Népszava, 1902 (30. évfolyam, 1–146. sz.)
1902-01-25 / 9. szám
1902. Elvtársak! Agitáljatok fáradhatlanul az általános, titkos választói jogért, hogy az érte való népszavazás minél hatalmasabb megnyilatkozás legyen! HÍREK. A nyomor. I. Az angyalföldi munkáslakások egyikében halva találtak egy házaspárt, akik, bár csak „vad"-házasok voltak, annyira szerették egymást, hogy még a halálban is egyesültek. Az eset a Fóbi-út 18. sz. házban történt. Itt lakott Matlekovits András, udvarnoki születésű, 38 éves gyári munkás és Virt Julia. A házasok boldogan éltek mindaddig, míg a férfinak keresete volt. Hat hónap előtt Matlekovicsot elbocsátották a gyárból. Egy ideig eléldegettek a megtakarított filléreikből, de mikor ez is elfogyott, beköszöntött a nyomor. Az asszony eljárt ugyan mosni és takarítani, de oly keveset keresett, hogy nem tudtak belőle megélni. A férfi pedig hiába járta sorra a gyárakat, műhelyeket és a munkaközvetítőt, nem kapott munkát sehol. Az utóbbi napokban már a földön haltak, egyszerű kemény szalmazsákon s takarójuk is csak a dohos, fülledt levegő volt. A 18. számú ház szomszédai, akik között pesze több a munkanélküli, mint aki munkát kapott, már észrevették, hogy Matlekovics nagyon levert. Az aszszony, Virt Julia, el is panaszolta az ember szomorúságának okát, két napja már csak ingyenkenyéren éltek. Tegnap este, alig hogy leszállt az alkony, a két ember bezárkózott szobájukba. Aztán meghaltak. A férfi éjjel két óra tájban az asszonyt szivén lőtte s a maga agyába is golyót röpitett. Rövid volt a szenvedésük, mire a szomszédok rájuk törték az ajtót, halottak voltak. II. Mandl József asztalossegéd már régebben munka nélkül nyomorgott. Csütörtökön reggel végre megunta a nyomorúságot s az utczán fejbelőtte magát. * Dicső egy társadalom, amelyben munkás és munkálkodni akaró emberek önkezükkel oltják ki életüket, hogy megmeneküljenek az éhhalál elől! Dicső egy társadalom s jaj annak, aki nem lelkesedik érte. Börtönbe kerül, mert — izgató! — Több napilap azt írja, hogy a „Népszava" emberei 100.000, azaz egyszázezer koronát emésztenek fel fizetés czimén, a nép, filléreiből begyűlt pénzből. Állításaikat egy sikkasztás miatt fegyházat ült jegyző informácziójára alapítják. A fegyenczet bíróság elé viszszük, ott akarunk neki alkalmat nyújtani arra, hogy állításait bebizonyítsa. Azon elvtársaink iránt való tekintetből pedig, kik nincsenek lapunk és pártunk alkalmazottainak fizetési viszonyairól tájékozva, ide iktatjuk a következőket: Valamennyi alkalmazott heti bért kap. A párt egyetlen alkalmazottja a titkár: Weltner elvtárs. Fizetése hetenként 18 frt. A „Népszava", „Volksstimme" és a könyvkereskedés alkalmazottai ezek: 1. Garami Ernő, a „Népszava" szerkesztője. Fizetése 18 frt. 2. Groszmann Miksa, a „Volksstimme" szerkesztője. Fizetése 12 frt. 3. Csizmadia Sándor, a lap főmunkatársa és a földmivelők titkára. Fizetése 13 frt. 4. Fleischmann Andor, a könyvkereskedés vezetője és mindkét pártlap adminisztrátora és pénztárnok. Fizetése 18 frt. 5. Egy írnok-kisasszony fizetése 9 frt. 6. Groszmann Hugó, kifutó és lapkihordó. Fizetése 11 frt. 7. Egy lapkihordó-asszony fizetése 7 frt. Ezért a hitvány fizetésért végzik fizetett embereink azt a rettenetes idegrontó munkát, amivel az agitálás, szónoklás, újságírás jár. Ezért teszik ki magukat a hatalom üldözéseinek, a rendőrség hajszájának, ezért vándorolnak sorra börtönbe. Azaz nem ezért, hanem azért a lelkes ügyszeretetért, melylyel a jogfosztott nép, a kitagadott, kizsákmányolt milliók felszabadítása érdekében harerot folytatnak. A párt agitátorai, a lapok többi munkatársai