Népszava, 1902 (30. évfolyam, 1–146. sz.)

1902-01-25 / 9. szám

1902. Elvtársak! Agitáljatok fáradhatlanul az általános, titkos választói jogért, hogy az érte való n­é­p­sz­ava­zás minél hatalmasabb megnyilatkozás legyen! HÍRE­K. A nyomor. I. Az angyalföldi munkáslakások egyiké­ben halva találtak egy házaspárt, akik, bár csak „vad"-házasok voltak, annyira szerették egymást, hogy még a halálban is egyesültek. Az eset a Fób­i-út 18. sz. házban történt. Itt lakott Matlekovits András, udvarnoki születésű, 38 éves gyári munkás és Virt Julia. A házasok boldogan éltek mindaddig, míg a férfinak keresete volt. Hat hónap előtt Matlekovicsot elbocsátották a gyárból. Egy ideig elélde­gettek a megtakarított filléreikből, de mi­kor ez is elfogyott, beköszöntött a nyo­mor. Az asszony eljárt ugyan mosni és takarítani, de oly keveset keresett, hogy nem tudtak belőle megélni. A férfi pedig hiába járta sorra a gyárakat, műhelyeket és a munkaközvetítőt, nem kapott munkát sehol. Az utóbbi napokban már a földön haltak, egyszerű kemény szalmazsákon s takarójuk is csak a dohos, fülledt levegő volt. A 18. számú ház szomszédai, akik között pesze több a munkanélküli, mint aki munkát kapott, már észrevették, hogy Matlekovics nagyon levert. Az asz­szony, Virt Julia, el is panaszolta az ember szomorúságának okát, két napja már csak ingyenkenyéren éltek. Tegnap este, alig hogy leszállt az alkony, a két ember bezárkózott szobájukba. Aztán meghaltak. A férfi éjjel két óra tájban az asszonyt szivén lőtte s a maga agyába is golyót röpi­tett. Rövid volt a szenvedésük, mire a szomszédok rájuk törték az ajtót, halottak voltak. II. Mandl József asztalossegéd már régeb­ben munka nélkül nyomorgott. Csütörtökön reggel végre megunta a nyomorúságot s az utczán fejbelőtte magát. * Dicső egy társadalom, amelyben munkás és munkálkodni akaró emberek önkezük­kel oltják ki életüket, hogy megmenekül­jenek az éhhalál elől! Dicső egy társadalom s jaj annak, aki nem lelkesedik érte. Börtönbe kerül, mert — izgató! — Több napilap azt írja, hogy a „Nép­szava" emberei 100.000, azaz egyszázezer koronát emésztenek fel fizetés czimén, a nép, filléreiből begyűlt pénzből. Állításaikat egy sikkasztás miatt fegy­házat ült jegyző informácziójára alapítják. A fegyenczet bíróság elé viszszük, ott akarunk neki alkalmat nyújtani arra, hogy állításait bebizonyítsa. Azon elvtársaink iránt való tekintetből pedig, kik nincsenek lapunk és pártunk alkalmazottainak fizetési viszonyairól tájé­kozva, ide iktatjuk a következőket: Valamennyi alkalmazott heti bért kap. A párt egyetlen alkalmazottja a titkár: Weltner elvtárs. Fizetése hetenként 18 frt. A „Népszava", „Volksstimme" és a könyv­kereskedés alkalmazottai ezek: 1. Garami Ernő, a „Népszava" szerkesz­tője. Fizetése 18 frt. 2. Groszmann Miksa, a „Volksstimme" szerkesztője. Fizetése 12 frt. 3. Csizmadia Sándor, a lap főmunkatársa és a földmivelők titkára. Fizetése 13 frt. 4. Fleischmann Andor, a könyvkeres­kedés vezetője és mindkét pártlap admi­nisztrátora és pénztárnok. Fizetése 18 frt. 5. Egy írnok-kisasszony fizetése 9 frt. 6. Groszmann Hugó, kifutó és lapkihordó. Fizetése 11 frt. 7. Egy lapkihordó-asszony fizetése 7 frt. Ezért a hitvány fizetésért végzik fizetett embereink azt a rettenetes idegrontó munkát, amivel az agitálás, szónoklás, újságírás jár. Ezért teszik ki magukat a hatalom üldözéseinek, a rendőrség hajszájá­nak, ezért vándorolnak sorra börtönbe. Azaz nem ezért, hanem azért a lelkes ügyszeretetért, melylyel a jogfosztott nép, a kitagadott, kizsákmányolt milliók fel­szabadítása érdekében harerot folytatnak. A párt agitátorai, a lapok többi munka­társai