Népszava, 1899 (27. évfolyam, 1–124. sz.)

1899-06-20 / 48. szám

1899. K­ÜLFÖLD. Németország. Tüntetések. A német kormány egy törvényjavasla­tot nyújtott be a képviselőházhoz, az úgynevezett fegyházjavaslatot, melyben az egyesülési jogot meg­szorítja s a sztrájkokat lehetetlenné akarja tenni súlyos büntetések által. Németországban óriási az izgatottság. A javaslatot a tisztességesebb polgári pártok is élesen elítélik, elvtársaink pedig óriási agitácziót fejtenek ki ellene. Németország minden városában tiltakozó gyűlése­ket tartanak, melyeken a polgárság is nagy számban részt vesz. Eddig már néhány száz gyűlést tartottak. A javaslat tárgyalása csak az ősszel lesz. Munkások kizárása. Berlinben több építési vállal­kozónál sztrájk ütött ki. A munkások 40 kr.­óra­bért kértek. A mesterek erre mintegy 3000 munkást kizártak a munkából, hogy a sztrájkólókat ne se­gélyezhessék. A kőművesek erre azzal felelnek, hogy kimondották, hogy ha egy mester egyik sürgős mun­kánál megadja a követelést, másik épületnél meg nem, a sürgős munkát végzők kötelesek munkájukat abbanhagyni. Így a mesterek nem zárhatják ki azo­kat a munkásokat, kik oly épületeken dolgoznak, melyek építése nem sürgős. Az építőmunkások se­gélyezni fogják a sztrájkoló és a kizárt kőműve­seket. Svájcz. Olasz szoczialisták kongresszusa. A svájczi olasz szoczialisták június 10—12-én kongresszust tartottak Bernben. A kongresszuson 38 szervezet 27 küldött által volt képviselve. A kongresszuson elhatározták egy munkás-titkárság alapítását s megválasztották az országos szervező-bizottságot. Francziaország, Néger elvtársak. Guesde elvtárs a mult évi válasz­tásoknál a kormány erőszakossága és a tőkepénzesek erőfeszítése folytán megbukott s azóta betegsége miatt nem is vett részt a pártéletben. Most azonban Guadaloupe franczia gyarmatba fog utazni, az ottani elvtársak meghívására, kik Guesde-t képviselőnek akarják megválasztani. Az elvtársak Guadaloupe-ban kizárólag négerek, akik kitűnően vannak szervezve s már választottak is egy szoczialista képviselőt, Legitimus elvtársat, aki szintén néger és Guesdet­ el fogja kisérni útjában. Bulgária. Választási győzelem. Bulgáriában most voltak a képviselőválasztások, melyeknél testvérpártunk fényes győzelmet aratott. Eddig egy szocziáldemokrata képviselő volt, ezek száma a választásnál hatra szaporodott. Ennél sok­­kal fontosabb még a szavazatok gyarapodása. Né­mely kerületben 3—400 százalék a szavazatok gya­rapodása s sok kerületben, hol pártunk nem győz­hetett, oly sok szavazat esett a szocziáldemokrata jelöltre, hogy a legközelebbi választásra pártunknak szép kilátásai vannak. Dánia. Munkások kizárása. Dániában a munkaadók szövet­sége több ezer építő- és famunkást kizárt a munká­ból, hogy szervezeteiket tönkretegye. A kizárt munkások segélyezésére gyűjtéseket rendeznek s a polgárság is a munkásokat támogatja. Igy például Friedrich­s­berg város képviselőtestülete elhatározta, hogy a városi munkákat a kizárt munkások által végezteti. Kopenhágában pedig a szabadelvű városi képviselők felszóllították a tanácsot, hogy a kizárt munkásokat segélyezze és a városi munkákat a vál­lalkozók mellőzésével maga készíttesse el a kizárt munkások által. Amerika: Vasutasok sztrájkja. Clevelandban e hó 14-én a vasúti alkalmazottak sztrájkba léptek. A sztrájkolók több nagy gyűlést tartottak, melyeken a rendőrség­gel összeütköztek. A mozgalom vezérei közül töb­beket elfogtak. T­örvény, jog és igazság. A­mint már annyiszor elmondtuk, ezen új szentháromság dicsfényével övezve, foglalta el Magyarország ezidőszerinti miniszterelnöke, Széll Kálmán székét. Ennek a törvény, jog és igazságnak eddigelé bizonyítékát — leg­alább mi — nem láttuk. Hacsak azt nem ne­vezzük törvény, jog és igazság érvényesülő­nek, hogy a számunkra kirendelt" éjjeli ügyész úr fokozott buzgalmat fejt ki abban, hogy egyetlenegy hangosabb vagy mondjuk erősebb szó el ne juthasson valahogy