Népszava, 1896 (24. évfolyam, 1–33. sz.)
1896-01-04 / 1. szám
1896. Szombat, január 4. NÉPSZAVA Ivett oda áll két naiv munkás és tanúsítja, hogy a „párt", t. i. az „Új Népszava" gazdasági ügyeiben korrupcziót nem találtak. Szegény együgyűek. Ahol érvekkel nem lehet ülőállam, oda jó a furkósbot. Ahol megcáfolhatatlan igazságokat nem tudnak ellensúlyozni, előveszik a denuncziáczió és a rágalom fegyvereit, így cselekedtek most is krankenkaszler uraimék. Elüldöztek már minden becsületes munkásbarátot, de mert nem hiszik, hogy teljesen sikerült a hadjárat, most folytatják, ahol elhagyták. Szomorúan konstatáljuk azt is, hogy ott „Új Népszava" czímű, a krankenkassza „hivatalos közlönyénél" olvasni em tudnak. A röpiratból azok a jámborok azt olvasták ki, hogy diktatúrát ajánl. S ezt mint slágert utoljára tartogatták. Oh jerum, jerum ! Világosan, pártvezetőség választását ajánlja és csak azt mondja, hogy a pártvezetőség bízza meg Silberberget, hogy három hónap alatt — mely idő után vonuljon vissza — hozza rendbe a párt zilált ügyeit. Hol itt a diktatúra ?! Legyenek nyugodtak Kiss Adolf és érdektársai, az a röpirat megtette hatását és ez az utólagos rágalom és denuncziáczió a józan munkásokban csak megerősítheti a meggyőződést, amit az a röpirat is hangoztat, hogy a Krankenkaszlerek egyetlen főerőssége: a rágalom. Apropós Kiss Adolf úr, hol késik az éji homályban az ön nyilatkozata, arra a vádra, hogy saját kijelentése szerint csak a kenyérért szoczialista ? Rendkívüli pártkongresszusunk. Lapunk múlti számában a rendkívüli pártkongresszusról szóló kivonatos jelentésünket a a délelőtti tárgyalások befejezésével végeztük, ami azonban téves, mert közvetlena délelőtti tárgyalások befejezése előtt a vidékről érkezett táviratok és üdvözlő iratok lettek felolvasva. Táviratok érkeztek: Temesvárról, Pécsről (3), Kassa és Szlavónia. A temesvári távirat igy hangzik : „Kívánjuk, hogy működésteket siker koronázza. Egyesülésben rejlik az erő. Testvéri üdvözlettel a temesvári elvtársak." — Az első pécsi távirat igy hangzik: „Háromszoros dörgő érjen a tanácskozástokhoz, hogy a szebb és jobb jövőbe vetett reményetek valósulhasson. Üdvözlettel a pécsi elvtársak és elvtársnők"; a második: „Az összemberiség szebb és jobb jövőjének előmozdítására irányuló tanácskozástokat siker koronázza. A pécsi elvtársak és elvtársnők"; a harmadik : „A kongresszuson hozott határozatokkal egyetértve, háromszoros éljen. Werb József és Braun Anna." — A kassai távirat így hangzik : „Elvtársak! Szivből üdvözlünk benneteket. Sikert és erőt kívánunk az ármány letiprására, mely 25 évig akadályozta a szocziáldemokrata elv fejlődését. A kassai elvtársak." — Szlatina: „Éljen a szocziáldemokrata országos gyülés. Elvtársi üdvözletemet munkálataitokhoz. Jan dlicek, Szlatina (Szlavónia)." ; Délután: Elnök megnyitja az országos szoczialista gyűlést s az elnöklést átadja Wagner Károly (Budapest) és Terstyánszky Antal (Temesvár), a gyűlés által megválasztott elnököknek ; a jegyzők helyett Rottenstein Mór és Breuer Fülöp foglalták el. Terstyánszky elnök figyelmezteti az elvtársakat az országos gyűlés komolyságára és felkéri a jelentkező szónokokat, hogy a napirenden levő tárgyakhoz röviden és tárgyilagosan szóljanak. Wagner K. elnök ugyanezt mondja el németül és átadja Silberberg Ignácz elvtársnak a szót, ki az első ponthoz szólásra jelentkezett. Silberberg elvtárs két és fél óráig tartott beszédében beszámol a munkásfrakció által Budapestre történt lehivatásáról, a munkásmozgalomban kifejtett működéséről, a pár fuzionálásáról, a párt orgánuma, a „Népszaváéról, a pártvezetőség és a Krankenkaszlerek által személye ellen folytatott gyalázatos aknamunkákról. Beszédét így kezdi: Mivel