pedig egy krajczár fizetést se kapnak. Ezzel az önleleplezéssel tartoztunk elvtársainknak, de tartoztunk ezzel azok­nak a gazembereknek is, kik legjobb em­bereink nyomorúságos fizetését 100.000 koronának mondják, nyomorúságos tengő­désüket úri létnek hazudják. Némely lap ezzel kapcsolatosan azt is írja, hogy Boros Mihály, a sikkasztó, pártunkban vezető szerepet vitt és pártunk­nak ellenőre is volt. Nos, hát kijelentjük, hogy ez nem igaz­, Boros pártunkban soha semmiféle szerepet nem vitt, ellenőrünk soha nem volt és a rendőrséggel való gyanús viszonya miatt az összes szervezetekből kitiltatott. És most már az újságírói tisztesség és becsület követelményeként elvárjuk mind­ama lapoktól, amelyek a hazugságokat közölték, hogy a mi helyreigazításunknak is helyet adjanak. — Utójáték a munkanélküliek tüntetéséhez. Alább adjuk egy törvényszéki tárgyalás­nak a lefolyását, amelyben két munkás fölött ítélkezett a törvényszék, akiket azzal gyanúsítottak, hogy a legutóbbi zavar­gásoknál ablakokat vertek be. Maga ez a tárgyalás is fényesen igazolta, amit mi állítottunk, hogy nem munkások voltak az ablakbeverők, hanem fölbérelt suli mezők. A törvényszék az egyik vádlottat kény­telen volt fölmenteni, a másikat egy havi fogházra ítélte, de oly körülmények kö­zött, hogy az illető ártatlansága kétség­telen. Egyetlen tanú vallott ellene s e „tanú" maga­t érdekelt. És ezen érdekelt fél vallomása alapján el­itélte a törvényszék a munkást. Nagyon helyesen jegyezte meg védője a tárgyalás folyamán, hogy, ha nem munkás, hanem valamilyen czilinderes gonosztevő ülne a vádlottak padján, ilyen „bizonyítás" alap­ján még az ügyész se mert volna vádat emelni ellene. Egyebekben itt adjuk a tárgyalás le­folyását, amelyben érdekesek voltak a rendőrségi tanúk vallomásai is. Mikor a munkanélküli munkások legutóbb, a múlt évi deczember 21-én, tüntető körmenetet ren­deztek, egy éretlen, a munkásnép hírnevének meg­rontására fölbérelt néptömeg garázdálkodása folytán néhány ablakbatörés fordult elő. Ekkor több el­fogatás történt, így Gergő János kovács­ segéd és Finna Sámuel lakatos-segéd is elfogattak, akiknek ügyével a múlt héten foglalkozott a törvényszék Agorasztó bíró elnöklete mellett. A vádhatóságot Keserű alügyész képviselte ; védők voltak : Berger Miksa és ifj. dr. Schulhof Géza. Először Gergő ügyét tárgyalták; azzal volt vá­dolva, hogy a Teréz-körúti Stancsu-kávéház ab­lakait beverte. Stancsó József kávés, mint tanú, az ügyész ke­resztkérdéseire válaszolva, előadja, hogy ő bizo­nyítani mit sem tud, mert csak csörömpölést hallott. A kihallgatott két rendőr­tanú sem látott semmit. Megkérdeztetvén, hogy ha nem láttak semmit, miért jelentették föl ? Azt vallják, h­ogy „hát a tüntető, zavargó tömeghez tartozott mindkettő". Dr. Berger kérdésére, hogy honnan tudják, hogy zavargók : „hát mert munkásforma volt mindkettő", vala a lakónk­us válasz. Ezután Finna Sámuel, 21 éves, büntetlen elő­életű lakatos segédet hallgatták ki vádlottként. Ez a vádlott is tagadásban volt. Forstner Jenő szabó-üzlettulajdonos kirakatait verte volna be a vád szerint kővel és seprőnyéllel. Forstner 200 korona kár megítélését kéri. Ifjabb dr. Schulhof Géza védő kérdésére tanú válaszolva, azt adja elő, hogy ő tulajdonképpen nem is vallott semmit a tettességre nézve, mert ő nem látott semmit sem, ő nem tud semmit és a rendőrségnél sem mondta, hogy látta, hogy ki verte be seprővel az ablakot! Védő: ifj. dr. Schulhof Géza : Hát hogy van az, hogy magát ide czitálták ? Tanú : Hát kérem szépen a­kár 200 korona. Agorasztó elnök : Nem azt kérdezték ! Tanú: Hát kérem én hátulról láttam csak a futókat, én gyanítottam