Népszava, 1903. május (31. évfolyam, 51–62. sz.)

1903-05-05 / 51. szám

2. oldal. hallgatók is, akik ezúttal először vettek részt nagyobb számban pártunk tüntetésén. Két nagy vörös táblát vittek. Az egyiken a következő felirás volt: „Szabad egyetem, szabad tanítás, szabad tanulás !" A másikon pedig: „Orosz diákok, veletek érzünk/" A kőfaragók, akik most bérharczban állanak, következő feliratú táblákat vittek: „Sztrájkoló kőfaragók." Az ablakokból sok helyütt vörös kendőket lobogtattak, s ezt a figyelmet kalaplengetéssel és éljenzéssel köszönte meg a tömeg. Az utczákon két oldalt sok ezernyi nép nézte a felvonulást, amely bizonyára nagy hatást tett az indifferens, tudatlan proletárokra s gondolkodásra készteti őket. A Hermina-kertben. A Hermina-kertben több ezer munkás várta a menetet. Zajos éljenzéssel fogadták az olasz munkásokat, a sztrájkoló kőfaragókat, az egyetemi hallgatókat, valamint a 400 czipészt, akik felismerve Mezőfiék igazi czéljait, belátták, hogy az osztálytudatos munkások helye csak a szocziáldemokráczia táborában lehet és hozzánk csatlakoztak. A menetben résztvevőknek csak egy része foglalhatott helyet a nagy kiterjedésű kertben, a többiek kénytelenek voltak a liget többi vendéglőiben keresni helyet. Az ünnepi emlékbeszédet Weltner elvtárs tartotta, elmondva a következőket: „Nem az urak jóindulata, nem a gyárosok jóindulata tette lehetővé a munkásoknak, hogy május elsejét a szabad természetben ünnepeljék. A munkások szervezkedése volt az a parancsszó, amely keresztül vitte, hogy május elseje ünnep legyen. Az egész világ munkássága ünnepel e napon s mi ellőttünk még nem tenné széppé az ünnepet, hogy kimehettünk a szabad természetbe, hanem az teszi magasztossá, hogy ez ünnep alkalmából a munkások már szembe mernek szállni munkaadóikkal. Pedig a rabszolgatartó nem szívesen látja, hogy a munkások szervezkednek, sohase kedves előttük, ha a rabszolga fellázad az ő akarata ellen. Az teszi magasztossá május elsejét, hogy a hatalom tudja, hogy ez ünneplés ellene irányul s mozgalmunk mégis évrőlévre erősödik s ez annak a jele, hogy a néphuditók hatalma csökken s közeledik a győzelem. Mikor először ünnepeltük május elsejét, mosolyogtak az urak s nevetve mondták: Hát csak menjenek a rabszolgák egy nap mulatni, hiszen ugy is dolgoznak 364 napon át. Ma már nem nevetnek. A munkásmozgalom szemük előtt nőtt nagggyá, hatalmassá s az utolsó tiz év alatt egy századot haladt. Akkor még nem tudták, hogy a munkások e napon is a 8 órai munkaidőért s munkásvédtörvényekért küzdenek; azt gondolták, hogy csak mulatni akarunk s ezt nem bánták. Most tudják már, mégis tízezrei a munkásoknak ünnepelnek s ez a legjelentősebb mozzanat. Magasztos az a tudat, hogy az egész világ munkássága ünnepel egy napon, ugyanazon czélért. Eljön az az idő, mikor azt mondja a munkásság: Elég erősek vagyunk, nem leszünk többé rabszolgák!" Zajos tapssal fejezte ki a tömeg, hogy egyetért az elmondottakkal, azután Bokányi elvtárs felszólítására elénekelte a Marseillaiset. A dalárda éneke, zeneszó és táncz mellett fejezték be elvtársaink a szépen sikerült ünnepélyt. * A vidéken. Az ország minden részében, ahol csak szocziáldemokrata munkások vannak, megünnepelték a mi ünnepünket. Sajnos, nem mindenütt ünnepelhettek békésen. Ázsiában vagyunk s a rendőrbasák megbőszülve a piros szintől, kedvében akarva járni hozzájuk méltó főnöküknek, a belügyminiszternek, Ázsiába illő módon