jóformán személye körül forog az egész ügy, de a vádoló és vádlott pártvezetőség nem tartotta érdemesnek részt venni az országos gyűlésen, azért kötelességének tartja, bő felvilágosítással szolgálni az őt illetett vádak mibenlétéről, de egyúttal a pártvezetőség aljas cselekedeteiről is, egyúttal megokolja annak a gyűlésről való távolmaradását. Mert, — úgymond — a pártlapot, mely a magasztos eszmék hirdetésére és terjesztésére van hivatva, nem akartam személyeskedésekre felhasználni, különösen nem ellenségeim ellen , mert aki valakinek cselekedeteit, vagy a társadalmat kritizálni meri, az minden bizonynyal a vádlottak padjára kerül. A pártvezetőség önönmagát ítélte el már azzal is, hogy nem mert megjelenni az országos gyűlés színe előtt, mely hivatva van cselekedeteiket számon kérni. De félt tőle, és megszökött birái elől, érezve bűnösségét. Ezután említi, milyen körülmények között fogadta el a pártmozgalom és ügyek vezetését, mily nehézségekkel kell megküzdenie, míg a pártviszályokat megszüntette, a munkásmozgalmat rendes medrébe bírta terelni Szól a pártvezetőség befolyástalanságáról, kik nem valának képesek a munkások nagy tömegére semmiféleképen hatni; a pártvezetőségi tagok haszonleséséről és az azok közötti személyeskedésről, mert féltették egymástól a koncz nagyobb részét. Beszél a német elvtársak által Frankfurtban tartott kongresszusáról, melyen a magyar szocziáldemokrata párt vezetőségét szapulták, és arról az aknamunkáról, melyet az ő ottléte alatt, mint küldött, személye ellen Idehaza folytattak a párt czimeres emberei, hogy a munkásság bizalmát meglazítsák, őt kibuktatva a régi viszályokat iparkodtak felújítani, hogy ők ismét a zavarosba halászva, az utolsó párt kongresszus által a pártból kizárt haszonleső Krankenkaszlerek szerepelni vágyó embereit állíthassák a munkásmozgalom élére, mi, hála a magyarországi munkások józan gondolkodásának, nem sikerült nekik. Továbbá a Krankenkaszlerek által tett kiegyezési kísérletekről, melyekbe ő természetesen bele nem ment, mint önérzetes ember bele nem mehetett. Referál a párt orgánumáról, a „Népszaváéról, a miaki napilappá való alakításáról, a lapot tönkre tenni akaró Burgisták szándékáról, mert féltek az ellenük indítandó agitáczióról. Azért is három ízben jöttek egyezkedni, mondva, hogy ők mi akarnak a lap ellen nyiltan agitácziót kifejteni, csak szellemi erejüket kívánják felajánlani, minden erejükkel támogatni akarják, csak hagyjon fel az ellenük indított agitáczióval. A napilap bukásának egészen más okokat tulajdonít, mint amelyeket ellenei ráfognak, ugyanis a „Kasza" emberei féltek, hogy gyalázatos tetteiket majd napvilágra hozza, azért elkövettek mindent, csakhogy a napilapot tönkre tegyék. Leleplezi a „dicső" Kürschnert, ki a Ganz-gyárba egy este titkos gyűlést hivatott egybe; ott ékes beszéddel kezdte a napilap létképtelenségét magyarázni. Egyszerre csak észreveszi Silberberg elvtársat a tömeg közt, megfordítja hamar vitorláit, önönmagának ellentmondva, és a lap létképességét fejtegeti hosszasan. Ilyen „elvtársak" a Krankenkaszlerek. Megokolja, miért indítványozta a ,,Népszavá"-nak napilappá való átalakítását annak a pártvezetőség és a Burgisták alattomos egyezkedése által történt bukását és a fúziót. A fúzióból a munkásmozgalomra háramló károkat és akadályokat. Felolvassa az „Új Népszava" czimű Krankenkasza-lap pártviszályokat szító és pártszakadást előidéző rágalmazó czikkeit, miket az országos gyűlés legnagyobb undorral eltelve, hallgatott végig. Megemlékezik a boldogult „Népakarat"frakczióról is, mely egy értekezleten 14.000 forintot igért a „Népszaváéra, de csak oly feltételekkel, ha Silberberg elvtárs visszalép a munkásmozgalom éléről és ha a