a vi­déki, leginkább földmivelő nép füléhez, mert abban a véleményben van, hogy ennek a földmivelőnek a nyugalmát épúgy meg kell védeni az izgatók cselekedetei ellen, mint ahogy a jelenleg uralmon lévők nyugalmát védel­mezni kell a felizgatott nép cselekedetei ellen. Az osztó igazságnak ezen a téren való érvé­nyesülése érdekében mindent elkövet az éjjeli ügyész úr akkor, a­mikor a szoczialistákról van szó. Azokról a szoczialistákról, kiknek egyik elvtársát éppen most hívta fel Fran­cziaország elnöke arra, hogy a nemszoczia­listák részéről megzavart nyugalmát állítsa helyre. Semmit se tesz azonban akkor, mikor azoknak a szerencsétlen embereknek nyugal­mát azok zavarják, sőt izgatják fel, a­kikről az éjjeli ügyész úr azt hiszi, hogy azért van­nak ott, hogy a nyugalomra ügyeljenek. Többszörösen megemlítettük már Seper Kajetán kispesti kiutasított szerkesztő ügyét. Most is felemlítjük. De nem azért, mintha bennünket Seper Kajetán az ő személyében legcsekélyebben is érdekelne, hanem azért, mert az ő személye körül forgó események­ből folyólag bizonyítékot szolgáltatunk ama állításunk mellett, hogy az éjjeli ügyész úr csak egyoldalúlag teljesíti hivatását a pol­gárok nyugalmának megóvása érdekében, míg más oldalról nem vesz észre semmit akkor, a­midőn a munkások, a „misera plebs contri­buens" nyugalma van más oldalról veszélyez­tetve. Nemcsak azért említjük ezt fel még egy­szer, mintha mi szerepet kívánnánk cserélni az ügyész úrral és közradlóképen mi lépnénk fel, hanem azért, hogy ezen figyelmeztetésünk­kel módot nyújtsunk az ügyész úrnak arra, hogy mulasztásait hozza helyre és végre vala­hára ismerje fel azon fertőzött helyeket, a­melyeknek bűzétől annyira idegessé válik az általa óvott nép, hogy már egy kisé erősebb hang is oly állapotba hozza, a­melytől nem­csak a nép, hanem az államrend nyugalmát is félti. Ennek a czikknek a keretében az ország első megyéjéről, Pest megyéről, de különösen ama járásáról lesz szó, a­mely a tavalyi szo­czialista­ üldözések érdekében mint első verte félre a vészharangot és a­mely megtagadva régi tradíc­ióját, a törvényes állapotok félre­tételével valóságos irtó háborút követelt a „rendbontó" szoczialisták ellen. Mi nem kívánunk ennyire irgalmatlanok lenni Pest megye kormányzóival szemben, de azt akarjuk, hogy érvényesüljön ott a sokat emlegetett törvény, jog és igazság, érvénye­süljön annál is inkább, mert igazán mondjuk, hogy az éjjeli ügyész úr minden körültekin­tése és szorgos czikk-konfiskálása mellett is, egyszerre csak arra ébred, hogy a budapesti métely ellen annyira óvott nép minden kö­rültekintés daczára is a csendőrszuronyok elé kerül. A­midőn eleve tiltakozunk az ellen, hogy az előre látható lázongásokért a felforgató szoc­ialistákat tegye majd annak idején fele­lőssé az ügyész úr, rátérünk arra, a­mire fel kívánjuk hívni az ügyész úr figyelmét. Egy kis füzet fekszik előttünk. Seper Ka­jetán a szerzője: „Kispesti gazemberek" a czime. Ebben van egy fejezet, mely a követ­kező kedves alczimet viseli: „Ladányi László főszolgabíró és Szegfüné bordélyháza," egy másik, melynek az a czime: „Dorfner és a regalebérlő ezresei" és a harmadik ezen szo­katlan czímmel: „A villamos ezresek." Hogy ezekben az alfejezetekben szóról-szóra mi van, azt elolvashatja az ügyész úr a „Kispesti gazemberekéből. Mi csak röviden említjük meg, hogy mi dologról van szó és elmond­juk azt, a­miről ezen füzet nem tárgyal. Ladányi László főszolgabíró és Dorfner Antal kispesti jegyző Szegfünének jó pénzért tudtukkal és — a­mint a füzet állítja — kezdeményezésükre, hamisított iratok alapján bordélyházra iparengedélyt nyert. Dorfner Antal állítólag azért, hogy a regálebérletet Reiner Adolf kezére játszotta, ettől ezer fo­rintot kapott. Dorfner Antal, Ács László köz­ségi bíró, Baduj Béla, megyei számvevő, a villamos vasút érdekében nyújtott kedvez­mények ára fejében több ezer forintot kaptak. A­mi abban a füzetben