viselkedtek. Tudósításaink az ünnepélyekről a következők: Resicza. Fényesen sikerült a resiczai elvtársak májusi ünnepélye. A munkaszünet oly általános volt, mint ahogy erre az előző években még nem volt példa. Délelőtt munkástársaink tüntető körmenetet tartottak, délután 2 órakor pedig a közelfekvő János-ligetben május 1-ének jelentősége, az általános választói jog s munkásvédtörvények napirenddel népgyűlés tartatott, melyen 4000 ember vett részt. A gyűlésen Buchinger elvtárs Budapestről és Ponta elvtárs Aradról beszélt a a napirendhez. A munkásság világünnepét szépen sikerült esti tánczvigalommal fejezték be munkástársaink. Az újpesti körmenet. Nagyon szépen sikerült az újpesti munkások ünnepe is, különösen érdekes volt a tüntető körmenet, amelyen sok munkásnő vett részt. Délelőtt 10 órakor nagy gyűlést tartottak a széna-téren, ahol Weltner Jakab elvtárs tartott beszédet, a munkásság lelkesedése mellett fejtegetve a nemzetközi munkásünnep jelentőségét, Bella István elvtárs pedig elszavalta Csizmadia elvtársnak „Mozog a föld" czímű költeményét. Délután 2 órakor ismét a széna-téren gyűltek egybe és ötös sorokban sorakoztak. A menet élére 2000 munkásnő állt, nagyobbrészt fehér ruhában s vörös vállszalaggal, amelyen a következő aranybetűs felirat állt: „Éljen a munkásnők szervezkedése !" 40 táblát vittek a menetben a nők szervezkedésére vonatkozó feliratokkal s a rendet is a munkásnőkből álló 100 tagú rendezőbizottság tartotta fenn. Persze óriási érdeklődéssel nézte a közönség a 2000 tüntető leányt, akik a Marseillaise-t énekelték útközben. Utánuk ment a férfimunkások menete. Elül vitték a munkásképző-egylet fehér zászlaját, majd az asztalosok, kalaposok, hajóácsok, vasmunkások, a Danubius-gyári és a Wolfner-gyári munkások és a többi szervezetek jöttek. A menet a főúton át a rákospalotai erdőbe ment, ahol ünnepélyt tartottak. Útközben, ha egy villamos kocsi haladt el mellettük, zajosan abszugolták a társaságot és felynek igazgatót. Este 8 órakor zárt sorokban visszamentek a városba és ott szétoszlottak. A kispesti munkások szintén szép gyűlést tartottak, melyen Alpári Gyula elvtárs fejtegette május elsejének jelentőségét. Némedy főszolgabíró 10 csendőrt és 18 rendőrt állított a gyűlési helyiséghez, ami fölött a munkások méltán felháborodtak. Alig kezdett el Alpári elvtárs beszélni, a főszolgabíró kijelentette, hogy eltért a tárgytól s megtiltja, hogy tovább is ily módon beszéljen. Alpári elvtárs folytatta beszédét, de néhány percz múlva a főszolgabíró ismét felugrott s kijelentette, hogy ha Alpári elvtárs az eddigi modorban folytatja beszédét, úgy lánczra vezeti őt, a gyűlést pedig feloszlatja. A gyűlés elnöke erre kijelentette, hogy mivel ily körülmények közt tanácskozni lehetetlen, a gyűlést feloszlatja. A gyűlésen jelen volt munkások nyugodtan oszlottak szét, de nem fogják elfelejteni a legközelebbi alkalommal megadni a feleletet Némedy úrnak. Brassó: Szomorú emlékezetű nap lesz Brassóban május elseje. Vért forraló az a gazság, amelylyel a hatalom pribékjei a munkássággal szemben eljártak. Elvtársaink gyülekezését és a tervezett felvonulást a rendőrség betiltotta. Ezt a végzést megföllebbezték az alispánhoz s mivel a munkások nem értesülhettek idejekorán az alispán döntéséről, 4—5000 ember jött össze a kijelölt helyre. Elvtársaink a tömeg tudomására adták, hogy az alispán jóváhagyta a betiltó végzést s felhívták a népet a szétoszlásra. Még mielőtt ez megtörténhetett volna, a lovas rendőrök minden ok nélkül a tömeg közé vágtattak s karddal vágták a népet. A nép egy része futásban keresett volna menedéket, de távozni nem bírt. Számos ember megsebesült a kardcsapásoktól, két embert elgázoltak a rendőrök lovai s mindketten lábukat törték. Egy lovasrendőr is súlyosan megsebesült. Az egész városban kitörtek ennek hírére a tüntetések, különösen amikor híre kelt, hogy sok munkást a rendőrök letartóztattak. 