Népszava, 1901 (29. évfolyam, 1–151. sz.)

1901-01-15 / 6. szám

6. szám. Budapest, 1901. kedd, január 16. XXIX. évfolyam. NÉPSZAVA A magyarországi mezei és ipari munkásság érdekeit képviselő politikai lap. ELŐFIZETÉSI DIJ: a keddi csütörtöki és szombati kiadásra: Egész évv« 14.60 K., '/a évre 7.20 X., '/« évre 3.60 X., 1 kör» 1.20 K. Csupán a csütörtöki kiadásra : Egész évre 4.80 X., félévre 2.40 X., Új évre 1.20 K., 1 köre 40 I. A magyarországi szoc­ieldemokrata párt központi közlönye. Megjelen minden kedden, csütörtökön és szombaton. Egyes szám ára 10 fillér. Szerkesztőség­ és kiadóhivatal: VII., Erzsébet­ körút 16. sz., a kapuval szemben, a­hová mindennemű levelezések és egyéb küldemények Intézendők. Szerkesztővel értekezni lehet minden hétfőn, szerdán és szombaton este 6—8-ig. NC csoügyész úr/ Mi lesz a sajtóperrel ? TMI Munkanélküliek figyeljetek! Kedden, folyó hó 15-én délután 3 órakor a Huber-féle vendéglőben (Külső Váczi­ út 13. szám alatt) nagy­gyűlés tartanak. Napirend: A fővár­osi közgyűlés és a munka­nélküliek. Nyomorgó munkások! A főváros törvény­hatósága foglalkozott a ti nyomortokkal s ahelyett, hogy gyors és erélyes módon segít­ségtekre sietett volna, nevetés és gúnyoló­­dás­ között utasított vissza mindent azzal, hogy: „nincs pénz!" A ti számotokra nincs pénz, mert már elsápolták, elkótyavetyél­ték mind! Jertek el e gyűlésre mindany­nyian; megjelenésiek legyen tiltakozás a fővárosi rabló­gazdálkodás és azok ellen, akik e rablógazdálkodás révén korlátlan hatalomra és befolyásra tettek szert, me­lyet most ellenetek fordítanak, ellenetek, kiket e rablógazdálkodás vég nélkül kizsákmányolt, kiszipolyozott s végül az éhhalálnak kiszolgáltatott páriákká tett! Nyomorgók jöttek el mindannyian ! A pártvezetőség. Mi lesz a sajtópörrel? Ez volt a napirendjén annak a gyűlés­nek, melyet Budapest munkássága pénte­ken este tartott. Mi lesz a sajtópörrel ? Ezt a kérdést intézték az egybegyűltek a budapesti kir. főügyészhez. Hová lett az a nagy ügybuzgalom, az a mesés sietség, amelylyel az ügyész urak hozzá­fogtak ennek az ügynek a kiaknázásához? Olyan nagy erővel indult meg a per, hogy azt hittük, mire ránk köszönt az uj-század — régi fényében fog ragyogni ismét a képviselőház becsülete. És ime, az uj-század beköszöntött, de a képviselő­ház becsületén még mindig ott a folt. Ott van és senki el nem tüntetheti, mert hiszen az ügyészség, sőt maga a parlament is konstatálta, hogy sértés esett becsületén, melyért a törvény előtt kell keresni meg­torlást ! És ime a földi igazságszolgáltatás le­sújtó karja, csak sehogysem akar moz­gásba jönni. Nem, még annyira sem, hogy tollat ragadna és vádlevelet írna ellenünk, bűnösök ellen. Az ügyész urak nadrágok zsebébe bújtatják a „lesujtásra" hivatott kezet, s ott — fügét mutatva az egész országnak — pihentetik e meg nem indított sajtóper első öt napjának fáradal­maitól. Igazán különös. Míg a képviselő­ház nem mondta ki, hogy becsületében sértve érzi magát, addig az ügyész urak bámulatos tevékenységet fejtettek ki, hogy meggyőzzék az egész országot, miszerint szörnyű sérelem esett Magyarország tör­vényhozó testületén. De midőn maga a törvényhozó testület kijelentette, hogy sértve érzi magát, azonnal ellankadt a nagy buzgalom és az ügyész úr már nem érzi szükségét annak, hogy a képviselő­ház becsületét megmentse! . . . Az ügyészségnek ez a gyáva taktikázása pártünk fényes erkölcsi győzelmét jelenti! Félnek megindítani a pert. És ők tudják, hogy miért félnek ! Nos hát, mi nem fogunk megszűnni figyelmeztetni az ügyészséget arra, hogy kötelessége a parlament megbántott becsü­letét védelmébe vonni. És nem fogunk megszűnni figyelmeztetni az országot, hogy olyan parlamentje van, amelynek becsületéért a királyi ügyészség nem mer helyt állani! Az ország népének joga