pedig egy krajczár fizetést se kapnak. Ezzel az önleleplezéssel tartoztunk elvtársainknak, de tartoztunk ezzel azoknak a gazembereknek is, kik legjobb embereink nyomorúságos fizetését 100.000 koronának mondják, nyomorúságos tengődésüket úri létnek hazudják. Némely lap ezzel kapcsolatosan azt is írja, hogy Boros Mihály, a sikkasztó, pártunkban vezető szerepet vitt és pártunknak ellenőre is volt. Nos, hát kijelentjük, hogy ez nem igaz, Boros pártunkban soha semmiféle szerepet nem vitt, ellenőrünk soha nem volt és a rendőrséggel való gyanús viszonya miatt az összes szervezetekből kitiltatott. És most már az újságírói tisztesség és becsület követelményeként elvárjuk mindama lapoktól, amelyek a hazugságokat közölték, hogy a mi helyreigazításunknak is helyet adjanak. — Utójáték a munkanélküliek tüntetéséhez. Alább adjuk egy törvényszéki tárgyalásnak a lefolyását, amelyben két munkás fölött ítélkezett a törvényszék, akiket azzal gyanúsítottak, hogy a legutóbbi zavargásoknál ablakokat vertek be. Maga ez a tárgyalás is fényesen igazolta, amit mi állítottunk, hogy nem munkások voltak az ablakbeverők, hanem fölbérelt suli mezők. A törvényszék az egyik vádlottat kénytelen volt fölmenteni, a másikat egy havi fogházra ítélte, de oly körülmények között, hogy az illető ártatlansága kétségtelen. Egyetlen tanú vallott ellene s e „tanú" magat érdekelt. És ezen érdekelt fél vallomása alapján elitélte a törvényszék a munkást. Nagyon helyesen jegyezte meg védője a tárgyalás folyamán, hogy, ha nem munkás, hanem valamilyen czilinderes gonosztevő ülne a vádlottak padján, ilyen „bizonyítás" alapján még az ügyész se mert volna vádat emelni ellene. Egyebekben itt adjuk a tárgyalás lefolyását, amelyben érdekesek voltak a rendőrségi tanúk vallomásai is. Mikor a munkanélküli munkások legutóbb, a múlt évi deczember 21-én, tüntető körmenetet rendeztek, egy éretlen, a munkásnép hírnevének megrontására fölbérelt néptömeg garázdálkodása folytán néhány ablakbatörés fordult elő. Ekkor több elfogatás történt, így Gergő János kovács segéd és Finna Sámuel lakatos-segéd is elfogattak, akiknek ügyével a múlt héten foglalkozott a törvényszék Agorasztó bíró elnöklete mellett. A vádhatóságot Keserű alügyész képviselte ; védők voltak : Berger Miksa és ifj. dr. Schulhof Géza. Először Gergő ügyét tárgyalták; azzal volt vádolva, hogy a Teréz-körúti Stancsu-kávéház ablakait beverte. Stancsó József kávés, mint tanú, az ügyész keresztkérdéseire válaszolva, előadja, hogy ő bizonyítani mit sem tud, mert csak csörömpölést hallott. A kihallgatott két rendőrtanú sem látott semmit. Megkérdeztetvén, hogy ha nem láttak semmit, miért jelentették föl ? Azt vallják, hogy „hát a tüntető, zavargó tömeghez tartozott mindkettő". Dr. Berger kérdésére, hogy honnan tudják, hogy zavargók : „hát mert munkásforma volt mindkettő", vala a lakónkus válasz. Ezután Finna Sámuel, 21 éves, büntetlen előéletű lakatos segédet hallgatták ki vádlottként. Ez a vádlott is tagadásban volt. Forstner Jenő szabó-üzlettulajdonos kirakatait verte volna be a vád szerint kővel és seprőnyéllel. Forstner 200 korona kár megítélését kéri. Ifjabb dr. Schulhof Géza védő kérdésére tanú válaszolva, azt adja elő, hogy ő tulajdonképpen nem is vallott semmit a tettességre nézve, mert ő nem látott semmit sem, ő nem tud semmit és a rendőrségnél sem mondta, hogy látta, hogy ki verte be seprővel az ablakot! Védő: ifj. dr. Schulhof Géza : Hát hogy van az, hogy magát ide czitálták ? Tanú : Hát kérem szépen akár 200 korona. Agorasztó elnök : Nem azt kérdezték ! Tanú: Hát kérem én hátulról láttam csak a futókat, én gyanítottam