4000 román munkás a városháza elé vonult s követelték a letartóztatottak szabadon bocsátását. Kivezényelték a katonaságot, amely a tömeget szétoszlatta. A város valóságos haditáborhoz hasonlít A főbb utczákon egész éjjel őrjáratok járnak. A városházát egy század katonaság őrzi. Mistelbach (Ausztria). A mistelbachi magyar munkások az osztrák munkásokkal ünnepelték meg május elsejét. Délelőtt gyűlést tartottak, délután dal-, szavatlat- és tánczcal egybekötött ünnepélyrendeztek. Az egész városban szünetelt a munka, Vörösmart. A vörösmarti munkások május elsején egy elvtársnál jöttek össze, hol a munkásünnepély jelentőségéről vitatkoztak. Délután kivonultak a Duna-féle csárdába és csendőri felügyelet alatt ünnepelték meg a munkások világünnepét. Solt. A solti mezei munkások és munkásnők május elsején délelőtt 10 órakor gyűlést tartottak a piactéren. A nap jelentőségét Kaszt János elvtárs és Simonyi Jánosné elvtársnő és még többen fejtegették. A gyűlés után tüntető körmenetet rendeztek. Délután mulatság volt, mely reggelig eltartott. Az ünnepélyen együtt voltak az egész dunavecsei kerület munkásai. Kaposvár. A kaposvári szervezett munkások május elsején tüntető körmenetet tartottak. Reggel hét órakor gyülekeztek a „Szarvas-szálloda" előtt. Fél nyolcz órakor Orbán István elvtárs elszavalta a „Zászlónk"-hoz czimü költeményt. Pont nyolcz órakor a menet megindult és végig vonultak a Baross-utczán, János-utczán, Zárda-utczán, Fő-utczán és a Berzsenyiutczán. Végre kiértek a Gyurisics-féle kiránduló helyre, ahol több elvtársunk szavalt. Táth. A táthi (Esztergom megye) munkásokkal, szavalat és tánczcal egybekötött májusi ünnepélyt tartottak. Kolozsvár. A kolozsvári munkások még sohasem tartottak oly impozáns népgyűlést és tüntetést, mint május elsején. A gyűlés a Széchenyi téren volt délután két órakor, ahol Tatay Gyula elvtárs zugó éljenzés és taps által gyakran félbeszakított beszédében fejtegette a napirend egyetlen pontját, a szocziáldemokráczia követeléseit. A gyűlés után óriási tüntetőkörmenet volt, melyben tízezer ember vett részt. A menet a Csorba-kertbe vonult, ahol csak egy tizedrésze fért el, a többiek mind kiszorultak. A kertben dal, szavalat és zenével egybekötött májusi ünnepély volt. Debreczen. Május elsején délelőtt négy szakegyletben tartottak ünnepélyt, ahol a tagok teljes számban megjelentek. Délután 3 órára körmenetünk volt bejelentve. Gyülekezés a Széchenyi-téren, ahonnan jelzőtáblákkal és vörös zászlóval vonultunk ki a nagy erdőbe, ahol népgyűlést tartottunk. A menetben 2000 ember vett részt, akik a marseillaiset és több munkásdalt énekeltek. A gyűlésen Müller elvtárs tartott lendületes beszédet május elseje jelentőségéről. Ugyanezen ponthoz hozzászóltak még Egri András és Grünfeld Sándor elvtársak. A gyűlés végeztével az elvtársak csoportonként szétoszolva vígjátszadozások közt töltötték el a délutánt. Este az Otthon-vendéglőben kedélyes estélyt szán- NéPSZAVA 1903. május 21.