatait lábbal tiporva, a Kran­kenkaszlerekkel fuzionáltak, mert a kongresszus hatá­rozata ellenére ismét bevette a pártvezetőségbe azokat az embereket, kik aknamunkáikkal mindig odatöre­kedtek, hogy Magyarországon a munkásmozgalmat gyengítsék, haladásában megakadályozzák, Dr. Csil­lagot és hasonleső társait. Szavai végeztével a gyűlés szűnni nem akaró éljenzésben tör ki. Ennek tekintve a tárgy fontosságát, higgadt­ságra kéri fel az elvtársakat. Kastriner S. magyar referensnek adja át a szót, ki a 11-es bizottság nevében zárszóval él. „Határozati javaslat. A mai napon tartott magyarországi szocziál­demokrata gyűlés, miután a kellő felvilágosítást meg­kapta, kimondja: 1. hogy a budapesti elvtársak eljárását, melylyel a pártvezetőségnek bizalmatlanságot szavazott és az ügyek ideiglenes vezetésére egy 11-es bizottságot választott, helyesli; 2. a 11-es bizottság eljárását az országos szocziál­demokrata gyűlés egybehivását illetőleg helyesli és említett bizottságnak teljes bizalmat sza­vaz; ezekből kifolyólag tehát: 3. az 1894. évi kongresszuson választott pártvezető­séget állásától elmozdítja és a mai gyűlést felhatal­mazza egy országos végrehajtó bizottság válasz­tására". Ezután Báron elvtárs német nyelven tartja a zárbeszédet. Terstyánszky elnök kéri az elvtársakat, mielőtt Kasztriener elvtárs által benyújtott határozati javaslatot szavazás alá bocsátaná, fontol­nák jól meg a dolgot, mert jellege igen komoly. A határozati javaslatot szavazás alá bocsátja, mely 5 szavazat ellenében az országos szoc­ialista gyűlés által elfogadtatik. Wagner elnök a napirend második pontjának megváltoztatását hozza javaslatba, ugyanis , hogy a napirend harmadik pontja vétessék tárgyalás alá és csak ennek végeztével a második pont, a végre­hajtó­ bizottság megválasztása. Felolvassa a 10-es és a 11-es bizottság által ajánlottak névsorát, mind olyan párttagokat, kik a lefolyt pártviszály alatt semleges álláspontot foglaltak. A névsor a következő: Grossmann Miksa, betűszedő; Klein Jakab, szabó ; Steiner Jenő, czipész; Szlovacsek József, festő; Fischer Adolf, bádogos; Klein Bertalan, kereskedő ; Zsigmond Elek, czizmadia; Wagner Károly, betűszedő. Ellenőrök: Tóth János, vasesztergályos; Horváth Antal, vas­esztergályos. Minden felolvasott név után hatalmas éljenzésben adott megelégedésének kifejezést a gyűlés. Elnök kérdést intéz a gyűléshez : kívánja-e a gyűlés, hogy a névsort egyenként vagy teljes egé­szében bocsássa-e szavazás alá? A névsor teljes egészében bocsáttatik szavazás alá, mely 14 szavazat ellenében a gyűlés által el­fogadtatott. A vidéki pártvezetőségi tagok pedig a következő városokból lesznek választandók : T­e­mesvár, Kassa, Pozsony, Pécs, N.­S­z­e­b­e­n és V­e­r­s­e­c­z, mi egyhangúlag elfogadtatott. Elnök a napirend második pontját letárgyalt­nak jelenti és a 3-ik pontot­ „a sajtó" bocsátja tár­gyalás alá, mihez Farkas István magyar, R­u­z­i­c­s­k­a elvtárs mint német előadó jelentkezett szólásra.­­ • Farkas István az idő előrehaladottsága miatt rövidre szabta előadását. Beszél a pártorgánum május elsejei megjelenéséről, hogy mily befolyással volt a vidékre, különösen az indifferens népre, melyet mintegy álmából felrázott, mely nyiltan rá­mutat a magánkapitalisztikus társadalomban divó félszegségekre , a lap önzetlenségére és megveszte­gethetlenségére; példa gyanánt a Török-féle esetet hozva fel. Azon vádakkal szemben, melyekkel Sil­be­r­b­e­r­g elvtárs vádoltatik, hogy a lapot csak ő tette tönkre, kijelenti azok alaptalanságát, mert a lapot nem ő, hanem a krankenkaszterek aknamun­kája és a magyarországi munkásság közönye szokí­totta a mostani szűk keretébe. Reményét a pártlap mihamarábbi felvirágzásába fekteti, mivel