lapot, a betegpénztáriak kezébe kerül. Végszavaiban elítéli a párt,vezetőségi tagokat, mert a legutóbbi pártkongresszus határozatait lábbal tiporva, a Krankenkaszlerekkel fuzionáltak, mert a kongresszus határozata ellenére ismét bevette a pártvezetőségbe azokat az embereket, kik aknamunkáikkal mindig odatörekedtek, hogy Magyarországon a munkásmozgalmat gyengítsék, haladásában megakadályozzák, Dr. Csillagot és hasonleső társait. Szavai végeztével a gyűlés szűnni nem akaró éljenzésben tör ki. Ennek tekintve a tárgy fontosságát, higgadtságra kéri fel az elvtársakat. Kastriner S. magyar referensnek adja át a szót, ki a 11-es bizottság nevében zárszóval él. „Határozati javaslat. A mai napon tartott magyarországi szocziáldemokrata gyűlés, miután a kellő felvilágosítást megkapta, kimondja: 1. hogy a budapesti elvtársak eljárását, melylyel a pártvezetőségnek bizalmatlanságot szavazott és az ügyek ideiglenes vezetésére egy 11-es bizottságot választott, helyesli; 2. a 11-es bizottság eljárását az országos szocziáldemokrata gyűlés egybehivását illetőleg helyesli és említett bizottságnak teljes bizalmat szavaz; ezekből kifolyólag tehát: 3. az 1894. évi kongresszuson választott pártvezetőséget állásától elmozdítja és a mai gyűlést felhatalmazza egy országos végrehajtó bizottság választására". Ezután Báron elvtárs német nyelven tartja a zárbeszédet. Terstyánszky elnök kéri az elvtársakat, mielőtt Kasztriener elvtárs által benyújtott határozati javaslatot szavazás alá bocsátaná, fontolnák jól meg a dolgot, mert jellege igen komoly. A határozati javaslatot szavazás alá bocsátja, mely 5 szavazat ellenében az országos szocialista gyűlés által elfogadtatik. Wagner elnök a napirend második pontjának megváltoztatását hozza javaslatba, ugyanis , hogy a napirend harmadik pontja vétessék tárgyalás alá és csak ennek végeztével a második pont, a végrehajtó bizottság megválasztása. Felolvassa a 10-es és a 11-es bizottság által ajánlottak névsorát, mind olyan párttagokat, kik a lefolyt pártviszály alatt semleges álláspontot foglaltak. A névsor a következő: Grossmann Miksa, betűszedő; Klein Jakab, szabó ; Steiner Jenő, czipész; Szlovacsek József, festő; Fischer Adolf, bádogos; Klein Bertalan, kereskedő ; Zsigmond Elek, czizmadia; Wagner Károly, betűszedő. Ellenőrök: Tóth János, vasesztergályos; Horváth Antal, vasesztergályos. Minden felolvasott név után hatalmas éljenzésben adott megelégedésének kifejezést a gyűlés. Elnök kérdést intéz a gyűléshez : kívánja-e a gyűlés, hogy a névsort egyenként vagy teljes egészében bocsássa-e szavazás alá? A névsor teljes egészében bocsáttatik szavazás alá, mely 14 szavazat ellenében a gyűlés által elfogadtatott. A vidéki pártvezetőségi tagok pedig a következő városokból lesznek választandók : Temesvár, Kassa, Pozsony, Pécs, N.Szeben és Versecz, mi egyhangúlag elfogadtatott. Elnök a napirend második pontját letárgyaltnak jelenti és a 3-ik pontot „a sajtó" bocsátja tárgyalás alá, mihez Farkas István magyar, Ruzicska elvtárs mint német előadó jelentkezett szólásra. • Farkas István az idő előrehaladottsága miatt rövidre szabta előadását. Beszél a pártorgánum május elsejei megjelenéséről, hogy mily befolyással volt a vidékre, különösen az indifferens népre, melyet mintegy álmából felrázott, mely nyiltan rámutat a magánkapitalisztikus társadalomban divó félszegségekre , a lap önzetlenségére és megvesztegethetlenségére; példa gyanánt a Török-féle esetet hozva fel. Azon vádakkal szemben, melyekkel Silberberg elvtárs vádoltatik, hogy a lapot csak ő tette tönkre, kijelenti azok alaptalanságát, mert a lapot nem ő, hanem a krankenkaszterek aknamunkája és a magyarországi munkásság közönye szokította a mostani szűk keretébe. Reményét