van követelni; az ügyészségnek kötelességében áll­­ a leg­gyorsabb eljárás ebben az országos fon­tosságú ügyben. Ezért mi nem szűnünk meg követelni: ide a sajtóperrel! * A Dembinszky- és Hernád-utczák sarkán levő vendéglő helyiség már sokkal a gyűlés megkezdése ellőtt megtelt zsúfolásig a minden oldalról özönlő munkások töme­gével. A gyűlést Kocsi Sándor elvtárs nyitotta meg és elnöknek Bokányi Dezső, jegyző­nek Pelczéder Ágoston elvtársakat ajánlotta, amit a gyűlés egyhangúlag el is fogadott. Első szónoknak Groszmann Miksa elv­társ szóllalt fel. Elmondotta, hogy a rendőrség közbenjárása folytán a Vig­utczai szokott gyűlés helyiséget a vendéglős megtagadta s az elvtársak kénytelenek voltak más helyiséget keresni. A rendőrség még sem érte el azt, amit akart, nem sikerült megakadályoznia, hogy bemutassuk a munkásoknak, a parlamentben uralgó állapotokat. Amit a parlamentről állítottunk, bizo­nyítani is tudjuk. Mi nem félünk a pertől, sőt követeljük! Önök tudják, hogy Széll Kálmán mi­niszterelnök ellen is összeférhetlenséget jelentettünk be, mert a Jelzálog és a Leszámítoló banknál húzza a tantiémeket. Beck Miksa és Beck Nándor bankigaz­gatók nyilatkoztak a polgári lapokban, hogy Széll Kálmán miniszterelnökségének ideje óta a vezetésük alatt álló banktól egy krajczárt se kapott. De arról hallgattak, hogy Széll 3 évre előre kapta ki fizetését. Ezt nem c­áfolták meg! A kormány nem akarja, hogy mindezen vádakat az esküdtszék előtt bebizonyítsuk, ezért az ügyészség vagy meg sem indítja a pert, vagy elhalasztja a választás utánra! Nem akarja, hogy a választók előtt az ő szennyesüket bemutassuk. De ha az es­küdtszék előtt nem engednek bizonyítani, bizonyítani fogunk a választók előtt! Ilyen választási mozgalom még Magyar­országon nem volt, mint a legközelebbi lesz. Mindenütt, ahol csak mód és alkalom nyílik, jelölteket fogunk felállítani, akik meg fogják ismertetni a néppel, milyenek azok, akik őket „képviselik". Széll Kálmán bejelentésével az akczió nem ért véget. Be fogjuk jelenteni gróf Széchenyi Gyula minisztertől kezdve mindazon előkelő államférfiakat, akik ban­kok és részvénytársaságok igazgatóságaiban ülnek s húzzák a fizetést azért, hogy meg­bízóiknak az állam pénzéből jogosulatlan hasznot szerezzenek. Nem fogunk nyugodni! Gyűlést gyűlés után hívunk egybe mindaddig, míg a sajtópert meg nem indítják. Kénysze­ríteni fogjuk erre a kormányt s ha nem tenné meg, lesz gondunk arra, hogy a külföld is megtudja, milyenek itt a köz­állapotok ! Mert attól félnek legjobban, hogy a külföld előtt leleplezzük a magyaror­szági komipeziót s ott is meglátják, mi­lyenek az állapotok Magyarországon. Nagy figyelemmel hallgatott beszéde végén felhangzott lelkes éljenzés bizonyí­totta, hogy a jelenvoltak egytől egyig egyet értenek a szónokkal. Az éljenzés csillapultával Bokányi Dezső elvtárs emelt szót. Kifejti, hogy a pártvezetőség csakis úgy képes eredményt elérni, ha a mun­kások nagy tömegei támogatják. Lelkes szavakban szólítja fel a jelenlevőket, hogy ha ezen tárgyban ismét gyűlést hívunk egybe, jelenjenek meg mindannyian. Lelkes éljenzéssel fogadták ezt meg mindannyian, mire Groszmann elvtárs felhívja a jelen­levőket, hogy csendben oszoljanak szét s ne engedjék magukat a rendőrség által provokáltatni. Groszmann elvtárs a gyűlést ezután feloszlatta s a jelenlevők az alka­lom komolyságához illően a legnagyobb csendben szétoszlottak. A gyűlés lelkes hangulatát nem sikerült megzavarni Tóth Lajos kapitánynak sem, ki Groszmann elvtársat beszéde közben több izben indo­kolatlanul félbeszakította. SZEMLE. A képviselőház már eleget „pihent." Ma, hétfőn, újra neki­kezd a munkának! Hogy e „munka" mi­ből fog állani, azt egyelőre a legvérme­sebb fantáziával sem lehet elképzelni. A belügyi tárc­a költségvetésével fogják el­

Next