az elv­társaknak sikerült annak czéltudatos működéséről meggyőződniük. Szívéből kivánja, hogy e szellemi fegyverünk mennél­­ élesebb és találóbb legyen. (Hosszantartó éljenzés.) Határozati javaslatot nyújt be, mit a nagylelkű rendőrség elvet, de később mégis megengedi annak szavazás alá való bocsá­tását. Következő szónok Ruzicska elvtárs német előadó volt. Szavai végeztével a tárgyhoz benyújtott határozati javaslat felolvastatik, mely az indítványok feletti szavazás alkalmával egyhangúlag elfogadtatik. A határozati javaslat igy hangzik: „Tekintettel arra, hogy a „Népszava" magánválla­lat és mint ilyen pártlapnak nem szabad lennie, de mivel a volt pártvezetőség ki hagyta ragadni kezeiből, kimondja a dec­ember hó 26-án tartott országos szoczialista gyűlés, hogy a „Népszava" addig marad a részvénytársaság tulajdona, amíg a tagok igényei ki nem lesznek elégítve, keretét azon­ban a pártvezetőség rendelkezésére bocsátja." Terstyánszky elnök: A Temesváron meg­jelenő "„Volkswille" czímű pártprogrammról szól, melyet a pártban történt szakadás teremtett meg, mely mostanig semleges álláspontra helyezkedett, de ezentúl iránya az országos gyűlés határozatainak teljesen meg fog felelni; azt indítványozza, „hogy a Temesváron megjelenő „Volkswille" czimű pártlapot ismerje el az 1895. év deczember hó 25—26-án tartott országos gyűlés, mint a párt egyik hivatalos orgá­numát." Wagner K. elnök ez indítvány felett szavazást rendel el. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatik. Oblath elvtárs kényszerítve érzi magát Ru­zicska elvtárs határozati javaslata benyújtása által szólani. Beszédében rámutatott arra, hogy sokan vannak olyanok, kik nem tudják, melyik tulajdon­képen a párt orgánuma, a „Népszava" vagy az „Új Népszava", azért kéri a gyűlést, fogadná el Ruzicska elvtárs határozati javaslatát és mondaná ki a gyűlés kötelezővé az elvtársakra a „Népszavát". viszony fejlődése már annyira előrehaladt, miszerint ma már minden valamire való ipar­ban társadalmilag termelnek. Ez a termelési forma a mai magántulajdon viszonyt egye­nesen arctul üti. Az itt elmondottakból csak az következik, hogy a modern osztályharcz nem lehet más­, mint politikai harcz, mely a magántulajdont, a termelőeszközöket az összeség tulajdonába kell hogy átvigye. Ha azt mondják,­ hogy a harczot gazdasági téren kell vezetni, s ha e véleményüket a bizonyítással indokolják is, úgy ezek csak azt árulják el, hogy a társa­dalmi fejlődést épenséggel nem ismerik, épen­séggel nem tudják, hogy főkép csak a poli­tikai rendszabály a „kisajátítók kisajátítása" körül forog, hogy a kapitalisztikus társadalom átvezetessék a szoczialisztikus társadalomba. Ez az a végkövetkeztetés, amelyben az egész forradalom összepontosul. És ha mondják továbbá: erőszak, hát igen erőszak, de nem forradalmi, összeesküvési pucscsok, hanem erőszak a hatalom értelmében. A pucscsok mindenesetre fényes kifejezői az elégedetlen­ségnek, s talán képesek egy pillanatig a hatal­mat a kézbe is adni, de korántsem alkal­masak a proletáriátust politikai forradalom értelmében nevelni. A proletáriátust politikailag fölnevelni, a fejlődés titkaiba bevezetni s igy a hatalom használatára előkészíteni, a szocziáldemokrá­czia feladata és ebben az értelemben forra­dalmár és n­em reformátor. A „Sozialpol. Bl." nyomán: Cs. 3 K­a­s­z­t­r­i­n­e­r­t. Hogy a gyűlés tiszta képet alkothasson magának az ügyek lefolyásáról, röviden felvilágosítással szolgál. Ezúttal megköszönve a 11-es bizottságba, azaz: az ideiglenes pártvezetőségbe helye­zett bizalmát az elvtársaknak, annak jogait vissza­helyezi az országos szoczialista gyűlés kezeibe. Ezek után a következő határozati javaslat elfogadását kéri.

Next