a pártlap mihamarábbi felvirágzásába fekteti, mivel az elvtársaknak sikerült annak czéltudatos működéséről meggyőződniük. Szívéből kivánja, hogy e szellemi fegyverünk mennél élesebb és találóbb legyen. (Hosszantartó éljenzés.) Határozati javaslatot nyújt be, mit a nagylelkű rendőrség elvet, de később mégis megengedi annak szavazás alá való bocsátását. Következő szónok Ruzicska elvtárs német előadó volt. Szavai végeztével a tárgyhoz benyújtott határozati javaslat felolvastatik, mely az indítványok feletti szavazás alkalmával egyhangúlag elfogadtatik. A határozati javaslat igy hangzik: „Tekintettel arra, hogy a „Népszava" magánvállalat és mint ilyen pártlapnak nem szabad lennie, de mivel a volt pártvezetőség ki hagyta ragadni kezeiből, kimondja a december hó 26-án tartott országos szoczialista gyűlés, hogy a „Népszava" addig marad a részvénytársaság tulajdona, amíg a tagok igényei ki nem lesznek elégítve, keretét azonban a pártvezetőség rendelkezésére bocsátja." Terstyánszky elnök: A Temesváron megjelenő "„Volkswille" czímű pártprogrammról szól, melyet a pártban történt szakadás teremtett meg, mely mostanig semleges álláspontra helyezkedett, de ezentúl iránya az országos gyűlés határozatainak teljesen meg fog felelni; azt indítványozza, „hogy a Temesváron megjelenő „Volkswille" czimű pártlapot ismerje el az 1895. év deczember hó 25—26-án tartott országos gyűlés, mint a párt egyik hivatalos orgánumát." Wagner K. elnök ez indítvány felett szavazást rendel el. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatik. Oblath elvtárs kényszerítve érzi magát Ruzicska elvtárs határozati javaslata benyújtása által szólani. Beszédében rámutatott arra, hogy sokan vannak olyanok, kik nem tudják, melyik tulajdonképen a párt orgánuma, a „Népszava" vagy az „Új Népszava", azért kéri a gyűlést, fogadná el Ruzicska elvtárs határozati javaslatát és mondaná ki a gyűlés kötelezővé az elvtársakra a „Népszavát". viszony fejlődése már annyira előrehaladt, miszerint ma már minden valamire való iparban társadalmilag termelnek. Ez a termelési forma a mai magántulajdon viszonyt egyenesen arctul üti. Az itt elmondottakból csak az következik, hogy a modern osztályharcz nem lehet más, mint politikai harcz, mely a magántulajdont, a termelőeszközöket az összeség tulajdonába kell hogy átvigye. Ha azt mondják, hogy a harczot gazdasági téren kell vezetni, s ha e véleményüket a bizonyítással indokolják is, úgy ezek csak azt árulják el, hogy a társadalmi fejlődést épenséggel nem ismerik, épenséggel nem tudják, hogy főkép csak a politikai rendszabály a „kisajátítók kisajátítása" körül forog, hogy a kapitalisztikus társadalom átvezetessék a szoczialisztikus társadalomba. Ez az a végkövetkeztetés, amelyben az egész forradalom összepontosul. És ha mondják továbbá: erőszak, hát igen erőszak, de nem forradalmi, összeesküvési pucscsok, hanem erőszak a hatalom értelmében. A pucscsok mindenesetre fényes kifejezői az elégedetlenségnek, s talán képesek egy pillanatig a hatalmat a kézbe is adni, de korántsem alkalmasak a proletáriátust politikai forradalom értelmében nevelni. A proletáriátust politikailag fölnevelni, a fejlődés titkaiba bevezetni s igy a hatalom használatára előkészíteni, a szocziáldemokráczia feladata és ebben az értelemben forradalmár és nem reformátor. A „Sozialpol. Bl." nyomán: Cs. 3 Kasztrinert. Hogy a gyűlés tiszta képet alkothasson magának az ügyek lefolyásáról, röviden felvilágosítással szolgál. Ezúttal megköszönve a 11-es bizottságba, azaz: az ideiglenes pártvezetőségbe helyezett bizalmát az elvtársaknak, annak jogait visszahelyezi az országos szoczialista gyűlés kezeibe. Ezek után a következő határozati javaslat elfogadását kéri.