a bajt és a körmenet alatt a futókat lehúzattam rögvest ... de még mielőtt lent voltak, egyszerre csak brumm-brumm, mintha lőttek volna, az ablak be van törve. Ifj. dr. Schulhof védő: És micsoda külsejű emberek voltak az ablakbetörés idején a kirakat előtt ? Forstner tanú : Nem munkásnép, hanem suhanczok. Ifj. dr. Schulhof védő : Kérem ezt jegyzőkönyvbe venni. Ügyész ellenzi, védő kéri tanú meghiteltetését. A törvényszék védő indítványához képest elrendeli a meghiteltetést. Ezután Márk József és Márk Gyula tanuk kihallgatására került a sor. Kijelentik mindketten, hogy mit sem tudnak. A védő kérdésére pedig a következőket mondják : Igaz az, hogy rendőri felszólítás folytán Finna velünk együtt haza akart menni, amikor a Dob utcza előtt voltunk, de a lovasrendőrség kardlapozása folytán szétugratott néptömeg Finnát is, bennünket is, magával ragadott, nem tudtunk hazamenni, bár akartunk, mert a nép és a lovasrendőrség által kijelölt irányban kellett mennünk, akarva, akaratlanul. Balczó István, Dob-utcza sarkán álló rendőr, tanú : biztosan meri állítani, hogy Finna elkövette az inkriminált bűncselekményt." Ifj. dr. Schulhof védő : Ez igazán szép magától ! Maga ugyebár a Dob-utcza sarkán szokott posztolni? Tanú : Ott! Védő : És daczára a néptömegnek látta, hogy mi történik a Forstner üzlet kirakatában ? Tanú: Hát kérem, ott álltam a rendes posztomon, mikor nagy lármát hallok, gondolom itt hozzák a dob utczai rablógyilkost, oda szaladok, hát valami Blau úr azt mondta, fogjam el azt a ficzkót, mert bevert egy ablakot. Erre elfogtam, bevittem. Végül Blau Gyula, foglalkozásnélküli kereskedősegédet hallgattak ki, aki minden keresztkérdés daczára sem akarja visszavonni abbeli állítását, miszerint ő látta, amint Finna az ablakot beverte és elszaladt. Erre a bizonyítási eljárás befejeztével Keserű alügyész a bizonyítási eljárás eredményeként kéri mindkét vádlottat bűnösnek kimondani a büntetőtörvénykönyv 176 §-ába ütköző magánosok elleni erőszak bűntettében. E szakasz szerint — úgymond — ha valamely csoport nyílt helyen akár személyeken, akár dolgokon követ el erőszakot, mindenik tagja 3 évig terjedő börtönnel büntetendő. Beigazoltatott a csoportosulás a köztudattal, mely szerint az megtörtént és a csoport egy része zavargott. Beigazoltatott a dolgokon elkövetett erőszak, különösen Finna vádlott terhére, Blau tanú vallomásával-Ezért kéri mindkettőt, de különösen Pinnát megbüntetni és a törvény szigorával sújtani. Berger Miksa (Gergő védője) fejtegetésében bizonyította az ügyész álláspontjának tarthatatlanságát, védencze ártatlanságát s kéri Gergő felmentését. Aztán ifj. dr. Schulhof flóza védőbeszédét így kezdi: „Ha gazdag gyáros, ügyes spekulácziók folytán meggazdagodott tőkepénzes, vagyonharácsolás folytán milliomossá lett tőzsdelátogató volna a vádlott — az avult korszellem megrontó hatása folytán, mindenki, ki itt van e teremben, természetesnek tartaná, ha az általam is nagyrabecsült ügyész úr azt mondaná: „ullus testis nullus testis",— egy tanú nem tanú — és elejtené a vádat. De mivelhogy nyomorult, munkanélküli munkás, suhancz, van itt — mindenki, ki itt van, megrontva a korhatástól, természetesnek tartja, hogy az igen tisztelt ügyész úr szent meggyőződéstől áthatva, azt mondja: ez"bűnös" — Ilyen a kor. Nem az ügyész a hibás, de a kor, mely könyveiben, iskoláiban, társadalmában és újságaiban hirdeti ezen az igazság eszméjével oly homlokegyenest ellenkező eszméket. Mi a bizonyíték ? Blau úr a feljelentő, a károsult, az érdekelt ! Ez is tanú ? Aztán várjon a csoport zavargási szándéka beigazoltatott-e? NÉPSZAVA 3. oldal.