nincs elmondva, azt a következőkben ismertetjük . A vármegye a sürgetésre az igazán bot­rányosnak látszó Szegfű-féle bordélyház ügyé­ben a vizsgálatot megindította. A vizsgálat folyamán Ladányi László főszolgabíró és a füzetben nem említett dr. Nagy Károly, ki azonban részese volt a megvesztegetésnek, beismerték, hogy ők törvényellenes cselek­ményeik viszonzásakop bizonyos pénz- és értékbeli jutalmakat kaptak. Dorfner Antal kispesti jegyző tagadásban van. A vizsgálat adatai tehát elég alapos tám­pontot szolgáltatnak arra, hogy itt bűntény forog fenn. Tudtunkkal bűntények elbírálása a kir. törvényszék hatáskörébe tartozik és igy Pest megye alispánja köteles lett volna a fegyelmi iratokat a kir. ügyészhez további eljárás végett áttenni. Ez azonban nem tör­tént meg. Megtörtént azonban az a saját­ságos dolog, hogy a fegyelmi vizsgálat alap­ján bűnösnek látszó Ladányi László főszolga­bíró kéz alatt fel lett szólítva arra, hogy állásáról mondjon le, a mely felhívásnak Ladányi László megfelelt: — — és a megyei pénztárból nyugdíjat élvez. Dr. Nagy Károly ellen a megyei ügyész hivatalvesztést indít­ványozott. Erre az indítványra az alispán mindeddig határozatot nem hozott, hanem a határozathozatal helyett arra iparkodik bírni dr. Nagy Károlyt, hogy állásáról mondjon le. Azt hinné mindenki, azt hiszi talán a kir. ügyész is, hogy dr. Nagy Károlyra végre is mindegy, akár önként mond le, akár hivatal­vesztésre ítéltetik, így is, úgy is érvényesül a jog és igazság, mert az állását elveszíti. Ha azonban mélyebben vizsgáljuk a dolgot, más képet fogunk nyerni. A lemondásra bírás­nak az a czélja, hogy ezáltal a különösen kedvesnek látszó Dorfner Antal kispesti jegyző meneküljön a hínárból. Ha dr. Nagy Károlyt hivatalvesztésre ítélik, akkor meg fog tör­ténni az, hogy a kedvezőbb elintézést remélő doktor úr felebbezése folytán az iratok eset­leg a belügyminisztériumba kerülnek, hol megtörténhetik az a baleset, hogy melegeb­ben érdeklődnek az iránt, hogy a két beis­merő vallomással szemben mi értéke van a ravaszságáról előnyösen ismer­t Dorfner Antal kispesti jegyző konok tagadásának és meg­eshetik az is, hogy az ügy kiderítése czéljá­ból a kispestiek megnyugtatására olyan ügyész lesz kiküldve, a­kiről a hír nem azt fogja mesélni, hogy Dorfner Antalhoz a barátság­nak különös kötelékei fűzik. Azt hisszük, hogy eléggé tárgyilagos han­gon ismertettük az itt elmondottakat, azt hisszük, hogy az ügyész úr is be fogja látni, hogy annak az izgalomnak, a­mely az iga­zán rosszhírű monori járás főszolgabírósága területén uralkodik, nem a mi irmodorunk és nem a mi elveink okozói, hanem azok a tények, melyeknek egy részét itt felsoroltuk. Hiszszük, hogy erről az ügyész urat is meggyőztük. Ezek után legyen szabad azonban a követ­kező kérdéseket az éjjeli ügyész úrhoz intézni: Szándékozik-e azon, ezen czikkben felso­rolt izgatók ellen a törvénynek ellenünk al­kalmazni szokott teljes szigorával eljárni és kiderittetni, hogy: Igaz-e, hogy Ladányi László, Dorfner An­tal és Dr. Nagy Károly bűnösök-e és meny­nyiben a megvesztegetés ocsmány bűntényé­ben és ezáltal kideríti-e azt, hogy a hiva­talos tekintély, a hivatalos hatalom, a hiva­talos rendelkezési jog arra való-e, hogy a törvény intézkedései kijátszassanak és ennek örve alatt bűnre csábítsanak és sarc­oló hadjáratot indítsanak azok ellen, a­kiknek vagyonbiztonsága védelmére rendeltettek ki ? Igaz-e, hogy Ladányi László monori volt főszolgabíró, kinek bűnössége nyilvánvaló, a szegény adózó nép filléreiből összegyűlt köz­pénzekből tetemes összegű nyugdíjat élvez, akkor, a­midőn Pest megyében a reggeltől napestig verejtékes munkával foglalkozó nép éhezik és szájától vonja meg a falatot azért, hogy becsületes czélokra szolgáltassa be azo­kat a filléreket, a­melyekből a tisztességet arc­ul verő, a törvényt, az illendőséget meg­rugdosó Ladányi László immár nyugodtan munka nélkül él ? NÉPSZAVA 385. oldal.

Next