a bajt és a körmenet alatt a futókat lehúzattam rögvest ... de még mielőtt lent voltak, egyszerre csak brumm-brumm, mintha lőttek volna, az ablak be van törve. Ifj. dr. Schulhof védő: És micsoda külsejű emberek voltak az ablakbetörés idején a kirakat előtt ? Forstner tanú : Nem munkásnép, hanem suhanczok. Ifj. dr. Schulh­of védő : Kérem ezt jegyzőkönyvbe venni. Ügyész ellenzi, védő kéri tanú meghiteltetését. A törvényszék védő indítványához képest elrendeli a meghiteltetést. Ezután Márk József és Márk Gyula tanuk ki­hallgatására került a sor. Kijelentik mindketten, hogy mit sem tudnak. A védő kérdésére pedig a következőket mond­ják : Igaz az, hogy rendőri felszólítás folytán Finna velünk együtt haza akart menni, amikor a Dob­ utcza előtt voltunk, de a lovas­rendőrség kardlapozása folytán szétugratott néptömeg Finnát is, bennünket is, magával ragadott, nem tudtunk hazamenni, bár akartunk, mert a nép és a lovas­rendőrség által kijelölt irányban kellett mennünk, akarva, akaratlanul. Balczó István, Dob-utcza sarkán álló rendőr, tanú : biztosan meri állítani, hogy Finna elkövette az inkriminált bűncselekményt." Ifj. dr. Schulhof védő : Ez igazán szép magától ! Maga ugyebár a Dob-utcza sarkán szokott posz­tolni? Tanú : Ott! Védő : És daczára a néptömegnek látta, hogy mi történik a Forstner üzlet kirakatában ? Tanú: Hát kérem, ott álltam a rendes poszto­mon, mikor nagy lármát hallok, gondolom itt hoz­zák a dob­ utczai rablógyilkost, oda szaladok, hát valami Blau úr azt mondta, fogjam el azt a ficzkót, mert bevert egy ablakot. Erre elfogtam, bevittem. Végül Blau Gyula, foglalkozásnélküli kereskedő­segédet hallgattak ki, aki minden keresztkérdés daczára sem akarja visszavonni abbeli állítását, miszerint ő látta, amint Finna az ablakot beverte és elszaladt. Erre a bizonyítási eljárás befejeztével Keserű alügyész a bizonyítási eljárás eredményeként kéri mindkét vádlottat bűnösnek kimondani a büntető­törvénykönyv 176 §-ába ütköző magánosok elleni erőszak bűntettében. E szakasz szerint — úgymond — ha valamely csoport nyílt helyen akár személyeken, akár dol­gokon követ el erőszakot, mindenik tagja 3 évig terjedő börtönnel büntetendő. Beigazoltatott a cso­portosulás a köztudattal, mely szerint az meg­történt és a csoport egy része zavargott. Beigazol­tatott a dolgokon elkövetett erőszak, különösen Finna vádlott terhére, Blau tanú vallomásával-Ezért kéri mindkettőt, de különösen Pinnát meg­büntetni és a törvény szigorával sújtani. Berger Miksa (Gergő védője) fejtegetésében bizo­nyította az ügyész álláspontjának tarthatatlanságát, védencze ártatlanságát s kéri Gergő felmentését. Aztán ifj. dr. Schulh­of flóza védőbeszédét így kezdi: „Ha gazdag gyáros, ügyes spekulácziók folytán meggazdagodott tőkepénzes, vagyonharácso­lás folytán milliomossá lett tőzsdelátogató volna a vádlott — az avult korszellem megrontó hatása folytán, mindenki, ki itt van e teremben, termé­szetesnek tartaná, ha az általam is nagyrabecsült ügyész úr azt mondaná: „ullus testis nullus testis",­­— egy tanú nem tanú — és elejtené a vádat. De mivelhogy nyomorult, munkanélküli munkás, su­hancz, van itt — mindenki, ki itt van, megrontva a korhatástól, természetesnek tartja, hogy az igen tisztelt ügyész úr szent meggyőződéstől áthatva, azt mondja: ez"bűnös­" — Ilyen a kor. Nem az ügyész a hibás, de a kor, mely könyveiben, isko­láiban, társadalmában és újságaiban hirdeti ezen az igazság eszméjével oly homlokegyenest ellen­kező eszméket. Mi a bizonyíték ? Blau úr a fel­jelentő, a károsult, az érdekelt ! Ez is tanú ? Aztán várjon a csoport zavargási szándéka beigazoltatott-e? NÉPSZAVA 3. oldal.

Next